Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-17 / 161. (4010.) szám

•;ira$zs qausftfajgain ‘Sara qoj?r.il ^luj^níaxn «fJoj U«I^ bj qjÁiam Ágoq ‘s?pj?q b zy ,»*q»sou|q b jusp BfjBqB nj *som s zoqzfWAJaj * Binjnfpzzoq Jifljaqis qBiuopiiBiBq Ág3 'qauJdAaq qasauiq b naq^Ao; qauÁjam bj b zb aAiojaíSain uba ja-x 89 Áup.i] i(9P b S9 jqBZS9 zb aA}a;unj uba iqj uozfBJAJa} y *9JBq -jpj HBqpqjBS jBq osjaj dfq b Ájaure ‘qajjajizs9q jozfBJ sojnod lojÁiaqqajfaj y q» qa^ai -fai jaqasouiq saq9*J9 uagi JoqriuBiBA qozpjBq e uejagizs siq OA91 uaquaíua) y (S $ 3 ü 3 X S ) N I 1 V |gqeAÁuo>i^izBA jouj zs>^bj>izs>j!j>í .......................................................nihil,iiiiiiniiiiiii.iiiiiiiiiiiiiii.iiiiin.iiiiih.iiiiiiniiiiii,.uhu.iiiiiiiKiiiiiiMiiiiiiniiiiiiitiinihiiiniiiiiinhi •z s^Atim adjoj qiÁjauiBiBA BjjoqiB uaqopi qqBfn Srpad jBqB ‘Ái^uíjsaj njapoja ciueui -snq B ZB sí qiZBiajBzs jpqqojoq [nuai -jajsinsl J?qB ‘jjogora iad9qB;qizs qouuBuz -snq b qBupejBinia azssaui ipqnfjuodiuazs S^szs^q tzs^Anra qaza ap ‘qa^oaui;sa| -Biqizs qsuuBA u^q^piA qqoj BqiJjy *qBj -jüjnui }sni;js qqajjaifajgai b qaÁiauiB ‘sj jBqosBjozpjqB jjaseA B.qBjB:qizs b usn.icz -jaípj qBMVPi -qBuuBA qoAucppd jjsjsc, -Saux uasajapqo; ajuizs jzoq qoqB[BjB;|B zu gippB ‘BjjBÁg Baja BSBiozsjqp qB[B íjaquia *B gjiu ÁSoq ‘saqapjg •qapuaiat iaJBq S9 ijbzsbpba ‘sí qajaqnia JoqÁjo ‘qoooiujs ‘qodorijuB ‘qoÁjEAiq : BÁgjpj qaÁjaiue ‘[sj qauzapaj ;aqaÁu9Ui;sajBiqizs spdmod upzBSi jozsqos qopipadxa zy 'iqBiEA bujoa BqopooS 3ijb Sa;nuizs9iBA jza ‘qasaS^spqaj u»3i uaqjazs9}saj b qBjjOA qiaso uasongj -nq S9 uba qn;azsf;saj Halfaj Ágon ‘jaq^d joj apqaj b jaqaza uBqEiBpp ja qqaAÁnoq pjBUBÁg lajajsaui uajpÁgaq UBijoqod (asapAjasa sa3a|uojnq S9 q?qsn) ‘quijÁu ^azaSj^iu y •iquapuiui pnj jasaAaq uoÁj -bu qBSo UBSoupjBjjp pjqouuBUísnq y •Bqt?lBZ ‘aqu^Ji ppj •qauq^iuia mozjpSaw ‘Bfpj sí qoz^ÁgjA *jaAÁnoq sjq d$zs b ;zg wonozsqq uad^zs uoÁgBN •maAÁuqq aipjasorg isapq soupp 9f b paw ‘uaqaíupd jjniiqa zy tuaSua p9 asauajazs XSb^ W3AAKQM N3 ZV •büjox ‘paq9H ^3bm qupiuiazs uiojiq uiaM ‘BfSuBq b 9f9J XiO ‘iu^u pazsuiozs b j;s BJodpz aiíunoq i[nq s •BASoqoz jiuoqEji EJpÍB^fB 19 ZB s •jpui jjoiSop s^pas y ‘uBdjojSsui aAgaqiq ipui9 zb s j^bzbh •uasaqas BZBq ÁSaui § ‘luiBjziq ^jui zsai uiajq iinaqau [Bf jnapj juazg — ‘b[)bSjoj pmazs qeso ‘9uzsip b qizs'3 rna^ JBiCüB ‘BZBq uoffop — *b;soui UBqqBpd y jpqpi saqas piruiy ‘B;iriB}3aui aj§9A 'uo.íSbu jjopoqsogjozs IPUSP^BJB ZB ;ui>l uodBU zspSa iqy ‘apaiaq ^bíbuibiv Bfisz9f q^p^zsuiozg ajsa ub.íu 9JJ03 IN3N agzswozs v ais •BiínoJOlXg'B^r ‘Bzjg i.íiaql'Q •3J9S9A A9 uaXgaj £Saf 9P ajauiojo qajiainzg •qojB'finuBj UBSBtuiBSaozg ‘qosB^fBd spi ‘uaqA^ PAop •UBqpioBquA pqinpo ‘ubsbuiíbSjozs jiiiub) iqy •uaqapiunzs ;BqjE§inuBX ‘uaqzoqAp qoA B;snj iqy •;;oqnq uiau gam upgpA A9 83 ‘;iOA SBuqBgjozs ;q ‘zb Sajoj *9inuB; b qauua jiuq ‘9jOBqBA b Bojop 9f •oioy^vA or v nva ixi "BqBjB^ ‘aqupJi ppj •pja^uaq idBuuapunu y ‘;ia;a »opiE Bgpjp b jzy qunjoqui pa))aA uiau ja £gon ‘qunuapi 9f ‘iiu qufuozso^ •jBuiiEjnf B qBuqnrpquni\[ B^pBgaui sí uaqAp za Ágon ‘^BJfi S3 zb qupsaip Ág3 ^BqnjdBiBq b qizsaAaq •qBUBqunui b qB;gojpja>í ‘qEMI? eqios q9)BjB zy *sb;bjb zb Jjopopzaqga^i ‘zsBjBq b lop ‘BzsBq b guaj ■syxvav •bujox ‘J?aiio ^SBN ‘uaqAp OAor e pl'BUi mazsqaÁgi UBqqof Ágo^ ‘uiajpSigaui'ppza s uba qnzBgi ‘uiopnx •uazspga Bf;uoJia SEuiJBq ;pq B zb Ágopi ‘uazsaj ;sBgoj;q qos EjiuoÁuBA^iÁuozia báub sa BdB Á'goq uia^fas ^uazja Á'gn jbq ‘EZBq ajaA qaÁgaui laiuiuojo osaday •„9qiso“ auuaq sauiu ap ‘segasgpp pq gajv ‘9! ÁSau ‘sajaf Ágpu uba UBquioÁupAíiÁnozia •agpA qauApuu; b uadpzs uojuozsoqag ajgaA ;zoq asauajazs soíbzoh?a áh ’jzb uiBHOjiABljq s uiaízpqanÁgiqau aa ‘jpBqB sí Bpunqazs'— FBf ‘qB ap ‘uiauzaj'zg ;Bqo;BZÁiB;zso pf HPJ®qís ^ozsqqoigai ‘qBHoniozsiq-iq jozsqos ajuiai3 •"gaui qa^a uiau qozy '"(íqojBuB; Jouioq b s ‘qa^ai qojBJBq 9}’ qny uagapi zy •uiaisfaj pguoaozs uaquiaAizs souiu jbiu Ágoy ‘uiajzaaa ÁSn jazsÁga s ‘qoduu b qB^piiu Ágj •uiB^zoSiopiq uadazs jBuiiEjBpBiaj s luiB;inuE}g3ui gipujui puiaqoai B Jjpzy "•qo}BqpB uiau juoÁgBA’fjnuB^ quso a; ‘uiBi3— :yopuoui uípdu jiuib" ‘yopB zb qsso ;pa3 •jjojBguozjoq ap ;fnf ‘BgBSÁiouioq gapiH qojBuB} pzo)[BA UBJ9 uspuiui b sg ‘BgBsuBiJEuiiBziq sjB;9inuBj qos y ‘bíbiujbi sqqojo sojba ogsznÁu ‘á3eu y •iaiuuia}ajaí H°qíP uiaAizs b yoA apx ‘uiayniaqaq Epo jazsso ynui joqiiuy •wowmzyNívio osia >jo^í 0|BA!>i >]OüUQiiisnq v ^ S6S ~ IVSVÖI S8M — 86S — — 594 — EG ÉRVIG ALÓ M Irta: BÁTORI IRÉN — 599 — MÓKA Cirmos cica azt se tudta, mit csináljon unalmában. Nyújtózkodott erre-arra, aztán gondolt egyet és felment a háztetőié. Nem is bánt^ meg. mert ott találta Cilkét, a szomezédék szqp ki6 fehér cicáját. Retten aztán olyan játékba kezdtek, hogy Cirmos tán örökre elfelejtette, mi az unalom. Éppen javában folyt a játék, mikor a pincéből egy szürke kis egér kandikált ki. Amint meglátta, hogy a macska olyan ma­gasan van s úgy játszadozik, hogy tán még a világról is elfelejtkezett, rohant a kamrába, hogy a diós-zsák mögött szunyó­káld pajtásának megvigye az örömhírt: — Njncs itthon a Cirmos. Felébredt menten a pajtása is: — Csakugyan? Hol van? — Játszik a háztetőn. No, nem kellett több a két kis egérnek. Egyszeriben olyan vígak lettek, hogy majd fölvetették a kamrát. A nagy zajra innen is. onnan is előkukucskáltak az egerek. Volt is Öröm, mikor látták, hegy szabad a vásár. Pajtásukat, aki a jó hint hozta, hogy nincs itthon a macska, elnevezték Jó Hír­nöknek. Aztán egyesült erővel nekiestek a diós-zsáknak. Hej, volt ott mit ropog­tatni, volt mivel megbosszulni háromnapos éhkopjukat. MikoT mar úgy jóllaktak, hogy mozogni ie alig bírtak, Jó Hírnök észrevett egy nagy fürt szőlőt, ami egy rúdra volt akasztva. Kíváncsian odaballagott, jobb­ról, balról jól megnézte, aztán belekóstolt. — Aj, de finom — bólogatott s még a bajuszkája is reszketett a gyönyörűségtől. No, de nem azért volt ő önzetlen, becsüle­tes egénpolgár. hogy ezt a kincset is meg ne ossza pajtásaival. — Ide, ide egérfiak! Szerencsés napunk van ma! Odasereglettek mind az egerek. Egy-egy szőlőszemet vett mindegyikük a kezébe, s úgy szürcsölték a finom szőlőlét. A nagy pityizá!ásnak meg is lett a látszata: Jó Hírnöknek akkora jókedve kerekedett, hogy elkiáltotta magát: — Sej, haj, sose halunk meg! Egyszeribe nagy jókedve kerekedett az egész társaságnak. Némelyikük már táncra is perdült. Jó Hírnöknek úgy megnőtt a bátorsága, hogy már oroszlánnak képzelte magát h mindenáron valami nagy dolgot akart cse­lekedni, olyant, ami örökre bevés! nevét az egér-nemzetség történetébe. Már a harmadik szőlőszemet kortyol­gatta, igy nem csoda, ha fölállt a zsiros- bödön tetejére s hangos szóval csendet parancsolt. — Egerek nemzetsége! Elég sokáig él­tünk hitvány, gyáva bujdokolásban. Elég sokáig futkostunk dobogó szivvel, örökös halálfélelemmel egyik sarokból a másikba. Itt az ideje hogy mi is szabad és bátor nép legyünk. Foglaljuk el nyíltan, bátran ezt a bőséggel teljes kamrát, legyen ez a mi első országunk! Az egerek azt se tudták, hová legyenek a nagy boldogságtól. — Éljen a vezérünk! — kiáltozták s egy­mást ölelgették. — Mit vezér! — dörmögött egy pityékás egér, aki már a hatodik szőlőszemnél tar­tott. — Az oroszlánoknál is király van, le* gyen az egereknek i6 királyuk. A nagy helyesléstől majjl szétirepedt a kamra. — Éljen Jó Hírnök, az egerek királya! De a dörmögős megint megszólalt: — Hová gondoltok? Csak nem ilyen pó­rias nevet adtok a kiirálytoknak! Az egerek megint helyeseltek. Egy baj volt csak, hogy méltó nevet egyikük sem tudott kitalálni. Végre maga Jó Hirnök szólalt meg: — Nevezzetek Oroszlánszívű Egérfinek, az egerek első királyának! Az egerek telitorokból éljeneztek. — Igyunk áldomást Első Oroszlánszívű Egérfire — kiáltották s friss szőlőszemei szak aj toltak a koccintáshoz. Nagyobb vigasságot azóta sem jegyzett fel az egértörbénelem. Tán még most i* mulatnának, ha lassan ki nem nyílik a kamra ajtaja . . . Cirmos jött be, hogy a kamra htts csend­jében kipihenje fáradalmait. Az egerek torkán akadt a vigalom. Oroszlánszívű Egér.fi volt az első, aki el­hajította itókáját s usdi-vesd-el-magad, sza­ladt a kamraablak felé. Szerencséje volt, hogy Cirmos annyira elfáradt, különben pecsenye lett volna belőle. De szaladt utána az egész egér-nemzetség. Ilyen csúfos futással hagyták ott az ege­rek első országukat, ilyen rossz vége tett a világraszóló cgórvigalomnak. REJTELMES SZÁM. Két kis nebuló lapozgatja a történelem- könyvet. Persze, Leginkább a képeket né­zegették. Az egyik odabök egy oldalra: — Ide nézz! Milyen cifraruhás hadvezér. — Hogy hívják? — Az áLl itt: Napóleon 1812. — Hm. A neve Naipoleon lesz, de mi az az 1812? — Biztosan a telefonszáma . . . MIKOR TANUL A DIÁK? Panaszkodik a diák, hogy sok a tanulni- valója olyan sok, hogy alig győzi. — Ejnye — jegyzi meg erre egy tréfás ember, — hogy szabad egy diáknak pa­naszkodni? — Ugyan miért? — csattan föl a fiú. — Hát figyelj ide. De jól ám. Nos. Ugy-e, naponta pihensz nyolc órát? — Igen. — Az egy harmadnap, tehát egy eszten­dőben 122 nap. És mennyit alszol napjá­ban ? — Nyolc órát. — így tehát az is 122 nap. Már most egy évben van, mondjuk, 9 ünnep, pontosan 52 vasárnap, vakációd van 60 jiap, ez ösz- szesen 365 nap. Hát akkor mikor ta­nulsz ? A diák még ma is töpreng a furcsa szá­mításon. NEM ILLIK. — Nem 6zégyeled magadat , kisfiam? Nem illik a barátodra nyelvet ölteni. — De muszáj. Látni akarja, hogy egy vagy két fillérért enged-e egyet nyalni a fagylaltjából. JÓ VÁLASZ (Prohászka Marcell mókája.) Tanító: Mit gondolsz Pali, milyen lehet a tejjel és mézzel folyó ország? Pali: Ragadós. OKOS KÉRDÉS. Benőke megkérdi apukáját: — Mondd, apu, ha a szamár megöreg­szik, akkor okosabb lesz, vagy ostobább? KIS LEVELEK Több kis magyarnak. Minden levelet Ír­jatok alá és ne lelejtsétek el feltüntetni ]K>ntos elmeteket. — Grünfeld Regina. Rejt­vényeidet beküldheted, Iha jók lesznek, le­közölöm. — Ujfalu8«y András, Boda Domika, Fried Nóra. Fölvettelek a megfejtők tábo­rába. írjátok meg pontos címeteket s azt, hogy most melyik osztályt végeztétek el. — Újhelyi Elza és Morvay Etelka. Én egyik kis magyarra sem haragszom. Belátom, hogy a tanév alatt sok dolgotok volt s ezért nem tudtatok dolgozni kis lapotok­nak. Jelentkezéseteket szivesen vettem s remélem, hogy ismét olyan szorgalmas kis munkatársaim lesztek mindketten, mint az­előtt voltatok. — Újhelyi Elza. Számrejtvé­nyed jó, de a kis magyaroknak nagyon ne­héz. Próbálj könnyebbet készíteni. — Kol- tay Magda. Leveled értelmében intézked­tem. — Pető ír énke. Az uj könyvet már el­küldettem. — Kenessey Ildikó és Csaba, ígért verseteket várom. Jó nyaralást kí­vánok. MEGFEJTÉSEK A 74. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Velence, Iza, áll, kád, ár, pá, gém. kár, osa, apa, színpad, világos, ez, lak, nád, cél, elfárad, ág rész, pápa, mai, kap. — Prohászka Marcell rejtvénye: Bala­ton. — Grünfeld Regina rejtvénye: Lábas. — Vácz Nóra rejtvénye: lírai, rigó, agár, Lóri. — Fésürejtvény: Julius Cézár. —1 Grünfeld Regina rejtvénye: Jókai Mór, Ko­márom. — Kövér Rózsika rejtvénye: Fut, túr, rut, tél, lop, Pál. — Legeza Tivadar rejtvényei: Egyenes. — Hétvégén. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Aykler Karola. * Bors Béla, Boda Do­mika. * Fried Nóra. * Gátjhy Évike, Grün­feld Regina. * Herczeg Alice. * Izsák Ti­bor. + ' Juhász Erzsébet, Janda Lóránd, Jankovich Módi. Jankovich Imre. * Kom­játhy Tibor, Kemény Zoltán, Kövér Rózsi­ka, Koltay Magda, Kenessey Ildikó, Ke­nessey Csaba. * ifj. Letocha István, Lator László, Legeza, Tivadar. * Mágory Juci, Müller Klári, Mikus László, Morvay Etel­ka. Nagy Olivér, Nagy Róbert. * Proko- 4 pecz Józsi,' Pető írónké. Prohászka Marcell, Pálka Magda, Pano-za Kornél, Perjéssy Esz­ter. * Rozlosnik Bözsi, Riszner Jenő, Risz- ner Karcsi. * Szilágyi Ida, Szecsey Klára, Szabó István, Szabó Lóránd. * Tímár Jó­zsef. 4- Újfalussy András, Újhelyi Elza. * Világi József. # Sorshúzás utján áz első dijat Müller Klári, Móra „Dióból királyfi11 című köny­vét. a második dijat Janda Lóránd, Rákost „Elnémult harangok" cinül könyvét nyerte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom