Prágai Magyar Hirlap, 1936. szeptember (15. évfolyam, 199-223 / 4048-4072. szám)

1936-09-02 / 200. (4049.) szám

A prágai kerületi bíróságon teg­nap alakult meg a kémügyi tanács Prága, azeptemiíbar 1. Ismeretes, hogy a köztársaság oltalmáról szóló törvény tavaszi novellája kimondja, hogy az e törvény hajtó­dik paragrafusába ütköző katonai kémkedés és árulás bűntetteire szóló üigyeklben az igaz­ságügyi miniszter rendeletével erre kdjeiéit bíróságok Ítélkeznek. Az igazságügyi minisz­térium ennek megfelelően kiadott rendeleté­vel a felsőbíróságok székhelyén levő kerületi bíróságokat jelölte meg a kémkedés i ügyek­ben Ítélni illetékes elsőfokú bíróságoknak. E kerületi báróságokon a szükséghez képest külön tanácsok alakíthatók, amelyek kizáró­lag kémkedési ügyeket tárgyalnak. A Vev,ér­ni Ceské Slovo értesülése szerint a prágai kerületi büntető bíróságon tegnap alakult meg az első kémügyi tanács s nyomban meg is kezdte működését. A kémkedési ügyekre illetékes tanács elnöke dr. Bemá&ek kerületi bírósági tanácsos. A kémkedési ügyeket zárt tárgyalásokon tárgyalják. A lapok szerkesz­tőségei még julius elején figyelmeztetést kaptak, hogy kémkedési ügyekről csakis a nemzetvédelmi minisztérium által kiadott hivatalos kommünikék közölhetők s igy a tegnaip tárgyalt ügyben is be kell várni a hi­vatalos jelentést. A nemzeti szocialista lap megjegyzi, hogy a kémügyi tanács halálos ítéleteket is hozhat. A losonci református leológ'a ki­bővítését javasolja a komáromi egyházmegye Komárom, szeptember 1. A napokban tartotta meg a komáromi református egyházmegye rendes évi közgyűlését a református egyház kollégiumá­nak termében. A közgyűlést istentisztelet előzte meg. A közgyűlésen megjelent a református egy­ház számos előkelősége, igy maga Balogh Elemér püspök, az egyetemes kon vént elnöke is. Soós Károly esperes, egyházi elnök szárnyaló imája után Nagy Nándor egyházmegyei gondnok, a közgyűlés világi elnöke kegyeletei szavakkal em­lékezett meg dr. Erdélyi Pál egyetemi tanár, volt egyházmegyei gondnok haláláról. A közgyűlés a kegyeletes szavakat állva hallgatta végig s az elhunyt világi elnök emlékét jegyzőkönyviben örö­kítette meg. A közgyűlés több közérdekű indít­vány letárgyalása után kimondta, hogy az 1933-as konventen elfogadott fegyelmi sza­bályrendeletet életbelépteti. A határozat október utolsó napján kerül kihirde­tésre a templomi szószékekről. Borosa Kálmán in­dítványára a közgyűlés fölkérte az esperest, hogy az egyházak látogatására az egyházmegye tanácsbiráiból bizottságokat állitson össze. Ezután Soós Károly esperes évi jelentését hallgatta meg a közgyűlés. Az esperes elismeréssel emlékezett meg a legnépesebb csehszlovákiai egyházmegye életéről. Sajnálattal állapítja meg, hogy az egy­házmegye a hívek súlyos anyagi helyzete miatt kénytelen volt beleegyezni egy egyházi iskolá­nak községi iskolává való átszervezésébe. Nagy elismerés illeti a losonci lelkészképző szemi­nárium áldásos munkáját és Sörös Bé.la teológiai igazgató elévülhetetlen érdemeit. Indítványozza, hogy az egyházmegye kérje a konventet, hogy legalább két rendes teológiai tanári állást szer­vezzenek. Ugyanoly elismeréssel emlékezik meg a komá­romi református tanítóképző intézet vezetőségé­nek, elsősorban Nagy Sándor igazgatónak tevé­kenységéről. A református hívek figyelmébe ajánlja a pozsonyi református egyház kebelében működő diákmenzát. A belmissziós bizottság az egyházmegye elnökségének vezetésével áldásos munkát fejt ki s megszervezte az intelligencia egyházépitő tevékenységét. Végül beszámol a Sö­rös Béla által kezdeményezett s május 5-én Ko­máromban elindított „Református összefogás**- mozgalomról, melyet úgy a lelkészek, mint a vilá­giak örömmel magukévá tettek. Az esperes ajánlja, íhogy Kálvin institúciói megjelenésének négyszáz­éves jubileuma alkalmából a reformáció napján az egyházak Kálvin örökbecsű alkotásával fog­lalkozzanak. Meleg szeretettél emlékezett meg az esperes Balogh Elemér püspök hetvenedik szüle­tésnapjáról s köszöntötte a jelenlevő főipásztort. Az ősz püspök szivből fakadó közvetlen szavak­kal köszönte meg az ünneplést. Az esperesi jelen­tés kegyeletesen méltatja az egyház halottainak emlékét, majd a lelkészek és tanitók körében be­állott személyi változásokról számolt be. A köz­gyűlés a terjedelmes esperesi jelentést egyhangú­lag tudomásul vette. Külön beszédben emlékezett meg Soós esperes a magyarországi református egyetemes egyházat ért nagy csapásról, Baltha- zár püspök haláláról. Indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvbe iktatta az elhunyt püspök halha­tatlan érdemeit. A közgyűlés ezután a bizottsá­gok és az egyes egyházak jelentéseit hallgatta meg. Örömmel vette tudomásul a kiskoszmályi árvaház eredményes működéséről szóló jelentést. Kimondta, hogy a súlyos anyagi viszonyok közt élő egyházak segélyezésére külön iskolai segély­alapot létesit. A lelkészértekezlet javaslatára ki­mondja. hogy szükségesnek tartja egy konventi ügyvivői állás megszervezését. Fölir a konvent- hez, hogy gondoskodjék a magyarországi gyülekezetek ál­tal használt énekeskönyv kinyomatásáról és helyesléssel tette magáévá a tanügyi bizottság javaslatát, hogy uj tankönyvek írására pályáza­tot. írjanak ki. Az iskolás gyermekeket pedig lássák el bibliá­val és énekeskönyvvel. A vallásoktatás ellenőrzésére az egyházmegye nyolc körzetet állít föl. Lebontják Gül baba házát Mecset és iskola részére telket kérnek a tóvárosiét a budapesti mohamedánok Budapest, szeptember 1. A budai járókelők sok­szor meg-megállnak a Zsigmond-ucca egyik régi, egyemeletes Kié házacskája előtt. Az egész épület alig négy-öt méter széléé és az emelete is csak olyan „mondjuk emelet**, mert jóformán a. kezé­vel eléri az ember az alsó szegélyét. Ez a régi ház azonban nevezetesség Budán. Nemcsak tudják róla, hanem írás is hirdeti a homlokzatáról: Gül baba volt otthona. A világszerte ismert mohamedán bölcs, a „rózsák atvja“ lakott ebben a házban, amely nem keve­sebb, mint 430 esztendő óta all ezen a helyen, a Rózsadomb aljában. Sokszor lehet látni itt turbá- nos, fezes mohamedánokat, akik hazájukból ide­látogatnak a török bölcs volt otthonához és kö­zelben lévő siriához, mert — Gűl baba, — „ró­zsák atyja** csak egy volt az egész világon. Idegenforgalmi nevezetesség is Gül baba sírja és volt lakóháza, amelynek nemcsak az érdekes keresztoszlopok közé beépített kőfalát és szikla- alapjait csodálják meg, hanem a belsejét, boltíves apro kis helyiségeit is. 430 év után Most Gül baba volt otthona, ez a sok évszáza­dot megélt kis házikó végnapjait éli: tulajdonosa lebontatja. A könyörtelen csákányok már bele­vájtak a kis házikó falaiba, hull a régi vakolat, az építőanyag és repedezik a szikla, amely év­századokon keresztül tartotta hátán szilárdan, biztosan a falat . . . 430 év után ledöntik ezeket a falakat, amelyek tanul voltak a török időknek és Budavár vissza­foglalásának és amelynek 250 éves évfordulóját éppen most, szeptember másod lkán ünnepli a ke­resztény világ és a keresztény Magyarország. Furcsa találkozása ez a véletlennek . . . Ugyanakkor azonban, amikor a rózsák atyjának lakóházát a föld színével teszik egyenlővé, meg­mozdult a Budapesten élő mohamedán lakosság, amely büszkén vallja magát magyarnak. Újjá akarják építeni Gül baba sírját. Húsain Hilmí Durich, a budapesti főmufti csak most érkezett vissza keleti útjáról, amelyen Gül baba sirj ára és a Budapesten felépítendő mecset és mohamedán iskola részére kért a világ moha­medánjaitól támogatást. Budavár visszafoglalásának 250 éves évforduló­ján a budapesti mohamedánok iskolát és mecsetet akartak épiteni, az volt az eredeti terv, hogy az idegenforgalmi szempontból oly nagyjelentőségű mecset és iskola éppen az évforduló napjára, szeptember másodikára készüljön el. Ez a szép terv azonban nem kerülhetett meg­valósításra, mert a főmufti keleti útjáról kissé megkésve érkezett vissza, csak most tudott vé­gezni kitűzött munkájával. Az épületben a me­cseten és az iskolán kívül vendégszobákat is akarnak épiteni. hogy az idejövő mohamedánokat a tőlük megkívánt keretben szállásolhassák és láthassák el. A Kelet Budapesten A budapesti mohamedán főmufti indiai és álta­lában keleti utján egész sereg ígéretet kapott, hogy gazdag mohamedán előkelőségek családtag­jaikkal együtt el fognak látogatni Budapestre, megnézik a Duna-medence e csodálatos szépségű városát, amelyről most — legtöbbjük először — hallottak annyi szépet és jót. Szendy Károly polgármesternek is tolmácsol­ták a budapesti magyar mohamedánok kérését: telket szeretnének kapni a mecset és iskola részére, az épületet magát és a berendezést a külföldi mo­hamedánok adományaiból fogják megépíteni. — VORONOV TANÁR KARLSBADBAN. A lapok jelentése szerint a majommirigyekkel fiatalító Voronov tanár feleségével együtt Karlsbsdban tartózkodik. Voronov az Impcrial- wítilóbati lakik. . Montenegró, augusztus. I Még néhány évvel ezelőtt vakmerő, hosszadal­mas kirándulás volt Cattaroból Montenegróba menni. Gyalog, vagy öszvérekkel indult neki az utas és a tűző napon? izzó kövek között vándorolt egyre följebb az égigérő hegyen, amíg át nem jutott a világnak talán legkövesebb országába, Nikita bús földjére. Most sokkal könnyebb. Raguzában beszállás a hajóba, ezúttal a Kumanovo nevűbe s jelezd, ho^y Cetinjébe készülsz. Rögtön a hajón jegyet válthatsz a cattaroi autóbuszok egyikére, amely már várja a parton a hajókat. A helyjegyekkel a zsebben nekitámaszkodol a fehér hajó korlát­jának s nincsen egyéb dolgod, minthogy balról a szürke hegyóriásokban s a hegyek alatt megla­puló kis halászfalvak bán, egy-egy vitorlásban gyönyörködj, jobbról pedig merengve nézd a vég­telen kék vizet s a barátságos szigeteket. Dél felé hajónk a cattaroi öböl elé ér: az öböl kanyargós és hosszú. Mikor azt hiszed, hogy a végén tar­tasz, akkor újra fordul a hajó s uj öblöcsbét kezdesz. A Punta d’Ostro s a Punta d’Arza kö­zött már nem szabad fényképezni, láthatatlanul ágyucsövek merednek feléd, jobbról is, balról is, a sziklákra épitett várerődökből. Sok kis erő­dítményt szórtak el még az osztrákok a cattaroi öböl tájékára, Cattaronak az édesvizü forrás mellé épitett erődnek azonban különleges hadá­szati jelentősége ma már nincsen, eldugott kis hely, az öböl felső végében, nincs mit védelmez­zen, legfeljebb a Lovcsent, az pedig helytáll ön­magáért is. Inkább a megszokás tartja fenn Cat- tarot, mint hadiöblöt most is, mint a szükség. Ha a hadihajó idebujik, nem tud kimenni: három ellenséges akna a bejáratnál s az egész hajóhad fogoly. A tájék azonban borzongatóan szép. A he­gyek egyre nagyobbodnak, Hercegovinában élénk, zajos a délelőtt, egy-egy falu tornya látszik a hegyek oldalában: hogy jutott eszükbe olyan ma­gasra s olyan kietlen helyre építkezni? Ut is alig vezet oda, szántóföldjük, fájuk nincs, legfel­jebb a hal a tengerben, de a tengerig való le- gyaloglás is eltart egy jó óra hosszáig, — nem -csoda, ha ezek a hegyi emberek, ezek a szótalan, csendes hegylakók oly magasak, erősek, inasok s szemük a messzeségbe révedő... A cattaroi öbölben élénkül az élet, ahogy megérkezünk. Fündőven- dég nem sok van itt, errefelé csak turisták jár­nak inkább s azok,, akik komor hegyeket akar­nak látni, várromokat, emlékeket a kéklő tenger fölött. Levelezőlapárus, fagylaltos, dinnyekeres­kedő és portás azonnal megrohan, de már fut eli-béd a harminc sofőr is, akinek autója mind arra vár. hogy hosszasabb szemle nélkül a vidék legnagyobb nevezetességét: Cetinjét s Monteneg­rót mutathassa meg neked. Még szét sem pillan­tunk rendesen s már gyömöszölnek is egy hat- személyes autóba s a többi autók Is egy pilla­nat alatt tele lesznek utasokkal, sietni kell, kevés az Idő: a hajó délután ötkor visszaindul s azalatt meg kell Járni a Lovcsent s Cetinjét. Már rohanunk is. Egymásután indulnak az autók. A hátunk mögött igyekvőén nagy a mél­tatlankodás: a sofőrök úgy osztották meg az uta­sokat, hogy két szerelmeepárt más-máe autóba ültettek a a két leány, meg a két fiú kétségbe­esetten integet egymásnak fólkilométer meeezi­ségből. Amit azonban a eofőrök helyeselnek, mert igy kevesebb a nyugtalanság az autóban, már pe­dig nyugodt szívre a következő órákban nagy szükség lesz ... KeresztüLfutunk a városon csak egy pillan­tással vehetjük szemügyre a velencei elmer fölé helyezett osztrák címert, amelyet, — mivel mű­emlék, — a jugoszlávok is meghagytak, csupán azt tették meg, hogy a maguk cimerét is fölibe helyezték e kettőnek: a város egész története leolvasható a várkapun, az egymás fölé épitett címerekből. Fátyolba burkolt, népviseleti tarka­ságba öltözött nők, buggyos nadrágu férfiak bá­mulnak utánunk, aztán hajrá, teljes gázzal előre, neki a hegynek, a Lovcsenmek. Fel a vakmerő utón A következő órára csak igy, az Írógép mellől jó visszaemlékezni. Most, hogy ezeke-t a sorokat irom, a visszaemlékezés szépsége elfujja a ké­nyelmetlen érzés első perceit, mert mit tagad­juk: utitársaimmal csendesen egymásra nézünk a hegy emelkedő útjainak első fordulójánál s ha a motor hirtelen elromlana, ha a kocsi megállna, e pillanatban senki se szidná a sofőrt azért, hogy vissza kell térni... Az az érzésünk, mint mikor az Angol parkiban a hullámvasút első kapaszkodóján menthetetlenül viszi fel a gép az embert. Elő­ször csak szelíden k anya rgünk, aztán egyre me­részebb a kaptató s merészebb a kanyar is. A Löv­ésén meredek oldalfalán, cikk-cakkban jobbra- balra futunk, nem lankadó sebességgel, tünemé­nyes fordulatokkal. Sehol egy fa, sehol egy sima szakasz, egyre följebb rohanuk, a sofőr keze úgy jár, mint a motolla, örökké forgatja a kormány­kereket, kétszáz méter rohanás egyenesen föl, akkor hirtelen éles hajtűkanyar, csak úgy súrol­ja, nyiszálja a homokot a pneumatik, aztán újra gáz, rohanás, újra kanyar óvatosan, újra gáz, rohanás ... Mire visszanézünk, jobban mondva magunk alá pillantunk, a völgybe, ott csillog alattunk az egész cattaroi öböl. Hát igen, a lát­vány szód: lenn a város, körülötte az egyre tör- ipülő hegyek (lám, az az irdatlan hegy, almit fel­felé nyújtott nyakkal néztünk, már alattunk la­pul). kék a víz, gőzhajónk 'békésen eregeti a füs- töt( de jó azoknak, akik ott békésen ebédelhet­nek), aztán egyre jobban nyílik a horizont, már átlátunk a szemközt levő hegyekre, a kanyargós ntakra is, most két csendőr ugrik fel az utszéli korlátról s tiszteleg, mert velünk utazik egy őr­nagy is édesanyjával, aztán a következő kanya­rodénál egy 'barlang szája sötétlik, az ujabbi ka­nyarodónál szétterül a horizont egészen s a mesz- szi távolban halványkéken, az éggel összefolyva ott az Adria... Vékony füst a tengeren s egy hajó, mintha állna: — Ott megy a „Mária királyné** hajó... — mutat az irdatlan távolba a sofőr, de szomszédja ijedten int a vezetőnek, az istenért, ne 'hado­násszon a kezével, fogja a kereket erősen. A sofőr nevet s mi egyre feljebb rohanunk. Már nem félelmetes. Megszoktunk. A pokoli hőség lassan előszóik, éles hegyi levegő csap meg. Egy kecske ugrál a hegyen. Csupa kő, , csupa kő'... ütsz éld korlát s egy gyalogos hegyilakó. Fölöttünk az utón három autó rohan, alattunk szintén három. Heten vagyunk. Magasba pillan­tunk s még mindig egy tucat, szerpentin előttünk. Faljuk a kanyarokat. It.l t a korlát kidőlt, megrepedt. Autók ro­hantak neki. Egy szembejövő teherautónak majd­nem neklmegyünk, ordít a két sofőr, dudál ve­szettül s újra fel a hegynek. Az ut kitűnő, de éppen nem széles. Köröskörül néma csend, egy­hangúság. Uramistenem: hogyan is volt a*, amikor a Lovcsent tizenhatban a mi bakáink megostromol- ták? Komáromban, Kovács doktor bácsi sokszor mondogatja, hogy egész gyűjteménye volt kato­nai sofőrökből a dalmáciai kórházakban: sofő­rökből, akik itt sorra lezuhantak a hegyről. Hirtelen éles szél csap meg: a hegyen va­gyunk. a hágón e a montenegrói levegő most ért el bennünket. Benn vagyunk Montenegróban. Az átmenetet nem érezzük, legfeljebb a renge­teg kő szomorú látványa terül elénk. Sehol egy pázsit, egy föld-folt, csak kő és kő s irdatlan he­gyek, felhőbe burkolva. Á fülünk zug kissé. Egy óra alatt a nulladik métertől az ezernégyszázadikra rohantunk. Most egyideig kevés az emelkedő, jobbra-balra kanyar- gunk. Megdöbbentően szép. Falu. Az első. Összesein nyolc ház. Kőházak, faalkatrész alig van rajtuk. Hol teremne itt fa? Ember alig. Néhány kecske s gyerek, akik per­iek iy futnak utánunk egy féldinárért. Vad evő­vel hajítanak be valami szagos füvet s virágot az autóba, pofoncsapnak a virággal — ez az első mon­tenegrói üdvözlet. A szomorú, szegény falu közepén emeletes ház: „GRAND HOTEL** mondja a felírat. Mosolyogni kell. Ebben a vad, kietlen országban, ebben a nyolcházas faluban Grand Hotel: ezek jél megtanulták az idegenfor­galmat! A Grand Hotel előtt áll az egyik cat+a- roi autó s ájult hölgy fekszik az ülésen. A töb­biek ápolják a hölgyet, aki a ‘hirtelen rohanás­tól, az éles levegőtől, nemkülönben az állandó ijedt izgalomtól elájult. A Grand Hotel pincére most hozza a feketét a hölgynek. Tovább. A falu egyik kis háza előtt kölönög- képpen virágok vannak. A kis házban született a nagy montenegrói fejedelem, Ferenc József Ibarátja, Nikita. Az öccse is itt született: ez volt a családi rezidencia. Az uj jugoszláv rezsim ke­gyelettel renováltatta a házat s virágot ültetett eléje. A hegyoldalon, a Nye^us oldalában újabb kis házban született egy másik nagyember, egy püspök is. mutatja a sofőr s újra hegynek ka­paszkodunk. Ismét hegy s ismét végtelen ka­nyargás. Az ut rosszabbodik, korlát nincsen: egy vigyázatlan pillanat s a mélyben vagyunk. Cetinje előtt De már összebarátkozunk az autóban. Egy­másra terítjük a kabátot, megkínáljuk egymást erős cukorral s vidáman törjiík egymás nyelvét. A közös sors összehozott. A sofőr cigarettázva Íveli a kanyarodókat. Ismét egy hágón vagyunk s lentről megnézhetjük a völgyecskét, amit el­hagytunk: talán öt hold terjedelmű az egész völgy, ami zöld s amit kinos szorgalommal mü­veinek meg. Csenevész gabona, kukorica terem itt s kalarábé. Kecskék a kövek között. A házak tiszták és rendesek. Hallatlan szegénység van itt. Másféiórás rohanásunk alatt kétszer láttunk tenyérnyi zöld foltot. A többi puszta kő. Hogy tudott ez az ország megélni? A kerteket óvato­san körülkeritik kővel s kegyetlenül őrzik a föl­det. Ez a harcias montenegrói nép hazája. Két hegy között idevillan kéken s kedvesen a Szkutari tó. Az már ott lenn. délnek Albánia, Mobí már egykedvűen tűrjük a kanyargást. Fö.l-le, jobbra-balra, kecskék és csenevész bok­rok. ut-széli gyerekek, apró lovacska és törpe tehén, még három házacska s hirtelen lassít, a motor. A sofőr előre mutat: a megszédült völgyben kis város fehérük. Idelátszanak uecái, nagyobb házai. Köröskörül hegyek. Cetinje. Megérkeztünk. Az egész autóut oda-viseza r negyven csehszlovák korona értékű dinárba ke­rült. Boldogan toldottuk meg borravalóval. Meg­érdemelte. ISKOLAI HÍREK Beiratások a pozsonyi magyar kereskedelmi aka­démiára. Az áll. keresk akadémia és az ezzel kap­csolatos nyilvános, kétéves kereskedelmi iskola magyar tannyelvű osztályaiba az utólagos beira­tások szeptember elsején reggel 8 órakor lesznek. A jelentkezőknek a tanítási nyelvből és a mennyi­ségtanból felvételi vizsgát kell tenniök. A bei rá­táékor az utolsó iskolai bizonyitványt, születési bi­zonyítványt és állampolgársági bizonyitványt be kell mutatni. A középiskolákból jövő tanulók Isko­lai bizonyítványán rajta kell lennie az intézet el­bocsátó záradékának. A felvételkor felvételi és egyéb dijak címén 75 koronát kell fizetni. A fél­évi tandíj az akadémiai tagozaton 200 korona, a kereskedelmi iskolai tagozaton pedig 100 korona. További felvilágosítással a magyar osztályok tanul­mányi vezetősége (Pozsony, Ápácapálya 13.) szol­gál. — BEIRATÁSI FELHÍVÁS a rimaczombafi állami mezőgazdasági iskoláik magyar tagoza­ténak 1936—37. tanév egyéves szakiskolájára, A kor igényeinek beren-dezeűt és kihüiniő imter- nátuissad rendelkező mefzogazdasági szakiskoláink teljesen lezárt gazdasági szakképzettséget nyújt a magyair gazdaiifjuságnak. Reiraháeá és egész évi tandíj 80 Kö; teljes ellátás, lakás, fűtés, vi­lágítás havi 150 Kö. Bővebb felvilágosítással, valamint községek, szövetkezeitek, és egyesüle­tek kérelmére díjtalan ismertető előadásokkal szívesen szolgálunk. Mielőbbi jelentkezések at Állami Mezőgazdasági Iskolák Igazgatósága el­méire (Rima/vské Sobota) küldendőik. A Pozsonyban taníttató 9zülők figyelmébe!! A pozsonyi Hegyiliget tőszomszédságában, ideá­lis helyen áll a Magyar Tanítók Háza-internátms, mely a Pozsonyban tanuló közép- és főiskolás diákoknak minden kényelemmel berendezett, öl­esé lakást és ellátást biztosit. Aki fiát szülői felügyelet mellett, igazi diákotthonban akarja elhelyezni, kérjen információt a Magyar Tani;ók Háza igazgatójától. Címe: Kovács Alajos, Pra- tislava-Pozsony, Hroboü-u. lő., mummm 4 1936 szeptember 2, szerda, min i ni ii imm—— ■■iirf A Lovesén vakmerő utján Cattaroból Montenegróba Irta: Szombathy Viktor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom