Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-08 / 106. (3955.) szám

MaMB^ermekmelléklet ^ ,12 oldal. Ara Hé 1.20 Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszköi magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFOM; 3 0 3 -1 1. • • SŰRGÖNYCIM HIRLRP, P R fl H fl. A Phönix-ügy és a biztosítási eszme (t. 1.) Prága, május 7. A szerencsétlen Phönix-ügy hosszú he­tek óta foglalkoztatja mindama európai ál­lamok nyilvánosságát, ahol a megbukott bécsi biztositó intézet képviseleteket tar­tott fenn. A botrány Ausztriában robbant ki, de a bukás hullámai Csehszlovákiában Sem kisebb méretűek. Százmilliók sikkad­tak el ott is, itt is. Bécsben a felügyeleti hatóság felelős vezetője öngyilkos lett, Prágában ma jelentette ki a belügyminisz­ter, hogy Autengruber miniszteri taná­csost, a belügyminisztérium biztositási osztályának vezetőjét letartóztatta a rend­őrség. A 'kormány megtette az intézkedé­seket. Bizalmi gondnokot állított a válság­ba jutott biztositó intézet élére s illetékes helyen ismételten hangoztatták, hogy rövi­desen újabb rendelet jelenik meg arról, hogy mit tegyen az a sok Phönix-biztosi- tott, akiknek a számát 320.000-re teszik. A kilátásba helyezett rendelet eddig nem Jelent meg. Cerny belügyminiszter ellenben $i képviselőház alkotmányjogi bizottságá­ban ma meglepő nyilatkozatot tett az omi­nózus ügyről, amely egyre jobban érdekli immár nemcsak á Phönix-biztositottakat és a biztositási eszme híveit, hanem a2 egé'sz nyilvánosságot. A belügyminiszter azt mondta, hogy a kormány még nem ad­hat tanácsot ,a biztosítottaknak arra nézve, hogy fizessék-e az esedékessé váló további biztositási dijakat vagy sem. Ez a nem várt közlés keltette a legnagyobb meglepetést, mert a Phönix 320.000 biztosítottja min­denre inkább számított, mint arra, hogy a legilletékésebb helyen sem tudják, mi az adott esetben a teendő. Az életbiztosítás kétoldalú szerződés: a biztosított a szerződésben magára vállalt dijak fizetésére kötelezi magát és a bizto­sitó ezzel szemben kötelezettséget vállal arra, hogy a biztosítás lejártakor vagy ha­lálesetben haladéktalanul kifizeti a biztosí­tási összeget. A biztositási dijak fizetésé­nek megszüntetése a biztositási szerződés megszegését jelenti, ami a biztosított szem­pontjából minden körülmények között hát­ránnyal jár és esetleg maga után vonhatja az eddig befizetett dijak elvesztését is. A mai körülmények között azonban annak sincsen sojk. értelme, hogy a biztosított to­vább fizes'se a dijakat, amikor még a kor­mány sem tudja, hogy tanácsos-e ezt tenni vagy sem. A Phönix-ügy nem magánügye egy kül­földi vállalat csehszlovákiai képviseleté­nek; még akkor sem, ha az ott biztosítot­tak többsége — mint azt a belügyminisz­ter m;a kijelentette — nem csehszlovák nemzetiségű. A nemzetiségi kérdés ebben az ügyben nem játszhatik szerepet. A Phönix-ügy közügy, már csak azért is, mert mintegy 320.000 csehszlovák honos ott he­lyezte el megtakarított pénzét, hogy öreg korára Jegyen mit aprítania a tejbe és hogy halálesetben a családja ne álljon anyagi eszközök nélkül. Ez a sok cseh­szlovák állampolgár nyugalommal várja a2 fiiét ékes hatóságok intézkedéseit a bizto­sítottak érdekeinek megvédelmezésére. A belügyi kormánynak a foganatosítan­dó intézkedések megtétele során nem lehet ÖLegfeledkasni® arí ói a körülménytől, hogy Anglia és Franciaország beleegyezik Abesszínia elvesztésébe? A „befelezed teng1 ereje Európában Az angol alsóház a szankciós politika megszüntetését kívánja ■ León Blum: „Késón jöttünk" .... Uj célok a kudarc után London, május 7. Mint jelentettük, az angol alsóház tegnapi külpolitikai vitája során Edén külügyminiszter állást foglalt az abesszin prob­lémával szemben, de egyelőre nem vázolta po­zitív formában Anglia politikáját és csak a múlt hibáiról, valamint a közvetlen teendőkről emlékezett meg. A vitát Dalton munkáspárti képviselő heves támadása nyitotta meg, amely­ben szemére vetette a kormánynak, hogy ügyet­len afrikai politikájával súlyos helyzetbe hozta Európát és a népszövetséget. Edén külügymi­niszter válaszában a megtorlás! intézkedések tö­kéletlenségérő1! nyilatkozott. A valóságban egyetlen szankció volt, amely hatásosnak bizo­nyulhatott volna s ez a Szuezi csatorna elzárá­sa lett volna, de a meglévő statútumok alapján Angliának nem állít jogában a csatornát lezárni, a népszövetség viszont aligha egyezik bele egy­ségesen a rendszabály foganatosításába. A ku­darc ellenére Edén kijelentette, hogy Anglia to­vábbra is a népszövetség híve marad és arra fog törekedni, hogy a népszövetséget a kollek­tív biztonság mainál hathatósabb eszközévé vál­toztassák. E célból az angol kormány azonnal tárgyalni kezd a domíniumokkal a közös állás­pont kidolgozására. Az első teendő a kudarc után uj utakat keresni a jelenlegi-helyzet meg­ismétlődésének meggátlására. A szankciók fel­függesztéséről Edén nem nyilatkozott, de cél­zott arra, hogy Anglia minden olyan intézke­dést elfogad, amit a népszövetség kollektiven elhatároz. Edén után Austin Chamberlain, a konzerva­tív párt egyik legbefolyásosabb tagja a szank­ciós politika folytatása ellen nyilatkozott, mert azt veszedelmes következményű politi­kának tartotta. A legkisebb olasz-ellenes flottarendszabály a mai helyzetben a háború kitörését jelentené. Vagy azt, hogy számos nemzet elhagyná a népszövetséget. Cham­berlain a népszövetség reformja mellett fog­lalt állást. Utalt a rajnai megszállás vesze­delmeire és hangoztatta, hogy a nyugateuró­pai helyzet lehetetlenné teszi az angol erő földközifcengeri összpontosítását. Több konzervatív képviselő felszólalásában ugyancsak a szankciós politika befejezését és a népszövetség reformjának megkezdését sür­gette. A külügyi vita a késő éjszakai órákig eltar­tott és Churchill éles Baldwinellenes támadá­sával fejeződött be. Churchill nyilatkozata ál­talános meglepetést keltett az alsóházban. Churchill hibáztatta, hogy Baldwin nem emel­kedett szólásra a vita folyamán, holott ő fe­lelős mindazért a kudarcért, amely Angliát az elmúlt hónapokban érte. Baldwin minden ha­talmat a kezében tart és már többizben ko­moly károkat okozott az angol presztízsnek, A vita után az alsóház nem szavazott, mert a parlament ügyrendje ezt nem tette lehetővé. León Blum tervei London, május 7. A Daily Héráid munkatár­sa beszélgetést folytatott León Blum-mel, Fran­ciaország miniszterelnökjelöltjével az európai és az afrikai ügyekről. — Pártom győzelme a béke, a demokrácia és a civilizáció sorsszerű pillanataiban következett be, — mondotta León Blum. — Tragikus hely­zet, hogy későn jövünk és nem tudjuk többé megakadályozni Abesszínia összeomlását. A múl­ton nem segíthetünk, de a jövő a kezünkben van. A népszövetséget újból erősen föl kell épí­teni és uj szellemmel megtölteni. Az európai ál­lamoknak újból meg kell kezdeniök az őszinte együttműködést s ez csak úgy történhetik meg, ha a leszerelés valóra válik. Blum ezután kijelentette, hogy pártja a lehető legnagyobb eréllyel és bizalommal lát a leszere­lés kérdésének megvalósításához, — Németországot meghívjuk, hogy résztve- gyen a leszerelési szerződés kidolgozásában. A helyes kérdőív, amelyet Németországhoz kellene intéznünk, a következő kérdéssel kezdődne: Hajlandók vagytok-e velünk együtt leszerelni? Ha Németország nem felel és nem akar részt- venni lefegyverzési munkánkban, akkor nélküle kötjük meg a lefegyverzési szerződést olymódon, mintha Németország is résztvett volna annak megszövegezésében. London, Moszkva és Páris a népszövetség többi tagjával együtt magára veszi a felelősséget az európai rend biztosítá­sára. Az abesszin kérdésről León Blum a követke­zőket mondotta: — Fontos, hogy a nemzetközi jogból meg­mentsük azt, ami menthető. A biztonság a fran­cia és az angol demokrácia együttműködésétől függ. Tragédia volna, ha Anglia épp akkor mondana le politikája folytatásáról, amikor Franciaország hajlandó teljes erővel támogatni, Mától kezdve Anglia föltétlenül számíthat á francia segítséggel a népszövetség kollektív ak­cióinál. Sürgősen összehívták a francia szocialista kongresszust Páris, május 7. A francia szocialista párt vég- rehajtóbizottsága szerdán éjfélkor elhatározta, hogy a jövő hétre összehívja a párt nemzeti fő­bizottságát. A meghívást távirati utón közvetí­tették a bizottság tagjaihoz. A konferencia szín­helye Páris. A pártkonferenciát credetüeg má­jus 30-ra tervezték, de a helyzet azt követelte, hogy már előbb megtartsák. A párt delegátusai­nak föladata, hogy leszögezze a szocialisták magatartását a küszöbönálló kormánykrizisnél. Franciaország a nagy változás előtt Páris, május 7. Csütörtökön délelőtt az Ely- sée-palotában a francia minisztertanács a köz- társasági elnök elnökletével ülést tartott és a választások után keletkezett politikai helyzettel foglalkozott. A minisztertanács elhatározta, hogy a mai kormány junius elejéig hatalmon marad és csak az uj kamara összeülése után dönt to­vábbi magatartásáról. Időközben a miniszterta­nács a baloldali többség főpártjainak vezetőit tájékoztatni fogja a fontosabb kérdésekről, fő­leg a pénzügyek fejlődéséről. A Francia Bank mai kimutatása, amely az április 26-tól májún 3-ig terjedő hétről szól, 1 milliárd frankos aranyelvándorlást mutat ki. Azóta az aranyel­vándorlás újabb egymilliárddal növekedett. A minisztertanács ezután a külpolitikai hely­zettel foglalkozott és tisztázta a francia állás­pontot az olasz győzelemmel és Olaszország abessziniai követeléseivel kapcsolatban. Végül megállapodott a jövő héten kezdődő népszövet­ségi tanácskonferencián követendő francia ma­gatartásban is. Szombaton este dönt a fasiszta nagytanács Abesszínia sorsa fölött Róma, május 7. Szombat este tíz órára rend- ■ ciát tart. A hivatalos jelentés szerint a nagyta- kivüli ülésre összehívták a fasiszta nagytané- I nács és a minisztertanács határozatait Mussolini csőt. Az ülés után a minisztertanács is konferen-1 a Palazzo Venezia erkélyéről azonnal közli az a Phönix-bulkás és a biztositási eszme kö­zött szoros kapcsolat van: csak akkor nem rendül meg a biztositási eszmébe vetett hit, h,a a Phönix-biztositottak érdekei kellő védelemben részesülnek. Távol áll tőlünk az ,a szándék, hogy a fatális helyzetért bárkit is felelősségre von­junk, az ilyesmi az ügyészség és a függet­len bíróság dolga. Mi csak azt 'kívánjuk, hogy a kormány mielőbb határozott nyi­latkozatot tegyen és adja ki a Phönix- ügy e.t véglegesen tisztázó rendeletét, amely szabatosan meghatározza a biztosítottak teendőjét és megvédelmezi érdekeiket. A rendezésnek két módja van. Az első abból áll, hogy a Phönix esetleg állami tá­mogatással vagy a társbiztositók segítsé­gével önmagát szanálja, a másik mód pt' dig nem egyéb, minthogy a biztositási ál­lományt egy uj vagy egy másik biztosító intézet veszi át. A szanálás mindkét mód­ja a biztositási szerződések kontinuitásá­nak fenntartását igényli. A szanált Phönix nem törődhetik azokkal a biztosítottakkal, akik nem fizetik az esedékes dijakat s az uj vagy a másik biztositó is csak a tény­leges állományt veszi át s ebbe nem szá­mítja majd bele azokat a biztosításokat, amelyek díjfizetése megszakadt. Ha más­képpen nem megy, nyissanak uj számlát április 1. után esedékessé váló dijak fize­tésére s ezt a számlát kezelje akár a fel­ügyeleti hatóság. Ne felejtsék el azonban, hogy a Phönix-ügytől ma már a biztosi­tási eszme sorsa is függ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom