Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)

1936-08-09 / 181. (4030.) szám

!bsbji ^orp.CSBin b íílíhwn®! jd3f9A<?28 * 89 insazs^j ueqmoimnr ‘inqiaAXuoq d^zsS^iiA ppciif-XcA^H * ‘i9Wl<>A9f isopq soupp jbXSbui srij opinqaq jaSaAozs qqofSai y ’s-iaA XSba ‘BZ9Jd jaqar *aAQZ8 y Tjnzzjq bjjjojbXSbui sijj b J9S9i;zs9q SaAozs 9Z9XSBJBUI 9puB.11 zaqd^q uiojyq y aS?A3XANIS> liad |Qq9AÁUQ>|qB|Z9A |OUd ZS>1BJ>)ZS>|!J>1 iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinimiiniiininiiiiiiiiiiiniiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniui.iiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiíiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiini •Bfjpi naq9s9iaqjai3anx uaijoiuaXSa gajaqpjoj osjaj b jpqo qauiuiB SfasaSuajpjoj qqBSoXpis b qaupojj^uisi uaqqnjn9 pulin UBqpBzBzsA^ mojpq jqq9;nSai b UBquozs ‘jspinjzsnd qqoXSBU zoqo £-—p sjbso-naA? S9 5tas9qoi aSuaXS qBsa jzspjqqoXSBu -Saj qaza ap bjauzajar jsfSuajpjoj oot' 8b;jb ju^quaAg 'uaq9izaq;aA05i qas^Suajpioj 194319 a^ajízsaA ^i^uiazs OOO’OíJL'Z UBqpuzpzsA? 49q ;pimia zb X3oq “a;;a;uaiafi5f uBqpsppe -9ia Bf9;BSzBS| íaz^jn] luBjpjoj jBipuj zy ^p>)3S$6u3jp|oj qquo>|eAS ajASa zb bzzo^o !UI — 619 — «ipii*8t«2 cwaj ‘Bípaig Xbajojc niaisj 9{ 8 assaiij jbuipXiibXSbn anoupAiq jzy ‘uaqmaAizs jfBipBjeui&w JfBABZS B qaza JJ9ZB 9<I tnooBpnoiB ao^q \9 ;;w ‘tBjjipz* biub m^íaiajig •tnoptij mau _ ^q^fpuora jiui sg 1*j£$a óba m jóba m apui |SOJ\[ ■BjdBD a unnptfinnBX jannuojo 89 laAAjzs bjzsjx ■BUiBinXSBU ‘BJpodBUApfq tnatppnizspq oajg^j jpra ug •vayrdVNA^N vwvwaoyn •pjfsopufv 1»a? gr *bpSbw w;p«jsMY •jjutpCSai 5|bso2jozs oaXn ira X8oh Sjnn-qao 5r?oBpooR[ jzb ajX3a Bq;ujjv “jfBOjpjBq rzssara y 09ZS9J oapoi^ SjBunpzs aASounopz jzoq qoSpjjA y ‘aAjaj SJxutjufzs fázzam jpjdBq y ‘ajpuaj JfauaifnXf) * .. jázmin ojzsXuBjy •jjojaois! masos ;oSbs-jpbj9| y 'qo >{Bapoqi9j{unjv Siisa iphboÍbh •uyiajXSaq ‘uoX3]oa Jjaopoqdoj qaqap; . . ; ‘uozaoi 99 U9PJ3 qoSpjjA saujzs *M?HS33H3W •:^A9 gi ‘unioj, ‘j?aho •aq^AOj jBZB-q V ............ZfA SSJJJ 9f óba SipUfiV' ‘a s^idfsa bdibui/CSbo y jjb; 5jbso 3íoib sg “jfunqao qipa-jjsaApa^i la^oo^raajns sbíba ‘jfunzzaqg ao 3aur X3oq s ‘jnjo sí buíboiXSb^ j^Xn iiunm asqos ^zja 9f b za übuuoh —■ •jajjuijoaaq Jjaoj^soia •••ppnXÍBA 5jnj| saK3j7 — •bzsbia Jpmjnj uo;3oh laqqaXu^pa jja; y ’Bijumn b X3ara ubsjoXq jpu^nq 8nXiiBAiz« y 3;0 ;zb 3rn®;io^aai AJJoh ‘zoq^nii b ?tonjn| sg ^pXioqosa B 3aoi og ‘jpsjoq B BfdBJl Q ■U9 3anr cm ‘nr^sao zy ‘B3rrq9a n®A »»o bq ‘Áo^pasazjA b poxpj obsío^S inán 8] rjj IJOJO; 3[08 B SBÍOIOZg uaqít^soq á3bo b ;jajv *Sojo| oqz^-iqqz^’H 9i?[oqosa ‘psjoq y •Binq^oBq b bj^ 5jBsooB^3n JJipaj *Bio Jíozoor o?ÍJjn| X|ijv *8018111X380 *BdBX3B>í *S9id990 B JJípopzaq § ‘jodBsa X3a }ipJoj3a^ •Z89d93 b i9zs — jzzbX3ta — 'd^S b BAjnipae maq9AO| 3Jo3b»zsV 893joj-s9Sjtis B XSBfí ‘uaqaiazoq qun;ja>i ‘l9íipinzBq azssam ora^j *H9aaoHziA si^ v •p^Ana^jag ‘sba? gx ‘aquaq BnBg •BJBuuoszn qunXSaui bzbh ‘bjbdi 891a S9panj B bh •jfunpuoS uasouiu ‘^u^oai uasom^ *3fonSiop iiuuias ‘piapjjBA ‘jpSnsdBU 89 oSbabj *zia ÍjpjBq zs9Sa zb jsooi •BJBiqizs B iuzai9qxns *bjb]^' ‘Űbm ‘íjoz ‘oiaXQ •Siisa os9q ni qu9uoaii3 ‘ipsa aaXSa Sipad zia y *3jumBSuofjnq oaqqunuiojQ ‘jpmzsn ‘qunzs;Bf *jixinioqaiqnq “zsjabi DianpÍBUi Bfj^ saqa§ ‘zia b JfiZjod ‘qrzqBq ‘3oqnz ■ - ‘s^saui ap ‘9 ‘iuapjnj nj •SfsaZTA dazs Hozoq qBiqizs , “S3aaad ívsvai XOVVA9VN SIN — 229 — — 618 — A <fóé*náwttnet Irta: ÁCS KLÁRA Meseország szegény vándorlegénye egy­szer igy eóhajtott fel: — De 'unom már ezt a rongyos vászon­zubbonyomat. Be jó volua, ha elém állna valaki ée azt mondaná: Ajándékot hoztam neked, szegény vándorlegény. íme, fogjad ezt a gyönyörűségéé gyémántmentét, vedd magadra és úgy fogsz ceillogni-villogni benne, hogy már messziről megcsodálnak. Alig hangzott el a sóhajtása, máris zör- rent, csörrent valami mögötte ée azt sem tudta, ki szólhatott, de kedves fuvolázó hangot hallott. — Ne maradjon teljeeületlen a kívánsá­god. Soee kutasd a kilétemet, de szeretem meghallgatni az emberek óhajait. Menj kö­rülbelül ezáz lépésnyire és megtalálóid a gyémántmentét. Egyebet sem kell adnod érte, mint ezt a rongyos vászon zubbonyo­dat és azt kell megfogadnod, hogy a gyé- mántmentét örökké hordani fogod. Uocíu neki, futva tette meg a legény azt a száz lépést. Már messziről észrevette, hogyan csillog- villog a gyémántmente. De még igy is nagy volt a csodálkozása, mert ilyen ra­gyogó szépnek mégfceak nem is álmodta. Odadobta a vászon zubbonyát és magár a- vette. — Na, mit szóltok hozzám? — kiál­tott fel. Bámulták is szájtátva. Még a kis mada­rak is leszálltak a faágról és őt nézték, de még a virágok is benne gyönyörködtek. Megálltak a karcsulábu őzikék. — De gyönyörű vagy! — mondták neki. Ment is büszkén és alig vett tudomást valakiről. Különbnek tartotta magát a fé­nyes napsugárnál és a csillagos égnél. Ment, ment, és mindenkitől megkérdezte: — Láttatok már szebbet, csillogóbbat, rUn gyogóbbat nálam? — De nem ám — válaszolta mindenki és irigykedve nézték. 0 pedig egyre büszkébb és elbizakOldot­tabb lett. Azt hitte, nincsen nála nagyobb ur az egész világon. fisak hogy egy nap nagyon melegen sü­tött a, nap a a vándorlegény megizzadt tőle. Már arra. gondolt, hogy leveti a gyé­mántmentét és úgy viszi majd a karján. Csakhogy a következő perében ijedten gon­dolt a;rra, hogy nem szabad áré, .hiszen ez volt, az egyetlen kikötése annak, aki adtá, mást sem kívánt érte. csak hogy örökké viselje. — Nincs is olyan melegem — mondogatta magának. De hiába, mert egyre jobban beleizzadt. Nagy verejtékcseppek kezdtek hullani a homlokáról. El is fáradt, mert a gyémánt- mente bizony nagyon nehéz volt. Nehezen vonszolta magát tovább és egyre szomo­rúbb lett, mert két karját, vállát alig birta. Csöppet sem törődött már azzal, hogy a vi­rágok csodálkozva emelik föl fejecskéjüket és bámulják, a dalos madarakat is unta. 8zerétté volna azt mondani nekik: — Ha tudnátok, milyen fáradt vagyok, bizony nem irigyelnétek, nem bámulnátok. Már nem versenyzett a napsugárral* tudta, hogy az sokkal különb nála és csak egy vágya volt, de nem merte kimondani, mert attól félt, kinevetik érte. Nemcsak homlokáról hullottak a verej* tékoseppek, de két szeméiből is előpermete- zett valami. ' Csöppet s’em szégyelte, hogy valaki észreveszi. Könnyein keresztül azonban egyszerre meglátott valamit. Mindjárt kisugárzott arca az örömtől. És egyszerre csak sietni kezdett. Nézte is őt mindenki, amint fut és törli magáról a verejtéket. De most semmivel és senkivel sem törő­dött, csak ment előre. Már el is érte. Nevetett a két szeme és olyan jól érezte magát, mint még soha éle­tében. Mert az, amit megpillantott, nem volt egyéb, mint az ő régi, kopott vászon­zubbonya. Annyira megörült neki, hogy sírva ölelte magához. £ Pillanat alatt levetette a gyémántmentét és fölvette jó hűvös zubbonyát, melyben csöppet sem volt melege és már nem érezte az előbbi nagy fáradtságot. De egyszerre csak megszólalt egy isme­rős hang mögötte. — Ohó, ha, levetetted a gyémántmentét, többé nem a tiéd az. — De vedd is .vissza, akárki vagy, aki adtad, dehogy is keli nekem. Eleget szerű, ved tem benne. Kemény leckét adtál. Bezzeg meg is tanultam belőle, nem fontos az soha, hogy csillogjak, ragyogjak, meg az sem szolgál előnyömre, 'ha mások irigyelnek. Nem akarok én soha többé versenyt ra­gyogni a csillagokkal. Ezt mondva, szorosan magához ölelte ko­pott, vászonz ubbonyát. Dehogy is nézett vissza, hogy hová vitték, merr® Hint ti • gyémánhmente. : ’j — 623 — MÓKA JAVÍTÓVIZSGA előtt. Feri egy tantárgyból megbukott s csak immel-ámmal készül a javítóvizsgára. A vizsga előtt egy nappal megkérdi édes­apja: — No, Feri, mondd meg nekem igaz be­csületedre, hogy el vagy-e rendesen ké­szülve ? — Feri rövid ideig gondolkodik, majd megszeppenve megszólal: — Igen, édesapám, el vagyok készülve, de a legrosszabbra. JÓL TUDJA. A tanító az iskolában az emberi tulajdon­ságokról és erényekről tart előadást. Az óra végén fölszólítja Palit: . — No, mondd meg nekem, hogy ml lesz az eredménye, ha mindig udvarias" és előzé­keny leszel a. barátaidhoz? — Pali gondolkodás nélkül vágja ki a fe­leletet: —• Tanító ur, kérem, az lesz az eredmé­nye, hogy engem mindig ütni fognak, mert azt fogják gondolni, hogy gyáva vagyok. VÉLEMÉNY. A család ünnepélyesen várta, haza az el­sős gimnazistát' — a legeslegelső isköla- napon. Apa: Hát kis gimnazista., hogy ízlik az új iskola? Gimnazista: Megmondhatom őszintén? — kéMi a. gyerek. Apa: Csak ki vele, fiam. Erre azt mondja őkelme: ­— Az má.r biztos, hogy nincs sok értelme az egésznek. Elrontja az ember egész dél­előtt jét.... A TAKARÉKOS GYERMEK. Pqlí: Papa örülhetsz. Megspóroltam ne­ked 50 koTónát! Apa: Hogyan? Pali: Mert 50 koropát ígértél, ha átme­gyek a vizsgán és sajnos . . « KIS l»»tHK ______________ Fóris Il neka és Laci. Fölvettelek a meg. fejtők táborába. írjátok meg pontos címe­teket s azt, hogy hányadik osztályba, jár­ultok. — Mikus László. Beküldött rejtvényed lekötésére nemsokára, bot kerül, m Kenessey Ildikó és Csaba. Búcsúleveleteket megkaptam. Remélem, hogy uj tartózkodá- eí kelyeteken is gondolni fogtok kis lapo­tokra és bekülditek időnkint írásaitokat. — Aykler Berci. Szép köszönőleveledet megmutattam János bácsinak, s eltettem a megőrizendő levelek közé. Az ajándék- könyvet úgy hálálhatod meg ha ígéretedet betartod és szorgalmas munkatárs ma­radsz. — Újhelyi Elza. Érdekes utibeszá- molódat a közlendők közé tettem. — Több kis magyarnak. Csak tintával,-vagy tussal készített rajzot küldjétek, mert ceruza-raj- zot nem közölhetünk. Leveleiteket mindig írjátok alá és tüntessétek fel, hogy hány évesek vagytok. MEGFEJTÉSEK A 77. sz. rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Kacagás, egér, rálép, só,-ir, Makó, réz, éjszaka, Sió, kerítés, agár, cél, a rém, ás, sorozat, kék, ásó, JL — Nagy Olivér rejtvénye: Berlin, atléta. — Nagy Róbert kockarejtvénye: Ötös. tőke, ökör, üres. — Vácz Nóra rejtvénye* Emel­vény. — Prohászka Marcell rejtvénye: Nő­vérem. — Újhelyi Elza rejtvénye: Vörös­marty Mihály. — Horkay Judit rejtvénye: Berzsenyi Dániel. — Kovács Gizi oszlop­rejtvénye: Junius. — Pető Irén ke hullám- rejtvénye: Érik már a. buzakalá&z. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Altstadter Magda, Aykler Berci, Aykler Karola. * Boda Domika. * Csery Ilus. * Fórjs ILuska, Fóris Laci. * Gátlhy Évi, Grünfeld Regina, * Herezeg Alice. * Jan- da Lóránd, Juhász Gyula. * Kenessey Il­dikó, Kenessey Csaba, * Linner Hona, Liska Erzsébet. * Mikius László, Molnár Ilonka, Morvay Etelka, Miiller Klári. * Nagy Olivér, Nagy Róbert. * Pa ne?a Kor­nél, Perjéssy Eszter, Prohászka Marcell. ★ Rozlosnik Bözsi, Riszner Jenő, Riszt*er Karcsi. * Sóbők Évi, Sebők Juci, Sült Ti­bor. ★ Szabó Lóránd, Szecsey Klári, át Tímár József. * Újhelyi Elza, Ujfalpssy András, át Világi József. Sorshúzás utján az első dijat UJfalussy András, Nagy „Gépek csodavilága" cimii könyvét, a második dijat Szabó István. Rákosi „Elnémult harangok'1 című könyvéi nyert*.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom