Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-15 / 112. (3961.) szám

jpou^qUatn jzg jpqiv fll?3aw — qoÁSeu inpfBf —‘nBiiu £nBij\[— •ajjiaSQzszfBJ b loaupx?}! ‘3A;fas ums'xrui’Sani .jxn oaig *£ *Brji9zsiarfazs xpSozszjEH : Bfjis9jBAS.3Qi X?q í?aj3X izspaAuazsSara jj^zopm zy izsxazíjpx xsonDxn oorg flIpSaw — ’Z *X3i8 ubSia 9I» bzph ‘xaSozszfuJ ÁSbu zoqop ÁSa zssa "|bAijjn do;s 5j]upqi3 áSoh ‘Ibxxoj jiizssoq J983 I3fK ‘l vrnzssos íd3öa i>íiiai iillllJlLilllIlliilIllll^Illlíjlllll^illlIiJiÜl^^ ,"|H""||i|""i|||""i|||||"||H|"|||iii..iiiiii.iiimmiinii..iiiini.niiii..iiiiii.iiiiHiiutiiiiiiiiini.iiiiini •uXrBinoq TUVBflixazsnj qBqezsfa uaS -H0J B ipUOq'B.I BA^B")IBAST5[ BxtBnqnx 93 • • • eqBÁiiext tiijbj xqoinzsuuaq u xjnptii -Sara BAZOpB^oq ub^zb ‘•uaÁuaAso zb qeq -[3 azsau qauaxda-i iuiuioj^ 8iui ‘b}.iba£\hu S9 83X0 ZB UBlpBJBJ BIP'UOUI — pa-f&A S0 jappia-iX noÁSaf aqaq •qojBÁ.on'exo zb qau -&pI&Í3i} exponqq — 'papra qBnzoqBiq x?ra 3[Biaoq^o zb — aj aq EqpBzpq Sara L'xpj, 3x9 xaSpA esőm b ‘uiuxn 913 £8ipad xsojq; — •uiaTaSizsraopy uib^bj lainniain&zg x?3 -Bi} xoqÁSa {oq £bjxb jfaiaÁSig qaSpsazssani so\oa]bj b raazau-inazau BipzB sp exíiud b api uiaqn xoqqy ‘uiazaq b ipquruii -spÍBq b xbui B^xiq maii ‘aiexpaSaxoSGUi uaq -sasaxaq y 'Bqos xíazaiaf 91 uiao S9 sauia iniB -qopfB[BZS uppn im9i3Á;[0 ‘30Á8BA pao| -oq :^o.§Qta inB^pq b q^sopőas Jzb 31BIJ a =- ZZ% r* •piWQtnqo *BGA9 gx ‘enpupng xanizouiaAY 3333119 jjBp izsbabx ubSia BqíB qauuSiíS uspuj^i ‘UBA XXJ ZSBABX B J03]UIV ‘H33 uqadauun UBXSOjq ptA9zsq3U9 d^zs izsbabx ♦jjpÁIoqi (fpzsjppun^ y jjbuzojbih aaq?I9 á3joa S ‘89x^93 S13 J9qe| y X9rnÁx38u3S3 b Bx3npig 'J3P3I3 xx?A naS^x y *zsbab} d^zs b uazaqx^Sa^ 33j3t pjoz b ajzpig piiazs soá8ubj isiUJdy ’ZSVAVX ‘BqB[B2 ‘B&A9 IT ‘3309x1 813J TJBUUrpÁUB 9f UiazSlABZBq S ‘Bqxoqoso Á8a U10X033ZSSQ •azsso qapazs xoSpxiA 3og *3XX9J PiQz b 33ÁSauii>i •3buzo;bi|i 391108x0 zy ‘dba xbju 9f xoquaAi! ixaj^ ‘aAzapada 09 uiB^xpA ^Sfi *axS9A snÍBui d9zs b H8ÍI3 snryw mpjtnqGnoxi ‘jbpbaix BzaSag •uioi039so3aiu XEinp^uB uaquiouiojQ ‘inojBSnBma ^3n xpiBp ‘uiaz9uia X3fi ‘OBqpfiB xoqoq b 3uaz Hup izsbabx •BqxppBUi b Saxasaisa uaq^unxxaq sig •iuoibi3oj EquiiBun J9Aau bS^jq ‘raopBSoj ‘qazsai bij sauiiapaSug *Eqos zssox U9 qazsaj xuau ‘nipÁUBsapg ♦buoSjo zb Hon^utq uaqqunxxaq sig •Naa^Naxaa^i sím •xpArnqas.13 ‘EquBp SBqJBJ qBp b Suaz 89 19ZS í39{q ‘jbxzsbSbui xuafsx napúig UppBUI S13 B 3BS3 xpqy ‘uippiA puiui* ‘qizoSiop puij\[ •uaqSpi B uuaí ^BUiqzg 393JBPBIU SJ3 SOJBQ •U3;9J b ^bSzoSio<j xaqiua p;aA*9;uBZg ■333901 S13 9zoS[oa aaqaqi?^ 3bjia y *>I3ÜIJ3Á3 pzopBZS^Bp üBÍ;iszBd yzaor pioz •boxgx ‘sga9 8 ^xaqpH "boiib ‘bajjzs aooai ‘B3J9PBOI BUJOA 0130 BH *33x390 zb ;fBq xoozseq 308 piajtf ‘3®J?fl?u,|3 í?3J?PBni V qa333x9j jósa b 3pfxi;zsnd g ‘;a3n3ZS9j b 39xzoqaqoag •393JBpBOI B 33XJ9XBZ8S1A ^jsdIooiojíS b 3Bozo3pJiA •ZSVAVX V •qaipg ‘eaAp OT ‘rqiiíaBW B3«97 ‘XBUn^OB 9f ‘BSpxp 09 ZB 103330 3310 psjJBX1 ‘Xboi^oii Sara psBSuBq *03X81 pXBqoapoiiq *33ZS3i Xop3isi3 gí ‘9pBSoj9Zs ^3oq íraaJ98x ‘33IX3J3ZS 09 xuiia ‘A8n ‘xaoiaSoa i9SS3jazg ■bSbjia 9Son!S3 S^sSopjoq b bxíbj oofiiXíq ‘Biíüjp 3BüXBüBqnq oofinxoq 3o BxpoojB dfzg *P3S3X l9ííoq ‘I9ípq 3aoi oazzuo oaxsi g\ y ÍP339N 3BÍU9A!3 ‘oopodBOS9X3inzg •MVKwyANv saag •psBqxB^ *9XBg xsqosig •oaq3njos3 b X?3?q ‘X9^3í>! ^aooaq zsxpi X{ui ^izssa^ Bq g •3BfxjBio Bq9x* b x^nxpsg ‘3939JÍ B 33«I33Í3 PÍ^Mt •3B03BJ iB30sprox aisq s ^BoqBJ x»3ZS9í 03^090193 y *33J3sbíÍ19S ÁSbü b 3ÍH3A ‘XX3Z33X9S310 JBpBUI 30S y 'VA3P0 V nGganaxx ‘saAa 6 ‘^Ioxpy[ sxpAog •3ntizSBi33X9| xsoio zsag ‘3BJBPBOISI3 B 330II1JQ •XXnoapaiia óba S9sd9zs A3b^ ‘lOJBp jppBUt ‘3;zS9qA Bg •X333X9X oppioz y aq 3pfpBiBzs [301x00x0 ÁSbm *333301x3^8 b JjaainxQ •ZSBABX B XJI ‘ZSBABX B XJI ’ZSVAVX V XXI ■BSSBg; £9aA3 XT ‘33!A5E xpi3Zg *X3Aiíoo3UioiBxnr dszs b üiBlTpiBqSain íC8oh lX333d3zs £XE30poEiB3 p|'bui 09 30x1 •30x1 X93S33SX3A 30S pÍBOi Bq3ondBl sig ‘3opbxboi sxExB3onio nq sí upxnzg •IO3X9OOZS03 BfpB30J ISOBq SODBf *013390 lop za xxazxazs xatöqxo jiSB^q •OIBXIOpUOS Sí 0130 BJJB *30dB3 X30JX •uiBxdB3 x8A^uS3 ^9zs XSa uoxBqioozsA3B>j[ •WVXdV^I X3AAN0}! X3ZS3WH3X llfsvai XOdVADVN SIX = te- 9ZS =­»- 522 — ÁLOMSZIGET Irta: SZENTI VÁNYI JENŐ. Tu'buai szig’-et-e, ott a végtelen nagy Csen- des-oceánon, a földkerekség egyik leg­szebb helye. A sziget fövényes partján, pálmafák árnyékában, emberemlékezet óta reggeltől estig künn üldögél Oloi, a vén kalász és messzenező tekintettel lesi, fi­gyeli a tengert. Csak alkonyabtájt piliant- gat néha hátra, jön-e már apró barátja, Tubuai kormányzójának fiacskája, Kerma- dek Tommy. Egy este úgy tetszett, mintha Oloi hiába várna. A nap már nyugovóra hajlott és az erdő mélyén halkulóan fecserésztek a pi­henni készülő madarak, de Tommynak még hire-hamva sem volt. Oloi laseankint fel­hagyott a reménykedéssel, mikor végre mégis megcsattogott a kicsinyke bőrszan­dál a partra vezető, virágos, széles ösvé­nyen é6 nemsokára előrajzolódott a zöldelő bokrok tömegéből Tommy rövid, fehér nad- rágocskája. A gyors futás napbarnitotta ar­cocskájára néhány csillogó verejtékcsöppet csalt. Alighogy lihegve lezökkent az öreg halász mellé, máris előszedjte szokásos un­szolását: — Mesélj Oloi, valami szép mesét!... Oloi reszkető kézzel, nagynehezen ketté­hasitott egy kókuszdiót és tenyerén Tom­mynak kínálta: — Kóstold meg, kis fehér ur! A teje fi­nom, hüs, édes. Majdnem olyan édes, mint azé, amit valamikor régen szedtem az Álomszigeten! Tommy kapott a gyümölcsön és a szón: — Az Álomszigetről mesélj! Ugy-e, arról mesélsz?! Oloi bólintott s mikor elkezdte, tekintete ismét a tengerre révedt... — Akkor még nem pöfögtek erre fekete füstöt köpködő gőzhajók, hanem karcsú vitorlások vásznait duzzasztotta a lan­gyos szél... Akkor még magam is ifjú vol­tam ... Mindennap friss virágkoszorut fon­tam homlokomra és azt beszélték rólam, hogy én vagyok a legügyesebb halász Tubuain... Egy szép reggel csónakra szálltam, hogy cápára vadásszam. Evezőim távolra kihajtottak a tenger hullámaira és kacagva énekeltem, mert friss voltam és erős nagyon és virágkoszoru övezte hom­lokomat. Ott künn a kék messzeségben aztán hirtelen rámcsapott a vihar._ Mire fel­eszméltem, fütyült az orkán és fényes vil­lámok csapdosták a vizet. Hegymagas hul­lámok gördültek felém, ragadták csónakom az égnek, meg szörnyű meredélynek . . . De én Oloi voltam, a legügyesebb halász és nem győzött rajtam a vad orkán! Bár három nap, három éjjel folyton-folyvást magával ragadott, mikor negyedszer meg­virradt, én még mindig álltam a harcot. A szélszellem ráeszmélt, hogy nem bir velem, hát duzzogóan elcsitult. A mennybolt kitisz­tult és csónakomtól vagy két kőhajitás- nyira, gyönyörűséges szép sziget képe tá­rult szemem elé. Midőn partját taposta lá­bam, akkor tapasztaltam csak igazán, mi­csoda tündérbirodalomba vetett a vihar száguldása. — Tudod, kis uram, a föveny sárga volt, akár a nyers arany, — és a tenger­fenék puha homokján egymás mellé sora­kozott a gyöngykagylók tömege sereg­számra ... Kacagott a lelkem, úgy éltein ott, mint a tubuai király. — Mikor már volt gyöngyöm rengeteg, hófehér meg rózsaszín, kerekszemü, szivár- ványosan fénylő kincstömeg; megraktam élelemmel a csónakom. Vágyakozva kel­tem útra hazafelé. A jószerencse vezette kormánylapátom és egy heti idő alatt meg­jártam az utat. Itthon már elsirattak, azt hitték, elragadott a tenger veszélye és ott pihenek az irdatlan mélységben 6ok-sok falubeli társam mellett a hogy megkerül­tem, örömünnepre gyűlt a falu. S mert gaz­dag voltam nagyon, vendégül láttam mind- annyiukat. Ujjongtak az emberek, ettek, ittak és a boldog, kék éjszakákat szipor­kázva világították meg a kínai boltostól vásárolt pattogó tüzrakéták. Holdtöltétől holdujulásig tartott a vigalom. Akkor a gyöngyökért kapott pénzem maradékán si- rályszárnyu, gyors vitorlást vettem. Árbó- cára vontam a repdeső vásznakat és mi­alatt a falu apraja-nagyja bucsudalt, zen­gett a parton, csengő nótaszóval a messze­ségnek vágtam. A vig istenhozzádot da­loltam: — Alóé ... óhé ... — S vitt-vitt sirályszárnyu, sebes vitor­lásom, vitt az Álomsziget felé. Repesve gondoltam, még két virradat és újra kö­szönt szépséges-szép országom. Pedig — sohasem értem oda többé. Azon a tájon, ahol azelőtt a szigetem nézegette magát a sós vizek tükrében, nem volt más, csak zugó, morajló, rejtelmes tenger. — Aztán ... kerestem a szigetem to­vább, hosszú esztendőkön át. Mondták ugyan a fehér urak, hogy ne kuitae3ara, mert bizonyára elnyelte, aki adta, ám nem hittem el, ma sem hiszem. Mialatt lázaéan kergettem nyomát, régi barátaim mind­mind az égi hazába mentek mellőlem 527 HÓKA NEM VOLT NEHÉZ. A tanitó bácsi ma olyan nehezet kérde­zett, amire csak én tudtam felelni az egész osztályban. — Nagyon örülök, drágám. Mi volt az? — Hogy ki törte be az ablakot. MODERN CSILLAGÁSZ. A tanitó kérdezi Pétert: — Meg tudnál nevezni néhány csillagot? — Futballcsillagot, vagy filmcsillagot,— kérdi Péter. EZ MÁR ENGEDELMESSÉG. A hatéves Jancsinak igen rossz szokása van: az étkezéseknél állandóan bírálja az egyes ételeket. A napokban lágytojást kapott vacso­rára Jancsi és alighogy megkóstolta, máris bejelentette: — Anyukám, ez a tojás büdös! Édesanyja nagyon mérges lett. Szokása ellenére jókora nyaklevest adott neki és ráförmedt: — Ejnye,' te neveletlen gyerek, hány­szor mondtam, hogy ne kritizáld az étele­ket. Azonnal edd meg, mert mindjárt még egy nyaklevest kapsz! Jancsi ijedten behúzta fejét és szorgal­masan enni kezdte a tojást. Már a vége felé járt, amikor félénken megszólalt: — Anyukám . . . — Mi az, mit akarsz már megint? — kér­dezte szigorúan az anyja. — Anyukám, muszáj megenni a csőrét is? FÖLDRAJZTUDÓS. Tanitó néni: Gyerekek, ki tudja meg­mondani, mit csinált Kolumbus Kristóf, amikor kikötött Amerika partján? Pali: Kiszállt a hajóból. INDOKOLÁS. A hatéves Gyuri azt mondja az apjának: — Ugy-e, apu, most már aztán igazán vége van az olasz—abesszin háborúnak ? Mert kinyitottak mind az olasz fagyialto­sok. KIS LEVELEK Komjáthy Tibor, Világi József. Fölvette­lek kis munkatársaim táborába. írjátok meg pontos címeteket s azt, hogy hányadik osztályba jártok. — Sebők Éva. Utazásod­hoz sok szerencsét kívánok s Ígért beszá­molódat várom. — Több kis magyarnak. Hetenkint néhány olyan megfejtés érke­zik, amit nem irtatok alá. így természete^ sen ne csodálkozzatok rajta, ha nevetek kimarad a megfejtők sorából. A levelet, vagy a levelezőlapot mindig írjátok alá és ne felejtsétek el csatolni a rejtvényszeU vényt. — Mikus László. Versedet nem lát­tam. Néhány rejtvényed leközlésre vár. MEGFEJTÉSEK A 65. számú rejtvények helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Zongora, Ede, bál, na, kb, áru, keleten, al. si, rőt, Eta, zenekar, oda, ne, Ob, rák, Albánia, eres, al, ut, elő, est. — Kovács Géza rejtvénye: Száműzött. — Andreidész Editke rejtvénye: Hal, lap, pad. dér, rét, tér, rom. — Csiffáry József rejtvénye: A cigány is a maga lovát di­cséri.— Kovács Lajos rejtvénye: Április.— Minarovits Sasa rejtvénye: Sírva vigad a magyar. — Zirkeibach Dóra rejtvénye: A Kis Magyarok Lapját minidig örömmel vá­rom. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Andreidesz Editke, Altmann Jucika, Ádám Gyurka. * Baka Mancika, Bujano- vics Mária, Böszörményi József.. * Czere György, Csery Ilus, Csiffáry József. * Duba Sándor. * Fischer Kató. * Gáthy Éva, Grünfeld Regina. * Hurin Géza, Haupt- Stummer Werther, Herczeg Alice, Horkay Judit. * Jankovich Imre, Jankovich Médi, Janda Lóránd, Jarábek Ilus. * Kenessey Hdikó, Kenessey Csaba, Komjáthy Tibor, Kajtár Kálmán, Krizsovics Anna, Kemen- czei Gizella, Kövér Rózsika, Kaszmán De- ] zső, Kemény Zoltán. * Lencz László, La­tor László, ifj. Lator István, Linner Ilona, Legeza Tivadar. Mikus László, Molnár Ilona. * Nagy "Olivér, Nagy Róbert. * Pén­zes Joákim, Pénzes Danika. Papp Kató, Pető Irénke, Prohászka Marcell. * Rozlos- nik Bözsi, Riszner Ernő, Riezner Karcsi. * Soós Katalin, Sebők Juciit, Sebők Évi, Sült Tibor. * Szecsey Klára, Szklár Évike, S'Zánya István. ★ Vácz Nóra, Világi Jó- j zsef. * Zirkeibach Tibor, Zirkeibach Dóra. OOO Sorshúzás utján az első diját Jarábek Ilona, Móra „öreg diófák alatt14 cimü köny­vét, a második dijat Kajtár Kálmán, Rá­kosi „Elnémult harangok** cimü könyvét nyerte. %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom