Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)

1936-08-19 / 188. (4037.) szám

1936 augusztus 19, szerda. %^GM-MA<AaR-Hnai3g 3 kéUúHtyHÚp&lál most élénk idegenjárás volt Prágában. Az Ambassador- szálló párisias terraszán angol, francia szót lehetett haliam, idegen autók jöttek-mentek. amint egyik-másik prágai lap szomorúan meg­állapítja, az idegenforgalmi farsang nem tar­tott soká, az átutazókat nem sikerült itt ma­rasztalni. Berlinből jöttek s már siettek is tovább Ausztria, Magyarország felé. Több lapban is felmerül a jogos kérdés: miért nem ragad meg hosszabb időre itt az idegen, miért nem sikerül becsalogatni a szlovenszkói für­dők uccájába például, ha már erre jár, miért nem csomagolja ki bőröndjeit s miért nem nyújtózkodik ki kényelmesen nálunk? A prá­gai lapok sirámaira adhatunk egy és más vonatkozásban választ s elárulhatjuk nekik: magunk is töprengünk e kérdések felett. Hi­szen jól tudjuk, a szlovenszkói fürdő is meg­sínyli, hogy nem tudjuk az átutazó idegent az országban marasztalni, nem tudjuk oda­tessékelni a Tátra fenyveseihez, Postyán, Trencsénteplic gyógyfürdőihez. Szabadjon hivatkoznunk a magyar módszerre. Magyar- ország idegenforgalmát Budapest alapozta meg. Hogy a Balaton bevonult a nagy nem­zetközi utazási irodáit prospektusába, hogy a Hortobágy úgynevezett idegenforgalmi neve­zetesség lett, Budapest érdeme. Az idegen, aki Budapestre vetődik, nem áll tovább az első gyorsvonattal, hanem kicsomagol, kö­rülnéz, bepillanta a magyar világba. Budapest tud animálni, tud érdeklődést kelteni más szépségek iránt, tudja foglalkoztatni az ide­gen képzelőerejét s ami mindennél fontosabb: kedves hozzá, dédelgeti, úgy bánik vele, mint a himes tojással. Ezzel szemben Prágában ügyet sem vetnek rá. Csak szeretnék,t ha sa­ját buzgalmából, külön fáradtsággal és költ­séggel felfedezne, ami szép itt és kellemes. Ilyesmire az utazóközönség nem szokott vál­lalkozni. Ellenben könnyen megjegyez ma­gának apróságokat, amik kellemetlenek és rossz utóiz marad utánuk. Például a napok­ban egy nemzetközi gyorssal érkeztem meg Prágába s alkalmam volt megfigyelni, hogy egész sereg idegen, akik az olimpiáról jövet átutaztak itt, milyen fogadtatásban részesül­tek a Wilson-pályaudvar előtt. Csodálkoznék, ha a prágai lapok nem tudnák micsoda sofőr­anarchia uralkodik a pályaudvarok tájékán. Az utasnak, aki valamelyik közeli szállóba igyekszik kofferjeivel, egyik autótól a másik­hoz kell szaladnia, hogy megtudja: mind­egyik foglalt. Rövid útra nem vállalkoznak s kinek van kedve, pláne idegennek, aki még a nyelvet se tudja, hogy rendőrért kiabál­jon s perlekedéssel kezdje prágai vendég- szereplését? Nem lehetne valamiképpen em­berségre fogni ezeket a sofőröket, akik mér­hetetlen kárt okoznak a városnak, az ország­nak? S aztán még egy apróság, ami azonban ugyancsak nem használ az idegenforgalom­nak. A Vencel-téren nagy a forgalom s okos dolog, hogy szabályozva van, merre kell jár­ni, hanem azok az önkéntes pedagógusok, akik durva oldalbataszigálással figyelmezte­tik a rossz helyre tévedt járókelőt, hogy „bal­ra járj“ — legalább idegenforgalmi idényben felfüggeszthetnék működésűket. Bízzák csak a hatósági közegekre, hogy kioktassa a rossz helyen járót a rendről. Szemtanúja voltam egy kínos jelenetnek a Vencel-téren, ahol nagyobb idegen társaság nézdelődött s bi­zony nem tartották be a közlekedési regulái. Az egyik idegen kapott is gyengéd lökést, hogy menten a helyes menetirányba pende- rült. Még oktató figyelmeztetést is kapott hozzá, nem valami barátságos szavakba cso­magolva. Szerencse vagy baj, hogy nem ér­tette, mi történt, annyi bizonyos, hogy mél­tatlankodva fordult társaihoz, akik szintén nem értették a dolgot. Az uccai rend fanati­kusai ne felejtsék el, hogy a legtöbb európai nagyvárosban éppen fordítva van a rend: jobbra kell járni s ne követeljék az idegen­től, hogy amikor idejön, egyszeribe beletörje magát a mi közlekedési rendünkbe. Ilyen és más apróságok teszik, hogy az idegen nem ragad meg itt, hanem az első vonattal tovább utazik. S természetesen ilyen kis apróságo­kon múlna az is, hogy itt maradjon, itthagyja pénzét, hogy ellátogasson máshová is az országban s hogy kellemes emlékekkel tá­vozzék. — A SZÖVETSÉGES ÁLLAMOK KÜLDÖTT­SÉGEI A CSEHSZLOVÁK FEGYVERGYA­KORLATOKON. A csehszlovák haidieirő idei záró badgyalkoirlajtain a barátságos és sziövieteé- ges Ikomrniáinyo'k katonai küldöttségei is részi- veazimek. A francia küldöttség vezetője, Sdhwedss- gutíh tabomnoik m&r tegnap Prágába érkezett s ana érkezik a jugoszláv küldöttség, melynek élén Kosi,os Petair tábornok áll. A romáin dele­gáció Hasiievici Konstantin tábornok vezetésé­vel s az orosz küldöttség Moreckev vezetésével ogyanosak ma érkezett. A vendégeikéit Knej&i tábornok vezérkari főnök fogadja s fogja kísér­ni csehszlovákiai tartózkodások ideje alatt. Egy diktátor portréja Metaxas, Európa legfiatalabb — és legöregebb diktátora Bizalmas ifjúkori kapcsolatok Berlinhez ■■ Venizelos nagy ellen­lábasa a kormányrudnál ■ Rojalista totalizmus a diktatúra célja A PMH munkatársától ■■■ Athén, augusztus 17. MTP. Az első napok izgalmai elmúltak s úgy látszik, hogy Görög­országnak sikerült nagyobb megrázkódtatá­sok nélkül áttérni a diktatúrára. A jelek azt mutatják, hogy Metaxas diktatúra-kísérlete minden eddigi görög vállalkozásnál vértele- nebb és erőszakim ént es ebb lesz. Igaz, hogy az ország nagyon fáradt és közönyös. Európa szempontjából azért mégsem közömbös, hogy megint több van egy diktatúrával, mégha e diktatúra életrehivásálban nagyobb szerep ju­tott is a „másik oldal" fáradtságának, mint a kormány erélyének. Metaxas, akárhogyan is jött létre diktatúrája — beállott a diktátorok galériájába. Újabb portré, újabb éles és érde­kes arcéi. Érdemes közelebbről is szemügyre venni. A berlini tanulóévek Európa legifjabb diktátora — egyben leg­idősebb a diktátorok között. Metaxas tábornok görögország jelenlegi po­litikai vezére 63 éves, valamennyi diktá­tornál tehát átlag tizenötévvel idősebb. De zömök, izmos férfi, rövidre nyírt koromfe­kete bajuszával s hollófekete hajával, amely­ben csak itt-ott csillan meg egy-egy ezüst szál, sokkal fiatalablmak látszik koránál. Fel­lépése, mozgása, szellemi ébersége fiatalsá­got sugároz. Metaxas tábornok az egyik leg­régibb és legelőkelőbb görög család sarja, Papból in szigeten született. Ez a kis sziget az ionii szigetcsoporthoz tartóik s 1789-ben a velencei hatalom megtörése után Bona­parte birtokába került. Metaxas tábornok a szigetnek évszázadok óta vezető családjához tartozik s a családi tradíciók úgy kívánták, hogy a fiatalember katonai pályára lépjen. A katonaiskola elvégzése után Németor­szágba került. Ez 1900-ban történt, amikor a németek katonai befolyása a Balkánon csúcspontra hágott s egy görög tisztnek nem is lehetet nagyobb álma, mint alkal­mazkodni, hozzáidomulni a német katonai ideamoz. Metaxas három évet tötlött Németországban, különféle katonai iskoláikban. A berlini kato­nai akadémián egész sereg hasznos barátság­ra tett szert. A német nagy vezérkarban ma is ül néhány tábornok, akit szoros barátság fűz a görög diktátorhoz még abból az időből, amikor a katonai akadémia növendékei vol­tak. Ezek kapcsolatok sok fejtörést okoznak a franciáknak, mert a német befolyás meg­erősödését látják Metaxas diktatúrájában. Fényes katonai karrier Metaxast, amikor visszatért Németország­ból, a vezérkarhoz osztották be, de várnia kel­lett a balkán háborúig, amíg képességeiről ta­núbizonyságot tehetett. Á fiatal tábornok gyorsan csinált karriert a Balkán háború alatt, mint a vezérkari főnök helyettese, ma­ga vezetett minden nagvobb hadműveletet s nemcsak határozott kvalitásokat árult el, ha­nem nagy szerencse kisérte minden vállalko­zását. Úgyhogy névéit csakhamar megtanulták nemcsak hazájában, hanem Európában is. A háború befejezése után azonnal őt állí­tották a vezérkar élére. A gyorsan felfelé lendülő pálya azonban a világháborúval mintha örökre megszakadt volna. Metaxas már egészen fiatal kora óta elszánt ellenfele volt Veoizelosnak, akinek befolyása ekkor nagyon megnőtt. Metaxas mindent elkövetett, hogy Görög­országot távoltartsa a világháborútól, de Venizelos hatalmasabb volt, berántotta az országot a háborúba. Amikor Görögország megüzente a hadat Bul­gáriának és Németországnak, Metaxas, aki a közelmúlt háború legfényesebb katonai te­hetsége volt, visszavonult állásától, letette az uniformist és elvonult vidéki birtokára. Harc Venizelos ellen A világháború befejezése után azonban is­mét visszatért a közéletbe. Politikai szerepet vállalt és Venizelos ismét a porondon ta­lálta egyik leghevesebb ellenfelét. Metaxas is, mint annyi más magasrangu katonatiszt, ro- jaliista volt. Metaxas bizalmi embere Konstan­tin királynak, akit 1920-ban visszahoztak a trónra, de nem sokáig tudta magát tartani, rövidesen kénytelen volt újból elhagyni or­szágát. Ügy látszik Metaxasnak a politikában nem volt olyan szerencséje, mint a pályafutása elején a hadseregben, egyik kudarc a má­sik után érte, százszázalékosan lekötötte magát az ismeretlen elűzött király mellé s most nem volt más választása, mint le­vonni a konzekvenciákat és elvonulni a po­litikai küzdőtérről. De Metaxast a kudarcok nem törték meg, ön­álló pártot alapított és ezzel a kis párttal vet­te fel a harcot Venizelos ellen, aki ekkor ha­talma telijében állott. Venizelos is kemény ellenfél volt, gyor­san letörte az uj kis pártot. 1923 mozgal­mas napjai következtek. Görögországban újabb forradalom söpör végig, Konstantin király fiának, Györgynek, aki atyja mene­külése után átvette az ország ügyeinek ve­zetését, menekülnie kell az országból, győ­zött a köztársaság és gzőzött Venizelos. A hatalom az ő kezében összpontosul, Venii- •zelos a nemzetgyűlés elnöke s az első intéz­kedése ebben a kritikus órában egy elfogató parancs aláírása. Elfogató parancs Metaxas ellen. Metaxas azonban tudja, hogy mi vár rá s miég kellő időben családjával együtt sa­ját hajója fedélzetén elhagyja az országot és Parisba menekül, pontosan úgy, ahogyan Venizelos tízegynéhány évvel később a veni- ízelista lázadás leverése után. Száműzetés és kulissza­mögötti munka A következő bárom évet Parisban tölti, .ahol részt vesz a rojalista és antivenizelista szervezkedésekben. Ennek a kis körnek nagy része volt abban, hogy 1925-ben megbukott Venizelos és sor került az első katonai dikta­túrára, amelynek élére Pangalos tábornok került. Csakhogy az első diktátor nem volt híve a monarchiának, úgyhogy Metaxas vissza­térhetett ugyan a hazájába , de nem voltak komoly kilátásai a politikai érvényesülésre. Rázus tengerentúli gyarmatot követel Csehszlovákiának Egy további telepítést a Csallóközön Prága, augusztus 18. A Lidové Noviny je­lentése. szerint a garambrézói járás képviselő­testülete a közelmúltban elhatározta, hogy a Felsőgaram túlnépesedett vidékei ember­fölöslegének D'élszlovenszkón, különösen * Csallóköziben való elhelyezését fogja köve­telni. A lap szerint a kérdést már az államiordiulat után mérlegelték akkor, amikor a földreform végrehajtása megkezdődött. Rázus képviselő most arra a meggyőződésre jutott, hogy mii­ként a Felsőgaram,, úgy az árva] és kisuoa- ujhelyi túlságosan sűrű .népesség fölöslege is másutt volna telepítendő. És mert a köztár­saság területéin e célra alkalmas terület alig akad, mert a munkanélküliség mindenütt je­lentős, ezért Rázus képviselő a Nároidnie No- vinyben közölt vezércikkében most azt a né­zetet vallja, hogy Csehszlovákiának a tengeren túl kellene gyarmatot követelnie, ahol nemcsak a szlo­venszkói, hanem a történelmi országok em­berfölöslege is elhelyezhető volna. Rázus képviselő vezércikkében egy darab földet követel a nap alatt, ,;ahol elhelyezhető vol­na az a hatszázezer munkanélküli ember, kinek letelepítése árán az államnak s né­pünknek súlyos életét megkönnyitihet- nénk.“ Mivel a nemzetközi politikában a gyarmatok kérdése nagyon aktuálissá válik, azért Rá- aus képviselő kéri a kormánypolitikusokat, hogy e kérdésnek szenteljenek nagyobb fi­gyelmet. Uj szláv párt Szlovenszkón? Prága, augusztus 18. A Bohemiia értesülé­se szerint Szlovenszkón rövidesen uij politikai párt alakul, mely Szláv Nemezeti Közösség (Slovenská Národná Pospolitost) név alatt íog működni. Az uj politikai mozgalom szeptem­ber 15-től kezdve „Slovanská Republika" cim alatt hetilapot 'indít. S csak Pangalos bukása után, amikor meg­alakult az első nemzeti koncentrációs kor­mány, jutott rövid ideig szerephez. Közleke­désügyi miniszter volt, de nem tudott bele­törődni a reuüblikánus rendszerbe és rövid néhány hónapos miniszterkedés után lemon­dott és ismét elvonult a politikai porondról. Ismét évek múltak el Metaxas fölött teljes csendben és visszavonultságban. De azért Venizeles tudta, hogy az ország­ban van egy elszánt és szívós ellenfele, akinek keze minden ellene irányuló ak­cióiban bent van. Metaxas látszólag nem vett részt semmiféle politikai vállalkozásiban, tényleg azonban só­ikat dolgozott a monarchia visszaállítása érde­kében. Sokat utazott külföldön, töbibizben ímegjárta Olaszországot, Franciaországot s főleg Angliát, ahol György király élt szám­űzetésben. Metaxas állandó kapcsolatot tartott fenn a száműzetésben élő uralkodóval s amikor a királypárti mozgalom győzelme után hazahozták a királyt, mindenki tudta,' hogy elérkezett Metaxas nagy pillanata. Ut a diktáforság felé Demerdziis miniszterelnök meghívta kormá­nyába, rábízta a legfontosabb tárcát, a had­ügyminiszterét és helyettesévé nevezte ki. Vé­gül pedig a minszterelnök váratlan halála után a király őt bízta meg konmányalakifis­sal. Metaxas tehát elérte célját. A partvis g'y azonban megint elemi erővel kezdett tom­bolni az országban. A venizelisták annak el­lenére, hogy a vezér már halott, nem felej­tették el Metaxasnak, hogy éveken át ádáz harcot vívott ellenük s jóllehet Venizelos utóda Sciffotlis sem talentum, sem ítélőképes­ség dolgában nem veheti fel a versenyt el­hunyt vezérével, mégis maga mögött tudta a liberális pol­gárság nagy többségét és komoly bajokat okozhatott volna a parlamentben a kor­mánynak. Persze nagy kérdés, hogy mennyi ideig ma­rad kikapcsolva a parlament s nem kény­szerül-e előbb vagy utóbb erre az útra vissza­térni a király, egyelőre azonban úgy látszik, hogy Metaxas, aki mögött a parlamentben mindössze hét képviselő állott, tartós és kö­vetkezetes diktatúrára rendezkedik be. Metaxas meg akarja szilárdítani a király­ságot az országban, rojalista totalitásra tö­rekszik, ez a programja. S mi sem termé­szetesebb, mint hogy a program valóra váltásában erősen támogatja az uralkodó. Metaxas négyéves programot dolgozott ki, igaz, hogy ellenfelei a liberálisok és demo­kraták azt hangoztatják, hogy négy hónapig sem fog tartani uralma, de úgy látszik, ez a jóslat nem fog beválni. Metaxas nem olyan puha fából van faragva, mint Pangalos s a hadsereg nagy része imö-götte áll. S mögötte áll főleg az ország népének közönye. Meitaxas egyébként kijelentette, hogy dik­tatúrája semmilyen más európai diktatúrá­val nem vethető össze, nem fasiszta és nem nemzeti szocialista, a reformok, amiket ke­resztül fog hajtani, kizárólag az ország sa­játságos viszonyaiból nőnek ki. De nemcsak ebben különbözik a többi diktá­tortól, hanem főleg abban, hogy tömegek nem állanak mögötte. Ha végigutazik a városon, nem kap éljeneket. A nép fáradtan és apati- kusan fogadta az eseményt, Metaxasnak majd csak ezután kell meghódítani az ország népét. Ha ugyan időt hagynak neki hozzá ellenfelei. B. I. Egy kommunista egyesület széleskörű amnesztiát sürget Prága, augusztus 18. A kommunista befolyás alatt álló Szolidarita nevű egyesület a képvise­lőkhöz és szenátorokhoz memorandumot intézett azzal a kéréssel, hogy Írják alá azt a kérelmet, amely BeneS köztársasági elnöktől széleskörű politikai amnesztia megadását kéri. A memoran­dum azt hangsúlyozza, hogy az 1935 december 14-i, Masaryk első elnök által adott amnesztia nem volt elég széleskörű, amennyiben egyetlen­egy politikai bűntettre vonatkozott, ezenkívül csak politikai vétségekre és kihágásokra terjedt ki. A memorandumhoz a Szolidarita egyesület névsort csatol, amely ezer politikai elitéit nevét tartalmazza. A memorendum azt állítja, hogy a tavaly decemberi amnesztiában legalább ötezer személy csalódott, ezért arra kéri a köztársasági elnököt, hogy a politikai deliktumok miatt el­itéit személyeket részesítse újabb amnesztiában*

Next

/
Oldalképek
Tartalom