Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-09 / 181. (4030.) szám
1936 augusztus 9, vasárnap. ^ragaiA\mAarh!rlaö 17 Ifaayyat HoMpéii A lágymányosi Duna-íhid befejezése után Budapest városrendező tervében az óbudai ihid vagy alagút elkészítésére kerül a sor és ezt az átkelő vonalat az eredeti szándéknak megfelelően a Margitsziget északi csúcsánál fogják megépíteni. Ez az uj technikai mes- termü az óbudai oldalon majdnem derékszögben fog nekifutni egy olyan közlekedési akadálynak, amelyre a huszadik század embere alig számíthat. Pár száz méternyire a Duna parttól, a La- jos-ucca baloldalán, pontosabban a Nagy- szombat-ucca, Pacsirtamező-ucca, Vihar- ucca négyszögben itt pihen a föld alatt a római-kori Óbuda amfiteátruma, a római Colosseum ideépitett mása, a két-három méter széles faltömegekből alkotott cirkusz, melyben az Óbudát lakó római légiók az állatviadalokat és gladiátörjátékokat élvezték. Szokatlanul nagyarányú épület ez és ha felszínre kerül — pedig az ásatásokat tavaly ősszel megkezdték és a munka ma is serényen folyik — Óbuda igazi világlátvfö- nyossággal lesz gazdagabb, mert ahogy a méretek mutatják, az óbudai romok a római Colosseum után rangsorban második helyen következnek. A római Colosseum hosszméretben 190 méter, szélességben 160, az óbudai hosszában 150. szélességben 120 méter. Feljebb északon a Római-fürdő határában] van még egy kiásott amfiteátrum, az aquincumi, mely 80 méteres 'hosszúságával nagyság tekintetében az ötödik a világon s eddig ez volt Magyarországon az egyetlen e nemű látványosság. Most már lesz kettő. Mivel mindjobban közeledik az idő, mikor Óbuda öreg házai is Tabán mintájára eltűnnek a föld színéről s viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy Óbuda minden háza alatt ókori romok pihennek, el kell rá készülni, hogy a Colosseumot további római ápületszenzáriók sora követi s a görbe uc- Cák útvesztői alól egy második Pompéji fog napvilágra kerülni. _j' , , y A történelmi megállapítások szerint ezen a helyen először egy Ősi kelta város állott a múlt idők olyan .távolj határán, amely még Róma és Athén alapítását is megelőzte s Budapstnek ezt a részét egyik legrégibb városává teszi. A kelta város a Római-fürdő melegforrásaitól végighúzódott a Duna- parton egész Lágymányosig s a lebontott Tabánban éppen úgy megtalálták a kelta házak maradványait, mint északon Aquincum környékén. A keltaváros örököse Róma lett, amikor a határőr légiók egyik legnagyobb létszámú kirendeltsége, a híres II. Légió Adjutrix, amelyik Rómának császárt is adott, birtokba vette a budai partokat. A légió törzshelye a mai Óbuda területe volt. Ez volt a kaszárnyaváros csupa laktanyával és katonai épülettel. Ez a városrész a Filátori-gáttól a Csá- I szárfürdőig terült” el s a régi kelta telepet középen kettőbe vágta. Az északi rész, a mai Aquincum volt a kézművesek és iparosok . városa, a déli rész a kereskedőké és magánzóké. A Duna fenekén talált cölöpmaradványok elárulják, hogy szinte pontosan az összekötő vasúti hid helyén cölöphid vezetett a jobbpartra, lejjebb egy másik a hajógyári sziget magasságában s a harmadik a mai Erzsébet-hid vonalán. A jobbparti hídfőknél őrtornyok álltak, a pesti belvárosi templom közelében kőfalas kasztrum. Az ó- budai hegyoldalakban emelkedtek a nyaralók, ahová az ünnepeken vikendezni jártak. Mindezeknek nyomai és maradványai az utolsó évtizedekben egyre sűrűbben bukkantak elő, úgy hogy ennek az ókori világnak tereprajza meglehetősen ismert. Milyen felemelő gondolat ma egy óbudai polgárnak, hogy ugyanott eszi a jófajta rostélyost és issza a karcost, ahol már két-háromezer évvel ezelőtt szakácsok sürögtek-forogtak s a római kandalló tüzén pirult az ínyenc falat. Aquincum, amely huszholdas kiásott épület és uccamardványaival Pompéji után a legnagyobb egytömegben feltárt ásatás, a római város kültelke volt, a szegények proletár-negyede. Az aquincumi amfiteátrum volt a népcirkusz, viszont az óbudai, most ásatás került Colosseum az előkelők szórakozó tanyája. Tudjuk, hogy az Aquincum £js a Dunapart között húzódó gázgyár egés2 telkén végig fazekasok laktak, akik cserép edényeikkel nemcsak a helyi szükségletet látták el, hanem kiterjedt exportra is dolgoztak. Áruik nemcsak a Dunántúlon, az akkori Pannóniában jutottak forgalomba, de messzenyuló összeköttetéseiket és üzle teiket bizonyítják, hogy rajnai és délfran cia minták után is készítették eladnivalói- kat. Feltárva fekszenek Aquincum romjai kö zott az amfiteátrumon kívül a vízvezetékek, a vásárcsarnok, nyilvános fürdők, fürdőszobás magánházak, tűzoltó-laktanya, mithra- templom s mig a sirládából eredeti egyipto mi szobrocskák is előkerültek, addig az ötven év óta folytatott ásatások egyetlen aranypént sem találtak a romok között. Rézpénzek óriási gyűjteménye került elő, fürdőjegyekül szolgáló csonttesserákból is van zsákolható mennyiség, de aranypénz egy sincs. Ha bármely modern nagyváros kültelkén kétezer év múlva ásatásokat fognak rendezni, alighanem ugyanez lesz az eredmény. Az uj Colosseum az előkelő katonaváros központjára utal. Voltaképpen ennek a városnak kövei is megvannak, talán hiánytalanul, beépítve az óbudai öreg polgári házfalakba, mert, az is kétségtelen, hogy ez a városrész római kövekből épült. Maga a most feltárásra kerülő Colosseum annyi épületanyagot szolgáltatott, hogy a budai hegyvidék kőanyagára nem is volt szük- világlátványosság lesz a Duna királynőjé- amely ötven-hatvan évnél hosszabb idő óta állna üzemben. Az építkezők a Colosseum romanyagát le is hordták egész a föld színéig. A föld mai színe azonban hat méterrel magasabIda: TjumUÁh^í íqah bán vonul, mint ahol a római város talaja volt. Ehhez képest a mostani ásatások körülbelül hat méter magas falkoszorut tárnak fel. Ez tekintélyes magasság. Az északi, aquincumi amfiteátrum felett a törmelékréteg csak ennek egyharmada volt, ezért ott a kiásott falak magassága is csak két méternyinek felel meg. Bizonyára a Duna árvizei is hozzájárultak a temetgetéshez, elöntve a Filátori-gáttól délre fekvő városrészt, az utakat s a házak helyét telehordva iszappal. Ez a hordalék évről-évre vastagodó kemény védőréteggé szilárdult. Ezenfelül tűzvészek pusztításai, házomlások, elemek s emberi indulatok dúltak. a romvárosban s igy emelkedett a talaj a jelenlegi hat métert kitevő szintkülönbségig. A XVI—XVIII. században érhette el a pusztulás ezt a színvonalat s ekkor már el lehetett mondani a római Óbudáról, hogy benne kő kövön nem maradt s az egész régi lakott világ a föld lapályával volt egyenlő. A föld alatt azonban bolygatás nélkül álltak a romok, a Colosseum helyén éppen úgy. mint egyebütt. És ezt a körülményt az építő uj telepesek örömmel fedezték fel. Ilyen helyeken gyors és könnyű volt az építés, mert nem kellett alapfalakat emelni az uj épületek alá. A régi római falak sziklaerősen álltak a helyükön. S Óbuda elkezdett építkezni a római romok fölé. Ebben osztozott a Colosseum sorsa is. Két, néhol három méter vastag falai égy amerikai felhőkarcolót is elbírtak volna, nem pedig a földszintes budai házakat. S a Colosseum ovális rajzu alapjai fölé odakerült egy házcsoport, melynek uccai 'homlokzata szabályos ivalakban hajlott. A szabályosan nyújtott körvonal a múlt század hetvenes éveiben szemet szúrt a városi mérnöki hivatalnak. Mindenképpen különös és indokolatlan volt a szabálytalanul, zeg-zugos, ékbeszakadó óbudai sikátorok közt. A szokatlanul körbe haladó házsoroknak csak egyetlen magyarázata lehetett, az, hogy az alapokat valami földben rejtőző erő, régi fal vezeti. S minthogy az ókori épületek közt egyedül az amfiteátrum volt az, amelynek alaprajza mindig elliptikus, felmerült a gondolat, hogy a házcsoport alatt egy régi Colosseum romjai buj- dokolnak, a jelek szerint óriási méretekben. A megejtett próbaásatások igazolták ezt a feltevést. Tízévi hatósági huzavona után sor került arra, hogy az épületcsoportot kö- rülárkolják. Ez alkalommal aztán kétségtelenül megállapították a romok természetét s nagyságát. Budapest székesfőváros magától értetődően ezután kisajátította a terület fölé eső összes házakat s ha ismét újabb évtizedes szünet következett is be, a múlt évben az ásatás megint megkezdődött, a csákányok dongnék s a Colosseum rekeszes oldalfalai kezdenek kiemelkedni kétezer éves sírjukból. A kutató munka jelenlegi programja egyelőre az, hogy a koszorú alakban húzódó épületrész kerüljön napvilágra. Az aréna ovális küzdőtere, a várható földalatti járatokkal és üregekkel későbbre marad. A szó szoros értelmében kolosszális épület teljes szabaddátételére hétszázötvenezer köbméter föld kikotrása szükséges, ami átlagos munkabéreket számítva mintegy négy-ötmillió pengő befektetését kívánja. Ez sok pénz. Azonban Budapest székesfőváros, amelynek páratlan szépségét és gazdag kincseit már felfedezik széles e világon, nem kezeli az ilyen kérdéseket nyárspolgári szükkeblüség- gel. Egész közönsége tudja, hogy az ilyen feltárás nem áldozat, hanem gyümölcsöző kötelesség. S igy pár év alatt a munka nyilván eljut odáig, hogy egy kétezeréves friss világlátványosság lesz a Duna királynőjének uj ékszere. , i Minden vonalon folyik a küzdelem a magyarság fenntartásáért. A kisdedóvók, az elemi iskolák, a középiskolák utján, a főiskolás szervezetekben és a társadalmi, szociális és kulturális egyesületek munkájában. Amikor a magyar fiatal a végső fórumon, az egyetemi szervezetek keretén belül gerincesen és öntudatosan magyarnak vallotta magát, úgy hisszük, hogy kievezett az el- nemzetlenedés Scylla és Charybdise között. Ha nem is várjuk mindegyiktől, hogy foglalkozásán és szakmáján kívül külön kisebbségvédelmi tevékenységet fejtsen ki, arról viszont meg vagyunk győződve, hogy nem átallja elismerni adott alkalomkor a mi kisebbségi sorsközösségünk megtépett, szürke gúnyáját. Hogy magyarnak vallja magát mindenütt és mindenkivel Szemben. Hogy olykor-olykor felesleges fillérjeit lerakja kisebbségi magyar célok oltárára. Hogy gyermekeit magyar iskolába járatja. Hogy nem tagadja meg volt társaságát és anyanyelvét. Hogy eljár a magyar kultúra és a magyar művészet megszentelt óráira, a magyar színházba, magyar művészek kiállításaira, a magyar zene hangjaihoz tehetsége szerint. Hisz nem is olyan túlsók ez a kötelesség mindig, hanem sokszor egyúttal szórakozás és kellemes időtöltés. És nem is különálló kötelességek sorozata, hanem összefüggő, egymásból foilyó életattitüd, mely könnyen esik annak és büszkeséggel tölti el azt, aki tudja szeretni a saját nyelvét és kultúráját. Eddig még nem foglalkozott senki sem a magyar fiatalok további sorsával. Életük ama szakaszával, amikor már bezárultak mögöttük az egyetem kapui és a sivár kenyérkeresés ' közepette a csalogató kisértések settenkednek körülöttük. Nem akarok azzal foglalkozni hogy a magyar öntudat keretén belül milyen utakon keresik a boldogulást. Az mindenki saját világszemléletének a belső ügye. De milyen viszonyba kerülnek a nemzeti öntudattal és a magyar kulturközösséggel? Az a számtalan eset, mely a vizsgálódásnál szemünkbe ötlik, döbbenetes. Az emberi gyarlóság, kishitűség, anyagiasság, és gerincte- lenség megrázó példái. Az egyetemi egyesületek kötelessége volna az életbe kikerült tagjaik további életének a számontartása, az ő. szorosabb odakapcsolásuk a tanulmányidő után is. Én csak a fekete mozaik néhány kövét ragadom ki. A pozsonyi MAKK-nak volt egy alapitó tagja. Kezdetben élénk részt vett, különösen a vigalmi bizottságban és a bálokon és majálisokon. Mikor 1930-ban Pozsonyban zsidó- és magyarellenes főiskolai tüntetések voltak, a pozsonyi MAKK azon tagjait, akik azokban bármiképp résztvettek, kizárta és nevüket újságban közzétette. Ezek között volt méltatlan viselkedéséért az említett orvostanhallgató is. Másnap kétségbeesve jött könyörögni, hogy az újságban helyreigazításképp hozza^a MAKK, hogy Ö nem is tagja az egyesületnek, csak tévedésről volt szó. Kitűnt, hogy ő a MAKK- tagság mellett, mely a magyar nemzetiséghez van kötve és neki, ugylátszik, csak ingyen báli részvételekre volt alkalmas, egyidejűleg a Spolok Slovenskych Medikov tagja volt, ahol viszont a szlovák nemzetiség a feltétel. Ebben az egyesületben érthető megütközéssel vették tudomásul MAKK tagságának a felfedezését és karrierje, melyet azon az utón akart megalapozni, veszélyben forgott. A helyreigazítás természetesen nem jelent meg, viszont őt már magyar társaságban nem látták azóta./ Most állami állásban van és elfelejtett magyarul beszélni. Megjegyzem, magyar matúrája volt. A másik eset kirívóbb. Vidéki, szegény- sorsú fiú. Négy éven át a MAKK-on keresztül elérhető minden támogatást igénybe vett és évekig élvezte a menzasegélyt. Ennek fejében élénken résztvett az egyesületi életben és hosszabb ideig — mondhatom — agilis pénztárosa volt az egyesületnek. Szlovákul igen nehezen tanult meg. Az egyetem után valahol asszisztenskedni kezdett és úgy, ahogy a menzasegélyek eltűntek életéből, elmaradt a nemzetiségi öntudata is. Most szlovák nemzetiségűnek vallja magát mindenütt és tolmácsot hivat, ha magyar beteg kerül kezdésébe* A harmadik magyar nevű, magyar végzettségű tanító. Később tette le a szlovák különbözetit. Most egy pusztai magyar elemi tanitója. De ő alapította meg a Sloven- ská Liga helybeli szervezetét és egyedüli célja, hogy a magyar elemi helyébe helyei nyisson a szlovák iskolának. i ; i Sok eset van és az az érdekes, hogy a többségi nemzet nem is becsüli meg érthető okokból ezeket a pálfordulásokat. Mindig eszembe jut a tragikomikus jelenet, amikor a pozsonyi egyetem egy ismerten européer tanára megszidta azt a magyar fiút, aki teljesen fogyatékos államnyelvismerete ellenére szlováknak vallotta magát és azt mondta neki: Erre, barátom, nincsen . semmi szükség. Legfeljebb még nekünk is szégyent csinál, hogy szlovák nemzetiség ellenére nem tud szlovákul! ! Mik az okai ennek a tünetnek? A nyilvánvalóan gerincteleneket kivéve, akikben hiányzik a nemzeti öntudat legkisebb nyoma is, indokolatlan félelem és kenyérféltés, Pedig a csehszlovák németek példája eléggé mutatja, hogy a legállamibb állás sem kívánja meg az elnemzeílenedést. Sőt az alkotmány tételesen elitéli. És hány német bírót, állami orvost, magasrangu állami tisztviselőt látunk, aki német iskolába járatja a gyermekét, tagja a Deutscher Kulturver- bandnak és mindenütt nyílt támogatója marad az általános német kulturügyeknek. Nálunk a helyzet aránytalanul kedvezőtlenebb. Hány esete van a nemzeti hozzátartozás megtagadásának csak azért, mert az illetőnek nem állami szervnél néhány többségi nemzetiségű feljebbvalója van. Hiányzik nálunk a nemzeti öntudat évekig tartó, rendszeres fejlesztése és ápolása, annak állandó kihangsulyozása, hogy a nemzetiség bátor bevallása nem hoz kárt és letagadása nem hoz előnyt, sőt éppen a túloldalon is bizalmatlanok az ilyen köpenyegforgatóval szemben. És hiányoznak nálunk a minden magyart — világnézeti, felekezeti és politikai különbség nélkül egybefogó szervek, mint a Deutscher Kulturverband, a német gazdasági és testnevelési szervek. Ezért annyi ingatag, gyenge öntudatu és ez az oka részben az 1930-as szomorú eredményű népességi statisztikának. • I i Daka Zólyomi Norbert: Magyar fiatalok az egyetem után
