Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-30 / 172. (4021.) szám
4 1936 fnllus 30, csütörtök. wm?#m A spanyol polgárháború kulisszái mögül Találkozás Oviedo ostrománál Caballeroval, a népfront vörös diktátorával A véres szerep ■ Mint Oroszország 1917-ben • * • ■■ Cabailero nyilatkozik a népfront jövőjéről ■■ Biarritz, julius 29. (MTP.) Tegnapi számunkban 'beszámoltunk a nemzeti front vezérkarának hibáiról, terveiről, embereiről és erőviszonyairól, mai jelentésünkben a vörös front mögül adunk néhány felvételt. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a vörös front sokkal kevésbé áttekinthető, mert nincs egységes vezetés s a legtöbb helyen már az első pillanatban áttértek az úgynevezett kis-háborura. A kormány éppen ezért, mert a polgárság igyekszik magát kivonni a küzdelemből, csak a cégért jelenti a külföld felé, a vezetés a munkásság kezében van. Azana és kormánya be van zárva Madridba és úgyszólván nincs más feladatuk, mint nádi ójelentésekkel tartani a lelket részben a népfrontban, részben pedig bizonyos külföldi körökben. Spanyolország vörös diktátora már ebben a pillanatban Largo Cabailero, akit „spanyol Lenin“-nek szoktak külföldön nevezni. ö tartja az összeköttetést a harcoló vörös mili- ciák között, repülőgépen járja a frontokat, Madridban is szemmellátható, hogy ő a tényleges ur és nem a kormány. Most Oviedo ostrománál sikerült munkatársunknak rövid beszélgetést folytatni Largo Caballeroval, aki hajnalban érkezett meg repülőgépén a kormánycsapatok táborába. Az összevont vörös milíciák az egyes körzeti csoportvezetők élén rohamra indulnak a teljesen körülzárt város ellen. Oviedo völgyben fekszik és a kormánycsapatok a város fölött álló magaslatokról szüntelenül bombázzák a felkelőket. A vörös milícia vezetői -kivétel nélkül kommunisták, körülveszik vezérüket és izgatott tanácskozás kezdődik. Hogy milyen utasításokat ad Cabailero, természetesen nem tudhatom, de valószínűleg olyan dolgokról van szó, amit nem akarnak a polgárőrség parancsnokainak orrára kötni. Pontosan egy óra hosszat várakoztam a repülőgépnél, miközben a pilóta megtöltötte a gép benzintankját. Cabailero barátai gyűrűjében érkezik meg a géphez, már utra'készen áll s ugylátszik teljesen lehetetlen hozzáférkőzni, keresztültöröm tehát magam a tömegen és interjút kérek tőle. Szúrós vizsgatekintettel mér végig, majd rövid gondolkozás után kurtán ezt feleli: — Jó, van tíz percem, de aztán önnek is azt ajánlom, iszkoljon innen, mert forró órák következnek ... Szemtől-szembe Caballeroval Megígérem, hogy egészen rövid leszek. Az első kérdésem természetesen az, hogy mi a polgárháború célja? — A spanyol munkásság eddig három nagy táborba oszlott, — feleld Cabailero, — a legutóbbi események azonban a legsúlyosabb ellentéteket elsimították és a munkásságot egy táborba terelték. Madridban nagyon éles ellentétek voltak jobboldali szocialisták, kommunisták, szindikalisták és anarchisták között, a fasizmus elleni harc azonban életrehivta a száz- százalékos egységfrontot. Ez a körülmény tette lehetővé, hogy meg tudtuk állítani az ellenforradalmi hullámot. Ez volt az, amivel a tábornokok nem számoltak. A kormány tétova és határozatlan volt, ha a munkásság nem határozza el magát a harcra, már régen Franco tábornok az ur Madridban. Mi azonban védelmi bizottságokat alakítottunk és úgyszólván percek alatt megszerveztük az ellenállást, A népfront-kormány és az összes előző köztársasági kormányok túlságosan liberálisok voltak, mig a mi ellenfeleink nem liberálisak, majd mi megmutatjuk, hogyan kell felszámolni a nagy- birtokos és tiszti reakcióval,.. Cabailero, ugylátszik, önkéntelenül is belendül saját szavai hevétől a népszónöki transzba és úgy beszél hozzám, mintha valami népgyülé- sen lenne. Barátai meg is élljenzik többször. Aminek, őszintén szólva, nem túlságosan örülök, elvégre nem azért jöttem ide, hogy népszónoki beszédet hallgassak, hanem szerettem volna a vörös vezérrel elbeszélgetni. Ez lehetetlen. ő nem beszél, hanem szónokol. Az azonban nem kétséges, hogy ha ők maradnak felül, akkor Cabailero igyekezni fog rászolgálni hírére és az oroszhoz hasonló leszámolás következik. Az az érzésem, hogy ez az energikus, erős csontu, borotvált arc sok ember emlékezetébe be fog még vésődni. —• Mi történik akkor, hogyha leverik a fölkelést, megmarad a mai baloldali kormány? — teszem föl a kínos kérdést. Cabalkro egy pillanatig hallgat, azután gyors, idege* mozdulattal cigarettára gyújt. — Ez a kérdés most nem aktuális, — válaszolja hűvösen. — A mostani kormány élvezi a népfront bizalmát és a munkásságnak kiszolgáltatta a rendelkezésére álló fegyvereket. Ez a kormány mellett szól, ennek ellenére nem hiszem, hogy a fölkelés leverése után a kormány helyén maradhatna, A forradalmat nem lehet föltartóztatni. Az, amire Spanyol- országnak szüksége van, nem egy mérsékelt és liberális kormányzat, hanem olyan tiszta szocialista kormány, amely a szükséges reformokat gyors tempóban hajtja keresztül. Nagyon elmaradt ország a miénk, a paiaszfckétdés teljesen megoldatlan, a munkásság helyzete is rossz. Spanyolországban legalább annyi a tennivaló, mint 1917-ben volt Oroszországban, amikor ott a bolsevikiek átvették a hatalmat. A szerep rabja A nyilatkozat tehát megint szónoklatba torkolt, de legalább saját fülemmel hallottam, mit akar Cabailero: azt, ami 1917-ben történt Oroszországban. Franco tábornok Napóleon szerepét akarta eljátszani, Cabailero Lenin szerepére vágyik... s ezekhez az alakításokhoz mennyi ártatlan embervérre, micsoda gigászi pusztításra van szükség. Amikor a kis falu határéból visszatérek, három vöröskarszalagos, fegyveres fiatalember kíséretében, elgondolkozom ezen az emberen, akivel most néhány parcig beszélgettem s aki talán még bevonul korunk történelmének vérrel átitatott lapjaira. Cabailero negyven-negyvenöt- évesnek néz ki, lehet ötven. Különös karriért futott be. Egyet-mást tudok életadatai közül. Tudom róla, hogy egészen szegény kisparasz- tok gyermeke, szüld papnak nevelték, akárcsak Stalint, 1908-ban végezték ki a spanyol anarchisták vezérét, ezen annyira föllázadt az ifjú Cabailero, hogy otthagyta a szemináriumot és elment munkásnak. Barcelonában volt kikötőmunkás és csakhamar forradalmárok közé került, folyton Tolstoj-könyveket olvasott, alakított is egy Tolstoj-kört és végül szent rajongással elzaránA SPANYOL AMAZONOK, akik a kormánycsapatok sorában küzdenek dokolt Jasnaja Poljanába Tolstojhoz. Tolsíojhoz indult, azonban Oroszországban eljutott — Marxhoz. Ettől kezdve vad és fanatikus híve lett a marxi eszméknek. Madridba visszatérve, úgynevezett szocialista szabadiskolát alapított, egyike lett a háboruelőtti szocialista mozgalom leghangosabb agitátorainak és ki is verekedte magának, hogy a spanyol munkásszakszervezetek főtitkárává válasszák. Cabailero útja a kommunizmus felé Primo de Rivera kormánya alatt számtalanszor ült börtönben, egyizben száműzték a Kanári-szigetekre, onnan 1926-ban jött vissza, de mert tovább folytatta az izgatást, hamarosan megint börtönbe került s onnan csak Primo de Rivera bukása után szabadult ki. Az első köztársasági kormánynak munkaügyi minisztere lett, de ambidóit, úgy látszik, nem tudta a polgári kormányon belül kiélni, tehát kivált a kormányból és ő, aki eddig az úgynevezett mérsékelt szárnyhoz tartozott, a leghangosabb kommunista lett. A% olimp íimi staféta osztwáb földön A magyar falóktól a határon az osztrák olimpiai bizottság elnöke vette át a fáklyát ■ Esti olimpiai ünnepély a bécsi Hősok-terén Budapest, július 29. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az olimpiai tűznek Budapestre való bevonulása program szerint történt meg. A városligeti Hősök- emlékénél mintegy 30.000 főből álló tömeg várta a befutót. Tizenkét óriási reflektor világította be a terepet, amikor fél 9 órakor kürtszó jelezte Barsi László futóbajnok érkezését, aki magasra emelt fáklyával futott a díszes olimpiai oltár el'é. Itt Takách-Tolvay gróf, a MASz társelnöke átvette Barsitól a fáklyát és annak lángjával meggyujtotta az oltáron elhelyezett ara- polna kanócát. A himnusz hangjainak elhangzása után Takách-TolVay gróf, majd Liber Endre alpolgármester, végül dr. Szilágyi Lajos mondott beszédet. A beszédek után Kultsár István futóbajnok indította el a stafétát a bécsi országúton Magyar-Komárom felé, ahová a staféta virradatkor az első napsugárral érkezett meg. Kilenc órakor a láng Győrbe ért, délután két órakor pedig Oroszvárra. Egy félórával' később az utolsó magyar futó elérte az osztrák határt s ott dr. Schmidt tanár, az osztrák olimpiai bizottság vette át az olimpiai tüzet. Azután a staféta megindult az osztrák határon Berg irányában. A staféta a csehszlovák határ mentén Pozsony, julius 29. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az olimpiai fáklyastaféta utolsó magyar futója délután félhárotn órakor érte el Köpcsénynél a magyar-osztr&k-cseh- arloyák hármas határt. Itt két gyönyörű diadalkapu volt felállítva. Az egyik a határ magyar oldalán, a másik már osztrák földön. A fáklyavivő befutását többezer főnyi tömeg várta, Pozsonyból is rengeteg sok érdeklődő ment a ki a határra, hogy a fáklyaláng ünnepi átadását végignézze. Nyolc autóbusz, számos magánautó és rengeteg motorkerékpár sietett már ebédután az országhatár felé, hogy az ünnepi aktusnak szemtanúja legyen. Becsből is rengeteg sokan jöttek. Annyi volt a néző, hogy szinte életveszélyes volt a tolongás. Az osztrák csendőrség nem volt elkészülve erre s bizony csak nagynelhezen tudta fenntartani a rendet. 14 óra 30 perckor érkezett az utolsó magyar futó a határon felállított diadalkapuhoz. Autók kisérték, amelyeken az olimpiai film- szolgálat emberei fényképezték a fáklyastaféta minden mozzanatát. Az osztrák határon dr. Schmidt Theodor, az oszrák olimpiai bizottság elnöke várta a magyar futót. Meggyujtotta a magyar fáklyavivő lángján a saját fáklyáját s a két ország himnuszának hangjai mdlett vitte tovább osztrák területen az olimpiai lángot. Dr, Schmidt egy kilométert futott osztrák területen, majd átadta a fáklyát a staféta további futóinak. Wolfsthalban megismétlődött az ünnepi aktus, majd Halnburgban a fáklya lángján meggyujtot- ták az olimpiai oltár tűz ét s kisebb ünnepség után folytatták útjukat tovább Bécs felé. Este hét órakor érkezet* meg a fáklyastaféta Bécs határához, Schwecháthoz. Nyolc órakor pedig már a bécsi Heldenplatzon kezdődtek meg az olimpiai t/üi átvételének ünnepségei. Radikalizálni akarta mindenáron a tömegeket. Az 1934-es barcelonai forradalom az ő müve volt. A forradalom leverése után a polgári kormány is belátta, hogy a hiúságában mélyen sértett Cabailero nem veszélytelen ellenfél, lakat alá került, A baloldali választási győzelem után azonban szabadonbocsátották, ettől a pillanattól kezdve céltudatosan tört az ország forradalmasítása felé. A forradalmasításnak egy igazi célja van az ő szemében: végigjátszani Lenin szerepét. A dilettánsok elszántságával és vakmerőségével tör célja felé és a tömeg megadja a nagy szerephez a szükséges statisztériát. A magyar falukultura ragyogó megnyilvánulása lesz a vasárnapi tóháti aratóünnep Beregszász, julius 29. (Saját tudósitónktól.) A kárpátaljai magyaréig- idei legnagyobb nyári eseménye az augusztus másodikán Szernvén tartandó aratóünnep lesz, amelyen a tóháti magyarság bemutatja az aratás áldásán érzett háláját imában és ürömiét dalban, meg táncban. Szemünk elé tárulnak sajátos életének vonzó 'képei, gazdag színei. Megcsendülnek ősi nótáik, a Tóihát külön világának ajkakról szálló legszebb kincsei, a kenyér ajándékán lelkesült ember szárnyaló dalai. Látjuk majd táncaikat, az erejében viruló nép fiatal hajtásainak lebegő hajladozását, orsóként perdülő forgását. Halljuk beszédük Ízes zenéjét, melyből bölcs s ég szól, kedély árad. Az ünnepség délután félháromkor felvonulással kezdődik, amelyen a. tóháti hét község népe vesz részt. A hatalmas menetet búzából és mezei virágokból font koszorúkkal díszített lovakon ülő 200 árvalányhe-as legény vezeti, — ökrös szekerek és lovas fogat k bedig bezárják. A menet a falu határába vonul, ahol négy órakor hálaadó istentisztelet lesz a szabad ég alatt. Az imát Bary Gyula beregi ref. esperes mondja, az ünnepi beszédet pedig Szaszák Bertalan szörnyei helyettes lelkész, Az Istentisztelet után a közönség a faluba lér vissza és hat órakor megkezdődik a Vigadó udvarán a tóháti „Gyöngykaláris1* arató-ünnepe, amelyen megelevenedik a magyar falu minden alakja, a gazda verejtékee munkájából élő minikn tagja, hogy szóval, dallal és tánccal fejezze ki örömét az uj kenyérért. Az an&tóilnnepélyt cigány muzsikájánál vidám mulatozás fejezi be. A várható rendkívüli nagy érdeklődésre v ló tekintettel az államvasutak kassai igazgatósága az aratóünnep alkalmából elrendelte, hogy a szörnyei vasútállomáson egész éjjel válameiiy- nyi vonat álljon meg. így tehát a közönség bármelyik vonallal hazautazhat Szörnyéről. .íimi i. nini wi.iil.iI
