Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-26 / 169. (4018.) szám

foltos 26, vasárnap. .................... 'i. Bu dapest, julius 25. (Budapesti szerkesztősé­günktől.) A sötétség fátylát reflektorok és Ju- pit ex-lámpáik éles fénye szakit ja meg, a tömeg sűrű rajokban özönlik a BEAC lágymányosi pá­lyájára, amelyet a múlt évi főiskolai világbaj­nokságok alkalmával olimpiai stadionná 'alakí­tottak. Mint már jelentettük, csütörtökön este tették le a magyar olimpikonok az olimpiai fo­gadalmat, ez az alkalom gyűjtötte össze a több mint kétezer főnyi nézősereget, hivatalosakat: a magyar kormány, a polgári és a katonai ható­ságok, a sportszövetségek képviselőit és az egy­szerű érdeklődőket, akiknek szívügyük a ma­gyar sport. Néhány percnyi várakozás a kitű­zött időpont után, aztán a pálya álsó végén kör'beállitott katonai zenekar megszólal. A.Hu­nyadi-indulót internálják a zenészek, akiknek kottaállványán egy-egy villamos lámpa világit. Hirtelen egy reflektor sugara szántja végig a pálya zöld gyepét és az olimpiai kapu előtti tér­ségre vetődik, amelyen egy magas, szőkehaju fiatalember alakja jelenik meg. Kezében a zászló. Bácsalmásy Péter, a de- kation-bajnok tartja a zászlót, mögötte Moldoványi István lépked. Az egész embertömeg most egyetlen tapsvihar. A lelkese­dés elemi erővel önti el a fcözőlnséget. A magyar ifjúság szine-virága vonult most fel, hogy a nagy ut élőt búcsút vegyen a magyar sportkedvelő közönségtől és a tömeg előtt es­küdjön fel az olimpiai eszme szolgálatára. A zászlóvivő és a vezető nyomában ritmikus lép­tekkel a hölgyek csoportja közeledik. Buday Anna tomataoámő a vezetőjük. Az első sorban Bogátí Erna, a szlovenszkól magyar vivósport- ban is ismert Vargha Hús és Caák Ibolyái, a ma- gasugnó rekordemő halad, aki az atléták érté­kelésében Kovács mögött a második sorszámot kapta. A negyedszáz leány a vált magas­ságában kinyújtja jobbját, úgy üdvözli a fő­tribünt és a tribün előtt felállított díszpáholyt, amelyben már együtt vannak az előkelőségek: Darányi Kálmán, a miniszterelnök helyettese, Hóman Báliint kultuszminiszter, a sport minisz­tere, Bariba Károly altábornagy, dr. Kelemen Komiéi, asz OTT elnöke, Múzsa Gyula, az olim­piai bizottság elnöke és gróf Andrássy Géza, akinek nyolcvanadik születési évfordulóját az eskütétel után ünnepelték meg tisztelői és bará­tai a Gellértben (a nyolcvanéves főur elegáns, friss és délceg, a sport eleven propagandája), azután dr, Tárczay-Felicidesz Román miniszteri tanácsos és a német követség képviselője, aki felemelt kézzel köszönti a díszpáholy előtt ei- yonulókat. A (hölgyek éppen olyan olimpiai dresszben [vannak, mint a fiuk: elegáns krémszínű öltözet, ugyanilyen szinü, vörös szegélyű kalap, amely mellé árval'ányfhaj-bokréta van tűzve. A blúz, illetve dressz szív feletti pontján fényeskedik a selyemből hímzett magyar címer. Festői látvány, amint ez a fehérbe öltözött fiatal sereg bevonul a reflektorok fényé­ben »♦♦ Még a [hölgyek üdvözüléséit Is felülmúló taps­vihar jelzi, hegy újabb és kedvenc csoport kö­vetkezik. Steiner Já nos tábornok vezetése mellett most ér a díszpáholy dé a katonavexsenyzők negy­ven tagú csoportja. Az első sorban Ochfceneckeit tábornok, Magas- házy ezredes és néhány magasrangu katona­tiszt. Megcsillan a reflektorok fénye a kitünte­tések garmadáján. Jönnek nyomukban a töb­bi dk. Prém Lóránt hatalmas alakja. Az OTT fő­titkára vezeti a férfisportolók menetét, amint a tribün széléhez ér, lekapja árvalányhajas kalap­ját és jobbjával a váll magasságában egyszerre kinyújtja. És lerepül 140 fiú fejéről az árvalányhajas kalap. Egyre zeng a Hunyadi-induló és a tribün köny- nyes szemmel tartja a seregszemlét: Szerelem­hegyi Ervin vezetésével jönnek az atléták, — ott jobbról az első sorban Kovács József, aki­nek nevető fiuarcát a magyar olimpiai plakátok az egész országban ismertté tették — az ököl­vívóik, a birkózók, köztük az egyik legnagyobb olimpia reménység, Virág-Éhmer, aki (éppen vég­szóra gyógyult meg. A súlyemelők, a tornászok, jobbszélen Pelle Istvánnal, aki már nyert olim­piai bajnokságot... Néhányméteres distancia és most dr. Zsamóczay János vezetésével a gu­ruló sportok: a futball, kézilabda és gyephokki képviselői vonulnak fel, majd Schréder Gyula vezeti az evezősöket, úszókat (a 4X200-as úszók nincsenek itt, Győrben kell trenirozniok, hiába keressük Csik Ferkó és Lengyel kinyúló alakját), vizipólózókat, akiknek bevonulásakor újabb erőre kap a taps, — végül céllövőket s a vívókat ünnepli a lelkes közönség ... Amikor a vivők a tribün előtt vonulnak, a zászlóvivő már megkerülte a salakpályát és most az egyes csoportok párhuzamosan, oszlopok­ban vonulnak keresztbe a zöldgyepü futballpá- lyán és az öt oszlop megáll szembe a tribünnel. Elhangzott a himnusz, majd Kelemen Kornél, az Országos Testnevelési Tanács elnöke kö­szönti emelkedett szavakkal a közönséget s az olimpikonokat. Misángyi Ottó testnevelési fő­iskolai tanár lép a mikrofonhoz és felszólítja az olimpikonokat, hogy készüljenek a fogadalom letételére. A fényképészek, fiimezők gépei ál­landóan pergőtűzben tartják a közönséget és az olimpikonokat, hangos híradó készül... Az at­léták oszlopából Kovács József válik ki és lép a mikrofon elé. Fiatalosam csengő hangom, ihletett komoly­sággal mondja el a nemesveretü szavaikat, míg a többi száznegyven árvalányhajas kalap­ját tartó jobbját a szivéhez emeli .. ♦ Megkapóan szép és felejthetetlen kép! Elhangzott a fogadalom. Pár pillanatnyi né­ma csönd. Egyszerre ágyudőrrenés reszketteti meg a levegőt.Ötször szólal meg az ágyú s közben a főbejárat olimpiai tornyára felszalad az öt­karikás fehér lobogó és kigyullad az olimpiai tűz, amely most már ott fog lángolni a berlini játé­kok befejeződéséig. A katonazenekar Liszt- rapszódiát játszik s a közönség megilletődve, ünnepélyes csöndben áldoz az olimpiai eszmé­nek ... Sokan talán arra gondolnak, hogy ugyaneb­ben a pillanatban japán és philippini szines- sportolók térnek nyugvóra a berlini olimpiai faluban, hogy Le Haviéba befutott a Maure- tania, amely az USA diadalmas sportolóit hoz­za, hogy most, ebben a hűvösre hajló esőben valahol Epirus hegyei között egy fáklyás fiatal­ember rohan ezer métert, hogy átadja a Kro- nosz tövében meggyujtott tüzet társának ... Talán arra gondol mindenki, hogy most a Fu- zsijama lábától, a newyorki szabadság-szobor tövétől egészen e kis sporttelepig, ahol ebben a pillanatban gyulladt ki az olimpiai tűz, min­denki egy gondolatban fonódik össze. Az egy­mást megismerni és megérteni akaró, testvér­ként szerető és jövőt építő munkájába merült ember látbatatlan glóriája ez a láng, amely most itt, a budapesti pályán is 'kigyulladt... Dr. Da­rányi Kálmán helyettes miniszterelnök mályér- íelmü üdvözlő szavai ezt a gondolatot fejezik ki ... A tömeg ünnepélyes, komoly csöndben hagy­ja ott a gyönyörű ünnepség színhelyét és érzi, tudja, hogy azok a fiuk, akik most vettek bú­csút szeretteiktől, odakünn, a népek nemes ve­télkedésében, híven meg fogják tartani olimpiai fogadalmukat... Kísérje őket nemes szándé­kukban e szép estén kigyulladt olimpiai láng melege... A—s. A sárga veszedelem... m* ^ jj t ♦* 0t perc az olimpiára készülő japán vizisportotók közöli Berlin, julius 25. (Berlini munkatársunktól.) Szép kék az ég Berlin fölött, csak itt-ott tarkítja az azúrt egy- egy mosolygós bárányfelhő, mintha csak maga is ide a Reichssportfeldre sandítana s örülne azoknak a meleg napsugaraknak, amelyeket a jó Isten küld le ajándékba a nagy világnak erre a kis foltjára összegyűlt sportolóknak. Egyedül csak a délvidékiek dideregnek még itt is és nézegetik fejcsóválva szinte percenként a hőmérőt, amelyet egy pajkos iskolásgyerek (ki ne emlékeznék az iskolabetegség eme ősi, jól bevált receptjére? ) kis híja, hogy zsebkendővel nem dörgölt „melegebbre*1. A Reichssportfeldre szakadatlanul jönnek a nagy szürke autóbuszok, amelyek az olimpiai falu népét hozzák fáradha­tatlanul ki és be. de szinte beláthatatlan sora azoknak az autóbuszoknak, taxiknak, sőt — Olvasó, nevess és csodálkozz! — fiakkereknek, amelyek a kiváncsi érdeklődők özönét zúdítják a védtelen s megrémült versenyzők nyakába. Tudtuk eddig, hogy van Gr éta Garbó, André Maurois, Hubermann Broniszláv és G. B. Shaw autogrambörze, de ha sohasem tudtuk eddig, hogy létezik Dhyan Chand, Matsumoto, Dellacy, Borchmeyer és Gibson kézjegy-vadász, aki vér- benforgó szemekkel gázol át mitsem sejtő békés újságírók lábán, knockautolt uszótrénerek hasán, hogy egy-egy ilyen kincs birtokába jusson . . . igen: hát akkor most ezt is megtudtuk élénk cá­folataként ama nagyképü mondásnak, hogy nin­csen semmi uj a nap alatt.. .1 Vigyázat, nem linla! Mint már fentebb is leszögeztük: az ég tehát szép kék Berlin fölött, most azonban menjünk tovább még egy fokkal, amikor megállapítjuk, hogy az úszómedencék kékje, amelyben az ég is visszatükröződik, már a valószínűtlenség fokán mozog s ha nem éviekéinek benne furcsa desz­kákon úszó úriemberek, szinte szórakozottan odalépnénk a márvány széléhez, hogy töltőtol­lunkba egy kis ingyen tintát szippantsunk föl. A helyzet azonban korántsem kedvező. Ehe­lyett ilyen titokzatos szavakat hallunk jobbra- balra: kraul, abstossz, csavar, viztaposás és be­ütés, Körülöttünk mindenki lelkesen liheg. Azt hisszük, ez körülbelül az az állapot, amikor az újságok „élénk, tetszésnyilvánitáról" szoktak be­számolni. Vannak azonban élelmesek, akik rög­tön arra ragadják meg az alkalmat, hogy tanul­janak is valamit. Ez az emberfajta, ha kell, has­ra is fekszik, hogy jobban lássa a japán Matusava tréner pöttömnyi, de annál erőteljesebb mozdu-, latait. Szeme szinte már kócsányon lóg ki a nagy figyeléstől, akkor azután hirtelen fölugrik, hogy „most már megvan!** diadalorditással vág­tasson el a — legközelebbi másik medencéig. így lehel névjegyei spórolni... Mindez azonban csak alig zavarja az úszókat, akik szép, nyugodt, egyenletes tempókkal hasít­ják a nedves elemet. Apró kis tutajokon hasalva úsznak, lábuk, kezük pedig mintha csak dróton rángatnák, csapkod, hol jobbra, hol balra. A ja­pán úszóknak még a nevük is rajta áll a deszká­kon, mert, ugy-e hát, rendnek kell lenni s e te­kintetben még a körülöttünk sétálgató német „Sportführer“,Tschammer und Osten is elisme­rően bólogat: richtig, ez valami, ami még az ala­pos németeknél sincsen meg, pedig hát, ami ezt a gyöngéjüket illeti, ott bizony igazán kenterben vernek mindenkit. Kiyo Kawa ur közben egy kis százméteres hátuszást próbálgat, ami a stopperórák lázas előráncigálását, a noteszek oldalnyálazását és a jóslatok lavináját indítja meg. Egyedül csak Mr. Haye, az ausztráliai rádió érdemben megörege­dett riportere tanulmányozza legnagyobb hideg­vérrel a sportfórumbeli vendéglő menülapját, minek utána az pedig nyilván kielégítette az­napi kulináris elképzeléseit, egy tömör yes-sel nyugtázza, hogy 6 is meg van elégedve Nippon fiának 1:09 perces idejével. Rövid idők — hosszú arcok Kawa barátunk lényegesen derültebb arccal, mint a medencébe való mászása előtt, szalad föl azonban máris a medence lépcsőin. Helyét most Arai, Jusa és Makino, a legfáradhatatlanabbak foglalják el, Kőiké és Ito pedig a Kodakot elő­kapva, indítják meg fényképdömpingüket, bi­zonyságául annak, hogy ennek semmivel sem kevésbé mesterei, mint a vízben való megélés magasiskolájának. Szorgalmasak azonban a ja­pán vizipólózók is, akik az egész napot legszí­vesebben vízben töltenék, nem kis örömére a trénernek, aki úgy jár-kel a gondjaira bízott sárgák között, mintha csak maga a fenséges Mikádó tartana cerelét a főudvarnagyi méltósá­gok között. Féltékeny arccal méregetik is a japánokat az urugayok, akik, bár maguk is nagy artistái a vízilabdának, mégis nem mulasztják el az alkal­mat, hogy a konkurrencia kis és nagy titkait el­lessék. Arcuk egyre hosszabbra nyúlik azon- ban, ebben pedig a német Plath és Birx is *ee» 13 kundál nekik. „Da nutzt ka* wanen ♦ ♦ hall-* juk hátunk mögött hamisitatlan bajor dialektus- oan, amit egy guturális porosz hang még a „Morrrrrdskerrrrle*‘ jelzővel told meg. Shopping day! Amott a japán hölgyek barátkoznak a berlini vízzel. Termetük pici, izmaik jóformán nem is látszanak, de Matusava asszony, a vezetőjük mégis arról biztosit, hogy szívósság és erő dol­gában csak alig maradnak el a férfiak mögött, Őnagyságáék ma különösen jó formában van­nak, ami nem kis mértékben a nagyszerűen si­került délelőtti bevásárló körútnak, a shopping day-nak javára irható. Rossz nyelvek szerint ma délelőtt a berlini áruházakban kő-kövön nem maradt, az apró hölgyek olyan bevásárlást csap­tak, hogy az olimpia mind a 350 női résztvevője is elbujhatik mögöttük. Úgy látszik, az ilyesmi jól hat azonban a lábikrákra, meg a kezekre, legalább is erre vall a ferdeszemü sportladyk tempója, akik szinte az urakat megszégyenítő elevenséggel csapkodják fülük mögé a kéklő ha­bokat. Valaki reánéz a stopperra s leszögezi: 100 méteres gyorsuszás — 1:09 perc. Megdöbbenés. Moraj... a japánok gúnyosan mosolyognak. Valaki köhintett. Valaki megcsóválta a fejét. Valaki lemondóan intett. Voila tout! Ezt láttam ma délelőtt. DOROS FERENC. Megérkeztek az amerikaiak Berlin, julius 25. Két különvonattal érkeztek meg tegnap Berlinbe Amerika olimpiai verseny­zői. A vendégeket dr, Lewald, az olimpiai ren­dezőség elnöke üdvözölte szívélyes szavakkal. Az üdvözlésre Avery Brundage, az amerikai olimpiai bizottság elnöke válaszolt, mire a csa­pat az amerikai sportkiáltással köszöntötte a virágos pályaudvaron összegyűlt hatalmas tö­meget. Ezután a zenekar eljátszotta az amerikai himnuszt és a vendégek hosszú autósorban a sorfalat álló lakosság viharos ünneplése között a városházára mentek, ahol dr, Lippert kor­mánybiztos üdvözölte őket. Későn este indultak el az amerikai versenyzők az olimpiai faluba. Az amerikaiak megérkezésével kapcsolatban nagy meglepetést keltett az a hir, hogy Avory Brundage a tengeri utón összeütközés­be került a legjobb amerikai uszónővel, Elea­ELEANÜR HOLM nor Holm-Jarett asszonnyal, akit többizben a hajó bárjában talált. A hírek szerint Brundage a kiváló uszónőt, aki a legtöbb amerikai re­kordot és néhány világrekordot tart, felfüg­gesztette és terv szerint már Hamburgból a „Bremen**-en vissza akarta küldeni. Eieanor Hóim azonban a csapattal együtt megérkezett Berlinbe, büntetését azonban még nem vonták vissza. GO Az olimpiai fáklyastaféta a Larissa és Szaloniki közötti 1900 méteres hegyen a ziva­tarok ellenére is programszerűen haladt előre. Szaloniki előtt a „Phos" („A tüz“) szerkesztője vette át a fáklyát és érte el pontban 12 órakor a határt. Szalonikiban a Haga Szófia-templom előtt gyújtották meg az áldozati tüzet és az ava­tási ünnepen — dacára az állandóan szakadó esőnek — több ezer ember vett részt. A kikötő­ben veszteglő hajók szirénabugása közben gyúj­totta meg a szaloniki-i polgármester az oltári tüzet, miközben fölhúzták az árbócokra az olimpiai, görög és német lobogót. A fáklyasta­féta ma átlépte a bolgár határt, ahol a fáklyát nevesebb bolgár versenyzők vették át. Bulgá­riát egy nap alatt futják meg, holnap pedig már Jugoszláviát érik el a versenyzők. Vasárnap éj­félkor a fáklyastaféta eléri Sándor jugoszláv király sírját Oplenacban, ahol áldozati tüzet gyújtanak. GO Az olimpiai stadionban 63.500 iilő- és 33.500 álló-, összesen tehát 97.000 férőhely van. Az állóhelyeket szükség esetén ülőhelyekké tudják átalakítani s akkor a stadion befogadó- képessége 115.000, tehát 10.000-rel több, mint a losangelesi stadioné. GO Barsi László, a neves magyar atléta hoz­za be a fáklyát kedden reggel Budapestre a Hősök-terére, ahonnét 10 órakor Kultsár István indítja tovább a stafétát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom