Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-23 / 166. (4015.) szám
A Nobel-békedijra ajánlják Coubertin bárót, a modern olimpiai játékok megteremtőjét Genf, julius 22. A fáklyafutás megindításával voltaképpen kezdetét vette a XI. berlini olimpia és ez alkalommal a világ figyelme ismét fokozottan Coubertin báró felé fordul, aki az ókori görög játékokat ismét életre hívta. A sajtóban ‘hírek jelentek meg arról, hogy Coubertin báró nagy nyomorban él és ugyancsak közölték azt is, hogy a svéd kormány nagyobb összeget ajánlott fel a kiváló embernek. Coubertin báró, aki egész vagyonát a sport fejlesztésére és nemzetközivé tételére áldozta, (akinek emlékiratait mostanában közli a PM'H), visszavonultan és szerényen éli öreg napjait egy kis genfi szállodában. A báró ezelőtt Nizzában élt, az év egyrészét pedig Lausanneban vagy Montreuxben töltötte. Hatalmas összegeket költött élete legfőbb feladatára, az olimpiai játékok megszervezésére, mert a propaganda és a-z állandó utazás az egész világon nagy vagyont emésztett fel. Mindehhez járult az is, hogy Coubertin báró leánya életveszélyesen megbetegedett és gyógyítására a nagystílű sportember nem tudta többé előteremteni a szükséges összegeket. Igaz, hogy Nizzában a testgyakorlás professzorának nevezték ki, de ez az állás keveset jövedelmezett. Ez év januárjában egy francia lap alapítványát, hatvanezer frankot kapta meg a báró és igy megmenekült a végső nyomorból, de ennek ellenére is súlyos gondok nehezülnék rá. Lausanne város olimpiai múzeumot rendezett be és a muzeum épületében lakást bocsátott Coubertin báró rendelkezésére, de a lelkes spcsrtvezér nem fogadta ezt el. Számos egyéb felajánlást is visszautasított, amelyek anyagi megsegítésére történtek. A genfi Belmont-szállóban egy ismeretlen mecénás nagyobb összeget helyezett el, hogy az olimpiai játékok megteremtője gondtalanul élhessen a szállóban. Coubertin ezt a jótéteményt sem fogadta el. Befolyásos sportemberek most azt remélik, hogy a báró, akinek müve annyira előmozdította a nemzetek barátkozását és megértését, meg fogja kapni a Nobel-békedijat és ezáltal anyagi gondoktól mentesen élheti le élete hátralevő napjait. kassai zsidó elemi magyar tagozatának első osztályát nem nyitják meg szeptemberben —Wi—BWII—WWW ..... A vöröskő—margitfalvai vasút megnyitásának programja Prága, julius 22. A Csehszlovák Sajtóiroda jelenti: A Vöröskő és Margitfalva közötti vasútvonal középső szakaszát vasárnap, 26-án ünnepélyes keretek között adják át a nyilvános forgalomnak. Az ünnepélyes átadáson a köztársasági elnök és a kormány képviseletében Be- chyné vasuttigyi miniszter fog résztvenni. Bechyné vasutügyi miniszter és a prágai résztvevők különvonata 26-án reggel 8 óra 9 perckor érkezik meg a margitfalvai állomásra. A hatóságok képviselőinek kölcsönös bemutatkozása és a katonai diszszázad megszemlélése után a vasutügyi miniszter a közönség gyülekező helyére megy, ahol a szlovenszkói tartománygyü- lés megbízottja és az országos építészeti hivatal főnöke beszédet fog mondani. Ezután Viest mérnök, az államvasutak igazgatója az uj vasútvonalat átveszi a kassai vasutigazgatóság kezelésébe, mire Bechyné vasutügyi miniszter a vasútvonalon a közlekedést megnyitódnak jelenti ki. A meghívott résztvevők ezután különvonattal a vasútvonal megtekintésére indulnak. A különvonat minden jelentősebb helyen megáll s Göl- nicbányán, Szepesremetén és Merényen hosz- szabb ideig fog tartózkodni. A különvonat a dobsinai jégbarlanghoz 1 óra 7 perckor érkezik meg s a vendégek ott közös ebéden vesznek részt. A vonat 16 óra 10 perckor indul tovább s a résztvevők közös útja 17 órakor a margitfalvai állomás megtekintésével fog véget érni. A Vöröskő és Margitfalva közötti uj vasútvonal menetrendje 26-ról 27-re virradó éjszaka lép életbe. Tornádószerii vihar pusztított Miskolc környékén Miskolc, julius 22. Kedden este tornádószerii vihar vonult végig a Bükkhegység felett. A vihart jégeső követte. Galambtojás nagyságú jégdarabok zúdultak a vidékre. A jég a termésben óriási károkat okozott. A hatalmas szél százados fákat csavart ki és sziklagörgetegeket zúdított alá. A szélvihar Miskolcon is súlyos károkat okozott. Számos kéményt döntött le és több háztetőt sodort el. A vihart és jégesőt órákig tartó felhőszakadás követte, amely a vidék patakjait veszedelmes mértékben megduzzasz- totta. 4 Kassa, julius 22. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A kassai neológ izraelita hitközség magyarnyelvű elemi iskolájában befejeződtek az előzetes beiratkozások. Az elemi első osztályába eddig mindössze 2—3 tanuló jelentkezett, úgy hogy az iskolabizottság elhatározta, hogy a magyar elemi iskoha első osztályát szeptemberben egyelőre nem fogja megnyitni. 1936 julius 23, csütörtök. Az egyik gyermeket megölte a mérges bogyó, a másikat vipera csípte meg Kassa, julius 22. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) Tegnap tragikus eset történt Lőcsén. Koperdák József lőcsei napszámos Mária nevű leányával az erdőbe ment erdei gyümölcsöt szedni. A kisleány iközben valamilyen vad gyümölcsöt talált és &zt megizlelte. Röviddel azután, hogy hazatértek, a kisleány rosszul lett, úgy hogy be kellett szállítani a lőcsei kórházba. Az orvosok már nem tudtak rajta segíteni s a kisleány kiszenvedett. A hatóság elrendelte a holttest felboncolását, de mivel eddig a boncolás semmilyen eredményre nem vezetett, a leányka belső részeit felküldik, a prágai vegyvizsgáló intézetnek. Tragikus véletlen, hogy Koperdák József másik leányát, aki szintén kint járt az erdőben, gyümölcsszedés közben vipera csípte meg. Őt is beszállították a lőcsei kórházba. Valószínű, hogy az orvosoknak sikerül a szerencsétlen leányt megmenteni az életnek. Feltételes fogházra ítéltek Beregszászon egy brutális pénzügyőrt Beregszász, Julius 22. (Saját tudósítónktól.) A kerületi bíróság tegnap tárgyalta Zyder Fer- dinánd beregdédai pénzügyőr bünpörét, akit azért helyeztek vád alá, mert a múlt év szeptemberében súlyosan bántalmazott egy beregdédai asszonyt. Fekete Júlia Beregdarócról tért haza falujába, amikor a határtól mintegy háromszáz lépésnyire a pénzügyőr útját állta, rövid szóváltás után az asszonyt revolverével többször fejbesujtóttá, majd amikor a szerencsétlen nő a földre bukott, néhányszor bele is rúgott, A sebesült nőt szekéren vitték haza a mezőről és onnan az orvoshoz, aki látleletet vett fői su* lyos sérüléseiről. Az ügyészség & följelentés alapján megindította az eljárást a hivatalos hátalommal visszaélő pénzügyőr ellen, A bíróság a tegnapi tárgyaláson az enyhítő körülmények figyelembevételével egyhavi föltételes fogházzal sújtotta a pénzügyőrt, aki mindvégig tagadta a bűncselekményt. Az ügyész éS a vádlott, valamint a sértett képviselője három- napi gondolkodási időt kért az esetleges feleí> bezés benyújtására. (d) — Ki az? Azután, amikor szól, kinyílik az ajtó és örömregyulladtan előtte áll az asszony, beteszi mögötte az ajtót, kulcsra, mint az idegenjárók szokták. Most látja, öltözik éppen. Ingválla fölé kendőt dobott, de karjain csillog az élő, eleven ele- fántcsontszin. Fekete haját már elrendezte s a hajkorona sima méltósága egy árnyalattal még sápadtabbá teszi a szivalaku arcot. Vele egy- magasságu majdnem és erre mindig büszke, ahányszor csak szemben áll az asszonnyal, igazi párja ez az asszony, nem csupán kedvére való játék. — Nézze, — és már tud mosolyogni is — rossz hirt hozok, magáért ma délután duelláltak. Az asszony piros mosolygása elvillan és a szeme tágranyilt csodálkozás. — Abasáry helyettem intézte el az ügyet. Látja, más védi meg magát. A szoba padlóján sdyemcsikok hevernék s az asztalkán tü, selyemfonál, olló. Az egyik széken a most remekelt ruiha, amit ma délután alakított, tódott újjá az asszony. Ez megüti szemét, szivét, majdnem ellágyitja próbára készült elszántságát. A tábornok, aki feleségének egy uj ruhát sem tud adni! Újból látja Hrankay kisértő, izgatott arcát, ez nem kötelesség? De most a két Görgey közötti duellumot kell eldönteni, •— keményíti meg szivét és nem szabad színes selyem csikók miatt elérzékenyedni. Magához húzza a puha- beszédü, nyugodtszemü asszonyt és ifinek egymás mellett, a gyertyafény táncoló, libegő árnyékot hullámoztató világában. — Szégyellem magam, — mondja a szikár ember és hangja mélyén talán igazi keserűség is vibrál, a szeme árnyékba merül s a barna, merev arc fölött most a fiús, sápadt homlok világit. — Az Abasáry-duellumért? — kérdezi az asz- szony és eldől a tábornok mellén, nagyhaju fejét hátraveti a férfi vállára. Nem, nemcsak azért, hanem mindenért, amb veled tettem. — Csak jót tettél! — tiltakozik csendes, alt hangján, a feketéhaju asszony és behunyja a szemét. Látja a prágai Redtenbacher-szalónt, ahol egy kopottruhás, szemüveges, feltűnően szűkszavú férfit mutatnak be, a professzor uj felfedezettjét, Görgey Artúr kémiaszakos tanítványt. — Elhoztalak Prágából, a magad szép életéből, ide, a semmibe, szegénységbe. — Ó, — emlékezik Auboin Adél — Redten- bacherék elkényeztetett kedvence, a francia leány, a toporci hetek, a csend és a szerelem zavartalan fénye és ize és azóta is minden szívverésében és vágyában ritmus és íz. Ez árnyék- ta'lan öröm volt. — És a toporci szegénységben sem voltál a magad asszonya, — vádolja önmagát Görgey. — Mindig a te asszonyod voltam! — vallja az asszony és lehunyt szeme egy pillanatig látásra hasadtan kinyúlt, magábaitta a gyertya egész fényét és égett, mint maga a vallomás. — És ez a nyomorúság itt, most. Magadra- hagyottan kínlódsz, nincs senkid, körötted forog a mi felbolygatott, ideges uj világunk, amelyben idegen vagy, sem asszonypajtásod, sem lakásod, sem egy jó ruhád. Csak aggódás, árvaság, lótás, futás. Egyik éjszaka itt, másik éjszaka ott és mindig egyedül. Nem gondoltál arra néha, hogy egyszer megállunk, el hagyjuk rohanni fejünk felett az egész küzdelmet, többé nem megyünk tovább, eldobunk mindent, kötelességet, becsületet, lesz egy viskónk valahol a hegyek közt és csák egymásért élünk. Gyermekeink lennének. Nem az lenne az igazi élet? Az asszony felemelte fejét a férfi válláról. A szivét ostorozták ezek a szavak. Minden szó egy-egy titkolt, elsiratott asszony! kivánság. Már-már sikoltva szólt, ujjongott, arcához szorítva arcát, amikor véletlenül a hidegen figyelő szürke szemekbe pillantott. Ez a szem nem volt ellágyultan kék, hanem szomorú, szürke, hideget árasztó, mint a fagyothozó téli éjszaka. Zárkózott az arca és — 6, mennyire ismerte — egy kissé utálkozó. És ez a hideg arc visszaütötte az ujjongás hangját, egy pillanatig rémülten, megkövültén sajgott a fcífakadó őröm az asszony elszükült szivében, azután visszahajtotta fejét a férfi vállára és halkan suttogva szólt, hogy a sírás ki ne ugorjék torkán: — És a kötelesség? A szabadság, a nemzet, az eskü? — Vájjon nem az a kötelesség, hogy örüljünk az életünknek? Szabad, — kérdezte álnokul a bajvívó tábornok — szabad, hogy másók élete szétrontsa a mi örömünk? Az asszony lehunyt szemmel hallgat. De a lehunyt, hosszú pillák alól szivárogva, titkolva csurrannak csöpp fülére, gyöngyházfényü orr- cimpáira és kigyulladó, duzzadt ajkára a köny- nyek. A férfi ezt a titkos sirást nem veszi észre. A táncoló fényre mered és a saját maga szigorú bíráskodása elé hurcolja ennek a délutánnak kínzó kétségeit, hogy végezzen velük. Tanúja, bajvívó társa a karjaiban fekvő asszony, akit most mindennél jobban, görcsös féltéssel szeret, mert úgy érzi, élet az ő életével. — Vájjon nem az a kötelesség, hogy szabaddá tegyem magam a köröttem fenekedőktől, gáncsoskodó félbarátoktól és csak neked áldozzam életem? Hogy szabadon csak neked örüljek? Hogy te légy az én szabadságom? A csend lassan fűszeres forróssággá érik azonban az asszony vigyáz, tudja, a fürkésző hideg szemek próbája még nem ért véget. — Vájjon? kérdezi a lehajtottfejü ember és a világosság felé fordítja az asszony arcát, — vájjon szabad-e azt tenni, hogy idegen életek milliomjaiért a mi életünk és amely a minden millióm között a legdrágább, a te életed ron- tassék el? És amikor választ várva, ráfigyel az előtte fekvő arcra, azon már semmi nyoma a könnyeknek. Auboin Adél már mosolyogni is tud. Körülöleli a szigorú arcot. Tudja, hogy még mindig vizsgál, kutat, ítéletet keres a férfi. A szive zsibong, egy kissé fáj, nyilai. De ránéz " a világos szempárra és már beszélni is tud, sirás nélkül, nyugodt, puha hangján: — Egy asszony talán igy gondolná, igy mondaná. És libeg, táncol a csend, az árnyék. A férfi szeme lassan felenged. A kis szoba levegőjében egy pillanat alatt szétfősz! anak a kisértő árnyak. Érzi. hogy a férfi ölelése szorosabb, hallja, hogy a hangja szabadabb, dallamosabb. Mintha harsonák szólnának és mintha a harsonák szavára az eddig ölelt boldogság megmozdulna a karjai között és futna e9 a kürtőik kanyargó szaván. Az álom illatos, mézes két** dője még egyszer beborít mindent, de a kürtők makacsul tovább zengenek s a kürtők éneke fel- felijeszti a boldogság elfutó örömét. Megmozdul és valakit keres maga mellett. Amikor a levegőbe ölel, felriad. Az első rárohanó hideg gondolat az, Hogy egyedül van. Most már egészen ébren, torkában dobogd szívvel hallja, hogy szakadatlanul szólnak a kürtök. Szakadatlanul, fel-felrfkoltva, cifrázva a Jólismert dallamot, az indulás parancsát, a kisváros falai között kavarogva, erőlködve és elhalva hullámoznak a hangok és egészen felijesztik. A sereg tovább indul Lőcséről. Ruhát kapkod. Az előbbi boldogság egyszerre halványan érzett illatos füst. Anélkül, hogy haját megigazítaná, kifut a folyosóra. Az udvaron hátaslovak ágaskodnak, katonák mozognak, fáklyákat visznek, nyargoncok indulnak, jönnek dübörögve. Látni akarja. Olyan félelem nyilai szivébe, amilyent még eddig sohasem érzett. Ó, ha most búcsú nélkül elindul, ezt sohasem tudná megbocsátani. A kovácsolt vaskoriéiba kapaszkodva, görcsösen megmered, feltámad benne az esti önmegtagadással megszégyenített asszonyi büszkeség. Nem, egy lépést sem tesz, nem fut utána búcsúzni, ha el tud menni, menjen. De soha, soha nem bocsátja meg. Azután, amint egy uj lovas nyargal ki a döngő, köves udvarról, forrón felszökken benne a mindent elmosó szeretet és lefut a keskeny kőlépcsőn. A kanyarodónál, ahol olajlámpa világit homályos, ködös félhomályt derítve a sötétbe futó lépcsőkre, találkoznak. Egyszerre ott áll előtte, jön fel hozzá. Utrakészen, mozdulatlan arccal, fegyveresen. Karjába veszi a ráhulló asszonvt és sokáig megint csak a kürtök szava szól. állandó sürgetést rikoltva. Ide, ennek az öreg háznak elrejtett zugába is behallani, amint végtelen szekérsorok zörögnek, lovasok robognak és ágyuk dübörögnek az éjszakai uccán. — Győztünk! — mondja a lassan csillapodó asszonynak a generális-főparancsnok. Ne sírj, — szól mélyenzugó, meghatott hangon győztünk. A mély férfihang otfyan az asszonv fülének, mint az előbb, édes álmában hallott kürtszó. A boldogság szava. Mégis tudja, ez a győzelem veszteség. Az 6 vesztcséga. (Vege.)] A. lőcsei ctuellum Irta: Észté i hás István
