Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)
1936-05-26 / 120. (3969.) szám
á/fSb , ¥4^ I XV. évf. 120. (3969) szám * Ke^tfl * 1936 május 26 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. ® Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. 9 © TELEFON: 303-11. & 9 SÜRGÖNVCIM HÍRLAP, PR AH A. Degrelie kifli (sp) Prága, május 25. Sokat olvastunk Léon Degrelle-ről, a fiatal belga nacionalistáról, aki francia származású ugyan, de, mint Hitler, nem szü- kebb hazájában, hanem egy testvérállamban talált alkalmas talajt tervei megvalósítására s az első roham, amit a vasárnapi belga választásokon a régi politika ellen intézett, a saját szempontjából kitünően sikerült. A világ figyelme most fokozott mértékben Belgium felé irányul, mert bármennyire a kicsiny államok közé tartozik Harmadik Lipót országa, az ottani események komoly hatással lehetnek a testvérnagyhatalomra, Franciaországra, ahol a baloldali népfront éppen a hónap elején aratott viszonylagosan nagy győzelmet s azt hitte, ezzel mindent elintézett, a kocka fordult s elkövetkeztek a szocialista kormányzat aranjouezi szép napjai. A győzelem utáni első három hét megmutatta, hogy nem egészen úgy van. Éppen ma olvastunk a részrehajlással valóban nem vádolható Züricher Zeitungban kitűnő összefoglaló cikket azokról a nehézségekről, amelyekkel León Blum küzd kormányának megalakítása közben. A szocialista vezér mögött száznegyven szocialista képviselő áll, senki más s ez édeskevés a hatszáztizenkét tagot számoló párisi kamarában. Ha León Blum meg akarja nyerni a pártok támogatását, ugyanúgy eleget kell tennie apró-cseprő kívánságaiknak, többnyire személyi és csaknem összeegyeztethetetlen érdekeiknek, mint eddig történt a francia politikai életben s elképzelhetetlen, hogy az árnyalatok és tapintatok e tipikusan párisi légkörében előbb-utóbb el ne sikkadjon az alapvető nagy program. A frankot nem devalválhatja León Blum, de akkor hogy akar segíteni a gazdasági válságon? A kamara véleményét tiszteletben akarja tartani, de hogyan biztosíthatja intézményesen a képviselők jóindulatát, ha e jóindulat kizárólag a nyújtott előnyök fokától függ? A francia parlament és politikai élet tradícióin nem óhajt változtatni, de akkor hogy akar újat teremteni? A választásokon megvert francia jobboldal ügyesen viselkedik. Nem szól be, nem lázong, nem követ el semmi olyat, ami indokolttá tenné, hogy a kormány erélyesen lecsapjon rá. Udvariasan és gúnyosan tapsol León Blumnak, tiszteletben tartja a törvényeket és magatartása tisztára várakozó. Hagyja, hogy az idő a számára dolgozzék és León Blum belegabalyodjék nehézségeibe. Ami a vasárnapi belgiumi választásokon történt, máris a francia jobboldal malmára hajtja a vizet. Mint annakidején a francia baloldal erőt merített a spanyolországi eseményekből, úgy fog erőt meríteni a jobboldal a belgiumi történésekből. Degrelie a fasizmusnak kétségtelenül uj formáját igyekszik megvalósítani Belgiumban s módszere legfeljebb a negatívumokban emlékeztet Mussolini vagy Hitler rendszerére, de semmiesetre pozitív célkitűzéseiben. Ugyanúgy, mint az olasz fasizmus nem azonos a német nemzeti szocializmussal, a rexizmus sem másolja le egyszerűen a külföldi példát, hanem a sajátosan belga, vagy mondjuk francia viszonyokhoz igyekszik idomítani a nacionalizmus elképzeléseit. Degrelie nacionalista és parlamentellenes, amennyiben a parlament a pártok uralmi játékainak színhelye, de nem kínozza „missziós" tudat, alacsonyabb rendüségi vagy felsőbbrendüségi érzés (a Belgiumban erősödik a lasiszla párt A rexisták előtörtek a belga választásokon 21 mindüy w»5 kaptad - - A katolikusok 16, a szocialisták 3 roandátHorat vesztettek - - A koramisták is a flaümand nacionalisták is megerősödtek Brüsszel, május 25. Belgiumban vasárnap! tartották meg a kamarai választásokat,! amelyek az ország minden részében arány-1 lag nyugodtan és incidens nélkül* folytak le.j A szocialistákból, a katolikusokból és a li-| berálisokból álló kormánytöbbség a man-| dátumok számának emelkedése ellenére I húsz mandátumot veszitett, de még mindig! elég erős a kormányzásra. A választások nem gyöngitették meg a három nagy belga párt koalíciójának rendszerét lényegesen, de a három párton belül nagy eltolódások történtek. Eddig a katolikus párt volt a legerősebb és a szocialisták csak másodsorban következtek. Mivel a katolikusok 16, a szocialisták csak 3 mandátumot vesz-1 tettek, most a szocialisták alkotják a leg-í erősebb pártot Belgiumban s igy nem lehe-| tetlen, hogy követelni fogják a miniszterei-1 nökséget. Van Zeeland hétfőn lemond s| egyelőre nem lehet tudni, vájjon a király^ újból a lemondó miniszterelnökre bizza-e a kormány megalakítását. A legnagyobb meglepetést a belga nacionalisták, az úgynevezett rexisták szereplése jelentette. A fasisztákhoz közelálló csoport először vett részt parlamenti választásokon I és máris 21 mandátumot Szerzett. A rexisták a katolikus pártból váltak ki és a katolikus akció jelmondatáról nevezték el magukat. A jelmondat a következőképpen hangzik: „Christus Rex", Krisztus a mi királyunk. A rexisták a régi katolikus párttal ellentétben fasiszta elképzeléseknek hódolnak és módszereik olyanok, amelyeket a katolikus egyház nem fogadhat el. Az egyház megtiltotta a papoknak, hogy a rexisía mozgalomban résztvegyenek. A belga fasiszta párt vezetője Degrelie francia származású fiatalember, akit általában a „belga Hitlernek" neveznek. Az alig 28 éves politikus népszerűsége az országban óriási és lapja, amelyet két év előtt alapított, máris egyike a legelterjedtebb belga napilapoknak. A rexisták mellett a fiam and nacionalisták is nagy győzelmet arattak, ezenkívül a kommunisták, akik hat uj mandátumot szereztek, elsősorban a szocialisták rovására. Az uj belga kamara összeállítása a következő lesz: szocialisták katolikusok liberálisok rexisták flamand nacionalisták kommunisták 70 (eddig 73) 63 (79) 23 (24) 21 ( 0) 16 ( 8) 9 ( 3) Nyilatkozik a renslák isiére León Degrelie, a rexista mozgalom vezére a szélső nacionalista „Nation Belge" munkatársának a következő nyilatkozatot tette a választások után: — A belga kamara helyzete a közeljövőben megoldhatatlanná válik. A rexisták megjelenése a parlamentben lehetővé teszi, hogy mindazok, akik lázadoznak a pártok diktatúrája ellen, közösen lépjenek föl a tarthatatlan állapotokkal szemben. A rexisták győzelme távolról sem jelenti a diktatúra kezdetét, ellenkezőleg annak a keresztes háborúnak a megindulása lesz, amely meg akarja tömi a pártok kegyetlen diktatúráját és a népnek vissza akarja adni a szabad döntés jogát.-i- Akciónk alkotmányos keretek között fog lezajlani. A parlamentet is az alkotmány szellemében oszlatjuk majd föl, ha bebizonyítja, hogy képtelen a kormány programját megvalósítani. A kormány programja egyébként a tradicionális parlamentarizmus legtisztább tagadása s ezt be fogjuk bizonyítani. A mi programunk a szociális küzdelmek végét jelenti s a nyelvi küzdelmek befejezéséi. Olyan felelős kormányt k:váriunk, amely érdekeinknek jobban megfelelve tud teljes rendben uralkodni. Semmi közösségünk nincs a néhány külföldi országban uralkodó katonai oligarchiákkal. A liiis és BaMio a Földközi-tengeren L o n ti o n, május 25. A félhivatalos angol rádiószolgálat a következőket jelenti a négus londoni utazásáról: A négus inkognitóban utazik és Angliában nem folytat politikai tárgyalásokat. Gibraltárból Londonba az abessziii császár a Korfu nevű személyszállító hajón utazik. ladagüs e'ssfas®!* Massauából Massaua, május 25. Badoglio marsall egy személyszállító hajó fedélzetén hétfőn elutazott Olaszországba. kettő közel van egymáshoz), nem imperialista és nem az erőszakosság apostola. Programja közel áll a katloikus akció világprogramjához, de harciasabb, amiért konfliktusba keveredett az egyházzal. Irányelvei egyébként még nem bontakoztak ki s meg kell várni Degrelie mozgalmának fejlődését, amíg következtetéseket vonhatunk le belőle. Politikailag az uj párt megjelenése egyelőre nem igen okoz változást Belgiumban, mert a régi pártok többsége még mindig döntő. Viszont a rexisták mellett megerősödött a flammand nemzeti mozgalom is, s az autonómisták tizenhat mandátumát I hozzá kell számítani a belga nacionalista fronthoz, ha egyébként szakadék is tátong a flammandok és a rexisták között. Jelenleg az a helyzet, hogy Degrelie inkább a vallón területeken hódított, mig flammand vidékeken az autonómista párt erősödött meg s bizonyos, hogy a kétféle nacionalizmus idők folyamán konfliktusba keveredhet egymással és kölcsönösen leronthatja pozícióit. Nem szabad számításon kívül hagyni azt sem, hogy Van Zeeland váratlanul ügyes kézzel öszhangot tudott teremteni az addig ellenéges érzelmű pártok között s a viszálykodás légköre ma távolról sem oly általános, mint Van Zeeland előtt volt, úgy hogy ezen a téren Degrelie megjelenése szinte anakronizmusnak tekinthető. A miniszterelnök gazdaságilag talpraállította az ipari országot, a munkanélküliség csökkent, az életstandard emelkedett, az élet kiegyensúlyozódott, Belgium nemzetközi tekintélye nőtt, — a rexisták ma nem dolgozhatnak a pánikhangulat szitásával. Igaz, az eredmény nem a pártok müve, hanem egy autszeideré, Van Zeelandé, aki nem politikus, hanem szakember s gyakran a pártok ellen érte el azt, amit elért. Minden attól függ, ki mellé áll a király s pompás palatínusa, Van Zeeland, mert e két kimagasló személyiség annyi sztatikái erőt jelent ma Belgiumban, amennyivel Degrelie dinamikája sem birkózik meg. Tül sok szál sem Lipótot, sem a miniszterelnököt nem fűzi a pártokhoz s igy lehetséges, hogy Degrelie szempontjai előbb-utóbb befolyásos helyzetbe kerülnek Belgiumban.
