Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)

1936-06-07 / 130. (3979.) szám

tonával a centrális európai területről szét­feszítheti a kontinenst, két egymással érint­kezni nem -tudó félre vágván, — Ausztriát nem sikerült kiemelni Róma bűvköréből, sőt a duce a kis köztársaságot katonai ha­talmassággá tette, — Lengyelországban se következett be a várt fejlődés s a németba­rát hadsereg befolyása a lehető legerősebb egyszóval a kedvezőnek vélt alkalom el­múlt, a támadó hadjáratot gyorsan likvi­dálni kell. Éppen a szocializmus érzi, hogy a kátyú­ból csak úgy kerül ki Európa, ha tudomá­sul veszi a befejezett tényt és a nehezebb problémák megoldására szenteli figyelmét. Moszkva és León Blum a szankciók meg­szüntetése mellett foglal állást, mert nem kívánhatja, hogy a kínos ügy általános za­varrá fajulják és szoros szövetséggé változ­tassa a német-olasz-lengyel-japán-osztrák erőt. Nehezebb Anglia helyzete. Presztízs­veszteség nélkül nem úszhatja meg az ügyet eltekintve a későbbi reális veszede­lemtől, amit az olasz kézen levő keletafri­kai óriásbirodalom az empire egységi szempontjából jelent. Edén nem mondhat­ja: vesztettem, visszavonulok, elismerem, hogy Mussolini legyőzött, megadom ma­gam. Egyelőre nem igy viselkedik a lon­doni kormány. Érdekes, hogy mindkét fél, az olasz és az angol délamerikai barátait, mondhatnék vazallusait mozgósítja a genfi porondon az ügy tisztázására: Róma Csilét és Ekvádort, Anglia Argentínát. Az össze­csapás elkerülhetetlennek látszik, —• ha nem sikerül a várva-várt kompromisszumot meg­találni, amely lehetővé teszi mindkét fél számára, hogy engedjen, anélkül, hogy lát­szatra engedne. Lehet ilyesmit találni? Európa valamennyi diplomatája bizonyára érte imádkozik, a megmentő deus ex machi- náért, a malasztért és kinyilatkoztatásért, ami megmenti junius harmincadikét, Co- lümbus tojásáért — s nem csoda, ha e cso­davárás légkörében már a babonának is hisz és hétről-hétre halogatja a genfi ta-| nácskozást azzal a reménnyel, hogy közben hátha megtörténik a csoda. Az európai lapok különleges jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy a népszövetségi közgyűlés jelenlegi elnöke — Benes Edvárd, az európai kompromisszum­kötések legnagyobb mestere. Benest a leg­utóbbi rendes közgyűlés óta Csehszlovákia elnökévé választották és ha akarja, egysze­rűen lemond a genfi elnökségről s igy ki­tér a nehéz feladat elől, de ha akarja s ha még mindig bízik ,,a genfi módszer célsze­rűségében", mint annakidején, akkor latba vetheti erejét és megkísérelheti megmen­teni a népszövetség becsületét. Mint köz- társasági elnök, megfelelő tekintélyt kép­visel s valahogy a pátosz ünnepélyességére emelhetné a genfi tárgyalásokat. Bekoro­názhatná nemzetközi működését, bebizo­nyíthatná, hogy Genf mégis csak kitűnő eszköz a béke biztositására, igazolhatná a népszövetség híveinek állításait és vissza­adhatná a nemzetközi institúciókba vetett bizalmat. így ir néhány külföldi lap és mi kíváncsian várjuk a fejleményeket. Ki vál­lalkozik a várva-várt kompromisszum meg­teremtésére? Kinek a fejéből pattan ki a mentő ötlet? Ki tudja realizálni a népek vágyát és lecsillapítani az ellenfeleket? Soha nem vártunk úgy ügyes kompromisz- szumot, mint most s azok, akik másfél évti­zedig a kompromisszumkeresések nagymes­terei voltak, most nagy szolgálatot tehetné­nek a világnak szakértelmükkel. Megindult az államvédelmi kSIcsön jegyzése Prága, junius 6. Köztudomású, hogy az állam­védelmi kölcsön hivatalos jegyzése junius 8-án veszi kezdetét. Ennek ellenére az előzetes jegyzés már a köztársaság minden részében megindult. Máig mintegy hatvan millió koronát jegyeztek. A kölcsön jegyzés ben eddig az Agrár bank vezet, amely ideiglenesen 25 millió koronát jegyzett. UtáDa a Slavia biztosító bank következik 20 mil­lió koronával, majd a pozsonyi kölcsönös föld­műves pénztár 5 millió, a prágai kölcsönös bizto­sító 5 millió és a karlini járási takarék 1,500.000 koronával. Ezenkívül a jegyzők között több pénz­intézet szerepel 500, 200 és 100 ezer koronás öez- szegakíkel. A Csehszlovák Sajtóiroda jelentése szerint Bene§ köztársasági elnök Bukarestbe való eluta­zása előtt saját személyében jelentős összegű ál­lamvédelmi kölcsön jegyzésére adott utasítást. Hivatalos jelentés szerint a kormány tagjai köl esönösen megállapodtak abban, hogy mindany nyian egyforma nagyobb összegű államvédelmi kölcsönt jegyeznek. Az összeg magasságát még nem döntötték eh "«pkxgmMa.gíarhirlab mm 1936 junius 7, vasárnap. Meghívó Az Egyesült Országos Keresztény szocialista és Magyar Nemzeti Párt 1936 junius 21-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel rendezi Érsekujvárott az Arany- oroszlán nagytermében országos alakulá kongresszusát, amelyre meghívjuk pártjaink összes helyi szervezeteit, törvényhozóit, tartománygyü- lési, járási, községi és városi képviselőit. A kongresszus részletes tárgysorozatát és egyéb tudnivalókat legközelebb teaz- szük közzé. A kongresszusra szóló igazolványokat és belépőjegyeket az országos közpon­tok állítják ki és küldik meg a szervezeteknek a titkárságok utján. Testvéri üdvözlettel az előkészítő bizottság nevében JAROSS ANDOR s. k. ESTERHÁZY JÁNOS s. k. Újabb nyugtalanság Haifában Haifa, junius 6. Pénteken újabb nyugtalanság támadt a városban. Az arabok és a rendőrök ősz- szeütközése alkalmával a rendőrök és a katonák kénytelenek voltak fegyverüket használni. Egy arabot agyonlőttek, kettőt megsebesítettek, A ren­det a késő esti órákban helyreállították. Jeruzsálem, junius 6. Szombaton Palesztina különböző helyein újra fölélénkült a zendülő ara­bok tevékenysége. Haifában délelőtt több mohame­dán asszonyt tartóztattak le, akik tönkretették a zöldségkereskedők áruját A tömeg kövekkel meg­dobálta az asszonyokat elvezető rendőröket Az agrárok is beismerik, hogy politikai hiba volt a két német pírt feloszlatása Gyülekeznek az őszi korcnányrekonstrukció gondfelhői * Ui utak lehe­tőségei • Akik föltétlenül kimaradnak • A Kiofác-párt létproblémája Prága, junius 6. A koalíciós pártok pünkösdi megnyilatkozásai közül különösen az agrár Venkovnak a német aktivizmusról írott cikke keltett megérdemelt figyelmet, amennyiben an­nak hatása nem huszonnégyórás, de nem is egy- hétnyi, hanem sokkal hosszabb lehet. Amikor mi e helyen lapidári-s egyszerűséggel állapítot­tuk meg a német aktivista pártok politikájának teljes eredménytelenségét, ugyanakkor a Ven- kov is ezt tette, ám az eredménytelenséget szé­pen megelemezte és annak okait is kutatta. Sze­rinte hiba történt mindkét részen: a német akti­visták és a cseh kormánypártok oldalán is. A német aktivisták abban hibáztak, hogy nagy­vonalú megoldások keresése helyett ,,az apró pozitív munka útjára léptek", vagyis „ered­ménynek" tartották egy-egy tenyészbika „ki­vívását". A másik oka a német aktivizmus cél­tévesztésének az volt, — a cseh agrárok főlapja szerint, — hogy az ellenzéki német pártok feloszlatása után át­vették a járási és községi képviselőtestületi tagságokat. A lap dicséretére meg kell állapítani, hogy töre­delmes szánom-bánomot mond és a cseh pártok részéről „alapvető tévedésnek" találja a két ellenzéki német pártnak 1933 őszén történt feloszlatását. A Venkov a továbbiakban nyíltan pártját fogja az eddig minden oldalról szorongatott Henlein-pártnak és óva inti a felelős politikai tényezőket attól, hogy a szudétanémet válasz­tók nagyobb többségét képviselő pártot „akti­vistaellenesnek" minősítsék. „Az agrárok csak oly kísérletek ellen védekeznek", — írja a lap, — „melyek — nézetük szerint — alapvető té­vedéseket jelentenek. A németek nagy pártjá­nak bagatellizálása ellen, az elszigetelésére irá­nyuló lehetetlen és meg nem engedett kísérletek ellen és a politikai gesztusok ellen. Ezért az agrárpárt elitéli az oly politikát, amely a parlamenti karzati jegyek politikai gesztusá­ban leli örömét." Az agrárpárti sajtóorgánum e pünkösdi cik­kének pillanatnyi hatása is mélyenjáró volt. A szociáldemokrata és a cseh nemzeti szocialista sajtó kétségbeesetten látta, hogy a miniszterelnök pártjának lapja tulajdonkép­pen a kormánytöbbség felé egyengeti azon szudétanémet párt útját, amely számára a szocialisták csak egy „orvosszert" tudtak el­képzelni: a feloszlatást. Nemkevésbé súlyosan érMtette a cikk a német gazdapártot, amely tíz év alatt „az apró pozi­tív munka utján" tizennyolc képviselői mandá­tumról negyedére, öt mandátumra zsugorodott össze. És ráadásul most, hogy jelentéktelen kis, viharvert csoporttá vált, egykori leghívebb szö­vetségesétől megkapta az útlevelet: a mór meg­tette kötelességét, a mór mehet. Mit is csináljon az agrárpárt öt német agrár mandátummal? A Bund dér Landwirte hivatalos lapja még azzal igyekszik menteni a helyzetet, hogy a Venkov álláspontja nem azonos az agrárpártnak a hiva­talos álláspontjával és Hodza Milán miniszter- elnöknek a szudétanémet párttal élesen szembe­helyezkedő — hivatalbal epésekor kifejezésre ju­tott — állásfoglalásával. Diplomáciai érzékről tesz tanúságot a cseh néppárti Lidové Listy, amikor az egyik oldalon „elméletben" igazat ad c Ven- kovnak abban, hogy a legnagyobb német párt vezetőivel való tárgyalásokat visszautasítani nem lehet, ám úgy találja, hogy gyakorlatiban e tárgyalások háromizben, a tavalyi választá­sok előtt, 1935 december 18-a előtt és har- madizben Henleia panaszának genfi benyújtá­sa előtt nagyon alkalmatlan időben történtek, A lap megismétli, hogy elméletben igazat ad a Venkovnak, ha az nem akar határozott „nemet" mondani Henleinék felé örök időkre szólóan, árpde „gyakorlatilag az a veszély áll fönn, hogy a Henleinnel való megegyezés — mert nemzeti kérdésekben egyezség létre nem jöhet — egy­szerűen csak hatalmi és gazdasági-szociális ala­pon jönne létre". „Ezért" — írja tovább a cseh néppárti lap — „a Venkov nem csodálkozhatik, ha azok, akik e kombinációkon már eleve kívülállóknak ér­zik magukat, a Venkov okos gondolatainak hallatára nem nézik csak a zsákot, hanem igyekeznek kitapogatni a bennevalókat is." Mis mond az érdekeit! A szudétanémet párt a kormánypárti lapok e kereszttüzében sajtója utján eddig még nem fog­lalt állást, megelégedett a megnyilatkozások re­gisztrálásával. Az államvédelmi törvény egyes részei s az államvédelmi kölcsöntörvény e párt részéről történt teljes megszavazása nyomán tá­madt politikai vitára azonban a párt egyik kép­viselője, Kundt a meghatalmazási vitában adta meg a választ, amelynek lényege az, hogy „a párt az alapvető elvi követelések és fölté­telek előzetes megtárgyalása s részben telje­sítése nélkül a kormánytöbbségbe való lépés­ről nem hajlandó tárgyalni". Vagyis a cseh néppárt is megkapja a választ és Srámekéknck sem kell félniük az „egyszerű ha­talmi és gazdasági alapon" létrejöhető meg­egyezéstől. Mindezek ellenére a Venkov pünkösdi cikke az első határozott, jelentős lépés az őszre várt kormányrekonstrukcióhoz, illetőleg egy uj poli­tikai csoportosuláshoz vezető utón. Mi a dolgok ilyen fejlődését régen láttuk és látták a koalíció szocialista pártjai is, ezek azonban úgy vélték, hogy hasznos dolgot müveinek a struccmadár példájának követésével. Itt még egy pillanatra meg kell állanunk még a szudétanémet párt belső nehézségeinek kérdé­sénél, amiket ismét a szocialista sajtó igyekszik túlértékelni. Természetes az, hogy egy politikai alakulat, amely a két német ellenzéki párt föl oszlatása után két év alatt képes volt egy és egynegyedmillió választót meghódítani, ily rövid idő alatt nem végezhette el százszázalékosan az erkölcsi válogatás nehéz és hosszadalmas mun­káját. A most támadt „bajok" nem vezethetők vissza elvi kérdésekre, sokkal inkább pártadmi- nisztracionális természetűek s az eddig lefolyt eseményeknél a kizárt és kilépő funkcionáriusok még csak kísérletet sem tettek elégedetlenségük­nek elvi okokra való visszavezetésére. Henlei­nék jövőheti pártkongresszusa bizonyára vilá­gosságot és rendet teremt, ha kell, fájdalmas műtéttel is. Kétségtelen az, hogy a szudétané­met párt legelfogultabb és nyílt ellenségei se ál­líthatják, hogy e pártot akár eszmei meghason- lás, akár két csoportra való szakadás fenyeget­né. Már pedig Prásek szenátora, Vrbenskyje, Landa-Stychovája, Kaderkája minden politikai pártnak volt már és még lesz is. Komolyabb je­lenség volna, ha a nagy alakulat oly eszmei meghasonlás előtt állana, amilyen a csehszlovák szociáldemokráciát érte 1920-ban. A nemzetkö­ziség elvét a marxisták egyik csoportja máról- holnapra eldobta, hogy a legtulzóbb nacionaliz­mussal váltsa föl. És kétfelé szakadt a marxiz­mus és máig sem tudott újból egyesülni. A cseh nemzeti szoc alisták zsákutcája Egy politikai párt komoly romlását előidézhe­ti ezenkívül a programtalanság is, amire éppen napjainkban láthatunk példát a cseh nemzeti szocialistáknál. Ez a párt már az államfordulat­kor elvesztette eszmei alapját és csak nagynevű vezetői szeméivé* tekintélyükkel tartották ösz- sze a nyájat. A munkásságnak két — sőt e ka­tolikus munkáspártokkal még több — alakulata volt, a cseh kispolgár az iparospárthoz csatla­kozott, a nagytőkés, a nagyiparos Krámáihoz. A cseh nemzeti szocialisták történelmi dicső­ségükből éltek. Az államfordulat után ideig-óráig nagy segít­ségükre volt a Farsky tanár és dr. Zahradnik- Brodsky — első vasutügyi miniszter — által alapított csehszlovák nemzeti egyház, melynek világi főgondnoka, PráSek Ferdinánd cseh nem­zeti szocialista képviselő volt (nem tévesztendő Össze az agrár PráSek szenátorral). A cseh nemzeti egyház szervezkedése még egy utolsó lendületet adott a cseh nemzeti szocialista pártnak, ez a felekezet a templomok közös használatá­nak törvényes szabályozásától saját fellendülé­sét is remélte. E várakozása azonban nem telje­sedett, csak a temetők közös használatát sza­bályozták s ez jelentette az érdekeltek körében az első nagy kiábrándulást a cseh nemzeti szo­cialista pártból, amely egyébként a nemzeti egyház támogatása mellett nagyon jó tudta pro­pagálni a felekezetnélkülieket és a szabadgon­dolkodókat is. A csehszlovák nemzeti egyház második nagy kiábrándulása — a modus vivendi volt s ekkor a dr. Kővár tanár vezetése alatt álló lelkész­tábor uj politikai protektor keresésére indult. Meg is találta az — agrárokban, akik na­gyon jól tudták értékelni, hogy mit jelent a nép között élő lelkész pártfogása és po­litikai meggyőződése. A csehszlovák egy­ház, anyagiak hiányában, nehezen terjesz­kedett, hirtelen azonban — az agrápárt be­folyására — a költségvetések általános le­szállításai idején ez egyház templomépitési célokra 1.5 milliót kapott már második éve s ma — „hála" az agrártámogatásnak — már Szlovén szkon is Számbavehetően terjeszkedik s legerősebb leányegyházai Liptóban — Rózsahegy körül1 — a szlo­vák néppárti erősségekben létesülnek. És erről teljesen hallgat a Micura-párti sajtó és hallgat a szlovák néppárt is. A cseh nemzeti szocialista párt egyik erőssége volt a dr. Kővárnak, a brünni bölcsészettani kar magántanárának vezeté­se alatt álló Farsky-lelkésztársaság. Ez a társaság dr. Kővárral az élén a közel­múltban testületileg lépett át az agrárpártba, mely keresztülvitte, hogy dr. Kővár a prágai Hus-fakultáson katedrát kapjon. A csehszlovák egyház egykori világi főgondno- ka, Prásek Fordimánd cseh nemzeti szocialista képviselő m&radékbirtofcára vonalit vissza s a főgondmoki tisztséget Strzil agrár szenátornak epgedte át. A cseh nemzeti szocialista párt eszmei sorva­dása a pünkösdi pártkongresszuson teljes mez­telenségében került nyilvánosságra. Ha semmi más miatt, úgy már emiatt is uj koalíciós össze­tételi kell keresni, mert a mai koalíció egyik főpilHére, a cseh nemzeti szómul ista párt foszla - doziüc, szakadozik. És ez sokkal komolyabb, ve­szedelmesebb kór, mint a szudétanémet. pártnál tapasztalható személyi ^eindeeináláis". Dr. TÖMÖRI JÁNOS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom