Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-23 / 192. (4041.) szám
1936 augusztus 23, vasárnap, 17 TRXGAlA\AGÍk\RHTRMB Varga Vilmánál, Liszt Ferenc egykori tanítványánál ••• Egy fehérhajó öreg dáma, akit a Mester magával akart vinni vtlagkorült útjára,•• Budapest, aiugiuiszÉuis 22. Mia, amikor raeffticsak Magyarországom, de aiz egész müveit viliágon folynak ia Liszitniimiiiepségiek, a budapesti rádió bemsőséges ünnepség kereitébem szólaltatta meg matílkmo(f>oinija előitit a mester Magyarországom élő egyíkiQiri tanítványait: Forster Stefániát, Varga Vilmát, a csehországi születésű özv. dr. Nagy Gyulámé Kráimer Emesztinát és özv. dr. Wein Manóné, Vassilievics Olgát. Hatvan bosszú esztendő itieüt eil azóta, boigy Liszt Ferenc Andrássy-uiti izeneiis'koOáijiáiban búcsút, mondott egymiáisnalk egy csapat téheitséges fialtad leány, mindannyi nagy ígérete a jövőnek! És most, Stt a mifcrofiom előtt tialllálkoztak újból. Fehér hajjal, redős arccal, de örökifjú léliekkell, hogy megcm'lékieiz zeneik halhatatlan Mesterükről, Magyarország nagy fiáról, Liszt Ferenciről. E négy tanítvány klözül felibeireis/tiülk Atitiila- uocai otthonában, egy módién eleganciáijn bérpalota első eimelctién Varga Vilmát és kértük, hogy beszéljen a PiMH olvasóinak Liszt Ferencről és arról, hogyan lett a nagy izemeköltő tanítványa. A kedves, örökké mosolygó idős hölgy szívesem tesz eléget kérésiünknek és korát megcáfoló szeillemi frtisiseiségg’el kezdi el vissza- emiékeiziéseiit. Az első hangverseny a váci- uccai „Hármán ia“ koncerttermében, amelyen Liszt Ferenc is jelen volt •— Édesapám, dir. Varga Ferenc orvos, dúsgazdag ember volt — kezdi mosolyogva a drága Vilma néni — és engem a Jjegkitünölblb nevelésben részesítettek. Korán ébredő zenei hajlamomat. hamarosan felfedezték és a legjobb mesterek kezébe adtak. Legelső oktatóm egyik magynémém volt, akinek kezéből Budapest akkori zeneivilágának legkiválóbb, legnagyobb zenepedagógusa: Khej- Ja Antal vett át. Kbejlla oktatása alatt tehetségem szédületes 'gyorsasággal bontakozott ki — Alig 14 éves koromban, a Váci-uccai,,Harmónia*4 koncertteremben mesterem fölléphetett egy matinén, aJhiol feledhetetlen sikert arattam. Beethoven C-dur koncertjének az eteő részét, Reánbengtől a „Vadás^-f és Sdhuíliboffftól a MVariiáctók“-at Jjáts'zoittnk együtt KJhieijlávail. Ezen a matinén jelen volt Liszt Ferenc is. Számaink befejezése után zugó tapsviharban szédülten állottam a dobogón és csak egyet láttam, — hogy az első sorban üllő Liszt Ferenc tapsol a leglelkesebbem. — Szünetben adtán felkereste mesteremet és hallottam, hogy élénken diskurál velle franciául. Ennek a mainitémek köszönhetem, hogy Liszt Ferenc tanítványa lettem. — Amint már említettem is — folytatja emlékezését a kedves öreg hölgy — édesapám orvos volt és a kapucinusok háziorvosa is egyben, a kapucinusokat teljesen díjtalanul gyógykezelte. Szerette a barátokat és sokat időzött (társaságukban. Pesti tartózkodása alatt gyakran megfordult itt Liszt Ferenc is, aki különösen kedvelte a kapucinusok péntek déli tőkehal-ebédjét. Közvetlenül a matiné után egy ilyen hires tőkehal-ebéden találkozott édesapám Liszt Ferenccel, aki mikor megtudta, hogy éti a leánya vagyok, kérte apámat, vigyen el hozzá, hogy zenei oktatás óimat ő irányítsa tovább. — Szegény jó édesapám, minit afféle régimódi ember, nem túlságosan lelkesedett aizért, hogy leánya zoingoraimiüvésznő legyen. Neki az volt az elve, hogy kislánya tanuljon meg eütni-főizni, kézimunkáim, gyakoroltja magát az idegen nyelvekben, de ezen túl ne tegyenek semmiféle ambíciói. —• Anyám azonban másképp gondolkozott. ö a híres muzsikálíis Lenhossek-családból származott, tisztában volt képességeimmel és kiharcolta, hogy Liszt Ferenc tanítványa legyek. — E naptól kezdve anyám, vagy fivérem kíséretében rendszeresen megjelentem a Mester Andrássy-uti lakásán lévő zenetermében, hol Liszt Ferenc irányítása mellett tovább folytattam tanulmányaiimjat. ÉS ez igy folyt két éven keresztül. Mesterem minden tavasszal — a húsvéti ümepeket is beleértve — hat 'hetet töltött Budapestien. Ilyenkor a régi Zeneakadémia épületében lévő háromszobáe lakásban élt. — Milyen volt Liszt Ferenc pesti lakása? — érdeklődőim. — Hihetetlenül egyszerűi, puritán. Hálószobája például — ahová gyermekes kíváncsisággal bekukkantunk néha — a következő bútorokból állott: keskeny vaságy, mellette az imazsámoly, régimódi csukós mosdó, Íróasztal, egész egyszerű éjjeli szekrény és egy szék. Ennyi volt a szobácsfca egész berendezése. —- Szigorú volt a Mester óira közben? — Neon, — folytatja mosolyogva az egykori tamiitvány, — de nem ás volt olyan csókos természetű, mint ahogyan többektől hafllloithunlk. A híressé vált Liszt-homlok csókok legalábbis én előttem ismeretlenek. tt sohasem, vagy c**uk a íegtftfcáíbb mtóm javított. Ha' véletlenül hamis hangot ütöttünk te, nem szólít semmit, csak ránk nézett. És ez a nézés jobban halott, minden szigorúságnál. Hatalmas karosezékében a tanítvány jobb oldalán foglalt helyeit és becsukott szemmel figyelt. — Engem különösen kedvelt, mert vigkedé- lyiü, temperamentumos leányka voltam és sokszor megnievettettiem. Én nem a világhírű művészt, hanem a kedves öreg bácsit néztem benne. Liszt Ferenc azt szívesen vette, mert halálosan unta a folytonos ünneplést, amivel itthon tanítványai is körülvették. Persze, a nagy hódolatba sok huncutságot is vegyitettek a leányok. Aki csak szeréit tehette, igyekezett a Mester gallérjára hullott hajszá— Hogy valóban milyen kedves, közvetlen leimíber volt a világhirü művész, — folytait!ja tovább emlékezéseit — mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy két ízben is elfogadta édesapáim meghívását és több napót töltött rákos- palotai villánkban. Egy ilyen kedves alkalommal Thomian István is jelen volt. Liszt Ferenc ugyanis nagyon szeretett wbieitazni és apám gondoskodott megfelelő társaságról és partnereikről. Az a pakli kártya, amivel akkor játszottak, még ma is megvan Thoman Istvánoknál. Emléfcsizem rá jól, hogy amikor Liszt* Ferenc nálunk időzött, édesanyám rántott békacombot is készített, mert a Mesternek az volt a kedvenc étele. Egyébként szenvedélyes dohányos volt, füs- höljgő Virginia nélkül el sem tudtuk képzelni. .A bort sem vetette meg, de sohasiem volt" be- csipvte. A nálunk töltött napok alatt nagyon jól érezte magát. Senki sem hitte volna, hogy ez volt Utolsó magyarországi látogatása. Párls, augusztus hó. A frank infláció lázas hónapjaiban, mikor egész Páris mintegy hipnoti- záltan a dollár és font őrjöngő táncára szegezte szemét, a börze csatatérré változott, vagyonok keletkeztek a semmiből és régi gazdagságok omlottak össze percek alatt, — színház, irodalom, kabaré, mulattató művészek is lázas lüktetésbe kaptak. Akkor jött Baker: morcos, vadóc, tizenlhétéves cigányleány, néger fiatalságától mámorosán, csak egy csomó banánnal öve körül, előugrott hirtelen a 'Színfalak mögül. A „Black-Botton-“ot hozta, valami eddig ismeretlen plasztikát és őrületet, majomszerü visongást ének helyett és oly fantasztikus tánofioriturákat, melyek minden obszö- nitásuk mellett valahogy mégis a kislányok ártatlan füzértáncának, apró gyermekek vad ugrán- dozásának az izét hordták magukban, A luisianai dzsungel Honnan termett elő ez a fura néger leány? Senki sem tudta, de senki sem kérdezte... Most, hogy hosszú évek múltán egy ismeretlen vidéki kiadónál megjelentette önéletrajzát — (Une vie de-toutes les couleurs. Edition Arthaud, Gre- noible) —, most tudjuk csak meg, hogy valóban dzsungelból érkezett Parist meghódítani, de -nem afrikai őserdők, hanem luiiziániai négerkülvárosok nyomorából s hogy vijjongásálból nem a Zambezi dörgése és élhes jaguárok szabad vonítása, hanem a szabad Amerika rabszolgánál nyomorultabb szinsbőrü proletariátusának éhségorditásái visszhangzanak felénk. Josephine Baker egy félnéger, félindián korcsleánynak és. egy ismeretlen nemzetiségű fehérbőrű fiúnak a leszármazottja. A világdiva szörnyű gyermekszobája Miikor azután az anyja törvényes házasságot kötött egy négerrel és törvényes gyermekei születtek, az apai nem tűrte meg közöttük az idegen félvért és Josephine gyermekségének első éveit részeg indián nagyanyjának, Elvárának a nyomortanyáján töltötte el. Aztán hazakerül. Micsoda otthon! Egy szoba, egy ágy. Ruhája nincs a kis Joséphine-nek, a cipőit a mostohaapja szabja papírból, szenes zsákok rongyaiból és zsineggel köti télen a kislány mezítelen lábaira, hogy koldulni mehessen a fehér nénik után. A féivér anya munkába jár, a néger mostohaapa az ágyon hever egész nap, a kislányt hatéves korában szolgálatba adják egy fehér polgárasszonyhoz, aki napi tizenöt órát dolgoztatja a négerkölyköt, korbáccsal veri, meztelenre vetkőztetve, hogy a drága ruhák el ne szakadjanak és a konyha sarkában hálatja a kiskutyákkaLközös alomban. A kiskutyák Josephine első pajtásai. A nagysága végül büntetésből, amiért nem vigyázott a fövő ételre, rákényszeríti, hogy. * femá íak&réfelakíból elcsípni néhányat, amitkaibaMból ruháikba rejtettek. — Mi a véleménye a ítéli „szezóm nagy filmsikeréről, a - „Szerelmi ólmokéról? — kérdezem hirtelen elhatározással. — Lieizit Ferenc alakítójával nem voltaim megelégedve. Elismerem Táira.y művészetét, de Liszt alakításában nem volt meggyőző — természetesen én előttem, aki 'ismertem a Mestert személyesen. ' Liszt maga volt a megtestesült szerénység és nyájasság, aki alázatos rabszolgája volt művészetének! Tehált sieimimiesetre sem leheteltit olyan fennhé- jázóan merev, mint ahogyan Támay alakította. Elragadóan kedves, közvetlen modorával mindenkit meghódított, még akkor is, ha történetesen nem tilt a zongora előtt ,—. Mondja el drága Vilma néni Liszt Ferenc halálának előzményeit. — Nagyon szívesen, ibár azt hiszem, hogy itt semmi újat nem mondhatok. Mindent megírtak előlem a szemfüles életrajzírók — teszi hozzá moisólyogva. — Azt azonban csak igein kevesen tudják, hogy Liszt utazása előtt résztvett Thoman István hangversenyén, honnan felhevült állapotban egyenesen a vasútra hajtatott. Véletlenül egy nászutas pár kocsijába szállott, hol a meggondolatlan asszonyka a meleg miatt kinyitotta az ajtót és az ablakot. Az aggságá- ban ás udvarias Liszt nem tiltakozott a Ikeresizt- buzalt ellem és a többit már tudjuk... Tüdőgyulladást kapott, amit talán kibírt volna, ha megelőzi a bajit. 0 azonban Bayreuthba érkezve, nem feküdt azonnal ágyba, hanem magas lázzal végig dirigálta Wagner operáját — Ismerte a Meisiteir gyermekeit? .— Gsak a Gosiimát láttam többször is. Nem tűzhelyen kiömlött szappanos vízbe nyomja a két tenyerét. Akkor elájul a fájdalomtól, a két keze csupa égési seb, kórházba viszik, ahol még a nevét sem tudja megmondani Itt jók hozzá, kiápolják miniden sebeiből, visz- szaadják anyjának és a nyomorult rabszolgaélet folyhat tovább. Megindító az a naiv, egyszerű, kritikátlan és közvetlen előadás, melyben a néger táncosnő elénk tárja iszonyú gyermekségét, barátait, rokonait, barátnőit, az egész környezetet; az amerikai nagyváros szemétjét. Josephine első színházai Nyolc éves a kis Josephine, mikor először lát néger színházat és harmadmagával először próbál színházat játszani a munkaadója pincéjében. Közönsége is van: a beiéptidij egy-egy varrótű. Tízéves, mikor megszökik valami vén kéjeimtől, akinek eladta pénzért az anyja és a Bob Roussel vándor négerszinházban, a ,,-Bocker Washington Theater“-ben tizenöt évesnek hazuidja magát é6 fölvételre ajánlkozik. Ronsselnié ruhát, cipőt ajándékoz neki, s aztán kiállítják a színpadra a próbákon, hogy a többiektől tanuljon játszani ,.Mikor láttam ugrálni és kiáltozni a felnőtt görlöket, — írja — „valami furcsa rajongás fogott el. A zene elkábitott és én is ütemre akartam ugrálni, torzképeket vágni és a szememet forgatni. Engem valami furcsa részegség lepett el és kimondhatatlan gyönyört okozott, ha ugrálhattam a zenére. Mámoros voltam és boldog, mikor szabad volt a magam ösztöne szerint kifesteni magamat és felhúzhattam a trikót s a kosztümöt, melynek fel kellett gyűrnöm az njját és felfűznöm a szoknyáját. Az egész nézőtér ordítva kacagott rajtam, de ez nem zavarta a boldogságomat . , A fekete Cupido Pajtákban, csűrökben ütötték fel Rousselék a vándorszinpadot, brazerók égtek a zenekar mellett, három szál gyertya volt a szinpadi világítás és kétszáz csámcsogó, vihogó néger a közönség. A kis Josephine pedig Cupidó-t játszott nagy fehér szárnyakkal és zsinóron eresztették le a padlásról a balkonon édelgő szerelmespár fölé. Ez volt a megindulás azon az utón, melyen Páris leendő ünnepelt csillaga lassanként tanulta megisníerni a mosakodást, a fürdőszobát, a villanyvilágítást, a vasutat és a heti gázsifizetést. Az első nagy napja az, mikor egy valódi utikof- fert vásárol magának a saját pénzéért. Ezt a bársonnyal bélelt koffert hordja magával most is vendégjátékain. Akkor- 6 dollárt. keresett hetenként, ma pazar nyaralója áll Le Vezinet-Jben, s ő kapja Párislban a legmagasabb fellépti-dijakat. Már nemcsak táncol és énekel. A nagy filmtársulatok versengenek érte, hogy megkapják egy-egy monstre-darahhoz a főszerepre , » , BENEDEK KAROLA volt szép nő. Édesapja erős vonásait örököltei azzal a különbséggel, hogy az ő arcút nem ra- gyogta íbo Liszt Ferenc jósága és elbűvölő szel* teimietssiégie.. —> Van valami emléke a Mestertől? — A levelei, melyektől semmi pénzéit sem válnék meg, bár a komimün alaitlt elvesztettem minden vagyonomat. És eiz a régi fénykép, amit saijátfcezüleg dedikált nekem. Rronzkeneites fényképet vesz le a faliról., Líszti Ferenc legutolsó fényképét. *— Ezek az én legkedvesebb emlékeim & ©a a hahalmias olajfestmény, amit e kép után esi* málfaittam fetedheteitiiein mestereimről. — De ha már képekről beszélünk, megemlf- itefc még egy rendkívüli érdeke is képet is, amit a Mester Amdrássy-üti lakásában láttam. Mén tér Zsófia életmagyságu olajba festett képe, amely ott függött Liszt Ferenc szobájának falán. Mikor egyszer éidesapámmal meglátogattuk otthonában, erre a képre mutatva, mondta a következőkéit: — Látja kérem, ez Mentor Zsófia, a világhirü zongoraművésznő! Ilyen nagy művész lesz a leánya is, ha elengedi velem! — De édesapám hajthatatlan maradt — néz szomorúan maga elé az egykori. Liszt-tanítvány. — Hallani sem akart róla, hogy Liszt magával vigyen. Nemsokára, néhány bécsi hangverseny után, férjihiezmemtem és 11 évi házasság után megtudtam, mit jelent az, ueim zenekedvelő ember feleségéinek lenni... Miemiter Zsófia egyébként Popper Dávid felesége illett és időközben elnyerte a pétierváxi zeneikadémaa igazgatói székét. Pesten is járt két ízben. Egy hajdani nagy mecénás, aki Liszt Ferencet is vendég ül látta gyakran — A régi Pest ziemevilágánák egyik kimagasló egyénisége volt Bianegszászí zongoragyáros, a dúsgazdag, bőkezű mecénás, aki palotájában nagy konoertiefceit adott. Házi hangversenyei épp oly híresek voltak akkor, minit most a Hubay-palota zeniedélutánjai. Pesti tartózkodása alatt Liszt Ferenc is eljárt ezekre a magas színvonalú zieneiestiékne, nemkülönben Folkman Róbert is. A két nagy muzsikus azonban nem volt Jói viszonyban. Zeneileg nem értették meg egymást. Ez azonban nem zárta ki azt, hogy Beregszászi mindkettőjüket meg ne hívja. A nagy zenebarát egyébként Folkmaht anyagilag is támogatta azután, hogy megalkotta hatalmas kompozícióját, a B-mofll triót, amit barátai „éhség-trió*** mák nevezitek elv mert szegény Folkman szörnyű nélkülözések között komponálta meg halhatatlan müvét Az „éhség-trió“-t egyébként tavaly & Hnbay-i palotában Ss eljátszották. —• A Beregszászi-palota zened ékít ánjait cd- gámyzemés fényes vacsora követte, mert Liszt Ferenc élt-halt a cigánymuzsikáért. — Hát ilyen volt a régi Pest zienei élete abban az időben, amikor 'még a halhatatlan művész is ellátogatott hozzánk — fejezi be visszaemlékezését a Mester egykori tanítványa és .arcáról eltűnik az örök mosoly. — Ma már csak az emlékeimnek étek és ennek a drága gyermeknek! — mutat ragyogó szieimmel nevelt fia fellé, aki a másik szobáiból hallgatt beszélgetésünket. SZIRMAI-KALOS MARGIT. SENKISZIGETE Van, tudom, van mindenkinek egy Senki-szigetje, Álmodásba, végtelenbe, délibábba rejtve. Van nekem is . . . Ha a föld itt el-elbirhatatlan, Kigöngyölöm vitorlám egy mentő pillanatban. Kalózhajóm kiszárnyal a fényes szőke ködbe, Rég elsüllyedt tengeren át titkos kikötőbe. Pálmafásan vár a part ott, szirmok rámperegnek, Kagylózugás zengi titkát kéklő tengereknek. Ki se nyissam pillám és már szeretőm-nővérkém Szétfujja a viharfelhőt szemem borús kékjén. Ki se nyissam ajkam és már tapad szájon, ölben, Néma panaszt, szitkot, titkot kicsókol belőlem. Bevirágoz, megkoszorúz szépnek, királyának, Hazaérvén gőg, vagy könny az, mit szememben látnak? Csak azt látom : elhúzódnak félemedve tőlem, Mint a börtönajtótól, mely hallgat megrögzötten. . BODOR ALADA& Liszt Ferenc Vargáéit rákospalotai villájában ||# n Josephine Baker önéletrajza á legnagyobb könyvsiker
