Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-17 / 114. (3963.) szám

12 «PMCMMAGtatRHTRIiAr> 1936 május 17, vasá lrodqlom*Muvésief A Magyar írás májusi száma Prága, május 15. A Magyar írás az idén bő­vebb tartalommal jelenik meg, mint a múlt esz­tendőben. A májusi számot Kelembéri Sándor „A korszerű kisebbségi ideológia alapgondolata" című tanulmánya nyitja meg, amely a Kazinczy Társaság márciusi vitaestjén {ölolvasásra került. Kelembéri a válsággal foglalkozik és abból indul ki, hogy erkölcsi, szellemi és gazdasági válság­ban élünk. „A korszerű kisebbségi ideológiának a mi helyzetünkben nem lehet más alapgondo­lata, csak a sorsközösség. És itt kapcsolódik bele ebbe az elgondolásba a Makkai Sándor er­délyi református püspök által meghirdetett ma­gunk revíziója is", irja Kelembéri. A sorsközös­séget pedig úgy értelmezi, hogy ha egy magyar testvért a nyugati végeken éri ütés, akkor an­nak keleten éppúgy kell fájnia. — Szombathy Viktor ,,Az előszoba küszöbén" cimmel ir hosz- szabb novellát, amely a kitűnő iró fejlődéséről tesz tanúságot. Koncizebb lett a formája, irói egyénisége zártabb az eddiginél. — Morvay Gyula „Fiú a tavaszban" cimü hosszulélegzetü novellája rendkivül üde, szindus rajz. Finoman csengenek össze a természet és a pszihológia szí­nei. — Magyar Kató „Az igazság szája" cimmel irt egy kis elmélkedést, amely közvetlen, kedves és igaz. — Szijj Ferenc „Az ötödik gyermek" cimü novellája a régi világból veszi témáját és az íróban megvan minden kvalitás arra, hogy a régi világ körvonalait fölvázolja és levegőjét ér­zékeltesse, — Dallos István „A halálhír" cimü novellája teli van feszültséggel, pszihológiai elemzéssel és etikummal. Igen pompás kis irás. — Ásguthy Erzsébet „Március" címen ir rövid novellát, amely zamatos, egyszerű és úgy hat, mint egy frissen megfestett naturalista tájkép. — Féja Géza „A tékozló fiú" címen irt tanulmányt, amelyben Szabó Dezső kritikájával foglalkozik. Érdekes vitát folytat az eklektikus magyar Író­val. — Nagy Barna a szlovenszkói képzőművé­szetről ir és azt mondja, hogy Szlovenszkón kri­tikusokat kellene nevelni, olyanokat, akiknek a közönség hinni mer. Magasabb kultur színvonalat kell teremteni, de egyúttal magyarabbat és szo- ciálisabbat, hogy a magyar művészeknek ne kelljen hivatalokat vállalniok, vagy vasat ková- csolniok. — Manga János „Ipolyvölgyi és csal­lóközi népdalok" cimmel ir ismertetést, amely tudásról és szorgalmas munkáról tesz tanúságot. — Vájlok Sándor a szlovenszkói népneveléssel és annak problémáival foglalkozik. Megrajzolja a szlovenszkói magyar népi kultúra állapotát. „A népi kultúrában kor szerint a nemzeti műve­lődés lefelé, az ismeretanyag pedig fölfelé sze­gényedik. Nincs harmónia és nincs egyensúly." Foglalkozik továbbá a népnevelés szerepével, a kulturográfiával és azzal, hogy mi a közvetíten­dő kultúra. — Nagy Barna a komáromi görög- keletiek templomának műkincseiről ir ismerte­tést. — Incze Béla „Kisebbségi életünk alakulá­sa" cimü tanulmánya figyelemreméltó. A tanul­mány abból az Írásból indul ki, amelyet Szvatkó Pál a Nyugat februári számában tett közzé erről a témáról. — A Kritika rovatban Egri Viktor Komlós Aladár „Néró és VII. A" cimü regé­nyével, Szenes Erzsi „Szerelmet és halált éne­kelek" cimü verseskötetével, Szabó Béla „Ezra elindul" cimü regényével foglalkozik, Vájlok Sándor Capek „Hordubál" és „Meteor" cimü könyveit méltatja, Kovács Endre Sellyey József „Elfogyott, a föld alóla" cimü regényéről ir bí­rálatot. Zetelaky Sebestyén „Hiúság vására" cimmel Rómából irt egy kis rajzot. — Nagy Barna Pozsony plasztikájával foglalkozik, Zom- bory György Csontos Vilmos verseit méltatja, Marék Antal a Franklin Társulat két kötetével, a Szlovenszkói elbeszélőkkel és Reményi József „Szerelmesek voltak" cimü regényével foglalko­zik behatóan, továbbá Székely Tibor „Bolgár Miklós ifjúsága" cimü regényét méltatja. — A Színház rovatban Muhoray Elemér budapesti bemutatókról, filmről és Berczely A. Károly sze­gedi bemutatójáról számol be. — A gazdag fü­zetet Nagy Méda, Gutay Lajos, ifj. Bolyky Já-! nos szép versei egészítik ki. A pozsonyi Toldy Kör és a Magyar Minerva irói a budapesti könyvnapon Könyvnapi számot ad ki a Magyar Minerva SUDETEN-ALMANACH Jahrbach deutscher Verleger in dér Tschechostovakei 1936 „Ez a könyvecske is a közösség jegyében áll, ajnni a mi egész koriunkra oly jelentőség- teljessé vált." — Ezekkel a szavakkal kezdő­dik a Sudeten-Almanach előszava. Majd igy folytatja: „A szudétanémet munkaközösség­inek egy darabja ez, olyan munkaterületen, melynek az egész szempontjából való fontos­ságát senki el nem vitathatja." Hat szudétanémet kiadóvállalat — egy brüinni, egy prágai és négy reúchenbergi — állt össze a tiz íves ,^könyvecske" kiadására, hogy mindegyikük külön-külön bemutassa kiadói programját s mégis, ebből a különböző munkairányból az egyoéluság, a közös akarat mutatkozzak meg. Jól látja az Almanach szerkesztősége — melynek nevében Emil Lehmann, a szudéta- németség legjelentősebb kultunmunkása, a költő-pedagógus nyilatkozik — hogy a 3 és félmilliós sznidétanémetség kiadói munkájá­nak megvannak a különleges feladatai és ne­hézségei. Feladatai: Ellátni tankönyvekkel a német iskolákat. Kiadni német nyelven a törvénye­ket, a jogi és gazdasági szakirodalmat. Meg­jelentetni a nőimet főiskolák és tudományos intézmények közleményeit, a kulturális egye­sületek, szövetségek, népművelő testületek kiadványait. Szóhoz juttatni a szorosan vett hazai irodalom — (Heimatschriftum) — és költészet, valamint a nyelvjárásokban irt népköltészet termékeit. Ez utolsó feladatkör betöltésében látja meg a kiadói vállalkozás különös nehézségeit, mert, ahogy mondja, „a mi népágazatunkat — (Volkszweig) — a német birodalom és bi­zonyos mértékben Bécs kiadóvállalatai is bő­ven ellátják könyvekkel". Ebből következik, hogy „a szudétanémet folyóirat-kérdést és a költői és szórakoztató müvek kiadását nehéz megválás itan i“. Mégis, több történt ezen a téren is, miiint amennyiről a szudé ta-mérne t ség általában tudomással búr s az Almanachnak éppen az az egyik főcélja, hogy a különböző kiadók lévén — sokszor helyi érdekből megjelent — szudétanémet megnyilatkozásokat egy­ségesen, összefoglalva mutassa be. Megjegyzi, hogy ez a többirányuság sem fejlődött vadul], rendszertelenül, a kiadóvállalatok munka- megosztása magától bekövetkezett e a mű­ködésűk Ciliként Is kiegészíti egymást. Az Almanach, mint etekintetbon első ki­advány visszanézően bemutatja azután az egyes kiadóvállalatok eddig elvégzett mun­káját — könyvjegyzék formájában — a jelen­tősebb müvekből szemel vény eket ád s ígéri, hogy a következő években a hangsúly az uj kiadványokon lesz. A néppedagógus éles szemével meglátja Lehmann azt is, hogy az együttműködés nem­csak a kiadóvállalatok dolga, de a szudéta- német társadalmi, kulturális és népművelő szervezeteké is s amikor a közős munkához még nem csatlakozott kiadóvállalatokat is be- i ovit ál ja, az Almanachot különösen a szerve­zetek -figyelmébe ajánlja. * Nem kritikát akartam Írni egy megjelent könyvről, de példát idézni a mi, magyar ki­sebbségi társadalmunk, különösen kiadóvál­lalataink és kulturszervezeteinik elé. Anni sorstestvéreinknél részben ösztönösen meg­valósított tény, vagy biztos célkitűzésű, ső't — lehet mondani — pontos fölmérések alapján kitraszirozott — nem is program, de kész terv, az nálunk egy pár mélyebben gondol­kodó idealista jámbor óhaja csak. A jó példa igazolás. Bizonyítéka annak, hogy meg lehet valósítani azt, ami lehetetlennek látszik. Ha a három és félmilliós szudétanémetség érzi az egység, a közösség, egy célra dolgozás szükségét a kisebbségi közélet minden ágaza­tában, mennyivel szükségesebb az egycélu­ság, a közös program a negyedrész annyi magyar kisebbség számára, különösen a nem­zeti életeit legjobban biztosító szellemiség vonalán, melynek tartalmat a kulturális mun­ka, kifelé valló megnyilatkozást a kiadói vállalkozás biztosíthat. Aiz Almanach szerkesztője a „kis könyvet" a német kisebbség kulturális érdekeltségei­nek különös figyelmébe ajánlja, mint doku­mentumot. Fin ajánlom a példát minden ki­sebbségi magyar ember figyelmébe, aki szi­vén viseli szükebb értelemben vett nemzeté­nek, a kisebbségi magyar nemzettestnek sorsát* * DE. SZIKLAY FERENC, Pozsony, május 16. A pozsonyi Toldy Kör és a Magyar Minerva folyóirat irói, mint az elmúlt esztendőben, úgy most is Budapesten a magyar könyvnapokon a Kecskeméti-luxában, a Stúdium könyvesboltja előtt állítják fel könyvsátrukat. Ennek a kiállí­tásnak ezúttal különös jelentősége lesz, hogy azon nemcsak Csehszlovákia, de Románia és Jugoszlávia kisebbségi Íróinak könyveit is áru­sítani fogják s igy az valóban „kisebbségi iro­dalmi sátor" lesz. A kisebbségi irók könyvein kívül ott találhatók majd az utódállamokban megjelenő folyóiratok is, igy a Magyar Miner­ván és Magyar íráson kívül Erdélyből a Pász- tortüz és a Magyar Kisebbség, Jugoszláviából pedig a Hid és a Kalangya. Az előkészületek a könyvnapra már javában folynak s az előjelek azzal biztatnak, hogy az idén valóban nagyobb tömegek keresik majd fel a magyarság kisebbségi irodalmi sátrát. A rep­rezentatív kisebbségi magyar könyv- és ujság- kiállitás sikerének előmozdítása érdekében meg­alakult a hölgybizottság is és bizonyára dere­kasan kiveszi majd részét a nemesen és önként vállalt, nem könnyű, de hálás feladatból. Höl­gyeink teljes névsorát legközelebb közöljük. A Toldy Kör és a Magyar Minerva irói kö­zül a könyvnapra eddig 20-an jelentették be részvételüket, köztük Benyovszky Károly, Jan­kó vics Marcell, Mezei Gábor, Rácz Pál, Sziklay Ferenc. Tamás Lajos, W. Wimberger Anna és dr. Reinel János, a Magyar Minerva szerkesz­tője. A nagy érdeklődéssel várt kőnyvnapon a már régebben napvilágot látott szlovenszkói könyveken és a Franklin Társulatnak most meg­jelent szlovenszkói könyvsorozatán kívül kiállí­tásra kerülnek még az újabb könyvkiadványok is. Ezek közül az első helyen említhetjük meg Tamás Lajos „Hamuszinü ég alatt" elmen meg­jelent válogatott verskötetéit, amelyről a buda­pesti sajtó is a legteljesebb és a legmelegebb el­ismerés hangján emlékezett meg. A szlovenszkói líra egyik reprezentatív költőjének könyve mel­lett nagy érdeklődésre tarthat még számot Nagy Barnának, a finom lelkű szlovenszkói esztétikus­SZÍNHÁZ* FILM (") Május 24-én kerül szinre Nyitrán az „Érettségi". Nyitrai munkatársunk jelenti: A nyitrai SzMKE május 24-én szinrehozza az Iparházban Fodor László nagysikerű vigjátékát, az „Érettségist Rolifesz Bernát rendezésében. A szerepeket a műkedvelő gárída kipróbált tagijai alakítják. (*) Ifjúsági szinielöadás Rozsnyón, Tudósitóiuk jelcntá: A nozsinyói lkaitólükus fiuáelkolia jeíieinlegi és volt, njöveindékiei nagy sikerrel mutatták he Kucihta Ferenc „Az első tégla" cimü egytfelvo- násosát és Riizeiniszky Irén: „A bizailiom jutal­ma" cimü hároimfeilvonásos színmüvét zsúfolt nézőtér előtt. Az első darabban Potocsny Gyuszi. Zeíiliiinezky Öcsi és Telek Pali vitték a főszere­pekéit, míg Vilrner András, Budai László, Petire István, Stransz Jenő, Robacsiek László, Nagy I zajos, Lázár János, Bukó vics Béla, Gsutor 'Fe­renc és Hadovsziky Gyula ügyes mozgással és kedves énekükkel emelték a hatást, A másik darabban Trangos Nándi remekelt minit főisze­replő, igazi romlatlan liellkü unokája volt a jó nagyapónak, akit Kínálik Kálmán kipróbált mű­kedvelőink alakított. Jó volt Varga Andris, Laci sízie,népében s a többiek Is mind rászolgáltuk a közönség elismerő tapsaira. Az előadást ren- deizte s az énekszámokat betanította Kucihta Fe­renc tanító, a hammónáum-fciséretet Z. Moyses Mária llátta el művészien. A kis műkedvelők e hó 21-én, áldoz ó csütörtökön megismétlik aiz elő­adást a legény egyleti színpadon. A fi&zsCM'fi mfiailc umsaca: VIGADÓ: Episode, ÁTLÓN: Az elátkozottak vára, METROPOL: Keresztes lovagok, ALFA: Ha egy millióm volna, LUX: King Kong fia. URÁNIA: A szerelem királynője. TATRA: Keresztes lovagok. ELEKTRO BIO: Szerelem a cári udvarban. A KASSAI CAPITOL-MOZGÓ MŰSORA: Szerelmi négyes. (Olga Csellova.) A KASSAI TIVOLI-MOZGÓ MŰSORA: Continental, ^Amerikai kmü*) nak munkája is, amely „Pozsony plasztikája a Donner és Messerschmidt közti időszakban" cí­men ugyancsak a napokban hagyta el a sajtót. Remény van arra is, hogy közvetlenül a könyv­hét előtt megjelenik Sípos Győző — Vájtok Sándor szlovák verses antológiája is, amely élénken dokumentálja majd a szlovák-magyar kulturközeledés egyre erősebben jelentkező gondolatát. A sorozatot hatásosan egészíti ki a Magyar Minerva alkalmi könyvnapi száma, amely jellegzetesen szlovenszkói szám lesz és hiven fogja visszatükröztetni az itteni magyar Írók aktuális és értékes termékeit. O A SzMKE közgyűlése Áldozócsütörtökön. Komáromi tudósitónk jelenti: A Szlovenszkói Magyar Kultur Egylet főközgyülést tart a ko­máromi Jókai Egyesület kulturházának képtár­termében Áldozócsütörtökön délelőtt 10 órakor dr. Jankovics Marcell elnökletével. Tárgysoro­zaton: elnöki megnyitó, főtitkári beszámoló, a körzeti vezetők beszámolója, zárszámadás, költ­ségvetés, időszerű ügyek, bizottságok megbeszé­lése, a választmány kiegészítése. O Kálix Jenő hangversenye a budapesti rádióban. Kálix Jenő, a prágai német zene- akadémia tanára a budapesti rádióban má­jus 19-én 23.15 órakor hangversenyzik. Mii- során Hándel, Debussy és Foirtner müvek szerepelnek. A kiváló szlovenszkói művész rádióé Kiadását megelőzőleg este 8 órakor modern zongorahangversenyt ad a magyar főivárosban Finke, Casella, Jirák és Fort ne r müveiből. O Kompis Péter — ötvenéves. Kompds Péter, a turóoszentmártoni születésű, ismert szlovák iró, e hó 21-én tölti be ötvenedik életévét. Kom­pis a szlovák irodalomban regényeivel tette ne­vét ismertté, amelyekben erős hajlamot mutat az irónia és a szatíra felé. Ez a hajlama a leg­erősebben novellagyüjteményeiben domborodik ki. Egyes novelláinak témáját az államfordulat előtti hivatalnokok és földbirtokosok életéből meríti. Kompit lírával is foglalkozik s az „Arany levelek" és a „Szférikus repülés hajótöröttje" cimü köteteiben nagy rokonságot mutat Krasko Iván és a nemrég elhunyt Roy Vladimír szim- bólikus költészetével. (*) Földes Dezső színtársulata Komáromban. Komáromi tudósítónk jelenti: A nyugatszloven- szkói színtársulat, pótolni akarván a téli, rövid színházi szezont Komáromban: május végén né­hány napig játszani fog s többek között Az Ur Katonái, a Méltóságos Asszony is sorra kerül. Fölujitják a Tatárjárást is, amelyben egy közis­mert s népszerű komáromi műkedvelő színész is föllép az együttessel. (*) A legszebb amerikai filmszinészuő szép­ségének titka, Newyorkból jelentik: Most jelent meg a híres hollywoodi filmsztárok gyűjtemé­nyes életrajza, amelyben rengeteg mulatságos epizód van, de talán legérdekesebb. egy Euró­pában kevéssé ismert filimszinésznőnek, Carole Lombardnak a karriérje. Carole Lombardot tartják általában a legszebb amerikai filmszi- nésznőnek — azok, akik az életben soha nem látták. A filmszinésznő szépségét ugyanis egy autószerencsétlenségnek köszönheti. Az autó­szerencsétlenségnél a közepesen csinos kis szí­nésznő arcát össze-visszavagdosta az autó be­tört ablaküvege, nem maradt más hátra, mint súlyos kozmetikai operációval menteni, ami még menthető. Elvégre a kis színésznőnek az egzisztenciájáról volt szó. Az operáció után egészen uj arcot kapott, tökéletesen szép arcot, amely az életben kínosan hat, mert közvetlen közelről látni, hogy a művésznőnek úgyneve­zett „miiarca" van. Filmen azonban ez a mü- arc tökéletesen érvényesül. A NYUGATSZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA LÉVÁN: Vasárnap este: Történnek még csodák. Hétfő: Az Ur katonái. Kedd: Az Ur katonái. Szerda: Tatárjárás. Csütörtök délután: Csak egyszer élünk. ■yCsütörtök este: Nagy szerelem. A MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA RIMASZOMBATBAN: Hétfő, kedd: Méltóságos asszony. (Vígjáték*

Next

/
Oldalképek
Tartalom