Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-30 / 198. (4047.) szám
M'KAb/tf-i v IAűYAR’MIRIíAB 1936 augusztus 36, vasárnap. SZEPTEMBER Gondolatok az iskolai év kezdetéhez Irtai Mészáros Gyula i. Magyar gyermekek tízezred vonulnak íbie áis- mét az iskola faliad közé, amely tiz hónapra második otthonukká 'lesz. Nagy 'esemény ez a gyermekeknek és nagy gond a szülőknek. A mi helyzetünkben azonban ennél sokkal több. A magyar kisebbség egyeteme előtt neon lehet közömbös, hogy mit fognak csinálná ezek a gyermekek tfiz hónapig az iskolában, mit tanulnák, milyen eirkölcsi nevelést kapnák, kii fogja őket tandtaná és milyen lesz az a szellem, j amely közöttük kialakul. Mert az iskola etgy‘| élő organizmus és a pvö njeimzedék ül a padok tó tüneteik is figyelmeztetnek bennünket. Nemcsak az iskolád hatóságokkal szemben vannak kifogásaink és jogos követeléseink, hanem a magyar társadalommal és a közvetlenül érdiekeit szülőkkel szemben is. Egyesiek tudatlanságból, mások közönyösségből s mind többem opportumitásból vétenek a nemzeti érdekeik ellen. Nézzünk a jövőbe és ne sopánkodjunk tafö- g lőtt, ami megtörtént. Első feladatunk azokkal1 az eszközökkel dolgozni 3 azt venni igénybe, ami rendelkeizésünkre áll. Itt van például a Szülök Szövetsége. Mindenütt bevált ez az intézmény, abol a szülők résztvesiznek a munkáiban és magük nem szabotálják azt. Szép lehetőségek nyílnak ott a szülők száMÉCS LÁSZLÓ: soraiban. Mi lehet ma ennél a kérdésnél fontosabb, amikor léptem-nyomom azt látjuk, hogy az állam, az uralkodó szellemi irányzatok és a politikai rendszerek mennyire igyekeznek befolyásolni, megnyerni, a maguk ideáljai szerint formálni a könnyen befolyásolható, minden behatásra érzékenyen reagáló fiatal nemzedéket? Mindenütt 'belátják ennek a kérdésnek a fontosságát. Csak nálunk tapasztalható még valami fásult közöny ezzel a nagyfontosságu nemzeti problémával szemben, amely mintha nem is tartozna az egyetemes kisebbségi feladatok közé s csak az iskola és .legfeljebb néhány közvetlenül érdekelt szülő magánügye lenne. Micsoda tévedés ez! Mennyire az ellenkezőjét mutatja a velünk ©gv államiban élő nemzeteknek ébben a kérdésben kialakult felfogása és munkája. Igaz, nálunk hiányzottak az előfeltételek, az áldozatkészség és mindenekelőtt az alkalmas személyek, hogy olyan iskolavédelmd intézményeket 1'étes‘itsünk, mint az 1880-ban alapított csehországi Matice Skolská, az évtizedekkel ezelőtt létesített szudétanómet Deutscheir Sohül- vereán s a háború után alakult ugyancsak szu- débamémet Deutscheir Kulturverbamd. Ezek a krilturántézmények bámulatos teljesítményeket végeztek iskolai téren és végeznek ma is. Nekünk nem belli mást tennünk,, mint utánozni őket és az ő példájukat követnüník, természetesen a mi viszonyainkra alkalmazva. Amint a csehek és németek féltő gonddal és hihetetlen anyagi áldozatokkal építették ki ezeket az intézményeiket s az isfcolaikérdást egyetemes nemzeti ügynek tekintik évtizedeik óta, ugyanúgy nálunk is mindennek fődébe kell helyezni a nemzet védő munkát, amelynek legfontosabb eszköze az iskola. A nemzet9zeretet és az ebből folyó áldozatkészség tette tehetővé ott, hogy a cseh Matice Skolská a háború előtti évtizedekben a cseh iskolák százait szervezte meg és a Deutsöher Kulturverbamd a mai nehéz gazdasági viszonyok között is több9záz iskolát és ovodát részesít segélyben és támogatásiban. Nem mondom, fontos megállapítani az iskolai téren mutatkozó bajokat és hiányokat, felsorolni az iskolai sérelmeket és cikkekben meg- átiapitami, hogy mit kellene csinálni. Ezzel magával azonban még nem visszük előbbre a kisebbségi iskolaügyet. Aktive is fel kell lépni az iskolakérdésben és ebbe a nemzetvédelmi munkába bele kell vonnunk az egész magyar társadalmat, ahogy ezt a csehek tették és teszik ma a németek. Náluk valóságos nemzeti ünnepszámiba ment a múltban egy uj népiskolának vagy gyermek- óvónak a megnyitása. Mi pedig majdnem tiz éve szótlanul nézzük, hogy milyen heroikus küzdelmet folytatnak például a makraméd és csécsi magyarok iskolájukért. A magyar társadalom közönyösen tér napirendire fölötte s azt hiszi, hogy a kérdés már él van intézve, ha elolvassa a lapokban, hogy ez a két iskola a számos intervenció ellenére még mindig neup nyílt meg s a makranci és csécsi gyermekek továbbra is szlovák iskolába fognak járni. Ez csak egy példa a sok közül, amely azt igazol ja, hogy a magyar közvélemény egészben véve még mindig közömbös ilyen kérdésekkel szemben és menyire nincs tisztában a nemzetvédelmi munka fontosságával az iskola terén. Van eme memtöszavunk is! Az áliLaimfordulat teljesen felkészületlenül talált bennünket s a mindennapi kenyér gondja és a kisebbségi jogainkért folyó harc erőinket nagyon is igénybe vette. Azóta azonban máT 18 év múlott el és a magyar társadalom ebben a reánk nézve igazán életkérdésben még mindig a kezdet kezdeténél tart. Nem szemrehányás ez, hanem csupán a tények megállapitása. Egyesiek kétségkívül: heroikus munkát végeztele, de hiányzott a közös I munka, ami nélkül pedig sikert nem lehet f elérni. II. Hagyjuk most a múltat és nézzünk a jövőbe. Újra itt van a szeptember s ha nem fogjuk meg erős kézzel a dolgot, megint elmúlnak a hónapok, el.jön ara iskolaév vége s kezdhet,fűik előliről a panaszkodást, hogy megint olveszitettünik egy esztendőt. Hogy mennyire fontos ma a nemzetvédelmi munka ara iskolák terén, arra különféle aggaszVIDÁM KOLDUS ÉNEKE Koldus jött udvaromba. Piros madzag-övét viselt rongyos kabátján. Mint a dicsfény a szenten, vidámság lengett rajta. Hogy megszagolta: menten barátja lett a vizslám. Kissé elébe mentem és megkérdeztem tőle: „Miért koldul öreg?" „Jókedvemből instálcm, mert nincs más kenyerem. Én birkapásztor voltam, de vén lettem s eltiltott az uraság a nyájtól. Ruhámból bolhát irtok, de nem fizetnek érte, így hát az égi birtok szép szöcske csillag-nyáját éjenként terelem. Mert arra is kell ember! Mily nagy baj volna, ha tilosba menne néha egyetlen csillag is fenn! Kelten vigyázunk: én és a számadó, az Isten. Ö nem szorul reá, de én beszedem a lisztem, cipőm kommeneióba. Pénz is jut s rossz ruha. Ez a foltos nadrág szent, mert ezt az őriek nagy göndör papja hordta, a ricsi másodispán meg a bakkancsom adta, kabátom és harisnyám egy özvegyasszony, ingem egy gazda. Ám tarisnyám nem volt, hát elszabdaltam s az ing tarisnya lett. így mindenem megvolna, csak még ing kehene..." ♦.. Egy ócska ingem igy lett e boldog ember inge. Fölvette nyomban és a kutyámnak csókot intve és fütyörészve elment. Néztem merengve, szinte irigyen, hogy nem lázad csöppet sem ellene. Sőt kidobolja és még mulat is mindezen. Aztán eszembe ötlött, hogy rajtam alamizsna minden! Szivem: e bűvös Mikulás-esti csizma apámtól van s anyámtól. Szelíd-kék mégis vizsla 6zemem apámtól kaptam s anyámtól gyors kezem Testemet Sáros földje, az emberségemet a magyar nemzet, lelkem az Isten adta ingyen, Tudásom papok adták, a boldoq-ember-ingem (malaszícm) Jézus ad<a, ajándék rajtam minden: ha kevélykedni mernék, az Isten verne meg! Felfedezték a világ egrégibb biblia kéziratát A Krisztus előtti második század közepéről származó görög szöveg egy múmiából került elő London, augusztus 90. Köztudomású, hogy a bibliaszövegek megtevő legrégibb kéziratai aránylag elég későiek. Az újszövetség legrégibb kódexei közt nem igen van olyan, amely a Kr. u. 4. századnál e’.őbb készült volna, az ótestamen- tumi héber szövegek legrégibbjei pedig a Kr. u. 8. századból valók. Ezzel szemben görög szövegű ószövetségi kézirat van a 4—5. századból is. De még ezeket is legalább hót-Dyolcszáz esztendő választja el attól az időtől, mikor az egyes ószövetségi iratok keletkeztek s körülbelül ötszáz esztendő van köztük és a bibliai szövegek ösz- szegyüjtése és szentiráeként való megbecsülése közt is. A félezer évnyi távolságot csak idézetek és töredékek hidalták át. de ilyen is kevés akadt. Annál nagyobb a jelentősége annak a felfedezésnek, amit Rendel Ilarris, a manchesteri John Rylands Library igazgatója tett közzé. Az ószövetségi töredék egy múmia csomagolásául szolgáló papyrusz-szeletckből került elő. Mózes 5. könyve 23. és 28. része közé eső rendelkezésekből tartalmaz görög részleteket. Az Írás jellege alapján valószínű, hogy azt a papymisztekercset, amelyen Mózes öt könyve, a törvény volt, a Kr. e. második évszázadban Írták. Ez azt mutatja, hogy ebben a korban Egyiptomban már görögül olvasták a törvényt s valószínű az is, hogy ez a tekercs profán egyének tulajdona lehetett, mert különben még a részeit és a töredékeit is jobban megbecsülték és a zsinagógák mellett levő genizák valamelyikében helyezték volna el s nem kerülhetett volna egy múmia köré fáslinak vagy a múmia hasüregét kitöltő tölteléknek. A múmia, amelynek kötelékei és töltelékei közt, ezen felette becses ószövetségi részleten kívül más görög szövegek is voltak, 1947-ben került Rendel Harris révén a manchesteri könyvtár birtokába, de a papyrusz-töredékek szövegeit csak most fejtették meg és tették közé. A letetnek óriási jelentősége abban áll, hogy eddig a Kr. e. időkből való ószövetségi kéziratról még álmodni sem mert a tudomány s most egy véletlen mégis ilyennek birtokába juttatta. ■máira, hogy az iskola érdedében tevékenykedjenek. A rendelteit szerint a Szülői Társulatoknak ara ©gyes iskoláikban arra kéül törekedniük, hogy 'megértő viszony Létesüljön a szülők, tanárok és diákok között. Továbbá, hogy a tanárok és szülőik beszéljék meg egymás között a családi 'és társadalmi nevelés kérdéseit. Létesítsenek szociális, kulturális és egészségügyi intézményieket, adlkiossiamak külön osztályok szerinti szülői csoportokat és az iskolai év folyamán néhányszor, előír© meghatározott napokon és órákban vegyenek részt a tanórákon. A rendedet 1930-ban jelent meg. De a Szülői Társullaitok még távólról sem merítették ki azokat a lehetőségeket, amelyeket ez a (rendeltet nyújt nekik. A jó diákok szülei távol tartják magukat a társulati üléseiktől, mert nem tartják szükségesnek, hogy a ‘tanárok körül „forgolódjanak", — a rossz diákok szülei még elmemnek olykor-olykor az ülésekre, de félnek felszólalni, nehogy a tanárok „megharagudjanak". így azután az üléseken 10—15 mama szokott résztvemmi, akik azonban legföljebb a jótékonysági ügyek és a hálnemdeaések iránt érdeklődnek közelebbről. Pedig minden komoly pedagógus és szülő kell, hogy belássa annak a fontosságát, hogy ma nagy szükség van arra, hogy a szülőik és •nevelők között meglegyen az állandó kontaktus. Annyi probléma merül fel az iskolákban, amelyek fölött nem tehet egyszerűen napirendre térni és egy lelkiismeretes tanári kar helyzetét 'is megkönnyíti, ha az iskola ügyeit őszintén megtárgyalhatja a szülőikkel és a felelőisséget megoszthatják egymás között-. Ez azonban csak egy kis része az iskolakér- désnefc. Hol van még a többi! A gyermek erkölcsi neveléséről, a nemzetig öntudat megtartásáról, a nemzeti kultúrával való megismertetéséről a mai viszonyok között ara iskola nem tud kellőképpen gondoskodni. Különösen a középiskolák nem, amelyek túl vannak zsúfolva, a tanárok agyon vannak térbelivé, hiányzanak a segédeszközök és az iskola állami felügyelet alatt áll s előírásoknak van alárendelve. Nem szabad elfelejteni, hogy a magyarság itt nem uralkodó többség és ennek a ténynek kihatása van ara iskolapolitikára ás. Itt van azután szükség a magyar 'társadalom szerve zethségém, áldozatkészségére és egy megfelelő kultúrintézményre, amivé ki lehet fejleszteni megfelelő szakemberek és pedagógusok bevonásával a SzMKE-t. Ez a anunka természetesen elsősorban megfelelő propagandát tesz szükségessé, hogy az egész kisebbségi magyar társadalom megismerkedjék ara iskoláké rdés nemzeti fontosságával és betevonassék ebbe a nemzetvédő munkába. Ez márótehol napra nem valósítható meg és kitartó, rendszeres felvdiágositó munkát igényel. Ara isikoiliavédelmi szerveiknek kontaktusba kell kerülniők a Szülői Társulatokkal, mindennemű magyar kultúrintézményekkel és természetesen a magyar politikai pártokra kell tá- maszkodniok, hogy befolyást szerezzenek általuk az iskolai, közigazgatási és politikai hatóságoknál. így volt éra mindig és ma sem tehet ■másképp. Legfőbb gondunkat kell, hogy képezze aizon gyermekeknek a nemzeti neveléséről szóló gondoskodása, lakik oly vidéken laknak, ahol nincs magyar iskola, vagy akik szlovák iskolába járnak. Ezek elvesznek számunkra, ha nem törődünk velük. Pláne akik szegénysorén családból származnak és a népiskola éhéig zése után keinyérlcereső pályára kell menniök. Gondoskodnunk kell a meglévő iskoláik ellenőrzéséiről ás, amennyire erat a törvény megengedi. Fontos feladat magyarnyelvű iskolák, óvodák létesítése, ahol a törvény erre módot ad és erre szükség van. Természetes, hogy egy ilyen kultúrintézmény fenntartása nagy pénzügyi kiadásokkal jár. A Deutscher Kultuirverhand évi költségvetés© közel jáír a 10 millió koronához. Ezt csak általános gyűjtéssel lelhet előteremteni, — mint a németeknél, — ami szintén elsősorban propaganda- és adminiszitartiv kérdés. Mint már említettem, itt nincs szükség egyelőre valami uj intézmény léteeitésére. Átveheti az egész munkakört a SzMKE, amely egy külön isfcoiaügyi osztályt létesítene e célból, ahogyan a Slovems'ká Ligáinak megvan a maga külön Síkokká Maticája. Vannak e téren már példák, kitaposott ösvények, •» Csak meg kell ismerkedni velők és követni őket. Nem lehet egy cikk keretében teljesen kimeríteni ezt a hatalmas anyagot felöleiliő, elsőrangú nemzeti fontosságú kérdést. Nem is ez a cél! Nekünk minden alkalmat meg 'kell ragadnunk, hogy felhívjuk a figyelmet és érdeklődésit a kisebbségi magyar társadalom aktuális problémáira, felébresszük a magyarságban a telki- ismerebet, kötelesságénzetet és megmutassuk neki a járható utakat. A többi azután az arra hivatottak dolga* Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy a kelőem felvilágosított, irányított ós megszervezett magyar társadalom meg fogja tenni a kötelességét e téren is és nem hagyja cserben a nemzet jövő reménységét: a magyar gyermeket. **
