Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-09 / 181. (4030.) szám
8 359 Szónokot számosán... Irta: Falu Tamás Az alatt a hat év alatt, amíg Petrozsényi Gábor a városban tisztét viselte, nem élt valami mozgalmasnak nevezhető életet. Elve volt, hogy egy hivatalbeli főnöknek magánéletével is példát kell adnia hivatalnokai számára. Mikor a reggeli nyolc órai harangszó meg- kondult, már a köves uccán lépkedett hivatala felé. Délelőtt nem járt le sörözni a közeli vendéglőbe, mint ahogy elődei tették. S munkatársaitól is megkövetelte a legnagyobb pontosságot és legodaadóbb szorgalmat. — Ha az ember csak annyit dolgozik, mint amennyit dolgoznia kell, hogy el ne csapják, — mondta egyszer, — akkor a munkának nincs értéke, a munka igy nem ad gyönyörűséget. Az embernek a fölösleges idejéből és a leglelkeből is hozzá kell adni a munkához, ha azt akarja, hogy az életté váljék számára. Tehát, uraim: nem nézni az órát, mikor hivatalban vagyunk és sűrűn nézni, mikor odahaza tartózkodunk. Ez a szózat nem keltett ugyan nagy lelkesedést a hivatalnoki karban, de a főnök megelégedettségén és minősítésén alapulván a jövendőbeli előhaladás, az emberek kénytelen-kelletlen belelovalták magukat a szorgalomba. Mint vérbeli hivatalnok, Petrozsényi a hivatal közvetlen közelében bérelt lakást. Azt akarta, hogy az ide-oda sétálgatás ne vehessen el sokat az idejéből. Kétévi működése után sikerült a felsőbbségtől azt is kiverekednie, hogy bizonyos rá- és hozzáépítésekkel magában a hivatali helyiségben kapott lakás céljára két szobát. Ez a két szoba teljesen elegendő volt neki, magános ember lévén, özvegy, gyerektelen, s az úgynevezett társadalmi élet oly messze volt tőle, akár egy ausztráliai szigetcsoport. Még csak a kaszinóiba sem járt. A saját lapján kiviül nem volt kiváncsi a többi újságra. Nem kártyázott, nem érdekelték a helybeli pletykák, C9ak a hivatali szobák rendjére és a hivatalnokok erkölcsére ügyelt a főnöki árbóc- kosárbóL Puritán élete miatt általános népszerűségnek örvendett a városban. Az az ember volt, akire csak jót lehetett mondani, s áki sohasem került összeütközésbe senkivel. — Lám, ■— mondták az emberek, — ez az okos dolog. Milyen bölcs is az, aki elég önmagának, aki nem szorul rá senkire, aki úgy be tudja osztani az életét, mint ez a Petrozsényi. És köszöngettek neki messziről és ő is vissza- köszöngetett nekik megfelelő távolságból. Mikor a hivatalos lap áthelyezésének hírét hozta, a lapnak felbontásától számított negyedóra alatt az egész várost befutotta a szenzáció. — Hallottad? — Hogyne! — Mit szólsz hozzá? — Oh, nagyon sajnálom. Igazán, nagyon sajnálom. Sohasem volt vele semmi dolgom, még csak szót sem váltottam vele soha életemben, de jó volt tudni, hogy itt él köztünk egy ilyen becsületes, pontos, kiváló ember. Nem csodálkozott senki, mikor pár nap múlva ivet tettek eléje, amely arra szólította fel, hogy Petrozsényi Gábor áthelyezése alkalmából tartandó bucsulakomán okvetlen jelenjék meg. A lakoma színhelye a nagyvendéglő. Egy teriték ára félliter borral együtt három pengő. Petrozsényinek küldöttség adta tudtára a készülő ünnepélyt, ö természetesen szabadkozott. — De kérem, uraim. Én csendben jöttem és csendben akarok távozni. Engedjék el ezt nekem. — Nem lehet, tanácsos ur, nem lehet. Ez helyi szokás. Petrozsényi kénytelen volt beletörődni a megfellebbezhetetlen határozatba. Felvette ünnepi zsakettjét és behintette kölni vízzel zsebkendőjét, mert hallotta, hogy hölgyek is lesznek jelen. A hivatalnoki kar ugyanis fokozni akarta a tiszteletadást azzal, hogy családilag vonult ki a bucsuestélyre. A főhelyen gyönyörű rózsacsokor diszlett, a feketeruhás férfiak közt fehér és színes selymekbe ötlözött hölgyek pompáztak. Igen kedves és kellemes családi este hangulata lebegett a fehér asztal fölött, melyre illatos ételek szálldostak, s mely körül ügyeskezti felszolgáló lányok szorgoskodtak. És kezdődtek a szónoklatok. Nagyszerűek és kacskaringósak, szívből jövők és hatásvadászók. De ha ki lehetett volna facsarni minden beszédet, mindegyikből egyforma lé jött volna ki, édes és piros, mint a narancsból. A szeretet édességével és a szív piros- gégával. A cigány nem győzött tust huzni, mert cigányt is hivott a rendezőség, hogy nótákkal andalítsa az estély résztvevőit. S a hölgyek titokban táncra is számítottak, igen helyesen gondolva, hogy nemcsak kézintegetéssel lehet búcsút venni, hanem tánclépéssel is. —- Halljuk Petrozsényit! — kiáltotta valaki az asztal végéről. Valóban itt is volt már az ideje, hogy a sok felköszöntőre megjelenjen a visszhang is. Petrozsényi megigazította nyakkendőjét, ki- jebb húzta szivarzsebéből illatos zsebkendőjét s felállt. A cigány elhallgatott, a férfiak töltöttek, hogy legyen mivel koccintani, s a hölgyek várakozás- teljesen tekintettek a szónokká emelkedett ünnepekre. — Halljuk! — kiáltotta megint valaki, de most már az asztal másik végéről. Petrozsényi krákogott egy párat, aztán megfogta az asztal szélét s maga elé nézve kezdte: — Hölgyeim és uraim! Köszönöm önöknek ezt a szép és meleg estét, ezt a szives búcsút. Nagyon jól tudják, hogy nem kerestem ezt, hanem hivatali barátaim úgyszólván kierőszakolták. Nagyon jól tudják, hogy nem éltem társadalmi életet. Kaptam is ezért egy csomó szemrehányást. Kaptam szemrehányást elsősorban hölgyektől, akikkel nem foglalkoztam. De meg vagyok nyugodva, mert városunk hölgyei eléggé el vannak látva gavallérokkal s úgy tudom, hogy minden igény teljesen ki van elégítve. Kaptam szemrehányást családoktól azért, hogy nem tettem látogatásokat. Hát, kérem, az ember ilyen helyen úgy van, hogy okosabb, ha sehova sem megy. Eleinte nem lehet tudni, hogy melyik ház méltó az ilyen megtiszteltetésre, később meg rájön az ember, hogy amelyik ház erre méltó, oda úgyis eljár. Az emberek összenéztek. Pirosak és halványak voltak, vérmérséklet szerint. Köztudomású volt, hogy Petrozsényi seholsem tett látogatást. De ilyen sértést!... —- Szemrehányást kaptam azért, — folytatta az ünnepelt, — mert nem jártam a kaszinóba. Mi folyik a kaszinóban, hölgyeim és uraim? Bor és kártya. Boradósság és kártyaadósság. Szemrehányást kaptam, mert nem érdeklődtem a jótékonysági és kulturális intézmények iránt. Hiúságok tündöklését látta mindenütt, s ilyenektől én nem hatódom meg. Ami pedig azokat az állapotokat illeti, melyeket idejövetelemkor hivatalomban találtam, azokról jöbb nem beszélni. Emelem poharam a hölgyek és urak egészségére, akik tőlem az igazságot kívánták hallani. Szónokot számosán nem üdvözölték. A poharak némán emelkedtek a levegőbe, s nem ütőd- tek össze ujjongó csengésre. Éljenzés helyett egy kis morgás hallatszott, jó szerencse, hogy a cigány csak a leülést nézte, s hangos tusst húzott. Szakértők szerint ebben a tusban is több volt a diszharmónia, mint máskor. Kínos csendben folyt tovább a vacsora egy kis darabig, amikor a hölgyek megkezdték az átszivárgást a szomszéd terembe. A férfiaknak most megvolt a jogcímük, hogy ők is felemelkedjenek ülőhelyükről. Petrozsényi órájára nézett, a polgári lefekvési idő az ő életmenetrendje szerint már rég elmúlt. Sietett a ruhatárba felöltőjéért s kalapjárét. — Jó kis beszéd volt — mondta neki homályos értelemmel a helyettese, aki már szintén öltözködött. — Hát, kérlek — magyarázta az ünnepelt, — megrögzött őszinteségbarát vagyok, de ezenfelül egy kis önzés is vezetett. Ha én egy langyos, szokványos beszédet mondok, a jövő hónapban már el van temetve az emlékem. így azonban egészen bizonyos, hogy még tizenöt esztendő múlva is emlegetni fognak. Á titáni erejű hidrogén — a jövő motorhajtóanyaga Irta: Neulauer Frigyes Egy kiló jómin őségü szénben 7000 kalória energia rejtőzik, ugyanennyi benzinben ennek a másfélszerese. Egy kiló hidrogéngázban elleniben 33.000 kalória lappang. Miért neim használják tehát fel erőgépek hajtására? Hiszen ezt a leghatalmasabb erejű anyagot még csak nem is kellene fáradságosan a föld méhéből elő'bányászni, mint a szenet és nyersolajat, mert a folyók és tengerek kimeríthetetlen víztömegei hidrogénből és oxigénből állanak. Igen, de a viizet elektromos áram utján fel kell bontani, elektrolizál- ni, hogy hozzájussunk a hidrogénhez, az elektromos áramot pedig csak nyers olaj motor vagy széntüzelésű gőzgcp-hajíatta díiu a írógépek által nyerhetjük. Elvben ez sem lenne baj, mert a néhány nagy Ihidrogéngyártó központi vállalattal szemben a világ összes többi erőgépei és különösen a gépjármüvek hid- rogénmeighajtásira rendezkedhetnének be, aminek két főelőnye lenne, először, hogy az erős nyomás alatt majdnem fotyadéksürüen tankolt hidrogén körülbelül háromszor annyi energiát tartalmazván, mint a legjobb benzin, utóbbival egyforma súlynál háromszor oly hosszú útra elegendő, ami különösen repülőgépeknél meg az óceánjáróknál rendkívüli jelentőségű lenne (akciórádiusz) és másodszor, hogy a hidrogén égésterméke: a vízgőz, szemben a benzin mérges anyagokat (különösen szénoxidot) tartalmazó kipufogógázaival nem fertőzné meg a levegőt. Képzeljük el, menynyire feljavítaná az általánossá vált hidrogéin- üzem a nagyvárosok levegőjét, ha a gyáirké- méinyek nem kormos füstöt meg benzin- vagy nyersola jégé® termékeket és az autóbuszok meg gépkocsik is csak szép fehér, szelíd vizr gőzt piuiffognának. Ezek az előnyök önmagukban véve kifizetődővé tennék a hidrogén gyártási nagyvállalkozást, 'vannak azonban akadályai, melyek legyőzése ima mlég elég költséges. A hidrogén négyszer annyi energiát tartalmazván, maiint a jóimiinősiégü kőszén, utóbbiból népvszer annyira van a gyártáshoz szükség, mint a kielektrolizált hidrogén súlya — elméletileg. Ez sem lenne önmagáiban véve baj, hiszen a hidrogén nyugodtam lehetne négyszer olyan drága, mint a kőszén., a négvszeres akciórádiusz folytán, — a gyakorlatban azonban a legtöbb (dinamóit hajtó) gőzturbina energetikai hatásfoka sem szokta a 25 százalékot meghaladni és a legjobb nyersolajimotoré sem a 45 százalékot. Amellett ímég neim is szóltunk a hidrogéngyáHfe tőke- amnirtjzáciás- és üzemköltségeiről. Szóval — a hidrogén, ez az ideális üzemanyag ma még igeirt drága. Vízerőművekben való gyártása sem sokkal olcsóbb, miért ezeknél is ma miég nagy tőkebefektetések szükségesek. Mármost kiéit évvel ezelőtt dr. Lawaczek müncheni mérnök olyan eszmét pendített meg, mélynek megvalósulása elvezethet az olcsóbb hidrogénhez és annak minden nagyszerű előnyéhez. A hidro géingvártáshoz olcsó elektromos áram kell. Ismeretes, hogy a nagy elektromos müvek napi terhelési görbéjének milyen zeg- zugos a lefolyása: hajnalban mélyponton van, délelőtt (gyárüzemek áramszükséglete) mérsékelt magasságba száll, déli szünetkor isimét csökken, alkonyaikor aztán hirtelen a maximumra szökken (világítás), hogy éjfélig a mélypontra szálljon, ahol hajnalig vesztegel. Ez naponta megismétlődik, habár a görbe lefolyása nyáron kevésbbé mozgalmas, mint télen (fokozott világítási szükséglet). A nagy elektroimosimüvek dinamói tehát néhány órás időközben rendkívül változó terhelésnek vannak alávetve, nagyvárosi elektrocentrálékimál valamely decemberi délután késői óráiban 80.000—50.000 lóerő energiatöbbletnek szükségessége nem szokatlan dolog, valamint az sem, ha az éjfélutáni órákban a centrálé össz- megterhelése nem több ennél a délutáni különböze tiniéi. Ilyen körülmények között szinte csodálatos, hogy elektromos áramnak a termelését kifizetődővé tudták tenni. Ezek a terhelési ngadozásolk mindenesetre sok gondot okoznak a villamos központok gazdasági vezetőinek, — ha a villamosmüveket úgy épite- nők, hogy az áramfejlesztőgépek fedezni tudnák a napi áramszükséglet maximumát, csúcsteljesítményét, a „csucs“-ot, akkor a befektetési tőiké igen nagy — a kamatveszteségek behozhatatlanok volnának, az áraim fogyasztói ára jgen magas lenne, anélkül, hogy a Villanyvállalat hasznát látná. Ezt a problémát a villamosimüvek már az elektrotechnika gyermekkora óta különféle- képen igyekeztek megoldani, a megoldási módozatok az elektrotechnika mindenkori fejlettségét vagy az egyes helyi körülményeket tükrözték vissza, — néhányufcat röviden megemlítjük: a dinamók csekély áramfogyasztás óráiban akkumulátorokat töltenek fel, melyek a többietszjülkséglet idejében leadják energiájukat a hálózatba (akkumulátorokat persze vagy egyenáramú hálózatnál vagy áramátalakítók segélyével lehet csak használni), — érdekes rendszer az, amikor a gőzerőhajtásu cemtrálék a gőzfelesleget vizkazánokban tárolják és pedig nyomás alatt, úgy hogy a töhbletszükséglet idejében azt bármikor azonnal fel lehet használni, — legszebb példája ennek a charlottenburgi (Berlin) villamostelep, melynek az óriási gőztárolók jellegzetes külsőt kölcsönöznek, — a drezdai yillamosimü meg egy magasan fekvő nagy vízmedencét vízzel szivattyúzzák tele a feles energia segélyéivel és ez a víztömeg a többletszükséiglet óráiban vízturbinákat hajt. LaWoczdk dr. e többé-kevésbé bonyolult, A szlovenszikói magyar irók válogatott írásait tartalmazza a SztovenszhóiMagyar írók Antológiája, melynek első kötete, modem nyomda* technikai kivitelben, többszínű fedőlappal, 14 ív terjedelemben rövidesen megjelenik. A sorozat (négy kötet) száz koronái előjegyzési áron megrendelhető (kötetenként is) a PMH nyitrai kiadóhivatalában (Methód-tér 3). megoldásokat elveti és egyszerű eszme kiviteliét ajánlja: legyen az illető elektromos centrálé kicsi vagy maigy,, a fölös árammal vizet bontson szét elemeire, hidrogénre és oxigénre. Ismeretes, hogy a képződő gázok külön-külön foghatók fel és folytonos gázifejlesztésnél úgyszólván tetszés szerinti nyomás érbe,tő el, mely a két gázt rendkívül sűrített, szinte folyadélkszerü formában, kevés helyet-igénylőéin tárolja. Ezt az eljárást nyomáselektrolizisnek nevezik. A képződő gázok igen tiszták. Szóval — a hidrogén mintegy az elektromos oentrálénak üzemi „malléktermé- ,nye“ gyanánt szerepelne, ami megindítaná az olcsóbbodásnak folyamatát. Az oxigént ma már könnyű cseppfolyósítani és ekkor robbanóanyag gyanánt használható, előállítási ára ilymódon sokkal kisebb volna mint a dinamité. Még sokrétűbb a hidrogén alkalmazhatósága. Az oxigénnel együtt acél vágó- és hegesztőégők táplálására miniden más anyagnál értékesebb. A hidrogén ezenkívül háztartásokban, ipari üzemekben fűtésre használható, de kisebb hőenergia- értékű gázokhoz való keverés révén az utóbbiak feljavítására is, például a ikohógázofcnák meg a városi gáznak fütöértékét fokozhatni vele, az elektromos ceaitrálék együttműködhetnék ilymódon a gázmüvekkel. Még számtalan kitűnő alkalmazása van a hidrogénnek, melyek elterjedése a fokozódó fogyasztást és ezzel az olcsóbbodását vonná maga után. A legfontosabb azonban a hidrogén szerepe, mint a motorhajtóanyagé. A gázhajtása motorok unár ma is rendkívül kezdenek terjedni, 'aminek egyik főofca a bajtógáz aknák hazai fából vagy szenekből való olcsó előállithatósága (jármüveknél gázgenerátor felszerelése, autarkiás törekvések). A hatalmas német Leuna-müvék 1933-ban már 10 millió kilógnám propán- és bután-gázkeveréket gyártottak széncseppfolyó- sitás utján és a termelés mindinkább fokozódik, — az utolsó hónapok folyamán az eddigieknél is tökéletesebb, vékonyfalú és mégis myomás- állló acélhengereket, hoztak ki, olyannyira, hogy a cseppfolyóssá préselt hajtógázbeverék ezekben a praktikus, könnyű és biztos tankokban még gépkocsiba,jtásra is alkalmassá vált. Szóval — elő van fcészitve a talaj a hidrogénnél töltött gépkocsi tankok számára is, habár a hid- rogéntaknak a kocsiba konstruálása különlegeis feladat, mert a hidrogén a maga kicsi fajsulva miatt aránylag sók helyet foglal eh A Leuna- müvek 1934 óta a Zeippielin-müvefcnek mind Friedrichshafenbe, mind Piemaimibuccoba (Dél- aineriika) szállítják a fent említett szémhidrogén- gázke véré keit a léghajók motorjai részére, szóval érdemesnek tartják a benzinnél drágább, de hatásosabb hajtóanyagnak a távoli Délameriká- ba juttatását, mert léghajómétoraknak könnyű és mégis erős hajtóanyaggal kell dolgozniok. A sűrített hidrogén sulyegységenként háromszor erősebb a, szénhidrogéakeverékniél. • így a motorok hidrogénnel valló hajtásának gondolata a technikusokat mindinkább foglalkoztatja és különösen azokban az esetekben érvényesül, ahol nem a pénz játsza a legfőbb szerepet, mint például a. drága üzemű, a német technika presztízsét szolgáló és csak az igen gazdag utasok számára működő Zeppelin-járatok, melyeik azonfelül — háború esetében még egészen más szerepet is kaphatnak. És ami a hadi szempontot illeti — a hidrogén, mint már kiemeltük, vízgőzzé ég el, tehát a hermetikusan elzárt helyeken dolgozó motorok ideális hajtóanyaga! Ilyen helyek a tengeralattjárókon van- naik. Ezek eddig vizalatti útjaiknál elektromos hajtást használtak, az áramot akkumulátorok szolgáltatják, melyeket a vizifölöfti utak folyamán robbanómotorral kapcsolt dinamók töltenek fel. Tengeralattjárónak tehát kétféle erő- gépremidszeirre van szüksége, viz fölött a mérges- kipuffogógázas robbanómotor ok, viz alatt a fejt-ültő bt akkumulátorok-hajtotta elektromotorok. Hidrogénhajtásnáil ez felesleges lesz, mert a hidrogén kipuffogógázai nem mérgeseik. Több hely jut tehát az üzemanyag és a tö rpéd óm;uniti,ó számáira, helyesebben: több súly. De még ennél is jelentöségesebb. hogy mivel a, hidrogén sulyegysége háromszor annyi energiát tartalmaz, mint a legjobb természetes benzin vagy a Legjobb mesterséges szénh i drogénkeveréik súly- egysége', ugyanannyi üzemanyaggal háromszorossá növekszik a, tengeralattjáró akciórádiusza — és hogy ez mit jelent, nem keli] hangsúlyozni. Vagy pedig, ha csak kétszeres akciórádiusznak megfelelő hidrogént tárolnak, ismételten több törpédét vihet, magával a tengeralattjáró. Angol és amerikai lapok közlései szerűit, a német tengeralattjárók máris hidrogénnel járnak. Mussolini a bozeni minisztertanácson elrendelte, hogy 1987 végéig Olaszország összes gépjármüveit kivétel nélkül hazai üzemanyag kclll, hogy hajtsa. A hidrogén pedig mindenütt hazai üzemanyag. ,, \ 1936 augusztus 9, vasárnap*
