Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)
1936-06-07 / 130. (3979.) szám
8 1936 június 7, vasárnapMa már [bárki, ki nem sajnálja rá a pénzt, köny- nyen beszélhet bármely telefonállomásról Newyork- kal vagy akár Honoluluval. A vonal dróttalan részét a londoni tengerentúli rádiótávbe6zélőköz.pont kapcsolja és ez az utóbbi kapcsolás rendszerint gyorsabban történik meg, mint a Budapestről Londonba történő kapcsolás . . , „Halló — itt Buda- pest“ . . . „Halló — itt Newyork11, az összeköttetés majdnem 6000 kilométernyi távolba hegy-völgy- óceánon keresztül megvan és 3 perces időtartamra 30 dollárba kerül, dupla ennyi időre 45-be . . . Sürgősen kell beszélnie a washingtoni állam- kincstári titkárnak a londoni amerikai követtel. Talán néhány milliárd sorsáról van szó — gyorsan kell intézkedni. Az összeköttetés tiz percen belül megvan — a Fehér Házból a newyorki rádiótávbeszélőközpontba külön kábel vezet, mely titkos fekvésű és helyenkint 50 méternyi mélységben van elhelyezve, azonfelül szigorú őrizet, alatt áll. Igen ám, de Newyorkból Londonba a hangok az éteren át röpülnek, — ami válságos időkben igen kellemetlen lehet. Valamely tulkorán nyilvánosságra kerülő intézkedés nemkivánatos börzemanővereket idézhet fel, tán diplomáciai konfliktust is és esetleg emberek millióit döntheti bajba . . . Körmönfont börziánerek egy-egy fontos „lehallgatott11 hírért nehéz pénzeket fizetnek — és kémek százai ülnek éjjel-nappal rádiókészülékeik előtt, hogy ilyen híreket elcsípjenek és ez nem is tulnehéz, hiszen a tranzóceán-beszélgetések csakis az 5000-es hullámhosszon vagy pedig bizonyos rövidhullámhosszakon történhetnek. A newyorki államtitkár éppen szól a londoni nagykövethez s fontos utasítást ad neki, mely csakis a nagykövetre s az angol miniszterelnökre tartozik — a kém elcsípte a 23-as rövidhullámot, melyen a ‘beszélgetés folyik és a hangszóróból tisztán és érthetően szól az államtitkár hangja: „Jivasjka morno paragata ulumata ibi . . .“ Mi ez? Titkos nyelv? Nem. Az államtitkár teljesen normális angol nyelven szól a mikrofonba, a követ szintúgy s mindketten normális angol nyelven hallanak is, de éppen csak ez a két ember. Minden egyéb rádióvevő érthetetlen hangzavart hall s nem is képes megfejteni. Newyorkban és Londonban a vevő és a mikrofon vezetékei sötétbarnán lakozott titokzatos szekrénykékre kapcsolódnak s csak aztán visznek tovább, e szekrénykékben tekercsek, kondenzátorok, rádiócsövek rendszere van elhelyezve és 6emmi egyebek, mint legújabb konstrukciós „összezavaró'1 és „kibogozó“-készülékek. Ha a beszélgetés huzamosabb ideig tart, úgy e szekrénykék behangoltságait átkapcsolgatják. A kémek hangszóróiból pedig csak sziszegés és krá- kogás hallatszik. Az „összezavaró-készülék“ elváltoztatja a magánhangzókat és mássalhangzókat, például E-ból S-et, M-ből O-ot csinál, stb. Az adóállomás aztán e szörnyű hangzavart kisugározza az éterbe — a londoni kibogozószekrényke pedig veszi e keresztrejtvénynyelvet, a másodperc törtrészén belül rendezi a magán- és mássalhangzókat és a londoni követ tisztán s érthetően hallja az államtitkár jólismert hangját. A technika csodája. Csakhogy amit a technikusok tudnak, azt a kémek tudvalevőleg sokszor hihetetlenül gyorsan utánozzák. Az „összezavaró- és kibogozókészülé- kek“ dacára is egy szép napon kihallgatták az amerikai elnök és genfi delegátusának egy fontos beszélgetését és — eladták. Ez 1933 januárjában volt. Az „összezavaró-készülék“ titka hatalmas pénzösszeg árán egy szervezet birtokába került. Az amerikai diplomaták négy igen kellemetlen napot éltek át. De a titokzatos szervezet öröme csak egészen rövid ideig tartott. A diszkréciós-készülékeket nem lehetett sutba dobni és sürgős beszélgetésekről sem mondhattak le az Egyesült Államok, igy hát egy aránylag egyszerű kiutat találtak: két összezavarókészüléket egymással sorbakap- csoltak, az első például az A-ból S-et csinált, a másedik az S-ből N-t — de ezzel sem elégedtek meg, sorbakapcsoltak még egy harmadik készüléket is, mely az N-ből U-t csinált és igy sugározta az éterbe. (Az átalakított hangok persze távolról sem érthető s normális hangzók, az utóbbiakat csak köny- nyebb szemléltetés céljából használtuk e leírásban.)' Az amerikai hadügyminisztérium legjobb technikusai leültek vevőkészülékeikhez és próbálták; az ételiből elfogott hangokat kibogozni, — nem sikerült. A hármaskapcsolásu, bábeli zavartkeltő készülék hatalma előtt letették a fegyvert s egyhangúlag jelentették, hogy az indiszkréció lehetetlenné vált. A Fehér Ház ezzel sem elégedett meg. Kidolgozott egy kétpéldányu titkos kódexet, az egyik példányt á hadügyminisztérium Washingtonban ülő mérnöke kapta meg, a másikat Londonban ülő társa. Minden állambeszélgetésnél előre megállapitot s naponta változó séma szerint állítják be a hármaskészüléket, sőt szigorúan bizalmas beszélgetéseknél a beállítást minden félpercben változtatják! Nemrégen a Fehér: Ház részben Londonnal, részben Pár.issal több mint 2 órás beszélgetést folytatott le, ezalatt; a bábeltornya készülékeket közel 270-szer állította át a két busásan fizetett mérnök. NEURAUER FRIGYES. EGY LITER i 36 EZER TONNA Rejtélyek a világegyetem legkisebb csillaga körül Berlin, jun. 6. Olvasóink közül bizonyára aligha akadna, aki eltűnne olyasféle hirt, hogy például délamerikai kutatók egy uj balfajtára bukkantak mely szép időben a réten legelészik, akár a tehenek, avagy, hogy olyan gépkocsit épített valaki, mely nemcsak a leggyorsabb repülőgépnél (óránként 700 km.), hanem még a fénysugárnál is (másodpercenként 300.000 km.) gyorsabban száguld! — Ostoba tréfa — jegyezné meg bizonyára, — nem égbekiáltó együgyiiség ilyesmit akár papírra is vetni! — Nos, ugyan igy vélekedtek esztendőkkel ezelőtt a csillagászok, mikor egyik társuk megállapította, hogy a Sirius (Kutya)-csillag apró társa olyan anyagból áll, amely hatvanezerszerte sűrűbb a víznél! Ha ebből a pirinyó csillagból egy köbdeciméternyi, vagyis egy liter térfogatú tömör kockát kihasítanánk és a Földre hozhatnánk, az hatvan tonnát nyomna! Tudományos szempontból nem kevésbé képtelen fantazmagória ez, mint az előbbi példák bármelyike. De tán nem is kell csillagásznak lennie valakinek, hogy megértse, mit jelent, hogy létezhetik anyag, amelynek egyetlen literje hatvanezer kilót nyom! Ezer meg ezer izomérzésből ösz- szetevődő mindennapi tapasztalat alapján, mindenki tudja, milyen súlyos a vízzel telt literes korsó. Egy liter (vagyis egy köbdeeiméter) térfogatú víz súlya nemzetközi sulymértékünk alapegysége: egy kilogram. Azt is tudjuk, hogy a vas nehéz, mindennapos látvány az uccán, amint egy aránylag ''kisméretű vastárgyat, vagy gép- alkatrészt egész munkáscsoport cipel szuszogó erőlködés közepette. És melyik földi anyag tartja a rekordot fajsuly (sűrűség) dolgában? A platinfém-csoportba tartozó ozmium, 22.5 kg.-mal. Ez a legnehezebb, legsűrűbb anyag az egész világon. Három kicsiny kockája már egy felnőtt ember rendes testsúlyát teszi. Ozmiumnál nehezebb anyagot egészen a legutóbbi időkig éppoly kevéssé tudtak elképzelni a tudósok, mint ahogy a hidrogénnél könnyebbet sem. Hidrogén-gáznál könnyebb testet eddig csakugyan nem találtak (hacsak az elektronokat nem tekintjük annak), de óriási meglepetésre kiderült, hogy a Természet odakinn, a világűrben tovább folytatja a rekordsorozatot és még az ozmiumnál is sokszorta sűrűbb anyagokból gyúr csillagokat. Nemcsak a Sirius törpe kísérője volt erre az egyedüli példa. Van Maanen holland csillagász talált olyan égitestet is, melynek fajsiulya közel tizen- nyolcezerszer haladja meg az ozmiumét, köbdeciméter-nagyságu kockája tehát nem kevesebb, mint 400 tonnát nyomna egy földi mérlegen . . . Hanem most! Egy német csillagászati folyóirat legújabban arról számol be, hogy felfedeztek egy fehér fénnyel ragyogó törpe-csillagot, mely a csillagászati osztályozás szerint az „A. C. + 70° 8247a jelölést nyerte. Ennek a csillagnak többek között az a nevezetessége, hogy a legkisebb minden eddig ismert álló-csillag Wfc zött, egy törpére sikerült Napgolyó. Gázkör veszi körül, akár a Földet a légburokf csakhogy mig a földi levegő sűrűsége 6000 méter magasságban csökken felére, e ceillagocska légj köre a „talaj“ felett már 15 centiméternyire veszti el eredeti sűrűségének felét. A földi légkör vastagságát 600—1000 km.-re becsülik; a világegyetem törpéjének gázburkolata azonban legfeljebb, ha 80—40 méter vastagságú. Hanem ami most bennünket leginkább érdekel: a csillag anyagának sűrűsége, a számítások szerint, minden képzeletet felülmúló, megdöbbentő arányú. Az olvasó bízvást visszafojthatja egy pillanatra lélegzetét: 1,600.000-szeres ozmium-sürüség! Nem nagyon ajánlanám, hogy az ebből az égitestből kihulló literes kocka alá tartsa kezét, mert ez nem kevesebb, mint 36.000 tonnát jelenti 36 millió kilogram, a viznél 36 milliószor sűrűbb anyag ugyan micsoda pokolbeli matéria lehet az, amelyik ilyen rémületesen nehéz? A kérdés már akkor is felmerült, amikor a Siriu6 kicsiny csLUagtársát felfedezték és megállapították róla a hihetetlen valóságot. Amikor a csillagászok nagynehezen elhitték (többszöri, szigorú tudományos vizsgálat és számítás után), először természetesen arra gondoltak, hogy valaminő a Földön ismeretlen elem szolgálhatott ott a Teremtő kezében gyiurótész- tául, amelyből kiformálta ezt a csillagot; hoimi rejtélyes, kilencvenlharmadik, vagy tudja Isten hányadik elem, de mindenesetre olyan, amely nem hasonlít a Földet és a földi természetet- alkotó kilencvenkét alapelem közül egyikhez sem. Parázs tudományos viták folytak a kozmikus rejtély körül, mig végül megállapodtak abban, hogy nem kell okvetlenül ismeretlen elemet feltételezni ahhoz, hogy ezt a rettenetes sűrűséget megmagyarázzák. Ne felejtsük el, hogy az állócsillagok Napok és a Nap belsejében irtózatos hőség van! Sok millió fokos meleg tombol ezekben az izzó gomolyagokban; olyan forróság, hogy az anyagot alkotó atomok darabokra töredeznek benne. Tudjuk, hogy az atom legnagyobb része csupa üresség: egy középponti mag körül kisebbnagyobb távolságban elektronok raja kering. Az elektronok pályája adja az atom tulajdonképpeni kiterjedését. Ha a hőmérséklet elég nagy, az atom elveszíti minden elektronját és a puszta magok olyan tömören nyomakodnak egymás mellé, hogy az anyag sűrűsége minden földi mértéket meghaladhat. Az előbb a csillag „talajá‘!-ról beszéltünk: földihez hasonló szilárd talajról ily körülmények között természetesen aligha lehet szó abban a rettenetes hőségben, amely az atomokat puszta mag- jakig lehámozta s lehetővé tette, hogy a viz részecskéinél 86 milliószoTta sűrűbben tömörüljenek. Német csillagászkörökben most nagy érdeklődéssel tanulmányozzák az uj csillagot s valószínű, hogy ez az „izzó tökmag“, ott az égen, még sok meglepetéssel fog szolgálni . . , MÁJUSI ASSZONY KIS REGÉNY Irta: LUZSICZA TIHAMÉR (•*) Lassan, nagyon Lassan megérzett valamit, ki tudná megmondani, mit — és a kristályváza előtt megállt. Testének és lelkének minden idege egyszerre éledt, majd folyton fokozva, pattanásig feszült benne valami, hogy kínjában fojtottan felnyögött . .. Az asszony is felült és együtt nézték most ébredt öntudattal, hirtelen tágult szemmel a virágot és vázát Az asszony is felült, már a haját igazgatta. Dr. Szinetár Tivadar újra világosan érezte — megpattant benne valami — hallotta is — és ijedtre tágult pupillákkal ösztönösen keresgélt a vázán. Újra érezte, újra hallotta és most látta is — látta, amint az üvegen tompa szögbe fordulva szemmellátható lassan fut tovább — egy pattanás ... A pattanás felett a legszebb rózsa egyetlen rebbenő mozgással, halk hangtalanul hullatta le bíbor palástja összes szirmait... Dr. Szinetár Tivadar fehérre vált arccal állt, szeme az asszonyra tévedt és látta és megértette, hogy mindezt az asszony is látta és megértette. A májusi asszony — a legszebb asszony — felállt, majd visszanézett a puha párnák és lágy perzsaszőnyeg mélyire, ahonnan felkelt — vé- gigsimitotta homlokát — és hangtalan rogyott le egy székre. Már a tükör előtt állt és kalapja alá igazgatta hajának rakoncátlan, dús, szőke tincseit. A férfi a karosszékben ült, és amint az aszszony beszélt, csendes, határozott, lágy hangon — a vér, az élet lassan tünedezett testéből. Az asszony folytatta, tagolva, nagyon lassan, nagyon megfontoltan, mégis lenyűgöző, óriási erő dinamikája rezgeti ütemesen a fojtott szavakban: — Mondhatnám, hogy maga a hiibás — Mondhatnám, hogy a tavasz igézett — mondhatnám, hogy ez a kristályváza babonázott — meg — Nem hazudnék. Mindez igaz ... Pontosabban: mindebben van igaz, de —mást hibáztatni, mindig saját súlytalanságunkat — méri. Ha én most — azt mondom magának, hogy ... nem voltam öntudatnál, úgy — hazudnék. De, ha én most — azt mondom magának, hogy... öntudatnál voltam, úgy — nem mondanék igazat... Hogy mire és hová jutok — e megkülönböztetés utjain — ettől függ, hogy magamra nézve hogy fogom elintézendőnek ítélni — a történtek problémáját. Maga ... maga ... itt már ... igazán .., nem számit. Isten vele. A cizellált, fényes, tömör rézkilincs tompán kattant és a könyvtárszoba filcpárnás fehér ajtaja halkan becsukódott. A kristályváza pattanása helyén, a levetkezett Etoile de Hollandé rózsa bíbor szirmaira csendesen szivárgott a viz és lepergett az első nagy, néma — könnycsepp s a bíbor tükörben olyan volt — mint a vér. GYŐZŐ GYENGE ASSZONY. A kényelmes kék Studebacker zajtalanul kapcsolt, nesztelen indult. A csipkés, párnás ülés mélyén ketten ültek szótalan, hangtalan — férj és feleség. Az asszony hátradőlt, a férfi egyenesen ült, szinte a párnák szélén. A karosszéria oldal virág vázájából sötét, nagy, illatos ibolya hullt szürke felöltőjére. A hosszú, keskeny férfikéz utána nyúlt, felvette a hullott virágot ujjai közé, lágyan — és réveteg hosz- szan nézegette, mielőtt könnyed mozdulattal felöltője gomblyukába fűzte. Az asszony nem nézett a férfire, de szeme sarka élesen figyelte. Igen, — most villant agyába, igen, — most nyilait szivébe — ez a férfi, a férje ... talán mindent tud. Irtózatos gondolatködténger szakadt rá — nem bírta, kissé jobbra fordult. A hangtalan, gyorsan úszó kocsi ablakánál oldalt elsuhanó fák, bokrok, rétek üde, sárgás zöldje fájó, gúnyos diadallal gyorsan változó, színes, nagy ecsetvonásokkal festette ijedtre tágult pupillái elé a feslő-bomló életet, a diadalmas májust. Május. A kocsi simán, ügyesen éleset fordult. Az asszony ijedt gondolatai is éleset fordultak — vissza a múltba. Tizenegy — igen, most tizenegyedik éve kíséri igy a férje — halk, udvarias, szenvedő lemondással. Most hirtelen, sebtében sietve mérte fel, hogy mit szenvedett, mennyit ez év alatt s ime itt mellette ül ez a karcsuvonalu kemény férfi, aki tizenegyszer annyit szenvedett. összehúzta a köpenyét — megborzongott. Rémületében lecsukódó szemei előtt megjelent egy csodaszép kristályváza és nagy, laza csokor Etoile de Hollandé rózsák bomlott bíbora ... szédült — aztán — egy éles pattanást hallott.,, Halk, ijedt sikolyt fojtott zsebkendőjébe..« Szeme szögletéből figyelte a férfit, a férjét. És ezt a férfit, akit úgy szeretett — hamvas lányálmai csodavárásával, érett-asszonyos, mély szerelmével, ösztönös putifárné-bujaságával —1 és ezt a férfit — volt képes... Szédült... Most érezte, fizikai érzés volt, tiszta, világos — most érezte, fizikai rosszérzés volt, tiszta, világos — még gondolni is — oda... egészen oda ... a mélyre ... Jobbkezével megkapta a foggantyut — igy — legalább a szédülés fizikai érzése elmúlt. Langyos szellő sietve osont be a félig nyitott ablakon. Határozott: nem megy eL Határozott: nem utazik. Akármi történik — nem utazik. Csak ez egyszer — nem! Csak most — nem! Megkéri a férjét, letérdel előtte: Egyetlen Mindenem — csak most ne engedj, csak ez egyszer ne engedj... Felszabadult. Érezte — megtöri a varázst. Érezte, legyűri a májuskórt, mely tizenegy éve emészti testét, lelkét ismeretlen, biztos halált árnyékoló kéklángu, émelyítő édeskés méreggel. Futó pillanatnyi ideig érezte: — mindent megnyert, karjaival majd hogy vágyón kapott a testi-le ki gyógyulását, lelki egyensúlyát visz- sza felvarázsoló álomkép után s a boldogság le- hellete ölelte körül — oly végtelen érzés, hódító. balzsamos — nem birt azonnal térdrebo- rulni. Hirtelen, mint orv, tarajos hullám, valami hajszolni kezdte — siess — siess — siess —... Megrettent. Mi lesz — ha a férje — küldi? — Mi lesz — ha a férje — kérdi? — Mi lesz?... Szembefordult az orv hullámmal, de vissza Is fordult nagy hirtelen, úgy tűnt, menten elborítja sötét, fekete tömegével. (Folytatjuk.) % Diszkréció az éterben Nemcsak a távirat — a távbeszéd is siffrirozható I
