Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-24 / 119. (3968.) szám

Jb 'PKXGAH V lAGdgAR-H I RLAR 1936 május 23, vasárnap. Jtz utoisó nő, áfát éuitlotinnaí rééezteft M seggel azt felelte: ,,Pardon! A fasiszták kö­szönnek a Cécile Soréi módján .. Cyrano és a fotóriporter Charles Laughtont, a világhírű Korda­film „VIII. Henrik“-jét a szállodájában leptem meg rövid párisi vendégsége alatt. Mikor beléptem, a fotelekben köröskörül féltucat hírlapíró ült harcrakész ceruzával kezében. Mind azt az alakot nézték, aki a kis szalon sarkában a telefonkészülék fölé hajolva kacagott. Soha embert még igy nem hallottam kacagni, ilyen hallatlan erő­vel és ilyen gyermeki önfeledtséggel. Va­lami természetellenes, emberfeletti kacagás volt ez; Wotan kacaghatott igy a Wallhall-ban, vagy — igen, VIII. Henrik nevethetett így­Mikor szóhoz jutott végre és megtörül- gette a kacagástól könnyező szemét, érezte, hogy valami felvilágositással tarto­zik nekünk. — Á', —- mondotta —' tudják, hogy mi történt? Ez a szerencsétlen fotoriporter, aki itt egy félóra hosszat állatott a szalon­ban a gépe előtt, most jött rá, hogy a le­mezei teljesen érintetlenek. Az én képem­nek nyoma sincs rajtuk. Ugylátszik, elfe­lejtette az objektivt kinyitni vagy a kép- kiváltót megnyomni... Tudja a fene... És megint elkezdett nevetni. Az előbb maguk mind azt kérdezték, hogy milyen szerepet álmodok magamnak a filmen. Hát ezt a szerepet: egy fényképé­szét, akinek üres maradt a lemeze. Ebből óriási effektust lehetne kihozni! Csak gon­dolják el az egész rituális táncot a fényké­pezőgép körül, az izgalmas előkészületeket, •meg a beállást és azután — semmi ered­mény. Észrevette, hogy nagyon nézem a karak­terisztikus, érdekes arcát. — A bajuszomat nézi? Én is mélán szok­tam nézni mindennap a tükör előtt. Ször­nyen nevetséges ez az én uj bajuszom. De bajuszt kell növesztenem, hogy természetes legyek, mint Cyrano de Bergerac abban a filmben, amit most forgatunk Londonban Kordával. Ragyogó téma ... mint általá­ban a francia klasszikusok. Én a világ min­den szerzői közül Moliéret szeretem legjob­ban. Sganarell volt az Akadémiában a leg­kedvesebb szerepem. Vili, Henrik irigyti Lear királyt — Na, de most bizonyára VIII. Henrik az? — jegyeztem meg. De Laughton a fe­jét csóválta. — Maguk persze kizárólag VIII. Henrik­nek tudnak elképzelni engemet. Nagyon szép szerep, az igaz; de a másikat még job­ban szeretem. VIII. Henrik különben már azért is nagyjelentőségű számomra, mert eddig ez az egyetlen filmem, amit Angliá­ban forgattam. Eddig mindig Amerikában dolgoztam. Ezentúl kettéosztom az életemet Hollywood és London között. A feleségem most is javában próbál Kordával London­ban, holnap-holnapután én is odamegyek dolgozni. Párisban csak élvezetnek álltam meg pihenni egy tiznapos arosai si-tura után. — És -mit szeret jobban: Hollywoodot vagy Angliát? —- kérdeztem. — Na, most lelőtte a bakot! Ezt a kér­dést már vártam, mert ez az a tipikus kér­dés, amelyre az ember nem tud mit felelni. Hogy a hazámat miért szeretem, azt talán mégsem kell külön elmagyaráznom; Holly­woodot pedig azért szeretem, mert a leg­több barátom amerikai. Thalberg például, vagy a drága Norma Shearer, akinek most született egy kislánya és már alig várom, hogy bemutasson neki. —' De Hollywood, úgy mondták nekem, nemcsak a sztárok, hanem a ,,films-fan“-,ok hazája is, az alkalmatlankodó és indiszkrét sztár-bámulóké — mondtam én. —' Ez vonatkozik másfajta kollégákra, Harry Cooperre vagy Clark Gable-ra pél­dául. De én, láthatja, hogy nem vagyok kellő modell egy Apolló-szoborhoz! Mikor egy szállóban laktunk, a groomok minden reggel görnyedve hozták Gable-nek a má- zsákramenő reggeli postáját és aztán ne­kem nagy-ceremóniásan ezüsttálcán nyúj­tották át a két vagy három darab levele­met ... «—’ És még egyetlen kérdés: Melyik sze­repet alakítaná legszívesebben, ha szabad­jára engednék választani a világirodalom minden alakjai között? — Ez nem is kérdés. Kétségtelenül a Lear királyt! ... Hiába, már látom, hogy a földön nincs megelégedettség. íme: VIII. Henrik, a nagy uralkodó, Lea^ király szeretne lenni!.,, Paris, május. Szokás lett és ma már szinte tör­vényerejű szokás, hogy többé nőt nem végeznek ki guillotine-nal. Az utóbbi években olyan női bű­nök derültek ki, melyeknél súlyosabbakat nem igen lbhet elkövetni. És a bűnösök mégis elkerül­ték a nyaktilót, Serri Antoinette, a saint-gillesi gyilkos, aki 1926-ban felelt hat személy megmér- gezéséért s botrányos jeleneteket rögtönzött a tárgyaláson, kegyelmet kapott. 1929-ben a seinei esküdtszék Ítélt halálra három, semmiféle könyö- rületre nem érdemes boszorkányt: Kures Josephát, aki a boulognei erdőben egy hatesztendős leányt fojtott meg; Dávid Anne-Mariet, aki egy csecse­mőt fojtott meg a torkába gyömöszölt spongyával és Vabre Blanchet, aki húsz késvágással trancsi- rozta fel 14 esztendős fiu-unokáját. Mind a három kegyelemben részesült. így azt mondhatják, hogy — Franciaországról van szó — a jövőben a bűnöző nőnek nem kell rettegnie életéért. Egész bizonyos, hogy a maholnap már félszázad óta gyakorolt rend­szeres elnöki kegyelem azoknak a borzasztó körülményeknek az eredménye, amelyek közt 1887 január 24-én Romorantinben a Tbomas- házaspárt kivégezték. A házaspár bűne a legsötétebb, melyet a fran­cia bűnügyi krónika valaha is feljegyzett. A fös­vénység, a könyörületlen kegyetlenség, az anya­gyilkosság bűne. Egy Romorantin melletti kis fa­luban bárom testvér, Lebrun Alexis, Alexandre és Georgette — az utóbbi Thomas Sylvainnek a fe­lesége — évek óta vártak egy sovány örökségre, melyet a környéken különben kissé boszorkány hírében álló 67 esztendős anyjuk, Lebon Jea.n öz­vegyének halálától vártak. De az öregasszony egyelőre nem akart meghalni. Gyermekei megegyeztek, hogy meggyilkolják. S az elő vigyázat és a könyörület legkisebb jele nélkül láttak munkájukhoz Az özvegyasszony gyermekei meghívására Thomasékhoz költözött s magával vitte kincsét is, összesen 816 frank 40 centimet. És ezért a néhány souért kellett le- * 20 Vizszintes: 1, Shakespeare írja a Rómeó é» ju­liá-ban. 10. Igényel, pereze megfelelő formában. 13. Sok — németül. 14. Neves japán politikus 15. Egy­máshoz közelálló emberek szeretető. 16. Ede becé- zése ez. 17. Fogja fel! 18. Egyforma betűk. 19. Za. 20- Idegen férfinév. 21. Kimond valamit. 24. Idézet egy Petőfí-versből. A költő pesszimista húrokat penget. 26. Meggyászol. 28. Adán született, 29. Francia nőnemű névelő. 30. Ez a sor, sőt valamennyi nyi sor ebben a rejtvényben, sőt tovább, valamennyi létező nyomtatott sor. 31. Lám! 33. Fűszer — név­elővel. 84. Ne ess bele. 95. Gáztűzhely — névelő­vel. 37. Olasz névelő. 38. Tégla. 80. Csupa jót mond róla, nagyon meg van vele elégedve, 41, Német játszódnia a borzalmas drámának. Georgette fel­használva egy alkalmat, mikor anyja a kemence padkáján aludt, be­lökte a még parázsló tüzbe. Az öregasszonynak, akit a tűz által okozott fáj­dalom felébresztett, sikerült pár méternyire elvon­szolnia magát a tüztől s ezúttal megmenekült. Csak a szempillája égett le. Erélyesebb tettre volt szükség. A házaspár meg­beszélésre hivja Alexist és Alexandret. Mindenki megkapta- a maga szerepét. Gyorsan torlódtak az események s még gyorsabban folyt volna le. a gyilkosság, ha az utolsó pillanatban a falu papja nem ment volna el a kunyhó előtt. Kopogott s be­lépett. S egy visszataszító részlet: a négy gyermek kérte, hogy gyóntassa meg anyjukat. A pap meggyóntatta az öregasszonyt, nem is sejtve, hogy egy rettentő tragédia első epizódját végezte el. A pap távozása után fahasábokat és vesszők ötegeket raktak a kemence parazsára s ha­marosan hatalmas lángokkal égett a tűz. Az öreg megértette, hogy mi vár reá és segítségért kiál­tozott. De már vitték is a kemence szájához. Egy lökés veje térdétől, miután Georgette petróleummal leöntötte $ az öregasszony a kemence tüzébe bukott. Hogy azonban még biztosabb legyen a dolog, Georgette szalmát markolt az ágy matracáoól s meggyujtotta vele anyja ruháját. Az özvegy „lángralobbant, mint valami pa­piros" — a jegyzőkönyv szövegezése, a vallomás alap­ján —, és pár perc múlva az égő emberi roncs előtt térdre esett a négy testvét, a De profundis-t recitálták, zsoltárokat énekeltek és sűrűn vetet­ték a keresztet. Mikor mindennek vége volt, Geor­gette bükkfaággal a kezében szentelt vizet szórt a hamura, hol még parázslott néhány csontmara­dék, s az egész szobára is. A két fivér, Alexis és Alexandre, a faluba sza­módhatározó, fonetikusan. 48. Nátrium vegyjele. 44. Tréfás történet. 45. összedől. 48. Idáig meglé­vő. 50. Keserű, keserű, keserű. 51. Csecsemőnek kell. 52. A részvénytársaság francia rövidítése. 53. Kockás mintázat közismert neve. 56. Az iskolában mondják a diákok: ...........van. 60. Egy elem (mé­re g) latin neve. 61. Nem bizony. 62. Capone mester másik neve. 63. Ciipőkenőcemárka. 05. Exotikus háziállat — névelővel. 66 Paulay másik neve. 67. A légiposta utján küldött levelek francia megjelö­lése. 70. Szamár franciául. (írjuk kérem be: ANE) 71. Piát ad. 72. Stib. latinban Függőleges: 1. Verdi operája, amelyet a Szuezl- csatorna megnyitási ünnepségén adtak először. 2. ladtak a presbitériumra s kérték a papot, hogy gyóntassa meg őket. A pap az abszuludó megadá­sa után fátyolos szemmel távozott. A másnapi reggeli misén a templom egyik oszlopa mellett egy zokogástól rázott asszonyt látott: Thomas Georgette volt Különös, borzalmas vegyülése a miszticizmus­nak és a kegyetlenségnek. Másnap a Thomas-házas pár közhírré tette any­juk váratlan halálát. Az előljárósági titkár sej­tette, mi történt s fellármázta a csendőrséget. Két nappal később a négy testvért letartóztatták, val­lottak s csak arra volt gondjuk, hogy a gyilkos­ságot egymásra tolják. Loir-et-Cher esküdtszéke Ítélt a pörben 1886 no­vember 22-én. A tárgyalás nagy tömeget vonzott Bloisba. Egyik legkínosabb momentum az volt, mikor a törvényszék padján szüld elé állították a kis Thomas Eugéniet: — Nagybátyáim hurcolták a tüzbe nagyanyá­mat ... A tüzet mama csinálta. Az apám mondta, meg kell égetni . . . Az egyszerre naiv és borzalmas vallomást megfeszült idegekkel, halálos csendben hallgatták. A Thomas-házaspárt halálra ítélték, Alexist örökös, Alexandret 20 esztendei kényszermun­kára. A kettős kivégzést 1887 január 24-én hajtották végre, egy hétfői napon, Romorantinban, ahová éjszaka vitték az elitélteket. Thomas Sylvian bát­ran halt meg. Mikor közölték vele, hogy a ke­gyelmi kérvényt elutasították, ezt mondta: — Többet ér meghalnom, mint úgy élnem, ahogy az utolsó két hónapban. Az asszony ellenben zokogásban tört ki, vergődött, borzasztó jajga­tással hengergőzött a földön s próbálta szét­tépni kötelékeit. — Ah! uraim — ordította habzó szájjal —, mit csináltam én rosszat maguknak? Milyen go­noszok! Mi lesz nélkülem szegény gyermekeimből? A pap felszólította bűnei megbánására. — Megbánjak? Mit? S a legutolsó pillanatig nem szűnt meg kegye­lemért rimánkodni; a guillotinehoz érve, nem akart leszállni a szekérről, erőszakkal kellett le­venni s a 6züle-gyilkosokra adott hosszú fehér ingbe csavarva, a vesztőhelyre hurcolni. És mikor a fejét a guillotine holdjába erőszakolták, még akkor is kegyelemért könyörgött . . . kom!" — Ezt írja Petőfi egyik ismert népdalában. 5. Ottilia beeózése. 6. Erénymó, ..... Kosica, énekmüvésznő. 7. Ez a vágy evósi vágy. 8. Tized — latinul. Ebből a szóból lett a magyar dézsma szó. 9. Német semleges névmás. 10. Spion. íl. Bora híres. 12. Verssorai hasonulása. 13. Idézet Az em­ber tragédiájából. Ádám mondja, hogy kinek, az benne van a megfejtésben. 17. Emerson írja önbi­zalom c. munkájában. Nagy bölcsességet tartalma­zó gondolat. 20. Diszpálma. 21. Kicsinyitőképző (-ka párja). 22. Izlandi ősköltészeti termék. 23. Válogatott-keret. 24 .............-kap, lábadozik, gyó­gy ulófélben van. 25. Értékes ékkő. 27. Ételnek van. 31. Szultáni parancs. 32. Szentséggé vált meggyő­ződés. 35. Török katonatiszt. 36. Időtől fogva. 40. Koloraturénekesnő. 42. Odavágtat lovával. 43. Ber­zsenyi Dániel itt élte le élete legnagyobb részét, 46. Majd megtanitlak én rá! 47. Folyó Ausztriában. 49. Pusztíts! 54. Az USA egyik állama. 55. Tengeri — de nem kukorica. 57, Francia prepozició. (Ma­gyarosan: betű fonetikusan.) 58. Szörnyű egy sző — bár sohase hangzott volna el. 59. Mindig — németül. 62. Egy tény a sok közül. 63.Belső részünk 64. A lélek tükre. 66. Etuska. 68. Német prepozíció. 69. Tiltás. 71. Igevégződés. Május 10-én közölt 18. számú keresztrejtvényünk helyes megfejtése: 4. A nép nyelve a jó Isten nagy­dobja. — 24. Nem vagyok én uricsaládból való. 18. számú keresztrejtvényünket 495 beküldő kö­zül 422-en fejtették meg hibátlanul. A megejtett sorsolás alapján e heti könyvjutalmunkat, Móra Ferenc: Könnyes könyv c. verseskönyvét Lat­kő c z y Magda (Kisvicsáp) nyerte. A PRÁGÁI MAGYAR HÍRLAP keresztrejtvényszelvénye A 20 sjtdmu rejtvényt megfejtette: (név és pontos cim)t KERESZTREJTVÉNY 20 szám. — Megfejtési határidő: junius 2. Bekülendő az 1,, 13., 17. és 24. nyilas sorok megfejtése * * * Német rag (-nál). 3. Még nem fő. 4. „Bárcsak olyan közel volna............ Mint amilyen közel van árnyé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom