Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)

1936-06-11 / 133. (3982.) szám

•iraip EfndBSj I9JU9TI3 zb qonisqtozsA ;sppBnrpy 99 qairrnjaq BqpqojJiq epqef B IBJipim ‘BSSB^nf aq?iajJ?; ipjusus zb jppqsi » X3oq ‘aiupsqejoi naM bjjb qBujBdBsa ipqpuim sp qpfjanS qnqizoq jppqsi b aoqqg •qpfjuozs ppjsq 19910X83 99 qpfiosoinq bjjbi -IPA 9901X83 teqinfjcq qazg *np goqpjp? £ S:pad oBqqipBioJBq b ‘Z osqosdpzqq b ‘£ mrq ►jós osi» zb X8oq ‘X8n Sipad S9 ‘jsj qpfiBizoqBJOs jpoppj BXípd B ;iBJpiBS3 jBdoso jpq B joqqg ’J0S inasq bjSbXiooioS HszaAauXSn ipupspjaAoqia SpsociBiXjpqBzg y -ejpibso ojoXa 89 (19Z9) Bf9)nj XSpu ‘afp^Ajpq jpq ‘(sndBq) ajaqiaa 9sipq X83 óba qBujedEsa y vet gioaad ouiouBq aszsjpq <>piM9Í?.r y qimpzs jojood X890 qssa 198 B XSn ‘p up inqipo as9A9| -ajpigj qBuppqBi b oaqzoq sppBrap; 119S 03X11 zb jsdBsa b bh luaiaf jojood *o 198 03X11 zy Tiuu9 niau jsoqpjpf osSspi zb Sipad inas ‘jfBiEi b nias zb XSoq ‘raSnj 9191 Bdoizso flAqaj uasajuizsztA b X8ba ‘pzoq rudoizso 9119 uasaSajjjjara ndBq b rqjaqis XSn iBsspSnj X8a jppqBj b Bq ‘qiaqi;S35i9iJ9 P119S „jaíjpsiq" b zg qirapzs tojnod uxojpq Xisare ‘ia qaujp „jajapipspi'1 nazaAaoXSn iBJipzg ‘qpzzaXisqai naqpiajjpj ipjoaija zb opXípd b ippqiq b X8oq •qniBpBiag *np ipqsoqpjpf sí ludnsa y Toqop sp idoja ‘uiSoj aqzaq pBqBZs jppqBi nrpuuqi -sp[o; b X8oq ‘np osqqB Spsquojnq 9383X1191 y *z 0qq9i9CnBiq1.ilj b mooSBq XqSnj y Vjspsfepqei (iq6gj) AqBnj v <)iiiiii.iniiii.iiiiin.iiiiii»riiiiii..iiiiii,.iiiiiiMiiiiii..iiiiii1.iiiiiii.iiiiiii.iiiiiiiliinii..ii[iii..iiHii.liniiii.iiiiii.,iinii,,iniii.«iiiiii.iiiiiii..iiinii.iiiiiii.iiiiiir.iiini..iiniii<iiiiiiMiimiiriiim« •uiauiia fn rpnani Efji oaoonnaj §9 ipiuia fn afiozoq ‘qizojipASara BspqB] b qaupiv ’8 TjuniozsBipA nBquipzg njatopd qipospm b qssa sjqsjsAai jjazaqjpaq uaqqospq ipaduu ippaq y 'L "I3U3ZB BJpoinpzs auuaq uba Bqjpq ‘ja psba -10 Sjpuira jojBAOJ „qaiaAai sim“ y *9 •azssQ pgjfnXo qpzs pSpA au ;o8psrn zy 'g •UBqpAupjB BuqBSaozs dBq fquapuiu qq9in-qqoia jBuqB»nf f! •pou-A8Bq gaq 11393jn ipiBpio psjni JidBd b ‘jaqaAi^AjCsj b aApAiq ‘jaujajazs juia; qozoq UBqdBj b ;iuib'‘zsíi HuisbA'io bh '£ •3J989A paiaAai pji Sipuini lapauna ‘japaAa^ *2 •[JJ IBAPJUIJ, *|i •’Saiu pzaASaf iqc — S£S — Tpjaffz ‘sonpp satAOnfBH *19 13 psBJi« 89 psa8iap9d ‘W pBfipquiiq aqsoonazs ASpg ’ fiorEq ubssbi BqsoBSpsrg •floiBp ‘fiojEp BqjppBUis;^ •;b3ioibpi3 ub^o qunqaíq ‘jbSzopb3{A ‘jaqaup HO •BJ3p zb Iipzs BqjppEiu si^i ‘BJfpi B n?zs IBuuEq aSuaAo *vMayavw •Auoezog ‘Bqiajg Aeajoi\[ •aqiai b 3oA8eH I9i89sbizsij ‘1918999? y *3Aizs b qqazsSag Hapaiu Spsdpzs psinq b bq *Bfp3i ZpU 13UUUOJQ ‘íiaqai *zb qsso iqy ‘b^eCb zb soatd dpzg ‘axuazs B BUJEq jpjos *BfEq B J9 Siqpjaa ‘9 Anpisiq ssApaq uoA3B{q •BqiEAguy Agoq ‘qpTAiq A3g ‘uipuipjEq ASa xuaqán uba *V^nVAOKV •Bjsopa ‘S3A9 Zl ‘nxiqpop sazupg qpuspjaSzoino zy laSSaj ‘aisa qaiiSas ug ‘uasauin BAupai si^ qBnurpAuB 9? sap9 laAjw ■qnfpj uipAuEsapp zy Hpjoj sí jopnoS qos fan •qogpjiA b qBunAN uaqpfjjaq srq uipAoBsapg *3í\lhh:h wyAMvsaa? •B9SB3 ‘soAp gi ‘aajiv 8azoi3H •S3^8a qos b n?S85i3 ‘sapf BdnsD jíupAjiiíuoziq y •aiíupuipaja zb qizsipiSaHi ‘aSpA A9 zb zsai iji Bq sg •ubssbi ‘uadpzs jpra sí pbjbh ‘ubsbuíibSjozs púira ,ziq piubx •qjppinzspq Jpra qpip y ‘qipajazpq opiunzs y •3D3A A3 •xzsoiosaraa}! ‘saAp jj ‘biiszjo lazauaraa^ •SusJaq ho [iuoq zpq b g ipips upqzsnq inaoq aqzspg ‘83J3S31S3 pSSaj ubjo>i ‘jppBraaqsaaj b apui Hofig •qBUzoSpaiA sí qpjsaioran^o ‘puqBj 3ejia uoqozara y ‘qBuzopBzsipf qaqaraaaXS y ‘zsbabj B apui nazaqjpSajvi ’ZSVAVX ‘■po-íSuK ‘Bng spaiizs ‘uajpa soSpjjA y raSoj ípqdai sqjBX ‘U3I9J ‘uozara pjoz y luBzsipf apra laqag •8piia B SOIBUI I9ÍP»cn! 513*3 ígpaiAiíSuo^S ‘updjinx ‘buoSjo zb in^ufH 'qausppazsSpaiA y qoXupi B qaujnjQ •uajpJ ‘uozara ‘uopjg qoSpjiA B qBup^N ‘MOOyaiA V >IVN3IAN •nfBjrriqoaoH ‘jbpbajx Bza3ag •qaujpzsaq [Bsspra.CSg •spszpjapqaj ‘joqoq };aa^[ ‘spqnjjpqaj ‘Bq^upaisi^l rqauipzs e BfSnsSara S 93uEnid b npzsiag qpSpiiA sjq 9Jdy BfjBSonns ‘jiaSazpisi Bq^upai siq spqnjjpqag IpSp zb BfirEqag JoqoqESZpa apqag •HOMOflVSZPH •psBqjfBg ‘9iB>i aaqasig *H0ziq8ara uo^Sbu iíuozig lí?í<?Í»zs Mos b I9HB jja'i\j ‘Hopni raau jul'nqiq 9a ‘jlojnC sí aq udzaqau X8b{sí •Epo iu;nr qaq aq qBSO ‘pipzs b uba U3q;j3q spjozg "e8oj b fpi 3jpi9zg ‘qipoqiopuoS {jan Bqpg •\th9H AN303ZS •ppAuaqjtag ‘aquag bhbq qi313,i piÁu siq y tobhohp BAzoqupajs *Hai agpA jBuiB H ‘Hoiiais jzsnAu ÁupSazs •jjoaSn Bap^B^ivi ap^iaq b ‘qup^jnq aaSp^ 'Iiopni raau jpra 3a ‘JZSIIÁU B BU]OA ipEJBZg •JIOA izsn^u siq X8g UBjíSnqESo usqnj A3bu y ‘goiBraizs ?B[n^ ‘qpSpBIEZS BAZOpupjgfl ’HOf MunjaA uajuizg jp^jaq b ‘qup^inq Ja8a{q ‘jzoq qaspjaA y quniipips ngqozara y 'H3D3M ayAX39 IVSVdl NOUVADVN SÍM — 8££ — — 554 — Zsugád rnktoidok lakodalma Irta: Majthényi György — 559 — MÓKA Roppant fukar fickó volt a vakondok, ezért az esküvőjére is csak a két'tan.ut, az ürgét ée a mezed eg-eret hívta meg. — Nem akarok feltűnést kelteni, — mondta a párjának, pedig hát gazdag volt nagyon, csak éppen mérhetetlenül zsugori. Két löttyedtbőrü, kiéhezett sündisznó volt a szolgálatban, ezek adták fel az ebédet, takarítottak rá, kefélték bársonyos bundá­ját s néztek szét helyette is a világon, mert hiszen őkelme vak volt, amit mondani se kell. Az erdő templomában a vadgalamb adta össze az ifjú párt, s a bagoly mondott nagy beszédet, abban a bőszemben, hogy majd őt is meghívják az ebédre. De amikor meg­tudta, hogy a meghívásból nem lesz semmi, deröppent a fárórés a vendégek valamelyi­két meg akarta fogni, hogy legalább igv kárpótolja magát. No, szaladt is, ki merre tudott és mentették az irhájukat. A bagoly meg szitkozódott és megfogadta, _ hogy mind a négyüket megeszi, ha addig él is. így kezdődött. Amikor aztán mégis össze­verődtek a vakondok palotájában s kissé megnyugodtak, nekifogtak az ünnepi ebéd­nek. Csigaleves volt az első fogás és ez mindnyájuknak Ízlett, aztán szemes kuko­rica következett — ez az ürge nászaján­déka volt, — de a vakondokpár csak udva­riasságból Ízlelte meg. Majd lekváros me­téltet hoztak, de földi gilisztákból, szép, kövér százlábúakkal megspékelve. Az ürge, hogy ne kelljen ennie belőle, ekkor emel­kedett szólásra. De alig fogott az ünnepi beszédbe, megjelent Tücsök Vince a ban­dájával és rázendített. — Ki hivott benneteket? — kiáltott rá­juk a vakondok és naprop mérges volt, meg akarta pofozni a sündisznókat, amiért a hívatlan bandát beengedték. — Nem olyan időket élünk — fufnyálta, — hogy mulatni lehessen! Nagy a szegénység, min­denki éhezik! — De hiszen ma van a lakodalmad — vetette ellene Tücsök Vince. — Ilyenkor nem vétek a muzsikaszó . . . Sok beszédbe került, amig fiatal felesége unszolására végre megengedte, hogy a mu­zsikusok ott maradhassanak, de kikötötte, hogy csak enni- és innivalót kapnak, pénzt ellenben nem. Szegény tücskök, mi mást tehettek, belenyugodtak ebbe is, mert na­gyon éhesek voltak. Hideg idő járta, nem volt odakünn semmi élelmük. Húzták hát lelkesen a szebbnél-szebb nó­tákat, amiktől még a vakondoknak is jó­kedve kerekedett és közben az egyik tü­csök a másik után somfordáit hátra a kam­rába, ahol pukkadásig jóllakott. Amikor elővánszorgott, már nem tudott muzsi­kálni, kiment hát — a vakondok nem látta — és kint ácsorgó rokonai közül küldött be néhányat maga helyett. A szemfüles sündisznók azonban észrevették, hogy mi­ben sántikálnak a tücskök s mivel maguk még aznap enni se kaptak, hát beengedték az éheseket, de a jóllakottakat viszont egy mellékterembe dirigálták s azt mondták nekik, hogy csak aiudják ki magukat, nem lesz semmi bántódásuk. A vakondok már a felesége fülébe hu­zattá a nótákat, aztán táncra perdült. Az ürge kukoricacsutkával verte az asztalt jó­kedvében, az egér meg torka6zakadtából cincogott s ezalatt a mellékteremben ra­kásra gyűltek a kövérre dagadt tücskök. A két sündisznó mindegyik jövevény után gondosan bezárta az ajtót, nehogy egy is ellépjen véletlenül, aztán egymásra hunyo- Titottak, mint a cinkosok. Mert úgy gon­dolták, ha elmegy a két vendég és az ifjú pár is pihenni téT, ők fölfalják a tücsköket mind egy szálig! Hadd emlékezzenek zsu­gori gazdájuk lakodalmára. Hanem odabent mind halkabb lett a mu­zsikaszó s ezt nem tudták mire vélni. Be- leskelődtek az ajtón, hát nini, a vakondok éppen Tücsök Vincét falatozza, a felesége meg a kontrást kapta el a frakkjánál. — Hát a többi hová lett? — kérdezte a vakondok és szimatolt mindenfelé. S jött ki — mert kitűnő orra voltl —* egyenest a mellékteremhez, ahol a tücskök egymás hegyin-hátán hevertek. — Mi ez? — kérdezte zordonan. A két sündisznónak minden tüskéje re­megett a félsztől s ijedtükben azt felelték! — Nászajándéknak szántuk neked, óh, gazdánk! Kiderült erre a vakondok kéipe, megdi­csérte a két hü szolgát és mindegyiknek egy-egy tányér gilisztát adott jutalmuk Aztán magához vette a kamra kulcsát, el- bucsuztatta vendégeit s azzal a boldog tu­dattal feküdt le aludni, hogy a tücskökkel megspórolta a lakoma minden, költségét. MEGTALÁLTA. Egy kisfiú macskával a karján bekopog­tat a vénkisasszonyhoz: — Eljöttem az öt korona jutalomdijért, amit a kanárimadár megtalálójának tet­szett kitűzni. — A vénkisasszony csodálkozik: — Hiszen ez nem kanári, hanem macska! — De benne van a kanári, — feleli a gyermek. A HELYHATÁROZÓ. — Mondd meg fiam, mi ebben a mondat­ban a helyhatározó: „A pásztor a mezőn legelteti nyáját41? — A pásztor. — Már hogy lenne a'‘pásztor, gondolkozz csak! — De bizony az, tanító ur kérem. — É6 ugyan miért? — Mert a pásztor határozza meg a he­lyét, hogy merre menjen a nyáj. TORNAÓRÁN. A tornatanár ur vezényel: — Ballábat felemelni, egy-kettő! Jobblá­bat emelni, egy-kettő! Egy félénk hang megszólal a sorból: — Tanár ur, kérem, a ballábat már le­tehet em? LEKASZÁLTÁK MÁR A RÉTET . . „ Azt mondja a házitanitó: — Figyelj hát ide, fiam. Ha egy rétet há­rom ember egy nap alatt kaszál le, mondd meg nekem, ugyanazt a rétet" egy ember hány nap alatt kaszálja le? A nebuló vihogva felel: — Egyáltalában nem tudja lekaszálni. — Hm. És ugyan miért nem? — Azért, mert előtte három ember már lekaszálta. NONO . . . A tanár felszólít egy kis diákot: — Mondd csak. fiam, hogyan hívták azt, amiben a régi harcosok nyilaikat tartották? A gyermek hallgat. — Ejnye, hát gondolkozzál csak, fiam. — Nem tudom . . . tanár ur, kérem — nyögi a fiú. — No — szól jóságosán a tanár, — hát tegez . . . Mire a gyermek igy felel: —- Nem tudom, tanár ur, kérlek. . a ( KIS LEVELEK Csiffáry József. Nyereménykönyvedet már postára adtuk, ha még mindig nem érke­zett meg, írd meg s utánanézünk. — Szil­vás Ella, Révész Dini. Fölvettelek kis mun­katársaim táborába. írjátok meg pontos címeteket s azt, hogy hányadik osztályba jártok. — Prohászka Marcell. A hiányzó példányokra vonatkozó kérdésedre a jövő heti kis levelekben válaszolok. MEGFEJTÉSEK A 69. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Kanári, ér, gá, akar, Aga, ke, ur, a ló, alá, tévedés, kirakat, ara, ága, rá, aratás, kő, ég, Arad, elé, óv, lé. — Vácz Nóra rejtvénye: Arany. — Szánya István rejtvénye: Ökör, karó, öröm, Róma. — Koltay Magda rejtvénye: Május, Áron, jog, ung, s. — Kemenczei Gizella rejtvénye: Lipótváros. — Herczeg Alice rejtvénye: Tartós, kitart. — Kovács Gizi rejtvénye: Zab, bab, bal, láb, bor, rúd. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Altstádter Magda, Ádám György, Aykler Karola, Aykler Berci. * Burlasz László. Csiffáry József, Csiffáry Ilona. ★ Grün- feld Regina, Gáthy Évi. * Herczeg Alice, Hajnovics János. * Juhász Erzsébet, Ju­hász Gábor, Jankoviöh Imre, Janda Lóránd, Jankovioh Módi. ^ Kövér Rózsika, Kajtár Kálmán, Kemény Zoltán, Kenessey Ildikó, Kenessey Csaba. * Legeza Tivadar, * Lator László, Liska Erzsébet. * Minarovits Sasa, Mágory Juci, Molnár Ilonka. * Nagy Oli­vér, Nagy Róbert. * Pancza Korné’, Putnik Éva, Perjéssy Eszter, Prohászka Marcell, Pénzes Joákim, Pénzes Danika, ifc Rozlos- nik Bözsi, Riszner Jenő, Révész Dini, Risz- ner Karcsi, Rohác-s Gyula. * Sült Tibor, Sebők Évi, Sebők Judit. * Skecsey Klára. * Vácz Nóra, Világi József. 000 Sorshúzás utján az elsőr dijat Pancza Kornél, Rákosi „Elnémult harangok14 cimü könyvét, a második dijat Juhász Erzsébet, Móra „Dióbél királyfi11 cimü könyvét nyerte,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom