Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)
1936-05-05 / 103. (3952.) szám
4 1936 május 5, kedd. T>RAGAI-A\\GÍSR-HrRIiaÖ Megoperálták Karinthy Frigyest Stockholni, május 4. Olive Krona stockholmi sebészprofesszor ma délelőtt megoperálta Karinthy Frigyest, a kitűnő magyar irót. Ismeretes, hogy Karinthy Frigyesnek hónapokkal ezelőtt agy daganata támadt s ez tette szükségessé az operációt. A kitűnő magyar humoristát egy héttel ezelőtt szállították el Stockholmba. A kezelési és gyógyítási költségeket a magyar társadalomi teremtette elő. A műtét kimeneteléről egyelőre nem sikerült részleteket megtudnunk. A kárpátaljai pénzhamisitási bliniigy 23 vádlottja a bíróság előtt Kassa, május 4. (Kassai szerkesztőségünk tele- ionjelentéee.) A kassai kerületi bíróság Lasztovec- ky-tanácsa ma kezdte tárgyalni azt a nagyszabású pénzhamisitási ügyet, amely a maga nemében a legnagyobb volt az utolsó évtizedekben. Az ügynek huszonhárom vádlottja van. A fővádlott Weisz- Roth Hermám: munkácsi szeszfőző, aki annakidején Romániába szökött, de a román hatáságok elfogták és diplomáciai utón kiadták a csehszlovák hatóságoknak. Szintén a vádlottak padjára került felesége, Weisz-Roth Hermanné, azonkívül Frellich Jenő Dávid kereskedő, De-me Vilmos géplakatos, Katz József gazda, Moraveci Ignác kereskedő, Weisz Bernát mészáros, Klein Dávid kereskedő, Herskovics Salamon szerelő, Klein Hermann kereskedő, Lebovics Lajos gépész, Karpel Bernát ka- zánovács. Herendi Gyula. Grünwaid Alajos, Há- bermann József, Rabovics András kereskedők, Sohatberger Izsák munkás, Österreicher Salamon munkás, Lebovics Áron munkás, Weizen Sándor gazdálkodó, Klein Sándor gazda és Hábermann Li- pót kereskedő. A felsorolt vádlottak nagyrészt munkácsi lakosok. A vádat Szilvay államügyész képviseli. A mai tárgyaláson a terjedelmes vádiratot olvasták fel és a vádlottak kihallgatása csak holnap kezdődik *neg. A tárgyalás valószínűleg egész héten fog tartani. 42 holttest egy elhagyott hatban Bukarest, május 4. Lapjelentések szerint Bal' ricban Lucef ottani gazda udvarán egy régi kutat nyitottak föl. Amikor a munkások az évek óta nem használt kutat fölbontották, legnagyobb megdöbbenésükre negyvenkét hullát találtak benne. Az esetről egyelőre semmi köze- j lebbit nem lehetett megtudni. Érvénytelen a jászói keresztényszocialista birő megerősítését megtagadó végzés A legfelső közigazgatási biröság megsemmisítette a belügyminisztérium döntését, mert az nem volt indokolva Kassa, május 4. (Kassai szerkesztőségünktől.) Pénteki számunkban a legfelső közigazgatási bíróságnak több német község biróválasztásával kapcsolatosan hozott elvi jelentőségű döntését ismertettük, most pedig jelenthetjük, hogy hasonló jelentőségű határozatot hozott a legfelső köz- igazgatási bíróság annak a panasznak ügyében is, amelyet a jászói biró- választásból kifolyólag nyújtottak be, mivel az országos hivatal és a belügyminisztérium nem erősítette meg a keresztényszocialista Nagy Lajos megválasztását. jászó községben 1934-ben biróválasztást tartottak. A választás eredménye az lett, fogy az erős többségben levő keresztényszo- cialista párt jelöltjét, Nagy Lajost választották meg bírónak. A pozsonyi országos hivatal az 1933. évi választási törvény értelmében nem erősítette meg Nagy Lajost birói tisztségében. Nagy Lajos jogorvoslattal élt az országos hivatal döntése ellen, azonban a belügyminisztérium is helybenhagyta az országos hivatal sérelmezett döntését és pedig: indokolás nélkül. Nagy Lajos kérte a meg nem erősítés indokainak utólagos közlését, azonban a belügyminisztérium ezt a kérését is elutasította. A sérelmes belügyminiszteri végzés ellen Nagy -Lajos a keresztényszocialista párt ügyésze utján a legfelső közigazgatási bírósághoz fordult panaszával, amély 11691—36. számú végzésében megsemmisítette a belügyminisztérium végzését és kimondotta, hogy az 1928. évi 8. számú kormányrendelet 68. §-a alapján a köz- igazgatási hatóságok indokolni tartoznak végzéseiket. Nem tekinti kivételnek a belügyminisztériumot sem, amely köteles lett vol'na Nagy Lajos megválasztásának elutasítását megfelelően és kellően indokolni, már csak azért is, mert az 1933. évi 123. számú belügyminiszteri rendelet 63. §-a szerint a meg nem erősített biró három éven keresztül nem választható meg ugyanerre a tisztségre. A legfelső bíróság kötelezte a belügyminisztériumot az elutasítás megfelelő indokolására azért, mert a község által bíróvá választott személy a megválasztásnál jogaiba lépett és a belügyminisztériumnak csupán diskrecionális jogot lehet gyakorolni a megerősítésnél. Azonban ez a joggyakorlat nem lehet egyoldalú. A belügyminisztériumnak csak megfelelő és a törvényben pontosan kör, vonalazott okokból lehet és szabad a megválasztást hatálytalanítani, mert az állam demokratikus elvei és berendezése megkövetelik, hogy a jogaiban sértett jogorvoslást követelhessen. Nem áll módjában azonban e jogorvoslat annak, akivel nem közlik a meg nem erősítés indokait. A megerősítést megtagadó végzésnek olyannak kell lennie, hogy a legfelső közigazgatási bíróságnak módjában álljon panasz esetén felülvizsgálni azokat az okokat, amelyek a belügyminisztériumot a megerősítés megtagadására késztették. A határozat indokolása szerint Nagy Lajos esetében törvénysértést követett el a belügyminisztérium akkor, amikor első határozatát sem indokolta, de különösen akkor, amikor Nagy Lajos további kérelmére sem közölte azokat az okokat, amelyek a belügyminisztérium nézete szerint a megerősítés megtagadására alkalmasak. Érdekes helyzet adódott tehát elő Jászón a legfelső közigazgatási bíróság eme döntése folytán. Nagy Lajost nem erősítették meg, ennélfogva ő a valóságban nem elöljárója a községnek. Ellenben megerősítették Mereciczky szociáldemokrata elöljárót, aki de facto gyakorolja tisztjét. Miután azonban a legfelső bíróság kimondotta azt, hogy a belügyminisztérium helytelenül hozta meg a megerősítést megtagadó végzést: a közigazgatási gyakorlat szerint Nagy Lajos meg nem erősítése nem jogerős. Más szóval: Nagy Lajos esetében az a helyzet, hogy ő ma is megválasztott bírája a községnek. A legfelső közigazgatási bíróság döntése óriási jelentőségű azért is, mert a közigaz1863 ÓTA VILÁGMÁRKA Jb keserivíz 70 év óta kipróbált, ártalmatlan, természetes hashajtó, Kiég fé' pohárral, kapható kisüvegben Is. gatási hatóságok az 1933. évi 123. számú törvényre való hivatkozással speciálisan Szlovenszkón és Kárpátalján rendkívül sok esetben tagadták meg a megválasztott községi biró megerősítését, azonban elmulasztották a megfelelő indoKolást. Ez a helytelen gyakorlat sok komoly és súlyos kihatású zavart okozott. Ennek kirívó példája Szepsi község is, ahol a közigazgatási hatóságok hasonló hibás gyakorlattal három egymásután megválasztott magyarpárti bírót nem erősítettek meg tisztségükben, hanem látva a magyar választási többség intranzigens magatartását, kormánybiztost neveztek ki. A legfelső közigazgatási bíróság fenti döntése további nagyon komoly problémákat vet fel magában a közigazgatás további gyakorlatában is, mert számtalan esetben panaszolták meg az egyes érdekeltek a megerősítés megtagadását, ezek a panaszok még elintézés alatt állanak, ennek ellenére azonban a közigazgatási hatóságok már megerősítettek más bírákat. Az alvilág királynője Itta: HARRY LESLIE (28) I Szinte mérnöki pontossággal követtem nyo-l mon Dávid szerelmi lázgörbéjének a tetőre való fölkuszását és előre meg tudtam mondani a napot és az órát is, amikor nyílt vallomásra kerül a dolog. Úgy is történt. A háromszáz ősök dombján voltunk aznap délután. Mit mondjak? Olyan tavaszi nap volt, amilyen a regényekben szerepel és alkalmas arra, hogy a sziveket megejtse. Az enyhe szellő különös illatokat hozott, a párázó földnek és a közeli tengernek kevert, kissé fanyar és mégis annyira édes szagát. Az ,,öregek" újból visszamaradtak egy nyári vendéglő terraszán. Odakünn már megkezdődött az élet, a terrasz lécrácsát friss zöldre mázolták, az oleándereket sorjában rakták ki az épület köré és az ötórai tea idején a zene is bátortalanul hangolni kezdett. De rajtunk kívül még csak ketten voltak odakünn, egy nyurga, szemüveges férfi és egy vöröshaju hölgy, akinek az arcán már kiütköztek a nyári szeplők. Mi csak éppen, hogy felhörpintettük csokoládénkat és megettük utána a vajaskenyeret, máris kószálni küldtek az öregek. „Élvezzétek a tavaszt, élvezzétek, amig fiatalok vagytok!" — mondta Lady Campbell kenetteljesen. „Tudjátok, hogy életem legszebb napjai voltak azok, amikor szegény George-ommal jártuk a hegyeket és a réteket. Jó, ha az ember ilyen emlékeket gyűjt ifjúságában, hogy legyen mivel fűtenie magát öreg nap- j :iban.‘‘ Ezekben a megnyilatkozásokban költői léleknek mutatkozott Lady Campbell, akit néhány nap óta Cecil néninek kellett szólítanom. Crawford pedig nagyokat bólintott a fejével Cecil néni szavaira és a maga tekintélyével is aláhúzta az öreg hölgynek a tavaszról való fölfogását. „Bizony, fiatalság, bolondság", — valami ilyes szólásmondást ismételgetett elég sűrűn és ilyenkor nem mulasztotta el, hogy bátorítólag hátba ne veregesse Dávidot, aki ott állt mulyán, félszegen, suta mosollyal az oldalamon és zavartan forgatta a kezében pörge kalapját. Nos, ezen a tavaszi délutánon megtörtént a vallomás. Dávid most még kevesebbet beszélt, mint amennyit, szokott, ellenben annál sűrűbben I sóhajtozott, úgyhogy meg nem állhattam kérdezés nélkül: — Mi bántja, kedvesem? —• Engem? — kérdezte elcsodálkozva. — Nem bánt semmi. Ellenkezőleg, nagyon boldog vagyok. Hogy maga mellett lehetek ... — És ez olyan sokat jelent magának, hogy boldoggá teszi? — A szempillám lezártam és úgy szűrtem át kutató tekintetemet, amellyel arcát vizsgáltam. Dávid hol piros volt, hol meg elsápadt. — Sokat... mindent! Oh, Edith! — hebegte. Most hirtelen elveszthette az eszét, mert mellém ugrott és két hosszú karjával átkarolt. A kalapja kiesett a kezéből, amelyben idáig tartogatta és begurult a gyepre. Hosszú, fényes, fekete haja ziláltan a homlokába hullott, a szeme különös fényben csillogott és ajkainak szögletében mintha kis fehér habcsomó jelent volna meg. Váratlanul ért ez a támadás és kissé megijesztett, de nem nagyon védekeztem, csak jobbkarom könyökét taszítottam kissé a mellének, hogy távoltartsam. De rajta erőt vett már a szenvedély és egyszerre hideg borzongással éreztem, hogy nedves ajkak tapadnak a nyakamra, ott, ahol a keskeny gallér kissé feszesen tapadt a bőrhöz. Hát ez volt Dávid Graham első csókja. És ekkor újból megfájdult a szivem, hogy szinte könnyekre fakadtam, mert arra a csókra emlékeztem vissza, amit John adott, mikor először tett magáévá. Annak az ize csodálatosképen olyan volt mint a tengeri szőlőé, amit meghitt vacsoráink után szervíroztak. Ezé meg itt? Mintha egy hüllő hideg teste érintett volna meg, vagy valami csúf féreg kúszna föl a nyakamra.. Felbőszültem és kissé keményebben taszítottam el magamtól. Erélyes és rendreutasitó volt a hangom: — Dávid! Elvesztette az eszét? Hogy mert... hogy mert... engem megraókolni... Úgy állt ott összeroskaewa, mint akinek lába alól végleg kiszaladt a talaj. Ilyen ügyefogyott- nak még sohasem láttam ... Hebegett, dadogott, , alig tudott egy értelmes szót kinyögni... i — Bocsásson , . , meg . . , drágám . ■ . bocsá . , , de én ... . olyan halálosan szeretem . . . Végre kinyögte. És egyszerre ellepték szemét a könnyek és hangos sírásra fakadt. Olyan siralmas látvány volt ez a szánalomraméltó majom, amint ott szipákolt mellettem és kezefejével töröl gette könnyes szemeit. De nem volt szabad nevetnem, mert elérkezett a döntő pillanat ... — Szeret... Ez még nem ok és mentség, hogy ilyen durván rámtámadjon. Hogy visszaéljen a helyzettel. Sokkal okosabbnak és jobbnak tartottam, Dávid ... — Edith, könyörgöm, ne haragudjon, ne vessen meg, mert én azt nem tudnám elviselni. Ha hibáztam, jóváteszek mindent. — Csacsi gyerek, — mondtam most már el- oszló haraggal és lehajoltam a földre, hogy fölvegyem a kalapját. — Menjünk vissza szépen az öregekhez és felejtsük el azt, ami az imént történt. Ezt a zavaró incidenst. — De én nem akarom elfelejteni, — kiáltott Dávid egyszeriben erélyessé vált hangon. — Eszemágában sincs, hogy elfelejtsem. Én nem tudok maga nélkül élni, Edith és inkább levetem magam a mélységbe, onnan a szikla ormáról, mintsem elveszítsem magát... Kérdőleg néztem rá ... — Hát mit akar, Dávid? Mire gondol tulajdonképen? — Azt akarom, hogy a feleségem legyen! Elhallgatott és néhány pillanatig én is hallgattam. Magam elé néztem és cipőm hegyes orrával fölrugdaltam néhány kavicsdarabot, amik lábam elé kerültek. — Dávid, ez komoly szó, ezt jól meg kellett volna gondolnia ... — Hiszen én állandóan erre gondolok. Napok, hetek óta erre gondolok ... — Én nem gondoltam erre, Dávid... — Mondja, hogy szeret. Hogy nem utasít vissza. Mondja, könyörgöm! Az életemet jelenti ez... — Nem mondhatom, hogy szeretem, Dávid, legalább is nem szeretem azzal az érzéssel, amit a nagy szenvedélynek mondanak... De rokonszenvezem magával, nagyrabecsülöm, jó pajtásomnak tartom ... Erre nem gondoltam ... — Akkor hát... ugy-e — utál, megvet és nem tudna a feleségem lenni? Mohón várta a válaszomat. — Nem utálom, nem vetem meg, Dávid, sőt nagyrabecsülöm és rokonszenvezem magával, ismétlem. A szerelem azonban nagy dolog és én nem' szeretek könnyen játszani a nagy szavakkal, ezt már tapasztalhatta, Dávid. Nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy szeretem. De ez még nem jelenti azt, hogy ne lennék a felesége. A szeretet, a házastársi megbecsülés kifejlődhetik anélkül is, hogy mind a két fél egetverő szerelmet vinne az együttélésbe ... — Akkor hát... üzlet? Sértő és gyanakvó volt a hangja és most mintha különös értelem fénye lobbant volna föl máskülönben semmitmondó szemében. — Üzlet? — vágtam vissza élesen. — Dávid, ne kockáztassa barátságunkat! Hála Istennek, nem élek olyan körülmények között, hogy üzletre kellene gondolnom, ha a házasságról beszélek. Nagyon megbántott és ne beszéljünk többet a dologról. Visszafelé indultam és ő olyan gyászosan kullogott mögöttem, mint a megvert kutya. Egyszerre megállt és hevesen dobbantott a földre. — Nem, egy lépést sem megyek tovább, mig nem mondja, hogy megbocsát, hogy elfelejti őrültségemet, amivel megsértettem. Inkább a halál, semhogy magától el kelljen szakadnom. — Mit akar, Dávid? — kérdeztem meglehetősen ridegen. — Tudni akarom, most, azonnal, mielőtt hozzájuk visszatérünk, hogy a feleségem lesz! Igen, vagy nem? — Igen, — feleltem nyomban és határozottan. — Igen, a felesége leszek, Dávid, mert rokonszenvezem magával és mert érzem, tudom, hogy szüksége van rám. Én csak őszinte és becsületes akartam lenni, amikor megmondtam, hogy nem szeretem még azzal az érzéssel, amit egetverő nagy szerelemnek szoktak nevezni az ábrándos regények irói... De jó és hűséges felesége leszek. És ha ezt a kötelezettséget vállalom, akkor teljesítem is ... Kart karba fonva tértünk vissza a vendéglőhöz. Amikor Lady Campbell észrevett bennünket, úgy tetette magát, mintha naoyon meglepődött volna a dolgok váratlan fordulatán ... — Gyerekek, gyerekek, — sipított elénk már jó messziről. — Mi történt? Csak nem szőttetek összeesküvést a hátunk mögött... — De igen, Cecil néni, —- vágta ki Dávid a bejelentést és most már magabiztos, bátor volt a hangja. — Megkértem Edith kezét és ö kijelentette, hogy hajlandó a feleségem lenni.,, .(Folxtaijuk.) REGÉNY
