Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)

1936-06-09 / 131. (3980.) szám

4 <PRAGAlA\AG^ARHlRI)AP 1936 Junius 9, kedd* A népszövetségi ligák uniójának glasgowi kongresszusán az alapszabálymődositás kérdésében a kisebbségek álláspontja győzött A csehszlovák javaslattal szemben a többség Szüilő Géza állás­pontját fogadta el ■ Megmarad a kisebbségi ligák Önállósága 2 áru, f. 20 ez., 0 m., Hlmka-szaikadtáiroik 404 ez., 7 un., szlovák ikenszoc. ezafasmervazaet 241 ez., 4 un., szlovák vasutasok 120 ez., 2 m. Teg­nap 1889 érvényes szavazatott adtaik le és 30 'mandátumot osztottak ki. Az előző községi vá­lasztásnál 2255 szavalatra 36 mandátumot osz­tottak. Nemesoroszi (zeelizá járás): agr. 84 ez., 2 un., Tépaimiinfcások 104 ez., 3 im., okszp. 191 sz., 5 m., mnp. 131 sz. 4 m., f. 40 ez., 1 m. Magyar bőd: agr. 137 ez., 6 m., okszp. és mnp. 203 sz., 7 m. inezoc. és szoedem. 67 ez., 2 ni. — A múlt al­kalommal egységes listát nyújtottak be, de mert az agrárak maguknak vindikálták a.z egéez községet, ezért most tötbb lista volt. Kárpátaljai eredmények Makkosjánosi (beregs'záezi járás): agr. 177 sz., 6 m., k. 81 ez., 3 un., okszp. és mnp. 74 sz., 2 m., szocdem. 62 ez., 2 m., Hmatiik csoport 65 ez., 2 m., Medly egységes magyar csoportja 59 ez., 2 m., Jubav-csoportja. 40 sz., 1 m., falusi munká- sok csoportja 25 sz., 0 m. Gát (beregszászi járás): agr. 99 ez., 3 m.. szocdem. 48 ez., 1 un., k. 402 sz., 14 m., mező- gaz dasági mnnkáeok 45 ez., 1 m., mnp. 72 sz., 3 m., szocdem. kereskedők 67 .sz., 3 m., Lyryng ma­gyar csoportja 60 ez., 2 m., köztársasági mun­kások 87 sz., 3 m. Csorna (beregszászi járás): agr. 114 sz., 7 ■m., szocdem. 24 ez., 1 m., nezoc. 19 ez., 1 m., k. 33 sz., 2 m., egységes magyar csoport 81 sz., 4 m. Előző választásoknál: agr. 186 sz., 12 m., ezoc- dem. 18 sz., 0 m., k. 5 ez. 0 m., oksizp. és mnp. 58 ez., 3 m. Drysina (munkácsi járás): agr. 264 ez., 7 m., szocdem. 61 sz., 1 m., k. 299 ez., 7 m., mnp. 355 sz., 9 m., Előző választásnál: agr. 236 ez., 7 m., k. 301 ez., 9 m.., mnp., 305 sz., 8 m. Eszeny (ungvári járás): agr. 367 ez., 11 m.. telepesek 46 sz., 1 m.,, kieeszenyei agr. 58 ez., 2 m., szocdem. 130 sz., 4 m., kieeszenyei ezoc- dem. 4 ez., 0 m., uszoe. 73 ez., 2 m., k. 45 sz., 1 m., kö'zségi csoport 80 ez., 2 m., mnp. 77 sz., 2 m., okszp, 114 sz., 4 m., braniicsdárok 38 síz., 1 m., Az eilőzö községi válasz- tásmáil: iagr. 52 sz., 2 m., ezocdem. 200 ez., 7 m„, k. 132 ez., 5 m., rokkantak és iparosok 33 ez,. 1 m., községi csoport 342 ez., 12 m., mnp. 69 az., 2 m., csehszlovák ruezin-ceopart 31 sz., 1 m. A téicsői választási eredményeket lapzártáig még nem kaptuk meg. Á felsorolt községeken kívül Szlovenszkón ée Kárpátalján még néhány községben tartot­tak tegnap képviselőtestületi választásokat, amelyekben pártjainknak nem volt jelölő Listá­juk, ezért a részletes eredményeket nem ismer­tetjük. Glasgow, junius 8. A népszövetségi ligák nemzetközi uniója most tartotta kongresz- szusáf Glasgowban. Angliában ma a legerősebb és legna­gyobb befolyással biró társadalmi szervezet az „International Federation of League of Nations-Societes", a népszövetségi ligák uniójának angol tagozata. Ez buktatta meg annakidején Hoare angol külügyminisztert s ennek befolyására támadt olyan élies el­lentét Anglia és Olaszország között. A ve­zetője lord Róbert Cecil Murray, a világ­hírű nemzetközi jogász s tagja az angol po­litikai és tudományos világ majdnem min­Léva. junius 8. (Saját tudósítónktól.) Léva város képviselőtestület© péntek este féltizen­egyig elhúzódó ülést tartott, melynek na- gyoíbihrésze időfecséirlő, ofcnélküM 'szociáldemo­krata támadás okkafl' 'telt cl. A közgyűlést vezető Antal Gyula városbiró napirend előtt pozsonyi útjáról számolt be. Be­jelentette, hogy az országos hivatalban nyert értesülése szerint az állam átveszi a városok és községek adósságainak felét. Ezután a vá­rosi villámosüzeim átszervezéséiről nyilatkozott. Megállapitotta, hogy egyes lapok oélzatos köz­leményeket hoznak a vilLamosüzemröl. Tény, hogy az üzemnél történtek szabálytalanságok, — mondotta a városbiró, — de az eddig meg­állapított kár megtérült. A vizsgálat tovább folyik, s befejezése előtt nincs módjában a közgyűlést bővebben tájé­koztatni. Nincs semmi leplezni való, de helyte­len lenne ©lőre pálcát törni a mulasztást elkö­vető tisztviselők fedett. Ezután áttértek a na­pirend tárgyalására, melynek során Bairtys Vladimír szociáldemokrata ideges és hangos den kimagasló személyisége. A glasgowi gyűlésre nagyon sokan jöt­tek el* Érdekesebb azonban, hogy kik nem jöttek el. Távolmaradtak: az olaszok, a né­metek, a románok és a jugoszlávok. Csehszlovákiából a csehszlbvák liga egész vezérkarát küldte ki. Ott volt dr. Sláviik György varsói csehszlovák követ, Zilka, dr. Kral, dr. Peske egyetemi tanár s még dr. Kosé külügyminiszteri osztályfőnök jött ki Angliába erre az alkalomra. Dr. Baxa eddigi képviselőtől elvették a mandátumot. A csehszlovákiai német ligát Rutha mérnök, Henlein bizalmasa, a csehszlovákiai magyar viselkedése miatt zajos jeleneitekre került a sor, amelyeknek csak az elnök többszöri figyel­me ztetése vetett véget. A közgyűlés elfogadta a csatarnaügyiben a vállalkozóval kötött meg­egyezést, elhatározták több ucoa szabályozá­sát s egy munkásház építését. Majd Weisz Jakab és Bartys Bíladiimir szo­ciáldemokraták támadó éllel a villamositeliep ügyével foglalkoztak. Antal városbiró kije­lentette, hogy az alaptalan támadások tervsze­rnek éis oélzatosak. A vilamostelepen a vizs­gálatot aiz elöljáróság kezdeményezte, nem pe­dig Weisz Jakab. Weisz ezután a vágóhídi ilr letékek miatt támadta a városbirót. Antal Gyu­la városibiró, aki a város ügyeivel a legoda- adóbban és a ilegleLkdismerezesebben foglalko­zik, kijelentette, hogy bátran szembenéz a tervszerűién indított támadásokkal, mert meg van győzőid ve arról, hogy munkásságában nem fognak találni kivetni valót. Ezután 'beigazol­ta a városbiró a támadások alaptalanságát. Beszéde után a baloldal magatartása is barát­ságossá változott s az izgalmakkal telített köz­gyűlés nyugodt hangulatban fejeződött be. ligát pedig dr. SzüllŐ Géza nemzetgyűlési képviselő, a magyar liga elnöke képviselte, A kongresszuson a szankciókkal, a néme­teknek a zsidókkal szemben követett eljá­rásával és a japán konfliktussal foglalkoz­tak beható bizalmas tanácskozásokon, majd a nyilvánosság előtt is. Ugyancsak napirendre került az alapsza­bályok módosítása is s ebben a kérdésben a csehszlovák liga terve került él'es meg­vitatásra és a vita átterelődött a köztársa­ság kisebbségi politikájára is. A csehszlovák liga ugyanis azt kívánta, hogy minden országban csak egy liga le­gyen s a nemzetiségi szervezetek adják fel eddigi önállóságukat és olvadjanak bele az egységes ligába. A nemzetiségi ligák részé­ről ez eddigi jogaiknak feladását jelentette volna, érthető tehát, hogy minden igyeke­zetükkel azon voltak, hogy a csehszlovák liga terve ne valósulhasson meg. Ezért volt a vita meglehetősen hosszú. Három ülést vett igénybe s abban J. C. Gamett, az an­gol ligák főtitkára, dr. Struge egyetemi ta­nár, lord Dickinson, dr. Huegi svájci egye­temi tanár, Rutha mérnök és dr. Szüilő Géza vettek részt. A vitát dr. Szüilő Géza vitte, aki úgy az eredeti alhoszabályok, mint a csehszlovák liga által benvujtott módosító javaslatok­kal szemben foglalt állást. Éles, sokszor kritikus hangon támadásba ment át, úgy hogy kétszer is kiküldtek uj szövegező bi­zottságot. A csehszlovákiai németek ugyan­ezt az álláspontot foglalták el. Végül is győzött a német-magyar álláspont. A ligák tettes önállósága megmarad, sőt a csehszlo­vák köztársaság különleges nemzetiségi összetétele miatt a ligák közötti súrlódá­sok elintézése a genfi központi tanács ha­táskörébe került. A szankciók kérdésében lord Cecil állás­pontját a ligák egyhangúan elfogadták. A németországi zsidóüldözés kérdésében is egyhangú határozatot hoztak. Összeomlik a szociáldemokratáknak a lévai városbiró ellen indított támadóbadjárata Újabb városi közgyűlés az alaptalan támadások legyében MÁJUSI ASSZONY KIS REGÉNY Irta: LUZSICZA TIHAMÉR (5) S mindent feledve újra elfogta a boldogság érzése. Szereti ezt a férfit, igen, szereti, határ­talan szerelemmel — és akarja és szeretni fogja — ha lehet — jobban, mint eddig. Ezt mind — elmondja most a férfinek. Ezt mind — végre egyszer — a térdei köré fonja nyíltan — a férjének. Valami űzte, hajtotta belülről — siess — siess — elkésel. De, mi lesz — ha küld? — Mi lesz — ha kér­dez? — A kétkedés gyáva, sikamlós gondolatai vál­toztak agyában. Egyetlen gondolatba kapaszkodott görcsös elhatározással: hogy ő most — nem megy el. Csak most — nem. Csak ez egyszer — nem. De, de — mi lesz — ha küld — ha kér­dez? . .. Kétkedések görcséből szabadult ránditással szakította ki magát — valami lefogta szemét, nem bírt feltekinteni.. . sietett, most már sie­tett . . . felnézett loppal, szeme éleset villant: a férfi most fűzte könnyed, ügyes mozdulattal felöltője gomblyukába a lila ibolya hullott vi­rágát. — és az aszony a térdei köré borult: — Csak most — csak ez egyszer ne engedj el . .. A férfi az ösztönérzések, lelkek reinkarnációi­nak találkozása utján — éppen ugyanide ért. Ismerte ezt az utat — tizenegy éve járta. Tudta, hol vannak. És mindig, csak ide szere­tett volna eljutni — — és ez — csak mára — sikerült. Hogyan? — Ide eljutni? — Hol is vannak? — Rémülten simitott homlokán., ismerte ezt az utat: tudta, hol vannak Nem téved? Az asszony — térdei köré bomló szőke haja fénylő világosan — válaszolt. Agya hirtelenrákapott, őrült galoppban gon­dolkodott. A nehéz veritek kiverte homlokát s hallotta, elkapta az őrült rohanásban roppant félelmek mélységei fölött száguldó idegei utolsó vijjogó-huhogását: Vigyázz! Vigyázz! Vigyázz! Vigyázott. Feltörő, bömbölő, jajgató, vijjogó ajkait ■— keményen szorította össze. össze — csak össze. Balkeze végtelen lágyan, szinte csak leté­vedt a bomlott, szőke hajkoronára és éther- könnyen simogatta. Rövid percek futottak hosszan. Amint kábán keringő hullámai agya tudatá­nak vissza-visszatértek s megvillantották előtte az utat — hol járnak és látta — nem, nem té­ved — érezte a halál közel lehelletét... Most, mint fáklyák tétova, imbolygó, rebbenő fényé­nél — újra világos lett előtte az ut. .. balkeze hirtelen vadul markolt a szőke dús hajtengerbe — ujjai, mint sima, gyilkos, gyors tőrök bizto­san szaladtak mélyen a szőke tenger rejtett utjain, körmei kéjesen, nyersen, mélyen vájták a habfehér nyakat ... Nem szisszent a fájdalomra. Elsötétedett, homály borult agyára — hogy újra fellobbanjon orv hirtelen száz fáklya fé­nye . . . megvilágítva a sötét utat — nem — nem tévedett. .. borzalom . .. Idegei felmondták a szolgálatot. Ajkai már-már felszakadtak. Minden ereje feszítésével görcsösen szorítot­ta ujjait a habfehér nyakon, körmeit belevájta — idegeit visszaszorította, keményen lefogta, vissza, csak vissza, felrángó ajkait össze, csak össze... Elsötétedett... Újra lágyan pihent keze a bomlott aranyon. Ismerte ezt az utat, tudta, hol vannak, csak sötét maradjon, sötét... Ismerte ezt az utat: tudta, hol vannak: nem kérdezett és nem kétkedett: — megnyerte az el­veszett csatát. Az asszony lágyan fonta karjait térdei köré, haja aranya ölében hullámzott s fülébe agyon­értett félszavak csengtek csalfa visszhangokat: — Csak most — csak ez egyszer — ne en­gedj el... Ezt hallotta? így hallotta? Jól hallotta? Az arany hajtenger néma, lágy hullámokat vert ölében... . ­Valahogy igy zuhant vissza erre a világra — öntudata első villanása volt: jobbkezével a telefonkagyló után nyúlt és száraz, rekedt han­gon adta az utasítást a sofőrnek: „János! Forduljon azonnal vissza. — Haza­mé gyünk!" A kényelmes kék Studebacker megtorpant, zökkent, kapcsolt, fordult, majd újra kapcsolt és nesztelen indult — vissza. AKI MINDENT VESZTETT. A férfi fagyott merevedetten tekintett bele a lassan hunyó kora alkonyba. A búcsúzó májusi napsugár álmos, rőt suga­raival bearanyozta bronzba keményedéit szi­kár alakját, de megtörött a rideg tekinteten s ijedten menekült a ma már vagy századszor fel­bugyborékoló értelmetlen kérdés elől: Mi volt? Szánalom? Szédülés? Szerfelem? Sze­szély? Az esthajnalpir közeledett nesztelen, szelíden s az egész nap folyt néma, komisz tusát lágy bársonyujjakkal simította. A férfi talán századszor, talán ezredszer gon­dolta végig a kínzó gondolatláncot, minden szemén meg-megpihent, mig az utolsó újra ele­ven fájón kapcsolódott bele testébe, leikébe: Minden elveszett. Már ott tartott, hogy szenvedélytelen hűvö­sen gondolkozott: A penates — sajátos tulajdonzománcot von a ház — istennőjére, és megfeledkezik arról, hogy a szobor — csak anyag, a test — csak szimbólum: az eszme, a lélek — szállásai. A lélek fölött pedig, ha lehet is — birtokot, tulajdont sohasem lehet — bitorolni. Az idealista tragédiája — s realizmusa: hogy ideáljait a saját képére — veri s a hang: hol cseng, hol kong, mert: az ideál tehet róla leg­kevésbé, ha helyesen, vagy hamisan — into- nálták. Megtörtén, csak szemében a bosszú kék lángjával indult — utolsó leszámolásra. A szétáradó villanyfénynél előkereste a fele­sége leveleit. Óvatosan fogta, szorította egybeössze a zilált, selyemszalaggal kócosra kötött csomagot. Nem akarta rendezni. Nem akart belétekinte- ni. Félt tőlük. így küldi vissza, amint van. Egy egyszerű kis kartonlapnak — mégis si­került. Kigyóügyesen csúszott ki a félőn szorító ke­zek közül, lepergett és a szőnyegre hullt hang­talan. A férfi egyetlen pillantást vetett rá. Megret­tent. Ismerte. Nagyan jól ismerte — mind. Nem emelte fel. Leroskadt a kerevet legszélére, szemében a büszke, bosszúálló láng hirtelen kihunyt és las­sú, fáradt mozdulattal takarta el két kezével a kihunytra hült, tükrüket vesztett üres tekintetű szemgödröket. A kartonlapról pedig elindult a betűk óriás* mindig győző, néma serege. Hogy várta ezeket a sorokat, rettegő reme­gésben — a felesége gyermekágya mellől. A felesége Irta. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom