Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-05 / 152. (4001.) szám
1936 julius 5, vasárnap, 17 Diktátorok asszonyai fztatin két na&y szerelme és harmadik élettársa A száműzött fegyenc feleségének válópere ■■ A nagy szerelem, amely a pétervári munkáslakásból a moszkvai Kreml-ig ivei ■ Es a „csendes társ“ a diktátor munkájában Rövidesen harmadszor nősül a vörös diktátor? ki, de az asszony, sohasem tudta, hogy férje mit miivel Pétervárott. Egyszer aztán levelet kapott férjétől, amelyet. tizennégy napig szállitott a posta. A postabélyegző ismeretlen közég nevét maitatta és csakhamar kiderült, hogy # ez a község Szibériában van. A forradalmár felesége igy tudta meg, hogy férjét száműzték. A szülők tanácsára... Ez a hir a házasság végét jelentette. A szép fiatalasszony szülei rábeszélésére beleegyezett abba, hogy elváljon férjétől, feleségéhez, aki ekkor már megszülte első gyermekét, egy egészséges fiait. Semmi akadálya sem lett volna a további boldog házaséletnek, de a fiatalembert nem hagyta nyugodni forradalmár vére. Másodszor önként hagyta el feleségét és gyermekét, Pétervárra ment, ahol az illegális szociáldemokrata párt titkára lett. Lola emlékiratai szerint minden két-három hónapban nagyobb pénzösszeget küldött nea száműzött fegyenctől. Később a nő egy tifliszi nyomdász felesége lett, aki a világháborúban elesett. Az asszony ma már félig ímegőszült, de szeme még mindig a régi tűzben ég és hangja is a régi. A kis papir- kereskedésben ott függ az arckép, amely minden oroszországi üzletben látható, Sztálin képe és ha a diktátor Georgiába érkezik, sohasem mulasztja el, hogy meglátogassa első feleséigét, akihez még mindig a barátság érzése fűzi. Az ideális feleség Múlt vasárnapi számunkban e sorozatunk keretében Mussolini házaséletével foglalkoztunk. Ezúttal a vörös diktátor, Sztálin van a soron* Copyright by Mitropress. A mai diktátorok igyekeznek leplezni családi szerelmi életüket és szivesen veszik, ha a közvélemény aszkétáknak tartja őket. Teljesen eltérnek ebben a reneszánsz-korbeli elődeiktől, akiknek viharos szerelmi élete közismert szenzáció volt az akkori kor és utókor számára egyaránt. A mai diktátorok egyszerűek, szerények akarnak lenni, teljesen háttérbe állítják asszonyaikat, akik igy ismeretlenül húzódnak meg a hatalmas férfiak árnyékában. Érthetően követi ezt a módszert Sztálin, a vörös diktátor, a világ egy hatodrészének és százhatvanmillió embernek ura, annak ellenére, hogy egyáltalán nem él aszkéta életet. A diktátor életerős, szenvedélyes ember, aki szereti a bort, az asszonyt és az éneket, szereti a gyermekeket, de éppen úgy szereti a jólteritett asztalt is. Sztálin egyébként rendkívül szerény háztartást vezetett és vezet a Kremlben, az egykor fényűző cári élet várában. Egyszerű berendezésű szobáikban élt itt feleségével, majd annak halála után sógornőjét vette magához — titkárnőnek. De a diktátor pályafutása egy romantikus házassággal kezdődött, mielőtt a nagy fordulat bekövetkezett volna és ez az első asszony elhagyta férjét, mert nem tudott kitartani mellette a szenvedésekben, nem tudta kivárni a győzelmet Az asszony, akinek nem volt kitartása A georgiai Borjom híres fürdőhely írnia is. Sokan keresik fel a kies helyet, turisták és gyógyulást keresők egyaránt, mert Borjom forrásai világhírűek: a borjúm! viz olyan ismert Oroszországban, mint rálunk a Giess- hübler- vagy a Salvator-viz. A kies ifürdő- helyen — épugy mint más fürdőkben — képeslapokat és emléktárgyakat árulnak és az idegenek különösen szivesen vásárolnak egy kis papirkereskedésben, amelyben egy körülbelül ötvenéves, még mindig szép asszony szolgálja ki őket. — Ez a mi Sztálinunk első felesége! — világosítják fel suttogva az idegent a bennlakók. Rövid boldogság Georgiában Valóban, az asszony, aki ma kicsiny (boltjában küzködik a megélhetésért, valamikor Sztálin felesége volt. A századőrduló idején a Gyugasvili József nevű fiatalember, akit ma Sztálinnak hívnak, a tifliszi szeminárium tanulója volt. Hamarosan kizárták az intézetből, mert a fiatalember forradalmi tevékenységet fejtett ki. Menekülnie kellett a rendőrség elől és hazájában, Georgiában rejtőzött el a Gori nevű kis faluban. Itt szeretett bele az akkor tizenhatéves Macseveriani Lolába, a falusi kovács leányába, akit a környék legszebb leányának tartottak. A leány földigérő hajfonataival, mélyfekete ragyogó szemlével és behízelgő hangjával valóban ellenállhatatlan jelenség volt és a falu mindjén legénye rajongott érte. Lolának a fiatal Józsetf tetszett meg és a szerelemből csakhamar házasság lett. A boldog együttélés nem tartott soká. Gyugas- vilit megtalálta a cári rendőrség apósa házában, letartóztatták és egyévi börtönre Ítélték. Büntetése kitöltése után visszatért a faluba 1917-et írnak. A cárt elűzték trónjáról, Kerenszki a győztes forradalom vezére. Kezdetét vette az októberi bolseviki forradalom. Lenint körözik és a sízovjetforradalom első vezére pétervári elvtársainál rejtőzik. Egy- ideig egy Allilujev nevű munkásnál lakott és itt látogatta meg minden nap harcostársa. Gyugasvili József. Allilujev lakószobájában tartotta üléseit a forradalmárok titkos vezérkara. A bájos gyermeklány Az egyetlen szobában játszottak Allilujev gyermekei is. Sztálin, aki rendkívül szereti a gyermekeket, hamar megbarátkozott Allilujev legidősebb gyermekével, a tizenhárom- éves Nagyával, mert a kisleány korát meghazudtoló értelimesséigről tett tanúságot. A barátság csakhamar komoly formát öltött. A leány figyelmesen hallgatta órák hosszat Lenin és Sztálin vitatkozását, mindenre kiváncsi volt, szivesen tanult és Sztálin különös örömmel ismertette meg kiosiny barátnőjét a 'bolsevista elmélet alapjaival. A barátság mégis félbeszakadt, mert a győzelmes forradalom után Sztálin elkerült Pétervárról. öt év telt el, amig aztán újra találkozott a leánnyal. Ez a találkozás miár nem kicsiny muukásla- kásban történt, hanem a moszkvai Kremlben, ahol Sztálin a pétervári komszomolooik küldöttségét fogadta. A fiatalembereket egy szép fiatal leány vezette, akinek szabályos arcvonásai, világos, tiszta szemei, nagyon ismerősöknek tűntek Sztálin előtt, ő mondta az üdvözlő beszédet és Sztálin kérdésére megmondta nevét is: Allilujev Nadejdának hívják és a politechnikum hallgatója. Sztálin elgondolkozva kérdezte, hogy nem találkoztak-e nnár az életben, Nagya elvörösödve mondta: — Dehogyis nem, Sztálin elvtárs, hiszen régi barátok vagyunk. — És Sztálin akkor visszaemlékezett a régi tizenhároméves gyermekre. w. Két csendes szoba a Kreml-ben Néhány hónap múlva Sztálin magán titkárnőként maga mellé vette a leányt és 1923- ban házasságot kötött vele. A házasság rendA GAZDAG ROKONOK Irta: Szitnyai Zoltán A pályaudvarról kilépve Mába kereste az autót, amelyről olyan sok szó esett valamikor odahaza. Autó nem volt, még bérkocsi sem. A nagybácsival gyalogosan mentek a lakásig. A nagy, kertes ház sem volt már az övék, amire még jól emlékezett gyermekkorából. A kapuban nem várt rajuk a zöld-paszoimá- nyos inas. Egyszerű bérházban laktak, a kisváros egy mellékuccájában. Anna néni maga nyitott ajtót a csöngetésre. Erősen megöregedett, épp úgy, mint Béla bácsi is s amint kitárta az ajtót, felemelt karja alatt hosszú szakadás látszott a ruháján. A szobában, ahová beléptek, egyetlen futószőnyeg hevert ajtótól-ajtóig. Középütt, kis, kerekasztal körül néhány megkopott fotel állott. Mindez nagyon meglepő volt, mert Béta bácsiéknak még pár év élőit az volt a hírük, hogy nagyon gazdag emberek. Feszes, szinte magukra kényszeritett szívélyesség volt az arcukon. Vontatottan indult meg a társalgás. Béla bácsi keserü-iizü, töltött cigarettát kínált egy bőrdobozból s Anna néni zöld-szánü, nyilvánvalóan házi késziihményü italt töltött a kis poharakba. A vendég külföldi városokról beszélt, arról a messzeeső világról, ahonnan több esztendei távoliét után most tart hazafelé. — Ugyebár nem veszitek rossznéven Béla (bátyám, hogy csak úgy rátok táviratoztam magamat? » — Hová gondolsz?! — tiltakoztak egyszerre mind a ketteu és mégis olyan meggyőző- déstelenség csendült ki a hangjukból, ami a vendégben azt a gyanút ébresztette, hogy épp az ellenkezőjét gondolják annak, amit mondtak. Ezen eltűnődött miagában s a háziak is elcsendesedtek egy darabig. — És a lányotok? — kérdezte hosszú pillanatok után a vendég. — Hisz az már felnőtt hölgy lehet. Úgy * emlékezett rá, még mint cseper edő leányra, egészen rendkívüli szépség ígéretével. Amikor elhatározta, hogy megszakítja utazását a nagybácsiék városában, főként őrá gondolt. — A Magdi? — nézett rá csodálkozva a házigazda. — Hát te nem is tudod, hogy a Magdi már asszony? — Asszony? — ismételte a vendég csaknem döbbenten és olyan csalódással, amit alig tudott elleplezni. A házigazda felmutatott egy képet, amelyen alacsony, kövér és haragos arcú férfi hajolt egy bággyadtan mosolygó, sudár nő fölé. A vendég hosszan, szinte mohón nézte a képet. — Miilyen szép — mondta nagyon őszintén — Még szebb, mint amikor utoljára láttam. — Nohát az életben ennél is sokkal szebb — büszkélkedett az apa. — Erről különben majd személyesen is meggyőződhetsz. A vendég visszatette a képet az asztalra. Majd újból a képre nézett. —- Azt persze kérdenem sem kel ugyebár, hogy kitűnő ember az óira? .Mert csak kitűnő ember lehetett az, akinek egy ilyen gyönyörűséget odaadtak. A házigazda keresztbe dobta a lábait s a mennyezet felé tűnődött. — ó, igen, nagyon derék fiú — mondta ímeggyő ződésteleuüL, Anna néni gyorsan oldalt fordította a fejét. Mint a félig össizecsapódó függönyön túl a színpad, megbolygatott, keserű gondolatok látszottak magára,kényszeritett mosolya mögött. — Nem, ez a házasság nem lehet boldog — állapította meg, vagy inkább csak remélte a vendég magában. Az előszobából ismételten csengetés hallatszott. Anna néni mindannyiszor kisietett és hosszú percek múlva tiért csak vissza. Az ajtónyitás közben távoli varrógép zakatolásának zümmögő hangjai kerültek be a szobába. Ilyenkor Béla bácsi hirtelen megerősítette a hangját, mintha túl akarna kiáltani valamit. Mind ez érthetetlennek és titokzatosnak látszott a vendég előtt. Aztán hosszú csengetés hallatszott és türelmetlenül sürgető apró jelekben folytatódott. — A Magdiiék! — élénkült fel az öregember arca. Az ajtó szélesen kicsapódott. A vendég hirtelen felpattant a fotelból, mintha valami láthatatlan belső erő lökte volna fel, elámulfan a látványtól, mely minden várakozását felülmúlta. Atz volt az érzése, hogy egy virágszirom motzdul meg az ajtóban. Már nem is emberi test, hanem hajlékony rózsaág, az élővilágnak ez a legtisztább létezése. Az embert elfogja a vágy, hogy egy vázába állítsa és gyönyörködve nézze örökké. Csak amint közelebb ért, a mozdulataiban, hosszú lábszárainak kényes, kissé Lomha jáitatásában született meg az emberi asszony. Az a hibátlan test, mely mezítelenül világit át a legsűrűbb ruhán is, mintha röntgenfény határolná el rajta azt, ami befödi. Az ember egyet szeretne: némán és halálosan átölelni az üdvözlések fegyelmezett, hazug tettetésének lázitó- an unalmas szokása helyett. Mosolygott, előbb szentképszerü szelíd mosollyal, majd félkörben a homlokára iveit keskeny szemöldöke, miután megnézte a vendéget tetőtői-talpig és megelégedésének vidáman csillogó mosolyával zárta le ezt a szemsétát. Már a vendég előtt állott, egész közel. Valami harcra-hívó fény villant fel szemüregének barlangjából^ az arca. hirtelen elkomolyodott s egyenes vonalban tapadt össze a szigorúan összezárt ajkak keskeny, piros szalaga. LélekzeteLáilitó volt. — Nehát ne féljetek egymástól — biztatta őket nevetve a házigazda. — Csókoljátok már meg' egymást, hiszen rokonok vagytok. Magda fél lépést tett, ajkát nyújtotta s az alakja is a vendéghez simult Egy pillanat volt az egész, pillanatnyi szoros és égető érintés az ajkakon, aztán amint eltávolodtak egymástól, úgy érezte a vendég, mintha meleg ágyból a dermesztő hidegbe taszították volna ruhátlanul. Zavartan mosolygott, láng- vörös lett az arca és nem tudott megszólalni. Magda háta mögül megmozdult egy tömzsi, kis alak, akit észre sem vett addig. — Én vagyok a férj — mondta sötét mosollyal. — Szervusz. Tűi erős szorítással markolta meg a vendég kezét, szinte fenyegetően, hogy jó lesz vigyázni, mert ez a vaskéz nem isimeri a tréfát, ha egyszer ökölbe szorul A vendég izmai is megfeszesedtek. — Állunk elébe — üzenték vissrt. Keményen nézett a sötétimosolyu szemekbe és hideg udvarissággal mondta: — Szervusz. Az ebédlő ajtó mindkét szárnya kitárult s a háziasszonyok hivó 'mosolyával állt meg a küszöbön Anna néni: — Ne számítsál fiam valami nagy lakomára, csak azt adom, amit magunk is ennénk. Láthatod ebből is, hogy családtagnak tekintünk és nem vendégnek. De ahogy ezt mondta, zavar érzett a hangján, mint aki akarata ellenére kénytelen szabadkozni valami miatt. Az-asztalnál ültek már, amikor előkerült a ház fia, Laci is. — Baloghnéval találkoztam az előbb — — mondta, amikor a rokoni üdvözlés után elfoglalta a helyét. — Kérdezteti, hogy küldjön-© holnap is egy fél adaggal többet? (Vég© következik.)
