Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-21 / 164. (4013.) szám
4 <pi^gaiA\mAar.hirlap 1936 jullus 21, kedd. „MAGYAR HÁZ" Paris XV, Square de Vergeúne 9 Irta: Ónody Zoltán, a prágai MÁK elnöke Páris, juhus 20. Igaz, látogatásnyi rövid időre jöttem ki, de nem önmagámtól való menekülés- szerűen, nem zaklatott lelkiállapotban, mint a művészek, akik szakmájukban szándékszanak továbbképezni magukat és a fejlett francia kultúrát akarják tanulmányozni s közben az alkotás vajúdása és egyéni képességeik teljesen lefoglalják őket. Kijöttem, mert látni akartam a maga létező valóságában mindazt, ami olvasmányaimból el- képzelésszerüen élt bennem: a Notre Dame, Pantheon, Palais du Luxembourg, Louvre, Tour Eiffel, a Hospital de la Salpetriére, ahol Axel Munthe dolgozott, a Seine-parti könyvárusok, régiségkereskedők és Párisnak sok-sok más furcsasága, nevezetessége. Látni akartam magát Párisi, az európai kultúra Parnasszusát, a Sor- bonne-t és magambaszivni, hacsak pár lélegzetvételnyit is, a Nyugatból. Páris, ez az ezer színben játszó kaleidoszkóp, széles e világon mindenkit más és más igézettel csábit. Már maga az élményt jelent, leülni a Piacé de la Sorbonne egyik lócájára, szemben az egyetem főbejáratával, nézni és hallgatva figyelni. Mintha a világ minden nemzetének fiatalsága találkát adott volna itt egymásnak; fehérek, feketék, sárgák a legszélesebb skálájú változatban jönnek- mennek, sokan otthoni viseletben. Nem újság a piros fez, fehér turbán s az apró, törékeny kínai diákleányokon az otthoni szabású és mintájú ruhák. Valahogy az a benyomásom, hogy ezek a messze idegenből Párisba tanulni jött diákok mások, különbek, mint mi; látni rajtuk az agynak sok generáción át parlagon hagyott pihent- ségét, az elhivatottságot és a betüéhes szellem kiválóságát. A szellemi munkát, ismeretanyag- gyűjtést szent alkotásnak tekintő ember öntudatosan biztos lépésével járnak, szemükben ott csillog az önmagában hivő erő melegsége. Két diák halad el mellettem, magyarul beszélnek. Ismerős érzés, ami elfog; az idegenben hallott magyar szóra mindahányszor megszólal bennem valami, aminek nincs neve, valami, ami fáj és jó, valami, ami olyan, mint amikor özvegyanyám panaszkodik. Megszólítom őket, megismerkedünk s rövid pár perc múlva kölcsönösen tudunk egymásról mindent. S amikor elmondom, hogy fölötte érdekel az itteni magyarság és a magyar diákok sorsa, készségesen adnak fölvi- lágositást. Paris XV. Square de Vergeúne 9. szám alatt van a „Magyar Ház“ — a Magyar Egyesületek Szövetségének székhelye. Kulifay Imre, a párisi magyar református missziói egyház lelkipásztora és Kovács József, a párisi Magyar Diákegyesület elnöke őszinte örömmel fogadnak és beszélgetéseink folyamán egymást túllicitálva igyekeznek azon, hogy minél többet megmutassanak nekem a Maqyar- Párisból. Magyar szempontból Páris kis, harmincezer lakosú vidéki városka, amelynek éppúgy megvan minden társadalmi és szellemi osztálya, mint akármilyen más vidéki városnak. Annyi talán csak a különbség, hogy olyan sok „szélsőséges" elem fordul elő benne, amennyit sehol másutt nem lehetne találni. Nem csoda ez, mert jórészt ide menekültek mindazok, akik a háború utáni zavaros időkben nem tudták végiggondolni azt, amit mondtak. Páris magyarságának a száma mintegy harmincezerre tehető. Rengeteg a magyar munkás, akik különösen Északfranciaország szénbányáiban és műhelyeiben verejtékes kemény munkával teremtik meg a kenyeret. A Magyar Ház vezetősége sokszor kap az ország különböző részeiből hivó levelet; legutóbb a roubaixi magyarok irtak, hogy látogassák meg őket, ,,. . . mert csak egy van, ami igazán a miénk, a nyelvünk és a hitünk. Ez az, amiben meg tudunk nyugodni, mi, sokat gyötört munkásemberek." — Szinte kétkednék, ha nem látnám a levelet. Ezek megtartják a hitüket, megmaradnak magyaroknak, nem azért, mert valamikor az elemi iskola öreg tanítója igy mondta nekik, nem is azért, mert a nagy háborúban mellőlük lőtték ki a sorból a fivérüket, de még azért sem, mert esetleg a magyar konzulátuson teszik útlevelükre a pecsétet, hanem azért, mert évek óta járják azt a nehéz utat, amely a külföldre dobott munkás nehéz életét jelenti. Általában — és ez alól nem képez kivételt sem Intellektuel, sem munkás — az idegen, francia környezetbe szakadt magyaron változást lehet észrevenni. Az egyazon közösséghez tartozás igazában csak idegenben lehetséges fölismerése megindítja őket egymás felé és a nyelv, a kultúra, a hit közös fedele alatt találkoznak. Sokan itt válnak igazán hívőkké és magyarokká. A párisi magyar, talán éppen a világos szerkezetű francia nyelv hatása alatt, igyekszik mondanivalóját, azaz lelkivilágát Jobban fogalmi sémákba szorítani és igy fokozottabb Öntudatos életet élni. Ezért meggyőződésesebb; számára minden érzés és gondolat — minthogy öntuda- tosabb — aktívabb és fájóbb. A Párisi Magyar Szövetséget 1925-ben alakították, ezek vezetői még idejében fölismerték a munkások és dolgozók igazi érdekeit, a kolónia egészségügyi, munkaügyi érdekei védelmére keltek, számot vetve a magyar kisemberek kulturális vágyaival is. 1928-ban e cél érdekében épül a Magyar Ház s röviddel utóbb a Párisi Magyar Szövetség már mint a franciaországi magyar egyesületek szindikátusa, Franciaországi Magyar Szövetség néven az egész országra kiterjesztette üdvös és gyámolitó hatását. E szövetség kitartó munkájának eredményeképen ma már egész hálózata van a Magyar Ház szellemében működő egyesületeknek, amelyek egyike a Párisi Magyar Diákegyesület is. Az egyesület tagjainak irigylésreméltó alkalmuk adódik arra, hogy ismertté tegyék a magyar népet a külföld müveit közvéleménye előtt. — A viszontlátásra! — mondtuk a bucsuzkodásnál. Véletlen volt-e, vagy a freudi értelemben veti tudatalatti vágyi elszólás formájában való feí« szinretörése? Miközben a szállásom felé ballagok, ismerős dallam üti meg fülemet „Szomorú vasárnap.. .** Igen, a fiuk említették, hogy most ezt a „bécsi" dalt játszák mindenfelé, a franciáknak nagyon tetszik a Sombre dimanche. Megállók és hallgatom, miközben arra gondolok, milyen kár, hogy a magyar kisebbségi ifjaknak sem adódik lehetőség arra, hogy ellátogassanak a külföldi kulturcentrumokba, hogy onnét tudománnyal s az illető államokban és társadalmakban kialakult szellemi, politikai áramlatoknak eszméivel megrakottan visszatérjenek s idehaza kisebb- nagyobb sugaru körben mécsesei, vagy világitó tornyai legyenek a magyar kultúrának. ben az árfolyamok alakulásáról. Néha perceken múlik, hogy az árfolyamváltozás előnyeit megfelelően kihasználhassák, ezért az uj telefonrendszerrel elérhető az, hogy úgy a központ, mint a bankfiókok nyomban értesüljenek az árfolyamok változásairól. A bank tőzsdemegbizottja egyetlen gombnyomásra összeköttetést szerezhet valamennyi állomással és egyidőben adhatja le jelentését a központnak és a fiókoknak. Ugyanekkor a fiókok már meg is adhatják uj tőzsdemegbizásaikat a bánik tőzsdemeg- bizottjána'k. A tőzsde ismerői tudják igazán értékelni e gyors lebonyolítás nagy előnyeit. A fejlődés útja A modern telefonberendezések, amelyek napról-napra újabb fejlődést mutatnak fel, lehetővé teszik azt is, hogy az üzemben a leggazdaságosabban és a legcélszerűbben használják ki a telefonhálózatot. A telefont egyéb technikai eszközökkel lehet kombinálni, mint például irókészülékeikkel és rádióval, aminek folytán szinte beláthatatlan fejlődési lehetőségek nyílnak ez értékes találmány számára. Nagyon egyszerű felhasználási mód például az, hogy a telefonon leadott üzenetet gramofonlemezzel rögzítsük meg abban az esetben, ha a felhívott fél nincs odahaza. A telefonon leadott híreket máris képesek vagyunk Írásban megrögzitenl és egyes telefonközpontokban már komolyan foglalkoznak e mód rendszeresítésével. Ha elgondoljuk, hogy milyen fejlődésen ment keresztül a telefon attól az időtől kezdve, amikor még az óriási, falra erősített készülékek álltak rendelkezésünkre hatalmas csengőfogantyuval és kagylóval és ha látjuk a mai telefon szinte zsebben hordozható és bármely szobába könnyen átszállítható csinos készülékeit, úgy rá kell jönnünk arra, hogy az igazi fejlődés útja csak most kezdődik a telefon számára. Némi költői hasonlattal a gépember fülének tekinthetjük ezt a készüléket és a gépember valóban nem utópia többé, ha minden alkatrésze oly gyorsan fejlődik, mint füle, — a telefon. _____ MIKOR KUKORÉKOL A KAKAS? Hermáim Bahr, az osztrák költő, Becs kömyé« k'ón sétált egy újságíró barátjával és annak hat- esztendős fiával. Az egyik kis ház kerítése mögül harsány kukorékolás hallatszott. — Papa., — kérdezte a gyerek, — miért kukorékol a Icakafi? — A kakas mindig olyankor kukorékol, ha valaki valótlanságot mond, — felelte a gyerek apja. közben ceufondáros oldalplllautást vetett Balma, aki éppen egy kevéssé hihető esetet mesélt, el. —■ Igen, — mondta a gyéreik tűnődve — do már kora hajnalban is kukorékol 1 — Hát persze, — felelte ezúttal Hermáim Bahr — akkor nyomják a reggeli lapokat, A gépember fülének csodái Rövid idő alatt a modern élet legnélkülözhetetlenebb szolgájává fejlődött a telefon Egyre meglepőbb és hasznosabb alkalmazások az üzleti életbenBécs, július 20. A telefon hőskorának idilljei, amikor a telefonelőfizető hosszantartó bizalmas megbeszélést folytatott a telefoniközpont kisasszonyaival, (megszűnték. Az előfizető udvarlással igyekezett gyors és pontos összeköttetést kapni és az fgy keletkező ismeretség nem egyszer — tragikus fordulatot vett. Az élet formái változnak, az automatatelefon megszüntette a személyes kapcsolatok szerzésének eme régi formáját, mert nagymértékben személytelenné tette a telefonforgalmat. A folyamat azonban korántsem állt meg az egyszerű automatatelefonnál. A modern telefonkészülék olyirányban fejlődik, amely valósággal gépembert alakit a telefonból, képessé teszi arra, hogy üzleteket bonyolítson le, önműködő módon híreket közvetítsen, gyűléseket hívjon egybe, egyszóval közvetlenül1 fejlessze és gyorsítsa az üzleti és társadalmi forgalmat. Néhány példát sorolunk itt fel, amelyek rámutatnak arra, hogy mi mindent keli tudnia egy modern telefonkészüléknek és mi mindent várhatunk még tőle a jövőben. A telefon megőrzi a titkot Képzeljük el magunkat egy óriási gyártelepen, vagy banküzemben, amelyben legalább tíz fővonal kapcsolható két-három- száz mellékállomással. Könnyen támadhat az a veszély, hogy a beszélgetés a hibás kapcsolás következtében, magában az üzemben vagy idegen vonalon, illetéktelen személyek által kihallgatható. Súlyos érdekeket veszélyeztethet az ilyen eset, ipari titkokat leshetnek ki véletlenül, pénzügyi A felefon konferenciákat bonyolít te Van azután egy különleges készülék, amelyet a főnök szobájában állítanak föl, és amely arra szolgál, hogy annak segítségével tanácskozásokat tarthassanak, anélkül, hogy a résztvevőknek Össze kellene gyülekezniük valamely helyiségben. Ez a készülék úgy működik, hogy egy gombnyomásra valamennyi résztvevő nyomban értesül és nyomban jelentkezhe- tik. Ugyanily módon a vállalat vezetője utasításokat adhat ki egyszerre a különböző osztályok vezetőinek, de ugyanígy beszélgetéseket folytathat az osztályvezetőkkel anélkül, hogy a tanácskozást bárki is megzavarhatná. A telefon a leggyorsabb altiszt Megtörténhetik az is, hogy egyik-másik osztályfőnök vagy fontos hivatalnok, akinek a konferencián részt kell vennie, nem tartózkodik szobájában, hanem a hivatal valamely másik helyiségében időzik. A házirend értelmében minden osztályfőnöknek megvan a maga külön lámpajelzése. Ha tehát a felhívott hivatalnok nem jelentkezik a csengetésre, úgy az őt illető lámpajelzés felvillan az épület valamennyi helyiségében, ami azt jelenti, Hogy a vállalat vezetője sürgősen keresi az illető hivatalnokot. Arra az esetre pedig, hogy a keresett hivatalmanőverek pattanhatnak ki idő előtt. Ma már olyan telefonkészülékek fölött rendelkezünk, amelyek az ilyen eseteket önműködően kizárják. Van egy mechanikai készülék, amelynék segítségével minden beszélgetés okvetlenül elkülöníthető, ugyannyira, hogy maga a telefon- központ sem hallgathatja ki és szakíthatja félbe a beszélgetést. Az ilyen berendezésnél a telefonközpont csak bizonyos jelzéséket adhat valamelyik beszélgető félnek, amely jelzések azt jelentik, hogy más vonalon, vagy városközi forgalomban keresik az illetőt. Ily esetben csak maga a beszélő fél szakithlfeffc félbe az ösz- szeköttetést, a központ azonban nem. A telefon tanukat szállít Előfordulhat olyan eset is, hogy az egyik beszélő fél tanuk mellett akarja lebonyolítani a beszélgetést. Ily esetben a beszélő fél megnyom egy gombot és a beszélgetésre önműködő jelzés hívja föl a figyelmet a kívánt tanúik készülékeinél, akik leemelik a kagylót és pontosan végighallgatják a tárgyalást. A titkos fül Ugyanilyen módon lehetséges, hogy a vállalat főnöke minden jelentkezés nélkül és anélkül, hogy észrevétetné magát, bármely beszélgetést kihallgathat, amely valamely mellékállomásról folyik. Ilymódon a főnök ellenőrizheti a vállalatban lefolyó valamennyi telefonbeszélgetést, ami sok esetben rendkívüli fontosságú lehet. nők nem zárt helyiségben, hanem az intézet valamely folyosóján vagy udvarán, esetleg egyéb helyiségében tartózkodik, hangos.* jelzések is vannak, még pedig minden osztályfőnök számára külön füttyjelzés. Sürgős esetben ezt a jelzést hallani lehet az udvarban, a pihenő- és ebédlőhelyiségben, abban az esetben, ha a keresett osztályfőnök bizonyos idő elteltével a lámpajelzésre nem jelentkezik. A közös konferenciát a vállalati főnök nyomban beszüntetheti azáltal, hogy a kagylót egyszerűen ráakasztja a készülékre. A leggyorsabb tőzsdeügynök Rendkívül érdekes és hasznos rendszer a modern külszolgálat is. Bizonyos rendszer alkalmazásánál a felhívó fél egyszerre több kívülálló állomással beszélgethet egyidőben. Az összeköttetés egyetlen gombnyomásra történhetik itt is, de a jelentkező állomások az intézeten kívül vannak. Ez a rendszer különösen a tőzsdeszolgálatban érhet el nagy eredményeket. Gondoljunk valamely nagybankra, amelynek harminc-negyven fiókja van. A tőzsde- jelentéseket, amelyeknek sürgős közlése rendkívül fontos, eddig olymódon adták le, hogy a központi intézet tőzsdei megbízottja telefonált a központba, a fiókintézetek pedig csak a központból értesülhettek késöb-
