Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)
1936-08-01 / 174. (4023.) szám
1936 angrnaztgg 1, szombat. 3 a A spanyol polgárháború kulisszái mögül Gil Robles nyilatkozik a PMH munkatársának a forradalom okairól, a felkelőkről és a várható fejleményekről Csendes beszélgetés egy lisszaboni kávéházban a spanyol jobboldal vezérével ■■ ■■ A PMH munkatársától Lisszabon, Julius 31. (MTP). Gil Robles, a spanyol jobboldal egyik vezére, a Katolikus Akció életrehivója, akit halállal fenyegettek meg a cortez utolsó ülésén a szélső baloldali padsorokból s aki alig néhány nappal a forradalom kirobbanása előtt hagyta el az országot, hogy Biarritzba menjen, onnan viszont a francia hatóságok tessékelték ki, néhány nap előtt az „Avila Star“ nevű angol gőzös fedélzetén néhány barátja társaságában megérkezett a portugál fővárosba. A spanyol jobboldal vezérének megérkezését barátai már napokkal előbb várták, elvégre a forradalom kirobbanása óta Lisszabonban a spanyol kolónián megint élénk élet van és az a néhány nagybirtokos, bankár-arisztokrata és katonatiszt, aki innen figyeli az eseményeket, áhítozik vezér után. Gil Roblesnek azonkívül számos személyes jóbarátja él itt, akik a baloldal uralomrajutása után elmenekültek az országból és itt akarták bevárni, amig a vörös hullám leapad. Az ellenforradalomnak önkéntelenül itt alakult ki az egyik főhadiszállása, tekin tettel arra, hogy számos jobboldali poli tikus sodródott ide az utóbbi hónapok eseményei következtében. Gil Roblesnek a portugál Tudományos Akadémia palotája közelében, néhány lépésnyire a Rio de Janeiro-tértől vettek ki szállást egy csendes magánvillában. Itt kerestem fel a spanyol jobboldal vezérét, akihez nem volt nehéz bejutnom, tekintettel arra, hogy nevemet már jól ismerte, hadügyminiszter-korában többször is voít alkalmam beszélgetni vele. Két barátja társaságában fogadott, velük együtt érkezett Biarritzból is, ugylátszik, ezek amolyan testőrszerepet töltenek be mellette. Alig kezdtünk beszélgetni, telefon szólt és nagyon fontos ügyben elhívták, ezen a napon kritikus jelentések érkeztek Mola tábornok frontjáról. Gil Robles másnap délelőtt tiz órára adott találkát az egyik jólismert spanyol emigráns-kávéházban. „Semmi közöm a felkeléshez!“ Pontosan tíz óra volt, amikor beléptem a kávéházba. Gil Robles ott ült vagy tiz- fizenkét hangosan vitatkozó spanyol között az egyik nagy asztalnál. Amikor meglátott, barátságosan integetni kezdett felém, majd fölállt, karonfogott és átvezetett egy másik kisebb asztalhoz a kávéház belsejébe, ahol ilyenkor a délelőtti órákban senki sem tartózkodott. Alkalmam van alaposabban szemügyre venni. Határozottan leromlott az utóbbi hónapokban, sápadt és sovány, de azért arca nyugodt és nincs egyetlen ideges mozdulata sem. Példásan tud uralkodni magán. Nem kell kérdeznem, tudja, hogy mi érdekel. —' Már egyszer említettem önnek, hogy sem nekem, sem pártomnak nincs köze azokhoz az irtózatos dolgokhoz, amik most Spanyolországban lejátszódnak. — De általában azt mondják, Sinor Robles, hogy önnek része volt a felkelés előkészítésében. — Ez nem igaz. El kell hárítani magamtól minden morális felelősséget. A választások után, amikor győzött a baloldal, a parlamentben kijelentettem, hogy minden parlamentáris eszközzel harcolni fogok a baloldali kormány ellen. Természetesen figyelmeztettem úgy a miniszterelnököt, mint a belügyminisztert, hogy ne engedjék a dolgokat elfajulni, fékezzék meg tomboló párthiveiket, vessenek véget a sztrájkoknak és a sorozatos merényleteknek, mert a húrt nem lehet a végletekig fsziteni... Éreztem, hogy mi készül ebben a szerencsétlen országban, de részem nem volt benne. kívüli emberéket követelnék. Amikor a marokkói csapatok Algeciras- ban partra szálltak, még nem volt késő, a kormány kompromisszummal elkerülhette volna a vérontást és megmenthette volna sajátmagát is. GIL ROBLES Igenis, megvolt a mód rá, hogy elkerüljék a polgárháborút és a kormánynak látnia kellett volna az erőviszonyokat. —1 Hiszen, — vetem közbe — a felkelők ellenkormányt alakítottak. — Igen, de csak hat nap múlva, amikor már annyira elmérgesedett a helyzet, hogy nem lehetett többé kompromisszumos megoldásra számítani. Amikor már ország-világ előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Spanyol országban vagy a kommunizmus jön, vagy a katonai diktatúra. Bolsevizmus vagy katonai diktatúra *— Híve ön a katonai diktatúrának? — vetem föl a kérdést. Gil Robles most néhány pillanatig hallgatagon maga elé mered, aztán csöndesen, elgondolkozva válaszolt: — Úgy, ahogy a dolgok most állnak, a katonai diktatúra, mint átmeneti kormányforma ki- kerülhetetlennek látszik. Természetesen Francoéknak abban az esetben, ha Madridból és Barcelonából elkergették a jelenlegi kormányt, polgári szakminisztereket is be kell vonniok a kormányzásba, ha valóban újjá akarják építeni a félig összerombolt országot. Amit Spanyolország elsősorban akar ebben a pillanatban, az nyugalom. S a jobboldali pártoknak, kezdve a carlistáktól egészen Primo de Ri- vera fasiszta pártjáig, egyetlen nagy mozgalomba kell egyesülniök. Amit a külföldi lapok Írnak az egyes tábornokok között támadt nézeteltérésekről, mindenesetre túlzottak, természetesen nem lehet tagadni, hogy vannak bizonyos nézeteltérések. S a főok, amiért elhagytam az országot, éppen az volt, mert nem akartam az egyes nézetek között közvetíteni. Az a meggyőződésem, hogy az egyes nemzeti érzésű pénzcsoportokat egy egységes hazafias táborba tömöríteni csak úgy lehet, hogyha ilyen kritikus pillanatban megőriz a maga számára az ember bizonyos pártatlanságot. Azonkívül innen külföldről alkalmam van nyomatékosan figyelmeztetni a világot arra, hogy milyen veszélyt jelentene, ha Spanyolországban ki törne a bolsevizmus. Ez Európa bukásának kezdetét jelentené. — Gondolja, hogy a polgárháború hamarosan véget ér? — Remélem. Ha az ember a madridi rádió híreit hallja, akkor azt kellene képzelnie, hogy a tábornokok már régen el vannak intézve s már csak azt nézik, hogy hogyan menthetik meg a bőrüket. Nahát, én megjósolhatom magának a következőket: Spanyol-Marokkó százszázalékosan Franco kezében van s amig ő életben van, ez nem is lesz másképen. Franco nem fasiszta és nem emberevő, egyike a legtisztább jellemeknek, akiket én a mai Európában ismerek. Mindaddig, amíg ő harcol s ebben csak a halál tudja megakadályozni, kizárt dolognak tartom, hogy Spanyolországban kommunizmus legyen. — Itt marad Lisszabonban, Senor Robles? — teszem föl az indiszkrét kérdést. — Ez az egyetlen kérdés, amire nem felelhetek önnek, — válaszolja mosolyogva. — Tekintettel arra, hogy nem egyedül tőlem függ, hogy Portugáliában maradok vagy sem. Lehet, hogy Tangerbe utazom, lehet, hogy Londonba, az sem lehetetlen azonban, hogy nemsokára Madridban láthatjuk viszont egymást... ERNST VERTUN. Mi volt a tábornokok célja? — Mi a véleménye — kérdem — a tábornokokról? —- Természetesen vallamennyiöket jól ismerem, amiben nincs persze semmi 'különös, elvégre, amikor hadügyminiszter voltam, számtalanszor volt alkalmam beszélni velük. Ismerem tehát egészen jól szempontjaikat, törekvéseiket, szándékaikat. Kijelenthetem, hogy kivétel nélkül őszinte, tisztalelkü hazafiak, akiknek kezdetben nem volt más szándékuk, mint a kormányt kényszeríteni arra, hogy erélyesen lépjen fel1 a baloldali terrorral szemben, vagy pedig rávenni arra, hogy adjon szabad kezet a hadseregnek, hogy az országot az anarchista elemektől megtisztítsa. A tkormány Franco és Sanjurjo ultimátumára azzal válaszolt, hogy lövetni fog rájuk. Sokkal helyesebb lett volna, ha a kormány kapitulál és Franco tábornokot kinevezi hadügyminiszternek, Rendkívüli idők -rend-, A SPANYOL KORMÁNY HADSEREG NŐI LÉGIÓJA, |ckz ity&zi Htyáci Mai| Folynak az előkészületek Károly román király prágai fogadtatására Prága, julkius 31. Annakidején megírta a PMH. hogy Káirody román király októberiben Prágáiba érkezik, hogy visszaadja Bemies köztársasági elnök tavaszi látogatását. Prágáiban már serényen folynak a király fogadtatásának előkészítő munkálatai. A Hradzim délnyugati szárnyát gyors tempóban tatarozzák, mert a királyt és a kíséretét a várnak ebben a szárnyában fogják elszállásolni. Cáfolják B um belgrádi útját Belgrád, juliius 31. A jugoszláv sajtó belgrádi és párisi helyről érkező hivatalos jelentések alapján cáfolja León Blum francia miniszterelnök belgrádi útjáról elterjedt híreket. li A magyar honvédség főparancsnoka a balti-államokban Budapest, julius 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Shvoy István gyalogsági tábornok, a magyar honvédség főparancsnoka szárnysegéde kíséretében csütörtökön este elutazott Budapestről. A magyar tábornok útja Finn- és Észtországba vezet, hogy viszonozza a finn, illetve észt hadseregek főparancsnokainak budapesti látogatását, Schusctinigg kancellár aJPax Rontana" kongresszusán Becs, julius 31. A világ katolikus ifjúsági egyesületeinek a Pax Romanának XV. nemzetközi kongresszusát Salzburgban harminchét ország hatszáz résztvevőjének jelenlétében ünnepélyes keretek között nyitották meg. A megnyitáson Wais salzburgi érsek nagyszámú papi kísérettel jelent meg s jelen volt dr. Glaise-Horstenau szövetségi miniszter és több hivatal képviselője is. A hivatalos megnyitás után Wais érsek, a salzburgi polgármester és a járási főnök üdvözölték a kongresszust, majd a küldöttségek vezetőinek nyilatkozatai után a kongresszus hozzáfogott az érdemleges munkáihoz. A kongresszuson a csehszlovákiai magyar és német katolikus főiskolai hallgatók kiküldöttei is résztvesznek. Másnap a kongresszus nagygyűlésén Schuschnigg szövetségi kancellár is hosszabb beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy Ausztriának két fontos feladata van. Az egyik: minden erejével arra törekedni, hogy a szabad Ausztria megmaradjon. A másik pedig Ausztria 'belső békéjének megőrzése. Schuschnigg többek között a következőket mondotta: — Fontosnak és célirányosnak tartom itt nyíltan és világosan megmondani, hogy a németek által lakott minden területen, — tehát a mi osztrák hazánkban is, — nincsen más probléma, mint a nemzeti szocializmus problémája. Amig ez a probléma Ausztria határain belül érvényesül, addig ez Ausztria dolga és senki másé. Ennek félreismerése és az ezzel való visszaélés természetesen megbosszulná magát. Csák egy kérdés van: vájjon ennek a csoportnak, a nemzeti szocializmusnak politikai beállítottsága pozitív viszonyban áll-e az osztrák gondolathoz, és a szabad és független Ausztriához, — amint art Dollfuss látta és akarta, — vagy sem. Minthogy ez nem igy van, ezért minden kompromisszum teljesen ki van zárva. Meg kell ezt teljesen világosan és határozottan mondanom, mert mindazoknak, akik figyelemmel kisérik a mai osztrák viszonyokat és világosan akarnak látni a jövőbe is, ezt az alapvető irányt félreérthetetlenül ismenniök kell. ismeri $gész
