Prágai Magyar Hirlap, 1936. július (15. évfolyam, 148-173 / 3997-4022. szám)
1936-07-12 / 157. (4006.) szám
6 Í936 Július 12, vasárnap, BESZÁMOLÓ írja: Sándor Imre A kassai strandfürdő Kezdetiben nem volt semmi, csak a Hernád és a Malomárok habjai nyaldosták a kassai partokat és ezekbe a habokba máriogatta magát nyári hőség idején a kassai polgárság. Fiatalja és öregje. Inkább a fiatalja, mert az öregje akkoriban még biztosabb óvintézkedésnek tartotta a hőség ellen a leeresztett zsalngátereket és a jégbehütött vizes bort a Báránykán, Bankón, vagy kint az Etpreskert- ben. Azaz, volt egy uszoda is a Hennádon, a Rei- ier bácsi uszodája, de oda alig jártak fürödni a fiatalok, mert nem volt érdekes. Érdekes a Reiter-keribem csak a ribizlibokrokon levő ellopható ribizli volt és a művelet elég köny- nyen ment fürdés nélkül is. És volt ezen ki- vül és ma is szilárdan áll: a katonai uszoda. És aztán a háború alatt — vagy után — egyszerre csak eltűnt a Reiter-usaoda., Egydáliák közül, óriási térség Játékra, homokjátszótér, romantikus kőrakás, vendéglő, ká- véhiáa, a kávéházban billiárd! A város ural a krízisnek megfelelően tul- óivatosan spekuláltak, a széip fürdő máris kicsinynek mutatkozik. A medencék kicsinyek, az öltöizőkabin kevés. A nagy területen jövőre már újra épitenek, úgy hallom: újabb kabin- sorokat és még egy medencét. A fürdőt néha úgy megrohanják, hogy óraszámra le kell zárni a pénztárt és a kintrekedtek százai tolonganak a lezárt ajtók előtt. Vannak egyéb hiányosságok Is: például a két oldalról a fürdőhöz vezető ut hallatlanul sivár, az úttest sáros, göcsörtös, az ut egyik oldalán kopár tűzfal emelkedik, meztelen, töredezett téglákkal, az embernek az az ér- izése, hogy gyárudvarra 'érkezik, nem pedig — a Riviérára. Városunk urai sütkéreznek a strand napsütésében és a népszerűségben, amelyet az uj vívmány szerzett számukra. A magyar- párti városvezetők a jó gazdák módjára üldögélnek a jó nádkarosszékekben és sétáinak föl és alá. A magyarság általában nagy igenléssel viseltetik a strandifürdő iránt, ott látni a magyar társadalom (minden rétegét imponáló többségben. Életképes réteg vagyunk, gondolom, részt veszünk intenziven a kollektív élet minden uj megnyilvánulásában. Nem tudóim, az időpont volt-e különös — vasárnap délután hat órakor történt látogatásom — én csak magyar szót hallottam a strandfürdőben. A véletlen furcsa megnyilvánulása, gondoltam, hogy a tizennyolc százalékos kisebbség szinte százszázalékosan el- öizönli ezt a városi közüzemet. Ha valami idegen vetődbe ide, talán még helytelen fogalmakat szerezhetne a város lakosságának nyelvi statisztikájáról. De nem, nem lehet tévedés, a fürdőben csak szlovák feliratok vaunak — egyetlenegy magyar felírás sincs — az idegen rögtön láthatja, hogy milyen városban jár... Csak a helybeliek, főleg a helybeli gyere* kék miatt fogott el egy kis aggodalom. Há például egy úszni nem tudó magyar gyerek vagy magyar felnőtt a mély medencébe téved, ahol mindenütt testmagasságon felüli a víz... De nem, bizonyára nem lehet haj. A gyakorlat és az az uj érzék, amelyet a gyakorlat fejleszt ki, megvédi a nyelvtudatlant az élet különböző veszélyeiben. Némi gyakorlat után, úgy vélem, a magyar gyermekek pontosan eligazodnak a szlovák felírások között, ahogy például Lundenburgban, a csehszlovák—osztrák határállomáson is eligazodnak az utasok a francia feliratok között. Mert már ismerik a járást. Vagy ha nem, hát kérdezősködnek. Szerencsétlenség alig történhetik. Ha történik is, az statisztikailag elenyészően kevés. Kipusztulnak az eszkimók szer hazatértem Kassára és nem volt többié a Reiter-uszoda, sem a hid, amely hozzá volt építve. Nem tudom, mi történt vele, de úgy képzelem, hogy a háború Ínséges, tél- vizes idejében feltüzelték a fürdő és hid valamennyi deszkáját. Aztán egyszer híre járt, hogy a Gát felé, a Malomárokban van egy városi uszoda. Kimentem oda egyszer fürödni, mert ekkor átmenetileg felnőtt voltam és ekkor nem járhattam a nagy Hermádra, a Heringes alá, ahol pedig gyerekkoromban egészen szenzációs fürdőzések folytak napi nyolc órai munkaidővel. Nos, volt egy pár összeácsolt rozoga kabin az „uj“ városi uszodában, amelyben éppen csak úszni nem lehetett, mert elfelejtették kiásni a medrét. Aztán jött a nagy szenzáció: a katonaság megépítette a Gajda-fürdőt és Kassa közönsége akkor először lángolt fel a strandolás lázában. Mirigyért az első évben akadt néhány rosszakaratú bajkeverő, ezek azt állították, hogy a Gajda-fürdő vize piszkos és bűzös, mert nincs lefolyása. A nagy élvezők), akiknek szaglását kezdetben elkábitotta a kétnemű szábad fürdőzés kéje, csak évek múlva jöttek rá a szagra és — egyszerre elapadt a Gajda-fürdő közönsége. Puritán lelkű és puritán testű emberek egyszerre megint felfedezték a tiszta és fagyasztóan hideg vizű katonai uszodát és a jónevelésü többség követte őket. Aztán telt-mult az idő, viharoztak a városi közgyűlések és számtalan ilyen vihar mélyéből megszületett most végre tisztán, üdén, virágosán, nedvesen, hűvösen, sörrel, borral és egyéb erjesztett és égetett italokkal AZ UJ KASSAI STRANDFÜRDŐ. — Kimondhatatlan áldás nekünk ez a kis víz — mondta egy világot járt, igen müveit és értelmes barátom, aki mindig az epiku- reizimus szabadszója és szabad hirdetője volt — bocsáss meg, sietek haza ebédelni, mert utána rögtön ki akarok menni a strandra... a családommal. (Ah!) — Nagyvilági élet folyik itt, kérlek — magyarázta egy közeli rokonom — mióta megnyílt a strandfürdő. Az emberek eddig se feszültek meg a munkában Kassán, hiszen a nagy munkanélküliség, ha nem volnának oly szomorú következményei, direkt megfelelne a város lelki formájának, de most aztán... Minden érdeklődés csak a strand körül forog. A családok reggel kivonulnak, a családfenntartók délben utánuk rohannak irodából, rendelőből, üzletből, kint ebédelnek a strandon, papirosból és termoszból, utána feketéz- nek a strand kávéháziéban, aztán szemérmesen eltűnnek egy-két órára, mintha a munka után mennének és hat órakor imár megint kint van minden férj a strandon. — Láttad már az uj strandfürdőt? — ezt kérdezte minden barát egynapos tartózkodásom alatt és valóban ki kellett menni megnézni, hogy azt válaszolhassam: — Láttam, gyönyörű. Hát valóban! Egy kis Biarritz van oda varázsolva a régi tüzoltóigyakorlótár és az egykori Jégpálya helyére. Két nagyobb és egy kisebb medence, körülvéve lábfürdőmeden- cével és virágágyakkal, úgyhogy a cipőben járkáló szemlélők kénytelenek a virágágyak szélébe taposni, mivel nem akarnak cipőiben láb,fürdőt venni. A virágágyak nagy gondot okoznak a városnak, külön városi rendőr ügye] rájuk. Láttam, amint egy gyerek labdája beleesett a virágok közé, a rendőr hosszan szónokolt, imajd kegyes kézmozdulattal megengedte, hogy a gyerek kihozza labdáját a A civilizáció legyőzi a világ legszívósabb népét A terméketlenség földje, ahol nem ismerik az éhezést és a börtönt ■■■ ■■■ Grönland európaizálódik >«■ ■■■ Kopenhága, július 11. (MTP) Madách híressé vált mondásának, hogy „sok az eszkimó, kevés a fóka“, hovatovább igazán csak képletes értelme lesz, — mert a valóságban egyre kevesebb lesz az eszkimó s ma már bizony sokkal több a fóka, pedig fóka is kevés van. A tiszta- fajú eszkimók ugyanis teljesen kiveszőben vannak. Ennek a szerencsétlen emberfajnak, amely a világ legterméketlenebb s legmostohább részébe menekült magának hajlékot s hazát teremteni, folytonos harcokban kellett állnia a földjére tóduló hódítókkal. Ki hinné el, hogy még ezen a kopár és fagyos földön sem tudott nyugodtan élni egy nép, még erre a földre is fájt a hódítók foga s még innen is ki akarták hajszolni a gyöngébbet. Mint a most kiásott vlkingsirok leleteiből kiderül, az elsők voltak a vikingek, akik az eszkimókat ki akarták szorítani Grönlandból. ök vetették meg az állattenyésztés alapjait Grönlandban. Állatokat telepítettek oda, juhokat, kecskéket, sőt szarvasmarhákat, az állatok azonban nem bírták az éghajlatot s a harcos nép is kénytelen volt meghátrálni az időjárás elől. Az eszkimók szívóssága, igénytelensége győzött ebben a küzdelemben. Halászai a futószalagon A második nagy hódítási, vagy ha úgy tetszik: európaizáló mozgalom a tizenhetedik század elejére esik s a híres cethalflotta indította meg. Most tartunk a harmadik kísérlet közepén, vagy talán már a vége felé is. Ezt a mozgalmat í 721-ben indították el s célja az, hogy az eszkimókat végleg kiszorítsák Grönlandból s úgynevezett modern európai embertípust neveljenek a helyére. Az eszkimó a múlté — mondják a grönlandi nacionalisták —, a ma embere: a grönlandi. A grönlandiak rendkívül vallásosak. Különösen a dán missziók téritő munkája járt eredménnyel. A bennszülött szorgalmas templomlátogató. Már régen elveszítette befolyását, sőt szerepét a hajdani eszkimóélet egyik nevezetessége s hatalmassága: az angakok, aki amolyan varázsló volt. A varázsló gyógyítással is foglalkozott, amolyan indián csodadoktor volt. A lakosság rendkívül hitbuzgó, de azért bizonyos régi szokásokat megőriztek s hódolnak nekik, A grönlandiak életformái is megváltoztak. A fókavadászat —• különösen azóta, mióta a Délnyugatgrönland partjain majdnem teljesen kipusztitották a fókákat -— alábbhagyott. Az eszkimók ugyanis halászattal nem igen foglalkoztak, csak a legvégső esetben. Szervezett halászat azonban nem volt. Ezt csak legújabban szervezték meg. Ma központilag van szervezve a halászat. A halakat be kell szolgáltatni az úgynevezett „Grönland Styrelse" raktáraiba. Ez a dán igazgatóságé s minden kiló halért 7 őrét fizet. Minden családnak egy tagja a munkaközösség rendelkezésére áll, a kifogott halat besózzák és ötvenkilós csomagokba rakják. A sós hal az in- ségidőn, vagy túlságosan hosszúra nyúló télen átsegíti a bennszülötteket. A grönlandiak már évek óta nem ismerik az éhezést. A halászat júliustól októberig tart. Szisztematikus, pontos munkával folyik a halászat. Szakértők járják be motorcsónakon a partokat s figyelik a halhuzás irányát. A partigazgatóság jelentései és útmutatásai alapján látnak hozzá a halászok a munkához. Szóval valósággal futószalag-módszerrel megy itt a halászat. A legyőzőn Ínség A fóka- és cetszalonna meglehetősen ritka manapság. Úgyhogy a szigetigazgatóságnak gondoskodnia kellett arról, hogy a lakosság megfelelő pótélelmiszerekhez jusson. Ezért megszervezték a prém- és borkereskedelmet és bizonyos ritka és értékes bőrök eladását monopolizálták. A monopólium természetesen az igazgatóság kezében van. Az igazgatóság viszont élelmiszerkantinokat állított föl a falvakban, ahol a lakosság igen alacsony áron bevásárolhat mindent, amire szüksége van. Elvégre a monopóliumon az igazgatóság elég sokat keres. A kantinokban kapható liszt, kávé, cukor, tea, rizs, bab, kenyér, üveg- és mindenféle szövetáru, sőt puska és töltény is. Egy németgyártmány u Mauser-fegyver ára 16 dánkorona. És természetesen a grönlandiak kedvenc csecsebecséi sem hiányozhatnak a raktárból: üvegkalárisok és üveggyöngyök. Ez a tipikus gyarmati áru, amely a modern indusztrializmus szellemében európaizálja bennszülött népeit a földnek, Grönlandban is átformálja az életet, kivetkőzted régi hagyományos köntöséből és stílusából az embert s beöltözteti az európai nagyipar konfekciós árujába. Ez a fajta európaizálódás természetesen magával hozza a nagyfokú vérkeveredést is. A dán hivatalnokok nagyon gyakran vesznek el eszkimó leányt feleségül s ha nem, hát majdnem mindegyiknek bennszülött leány a kedvese, mint ahogy ez a világ minden táján, ahol gyarmatositás folyik, szokás. A szekszuális megtartóztatást az eszkimók nem ismerik. A házasságon kivül született gyermek nem szégyen, sőt amennyiben apja európai ember, még külön dicsőséget is jelent az anyára nézve. Ennek a dicsőségnek külső jelét is adják, a leány, akinek európaitól van gyermeke, egy zöld szalagot visel a' hajában. Természetesen ezek mindig a legszebb és a legegészségesebb leányok, éppen ezért a keverék-gyermek nemcsak, hogy éppen olyan kitartó és egészséges, mint a tisztavérü eszkimó, hanem rendszerint még erősebb is. Ezen az utón valóban egy ma- gasabbrendü embertípus kezd kialakulni. Köztudomású, hogy Rasmussen édesanyja is eszkimó leány volt. A népkultura aj embertípust alkot A civilizálódásnak és európaizálódásnak egyik fontos eszköze az iskola. Grönlandon tizennégy- éves korig minden gyermek köteles iskolába járni. A tanítók grönlandiak, akik a goodthaabi szemináriumban nyernek kiképzést. Goodthaab- ban van még egy nyomda is, ahol grönlandi újság jelenik meg, természetesen csak negyedévenként. Szerény könyvkiadóvállalat is működik itt, a megjelenő könyvek kivétel nélkül a szeminárium tanítóinak munkái. Világhírű munkák lefordítására gondolni sem lehet, minthogy számos olyan fogalmunk van, amiket a grönlandiak nem ismernek. A kiváló egészségügyi intézmények is az euró- paizálódást szolgálják. Az ország egészségügyi intézményeit kilenc orvos vezeti s a kórházakban a bennszülött megtanulja becsülni a tisztaságot, pontosságot és az európai háztartást. Az általános civilizálódásnak mindenütt éles külső jeleit lehet látni. A testalkatuk, a koponyaformájuk, az arckifejezésük megváltozik a bennszülötteknek. A ruházat anyaga bőr helyett szövet lesz. A tiszta nyerskosztot már sehol sem ismerik, sok lisztes ételt esznek, sőt hüvelyes főzeléket. A kajak, a vadászcsónak sem készül többé fókabőrből, hanem vitorlaponyvából. Az umijak, az úgynevezett asszonyhajó pedig fából készül. A szigony is kiment a divatból természetesen, puskával vadásznak. Az Írni- és olvasnitudás általánossá vált, a grönlandiak szeretnek Írni és olvasni, a leveleket belföldön bélyegmentesen továbbítják. Az európai életnek egyetlen intézménye hiányzik Grönlandon, de nincs is rá szükség. A börtön. A grönlandiak nem követnek el bűnöket, még apróbb kihágások sem fordulnak elő. A nehéz életharc s egymás élethez való jogának teljes elismerése a világ legbékeszerctőbb népévé tette a grönlandiakat. ............................... A LONDONI WOOLWICH-AR SENAL FŐBEJÁRATA, ahol a napokban szörnyű robbanás történt, amely több halálos áldozaföt követelt.
