Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-05 / 152. (4001.) szám

1936 július 5, vasárnap. 7 Csangkaisek végnapjai? A nankingi diktátor élet-halál harca a hatalomért A forradalmak: korának ismeretlen és fantasztikus fejezete ■ Csangkaisek változatos pályafutása ■ Tokiói katonaiskola és titkos szervezet ■ Shanghai éjszakái ■ Vér és arany Peiking, július 4. (MTP). Pontosan hu­szonöt évvel ezelőtt, 1911 nyarán (kezdődött a nemzeti forradalom Kínában, amely elsö­pörte a világ egyik legrégibb császárságát s megnyitotta a legkülönbözőbb szinü és jellegű forradalmak végtelen sorát kínai földön s a mennyei birodalom hanyatlásán nak olyan korszakát, mely e negyedszázad alatt súlyos birtokveszteségekhez és véres testvérháborukhoz vezetett. E huszonöt év véres harcai sem tudták nyugvópontra vin­ni a birodalmat s most ismét uj polgárhá­ború küszöbén áll Kína. A központi kor­mány és a déli kormány csapatai szemben állnak egymással, már az első puskalövé­sek eldördültek, egyelőre még folynak ugyan Kanton kormánya s a nankingi kor­mány között a tanácskozások s Csangkai­sek reméli, hogy megmentheti a helyzetet. A helyzet azonban változatlanul az, hogy uj, gigantikus méretű testvérháboru kezde­tén vagyunk s Kina két nagy ellensége, Oroszország és Japán sunyi mosollyal fi­gyeli a fejleményeket. S készülnek a lak- mározásra. Első évek Tokióban Az események középpontjában Csangkai­sek áll, aki röviddel ezelőtt volt ötven éves s már vagy tiz éve egyedüli ura a hatalmas biroda­lomnak* / A világ számtos diktátora között is egészen kivételes helyet foglal el rendkívüli hatal­mával s rendkívüli képességeivel. Egészen bizonyos, hogy a Távol Keletnek nincs még egy hozzá hasonló kimagasló egyéni­sége. Milliók esküsznek rá s azt hirdetik, hogy ő Kina jó szelleme. Megint mások ör­dögként gyűlölik. Nagy személyes sikerek kellettek ahhoz, hogy ilyen káoszban ha­talmát meg tudja erősíteni, de most, ugy- látszik, mintha csillaga hanyatlóban volna. S most mintha valóban egyik legfonto­sabb határállomásához érkezett volna ez a különös, érdekes és változatos pálya, amely még a háború utáni nagy és érdekes karrie­rek sorából is kiemelkedik változatosságá­val. Csangkaisek mint a háboruutáni diktáto­rok nagy része, egészen szerény körülmé­nyek közül küzdötte fel magát s amikor meglátta a napvilágot, még nem viselte ezt a nevet, amelyet ma az egész világion ismernék. CsangrGhung-Chengnek hívták és Chekiang déli partján egy kis fa­luban született. Szülei nagyon szegény em­berek voltak, akik minden fillérüket felál­dozták, hogy fiuk tanulhasson. A tehetsé­ges és bátor fiatalembert katonai pályára szánták s a kínai katonaiskolában valóban olyan kivételes tehetségről tett tanúságot, hogy államköltségen elküldték a tokiói ja­pán katonaiskolába, hogy a haza üdvére tovább képezze magát. Tokiói évei alatt számos barátra tett szert, a japán nagyvezérkarnak néhány vezetőszemélyiségével járt akkor együtt a katonaiskolába s akkor szövődtek azok a baráti szálak, amelyek ma is Tokióhoz fűzik a kinaí diktátort s ami miatt Kanton le akar számolni vele, mert azzal vádolják, hogy a japán hódítóknak akarja kiszolgáltatni a bi­rodalmat. A forradalom élén Tokióban azonban más körökkel is isme­retségbe került. Itt ismerkedett meg a kinai forradalmárok egy csoportjával, akik ide­menekültek s a fogékony szellemű fiatalem­bert beavatták a forradalom eszméibe. A Tokióban élő kínai forradalmárok kivétel nélkül tagjai voltak egy titkos szervezet­nek, a Tung menhuinak, amelyből később a forradalom után a mindenható Kuomin- tang-párt fejlődött. A titkos szervezet vezére s egyben a kí­nai forradalom atyja Szunjatszen volt, az 1911-es forradalom kirobbantója és szer­vezője. Csangkaisek a forradalom egyik legbátrabb katonája lett, Szunjatszennel együtt tér visz- sza Kínába, ahol a forradalmi hadsereg el­ső szervezői közé tartozik s egy ezred élén el is foglalja szülőföldjét, Chekiang tarto­mányt, ahol kezd berendezkedni. A győze­lem után azonban jelentkezik egyéniségé­nek egy titokzat^jg jellemvonása, amely vé­gigkíséri pályáján és rengeteg bajba so­dorja. Csangkaisek féltékeny barátaira, félté­keny a forradalom vezéreire és sikereik­re. Hamarosan konfliktusba keveredik a forradalom néhány vezérével s dühösen elhagyja posztját, egyenesen Sanghaiba megy, ahol beveti magát az éjjeli élet hul­lámaiba, hónapokon keresztül dorbézol és iszik. Egész vagyonát elkártyázza, ópiumbarlan­gokban fetreng. Elveszett embernek tart­ják, egy év alatt olyan mélyre süllyed, mint mások tiz év alatt, olyan mélyen van a sanghai fertőben, ahonnan nincs többé visszatérés. Kiemelkedés a shangai fertőből Mégis egyik nap Csangkaisek megjelenik régi állomáshelyén és szolgálattételre je­lentkezik. Nyoma sincs rajta a szörnyű év­nek. Erői teljében van, ruganyos, friss és tettrekész. Ellenben forradalommal bajok vannak, két hatalmas párt áll szemben egy­mással s az első polgárháború körvonalai már kibontakoznak. Egy kis katonai klÜkk Yüan tábornok ve­zetése alatt magához ragadta a hatalmat és Szunjatszen Csangkaisekkel s még né­Rudapest, julius 4. (Budaipe&ti ©zeirke&ztösé- gúiink telefon jelent é&e.) Borsodmegye területe fölött pénteken borzalmas vihar vonult át. A vihart jégverés követte s irtózatos pusztításo­kat okozott. Az eddigi becslés szerint csak bú­zában hatmillió pengőre rúg a kár. A jég Borsod­megye alsó részén 50.000 katasztrális hol dny i területen minden termést elpusztított. Szörnyű volt a pusztítás az állatállományban is. A fal­vakban ezrével hever a jégtől agyonvert ba­romfi. Nagy pusztítást végzett a szélvihar Mis­kolcon is. A szél ereje háztetőket sodort el, a Prága, jülins 4. A Národní Listy s több más lap jelentése szerint is a kárpátaljai vendég­lősök és szállótulajdonosok szövetsége a közeljövőiben küldöttségi'leg jelenik meg Prá­gában s Kárpátalja nagyoib'bfoku támogatá­sát és megsegítését fogja kérni. E lap jelen­tések szerint a küldöttség amiatt is panasz­kodni akar az illetékes központi hivatalok előtt, hegy a vasúti kormányzat részéről nem kap megfelelő támogatást a kárpátaljai ide­genforgalom. így a prágai vasutígazgatóság a múlt hetekben szervezett többnapos kárpátaljai utazást, amelyre igen sokan jelentkeztek, külön szabadságokat vettek ki, végül a kirándu­lást — elhalasztották.. Az érdeklődőknek azt mondták, hogy nincs vagon, hány bizalmasával ismét Japánba mene­kül. Ez az emigráció azonban nem tart sokáig, mert a diktátort meggyilkolják és a forra­dalom vezérei visszatérhetnek az országba. Megindul a mozgalom, ismét győzelmek aranyozzák be Csangkaisek nevét, de a győzelmi mámor megint a fejébe száll, újból konfliktusokba keveredik barátaival s ugy- látszik, hogy most már végleg kénytelen lesz visszavonulni a politikai élettől és a hadseregben viselt rangját is elveszíti. Csangkaisek vérig sértve hagyja el bará­tait, ismét Sanghaiba megy, ezúttal azon­ban nem mulatni, hanem — keresni. Börzeügynök lesz és szívóssággal, erő­szakossággal, sőt sokszor aljassággal és kegyetlenséggel sikerül rövid idő alatt olyan vagyonra szert tennie, hogy Sang­hai leggazdagabb emberei között emlege­tik. Ugylátszik, örökre szakított forradalommal, katonasággal s barátait is elfelejtette. De ők nem felejtették el Csangkaiseket. Szun­jatszen, annak ellenére, hogy súlyos" csaló­dásokat okozott már neki 1923-ban, vissza­hívja és felajánlja neki a kinai hadsereg legfényesebb posztját: a vezérkari főnöksé­get. Börzeiigynőkhől bolsevik! Most uj merész fordulat következik en­nek az embernek pályáján, aki értette a módját, hogyan lehet a kapitalisták között is nagykapitalistának lenni, aki évekig élt az aranynak lolyan extázisában, mint ahogy annakidején az ópiumnak élt, — most vá­ratlanul mint Moszkva barátja, sőt majd­nem ügynöke jut szerephez a kinai politi­kában. Röviddel visszatérte után Szunjatszen jég meg bezúzta az ablakok ezreit és leverte a házak falairól a vakolatot. Szinte különös átok veri Alsóborsodot, mert ezen a területen már hetedik esztendeje csak az elemek aratnak: hol a víz, hói a tűz pusztítja el a termést. Minden kárt összeszámítva, az alsóborsodiak állítása szerint, az egynapos vihar által okozott kár- meghaladja a tízmillió pengőt. A vihar után né­hány fővárosi újságíró kereste fel a kárvallott területet s ezek azt jelentik, hogy 55 dekagra- mos jégdarabok is zuhantak alá a jégeső folya­mán az égből. A prágai lapok ennek kapcsán utalnak ar­ra, hogy a vasutigazgatás ugyanakkor négy szerelvényt, mintegy hatvan vagont bocsátott az egyik prágai utazási iroda rendelkezésére adriai — trzemnégynapos — kirándulásokhoz. Ezen kivül pontosan kiszáimiitja a lap azt is, hogy a csehszlovák államvasutaknak állandó­an van ötvenöt-hatvan személykocsijuk a kül­földön ilyen átmeneti kirándulásokkal kap­csolatban, de Kárpátaljára nincs.' A kirándulók legalább 250—800 ezer koro­na forgalmat jelentettek volna Kárpátalja gazdasági életének, ezen kívül a vasutigazgatás is jobban gyii- .mölcsöizteti a vagonokba fektetett tőkét, ha saját pályáján futnak a kocsik, miint hogyha idegenbe mennek, , Moszkvába küldi, ahonnan bolseviki esz­mékkel megrakoítan tér vissza. Csang­kaisek évekig a moszkvai érdekek expo­nense volt Kínában, szorosan együtt dol­gozott a vörös hadsereggel és állandóan orosz politikai agitátorok nyüzsögtek kö­rülötte. Sőt, amikor 1926-ban a Kuomintang meg­bízta a hadsereg vezetésével, kiadta a jel­szót: ,,Le a militarizmussal, a nemzetközi imperializmus eszközével“. Ezt a jelmonda­tot Moszkvából hozta. S ezzel a jelmondat­tal vezette harcba csapatait. Egészen az el­ső győzelemig, de egy perccel sem tovább. Mert abban a pillanatban, mihelyt a győ­zelem kezében volt, ismét kiforgatta a lel­két és Nankingban ellenkormányt alakított, hozzálátott a radikális elemek kiirtásához, üldözőbe vette a kommunistákat s olyan radikális tisztogatási akiciót rendezett, hogy több mint tízezer ember esett áldozatul legújabb pállfordulásának. Kina véres történetében is egészen rendkí­vüli borzalmakkal teli fejezet az a vérfür­dő, amit a radikális elemek kiirtására ren­dezett. A hatalom csúcsán 1928-ban ezen az utón elérte azt, amire mindig áhítozott, a nemzeti kormány elnö­kévé választották s egyedüli ura volt a ha­talmas birodalomnak. Személyes vágyai te­hát beteljesültek, politikai terveit azonban nem tudta megvalósítani. Amiről annyiszor beszélt: Kina egyesítése nem sikerült neki. 1929-ben kezdődött az első japán előrenyo­mulás s ő nem tudott szembefordulni a ja­pánokkal, 1930-ban Kina közepén önálló szovjetek alakultak, amelyek hadat üzentek úgy Csangkaiseknek, mint a japánoknak s azóta harcban is állnak egymással. 1933- ban régi barátai és párthívei zendülést szí­tottak ellene Fukien tartományban. Ez azonban csak a kezdet volt, Csangkaisek féktelen temperamentuma legjobb barátait elidegenítette, azonkívül súlyos pénzügyi nehézségek léptek föl s ő kénytelen volt egymás ellen kijátszani a nagyhatalmakat, végül is ez a játék nem ment tovább s akkor kénytelen volt az országból egyre nagyobb és nagyobb területeket átengedni a japánoknak. Közben az ország belsejében tovább hódit a kommunizmus, amely a kinai intelligen­cia nagyrészét magához ragadta. A kinai fiatalság, amely még néhány év előtt lelkes híve volt a diktátornak, halálos ellen­ségévé szegődött és népgyüléseken hirde­tik, hogy Csangkaisek eladta a birodalma* a japánoknak. A déli kormány ellenállása kirobbantotta azt az elkeseredést, amely évek óta a nép széles rétegeit eltölti a dik­tátor ellen. De Csangkaisek kemény dió: elsőrangú katonai szervező, kitűnő diplo­mata, még mindig nagy hatalom van a ke­zében és nagyon jól tud bánni ezzel a ha­talommal. Annyi bizonyos, hogy véres és elkeseredett lesz a harc, amely most követ­kezik Kina történetében, mert Csangkaisek nem adja iki kezéből könnyen a hatalmat. Jégverés aratta le Borsodmegye termését Ezerszámra borítja az elhuttott baromfi az utakat ■■ Tízmillió pengő kár A vasúti kormányzatnak nincs vagonja a kárpátaljai kirándulásokhoz Vagonhiány miatt kellett elhalasztani a prágaiak körutazását Egészséges, természetes lesüléshez napszurás elWi használjon kizárólag

Next

/
Oldalképek
Tartalom