Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)

1936-08-23 / 192. (4041.) szám

Hogyan tölti a nyarai a pápa a fesfói Castöl Gandolfóban A Vatikánból naponta kijár Pacelli referálni a pápának ■ A napi foga­dások se maradnak el ■ A reggeli séta az egyetlen külön nyári program Vatikánváros, augusztus 20. (MTP). XI. Pius pápa ismert arról, 'hogy orvosai­val szemben is megőrzi mindig önállóságát és az orvosoknak bizony nehéz dolguk van vele, amikor fokozott pihenésre vagy pláne valamilyen kúrára akarják bírni. Most is, mielőtt üdülésre utazott Castel Gandolfóba orvosai egész sereg tanáccsal látták el, hogy hogyan töltse a pihenőnek szánt napo­kat. A pápa azonban mosolyogva hárította el a tanácsokat: — Azt mondják meg in­kább, milyen kabátot viseljek, elvégre job­ban ismerik áz ottani időjárást, mint én ... — Ezzel tudomására adta orvosainak, hogy legfeljebb, ha a megszokottnál más kabátot hajlandó hordani, egyébként azon­ban megszokott munkás életmódján nem változtat még az üdülés napjaiban sem. Húsz percre a Vatikánió!... Az igazság az, hogy arra is nehéz volt rávenni, hogy elhagyja megszokott lakosz­tályait. ö is, mint 1870 óta elődei, a nyarat a Vatikánban szokta tölteni s csak most, hogy már megrendelték a kőműveseket és a különböző mesterembereket, akik a pápa lakosztályában fognak egy és más sürgős javitanivalót elvégezni, látszik valószínűnek, I hogy a Szent Atya az utolsó pillanatban nem változtatja meg elhatározását. XIII. Leót például soha nem sikerült rá­bírni még a legforróbb nyárban sem, ami­kor különben egész Róma csendes és i mindenki hűvös tengerparton vagy a he­gyekben keres menedéket a nap tűző su­garai elől, hogy elhagyja a Vatikánt. A túlságosan forró nyári napokban átköl­tözött abba a kis kerti lakba, amely a Va­tikán legmagasabb pontján épült s árnyé­kos fák övezik. Mosolyogva szokta a kis házat „a mi Castello Gandolfónknak" ne­vezni, ahova gyalog feljutott húsz perc, tehát pontosan annyi Idő alatt, mint ameny- nyl Ideig tart az autóút a Porta San Gio- vannln és a Nuove Via Appián keresztül a pápák nyári palotájáig. Kik laknak a Castel Gandolfóban? A nyári palota egyébként úgy van be­rendezve, hogy a pápa folytathatja rendes megszokott életét és munkáját. A nyári pa­lotába is be van vezetve a telefon. A palota földszintjén helyezkedik el az őrség, amely egy csoporot csendőrből és egy csoport svájci gárdistából áll. Ezenkívül szolgála­tot teljesít a Castel Gandolfóban még négy nemesi gárdista is, akiket mindennap a Vatikánból érkező gárdisták váltanak le s ezek végzik a futárszolgálatot a pápa nyári palotája és a Vatikán között. A palotában csak az úgynevezett Paladin-őrség nem ka­pott helyet, ez az őrség római polgárokból áll és a Vatikánban is csak rendkívüli ün­nepélyes alkalmakkor szoktak megfordulni. Maga a pápa a palota harmadik emele­tén lakik. Az első emeleten lakik a pápai főudvar­mester néhány hivatalnokával. A pápai lakosztály ablakaiból gyönyörű kilátás nyí­lik a tó tükrére és a Rocca di Papa roman­tikus sziklaerődjére, amelynek tövében te­rülnek el a Monté Covo babérerdői. A pápa megszokott élet­módját folytatja A Castello Gandolfo hatalmas ősi park közepén áll, a parkon tölgyallék vezetnek keresztül, széles terraszok emelkednek a park kilátóin, itt-ott régi romok tekintenek ki a gondozott park lombjai közül. A ter- raszokról kilátás nyílik a távoli tengerre, az örök városra s a pápai mintagazdaság kertjeire, amelyek itt terülnek el a közel­ben. A Caatel Gandolfóban tehát mindenkép­pen ideális környezet várja a pihenni vá­gyót. S ezer alkalom csábítja a tétlen gyönyörködésre. Csakhogy a pápa ebben a környezetben is teljesen hivatásának él. Reggeli sétájához éjszakai pihenőjéből vesz el egy félórát, hogy hivatalos teendői meg ne szenvedjék a szokottnál hosszabbra nyúlt reggeli sétát. Félórával előbb kel föl s reggeli miséje után azonnal sétára indul a parkban. Ez a reggeli séta jelenti az egyetlen el­térést a megszokott napi programtól. Egyébként minden úgy folyik a Castel Gandolfóban, mint a Vatikánban. Pontosan kilenc órakor megjelenik autón aVatikánvárosból Pacelli biboros-állam- titkár és referál a folyó ügyekről. Egy órával később közvetlen munkatársait fogadja a pápa: Mons. Pizzardot és Mons. Ottavianit, akikkel napi problémákról beszélget el. Azután következnek az úgynevezett magánfogadások. Ilyenkor a Fiatal király koráiban Mátyás király nagy va­dász volt, szinte mindennap a vállára vette az ijjat, kijárt a budai dombok közé, ott még1 akkor a sűrűségben sok vaddisznó csörtetett, legjobban azokra szeretett Mátyás király nyllazni. Ha megfáradt a hajszában, nekidűlt az erdő szélén egy fa derekának, elgyönyörködött a domb alatt zöldellő mezőben. Azon a mezőin legeltette Mátyás király juhait a király első juhásza, akinek Sándor gazda volt a neve. Egyezer ie egy szép nyári délután S'zemét­leiké t, a meeezi csendes mezőn pihenteti a király; meglát egy takaros menyecskét, ott jött az ösvé­nyen felfelé; tisztességgel köszöntötte a vadászt, ezután befelé fordult az erdőbe. A vadásznak petílig igen meg talált a me­nyecske tetszeni Utána iszkolt, megszólította, már ahogy szokta a férfiember: — Hová siet, szép menyecske? A menyecske nem haragudott meg, megál- lott, szívesen felelt a deli, szőke vadásznak: — Csak ide a jiuhá/s zkunyhóh oz, én vagyok a Sándor gazda felesége, délebédet vittem az uramnak, eltanyáztam aziután mellette. A vadász elkísérte hazáig a menyecskét, de még nem akarózott búcsúzni néki: —Én meg megéheztem, szép juhászaié, hallod, nem adnál nékem valami eledelt, hogy az éhsé­gem elverjem? — Jó sziwel, vadász uram. ha megelégszik avval, ami szegény házamtól telik. Üljön le ez alá a tölgyfa alá a gyepre', előjövök egyszerre. Előjött, hozott egy köcsög aludttejet: — Nincs egyebem, ez a kis jó hideg aludt­tejeim. Leülök én is, vadász uram, ha megengedi segítek magának, tudom jobban esik, ha kettes­ben eszik az ember. Megkanalazták két fakanállal az aludttejet vidám beszélgetés közben, a fiatal vadász meg a juhász felesége. Mikor aziután felállott a vadász, hogy elkö­szönjön, megmondta a menyecskének, hogy az ő neve Miklós vadász, a király vadászlegényei közt szolgál. A jtuihászné is megmondta, őtet mog Zsuzs In­na asszonynak hijják. Kezet adott a juhászodnak a vadász, másik kézzel megsimogatta szépem az asszonynak a ke­zét: — Zsuzsi lelkem, te vagy a legszebb me­nyecske a budai tájon, az peldiig valami, ha én mondom, mert én magát a szépséges Beatrix ki­pápa magasrangu egyházi méltóságok, misszionáriusok, rendfőnökök, diplomaták, zarándokok vagy más látogatók tisztelgő látogatását fogadja. A fogadások rendjében is van némi el­térés, a Castel Gandolfóban ugyanis pontban tizenkét órakor véget érnek a fogadások, hogy a látogatók kellő időben visszatérhessenek Rómába. A Vatikánban egyébként mindig egy óráig tartanak a fogadások. Ez a rend, csakhogy a pápa nem mindig tartja be az előirt ren­det, környezete megszokta már, hogy na­gyon szuverénül diszponál az idő felett és rálynét is mindennap láthatom. — Istenem atyám, mindennap a királynét! Én meg világéletem/ben se láthattam még! Me­sélje el, kedves vadász uram, milyen ruhában jár a királyné? — Elmesélem egy csókért, de az árát előre ideadod. Olyan kiváncsi volt a menyecske, odaadta előre az árát. Alig hogy a csók elcsattant, megszólalt a va­dászok kürtje, indulni kellett a vadászoknak. Holnapra marad már a mese. De a vadásznak úgy ízlett a juhászmé csókja, még egyet szeretett voina belőle. — Csapjunk hamar még egy kis vásárt, Zsu­zsikám. Vedd meg ezt a három kövér fácánt is, akit lény i La ztam, odaadom egy csókodért. Talán ha nem kínál érte fácánt, talán úgy is odaadta volna már a második csóko-t a juhászmé, Isten nevébe. Igen ám, de mikor a vadász elment, nagyon megijedt a menyecske. Háromszor is keresztet vetett, megfharmatozott mindkét szeme könnyel. Szent Szűz Mária, ő most biztos bűnt követett el, amit meg kell majd a papnak gyónni. Jaj, ék­telenül elszógyelte magát a juhászáé. Mikor az­után megjött estére Sándor gazda, a felesége fá­cán pecsenyével várba, de rögtön azonnal el­mondta néki, milyen áron szerezte a fácánt. Kü­lönben nem is tudott volna az urának a szemébe nézni. Megharagudott erre a jiuihászgazda, de az asszony olyan szépen könyörgött, hogy bocsássa meg a vétkét, hogy a juhásznak eljulházott a ha­ragja, megette békével a fácánt. Miklós vadász meg nem tudta a Zsuzsi csók­ját elfelejteni, másnap is, harmadnap is megleste a szép jnlhásznét. Mesélt néki a királynéról meg Budavára .miniden csudájáról, hozott minidig fá­cánt, foglyot, nyulat, mindig be is hajtotta az árát. Pillangó kerge-tőzik a pillangóval az erdőn, falomb hajlik a másik falomlbhoz, ha emgdolózni kezd a szellő, a Duna vizén halb a habbal cicázik a napsütés alatt. Zsuzsámnának is kedvére volt a nyalka vadásszal való édes enyelgós, de mindig megbánta amit tett, mert hűséggel volt a szivében az urához, megmondta néki mindig, hogy a va­dász megint csókra csábította. Elíbusult nagyon Sándor gazda, nem mert a király vadászával szembefordulni, hogy is telhessen ilyet egy sze­gény juhász ember, az urak majd a vadásznak fogják pártját, a juhászt teszik ki a kenyeréből. ASzép Ju hászné meséje Irta: Szép Ernő bizony sokszor órákhosszat várni kell a$ ebéddel, akárcsak a Vatikánban. A nagy „szenvedély44 Ebéd után néhány órát a pápa pihenés­nek és üdülésnek szentel. Ilyenkor fel szokta a keresni a Villa Barberinit. A késő délutáni órák azután megint fogadásoknak vannak szentelve. A hét egyik napján min­dig a Gandolfo-kastély lakói jelennek meg a pápa előtt, egyébként pedig a környék hitbuzgó népe zarándokol nap-nap után a pápához. Amikor leszáll az est, akkor kezdődik a pápa legkedvencebb foglalkozása — ta­nulmányaiba mélyed és sokszor a késő éjszakai órákig könyvei fölé hajol. Amikor környezete vagy orovosai gyöngé­den figyelmeztetik, hogy a sok olvasás ta­lán kifárasztja s ilyenkor, legalább az üdü­lés napjaiban tekintsen el ettől a kedvenc szórakozásától, mindig mosolyogva nyug­tatja meg az aggodalmaskodókat: — Ez nem fáraszt ki engem, sőt mindig felfrissít... így múlnak a világ szellemi fejének nap­jai a Castel Gandolfóban, mindig teljes odaadással, egész figyelemmel fordulva a kötelességek, a nagy gondok felé. Mikor már hetedszer járt a vadász a kunyhó kö­rül, annyira ellbusult a juhász, hogy azt mondta, hagyjuk itt a király szolgálatát, menjünk el vi­lággá. De Zsuzsánnának nagyon idenőtt már a lelke a budai zöld dombokhoz, világ kincséért se akart volna másfelé menni. Addig gondolkozott, kitalálta, hogy szaba­duljon a vadász csábítása alól. — Hallja-e kegyelmeid, — azt mondta a ju- hászgazdának — azt gondolnám én, menjünk fel a felséges királynéhoz Budavárba, 'bowuljiunk előtte térdre, az a jó királyné megszán majd min­ket, eltiltja Miklós vadászt a mi szegény kuny­hónk tájékáról, annyi szépet hallottam én már a királyné aszonynak kegyes jósága felől.*' Sándor gazda azt felelte, jó lesz, megpróbál­juk. Vasárnap reggelre tisztát vett, a menyecske is felöltözött a vasárnapi vasalt ruhájába, kézbe fogta a kivarrott gyolcs zsebkendőjét, felmentek Budaváriba. Addig instálták a királyné katonáit, míg beibocsájtották a királyné elébe. Letérgyepelt a juhász meg a juhászaié a szép­séges fényes királyné előtt, a juhász elkezdte: — Felséges királyné, én vagyok Mátyás ki­rály számadója, azt mondom nehezebb juhászat egyetlenegy asszonyt őrizni, mint az össze© juhot nagy Magyarországon. Mosolygott a királyné a juhász igéjén: — No csak mondd ©1 szegény juhász, ml nyomja a szivedet. Elmondta Sándor gazda a panaszát, a felesé­ge lesütötte a fejét, csak hallgatott mellette. — Nem ismerem, — azt mondja a királyné — ezt a Miklós vadászt. Nem festenéd le a jóasz- szony a pajkos vadászt, hátha úgy ráismerek. A menyecske irulva-piml/va festette le Miklós vadászt: — Deli termetű, sasorra, kékezemü, széles vállu, fényes vereses szőke haja borul széles vil­láira. Hát erre már megismerte Miklós vadászt a királyné. De nem mondta meg, kit ismert meg benne. Csak ait. kérdi a jiulhásznétól: — Mikor szokott az a vadászlegény a kunyhó körül járni? — Mindig alkonyattal, királyné asszonyom. — Menjetek haza, én ma alkonyat időre elme­gyek a kunyhótokba, majd beszélek annak a Miklós vadásznak a fejével. El is ment aznap a királyné a kunyhóba, pa­rasztmenyecskének volt öltözve. Azt mondta az ámuló-b á múló j'uh ás'zné n ak: — Te most bújjál a kemence mellé a sarokba, ha majd egyet köhögök gyújtsd meg a mécsecst, avval állj elé'bünk. A királyné meg leült a nyoszolya szélire, várta Miklós vadászt. Be is toppant a kunyhóba nemsokára a va­dász, leült a menyecske mellé, már akkorra sötét este volt odabent. Elkezdte mlndgyár cirógatni a derekát, csókolgatni az orcáit a vadász a me­nyecskének. Enyelegtek, nevetgettek, soha még Miklós vadász a menyecskét ilyen kedvesnek nem találta. Olyan sok szépet súgott a vadász a me­nyecske fülébe, amilyen szépet csak a pacsirta tud a párjának énekelni Mikor osztán a legszeb­ben nekiszerelmesedett már a vadász ,a menyecs­ke köb intett egy hegyeset, arra hamarosan vilá­gosság lett, előlépett a mécsessel a juhász fele­sége. Mátyás király megismerte a királynét, majd hányát esett a myoszolyán. A királyné meg a szeme közé kacagott a sze­relmes vadásznak: — No, te deli Miklós vadász, te is régen ud­varoltál ilyen szépen a feleségednek! Most már Mátyás király térgyepeit a királyné elé, irgalom, kegyelem, kedves feleségem! Pillangó a pillangóval, falomlb a falombbal, hab a habbal, király is csak nyughatatlan, ha fiatal, jól esik néki cikázni, legény kedvének ját­szadozni. De a Mátyás királyi szive is csak hű­séggel volt a feleségéhez, úgy mint a Zsuzsánna szive az urához. Mátyás király maga mesélte el az udvari urak­nak, hogy járta meg a juhász kunyhóban, maga nevette meg legelóíblb a Miklós vadász esetét. Budavár urai, ha a dombokon vadásztaik, mind eljártak attól fogva a szép juhászné kuny­hójához aludttejet enni, egy köcsög aludttejért egy aranyat fizettek. Elment az idő, itt maradt az emlék.*Talán ép­pen annak a juhászkunythónak a helyén támadt a Szép Jiulhászné kocsmája, ott, már bcwt, sört meg paprikás csirkét kaptak a késői magyarok, ha átruccantak a budai dombok közé, de aludt­tejet is kapott biztosam, aki anegkiváuta. . 1936 augusztus 23, vasárnap. ^ Mécs László: Megszépítem a szennyet is Van kis üzem, van nagy üzem, llgrál-bugrál a kis legény de mindegyíKben ő üzen, anyja csókjával kék szemén, az Isten. A kicsiny virágban így csalják be a gyárba, tiszta egész mese, tiindérvilág van, lelkére hull a gyárnak piszka szemembe kacag kedvesen, s már kifelé csak úgy oson, “ 3-Zl3.I1 lehull, avar leszen forradalmár-örvényesen, s nem venném a kezembe sem. komoran, olaj-foltosan. Bimbóz, virul a tiszta lány Ilyen az élet. Itt ülök, tündéri titku kis talány, szólnak az élő fütyülök az örök Szépség üzen benne három madaram három csőrén, s ha bekerül a szerelembe, — de versben furcsán pőrén (vagy nem kerül!) a vége ezt s csak körülírva mondhatom, sziromhullás, szélrázta lom, hogy a kis fütyülő-üzem csalódás, bánat, fájdalom. tövén bizony mór ott a szenny. A kis patak ugrál, ragyog, Az egész Élet-gyár alól nefelejcs-mellényben csacsog, ránkborzad piszka, a Halál: majd becsalják a csúnya gyáriba, azért, hogy vágyakozz a mennybe, hogy mint mesében a kis árva, hol nincsen semmi, semmi szennye ő mossa mások szennyesét a Boldogságnak] Én hiszem s már kifelé csak úgy oson s mit hullat kis vagy nagy üzemi komoran, olaj-foltosán. hitemmel mind megszépítem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom