Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)

1936-07-16 / 160. (4009.) szám

1936 július 16, csütörtök. 5 5^<HtMA<&ARHTP3^ Coubertin báró emlékiratai Amikor először lobband fel 40 évvel ezelőtt az afhéni Paríbe= non szikláin az olimpiai főz..® Az olimpiai játékok megteremtője elmondja, hogyan jött létre az első újkori olimpia 1896 husvétján Görögország fővárosában i World Copyright by Mitropress. "(Második közlemény.,) 1894 óta gyakran boldogított az a tudat, hogy az akkori kezdeményező kongresszus nem váltott ki nagyobb lelkesedést és hogy a sajtó, amely bizony támogatásával gyak­ran többet árt/ mint ellenségeskedésével, nem karolta föl az olimpiai gondolat ügyét. Az előbb említett, junius 16-iki megnyitó ülés igen hatásos és szép volt. Az összbe­nyomás, amit a résztvevők magukkal vit­tek, minden tekintetben jó volt. Emögött a nyugodt külső „homlokzat4* ' mögött minden különösebb gátlás és kor­látozás nélkül létre tudtam hozni eszmé­met: a modern Olimpia gondolatát. A játékokat, miként régente, négyévenként kell megrendezni, de felváltva, mindig va­lamelyik máé világvárosban, valamennyi nemzetet meg kell hívni és a sport minden ága résztvehet az ünnepeken. Állandó szer­vezetül nemzetközi bizottságot szerveztünk, kellő hatáskörrel ruháztuk fel és a bizott­ság összetételét úgy szabtuk meg, hogy ab­ban nem foglalhatott helyt minden nemzet delegátusa, hanem csak az olimpiai eszme régi s kipróbált előharcosait hívtuk meg. így azután a bizottság teljesen független maradhatott minden befolyástól* Az újszerű szervezet által magától megol­dódott a financiális probléma is. Minthogy mindegyik olimpiai játékot más és más nagyváros 'kapta meg, sokkal egyszerűbb lett a tetemes anyagi áldozatokkal járó ren­dezés problémája is. Csupán az állandó nemzetközi szervezet költségeinek kérdése maradt megoldatlan, de ezek a költségek nem voltak olyan tetemesek, semhogy a sajátomból nem tudtam volna azokat fedez­ni. Ez azután tényleg igy is maradt egészen 1920-ig, tehát mintegy negyed évszázadig. Ez idő alatt a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság bátran nyilváníthatta véleményét, mert sehonnan sem kapott támogatást és ezért nem is fogadott el senkitől paran­csokat. Teljesen szabad kezem volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (C. I. O.) összeállításában. És a kongresszus csak olyan munkatársakat vá­lasztott mellém, akikhez bizalmam volt és akik bizalommal voltak irántam. A C. I. O. (Comité Internationale Olimpique) törzsét két angol, egy magyar, egy cseh, egy amerikai, egy svéd, egy orosz, egy argentin, két franciái, egy olasz, egy belga, egy ujzélandi és később egy német képezték. j Egy görög „merész" ittlété Eleinte Parist és a huszadik század kezdetét szemeltem ki az uj olimpiai időszak megnyitásá­ra. Ezt azért tettem, mert legtöbb kortársammal egyetemben csalódtam az ujjáébredt Görögor­szág fiatalos erejében. Nem mertem volna Athént egy ekkora vállalkozás színhelyéül java­solni. A véletlen szerencse azonban váratlanul utamba sodort egy embert —• egy igazi, régi görögöt, világotjárt kereskedőt, amellett — őseihez hiven — gondolkodó és Írogató embert, Amit nem ismert, azt azonnal ösztönösen meg­érezte. Görögország hivatalos kiküldötteként je­lent meg a kongresszuson, noha félig párisi volt és két hónappal előbb még nyugtalankodva for­dult hozzám azzal, hogy fogalma sincs sport­ügyekről. Szinte magától jött, hogy barátok let­tünk. A kongresszus már megkezdődött, amikor igy szólt hozzám: „1900-ban nagy világkiállítás lesz Parisban és félő, hogy az olimpiai gondolat elsikkad benne ♦«4 — Miért ne lehetne Athén a szín­hely és miért nem 1896-ban?44 Bikelas Demetrion félszeg ember volt és az ilyen emberek képesek a legijesztőbb merészségre. Azonnal magamévá tettem javaslatát, amelyet már közben meg is bánhatott. Gyorsan kérdő­ivet tettem élébe, hogy válaszolja meg a követ­ező pontokat? terep/ segédeszközök^ szállodai/ társadalmi és munkabérviszonyok stb. stb. <— Huszonnégy óra leforgása alatt döntöttem. Két­ségtelen előnyt jelent és a szerény kezdet hátrá­nyát is kiegyenlíti ilyen esetben a gyors cse­lekvés. A kongresszus utolsóelőtti ülésén úgy a Bike­las, mint a magam nevében beterjesztettem a javaslatot. Általános, de kellemes volt a meg­lepetés és egyhangú a szavazás* Eldőlt tehát, hogy az olimpiai gondolat esz­mei repülőgépe, amelynek tervét az imént elké­szítettük, Athénben fog megépülni és hogy 1896 tavaszán erről a 'híres és tiszteletreméltó hely­ről fog felszállni világkörüli, hóditó útjára, * * *; Negyven év előtt... Fel kell tételeznünk, hogy a készülék terv­rajza nem lehetett rossz, mert hisz' ma is válto­zatlanul ugyanaz, mint alapításakor volt. Negy­ven esztendő telt el azóta és nagy, távoli utakat tett meg ez idő alatt, mind nehezebb terheket kellett viselnie, mind nagyobb akadályokat kel­lett áthidalnia. Még semmi jele sem mutatkozik az elhasználtságnak. Görögországban minden a politikai harcok tárgya. A kormánypárt, Tricoupis miniszterelnökkel élén és a Delyanni vezetése alatt álló ellen­zék 1894 ősze óta hevesen csatázott az olim­piai játékok miatt, Tricoupis hallani sem akart róla. Pedig jellemes és müveit ember volt, sajnos azonban nagyon is makacs. Görögország ugyan­is akkoriban súlyos anyagi helyzetben volt. Az európai nagyhatalmak már-már beavatkozásra gondoltak és Tricoupis ebben a helyzetben azt az elvet vallotta, hogy egy ennyire eladósodott állam nem rendezhet hitelezőinek háta mögött „ünnepélyekéit'*. Nem akarta belátni, hogy ezek az „ünnepélyek'* egyrészt távolról sem igé­nyelnének akkora összeget, amint azt ő elkép­zelte, másrészt teljesen figyelmen kívül hagyta azt, hogy a kereskedelem és hajózás s a főváros egész üzleti élete tetemes bevételhez juthatna az olimpia által. Főleg pedig nem gondolt arra, hogy mekkora lökést adhatna az olimpia az egyetemes sport ügyének. Ebben különben egyezett a világ valamennyi politikusával, az angolokat sem kivéve. zetők, hogy a kereskedelem, ipar és üzleti élet mekkora jövedelemhez juthatna a sport által. A mai nemzedék el sem tudja képzelni, hogy milyen felfogás volt akkor uralmon. Mindenütt, még az angolszász országokban is azt tartották a sportról, hogy az egy fajtája a „szórakozásnak'*. Igaz, hogy egészséges szóra­kozás, a fiatal embernek edzi izmait, sőt a jel­lemére is hatással van, az érett férfiút jó erőben tartja... — de mégiscsak szórakozás. Ha ak­koriban valaki megjósolta volna, hogy negyven évvel később sok állam kormányában sport- miniszterek fognak ülni, bizonyára őrültnek tar­tották volna. Egy haszonegyesztendős hadiárat „Egy huszonegyesztendős hadjárat'* cimü, időközben teljesen elfogyott, de azért sok köz­könyvtárban még megtalálható, 1908-ban meg­jelent könyvemben beszámoltam ennek az első újkori Olimpiának viszontagságos sorsáról. Ma, amikor az egészet nagyobb távolságból áttekinthetem, még világosabban látom azt a je­lentős szerepet, amelyet az olimpiai kérdésben egy, korunknak leginkább félreismert és megrá­galmazott alakja játszott. Konstantinra, Görögország királyára gondo­lok. Elégtétellel állapítom meg, hogy a személye iránt érzett tiszteletemben és bizalmamban sem­mi sem ingatott meg. A legtöbb esetben visszás állapotok áldozata volt és mint minden ember, Az angolok még arra sem mutattak bajlandósá- j gyakran csalatkozott, de nyíltsága, őszintesége got, hogy más népek sportolóival érintkezzenek 1 és egyenes jelleme a legádázabb támadásoknak és teljesen figyelmen kívül hagyták a felelős ve-1 és sértéseknek is felette állott. ít, VILMOS) TEDDY ROOSEVELT, P01NCARÉ STB. LEVELEI COUBERTIN KÉZIRAT* Az első pillanattól kezdve felismerte, hogy mekkora jelentősége és hatás? lehet az olim­piai játékok felújításának, hogy mekkora ne­velési segédeszközt jelentene nemcsak saját nemzetének, hanem az egész civilizált világ ifjúságának. Ha egyszer egy ügynek odaadta magát, soha sem vonult vissza attól. Mindig számíthattam támogatására, valahányszor szükségem volt rá. És támogatása mindig értékes is volt, kezdet­ben egyenesen nélkülözhetetlen. Az akkoriban még trónörökös Konstantin az első játékok elő­készületeihez világos értelmével, biztos és mér­téktartó Ítélőképességével s nyugodt, szolgálat- kész akarással járult hozzá. Segítségére voltak fivérei, Miklós és György hercegek és az első olimpia idején végig a szabályozó s rendet te­remtő egyéniség maradt. Történelmi pillanat A játékok husvétkor zajlottak le. Ebben az esztendőben (1896) szerencsés véletlen folytán egybeestek a katolikus és görög-keleti húsvéti ünnepek s igy a szabadságok is. Diadalmas két hét volt. Amerikai, angol, francia, német, svéd és ma­gyar csapatok szerezték meg az elsőséget. De a többi nemzet lobogói is ott lengtek az ár­bocokon. Görögország megnyerte az első ma- ratboni-futás diját, amelyet Breál Mihály francia tanár ajánlott fel nagy lelkesedeéssel. A győzel­met egy görög pásztor vívta ki, akinek txéning- je böjtből és imádságból állott és aki a verseny előtti éjszakát szentképek előtt térdelve töltötte. Ellenfelei, noha „tudományos44 edzéssel ké­szültek a versenyre, lemaradtak mögötte. Mekkora diadala volt ez a lelki erőnek és — a történelemnek! A célbaérkezés pillanata meg­rázó volt. Úgy tűnt fel, mintha ezzel a győzelemre elszánt paraszttal kétezer év futott volna be Perikies ragyogó márvány- stadionjába. Hatvanezer néző ugrott fel helyéről és a törté­nelmi pillanat mámorában egyetlen qrditás töl­tötte be az athéni stadiont. Azóta számos ma- rathoni versenyt éltünk át, de hasonló izgalom egyiket sem kisérte. Egy eredményt kétségtelenül hozott ez az olimpia. Miként két évvel előbb a Sorbonne- ban, amikor hirtelen felcsendültek a kétezer- éves apollói himnusz harmóniái, úgy érezték át az 1896. évi Olimpia résztvevői, hogy ezeknek a játékoknak semmi közük sincs a közönséges izomversenyekhez. Ezúttal más történt... Amikor György király kinyilatkoztatta a szent tételt: „Az újkori Olimpiai játékok ünnepét megnyitom44 és a megnyitás estéjén a Parthenon szikláin fellobbant a szent láng, amikor minden győzelem után "felsiklott a stadion árbocára a győztes nemzetének lobo­gója, az ágyuk eldördültek, ezernyi fehér ga­lamb röppent a stadionból az égnek és az énekkarok dalosai ajakán felzendült a gyönyörű olimpiai kantáié — akkor valóban megkezdődtek az olimpiai játékok. A rniü —* történelem lett.. „ Olimpia és a nemzeti szabadságharc „All <ih!s is your Work" (Mindez az ön müve)' — mondotta nekem Gebhadt német delegátus, akivel mindig angolul beszéltünk. A Nemzet­közi Olimpiai Bizottság tagjainak csoportja a királyi hercegek oldalán a vállalkozás tartóssá­gát és nemzetköziségét jelképezte. Ezt, ilyen formában megtartani és csorbitatlanságát meg­őrizni, eltökélt szándékom volt. A díszpáhollyal szemben sorakozott fel a hazafias lelkesedés mámorában élő görög nép, amelyet boldogított az a tudat, hogy Athén lesz állandó színhelye ennek az ünnepnek és négyévenként fogadhat­ják a külföldi látogatók áradatát s az ezzel járó jövedelmet. Egész Görögországot megejtette ennek a színjátéknak a varázsa s a dicső mült emléke kísértett a hirtelen valósággá vált Olim­pia nyomán. Bekövetkezett egy formája a mo­rális mozgósításnak. Az ünnepi játékokra min­denünnen befutottak az önkéntes adományok, még az akkor az anyaországtól elszakított atho- si sziklakolostorból is. Mig az olimpia felélesz­tését a külföld csak fényesen csillogó esemény­nek tartotta, addig az a hellén gondolatvilágra rendkívüli gyujtóerej-ü hatással volt. Amikor egy évvel később Kréta felszabadítá­sáért kitört a görög-török háború, az olimpiai játékokat okolták ennek felidézésében. A játékok ürügye alatt folytak a háborús előké­születek — úgymond — mert ekkor gyűltek egybe Athénben a külföldi görög kolóniák kül­döttségei, hogy a támadást elhatározzák. Ezek­nek a vádaknak kevés alapjuk volt. Ha csak a„ nem, hogy a játékok siettették a mozgalmat, amely akkor már hatalmas módon meg volt szervezve ♦ £ nsssai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom