Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-08 / 153. (4002.) szám
4 íTMGTaJV^Afi^reyrnKLSiS t 1936 julius 8, szerda. Ki fedezte fel az Északi Sarkot Cook helyre akarja állítani kutatói becsületét ■ A hetvenéves kutató ismét harcot indít az elismeréséért *• ■■ Newyork, juHius eleje. Amerikáinak nem mindennapi szenzációja van. A hetvenéves amerikai kutató, dr. Frederick Cook, a napokban (beadványt intézett a newyorki földrajzi társasághoz és azt kérte: ismerjék el, hogy ő fedezte fel az Északi Sarkot. Ennék a beadványnak rendkívül érdekes előzményei vannak, amelyek még a világháború előtti időkiben játszódtak le és amelyek akkor az egész világ érdeklődését magukra vonták. Két távirat az Északi Sarkról öt évvel a világháború kitörése előtt távirat jelent meg az összes akkori lapokban. A táviratot dr. Frederick Cook sarkkutató adta fel az Északi Sarkról és ez a távirat azt tudatta a világgal, hogy hogy dr. Cook elérte az Északi Sarkot. Bizonyos idő múlva újabb táviratot közöltek a newyorki lapok. Ezt a sürgönyt egy másik amerikai sarkkutató, Peary adta fel és az Ujfundland állomáson keresztül érkezett meg Newyorkba. Ez a távirat igy hangzott. — Sark elérve stop „Roosevelt“ expedícióéba jó sértetlen stop Zászlók kitűzve stop Peary. így hát a két kutató egymástól függetlenül érte el az Északi Sarkot. A világ legalább is ezt volt kénytelen megállapítani a két táviratiból. Dr. Cook 1893-ban indult első ízben útnak észak felé. Észak-Grönlandiban végzett kutatásokat és ezen az utján résztvett Peary teng epés zh ad n agy is, aki később, valószínűleg e kút átállton keletkezett differenciák miatt Cook halálos ellensége lett. Ekkor kezdődött meg dr. Cook kutatói karrierje. 1897-ben résztvett a de Gerlach belga kutató által rendezett dél sarki expedícióban, később többször járt Alaskában, ahol meg- mászta a 6200 méter magas Mac Kiuley| hegyet, amely Ésizakamerika legmagasabb hegycsúcsa, ő volt az első megmászó ja a hegynek, de már akikor suttogtak arról, hogy az errőil szóló leírások, legalább is igen fantasztikusak. Földrajztudósok megállapították, hogy Cook tudósításába durva hibák is csúsztak. de Cook nem törődött ezzel és mindig azon igyekezett, hogy az egész világ figyelmét felhívja magára. Hihetetlen diesszomj és feltűnési vágy sarkalta újabb és újabb teljesítményekre. Emlékezetes, hogy annak ideijén tárgyalásokat kezdett Santoe-Dumonttail, az akkori idők egyik leghíresebb repülőjével. Arra akarta rávenni a repülőt, hogy repülőgépen induljanak el az Északi Sarkra. Santos Du- mont azonban még idejekorán rájött, hogy az akkori repülőgépekkel nem lehet ilyen feladatra vállalkozni és igy nem is lett a tervből semmi. Cook ekkor elhatározta, hogy elindul az Északi Sarkra, de elvált addigi munkatársától, Pearytól és egy ideig nem iá. lehetett róla hallani. Kutyaszánnal a sarkon Amint Cook leírja, 1907 telét egy északgrönlandi eszkimó,törzsnél töltötte el és 1908 tavaszán, eszkimók kíséretében, kutyaszánnal indult el a Sark felé. Heteken át utazott a jégmezőn, kajakokon kelt át a jégcsatorná- kon és — amint írja — 1908 április 21-én elérte az Északi Sarkot és pedig az északi szélesség 89. fokát 'és 59. percét. Kíséretében volt Aipliak és Itukusuk: két eszkimó. Cook, amint Írja, még egy kicsit tovább is ment, mig végre egészen biztos volt abban, hogy elérte a sarkpontot. Ezután kitűzte az aimerika lobogót és egy fémhengert hagyott a fölfedezett helyen, amelybe becsomagolta följegyzéseit a nagy eseményről. Cook azt jelentette, hogy az Északi Sark a jéggel borított tenger közepén fekszik. Érdekes, hogy később ugyanezt állapította A GAZDAG ROKONOK Irtat Szitnyai Zoltán (2) Anna néninek füléig szökött a véne. Béla bácsi egy fogvájót Toppantott össze mérgében és azt mondta magában, hogy marha ez a kölyök. A vendég arra gondolt, hogy az a fél adag nyilván az ő ittlétét jelen,ti. Szűkösen mehet nekik, ha már a háztartásukat is feloszlatták. Kellemetlen tudat egy vendég számára, áki nem fizetheti meg a vendéglátást. — Beavatlak egy családi titkunkba — magyarázkodott kínos mosollyal Anna néni. — Nem főzetek idehaza. Amióta Magiduskánk férjhez ment, ennek nincs is értelme. A ,legtöbb úri háznál ez a szokás mostanában. A házigazda gyors koccintással másfelé terelte a társalgást. Laci megszólaltatta a gramofont. A vendég, amiint a földre csúszott szájkendőjéért hajolt, akaratlan mozdulattal Magda ruhájának vékopy anyagán túli a test melegét és a rugalmas izomokra feszülő bőr simaságát érezte meg egy pillanatra. Egymásra néztek döbbenten és meglepetten. Az asztalnál mindenki hallgatott, feléjük fordult .minden arc, mintha a sanda gyanú bújna meg hallgatásuk mögött. A vendég érezte, hogy szólnia kell valamit. A gramofon épp egy tangóba kezdett. — Táncolnál Magdi? Az máris felállt: — Szívesen. .Tobbkezét nyújtotta és a zene ütemére oda- repült a derekán átfonódó kar abroncsa alá. Lassan, bággyasztó közelségben mozogtak együtt egymással szemben. A vendég .forró lélekzetitel suttogta: — Nagyon sajnálom Magdi, hogy már férjhez mentél. Felhő suhant ált Magdi tekintetén, aztán a vendégre nézett a léiké mélyébőlt — Olyan Jó, hogy itt vagy. A féri beállt éft a rádióhoz lépett. Megbillentett egy fémka'pcsot a készüléken és a zene elhallgatott. — Milyen paraszt — súgta Magda, amikor elengedték egymást a csöndben. — Szóltam Döméinek, hogy állítsa már el ezt a zenét — hazudta Béla bácsi. — Üljetek le, hiszen még jóformán nem Í6 beszélgettünk. Vontatottan indult meg a társalgás. A szobalány behozta a feketét s az üres tálcával távozóban megállt az ajtó előtt: — Haza mehetek már nagyságos asszony? — Mehet — felelte Anna néni sötéten. A vendég isimét kénytelen volt értesülni valamiről, amit titkolni akartak a háziak. Tehát szobalányt sem tartanak, csak bejárónőt. Ödön rosszindulatúan mosolygott. Magda halálosan fehérnek és mélységesen szomorúnak látszott lesütött szeméivel. A vendég feliéle kzett, amikor Béla bácsi indítványozta, hogy menjenek el a kávéházba. — Maguk mehetnek — mondta élesen Anna néni. Valamit még mondani akart, aztán felpattant az aszt altól és ki rohant a szobáiból, mintha félne, hogy túlsókat talál mondani. Nélküle indultak el. Ödön karon ragadta Magdát és messze előre vitte magával az uccán. — Tudod — im a gyá rázkodott a vendég előtt ütközően Béla bácsi — az én’Annám mostanában takarékossági őrületbe esett. Ezért nem akart velünk jönni. — A nők komolyabban veszik az életet — felelte a vendég, minden meggyőződés nélkül. — Másként, vofllt ez valamikor sóhajtotta Béla bácsi. A kávéházhoz értek és mind a négyen bevonultak a forgó üvegajtón. A pincér eléjük tette a borlapot), amit Béla bácsi némi tétovázás utón, fájó mozdulattal tolt el magától, ők nem kérnék mást, csak feketét. A vendég halkan mondta a pincérnek* meg Peary is. Cook ezután nagy kerülőutakon ismét Grömlandba jött, de nem utazott Newyorkba, ahogy mindenki várta volna, hanem egy dán hajón egyenesen KQipenhágóba ment. Dr. Cook gondoskodott arról, hogy megérkezéséről tudjanak a dán fővárosban és igy Kopenhágába való bevonulása valóságos , diadalul volt. A dán trónörökös elébe hajózott, felszállt hajójára és ímeginditó beszédet intézett hozzá. Ujjongó embertörfiegek szorongtak a kikötőben, a lelkes dánok megrohanták a kocsit, amelyben Cook ült és emlékül levágták kabátjáról m összes gombokat. Másnap óriási diszebédet adott Cook tiszteletére a dán kormány, amelyen megjelentek a királyi ház összes tagjai. Cook pillanatok alatt Európa legnépszerűbb emberévé lett. A kopenlhágai egyetem diszdoktorává választotta. Miéig javában tartott az ünneplés, amikor bizonyos oldalról furcsa hangok sivitottak bele az Ünnepi zajba. Cook még javában központja volt az összes ünnepléseknek, amikor bomba, robbant és megérkezett Peary előbb említett távirata. Ez a távirat azt állította, hogy ő, Peary 1909 április 6-án érte el az Északi Sarkot, tehát majdnem egy évvel később, mint Cook. Most azután 'megindult az áldatlan harc a két ember között. Egy évvel később, 1910-ben szakértő bizottság vizsgálta meg a Cook—Peary-ügyet, amely közben világbotránnyá dagadt. A vizsgálóbizottság ugyanis úgy találta, hogy a felfedezői aranyérem Pearyt illeti meg. Peary ugyanis a bizottság rendelkezésére bocsátotta eredeti naplóját*, megfigyeléseit, eredeti műszereit és a bizottság megállapitotta, hogy Peary 1909 Április 6-án ténylegesen elérte az Északi Sarkot. Cook ellen természetesen nem lehetett ítéletet hozni, mivel ő nem az amerikai földrajzi társaságot, hanem a kopenhá'gai egyetemet bízta meg esetének felülvizsgálásával. A koipenhágai egyetem azonban kijelentette, hogy Cook bizonyitóanyaga kevés és megbízhatatlan ahhoz, hogy megállapítsák miszerint Cook tényleg elérte az Északi Sarkot. Dr. Cook ekkor eltűnt a szereplés színteréről és csak jó pár év múlva beszéltek róla ismét az emberek, amikor azzal lepte meg a világot, hogy Texas egyik eldugott vidékén olajmezőket fedezett fel. Megalakult a részvénytársaság, az emberek verekedtek a rész— Hozzon egy üveg reservót. Annikor az asztali mellé került a jeges fénv vödör, egyszerre felélénkültek az arcok. Néhány koccintás után kiürült az első üveg s megkönnyebbült és meglepődött, amikor Ödön arca lassan egészen meglágyult. Majd 'hirtelen felkerekedett a helyéről és átült a vendég mellé. — Bizalmas kérésem lenne hozzád — morogta halkan a fülébe. A vendéig először azt hitte, hogy valami iférji magyarázatkérés fog következni. Rendben van, nem fog meghátrálni és kimért, várakozó tekintettel nézett Ödönre. Aztán kissé megkönyeöbült és meglepődött, amikor Ödön nem is körülményesen és a iegkevésbbé sem zavartan száz pengőt kért kölcsön tőle. — Hiszen ez néked semmiség — mondta arcátlan mosollyal — apósomtól hallom, hogy valósággal fölvet a pénz. A vendég erre mór egy szót sem feléit. Elővette pénztárcáját s az asztal alatt, Ödön tenyerébe tette a kívánt bankjegyet. Amint felpillantott, a tekintete összetalálkozott a Magdáéval. Mintha sócár, várokozó figyelés lett volna a szemében. — Táncoljunk — mondta hirtelen a vendégnek, mintha a saját zavara elől akarna menekülni, amii a másik tekintetétől keletkezett benne. Ödön tréfásan utánuk fenyegetett, amikor elindultak: — No, no! nagyon értitek egymást. — Hü, de ronda egy ember — gondolta a vendég magában. Már nem érezte az érintésnek előbbi lázas örömét, amikor tenyere megtapadt Magda derekán. Az volt az érzése, hogy.az is tudott a pénzkérésiről. Talán együtt beszélték meg, amikor messze előttük lépkedtek a kávéház- ba-menet. Magda felvidiulltan dúdolta a divatos dal szövegét. Úgy viselkedett, mintha el akarna palástolni valamit. — Miért vagy ilyen rosszkedvű'? — kérdezte aztán és fürkészve mosolygott a vendég szemlébe. A® a vállát vonogatta. Maga sem tudja. Talán nem is rosszkedvű, lehet), hogy csak fáradt a hosszú úttól. A aene elhallgatott • dk via—ata intők m vényekért, de miikor arra került a sor, hogi olaj után kutassanak a Cook által megjelölt; helyen, senki egy csepp petróleumot serd talált. Cookot ekkor 14 évi iegyházra ítélték. Barátai azonban hittek neki, tovább ástak és ekkor ráakadtak a Cook által jelzett olaj* mezőkre. Cook természetesen azonnal szabadlábra került. A hetvenéves aggastyán, most azután azt akarja, hogy állítsák helyire kutatói becsülő* tét is, amely szerint mégis ő volt volt az első, aki elérte az Északi Sarkot. Nem sikerüli a prágai autó elrablása — a merénylő agyonlőne magái Prága, juűius 7. Tegnap ellőtt este Rőt tér Ödön 23 éveg munkán élik üli, aki egy Rei ellenbe, rg közelében levő faluban lakik, felfogadta Bezák Gáspár prágai sofőrt, hogy szállítsa haza falujába, mert a vonatot lekéste. Azt mondta a sofőrnek, hogy a vi.telidijat odahaza fogja kifizetni. Mikor megérkeztek Rosenthail községbe, a flaitailemiber azzal az ürüggyel, hogy szülői nincsenek otthon, tovább irányította az autót Bőh- misch Le;pába, majd onnan Réicbenbérg felé. Útközben egy temető mellett haladtak el és ekkor a sofőr hátraszólt a mögötte ülő utasnak: — Szép temetőjük van itt az embereknek. Bizonyára, sokáig is élnek. Mire Rotter igy válaszolt: — Igen, ezek az emberek sokáig élnek, de mi már nem fogunk soká élni. Néhány pillanat múlva revolverdörrenés hallatszott és a golyó a sofőr jobbválláiba fúródott. Bezák sofőr, akinek kocsija mintegy Ötvein kilométeres sebességgel haladt, rémületében föltépte a kocsiajtót és kiugrott az autóból. Rotter mér egyszer utána lőtt- de nemi találta e-1. A kocsi továbbrobogott és beterohaut az utszéti árok. ba. Bezák segélykiáltásaira a helyszínéire siettek a mezei munkások és megdöbbenve láttáik, hagy a felborult autó mellett halott ember fék szí ki Rotter Ödön holtteste volt az. A fiatalember két golyót eresztett a mellébe és noha a szivét nem sértette meg, pillanatok alatt meghalt. A munkanélküli az autó felborulásakor súlyos sérüléseket, szenvedett mindkét lábán és mivel a merénylet után nem tudott me- nefcülmi, agyonlőtte magát. Valószínű, hogy Rotter az autót akarta, megszerezni, mert a sofőrnél kevés pénz volt, alig 100 korona. asztalhoz, Béla bácsi megállapitotta, hogy éjfélre jár már az idő, ideje lenne bazamenui- ők. Senki sem ellenkezett. Kiürítették a maradék pezsgőt és intettek a fizetőnek. Az após és a vő kölcsönösen egymásra tekintettek, amikor a fizető megállt az asztaluk előtt, A vendég magához intette: — írja kérem egybe .az egész számlát. A kávéház előtt a vendég és a nagybácsi elváltak Magdáéktól. — Holnap majd a mi vendégünk leszel — Ibucsuzkodott Ödön szívélyesen. Magda forró kézszaritásra nyújtotta kez- tyütlenül hagyott kezét. A vendég mélyen a kéz fölé hajolt, aztán elengedte anélkül, hogy megcsókolta volna. — Ugye kedves gyerekek? — érdeklődött hazamenet Béla 'bácsi. — Nagyon — felelte a vendég. Az udvarra-néiző szoba ablaka épp akkor aludt ed, amikor beléptek a kapun. Mély csend fogadta őket az előszobáiból. Béla bácsi felgyújtotta a villanyt, majd ijedt mozdulattal, hirtelen becsukott egy nyitva hagyott ajtót. De azt mór nem tudta megakadályozni, hogy ugyanakkor a vendég meg ne Lássa egy pillantásra a kalapvázák dróthálóit és a kész nőj kalapokat a karcsú állványokon. Hiszen ezeknek kalapos műhelyük van! Már emlékezett is, hogy látott a kapuban egy márvány- táblát, aranybetüs felirattal: „Női kalap- szalón.“ — Hát ilyen szegények lettek? — tűnődött, amikor egyedül maradt. Gyorsan vetkőzött és bebújt az ágyba. A szomszéd szobáiból halk vitatkozás hangjai szűrődtek át. Aztán élesen Anna néni hangja: — Tinektek csak a szórakozáson jár az eszetek, én pedig meggebedek a rengeteg munkától. A vendég füléig rántotta a takarót, de még sokáig nem tudott elaludni. Reggel korám kelt ée sietve becsomagolt. — Ne haragudjatok — mondta a háziaknak — de mégsem maradhatok tovább. Azok csodálkozva és kissé szomorúan néztek reá, de már egyikük se tartóztatta.
