Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)

1936-06-10 / 132. (3981.) szám

Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, /[ SzlöVetlSzkÓi ÓS TUSZiriSzkÓi mCLQUarsáp félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • .... ö fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. polÍtÍlcQ.Í TldpUcipjCL Egyes szám ára 1.20 K(, vasárnap 2.— KI. Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PR fl H fl. Húsz évelőit... (*) Most lépten-nyomon háborús se­bekre tapos az emlékezés, húszéves fordu­lója gyászos emlékeknek: kinek fia, kinek férje, kinek apja tekint le merengő arccal cirádás keretben, magas duplagallérban vagy tábori sapkásán egy elmerült világból a mára. Majdnem minden házban akad ilyen kép. 1916 júniusa az összes harcme­zőkön bő aratást érlelt a Halálnak. Junius 4-én kezdődött a híres Bruszilov-offenziva, amelyben pozsonyiak, trencséniek, nyit- raiak véreztek s amelyben elvérzett az orosz ármádia, elvérzett a cárizmus, meg­lazultak alapjai egy évezredes feudális rendnek. Kicsit ekkor kezdődött az uj vi­lág, a huszadik század e másik felének iz­galmasabb fejezete. A Bruszilov-offenziva utolsó nagy erőfeszítése volt az orosz had­seregnél az orosz cárizmusnak, de az igazság szerint utolsó erőfeszítése volt az osztrák-magyar monarchiának is, amely túlélte ugyan hatalmas partnerének buká­sát, de csak túlélte, mert regenerálódni nem tudott többé. A hadtörténelem felada­ta lesz kimutatni majd egyszer az igazi okokat, amik ebben a három hónapig tar­tó mérkőzésben a győzelmet egyedül és ki­zárólag a Megsemmisülésnek juttatták. Va­lószínűleg nem lesz érdektelen feladat s ha Delbriiok sok mindenben tévedett is, abban ugylátszik igaza volt, hogy a világháború legszörnyübb szakasza ez az 1916-os nyári erőfeszítés volt, amelyben túlságosan nagy erők mérkőztek egymással minden oldalon, hogysem más, mint a Halál és az Enyészet profitálhatott volna a küzdelemből. Egyik fél sem győzött, sőt mind a kettő itt ásta meg sirjá, itt kapott olyan léket mind a két hatalmas gépezet, amit többé befoltozni nem lőhetett. Bennünket ebben a pillanat­ban nem is a történelmi része érdekel en­nek az emlékrajznak, amely hollószárnyak­kal suhog el fölöttünk, hanem emberi vo­natkozásai, azok a vékony, de eltéphetetlen szálak, amelyek a történelemből belenyúl­nak a múló emberi élet érzékeny szövetébe s hozzá bogozzák a lélekhez a történelmi tankönyv szürke eseménytáblázatát. Alig van család Európában, az angol lordok világától le egészen a legszerényebb zsellérkunyhóig, amelynek ne lenne ezek­ben a hónapokban emlékeznivalója. Alig van terített asztal Európában, amely körül most el ne hangzana a bágyadt fohász: húsz évvel ezelőtt... Ki hinné el, ki tudja elhinni, alki még élő sebet cipel magában, hogy húsz éve van már annak s hogy las­san megint uj rémek terpeszkednek körénk, éhes rémei a Pusztulásnak. S hogy közben felnőtt egy nemzedék, közben a gyermek­ből, akinek bölcsője felett egy összeomló világ robaja dörömbölt, húszéves ifjú lett... És íki tilthatja meg az anyai szívnek, hogy jéggé dermedjen egy sötét emlék szorításá­tól? Pedig talán lehetne tanulni a húsz év előtti tanulságokból. Csakhogy azok, akik ezekre a tanulságokra rámutathatnának, vagy nem jutnak szóhoz, vagy nem talál­nak meghallgatásra. Érdemes lapozgatni 1916 történetében: ezek az első júniusi na­pok megmutatták a modern hadviselés igazi értelmét, de ugylátszik az. olthatatlan dicsőségszomj nem engedi bevallani az em­berekkel az igazságot. Azt, hogy a szem­benálló felek tükrösek voltak egymáshoz s ezért végződött összeomlással a mérkőzés •és nem győzelemmel. S ez az a tanulság, ftmlj szerintem, a legjobban lehetne hagz­20-30 vagy 80 hatott ? mmmmammmmmmmmmauumtmammmmmmmmam—mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm—mmmm Vétkes könnyelműség okozta a bukaresti szerencsétlenséget Mély gyász Romániában - Az államfő-összej@vetel szomorú utójátéka - Pá! ju­goszláv liarceg idáe’öiti távozásának okai - Bukarest polgármestere lemondott Románia felháborodva követelt a bűnösök megbüntetését Bukarest, junius 9, A román fővárosban vál­tozatlanul tovább tart a felháborodás a hétfői sz<yencsétlenség miatt. Általában érthetetlen­nek tartják, hogy az ilyen óriási arányú tribün- beomlás egyáltalán lehetséges volt A cotroceni stadionban tovább folyik a vizsgálat az ügy részleteinek felderítésére. Az eddigi megálla­pítás szerint a hiányos anyag és a kellő gondos­ság hiánya okozta a bajt. Példátlan mulasztá­sok történtek az építésnél és a végzetes köny- nyehnüség okozta az ünnepségek tegnapi meg­zavarását. A tribünön több ezer ember volt s igy valóban még szerencsének nevezhető, hogy a katasztrófa nem követelt több emberáldoza­tot. A nyilvánosság a legszigorúbb megbünteté­sét követeli azoknak, akik akár a legtávolabb­ról kapcsolatban álltak a szerencsétlenség okai­val. Különösen szomorúnak érzik a román fő­városban azt a körülményt, hogy a szerencsét­lenség éppen akkor történt, amikor a román nemzet hibátlan és tökéletes megszervezettségé- nek akarta tanujelét adni, mintegy bebizonyíta­ni, hogy a rendezés, a szervezés és az építés te­rén bárkivel felveszi a versenyt Európában, Érthető, hogy a csalódott közvélemény ha­ragja nagy és szigorú megtorlást követel. Le­tartóztatták az építési vállalkozókat, akik kö­zött több olyan volt, aki egyáltalán nem szak­ember. Letartóztatták a bukaresti városi ta­nács néhány vezető hivatalnokát, mert állító­lag a korrupció is belejátszott a rossz építkezés­be s illetékes körök kezdettől fogva nem tartják lehetetlennek, hogy Bukarest főpolgármestere lemond a tegnapi szerencsétlenség miatt. 1000 ember helyett 3000 a tribünöa Eddig tizennégy személyt helyeztek őrizetbe, A letartóztatottak azt vallják, hogy a tribün fel­építése kifogástalan volt, de a megrendelés és az építés szerint csupán ezer ember foglalhatott volna helyet a tribünön, de az ünnepély alkal­mával mégis háromezer személy szorongott az emelvényen. A túlterhelés úgy keletkezett, hogy azok az előkelőségek, akik jegyet kaptak a tri­bünre, titokban más érdeklődőknek adták át jegyeiket s igy az egyszer már használt jegy­gyei újabb és újabb emberek kerültek a néző­térre. Állítólag azok, akik a jeggyel már beke­rültek a tribünre, zsinóron leeresztették a jegye­ket a tribün elé, ahol ismerőseik átvették a je­gyeket és jelentkeztek velük a bejáratnál. így történt, hogy a tribünre csak ezer jegyet adtak ki s mégis háromezren kerültek rá. Donescu, Bukarest polgármestere kedden be­adta lemondását, mert a közvélemény elsősor­ban őt teszi felelőssé a szerencsétlenségért. A felháborodott főváros Bukarest, junius 9. A román főváros teljesen a hétfő délelőtti tömegkatasztrófa hatása alatt áll. Mára hivatalos gyászt rendeltek el egész Ro­mániában. A három kisantant-zászló mellé mindenütt fel­vonták a gyászlobogókat is. Bukarest közönsé­ge rendkívül izgalmas hangulatban van. A kór­házak előtt rendőrkordonoknak kellett vissza­szorítani az ezrekre menő tömegeket. A pánik- hangulatot fokozza az is, hogy a katasztrófáról a hatóságok nem engednek többet Írni, mint amennyit a hivatalos jelentés közöl. A tömegek megnyugtatására a katasztrófa méreteiről még az éjszaka sem adtak ki újabb hivatalos nyilat­kozatot, igy a közönség és a sajtó továbbra is csatk találgatásokra van utalva. A hivatalos je­lentések hiányában érthető, hogy megindult min­denütt a rémhírterjesztés. A városban a katasztrófa méreteiről a legfan­tasztikusabb hírek keringenek. A sebesültek és halottak számát még hozzávetőleg sem le­het megállapítani. A hivatalos jelentés ugyan még mindig azt állítja, hogy a halottak száma három, a sebesültek száma pedig nem haladja meg a háromszázat. Magánértesülések ezzel szemben 16—30, illetve 80 halottról beszél­nek. Annyi tény, hogy a katonai kórházban 270 sebesültet, a többi kórházban pedig mint­egy 400—500 sebesültet ápolnak. A súlyosan sebesültek között van állítólag Saint-Saveur, a román miniszterelnök mellett működő fran­cia fegyverkezési szakértő is. Az elmúlt éjszaka felkereste a kórházakat íliasevici államtitkár, udvari marsall és érdeklő­dött a katasztrófa sebesültjeinek állapota iránt. Meglátogatták a kórházakat a kormány tagjai is, valamint Christea Miron pátriárka is. A bukaresti lapok a szigorú cenzúra miatt csak a hivatalos jelentést közölhetik a kataszt­nositani ma is. A szembenálló felek mind­egyike olyan erős, annyira fel van készül­ve minden eshetőségre, hogy a mérkőzés csak az esztelen Pusztulás örvényébe do­bálná az emberi életek és értékek garma­dáit, de egyik fél javára sem hozna dön­tést. Ezért bízom egyedül a békében. A Bruszilov-offenziva tanulsága is azt mutatja s most, hogy ezer és ezer sirhant fölött megint egyszer vissza kell térnünk hozzá, mondjuk meg őszintén: hogy két tulerős fél csak széttépi egymást, de célt nem ér el. Az orosz hadvezetőség olyan erőfeszítésekkel próbálta kicsikarni a győ­zelmet, amire talán nincs is példa, vagy legalább is egészen a világháborúig nem volt a történelemben s mit ért el? Úgyne­vezett átmeneti pozícióelőnyöket, de bele­pusztult. Alig múlott el félév az öffenziva berekesztése után, az ortosz cárizmus alatt összeroppant az épület s még egy három­negyed évre már a híres orosz hadsereg is a forradalom táborában volt. A szemben­álló feleik «em tudták kiheverni a veszte­séget s innen nyílegyenes vonalban lehet megrajzolni az összeomlás útját. Van azonban a húsz év előtti emlékek között egy, amely sokkal élesebben mutatja ezt a tanulságot s amely nem kevésbbé fontos eseményéhez fűződik a világháborúnak. Junius első napján volt a világháború leg­nagyobb tengeri ütközete is 1916-ban, a skagerraki csata. Május 31-én délben kez­dődött az ütközet s nem tartott egészen es­tig, ezalatt a néhány óra alatt összesen nyolc és félezer ember esett el. De a két élesszemü és pontositéletü tengerész, a két nyugati katona meglátta azt, amit az orosz tábornok nem akart észrevenni, hogy az egyenlő erők küzdelmének csak a teljes pusztulás lehet a következménye. És a ska­gerraki csatának következik egy epizódja, amelyet természetesen soha nem sikerül teljes hűséggel felderíteni, de azért nem kétséges, hogy már benne van a rezümé, amiben a békeremény ma is megkapasz­kodhat. A junius elsejére virradó éjszaka a két ftiteoséófifi flotta saxmÁs kexiü keria# gett, többször elsuhantak egymás mellett az óceán éjszakájában s állítólag nem találták egymást. A világháború történetének ez az éjszakai kergetőzés, azt hiszem, a legizgal­masabb, de legtanulságosabb epizódja. Egészen bizonyos, hogy Jellicoe és Scheer nem győzni akartak, amiről tudták, hogy egyet jelent a pusztulással, hanem egysze­rűen meg akarták menteni a flottát. Mind a két hadvezérnek az volt a legfőbb gondja, hogyan menthetné meg a flottát s nem az, hogy elpusztítsa az ellenfelét. A kívülálló európai, aki csak néha lát félel­mes fényjeleket átsuhanni az éjszakán, a század zajló hullámai fölött elterülő mély, áthatolhatatlan sötétségen, úgy érzi, hogy ilyen skagerraki kergetőzés folyik körülöt­tünk: az állig fegyverben álló hatalmak kerülgetik egymást, igyekeznek kitérni egymás előtt, igyekeznek menteni, ami menthető még és mire a hajnal ránkvirrad, diszkóinak a biztos kikötőkbe. Reméljük, hogy ezek a kikötők a béke kikötői lesznek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom