Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-01 / 148. (3997.) szám
Étet 8000 méterrel a tenger színe alatt Tuscarora, a tengeralatti világrész Világító korall erdők és háborgó vulkánok ■ Tűz és viz gigászi küzdelme az óceán fenekén ■ A halak kisebbségben vannak Tuscarorában ■■■ Oriásszemü polipgigászok uralkodnak a csodálatos világban Páris, junius 30. Sokan vannak olyanok, akik a földrajzot nem tekintik tudománynak. Fontoskodás, mondják megvető hangsúllyal. A földkerekségnek mindössze egy ötödé szárazföld, a többi tengerek, tavak, folyók. S még ezt az egy ötödöt is csak nagyon rosszul és fonákul ismerjük. Persze, az ne tévesszen meg senkit, hogy a térképeken pontos számokat lát. Hogy az összes óceánok kiterjedéséről, sőt mélységéről hajszálpontos adatok olvashatók valamennyi iskolakönyvben és atlaszban. Az igazság az, hogy a tengerfenék világa úgyszólván a legutóbbi időkig teljesen ismeretlen volt az ember előtt. Soha még nem járt alant ember, soha nem sikerült pontos méréseket végezni. A legbátra'ob búvár se merészkedik egy-kétszáz méternél mélyebbre a viz alá, ami természetes is, hiszen lehetetlen volna hozzávezetni ilyen mélységekbe elegendő levegőt és fölszerelése különben sem bírná ki a ránehezedő víztömegek irtózatos nyomását. S az ismert legmélyebb mélységek is jelentéktelenek az óceán igazi mélységeihez képest. 9636 méter az úgynevezett Marianen-árok legmélyebb pontja. Ez az a titokzatos tenger- fenéki áramlat, amely a Marianen-szigetektől keletre a Csendes óceán alatt húzódik és egyáltalán nem lehetetlen, hogy egy szép napon keleti folytatásában, a még csak nagyon kevéssé fölkutatott Boninárokban még nagyobb mélységekre bukkanunk. Ezek a pontjai a tengerfenéknek azonban csak nagyon kevéssé ismertek, általában az óceán legmélyebb pontjának a japán szigetektől keletre lévő Tuscarora-mélyséqet ismerik, amely 8513 méter. Ezt Verne Gyula sem képzelte volna Az Egyesült Államok hadiflottájának egyik hajója fedezte föl ezt a legmélyebb pontot és az amerikaiak adtáx a nevet is neki. „Tuscarorá"- nak hívták ugyaús a hajót, amely Belknap kapitány vezetése clatt 1873-tól 1878-it állandóan Kalifornia és Japán között cirkát és elhelyezési terepet keresett a Japán és \z Egyesült Államok között ^fektetett első ká>elvonal részére, Eiko^en úgyszólván \z egész vonalon fölkutatta a Cseveg óceán fényviszonyait és igy bukkant ]apánto>\ejptre 8513 néteres mélységre. Azóta nevezik ezt a helyet, amely nem egy geográfiai pont, hanem mintegy 800 ezer négyzetkilométer terjedelmű területen nyúlik szét, Tuscarora-fenéknek, vagy Tuscarora- mélységnek. Hogyan néz ki lent a Tuscarora-mélység? Eddig még nem járt lent ember. Ha mégis akadna olyan vakmerő, nem is vakmerő, hanem félbolond búvár, aki erre a merész vállalkozásra rászánja magát és sikerülne részére a legkeményebb acélból búvárruhát konstruálni, a vízmennyiség irtózatos tömege palacsintává lapítaná. S mindennek ellenére tudunk egyet-mást a ■ ■■ Tuscarora-mélység életéről, A tenger felszínén észlelhető áramlások és szeizmográfiai mérések révén, a viharok által fölkavart állatok és moszatok alakjából, azonkívül az újabban nagyon fejlődött tengerfenékfényképészet fölvételeiből és az óceánkutatás más hasonló segédeszközeiből majdnem tökéletes képet alkothatunk magunknak arról az életről, amely a tenger fenekén, majdnem kilencezer méteres mélységben folyik. Ez a kép, amelyet a tudomány a valóságnak megfelelően rekonstruál a tengerfenék életéről, ezerszer fantasztikusabb, mint verne Gyula regényeinek valamennyi fantasztikus elképzelése az óceánok mélyéről. Működő vulkánok 8000 méterrel a tengerszine alatt Természetesen arról a nyugalomról, amiről a tengerfeneket-éneklő költők annyit beszélnek, szó sincs. Sőt éppen ellenkezőleg: minden mozgásban van, minden harcol, küzd, folytonos erőszakosságok történnek, gyilkosságok sorozatai. Ezek a mozgások természetesen nem hasonlíthatók a tengerszin mozgásához, hanem a Tuscarora világának megvannak a rnaga külön mozgás- törvényei. Tuscarora, a „tengeralatti kontinens", ha szabad igy nevezni, tulajdonképen meghosszab-S biíása a japán szigetcsoportnak. Talaja vulká-j nikus és ezek a vulkánok több, mint 8000 mé-| terrel a tenger színe alatt állandó működésben - vannak. Állandóan lávát lövelnek magukból, | ami természetesen kihűlve és megfagyva érke-| zik a felszínre. A kitörések állandó heves vizzajlásokat idéznek elő, annyira, hogy a 8000 méter mélységben lejátszódó forrongásnak az óceán felszínén megvan a hatása: heves hullámzás kiséri az óceán felszínén a mélyben háborgó vulkánok kitörését. Korábban azt hitték, hogy ezek a tengerfenékvulkánok régen kialudtak, különben e régi föltevés szerint a tenger vizében nyoma lenne a beléjeömlő tüzes lávatömegeknek, amelyek robbanva és sisteregve egyesülnek a vízzel. Elfelejtették azonban, hogy a tengervíz nyomását a vulkánokból kitörő gázok ellensúlyozzák és kiegyenlítik! A két hatalmas természeti őserő állandó harcban áll egymással. A viz állandóan benyomul a vulkánba és a vulkán folytonosan lávatömegekkel ostromolja a tengert, tüzet okád magából és folytonosan változtatja a tengerfenék alakzatát. Hegyek és völgyek születnek ebből a küzdelemből és tűnnek el megint nyomtalanul. Világok vannak állandóan születőben és világok pusztulnak el e gigászi mérkőzés közben. A tengerfenék élőlényei Mert Tuscarora világában gazdag élet van, mozgalmas élet. Korábban erről is azt hitték, hogy lehetetlen. Elképzelhetetlennek tartották, hogy ilyen mélységben akár növényi, akár állati élet boldogulni tudjon, hiszen a víztömeg nyomása az acélnál százszor ellenállóbb anyagot is megsemmisíti. Elméletileg ez igaz is, de a valóságban még sincs igy. A Tuscarora világában élő növények és állatok nemcsak, hogy nincsenek keményebb és ellentállóbb anyagból, mint az óceán felső rétegeiben élő élőlények, hanem sokkal puhább, sokkal kevésbé ellenállásra képes anyagból teremtődtek. A Tuscarorát molluszkok és polipok lakják nagyrészt, ez az uralkodó réteg. Ezek az élőlények elbírják a hihetetlen víztömeg nyomását, amely egy négyzetcentiméterre 851.5 kg., tehát egy középnagyságú polipra kereken 400 ezer kiló 6uly nehezedik. A tengerfenék állatai azonban elbírják ezt a nyomást, mert igy vannak konstruálva. Szerveiket külön kis táskában hordják s ezek a táskák telítve vannak tengervízzel. A belülről kihatoló viznyomás igy ellensúlyozza a rájuk nehezedő Nac\hác<^ IvVa • Teresek. -f _/ másként: > Aez«r, de azt szeretKováim, a,rv*^N'' ' 'Avégeredményfi. jii/’-^a.jloótíhiátu ívVfn a béke pro^. vJa lonijká előszobáiba. — BairamicöOllez, Náci bácsá^p ^ . je ültében a fiatal titkár és mosolygáisáitV'ni- vatali komoly arcik'feje-zée mögé szerette Volna elrejt enni. \ A sovány öregedő eimiber báaailnnaean haMt az asztal fölé és valami bunouitlkodó, félig s/A- tantáeos, félig párti ogápioérő hangon, snitt oA va mondotta: ’ — Doktorkáim eszközölj ki kérlek egy kihallgatást ... — Kinél? — Öméltóságánál. A párnázott aijtó félé kacsintott és válla fölött hátrabökött a hüvelykujjával. — Mi az miár megint? — érdeklődött kedvetlenül a titkár. Szabadság, távozási engedély, előleg? Nád bácsi megint e lőnek ajölt, egészen köztél a titkár füléhez. — Puska... — lékéite. — Micsoda? — lepődött meg a fiatalembert és összehúzott szemmel fürkészte-. Az öreg m e gmag y anáata. — Egy vontcsövű damaszt lankaszter. Gyönyörű jószág, valóságos ékszer. Az apámtól örökölteim, úgy vigyáztam rá eddig, mint a szemem fényére ... — Nos? — Igaz, hogy még kakasos, — hadarta ama; tovább, imintihia magában beszélne, — de aa agya nagyszerűen simul a tenyérbe. Valódi Sd- gismundi-gyántimá.ny és ez fontos ám, kérlek nagyon fontos ... Két éve már ugyseim vadá szóik. Ott lógott a falon, tisztogattam, olajoz gat,tana, gyönyörködtem benne. De most,, tegnap, tudod, aa asszony... és a váltó is, a jő vő hétire árverést tűztek Iki... Ugy-e megér tosiz, döktortkám, ugy-e megértesz.... Ott állt az asztal előtt, feeiresizkiediett karok kai, rneggömyied/ve. A titkár rábámult. — Egy szót sem értek, — mondta. Ml akarsz avval a fruskával, Náci bácsi? M' gint elörébajoilt a mintha .valami tiitíko' ^nnie, vagy ■“n™ líg az őszi parite: ^ 1 idejében. Valósziiv • részben még -a mospifogm akart, de részben a szünet I lesznek az érdekelt 14 ufVe'klfcei1 n'e,m zavartlm- 7 , a.z erü^el,tMiértlem adod el?, melyeknek gaz^jy Jegyijeit; programjj^ö-jflár. Nelkerimzonnal, még ma kell töhíb'pYnz. És nem szeretnln elkótyavetyélni. — Dekát hogyan goAolod? itt, a hivatal- bán? Az öreg arca felelerüli Megint vidám lett s előadta- a részleteket. \ — Nincs ennél egyszelbb. Száz jegyet csinálunk egy pengő ötvenael, vagy akár százötvenet egy pengőjével. JA személyzeti liét- .szúim négyezázhuszouháirci ember ... Játszva aláírják, doktortkám, játana... Aztán még \a, két óra után megejtik a húzást. Jó mo- k\ lesz, meglátod. Nem 1 első fogja nyerni. haVim az utolsó! Mit. gldolsz, egy pengőn nyyiiíi fog az illető egy Módi Slgismundi ró- zsadamaszt Iánk asz tért.. »e a.z öregnek mégis beVell jelentenem. Halai vés volnál, pártfogolnád előtte ezt a kérelemét. A titftáir félig már meggyVe még megkérdezte: \ — És Hát.., láthatnám a»a puskát? Kővári stioilgáilatkészien mVlhiajolt. Lábujj- hegyen. kílépkedett, majd csalVnnar visszatért egy barna, zömök bőrtokkal. Iv-onta a, fegyver részeit a závárzatnál ösakattantotta és átnyújtotta aiz iratokkal borino\ asztal fölött. Koradlélelőtt vált még, a hmaVas palotában éppen ceialkhogy megindult a livlali élet, nem kellett attól tartamiok, hogy raknyitják az ajtót. A titkár kézbe vette s pfkát, hosszú, fehér ujjaival a lcalkas körül mmlit. Az ö,reg moisolyra azétlhiuzoM arooal áll,bt lőtte. A fia- táliember játékosan fellé tarto tt a köve t és az agyát vállához szorítva rácéira,tit. 1 — Hóból — lépett félre aímz. N| jábez vele. Nincs ugyan megtöltve, de SK,eim lehet tudni. — Jól van, — felelt és vszaalta a fegyvert. Megpróbálom. Avval kabátja elejéiből gom^n levéve egy pieilylhlet, kihúzta magát és ^ lépői a főnöki szobába. Az irodakezelő lábúik eresztett toílc- kial meggőrnyedve állott a szy, közepén,. Néhány perc mnnlva visszajött títlkéir. Odalépett' ag öregbeiz és bizalmasko fölénuiyel tette vijjji ’. j a. kezét-. — Nem lehet, Náci bácsi, — mondta, — semmiképpen sem lehet, lássa, be. Öméltósága nagyon összeszidott, hogy ilyen gyerekségekkel zaklatom. Egyébként is haragudhatik magára, mert be- kórette az ön személyi lapját. Hát csak tessék visszavinni ezt a dolgot, nagyon sajnálom. Az öreg eísápadt és összerezzent. Aztán most már ő is, hivatalos hangon, magázva mondta: — Azt tetszett említeni, hogy a személyi lapomat ? — Igen. — De hát miért? — Honnét tudjam én?-, Talán előléptetés miatt. De ez nem nagyon valósripü. A tréfára az öreg arcánv fanyar mosoly szaladt keresztül. Hóna alá vette a fegyvertokot s meghajolt. Háta mögött most kinyilt íz ajtó s valaki belépett. A titkár, mint aki már elintézte ezt a fegyverügyet. kérdőn nézett át a feje félutt arra a másikra. Az irodakezelő kisompolygott az ajtó- nyilá6on. Hátul, a nagy teremben, ahol a sárga, tintafoltos asztalok mögött kollégái dolgoztak, az iktatók, irattárosok, dijnokok és számvizsgálók pulpitusai mellett elcsoszogott a helyére. A falig felnyúló, iratkötegekkel telt hatalmas polc mögé óvatosan becsusztatta a puskát s hozzáfogott a számára kiosztott aktacsomag feldolgozásához. Lehúzta a csomag tetejéről az első, szabályosan Összehajtogatott aktát. Hatalmas lila pecsétek virítottak rá a felzetről és neki most számokat kellett volna beírni a megfelelő rovatokba, aztán szabályos sorrendben elrendezni, szétosztani őket. Egyiket eliktatni, a másikat átutalni, a harmadikat, megkeresési fölhívással látni el, a negyediket pótlás végett áttenni a kezelőséghez és igy tovább, szakszerű, megszokott pontossággal. Úgy, ahogy azt harminckét esztendő óta csinálja. Napról napra, hónapról hónapra, végtelen, semmiségbe elfolyó, szakadatlan egyformasággal. Körülötte zsongott a nagy terem, írógépek kattogtak, telefon berregett, ügyfelek nyikorgatták az ajtókat, könyörögtek és perlekedtek. Tiz óra felé, amikor az oldalt lévő ablak éppen az ő Íróasztalára bocsátotta a napsugarat, felpillantott* Kollégái rövid pihenőt tartottak, az ajtókat becsukták, falatozni kezdtek. Valaki odajött hozzá, de nem tudta biztosan, kicsoda. Lelhet, hogy Bia- lek volt, az irattáros, a hangja mégis Prágaiéra hasonlított, a segédiktatóéra, dugott a feje és, víztömeg nyomását s ez is a magyarázata annak* hogy ha valamilyen katasztrófa következtében felszínre sodródik a tengerfenék világából egy ilyen élőlény, csak napok múltán pusztul el a különös levegőnyomás következtében, ellenben speciálisan preparált, úgynevezett tengerfenékakváriumban életben is tartható. Az élet csodái Egészen természetes, hogy más tekintetben iá egészen másként vannak konstruálva a tengerfenék állatai, mint azok, amelyek a tenger fel-* sőbb rétegeiben vagy éppen a szárazföldön élnek. Annak ellenére, hogy a Tuscarora világába soha nem jut el egyetlen napsugár sem, még sincs egész sötétség. Sőt az óceánfenék vörös, kék és ezést fényben csillog, mint valami mesebeli palota. A tengerfenék maga termeli a világosságot és fényt. Erdeit nem fák népesítik be, hanem világitó, ragyogó korállok, amelyek kilométer hosszúságú területeket borítanak be áthatolhatatlan sűrűséggel. A tengerfenék állatai, amelyek között a halak elenyésző kisebbségben vannak a polipokkal, az úgynevezett acélbőrüekkel és a különböző ki- gyóalakzatokkal szemben, maguk termelik a világosságot és hozzá a legkülönbözőbb színekben: ' kék, ezüstfehér, sárga, vörös fényekben vilióznak és suhannak a tengerfenék völgyein és hegyein át. Ezeknek az állatoknak látószervei hozzáalkalmazkodnak életkörülményeikhez, úgyhogy vannak állatok, amelyeknél a látószerv az egész test egy hatod-, sőt olyanok is, amelyeknél egy harmadrésze. Az úgynevezett ezüstfejszénél és az indiai malocosteusnál a látszerv a méterhosz- szu karokon és tapintószerveken helyezkedik el. S erre nagy szükségük is van, mert a tengerfenék élete sokkal inkább telítve van elkeseredett harccal, mint a világmindenség bármelyik más rétegének élete. Azokról a harcokról, amelyek 8000 méter mélységben nap-nap mellett dúlnak ebben a titokzatos világban, nem szoktak hősi dalokat énekelni, mégis gigantikusabbak és rettenetesebbek, mint a tenger felszínének és a szárazföldnek valamennyi háborúja. 1936 juliu.8 1, agenda. — HALÁLOS VILLÁMCSAPÁS. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: Benyus község mezejéről több ember tért hazafelé s a hirtelen támadt zivatarban a villám a csoport közé csapott. A villám halálra sújtott egy Viga nevű asszonyt, aki kisgyermekét tartotta karjaiban. A gyermeknek csodálatosképpen semmi baja sem történt. csak összefolyó, kusza hangokat hallott, amint kérdezte: — Hát maga, Náci bácsi, nem fog hozzá? — Mindjárt, mindjárt, — válaszolta és az iratok fölé hajolt. Valamivel később megint szólították: — Náci bácsi, Náci bácsi! Tessék a főnök úrhoz menni. Öméltósága hivatja. — Azonnal, azonnal, — mondta. — Csak még ezt a sürgőst intézem el . . . Kisimított egy aktát és elővette a papirvágó ollót. Óvatosan szétnézett. Most senki sem állott az asztala előtt, az ajtókat ismét felnyitották, a munka tovább folyt. Hirtelen apró szeleteket vágott az aktából. Egyforma. szögletes papirdarabkákat. Gondosan összeolvasta őket, százig. Akkor gondos, szép kerek betűkkel mindegyik cédulácskára ráírta a saját nevét. Kővári Ignác, Kővári Ignác, Kővári Ignác . , . százig. Hosszú munka volt, sietett vele. Most már reszketett benne a félelem, hátha megzavarják. A cédulákat egyenkint összehajtogatta és a kopott, fekete vaskalapjába gyűrte. Valaki megint megállóit az asztala előtt. Nem is engedte szóhoz jutni, rákiáltott: — Huzz ki egyet! — De, Náci bácsi . . . — Ne okoskodj! Huzz ki egyet, ha mondom. A kolléga kihúzta és értetlenül bámult rá. — Olvasd! Kit húztál ki? Hadd halljam! — Kővári Ignác ... — betűzte le amaz. — Nyert! — kiáltott fel az öreg s meghajtva magát, visszavette a papírlapot. — Azonnal tessék menni a méltóéágos úrhoz, — adták át neki ismét a rendelkezést. Az öreg felegyenesedett az asztal mellől és kihúzva hajlott hátát, igy szólt: — Rendben van. Megyek! Odanyult a szekrény kuckójába., előhúzta a nagy bőrtáskát és féloldalt bicegve, ahogy évek óta szokta, fáradt, reszkető lépésekkel kiballagott a teremből. ★ Két óra után akadt rá egy szolga a félreeső iralraktárhan. Hanyattfeküdt a szétszórt irateso- mók között, holtan. Szeme nyitva volt és ajka köré ugyanaz a szomorkás, ihuncutkodó mosoly fagyott meg, ami harminckét esztendő óta annyiszor megvonaglott az arcán , . . 4
