Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)

1936-08-15 / 186. (4035.) szám

2 <PRXGfflM^ARHIRLAR 1936 augusztus 15, szombat. mint a világ minden részén jobb startja van a protekcióval rendelkezőnek, mint akinek nincs, -— de elég ok ez arra, hogy akinek nincs protekciója, eleve feladja a küzdel­met? A magyarban bent van még a tudat alatt a protekció egyedül üdvözítő voltá­nak érzése s ma, amikor az életbeindulás­nál nincs előkelő bácsi vagy néni, aki párt­fogolja, másfajta protekciót keres s a nem­zetiség feladásában véli megtalálni. Duka- Zólyomi is említette cikkében, hogy a né­meteknél nem igy van. Amikor egy prágai Henlein-gyülés után, ahol az első sorban tucatjával ült a német egyetemi tanár és más állami és magánhivatalnok, megkér­deztem az egyik cseh cég német alkalma­zottját, hogy lehet az, hogy szélsőséges né­met felfogása ellenére mégis alkalmazta a cseh cég, a német tetőtől-talpig végigmért s öntudatosan felelte: „mert többet tudok.'* Meg kell tanulnunk, hogy az ambíció le­gyen az, ami nemzetiségünket hordozza. Ha többet tudunk, ha megbízhatóbbak va­gyunk, ha nélkülözhetetlenné válunk, akkor nem hátrány a nemzetiség, sőt, ha egyszer közfelfogássá válik, hogy a magyar alkal­mazott jó, akkor keresni fogják. A legtöbb helyen még ma is többet ér az emberi kva­litás, mint a politika, erről egyetlen pilla­natig sem szabad megfeledkezni. Gyáva-h ság, az alacsonyabbrendüség titkos beval­lása az, ha úgy véljük, hogy megélni csak a nemzetiség feladásával tudunk. Nagy té­vedés a magyar gyereket egyszerűen cseh­szlovák iskolába küldeni s ezzel azt gon­dolni, hogy mindent megtettünk a gyermek jövőjéért és a többivel nem törődni. A fel­adat ezzel szemben az volna, hogy a ma­gyar iskolába küldött gyerekből igyekez­zünk akár magánúton értékesebb és életké­pesebb embert faragni, mint mások. Az egyik főelőfeltétel könnyen adva lesz azál­tal. ha a gyerek két nyelvet tanul meg tö­kéletesen: a középiskolában a magyart, az életben vagy az egyetemen, amely úgyis másnyelvü, az államnyelvet. így máris előnye van a legtöbb magánvállalatnál az­zal szemben, aki csak egy nyelven beszél. Minél mélyebben foglalkoznánk a szlo- venszkói magyar öntudat elemzésével, an­nál világosabban látjuk, hogy ez az öntudat kellő alátámasztás és megszervezés nélkül 8 nem erősödhet meg. Kollektív munka kell a biztosítására s magunk előtt látjuk a kol­lektív feladatokat is, amelyeket érdekében el kell végezni. Az első a magyar öntudat állandó ébrentartása, propagálása, a magyar műveltség sugárzó erejének intenziv ter­jesztésével, hogy a nép lássa, hogy érdemes magyarnak maradni, a második annak a gyakorlati rátermettségnek kifejlesztése, amely lehetővé teszi, hogy a magyar le­győzze a konkurenciát és magyarul is megélhessen, a harmadik annak a politiká­nak érvényesítése, amely egyrészt kihar­colja a magyarok számára a létfeltételeket, másrészt olyan plattformot teremt, amelyen a mai helyzetnél biztosabban és kevesebb súrlódással élheti magyar életét a kisebb­ség. Mindez csak néhány terv, néhány gyenge körvonal, — a magyar öntudat föl- élénkítése nagy és nehéz probléma, talán a legnagyobb problémánk, amely sok gondol­kozást, sok hozzászólást és sok tapasztala­tot igényel, amig megtaláljuk a célszerű és' gyakorlati utat biztosítására. Kulturnyomor, eladósodottság s árvizek pusztítják a szép Bodrogközt, amely Keletszfovenszkó éléskamrája lehetne A Slovenská Liga bevonul a magyar falvakba ■ Hol marad a SzMKE munkája? Bodrogköz, augusztus 14. (Kiküldött munka­társunktól.) Nem egy ízben volt már alkalmunk megállapítani, hogy a nyugat- és keletszloecn- szkói magyar vidékek között jelentős különbsé­gek állanak fönn az élet csaknem valamenyi vo­nalán. A nyugatszlovenszkói magyar öntudato- sabb, műveltebb, olvasottabb, szélesebb látókörű és ami ugyanolyan fontos: gazdaságilag is jóval erősebb keletszlovenszkói sorstestvérénél. Talán a nyugati magyar vidékek fejlettebb mezőgazda- sági kultúrája, a jóval termékenyebb Kisalföld hozza meg lakói számára a szélesebb lehetősé­geket és a haladás iránti fogékonyságot, amit — kevés kivételtől eltekintve — nehezen találunk meg Keletszlovenszkón. És az is döntően esik latba, hogy a nyugati vidékekkel mi magunk is többet törődtünk eddig; kulturális tekintetben erőteljesebb irányítás, gazdasági tekintetben több irányt mutató jópélda jutott nyugatszíoven- szkói magyar vidékeinknek, mig a visszamara- dottabb keletszlovenszkói magyar ment, ha tu­dott, jórészt a saját ösztöne után. Ha ráragadt valami életrevalóbb, csak haszon volt a részére; ha nem, maradt továbbra is azon a szinvonalon, ahogy apái-nagyapái éltek. Sajnos, ez az utóbbi jelenség az általánosabb. Mindezeket azért tartottuk szükségesnek elő­rebocsátani, mert ismét a Bodrogközről Írunk, amely — és azt sem először állapítjuk már meg — nem éppen a legmódosabb vidékei közé rarto- zik a köztársaságnak. Annak ellenére, hogy a helyzettel nem ismerős szemlélő a neve után ítélve könnyen Kelefszlovenszkó éléstárának gondolhatná ezt a vidéket. Nem tagadjuk, a Bodrogköznek meg is lenne minden jogcíme és külső adottsága ehez a szépen hangzó jelzőhöz, ha: — nem volna annyira eladósodva s a mezőgaz­dasági kultúra magasabb fokán állva több be­fektetéssel, belterjesebben gazdálkodhatnának rajta. Az elmaradottságon és az adósságokon kivül van még valami, amiben néha szintén fülig úszik a bodrogközi magyarság és ez: az évenként is­métlődő árvizek, amelyek csaknem lehetetlenné tesznek minden intenzivebb mezőgazdasági kul­túrát ezen a vidéken. A Bodrog és a Latorca bőven gondoskodnak árvizekről és van olyan esztendő, hogy 25—30.000 holdat öntenek eL Mondanunk sem kell, hogy ezek a csaknem évenként ismétlődő árvizek hatalmas károkat okoznak s jórészt ez egyik oka annak, hogy a bodrogközi magyarság fülig eladósodva, a gaz­dasági előrejutás reménye nélkül küdz a minden-, napi megélhetéséért. Az elmaradottság, az eladósodottság és az ár­vizek. A három ok közül, melyek egyelőre le­hetetlenné teszik a bodrogközi magyarság gaz­dasági boldogulását, az árvizveszedelmek ellen a magunk erejéből nincsen módunkban védekez­ni. Nincsen módunkban azért, mivel az árvizmentesités elsősorban pénzkérdést je­lent. Még a Bodrogközi Ármentesitő Társulat sem képes a maga erejéből foganatosítani azokat a munkákat, amelyek a Bodrog és a Latorca meg- rendszabályozása tekintetében sürgős megoldás­ra várnak s amelyeknek a tervei régóta készen állva várják az állam támogató segítségét. Az állam és a tartományi igazgatás azonban nem siet túlságosan a segítséggel, igy egyelőre az a helyzet, hogy csak a kevesebb költségbe kerülő szomotori védőgátat építik ki s ez a munka most van folyamatban. Igaz, hogy a Bodrogköz ármentesitő terveinek megvalósításához több, mint harmincmillió ko­ronára lenne szükség, azonban ennek a jelentős összegnek az illetékes tényezők részéről még a mai nehéz pénzügyi helyzet ellenére is elő kel­lene teremtődnie, hiszen egy nagykiterjedésü vi­dék gazdasági boldogulásának elősegítéséről van szó. Ez pedig szintén rendkívül fontos föladat. Már csak azért is, mert a Bodrogköz ármentesi- •tése szoros kapcsolatban áll a bodrogközi gazda­adósságok kérdésével s ha az ármentesitéssel ki­húznák a Bodrogköz gazdasági bajainak méreg­fogát, ezt valószínűleg nyomon követné az ottani gazdaadósságok rohamos csökkenése is. A harmadik baj, az elmaradottság fokozatos kiküszöbölésének lehetőségei már közelebb álla­nak hozzánk és sok vonatkozásban az eszközeink is megvarrnak ahoz, hogy a bodrogközi magyarság kulturális színvonalát magasabbra emeljük. Ez a színvonalemelés vonatkozik egyaránt a mezőgazdasági kultúrára és vonatkozik a műve­lődés többi ágára is, amelyekben szintén nagyon hátul kullog a bodrogközi magyar nép. Hangsú­lyozzuk, hogy nem a saját hibájából, mert szegénysége ellenére is sok benne a jóakarat a nyomtatott betű és a kulturélet egyéb ágai iránt, csak eddig még nem igen akadt ott sen­ki, akitől irányitást kaphatott volna s egyál­talán: akinek a révén hozzájuthatott volna pél­dául a jó könyvhöz és a kulturélet elindításá­nak egyéb előfeltételeihez. Pedig állítjuk, hogy nagyon hálás talaj lenne a Bodrogköz ebben a tekintetben, mert a kultur- szomj, amelynek egyre erősbödő jeleivel találko­zunk az ottani magyar vidékeken, szikkadt föld módjára szívná magába az elindításra váró kul­turélet minden tanítását és minden táplálékát. Hogy erre a kulturszomjuságra jellemző példát mondjunk: ez év elején történt meg az egyik szinmagyar bodrogközi községben, ahol a Slo­venská Liga jóvoltából esztendők óta szlovák „kisebbségi" iskola is van, hogy ebbe a szlovák iskolába járó magyar gyermekek szlovák nyelvű színi előadást rendeztek és a község magyarjai annak ellenére, hogy egyet­len szót sem értettek a szlovák előadásból, csaknem valamennyien elmentek „színházat nézni". Mi lett volna ott, ha történetesen nem szlovák, hanem magyar előadást rendeznek a gyermekek és azonkívül: miért történhetik meg az, hogy egy szinma­gyar községben szlovák szinielőadás szolgáljon ennek a kulturszomjnak a kielégítéséül s ha már rendeztek ott szlovák szinielőadást, miért ne rendezhetnének magyart is?! Miért nincs még kulturszervezetünk a Bodrog­köznek mind a négy magyar községében, hogy védekezni tudjunk a Slovenská Liga egyre ter­jeszkedő iskola- és kulturakcióival szemben s gátat tudjunk vetni annak a veszedelemnek, mely ezekkel az akciókkal kapcsolatosan üti föl a fe­jét ezen az eddig még szinmagyar vidéken?! — Nem vagyunk sötétenlátók és naivak sem, hogy egyetlen szinielőadástól féltsük egy község ma­gyar jellegét, de ha szó nélkül nézzük, hogyan fészkeli be magát szinmagyar falvakba a szlovák szó és ugyanakkor magunk nem adunk népünk­nek szellemi táplálékot jól irányított magyar kul-' turmunkával, akkor itt rövidesen bajok lesznek és ezekért a bajokért a történelem itélőszéke bennünket fog majd felelősségre vonni. Ennek a jól irányított kulturmunkának az el­indítása, amelyre a bodrogközi magyar falvak már esztendők óta várnak, a Szlovenszkói Ma­gyar Kultur Egylet föladatainak legeslegfonto­sabb csoportját képezi. Ennek a sürgős munká­nak sikeres elvégzése érdekében még attól; sem szabad visszariadnia a SzMKE-nek, hogy Keletszlovenszkóra helyezi át munkássága súlypontját addig az ideig, amig a keleti ma­gyar vidékeken, elsősorban pedig a Bodrog­közben, nem lép működésbe egy jólszervezett magyar kulturélet. Ez annál is inkább fontosabb, mert á keletszlo­venszkói falvak magyarsága nemzeti öntudat te­kintetében nem áll még azon a fokon, hogy se­gítség nélkül tudjírn ellenállani egyesek elnem- zetlenitő törekvéseinek és a most növekvő nem­zedéket át tudja menteni veszteség nélkül a jövő magyar kultúra számára. Ehez a munkához tő­lünk kell segítséget kapnia. KELEMBÉRI SÁNDOR. X'JSK* Í:K)'. A ruszin házaspárok felének öt vagy ötnél több gyermeke van! Madrid feé'nét feér? TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON Lissabon, augusztus 14. A portugál rádió állí­tólag megbízható forrásból azt a hirt közli, hogy a spanyol kormány közvetítésre kérte fel a kül­földi hatalmakat a felkelők és a törvényes kor­mány között. A kormány et’eaiaSenlésai Madrid, augusztus 14. A madridi kormány legújabb harctéri jelentése szerint a kormány­repülőgépek bombákat dobtak az ovideoi ka­szárnyákra. A kormánycsapatok bombázták a Malaga és AJgeciras közötti partokat. Az avilai ütközetben sikerült a nacionalistákat visszaver­ni. Ugyanez történt Oviedonál is. A sierrai harcvonalon a kormányrepülőgépek bombázták a felkelők főhadiszállását, A Havas-ügynökség munkatársa úgy tudja, hogy a kormánycsapatok a guadarremai harc­vonalon előnyomulában vannak. A felkelők lö­vészárkait a kormány tüzérsége és a kormány- repülőgépek bombázták, Granadára a madridi rádió állítása szerint öt tonna bombát dobtak a kormány repülőgépek és tönkretették a világ­hírű Alhombra egy részét. A madridi francia konzul felszólította a Madridban lévő francia állampolgárokat, hogy a közeledő veszély miatt utazzanak haladéktalanul Valenciába és onnét Franciaországba, A kormány külön vonatokat bocsátott a francia kivándorlók rendelkezésére, Prága, augusztus 14. A Sociclcgioká Rz- £ huszonhárom százalékának hatnál több vue közli: Kárpátalján a fliausi orosz cs Iá- l| gyermeke van. Vagyis a házaspárok na- dók szaporaságá az 1931-35. évben a kS-Lyobbik felének, 53 százalékának legalább kának egy gyermeke van, nyolc Száz lé' á- P‘ V*9Z otnel tobb 9y«™*e ízület,k. Ilyen nak két gyermeke, tizenöt százalékának há- \ bő gyermekáldás valószínűleg nemcsak a rom, húsz százalékának négy, tizenöt szá-y köztársaságban de valószínűleg egész Euró- zalékának öt, tizenöt százalékának hat és jj pában egyedülálló. Orvendstfsea Israü Magyarország és Jugoszlávia viszonya Budapest, augusztus 14. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Az Uj Nemzedék ki­küldött munkatársa most számol be belgrádi út­járól, amelynek során Gjura Jankovics földmű­velésügyi minisztert is meginterjúvolta. — ön az első magyar ujságiró, akit fogadok, — mondotta Jankovics földművelésügyi minisz­ter, amikor a magyar ujságirót bevezették.. Majd az ujságiró kérdésére a következőket mondotta: — Amióta a Sztojadinovics-kormány vette át az ország ügyeinek vezetését, azóta Magyaror­szág és Jugoszlávia viszonyában örvendetes vál­tozás következett be. Barátságban akarunk élni valamennyi szomszédunkkal, igy Magyarország­gal is. Ellenségeskedésre, vagy félreértésekre alkalmas mozzanat a Sztojaulnovics-kormány idején a két állam között nem adódott elő. Ál­líthatom, hogy minden erőnkkel s teljes meggyő­ződéssel a békét munkáljuk s ha a két ország között barátságosan alakul a helyzet, úgy nem is szükséges Írott szerződést kötni. (Az ujságiró itt zárójelben megjegyzi, hogy ez Sztojadinovics ismert álláspontja.) A jugoszláv- magyar kereskedelmi egyez­mény kibővítésének kérdése kapcsán a miniszter kijelentette, hogy az ügy beható tanulmányt ér­demel. — Vannak közös érdekeink gazdasági téren — mondotta —, hiszen a két állam úgyszólván ugyanazokat a gazda­sági terményeket exportálja, viszi a nyugati piacokra s igy a nyugati piacokon való érté­kesítés közös megszervezésén kell gondol­kodni. — A dunai államok megbékítésének mi is örülünk —- mondotta a miniszter az újságíró újabb kérdésére —. de törekedni kell arra. hogy ez a megbékités mielőbb valóra váljék. A magyar lapok és könyvek Jugoszláviából való kitiltásának kérdésére a miniszter ezeket mondotta: — Meg vagyok győződve, hogy ez is oly kérdés, amelyben meg lehet egyezni. — A jugoszláviai magyar kisebbség helyzeté­ről valamit? — Belpolitikánk alapelve, hogy a jugoszláv állam nem tesz különbséget állampolgárai kö­zött, legyenek bármilyen nemzetiségűek is. Tá­vol áll tőlünk, hogy bárki nemzeti érzelmeit sért­sük, vagy hogy valaki nemzetiségét el akarnánk venni. Fizetési nehézségekkel kiiid a népszövetség Géni, augusztus 14. A népszövetség főtitká­rának közlése szerint augusztus 1-én mindössze 2,787.000 svájci frank betéte volt a népszövet­ségnek a svájci bankoknál. Abból a 28,280.000 b jj frankból, amit a tagállamoknak az 1936. évre _ s be kellet volna fizetniök, eddig mindössze 15 I millió 92.000 svájci frank folyt be. Ebből az összegből a népszövetség, a nemzetközi munka­II hivatal és a nemzetközi választott bíróság költ- a' ségeire 13,135.000 frankot fizettek ki. Népszö­vetségi körökben azt mondják, hogy ha a hiány­zó tagdijak hamarosan nem folynak be, úgy a népszövetség fizetési nehézségekbe kerül. Félő, g hogy akkor még az alkalmazottak járandóságait sem tudják kifizetni. Éppen ezért a népszövetség I főtitkára figyelmeztette a hátralékban levő tag- | államokat, hogy járulékaikat fizessek be. Kontárom!)aa marad a magyar mezöoazdssácd isltela Komárom, augusztus 14. A komáromi állami mezőgazdasági iskolák igazgatósága közli a föld- í műves-közönséggel: A napi sajtóban az a hir jelent meg, hogy a " mi intézetünket Galárttára avagy Topolcianky- í ra helyezik át. Teljesen alaptalan ez a híradás. ' Intézetünk áthelyezéséről soha nem volt szó, " sőt jövője csakis itt van biztosítva, amit az év- ről-évre nagvobbodó beiratás eredménye iga- s zolja. Az 1936/37-i.k iskolai évre szóló beiratás -* még folyamatban van és ezúton is felkérjük a magyar földműves-közönséget, hogy fiait minél . nagyobb számban írassa be az egyedüli komáro­mi magvar tannyelvű földműves iskolába. Az iskolának 270 kát. hold kiterjedésű mintagaz­dasága és saját internátusa • van, ahol a tanulók 150 koronáért teljes ellátást (lakás, étkezés) kapnak. A beiratás még nincs lezárva, azért minél több magyar földmüvesifju jelentkezzék. — GÁZOL AZ AUTÓ. Pozsonyi szerkesztőségünk telefon no jelenti; Az S 30S rendszámú autó tegnep délután Ligetfalun az oroe/.vári utón elgázolta Se tela Stefánia iskolás leányt, a ho'ybdi pénzűévör sági szemlét^ leányát. A gyermeket súlyos agyráz­kódással kórházba szállj lót Iák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom