Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-16 / 113. (3962.) szám

8 TivtoMMAGÍAR-HnaaBr I SZÍNHÁZ-FILM Budapesti színházak ÁPRILIS Török Sándor háromfetvonásos komédiája a Nemzeti Színházban Budapest, május 16. Az egyes felvonások közJötti szünetben élénk vitatkozás folyt a darabról. Voltak, akiknek nem tetszett Tö­rök Sándor uj darabja és akik különösen azt kifogásolták, ihogy úgynevezett „karrier­darabnak" adott helyet a budapesti Nemzeti Színház. Elég volt — mondották — a „Helyet az ifjúságnak", a „Százbuszas tempó" és a Belvárosi Színházban épipen most műsoron szereplő „Mindennek van ára" cirnü és éhhez hasonló színpadi termékből. Voltak viszont, — és ezek közé tartozik e sorok Írója is, — akiknek Török Sándor legújabb színpadi müve igenis tetszett. Mert mindenen túl ez a komédia egy tehetséges írónak munkája, aki nagyszerűen látja a mai kor problémáját, amit az ugynevezet reform-ifjúság minden áron való előretörése jelent. Török Sándor tisztán látja ennek a problémának sok visz- száságát és van bátorsága ahhoz, hogy erről a kérdésről őszintén, nyíltan, sokszor kímé­letlenül, de egyben a hivatott iró meg­bocsátó szeretetével és elnézésével elmondja* a -maga véleményét. Neki joga is van ehhez, mert hiszen ő maga is java-reformkorbeli ember. De meg az ő „Április" cirnü darabja nem is mérhető össze az előbb említett dara­bokkal, mert Török Sándor olyan reform- strébert mutat be, akinél a mindenáron való érvényesülés és karrier utáni loholás igen kiábrándítóan és megérdemelten elszomori- tőan végződik. Péternek hívják a darab hősét. Húsz esz­tendős rajongó ifjú, tanítónak készül, de iró szeretne lenni. ír is egy novellát, amelyet elküld. a fővárosban lakó és az ő falujából származó „kegyelmes úrhoz". A kegyelmes ur, mint ahogy azt általában udvarias ke­gyelmes urak szokták, megköszöni a fiatal­ember figyelmét és alkalomadtám meginvi­tálja magához. Péter, ez a naiv kis fiatalem­ber ész nélkül rohan fel a fővárosba és erő­nek erejével betör a kegyelmes úrhoz, aki éppen hatvanadik születésnapjának meg­ünneplésére készül és aki erre az alkalomra nagy és fényes társaságot hivott meg házába. A kegyelmes ur mosolyogva hallgatja Péter beszédét, nagyratürő álmait és — az öreg ur ravasz ember! — elhatározza, hogy a fiatal­embert ott tartja az estélyen. Pokoli tervet eszel ki. A frakkba bujtatott, a sután ide-oda lézengő fiatalemberről az est egyik szereplő­jének becsületszóval fogadott titoktartás mel­lett elárulja, hogy a fiatalember az a bomba­vető anarchista gyilkos, akit másnap kora hajnalban le fognak fejezni. A tömeggyilkos­nak az volt az utolsó kívánsága, hogy a ki­végzése előtti éjszakát az ő estélyén töltse. Mondanunk sem kell, hogy a becsületszó alatt fogadott titoktartás révén perceken belül tudja az egész társaság, kicsoda a fiatalem­ber. A hir nyomán eleinte bizonyos borzalom lesz úrrá a társaság tagjain, ez azonban igen rövid ideig tart. A borzalmat hamarosan fel­váltja az érdeklődés és azok a lehetőségek, amelyek egy ilyen ember felhasználása révén egyrészt a szerelemben, másrészt a politikai és gazdasági érdekek harcában adódnak. így történik azután, hogy Péter egyszeriben a közérdeklődés homlokterébe kerül. A nagy primadonna utolsó éjszakáját kéri tőle, a naiv leányzóban a sajnálkozás a tiszta szerel­met váltja ki, a ravasz politikusok az ellen­párt kompromittálására akarják felhasználni és a bankigazgató meg a gyáros egiy össze­omlás előtt álló vállalat részvényeitől akar szabadulni a gyilkos révén. Mindenki meg akarja kötni a maga piszkos kis üzletét en­nek a halálra szánt embernek a hátán. Péter félreismeri a helyzetet. Tudatlanságában és naivitásában azt gondolja, hogy mindez a ra­jongás, a barátságnak és a szeretetnek ez a megnyilvánulása, a mindenki részéről való megkörnyékezés az ő Írói tehetségének szól. A siker mind merészebbé teszi, megrésze- gül tőle, elhiszi magáról, hogy milyen nagy ember és hirtelen támadt szemtelenségében már odáig merészkedik, hogy jótevőjének, — mert annak tartja az öreg kegyelmest — ápertim megmondja a véleményét és amo­lyan amatőr írónak nevezi őt. ,-Hjah öregem, — mondja — amit te csinálsz (a húszéves í kölyök igy egyszerűen Letegezi a hatvanéves férfit), az régen idejét múlta! Hol vagyunk mi már ettől?!"... És amikor azt hiszi szegény, hogy üstöké­nél ragadta meg A Karriert, rászakad a keserves kiábrándulás. Hajnalodik, a kegyel­mes maga kőié gyűjti a vendégsereget, letép a naptárról egy lapot és felkiált: „Április el­seje van!" Bevallja, hogy a társaság mulatta- tására áprilisi tréfát engedett meg magának, mert a fiatalember nem a hírhedt tőmeggyil- kos, hanem egy szimpla kis falusi tanító. Péter megsemimisülten hallja a valóságot, amely őt nagyratörő álmainak bűvköréből a rideg és kegyetlen valóságba zökkenti vissza, de megdöbbenjen veszik tudomásul az igaz­ságot a társaság tagjai is, akik — íme — meztelenre vetkőztetve állanak itt, hiszen ki­szolgáltatták magukat Péternek. A fiatalem­ber szinte az őrület hevében dobál vissza mindent, amit neki e:z az éjszaka hozott, de a kegyelmes közbelép. Jó, jó, — mondja — tréfa volt, ami itt történt, ám a társaság ko­molyan vette a dolgot és ezért Péternek meg kell adni azt, ami neki jár. A társaság egyik tagja azonban feltalálja magát és azt mondja, hogy ők tudták, hogy a házigazda tréfát üz és ők csak folytatták azt, amit ő megkezdett. És veszik a kalapjukat; sorban távoznak és egyiknek sincsen egy jó vigasztaló szava a megcsalt és kifosztott fiatalemberhez. Végre ás a kegyelmes protezsáló névjegyet ad ne­ki, amelynek alapján talán majd kinevezik tanítónak, s a lakájtól kap villamospénzt. így végződik Péter álma és karrierje. A darab talán kegyetlennek látszik, de nem vitatható, hogy nagyon sok igazság van benne. Az „Április", mint a szerző mondja, (*) Szendrey Júliának forró sikere volt Becsben. Bécsiből jelenük: A bécsi Burgszinház- ban csütörtökön este mutatták be zsúfolt néző­tér előtt Herczeg Ferenc „Szendrey Juha" ci- mü drámáját. Az előadáson megjelent az oszt­rák társadalmi és művészeti élet szine-java. ,A darab rendkivül forró sikert aratott és az il­lusztris szerzőnek sokszor kellett megjelennie a függöny előtt, hogy megköszönje a közönség spontán tapsát. Az előadás után Rudnay bécsi magyar követ Herczeg Ferenc tiszteletére va­csorát adott, amelyen az osztrák politikai és művészvilág számos kiválósága vett részt. (*) A Méltóságos Asszony Késmárkon. A késmárki evangélikus iskolaegyesület mű­kedvelő-gárdája nagy sikerrel adta elő Békeflfi István és Stella Adorján vigjátékát, a Méltó­ságos Asszony-t. Az előadás főerőssége a cím­szerepet játszó Joóbné-Gavera Hilda, az ismert színésznő volt, aki az iskolásleány­asszony szerepét meglepő készséggel, eleven­séggel és minden tekintetben kitünően alakí­totta. Vele együtt M öli tor Viktorné, Oszwald Vilma, Jahn Inge, Sclhusz- t e k Erioh, S c h m i d t Zoltán vitték a dara­bot Késmárkon nagy sikerre. A hat kép szín­padi díszlete rendkívül szép és megnyerő volt. A darabot B e n e Brúnó tanár, a kés­márki műkedvelők hosszú évek óta nagy­szerűen bevált vezetője tanította be. (*) Csongor és Tünde a bécsi rádióban. A bécsi Ravag szerdán este mutatta be Vörösmarty Csongor és Tündéjét Mohácsi Jenő fordításában és Német Antal rendezé­sében. A közvetítés pompásan sikerült és azt a Ravag nagytermében előkelő közönség élén Rudnay Lajos bécsi magyar követ is meghall­gatta. A művészest után a Ravag vezérigaz­gatója vacsorát adott, amelyen a szereplőkön kívül Németh Antal, Mohácsi Jenő és Polgár Tibor, a kísérőzene szerzője is nésztvett. (*) Tizennégy ösztöndijat osztott ki a bu­dapesti Operabarátok Egyesülete. Budapest­ről jelentik: A Magyar Operabarátok Egyesü­letének választmányi ülésén beszámoltak az egyesület harmadik évének működéséről. Az egyesület a legutóbbi évben is 66.000 pengőt fordított operai célokra és ezzel a három­éves támogatás 200.000 pengőre emelkedett. 10.500 pengőt osztottak ki mint ösztöndíjakat, annak a tncatfiatalemibernek a tragikomédiá­ja, akinek az alakját az emberiség vágyálma szülte azért, hogy karriert csináljon — a sze­münk láttára. Péter is ilyen tucatfiatalember, akiből „hős" lesz, de akinek el kellett buk­nia, mert nem született hősnek. Török Sándor, akinek az „Április" a har­madik darabja, most is bizonyságot tett arról, hogy rendkívül tehetséges iró, akinek helyén van a szeme és helyén van a szive. És akiben merészség van, mert szembe mer nézni a mai jelszavakkal, mögéjük lát és kí­méletlenül, szilajoin megmondja azt, ami a jelszavak mögött meghúzódik. „Azért, miért valaki hatvaniéves, még nem hülye és azért, mert valaki innen van a harmincon, miég nem lángész" -— mondja a kegyelmes és eb­ben az egy mondatban szűrődik le az „Ápri­lis" tanulsága, amelyet jó lenne megszívlelni annak a mai fiatalságnak, amely — elismer­jük — sok tudással, de vajmi kevés élet-j tapasztalattal, türelmetlenül • és a kor és a tekintély tiszteletének sutbavetésével tör előre és ostromolja az eget. És nagyon jó volt, hogy ezt éppen Török Sándor mondja meg ennek az ifjúságnak, amelyhez koránál fogva ő maga is odatartozik és amelynek ő egyik rokonszenves, tehetséges, tisztán látó és a multiba elmerülő és ezt a múltat megbecsülő és tisztelő tagja. A budapesti Nemzeti Színház gyorsan perdülő és mozgalmas előadásának közép­pontjában Jávor Pál alakítása állott, ő ját­szotta Pétert. Amióta a Nemzeti Színház tag­ja, még sohasem láttuk ilyen jónak, ilyen közvetetlennek és ilyen igaznak. A kegyel­mes ur szerepe Csontos Gyulában talált mű­vészi megiszemélyesitőre. Ő volt egyúttal az előadás játékmestere is. Szörényi Éva, Berky Lilly, Füzes Anna, Táray Ferenc, Petheő At­tila, Lehotay Árpád, Nagy Adorján, Apáthy Imre és Koivács Károly valamennyien mű­vészi tudásuk javával szolgálták a sikert. A színésznőt, Liát, Titkos Ilonára osztotta ki az igazgatóság. Ha azt mondjuk, hogy ez az el­határozás nem volt szerencsés, akkor eléggé elnézők vagyunk a művésznővel szemben. A darab második felvonásában hangulatos kis dalt énekelnek. Ennek a dalnak költői szövegét Dezső Eszter É'va irta, hangulatos zenéjét pedig a tehetséges Hegedűs Tamás szorzotté. Az „Április" bemutató előadásán zajos és meleg sikert aratott. ZÓLYOMI DEZSŐ. O Irodalmi pályázat hat műfajra. Budapestről írják: Az „Edition Intercontinental" kiadóválla­lat, részben megismételve a magyar nyelvterü­leten lefolytatott irodalmi pályázatait, hat kö­vetkező műfajra ir ki uj pályázatot: 1. vers; 2. elbeszélés (novella) és karcolat; 3. gyermekme­se és ifjúsági elbeszélés; 4. filmtéma; 5. regény; 6. színpadi kamaramü. Az első pályázatrész 1936 junius 10-én jár le. Ismertetőt (nemzetközi válaszbélyeggel) postai utón „Edition Intercon­tinental" budapesti ügyvezetőség, Budapest, IX., Bakáts-tér 6. cimről lehet kérni. A fumscufi utazik misata: VIGADÓ: Episode. ÁTLÓN: Az elátkozottak vára. METROPOL: Keresztes lovagok, ALFA: Ha egy millióm volna. LUX: King Kong fia. URÁNIA: A szerelem királynője. TÁTRA: Keresztes lovagok, ELEKTRO BIO: Szerelem a cári udvarban. A MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA RIMASZOMBATBAN: Péntek: Nagy szerelem. Szombat és vasárnap este: Érettségi. Vasárnap délután: Az Ur katonái. Hétfő, kedd: Méltóságos asszony. (Vigjáték- ujdonság). ROZSNYÓN: Péntek: Az utolsó Verebély-lány. Szombat: Budapest—Wien. A NYUGATSZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA LÉVÁN: Péntek: A cigánybáró. Szombat délután: Szépségkirálynő. Szombat este: Történnek még csodák. Vasárnap délután: Én és a kisöcsém. Vasárnap este: Történnek még csodák. Hétfő: Az Ur katonái. Kedd: Az Ur katonái. Szerda: Tatárjárás, Csütörtök délután: Csak egyszer élünk. Csütörtök este: Nagy szerelem. A KASSAI CAPITOL-MOZGÓ MŰSORA: Szerelmi négyes. (Olga Csehova.) A KASSAI TIVOLI-MOZGÓ MŰSORA: Continental, (Amerikai revü.) lrodqlom*Múvészet Emlékezés Erdélyi Pálról A magyar irodalomtörténetirók nagy értékeb nek sorából ismét elköltözött az egyik legkivá­lóbb tudós: dr. Erdélyi Pál egyetemi tanár, a kolozsvári tudományegyetem könyvtárának utolsó magyar igazgatója. Pályája a magyar irodalom- történet tudományának művelésében folyt le. 1864-ben született Sárospatakon, ahol édeeatyja, a hírneves költő, iró és bölcselő, a sárospataki fő­iskolának volt tanára. Erdélyi Pál iskoláit Komá­romban és Budapesten végezte s a budapesti tu­dományegyetemen nyert bölcsészdoktori okleve­let. 1886-ban a Magyar Nemzeti Muzeum könyv­tárának szolgálatába állott. Irodalmi munkássága egyre szélesebb lett s 1900-ban a kolozsvári Fe­renc József-tudományegyetem könyvtárának igaz­gatójává nevezték ki. 1906 óta szerkesztette az „Erdélyi Muzeum" cirnü folyóiratot. 1911-ben lett egyetemi tanár Kolozsvárt. Mint iró, különösen a magyar könyvtárak történetével foglalkozott. Az európai hirü kolozsvári egyetemi könyvtár uj palotájának építése és berendezése által nagy szolgálatot tett a könyvtárügynek. A könyvtár, melyet vezetett, szinte páratlan volt a maga ne­mében, nemcsak a volt monarchiában, hanem egész Középeurópában is. Nevezetesek voltak a régi magyar költészetre vonatkozó kutatásai is. A világháború után elköltözött Erdélyből s csa­ládjával együtt sok hányattatás után csallóközi birtokán, Eke.1 mellett telepedett le. Bekapcsoló­dott a Jókai Egyesület munkájába is s az egye­sület egyik vezetője, nagytekintélyű irányitója lett. 1925-ben a Jókai-cenfcennáriumkor a rendező- bizottság elnökévé választották meg s fáradha­tatlan munkásságot fejtett ki az országos ünne­pély előkészítésében, ő tartotta a református tem­plomban az emlékbeszédet is. A komáromi refor­mátus egyházmegye 1923-ban világi elnökévé vá­lasztotta. 1927-ben, rendeződvén magyar állam- polgársága, Magyarországra költözött s Buda­pesten telepedett le. Most bekövetkezett elhunyta nagy vesztesége a magyar tudományos életnek. Irodalomtörténeti munkássága, könyvtártörténészi s könyvtárrendezési tevékenysége maradandó em­léket állítanak neki; kivételes szaktudásával el­ismert reprezentánsa volt a magyar irodalmi élet­nek. Egyházi téren is sokat munkálkodott. Ko­márom vidéke s a Csallóköz őszintén meggyá­szolta kiváló földijét. Nemzetközi hirneve van már Nád Lacinak, a tizenhét éves ungvári heg ed limitvésznek Ungvár, május 15. (Ruszinszkói szer­kesztőségünktől.) A kis tizenkétéves hege­dűművésznek, az ungvári származású Ná- delstecher Lacinak nemcsak Budapesten, ahol tanulmányait végzi,' de messze külföl­dön is nagy híre van. A napókban ismét itthon tartózkodott szüleinél az élénksze- mü hegedűművész és családi körben bemu­tatta csodálatos művészetének újabb fejlő­dését. A házi hangversenyen meghitt tár­saság vett részt s igen stilszerü volt, hogy a budapesti hegedűművészt a Prágában zeneakadémián tanuló, ugyancsak ungvári származású Deutsch Ella zongoraművész­nő kísérte. A kis Nadelstecher Laci boldo­gan újságolta, hogy már magyar művész­nevet vett fel s Nád László név alatt már kiét hangversenye is volt Budapesten. Az egyik március 14-én zajlott le a Ze­neakadémián, amikor partnerei Fehér Pál, a berlini állami Opera volt tagja, Dobay Lívia a Magyar Kir. Opera tagja, Herczeg [enő, Komlós Vilmos és Anska Bronka /oltak. Erről a szerepléséről több buda- >esti lap nagy elismeréssel emlékezett meg. A kis művész boldogan mutatta meg a mdapesti „Újság" kritikáját, amely már- rius 19-én, ugyancsak a Zeneakadémián elfolyt hangversenyről szólt. A Lap az mgvári fiúcskáról a következőket irta; .Valamennyi között Nád László a legérté- cesebb tehetség. Fiatal, tizenkétéves fiúcs­ka, de már túlhaladja a csodagyermeki íatárt. Tökéletes technikával és meglepően zép tónussal hegedült. Játékában azonban lem a technikai tudás lep meg, hanem a >elülről jövő ösztönös muzikalitás, amely- yel műsorának minden számát megszólal- atta. Corelli la Fiola cimü müvét megleíé érfihegedüsnek is becsületére válóan adta :lő." Ugyanilyen hangnemben méltatta a Pester Lloyd" is a nagytehetségü ungvári iucska szereplését, aki pár napi tartózko- iás után ismét visszautazott Budapestre. 1936 május 16, szombat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom