Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-22 / 191. (4040.) szám
«I«OT-MAG$Afc-MlRLAa 1936 augusztus 22, szombat. A Valenciából utrakelt kikötőmunkások Uribar- rí kapitány parancsnoksága alatt elfoglalták Guadeloupe hegyi várost, Guadéloupe annak a hágónak közelében fekszik, amelynek meghódítását a kormány tegnap jelentette. Uribarri osztagának az a feladata, hogy megállítsa a Bari aj ozból Madrid felé induló nacionalista csapatokat, Emilio Obrero, a baleári szigetek kommunista pártjának külön megbízottja azt jelenti, hogy a milicia katonái partra szállottak Talmade Mallorca közelében. A csehszlovák záróhadgyakortatoh Megkezdődött „a második königgratzi csata" BeneS elnök Chrudimban és a gyakorlatokon ■ Uiságirö-vacsora Königgratzben ■ ■ ■ 100.000 katona „harcol" egymással ■ ■ ■ Az e'ső nap mér'ese Brazília Madrid ellen Rio de Janeiro, augusztus 21. A lapok jelentése szerint a brazíliai kormány megszakította a diplomáciai viszonyt Madriddal, mert a mostani spanyol kormányt kommunista jellegűnek tekinti és kommunista államokkal Brazília nem tart fönn diplomáciai összeköttetést, A madridi brazil nagykövetet visszahívták és a rio de ja- neirói spanyol nagykövetnek kikézbesitették útleveleit. A brazíliai kormány határozatát hivata«| losan közölték a többi amerikai államokkal. Brazilja cáfolja a diplomáciai szakítás birét Rio de Janeiro, augusztus 21. A brazíliai külügyminiszter megcáfolja azokat a híreket, amelyek szerint a brazíliai kormány elhatározta, hogy megszakítja a diplomáciai viszonyt Spanyolországgal, Parduibitz, augusztus 21. Pénteken éjjel a pardubitzi lés königgTützi hadszíntéréin megkezdődött a csehszlovák hadsereg záróhad- gyakorlata lés az egymással szemben álló hadseregek „ellenségeskedése^. A hadgyakorlatok ezidén rendkiviül nagy területen folynak le és tizenhét közigazgatási járásra terjednek ki. A főparancsnok Husarek tábornok, míg az egyik hadsereget Prdhala tábornok, a másikat Kadlec tábornok vezeti. A döntőbírói szolgálatot Vojceohovsky tábornok látja el. Az egyik hadsereg a hagyomány szerint kék, a másik piros szalagot kapott. Az élelmiszereket a katonák impregnált csomagokban kapják, hogy az esetleges mérges gázok ne árthassanak azoknak. A gyakorlatokon százkétezer katona vesz részt teljes hadi felszerelésben. Az elnök a gazdasági krízisről Félteken reggel féil nyolckor BeneS köztársasági elnök Pardjuibitzlból kikocsizott a hadgyakorlatok vidékére. Mielőtt megszemlélte volna a terepet, meglátogatta Chrudim városát, ahol ünnepélyesen fogadták. Kásek, a város polgármestere üdvözlő beszédet mondott és helyőrséget kért városa számára. A katon Chrudimból a köztársasági elnök a nemzetvédelmi miniszter kíséretében a hadgyakorlatok terepére ment. Útközben meglátogatta a döntőbírósági tábort és a 4. hadosztály parancsnokságát. Többször elhagyta kocsiját és megmagyaráztatta magának a gyakorlatok állását. Az egyik megfigyelő poszton hosszabb ideig maradt s elbeszélgetett a hadgyakorlaton megjelent vendégekkel, Malypetrrel, a képviselőiház elnökével, a parlament delegációival, Prága polgármesterével és a szokolok vezetőjével. A köztársasági elnök válaszában kitért a gazdasági krízis problémáira. — Mindnyájan tudjuk, hogy ma nehéz az élet, nehezebb, mint néhány háboruelőtti korszakban. Ha azonban a történelmet nézzük és a régebbi időkre gondolunk, akkor látjuk, hogy a megélhetésért való küzdelem ma még mindig köny- nyebb, mint hajdan volt, A múlttal való összehasonlítás arra tanít, hogy bűn lenne lehorgasz- tani a fejünket. Kevés nép van, amelynek gazdasági és politikai viszonyai oly egészségesek, mint a csehszlovák népé, s a köztársaság ezen a téren még mindig jobb helyzetben van, mint a legtöbb más állam, ik között Délután két órakor a köztársasági elnök visz- szatért Pardübitzba. Vacrora Kőnissritiben A hadgyakorlaton megjelent újságíróik tiszteletére Königgrátz város tanácsa csütörtökön este vacsorát adott, amelyen több ujságiró fölszólalt, közöttük a csehszlovákiai német újságírók nevében dr. Racher is. Fölszólafláséiban dr. Bac'her megállapította, hogy ez az első eset, hogy német ujságiró mint hivatalos vendég vesz részt a gyakorilatokon. ség lánca továbbá az, Elba és a Cidlina folyó. A kiindulási állások elérése után a két ellenséges hadsereget elválasztó 'vonal Kut- teniberg, Ohlumec, Königgrátz, Tfebechovice között terül el. Északra ettől a vonaltól Prchala tábornok kék hadserege működik délre Kadlec tábornok vörös hadserege. Az előőrsök már felvették az érintkezést az ellenséggel. Mindkét hadsereg offenzív tendenciával végzi hadmozdulatait, úgy hogy a Jicsin, Pólicska, Hoihenmaut és Kuttenberg közötti téren a gyakorlatok alatt kipróbálhatják a katonai operációk valamennyi válfaját, az előnyomulást, a közeledést, az összeköttetés megteremtését, a védekezést és a visszavonulást. A pénteki nap a kék hadsereg összpontosításának jegyében telt el. OLASZ ÉPITŐMUNKA ABESSZÍNIÁBAN. A meghódított Abesszíniában készülnek a modem országutak. Képünk egy éppen befejezett bidat ábrázol. A csehszlovák távirati iroda részletesen | beszámol a záróhadgyakorlatok első napjá- I ról. Ezen a napon a katonai alakulatok fölvonulásának problémáját oldották meg, főleg a vasúti szállítást. A gyakorlatok sima terepe csak látszólag könnyítés, mert éppen a terep alföldi jellege nehezíti meg az áttekintést és a védekezést, vagy a támadást s a repülőgépek tevékenysége csak részben pótolja azt, amit a dombok és völgyek természetesen megadnak. Á jelenlegi hadgyakorlatok területén a sik vidéken csak bánóim természetes akadály alkot fontos stratégiai pontokat: az Eisen-hegyPárisi kaland — ELBESZÉLÉS — Irta: Farkas István (4) — Nem kell megijedni. Géza is korompai. Az unokatestvérem. A Szajnán mintha egyszerre gyultak volna ki az összes hajólámpák, vagy mintha egyszerre meteoráradat hullott volna rá az égből. A hid lámpái is magasabbra lobogtatták fényüket és csupa meleg volt a sok elektromos lángban. A hajóállomáson most szálltak ki az utasok és egy hosszú percre elözönlötték a rakpartot. — Édes, — mondta átmenet nélkül Péter. És megint megfogta a leány kezét. 6. A Szajna felől hűvös szél kerekedett. A naponta esedékes nyári zápor közeledtét jelezte. — Hová menjünk? — kérdezte Péter és kezét lefejtette a leány derekáról. — Nekem mindegy — válaszolta halkan Katalin —, nem igen ismerem az éjjeli Párist. — Hogyan? — csodálkozott Péter. — Nem ismeri az éjjeli Párist? — De hirtelen eszébe jutott, hogy a nappali dolgozók hatalmas százaléka igy van a saját városával, a párisiak nagy része még Versaillesben sem járt. — Tudok egy csöndes orosz mulatót a Rue Vivien- nen. Ha akarja, odamehetünk. A leány megborzongott. — Talán ne, •— tiltakozott gyöngéden. — Nem szeretem az oroszokat. A magam sorsára emlékeztetnek. Olyan szomorú a daluk, az életük, miért találkozzunk a mások szomorúságával? — Akkor gyerünk a Clichyre. Elmehetünk moziba is. Olyan jó hangos vígjátékokat adnak, azzal is kellemesen eltöltjük az időt. Vagy ahová maga akarja. A Casinóból lekéstünk, pedig az augusztusi műsor igazán elsőrendű.- Nekem mindegy — hajtogatta Katalin —, igazán mindegy. A maga kedvére bízom magam, kedves. Olyan egyszerű kislányosan adta Péternek a szót, hogy Péter legszívesebben sehová sem ment volna, hanem ott maradt volna vele a Szajna hidján és együtt várták volna meg a napkeltét. De a nekiadott éjjelért kárpótolnia kell a leányt is, valahová elviszi őt. —• Gyerünk föl a Clichyre — ajánlotta —, ott most forgalmas az élet. Minden második ember magyarul beszél, mert a pesti éjszaka lovagjai itt is a tömeget keresik. — Jó — állott rá a leány —, gyerünk a Clichyre. A Louvre-állomásig gyalog mentek. A földalatti folyosón, amíg az érkező villamosra vártak, megint megfogták egymás kezét. Itt már elővigyázatosságból is tehették, mert a forgalom roppant méretet öltött, s éppen a Clichy irányába menő kocsikat várták a legtöbben. Csokoládét és szappant hirdető nagy reklámtáblák suhantak el mellettük a föld kivilágított méhében. A fejük fölött és a lábuk alatt is hasonló tüzesszemíi szörnyek repültek más emberekkel az örökös éjszakában. Ezekben a kocsikban, amelyek önműködő zárral nyílnak és csukódnak, minden ember egyforma. Hiába van első és második osztály, a villamos erő egyformán és egyfelé röpití a sok-sok utast. Minden második ember újságot olvas, mintha a le- pedőnagyságu papírlapokat éppen itt kellene végigolvastok. Kis midinettek és nyirottbajuszu, komoly családapák egyformán unatkoznak a föld alatt s még csókolózó párokat is ritkábban látni, mint akár a körutakon. Sokáig ringattatták magukat, egészen a Jena Jaurés-állomásig mentek, s csak ott szálltak át a Clichy-vonalra. A Boulevard de Clichyn csakugyan rengeteg volt a nép. A nagy mozik és nagy kávéházak ar emberek tízezreit nyelték magukba. A Piacé Blancheon örökös egyhangúsággal fordult gépies kerekén a vörös malomkerék, amely a le- csöndesedett Móniin Rougeot jelezte. A valamikor híres mulatóban most mozielőadásokat rendeztek s a filmet egy-egy revüszámmal fűszerezték. Péter mindezeken túl volt s a leány kedvét szerette volna ellesni. Katalin azonban hallgatott. Szorosan Péter mellett ment, kíváncsian nézett be a kávéházakba, s ahol egy pillanatra torlódás keletkezett, ott Péter keze után nyúlt. Úgy járt Páris éjjelében, mintha egvencsen most került volna odct Korompáról. Pedig Korompa most legalább olyan távol állott ettől a nyüzsgő élettől, mint egy a Tátra rejtekében meghúzódó mene-i délcház a villanyvilágitásos Korompától. Péternek igaza volt, mert sok magyar szót hallottak. Fiatal, kalandvágyó suhancok, akik mindenhol munkanélküliségben élték volna le fiatalságukat .trágár szavakkal mindenkire megjegyzéseket tettek. Komolyabb családapák felnőtt leányaiknak magyarázták a változást, ami itt a Clichyn egy negyedszázad év alatt végbement. Jean Rictus borgőzös, furcsamivü költészete mintha ide került volna át a Montparnas- seról. Az egész ucca egyszerre dalolt s a két közeli tér mintha kánkánt járt volna az éjfél elé. A mellékuccák uccai lányokkal telve, furcsa illattal várták az éjszaka lovagjait. Katalin minden apró uccanyilásnál elfordította a fejét, és Péter jólesőleg vette észre, hogy a leány még mindig közelebb áll a filozófiához, mint az éjjeli Párishoz. Hirtelen érzéstől vezetve, karonfogta a leányt. Most már el sem engedte, mig az uccán jártak. Az egyik kapu alatt, elegáns, hangos mega- fónokkal és livrés szolgaszemélyzettel reklámozó mozi alatt mulatt táncosnők kínálták elég olcsóra szabott művészetüket. Ide tértek be ők is. A terem alacsony, de jól szellőztetett pincehelyiség-féle volt. Egypár asztal futott végig a falak mellett, az egyik sarokban az elmaradhatatlan jazz dünnyögött álmositó, szokatlan dallamokat és öt-hat karcsú, félfekete mulattleány a legújabb estélyi divat szerint öltözve járta az újvilág ősrégi táncait. Egy — minden látszat szerint — fizetett táncos Katalint is fölkérte. A leány kérdőleg tekintett Péterre. — Menjen, kedvesem, — mondta neki magyarul. — Én innen nézem, majd magát. A leány pompásan illett a parkettáncoshoz. Amint a két karcsú test összeért, és a muzsika mintha nekik játszott vlona, két igazi művészt mintáztak, s Péter nagyon hamar észrevette, hogy a leány akár a tánccal is megkereshetné a kenyerét. Amikor aztán Katalin egypár angol vendég tapsától kisérve és jutalmazva, visszaült melléje, azt mondta neki: —• Nagyon szépen táncol, Katalin. Mintha csak Párisban született volna. — Pedig majdnem két éve nem táncoltam, — jegyezte meg rá a leány. — Korompán volt egypái bálunk, egy-Jkét krönzehen felenként. Pesten már kevesebb időm jutott a táncra. Képzelje, egész komolyan tanultam, egyetemi tanársegédnek készültem. Két fiatal angol, akik a szomszéd asztalnál ültek, most a leányra nézett. Az egyik kiitta po- -harát és Péter felé nézve, halkan odaszólt valamit a barátjának. Pétert a meg sem hallott megjegyzés úgy sértette, mint a kisgyereket. Szeretett volna azonnal fölkelni s otthagyni azt a helyet, ahol Katalint más is láthatja, sőt táncra is fölkérheti. Katalin azonban gól érezte magát. Rámosoly- gott a legkarcsubb, látszólag legfiatalabb mulatt leányra, az visszamosolygott és fehér fogai úgy villogtak elő piros ajkai közül, mintha smaragdlámpából világítottak volna. — Szegények, — mondta Katalin. — Müyen messzire kerültek a hazájuktól. Most mindenkire egyformán kell mosolyogniok, naponta órákat kell végigtáncolniok, s talán csak éppen a legszükségesebbet keresik meg. —- Ez elég jó hely — nézett körül a tudatlan üzletember szemével Péter —, itt jól fizethetik őket. Katalin a fejét ingatta: — Téved, kedvesem. Párisban sehol sem fizetik jól az idegeneket. A szobafestő talán még jobban keres, mint a másodrangu táncosnő. A zene újabb táncdallamra hangolt s a mulató észrevétlen télni kezdett. Szürkeruhás amerikaiak jöttek párisi kísérővel. A kisérő kézzel- lábbal magyarázott, s közben ráhunyorgátott a pincérekre. Az amerikaiak pezsgőt ittak, a nők élvezettel aprókat szürcsöltek a hamisítatlan francia nektárból, a férfiak pedig az üzletember hidegségével nézték a nőket. Inkább a fehéreket. A mulatt nők hibátlan ruhájukkal és még hibátlanabb franciaságukkal csak olyan messze álltak tőlük, mint a tiszta feketék. Katalint mások is elvitték táncolni, és Péter ezekben a percekben bánta, hogy sohasem kedvelte a táncot. Olyan esetlen és ügyetlen maradt, mint a kisgyerek. Néha maga is lábával ütött egy-egy élesebben rívó ütemet, egyébként a leányt figyelte és a magára maradt férfi féltésével figyelte minden mozdulatát. Amikor már éppen lehangoltan gondolt arra. hogy a leány az egész éjszakát itt akarja tölteni, Katalin egy tánc végeztével hirtelen art mondta: (Folytatjuk.) 2
