Prágai Magyar Hirlap, 1936. augusztus (15. évfolyam, 174-198 / 4023-4047. szám)

1936-08-11 / 182. (4031.) szám

1936 augusztus 11, kedd. <PI«GAlMAGtARHlRLAR 3 Csík J-vwm élete legszebb és leg­jobb küzdelmét vívta, az olimpián s éppen ez az, ami örömet okoz nekünk. A magyarok szépen szerepeltek Berlinben — hiszen éppen tegnap három aranyérmet hódítottak, — de a könnyű atlétikában gyakran mégis csaló­dást keltettek. Elismerjük, hogy a kis közép- európai nemzet fiai nem mérkőzhetnek, tegyük fel az amerikaiakkal, ahol az atlétika kultusz, szinte vallás, (talán még inkább az, mint Hel­laszban volt) s ahol évente több pénzt fordí­tanak sportnevelésre és sportrendezésekre, mint amennyi az egész magyar költségvetés, elismerjük, hogy a százmilliós japánokkal, vagy a finn csodanemzettel sem mérkőzhet­nek s elég megnyugtatásunkra, hogy ugyan­úgy, sőt jobban szerepeltek a könnyű atléti­kában, mint a nagy Franciaország, vagy a többi közép- és keleteurópai nép együttvéve, ’— de mégis kissé elszomorít, hogy a magyar fiuk a versenyeken sohasem adják ki azt, amit otthon tudnak. Rosszul küzdenek. Idege­sek. Nem „koncentrálnak“ eléggé. Teljesít­ményeik jóval álul maradnak papir fór liláju­kon, holott a legtöbb más bajnok éppen a világküzdelem hevében tudja magából a leg­többet kipréselni, s igy születik meg mind­untalan az uj és uj olimpiai vagy világrekord. — Csak Csik rendelkezett a küzdésnek ama páratlan tehetségével, hogy a kellő pil­lanatban és a kellő helyen a legtöbbet adja, amit tud. Ritkán úszott oly jól, mint vasár­nap, soha nem volt ennyire biztos. Nem kedv- telenitették el az amerikaiak vagy a japánok félelmetes eredményei, nem legyintett előre lemondóan, mint a magyarok máskor szok­ták, ha látják ellenfeleik formáját, hanem belement a küzdelembe s érezte, hogy az aka­rat és a tisztességes felkészülés a küzdelem­ben több, mint a papírforma. Tiz évig várt a magyar sportvilág erre a pillanatra. Bárány ideje óta tudnak úszni a magyarok, tudnak úgy mint az amerikai cápák vagy a japán gyöngyhalászok. A hosszú felkészülés, a tra­díció most végre megteremtette gyümölcsét s magyar lett a győztes a berlini olimpia egyik legkomolyabb diszciplínájában. A ber­lini olimpiát a színesek olimpiájának nevez­hetnék, sőt a „fekete olimpiának'1, mert a négerek s mellettük a japánok tettekkel bizo­nyították, hogy a színes faj előtörésének el­mélete fizikailag is igaz s a színesek több fürgeséget hoznak izmaikban, mint a fehérek. (Amerika a 4X100-as stafétát például azért vesztette el, mert fehér futókat állított az an­golok ellen s nem feketéket). — Nos, Csik Ferenc elragadta a színesektől, a japán cso­dáktól az egyik legértékesebb pálmát s meg­törte az elmúlt olimpiák óta megerősödött hitet, hogy gyorsan úszni csak a japánok s legfeljebb az amerikaiak, esetleg a németek hídnak. A százméteres gyorsuszás győzelme csaknem egyértékü a százméteres gyorsfutás­sal, a magyarok méltán Örülhetnek. Az arany­érmet nem „mellékes“ számért kapták, olyanért, amely garmadával van minden olim­pián s amilyeneket a németek most sűrűn illesztettek a programba, mert — mint egy németellenes német lap rosszakaratuan irta — igy akartak maguknak a négerek mellett si­kereket biztosítani. (Számításuk egyébként nem vált be, mert a „biztos“ német számok közül kettőben a csehszlovákok győztek.) Az úszás és az atlétika ma a hivatalos értékelés szerint is az olimpia fénypontját jelenti. — A tegnapi vasárnap diadalmas emlék marad a inagyav sport történetében. Három arany-' érem, közülük egyik a női magasugrás, ma­gában véve is komoly és értékes trófea, a má­sik pedig a százméteres gyorsuszás, egyene­sen világszám és világszenzáció, — most már elégedetten térhet vissza a magyar csapat Berlinből, az óriások küzdőteréről. Károly király tegnap megnyitotta a tianaf nemzetközi cserkésztábort Bukarest, augusztas 10. Vasáirmaip üininiepi keire beik között nyitották meg a tianai memzieit- közi ceeirtkészitáiboirt. Károly kiirály Miklós her­ceg és Taibaire&cu minisztereInök kíséretéiben már reggel 10 órakor érkezett meg a táborozás szán- helyére. A király a cserkészeik és a közönség sorfala között vonult a számlára fenntartott díszsátor elé. Utján a cserkészek lelkesen tim- mepeiltéik. A király közvetlenül, nyájasan vi­szonozta az üdvözléseket. A király kíséretében voltak amaz államok követei is, amelyek a tá­borozáson résztvesznek, igy ‘az ünnepségen je­len volt Bárdossy magyar köveit is. A király a díszsátor előtt fogadta az egyes áilamiokibeli cserkészküldöttségeik vezetőit s velük hosszasam elbeszélgetett. Majd a csehszlovák cserkészcsa­pat díszes müvti vadászpuskáit és vadásztőrt nyújtott át a királynak e Miklós hercegnek az ezüst szarvas c&erkészkiitüínite bést adta át. Délben diszobád volt, majd délután három óra­kor a király megnyitotta a táborozást. Ab idő­járás nagyon kedvezőtlen volt, egész napon át esett. Különös angol kezdeményezés A tangeri semleges bizottság Frahco pártján Érvényes a felkelőktől kiadott útlevél ■ Alfonz exkírály romantikus utazása Marienőadtól Bézsig ■■ Kommunista nyomás León Blumra Tanger, augusztus 10. A tangeri nemzetközi I mindig lakni szokott. Az exkirály valószínűleg ellenőrző bizottság tegnapi ülésén a következő- egy-két napig Béesben marad, majd folytatja pókban a kommunisták ki akarták erőszakolni, két határozta el: 1. A spanyol hadihajókat felszólítják, hogy ne térjenek vissza a semleges kikötőbe. 2. Az egyenruhát nem viselő spanyol tisztek­nek és hivatalnokoknak megengedik, hogy Tangerbe jöjjenek, 3. Érvényesnek ismerik el azokat az útlevele­ket, amelyeket Spanyol-Marokkó jelenlegi urai állítottak ki. Estig valamennyi spanyol hajó elhagyta Tan­gert. A francia baloldali lapokat rendkívül fel­háborította az angol befolyás alatt álló tangeri bizottság határozata. A legális spanyol kor­mánynak jogában áll, hogy Tangerbe hajókat küldjön. A Populaire szerint nemzetközi bot­rányt jelent, hogy a tangeri semleges bizottság Franco tábornok útleveleit érvényesnek ismer­te el. Tanger kikötőjébe egyébként ma befutott az Alsedo nevű spanyol kormány-torpedóüldöző. Megjelenése nagy izgalmat keltett, mert ellentét­ben áll a bizottság határozataival. Miután azon­ban a hajó parancsnoka kijelentette, hogy gép­hiba miatt jött a kikötőbe és rövidesen elhagyja azt, a kedélyek megnyugodtak és a semleges bi­zottság nem tett diplomáciai lépéseket az inci­dens tisztázására. Alfonz u!ja Becs, augusztus 10. Tegnap este Alfonz ex­király az osztrák fővárosba érkezett. Kíséreté­ben titkára és két szolgája utazott. Alfonz ab­ban a ringstrassei szállodában szállt meg, ahol útját Pörtschach felé. Ott akar lenni fia halálá­nak évfordulóján. (Mint ismeretes, Alfonz fia Pörtschach mellett egy autószerencsétlenség ál­dozata lett.) Alfonz exkirály meglátogatta Blan­ka Habsburg főhercegnőt, akinek leánya né­hány nap előtt menekült el Spanyolországból. Az exkirály két futára állítólag Berlinbe utazott, Alfonz exkirály eredetileg csehszlovák terü­leten akart Ausztriáig utazni, de amikor Kö- nigswartbap megtudta, hogy a lakosság egy ré­sze ellenséges magatartást tanúsít ellene, Ma- rienbadból titokban a közeli német határhoz utazott és német területen ment Bécsbe. A ha­tárig a marienbadi államügyészség két titkos- rendőre kisérte el. Az Éger melletti Mühlbach községnél az exkirály átlépte a német-csehszlo­vák határt. A francia szélsőbal a kormány elüen Páris, augusztus 10. Franciaország elégtétellel vette tudomásul, hogy a világ közvéleménye mindenütt kedvezően fogadta a francia benem- avatkozási javaslatot és a hatalmak hajlandók garantálni a semlegességet a spanyol események­kel kapcsolatban. Kormánykörökben különösen Anglia magatartásának örülnek, mert Anglia fenntartás nélkül csatlakozott a francia felfogás­hoz, A szocialisták és különösen a kommunis­ták azonban nem titkolják, hogy nincsenek meg­elégedve azzal a támogatással, amelyben a kor­mány Spanyolországot részesíti. Az elmúlt na­hogy León Blum kormánya támogassa a mad­ridi kormányt, de a miniszterelnök visszaverte támadásukat. Amikor León Blum vasárnap meg­jelent a Saint Cloud-i békeünnepen, a jelenlé­vők az intermacionáié eléneklésével üdvözölték és azt követelték, hogy segítse meg a madridi kormányt. Az elfelejteti Géni A spanyol kérdés rendezésénél senki nem fordul a népszövetséghez Mintha nem létezne a nemzetközi institúció • Magántárgyalások min­den vonalon Franciaország Genf nélkül szervezi a semlegességi konvenciói ■» Az abesszin kudarc első diplomáciai következménye ■ Páris, augusztus 10. (MTP). A spanyol polgárháborúval kapcsolatban különös dip­lomáciai színjáték tanúi lehetünk Európá­ban. A hatalmak tárgyalnak és rendezni óhajtják a spanyolországi benemavatkozás kérdését, de senki nem beszél a népszövetségről, holott Wilson elnök eszméje alapján a genfi institúciót éppen azért szervezték meg, hogy az ilyen esetekben kellő eréllyel lép­jen fel és biztosítsa a világ rendjét. Ha há­borúkat nem is tud megakadályozni Genf, az ember azt hihetné, hogy legalább lokali­zálni tudja a konfliktusokat és a megindult európai tárgyalásokat erélyesen sikerre ve­zeti. Ezzel szemben ma mintha a népszövetség nem is létezne. Az európai diplomaták úgy ólálkodnak a súlyos spanyol probléma közelében, mint a macska a forró kása' körül, de senki nem folyamodik Genfhez. Pedig a népszövetség alkotmányában elég megfelelő paragrafus van az ilyen ese­tekre s az egyik cikkely nyíltan kimondja, hogy ha az egyik tagállamban belső za­varok vannak, akkor a népszövetség kö­telessége az erjedés kiterjedését és álta- „ lánossá válását meggátolni. Semmi sem jellemzőbb az európai helyzetre, mint az a tény, hogy egyetlen európai ál- lamférfiu sem emlékezik a mai veszedelmes órákban a népszövetség eme rendeltetésére. A ,,nemzetközi fórum" üresen áll és a né­pek közvetlen tárgyalásokkal óhajtják a problémát megoldani, ugyanúgy, mint a világháború előtti legrosszabb időkben. Félnek Mussolini ügyes­ségétől ... Az eljárásnak szimptomatikus jellege van. Először történt a háború befejezése óta, hogy az európai államférfiak fölösleges­nek tartják a kulissza alkalmazását és nem folyamodnak Genf kényelmes és szinpompás módszeréhez, ha valahol „rendzavarás" történik. Eddig meg volt annak lehetősége, hogy legalább beszéljenek a békéről Genfben s ha az ellentéteket nem is sikerül kiküszö­bölni, a döntést ki lehetett tolni és megfelelő „kompromisszumokat" találni a csőd meg­magyarázására és az eljárás legalizálására. A spanyol kérdésben senki sem gondol többé elnapolásra, bizottságok alkotására, külön megbeszélésekre, ellenkezőleg ma valamennyi hatalom sürget és éppen Franciaország az, hmely idegesen utasítja vissza a lassú tárgyalásokat, amit Olasz­ország javasol genfi módszer szerint és gyors döntést kíván. Régebben pedig Franciaország volt a genfi „emberséges1* ügyviteli módszer legőszintébb hive, de amióta Mussolini az olasz-abesszin kon­fliktus folyamán páratlan ügyességgel be­bizonyította, hogy a genfi módszer fonák­ságait jobban ki tudja használni, mint a franciák és éppen a genfi elnapolási rend­szerrel! verte meg diplomáciailag az ango­lokat és a franciákat, azóta Páris és Lon­don óvakodnak a genfi talajon tárgyalni, ahol Mussolini nagyobb és ügyesebo mesternek bizonyult, mint ők. Genf halott? Abesszínia, a szankciók és Danzig hosszú időre kikapcsolták a népszövetséget az eu­rópai politikából, amit a spanyol konflik­tus napnál világosabban bebizonyít. Genf régóta üres homlokzat volt, de az európai képmutatás szerette használni kulisszáit. Spanyolország már meg sem kísérelte, hogy a népszövetséghez folyamodjék, pedig a madridi kormány megtehette volna, hogy Genfben panaszt tesz az olasz vagy a német beavatkozás ellen. Állítólag Anglia csendes utasítására tar­tózkodott ettől, mert Anglia eléggé megégette ujját Gent~ ben — és éppen az olaszokkal szemben. Né* CSIK FERENC, a 100 méteres gyorsuszás olimpiai győztese a német Fischer társaságában..

Next

/
Oldalképek
Tartalom