Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-03 / 150. (3999.) szám
•uaqs)i6I ajjajid? uoppas mSajaáujozs b jzg *199-0161 3fni3P®J^3 Spj UUBUIjnB>l *199-6061 aé^S m»paiqqoj jjnjoXuoq jubjoq bidubjj y •jjojazsso laujap^iq 08J9 is őfü qt^Sapuiui s jupaqijauia BqsESBiu, B jpuaqis uiasEqos jaqqat^Sojndaj b laqqazg ’I99?JOT1 -qauuaXS dpSojntíaj B qa;qnu aq' qunjejnm jajazaqaazs saqapjp uiojBq 3pui jsorj ’)9d9£ -ojndaj-qop jjajzsaqjazs uaq-6061 uBpiÍBAiQ sa jajaza/uapd^SojndaJ snqjjzsEjUBj JWZ* 9q" uaq-i06l snqjuqoaj. bjdubjj iíanjAanbog qajqau qnjjBjnuiaq ua^q tfnui y >|0d06o|nd0j sn>)|4ZSD4UD:j iiiiiiiiiiiiiiiMiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii)iiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiwiiiif>nniiiin» •ja' >5T.sa;-zs^uajijuioJBq azsai qqo^SnuSaj bussoq -bj b uBqpiuJoj}iB>| 'juaqaqíq qBupnj. ;sbÍ «o; OQO'008‘1 o-i-razsáSa iaqqad9SojajjaqáuBi-]ia qqaiuapouiSai b urdajnj ;sejj9 zb oajcg ■jciBiiEA ojajjsqjsijj'oj iBqiJauiB qqoáiÍBuiJai b suiEXSn uba jjj •qEupjESoqs^roj 3y[iÁ B qjzaaau jpqisoj^A eiuniBjad jbiujojjibjí V. ejeso>|sefoi 5?|!a v *6CT 668 £29 £6* : uadd9q9zaq;aA<}q b 3ipad s$ isAg •fa sj£3ba ‘uba nbib £f£ b {AunauiB ‘joiu -yzB {AunEUBAgn uassaqzaASafaj ki 9 AJfoq ‘MpuBg ij^qSaiu 9 zsaj = t — £Hf Aupwpaja zb A3oq ‘B[pn). ajpja puy aoqqB ‘09£ 001 m 905 sn :IPI efj] iz9 jpuBg inppípd bh •nyfiq f ía-000t qopBpzzoq zoquipzs psp zb X3oq ‘jq raapaqzs^Anq £3n jXupuipaJaJí^A t sjASba ‘aj-666 inauajjzs93a gaq pi *aá3 •9U B pujm uoiijq-uojnq’ aoqqB ‘pi[ JOUipzs ttfu jpneg ?JB ux?zs psia zb bh 'upftn » qojj *a-000£ zoquipzs 9«[a zb X3oq ‘3a*J uiodsq X3n jáu9Uipaja39A B stX3ba ‘»j-6 majízsfSaiq upjn spuiA3a jBunyq b puiur joqqs ‘uba uipzs uiojpq JJBJB urpzs psjí zb bh ‘upfiq pjjaq 9puBJi 0002 zoqiHpzs psja zb sjASba ‘bj-666 majiizs93a!q uyuz -jojá3a joiupzs ;^q b \Z9 JoqqB ‘n? nipzs epux í9q ub[B za bh 'lAu^uipajaSfa b uiau -a;zsaqjazs3aui H»q I9qiupzs psja zy :qip -oqeoqo A3i siubASu puy *)azaJ B BfSpAiq sj joqqa i;uy ASoq ‘zb awa uiozsbipa y i jXupuipBJ* zb ajpia lUBpuora Bfpnj 3axn sj joqqs puy •joxupzs pASafuiojpq jo ASba A3^u uiauEq ‘jupBazsso JBqB jouibzs nASafuxojpq uiojyq űiau UBqpfppj^d ipuug 89 íjuy Bq ‘joqqB qiu^jJO} juj ‘[saupAiq Bjjy ’iaAuu^uipaja zb aÁpa39(a3aui sautu ap ‘quiijEpBioj Mozoq uaqqaSaJ jpui b }}azsja}3aui uoASbu qau -zsfAnui9iourpzs soAupqjozsoq qiXSa zy uejuipzs soAup>|JOZsog ♦♦♦ Txaq9qa;faJ ?f?*uoq b a* qBuppzs -jpf qo^BtUBAjoj |A3aA ;inioAuoq 9qspAaq •99991 ’j5^ízoSlop“ 9q?AO» spj; zb ‘jojaAai X3a qun^JiSam upjujui qBApzg ‘pBJBuiSaui JJiqopBzpzs ub;uzb zg ‘uofaj^i aujzs a;aq -aj bjui; b Bjjoqixu ‘BAjnui qodBU Sarasa 3JBS0 ‘qunjjj jiui ‘qpujpj xuau JoqqB ‘ueq -jijA3 b zoqpjuij b q^ujaAaq mau jaq^jsaj * BH "Pl inqiEiB BAjnux jp; qqBZssoq qsso aujzs bjuij y *au;zs b qauq^jsaj s9>jb; mau ‘jjaAaqpzzoq uasauai3iapi ASa qBso zy *lzjo jspji zb X[auiB ‘aujzs b qBuSpAuB ZB 5JBUUB mau ‘qunjEi uospai ssuj b jimB ‘ups q?q B zy *upjn s^ji zb pBJBiu uajajuizs SiqodBU ‘bjujj luadd^quopfBinj b Ajams ‘azsaa buib qppBA[Oj 57A91 uaqSaAn zb 8;A3ba ‘BSem B)U{j y •aqmia b eqiqpjfBS jqozsnso maj^ uaiajujzs c;uj; v •tuzaXunoq pnj 3aiXufi joqqy qqBi •ba Jjs UBqpmip JoqimB qa^Aiq zb azsaag •89)Z8BipAiaXuuoq b jajaunzs uaqzoq spAjy •jaAuuoq b q^uuaAja ippiaqiua zb Bq ‘qBU -ub bu|oa Bqjp spm jaza sg 'Bssomtq jiue *bujoa mau ;jam ‘qBupupEJBiu uuaq qajsaj uaSapi jjojnf aqmazs y ’Auuoq pquaooj -jaj b jjo bujjp mau Bq ‘qpupBmpjSam sí qomnu^jqBg ’BupBjpzsiq qmiraazs u ‘Xuuoq S^ia q^upojamia; mau bh "»! l99?f»Qod -mazs qunjazaAjazs mauBq ‘uaqqun;a|9 iqiaj qBsamau uba adajazs ASbu ua3i uaquojnq qauqaÁuuoq y ‘uapaifaj Bipu a3uiui-Auuoq b A3oq ‘zb Bqo zb qauug -„jrs uozbj -pzs“ mauBq ‘qizaAuuoq mau jjoipzsfn zy ^AUUQq 6- Q|BA 3J|U *ajrq uorngp lAujaza zb s? Buoq -«q b jzsqajSam ajiXuuam 81 búi 3pm jpqjaj Biszy A3oq ‘qBiBdpjna {[OApj rm qnfiopuoS *1 ma{q •ppBqiappBq b auuof s? euuBjJnsjq aquazsA'3a ‘qEjjpzaq Bpo quie ‘majapazs -aA S9 fBq jaSuaj e zb puijy "qnuuaq jaqaj pu UBJÍSn ^í3oq ‘jBqEqazBj b pujeSojiAu -3am-3am uBqqojij iqpiBA Bq ‘euioa fBf XSoq ‘qjzsjq jzb ‘azsaad •j'eqouom^p BXupjj b jBqozB q?;iqzsomqASaiaq BqqBqazBj B ASoq ‘a[3A qajzaAu^mpaja jpspinmja fsq qos A3oq ‘19JJB sí pzn3opjooj b BSEm 89 iBUiq SBuoqBq uapuim aApozoAS uba 3am sj qqBjBSag 'josqnq Bopjo j;a;;jazsAu9q -ajaq ASa-^íSa uaqq;A3apuij^ 'qBqazBjd9Jasa nfpzs jjojoqaq J9f b qBUBjjp jaAaiza usq -ff^jojEd pzn3opjopj qiASa zb UBqBui}j ueq^ZQj q „>piLQ|pz$“- 6I£ — — S8S — 578 — A fehér holló 583 -* HOKA Hol volt, hol nőm volt, élt egyszer egy fehér holló. Egy nagy erdő kellős közepében lakott, egy óriási hegyen, aminek csúcsa majdnem az égig ért. Naphosszat üldögélt a fehér holló ezen a madámemlátta hegycsúcson, mert olyan gőgös volt, hogy a többi madarakat arra sem találta méltónak, hogy lássák őt. — Ilyen madár, mint én, nincs több a világon — gondolta büszkén s olyan magasra tartotta a fejét, hogy majdnem a csillagokba ütötte. Alt ebben az időiben az Óperenciás tenger partján egy király. Olyan gazdag volt, hogy az udvarából lapáttal szórták ki az aranyat, mert már nem lelhetett mozogni se tőle. De hiába volt ilyen gazdag, mégsem élt boldogan, mert mindig olyanra vágyott, amit senki emberfia nem látott. Ki te doboltatta országában, hogy aki olyan ajándékot visz neki, amit emberszem még nem látott, annak adja fele királyságát. Egyéb se kellett az ország népének. Egymás hegyéndiátán tolongtak a jelentkezők. Mindegyikük meg akarta győzni a királyt, hogy ő az egyetlen, aki kívánságát teljesítheti. De mindegyik kiö előleget akart a fele királyságból a nagy útra. — Semmit sem adok, — mondta a király zordan — csak majd akkor, ha a kívánt ajándékot megkapom. A szolgáinak pedig megparancsolta, hogy kergessék ki a tolakodókat. Szétszéledtek az emberek a szélrózsa minden irányába. Ki a begyekbe, ki a völgyekbe, ki a sziklabarlangokba, ki a nyílt tengerre. Ki tudja, hány esztendő telt már el, de még egyetlen ember sem tért vissza. A király pedig életuntán sóhajtott aranyos palotájában. Ezalatt a fehér holló megunta nagy magányosságát s elindult a bércek között, hogy elűzze unalmát. Talán azt se bánta volna, ha egy közönséges madárral találkozik, úgy kívánta már a beszélgetést. De bizony ennek a hegynek a lába, ahol lakott, magasabb volt a közönséges hegyek legmagasabb csúcsánál is, igy hát, hiábavaló volt minden reménykedése, mert errefelé még madár se járt. Mégis, a/hogy lefelé lépegetett, valami különös nesz ütötte meg a fülét. Addig kutatott, mig rátalált: az egyik sziklaodúban egy nagyszakállu remete aludt. Ki tudja, hány száz éves lehetett, mert fehér szakálla a bokájánál is lejjebb ért. — Ki vagy, miféle vagy te, — kiáltott a holló, — hogy ide merészkedtél, ahol még a madár se jár! Megdörzsölte szemét a remete, hogy jól lát-e, vagy talán a túlvilágon van, mert fehér hollót még sose látott. — Remete volnék — válaszolt az öreg ember — s ha meg nem sértenélek, megkínállak egy kis száraz kenyérrel! — Azzal a zsebéből kivett egy darab kenyeret s apránként a madárnak adta. — Ilyen jót még sose ettem — mondta a fehér holló. — Honnan szerezted azt? Nagy kincseid lehetnek, ha ilyen finomsággal van tele a zsebed! — Nagy kincs ez bizony — bólogatott a remete — csakhogy nem mindenkinek van belőle elég, mások annyira sem beesülik, mint te egy porszemet. Csodálkozott ezen a fehér holló s kérte a remetét, beszéljen arról a különös vidékről, ahová tartozik. Nem kérette magát a remete, beszélt, beszélt, már az éjszaka is elmúlt, a nap is kisütött újból s észre se vették, hogy elhagyták a madámemlátta hegyet s egy közönséges vö»lgyben járnak, ahol közönséges madárének szólt. Egyszer csak három föllfegyveirzett embert pillantottak meg. A remete nem félt tőlük, a fehér holló meg kiváncsi volt rájuk, a remete válláról csodálkozva nézett feléjük. De ebben a pillanatban három pus- kacső meredt az öreg emberre. — Ide azt a madarat, különben meg* halsz! A gazdag és boldogtalan király alattvalói voltak ezek, akik a senkinemlátta ajándékot keresték már hosszú évek óta. Mikor a fehér hollót meglátták, mindégyik azt gondolta: „Enyém a fele királyság!** De jaj, hárman voltak s kettőnek meg kellett halni. A következő pillanatban egymásnak estek, olyan verekedés támadt, hogy visszhangzott tőle a völgy. Ezalatt a fehér holló elrepült, többé sohasem kivánta látni az embereket. Visz- szament az égigérő hegycsúcs tetejére 9 ott pusztult, el szomorú magányában. Azóta bó láttak soha fehér hollót, KIFOGOTT RAJTA. — Ejnye, Tamáska, — szól a mama meg- botránkozva —, hogy került a füzetedbe ez az óriási tintapecsét? — Tudod mamikám, — magyarázta a kis Tamás, — az úgy volt, hogy .én ezen az oldalon három apró pocát ejtettem. Azután a tanító ur azt mondta, hogy minden egyes Í ocáért kapunk egyet a nádpálcával. Én ifogtam rajta, a három pocából gyorsan egy nagyot csináltam. HOGY LEHET AZ? — A mi kertünkben több eső esett, mint a szomszédéba. — Hát ez hogy lehet? ’ — Úgy, hogy a mi kertünk nagyobb. J JÓ TANÁCS J (Legeza Tivadar mókája.) Sanyi elmegy az orvoshoz és elpana- szolja, hogy minden éjjel borzalmas álmai vannak. Rendszerint vízbe esik és mikor már a megfulladáshoz közel áll, akkor ébred fel. Ilyenkor aztán, — folytatja, — a nagy ijedtségtől ellep az izzadtság és csuromviz vagyok. — Mit csináljak, doktor ur? Erre az orvos a következőkkel válaszolt: — Tanulj meg úszni! FÖLDRAJZTUDÓS India hegy- és vízrajzáról tanult az osztály. A legközelebbi órán kiszólit a tanár egy felületes készültségü süvölvényt: — No, fiam, mondd meg, melyik India legfőbb folyója? — India legfőbb folyója ... India legfőbb folyója... — Nos? — sürgeti a tanár. A gyerek agyán átvillan valami emlékezés: ■ — India legfőbb folyója, kérem szépen, a — Gangszter... KIS LEVELEK A 73. szám rejtvényeinek megfejtésével együtt küldött levelekre a jövőheti kis le- velekben válaszolok. — Prohászka Marcell. A kért lappéldányokat már postára adattam. Ha nem érkeztek meg, legközelebbi leveledben értesíts. — Jankovich Médi. Neked a szerencse kedvezett, azért, mert állandóan hűséges megfejtőm vagy, nem úgy, mint néhány, kis tárcád, akik, ha egyszer könyvet nyernek, három hétig be sem küldik á megfejtéseket s ha egyszer beküldik és nem nyernek semmit, akkor már türelmetlenkednek. Örömödnek én is örülök. Dolgozzál tovább is szorgalmasan s szeretném már valami más írásodat is látni. — Komjáthy Tibor. A könyv már elment címedre. — Minarovits Sasa. Jó nyaralást kívánok neked, de azért- nyáron se feledkezzél még kis lapunkról. Üdvözöllek. — Duba Antal, Szabó öcsi. Fölvettelek a megfejtők táborába. — Peitő Irénke. írd meg, hogy visszakülted-e már „A tornyos villa lakói** cimii könyvet. A kicserélésnek semmi akadálya nincs. — Csery Ilus. Kérdésedet ismételd meg s a jövő héten neked is válaszolok. MEGFEJTÉSEK A 72. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Csárdás, les, mi, fő, mezei, ma, al, öli, Petőfi S., cim, al. reszelő, sző, ima, fia, öt, IF. — Burlasz László rejtvénye: Kocsi, orsó, cső, só, i. — Körrejtvény: Körözvény. — Grünfeld Regina számrejtvénye: 9, 7, 2; 1, 9, 8; 8, 2, 8. — Herczeg Alice rejtvénye: Nyitra. — Vácz Nóra rejtvénye: Seb, bot, tol, lég, gép, Pál, láb. — Juhász Erzsébet rejtvénye: Lassú viz partot mos. — Nagy Gáspár fésürejt- vénye: Búzavirág. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Aykler Karola, Ayfcler Berci. * Csery Ilus, Csiffáry József. * Duba Antal. * Farkas Janki. Gáthy Évike, Grünfeld Regina. * Herczeg Alice, Hajnovics János. *’ Jankovich Imre, Jankovich Médi. * Kasz- mán Dezső, Kajtár Kálmán, Kövér Ró- zsika, Komjáthy Tibor. * Lenez László, Legeza Tivadar, Liska Erzsébet, Letocha István. * Molnár Ilonka, Mül'ler Klári, Mn- narovits Sasa, Mágory Juci. % Pénzes Joá- kim, Prokopecz Józsika, Pénzes Danika, Prohászka Marcell, Pető Trénke, Pancza Kornél, Perjéssy Eszter, Polénikovits Bözsi. * Riszner Jenő, Rozlosnik Bözéi, Ro* hács Gyuszá. Risznér Karcsi. * Sebők Évi, Soós Katalin, Sült Tibor. Sebők Judit. * Szabó Gabika, Szeesey Klára, Szabó öcsi, Sztripszky Miklós. % Tímár József. % Világi József. # Sorshúzás utján az első dijat Szabó Gabika, a „Mese-mozi** cimii könyvet, a második dijat, Riszner Jenő, Rákosi „Elnémult harangok** cimü könyvét nyerté