Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)
1936-05-03 / 102. (3951.) szám
2 1936 május 3, vasárnap. hasonló kiaszott terepen, kezdetleges eszközökkel hónapokig vissza tudta verni az angol és a francia hadsereg tízszeres túlerővel rendelkező rohamát, hős és hadvezér maradt ma is. De az olaszokat a segítségére siető esővel sem tudta megállítani. Elképzelhetjük, mit jelent Graziani mindenáron való előtörése. Az olasz nép évek múlva érezni fogja még a nagy teljesítmény fáradtságát. Nem nevezhetjük másnak Mussolini, Ba- doglio és Graziani lélegzetelállító iramát, mint az erők utolsó nagy összefogásának, egy céltudatos, a helyzettel tisztában levő és .vezetőiben vakon megbízó nép ember- feletti erőkifejtésének, hogy megelőzze a sorsot s megelőzzön számos holtbiztosán bekövetkező olyan eseményt, amely ha fé- ligkész helyzetben találja az olaszokat, tönkresilányit'hatja Itáliát. Mindenáron be kell fejezni az abesszin ügyet, mielőtt bekövetkeznek a bajok. A partra kell úszni, mielőtt elfogy a lélegzet. A Marcia nello Scioa Mussolini híres Róma-vonulásával emlékezetesebb lapja marad az olasz történelemnek. Versenyfutás mindennel, ami összeesküdött az olaszok ellen. Versenyfutás a négus újra összeálló hadseregével. Versenyfutás az esős időszakkal, amely már itt van s ha a hatalmas gépkigyó nem ér egy-két hét alatt révbe, mint valami uj özönviz elnyeli a tankokat, az öszvéreket, a repülőgépeket, az élelmiszert szállító gépkocsikat. Versenyfutás az ogadeni iszappal, amely megmentheti Nasibut és a hozzá menekülő császárt, ha az olaszok nem érkeznek hamar Harrarba és nem gátolják meg az angol Szomálifölddel való kapcsolatok megmaradását. Irtózatos versenyfutás Genfiek amely május 11. után kérlelhetetlenül lecsap az olaszokra, ha addig nem állítják egy uj és az olaszokkal békülni akaró Abesszínia befejezett ténye elé. Versenyfutás a gazdasági szankciók romboló hatásával, amely napról-napra érezhetőbbé válik s bénítja az olasz erőt. S versenyfutás végül a francia választások eredményével, a spanyol szovjet kristályosodásával. A világ lázban égve kérdezheti: ki lesz előbb kész, Mussolini Abesszíniában vagy León Blum Franciaországban s jaj annak, aki lemarad. A francia népfront győzelme esetén a duce váratlanul uj hatalmas ellenség elé kerül s nem kockáztathatja tovább a genfi taktikázást. Csak a fait accompli segíthet rajta, érthetjük tehát, miért az emberfeletti sietség Abesszíniában és a beláthatatlan következményű áldozatkockáztatás. Vad szívveréssel figyeljük a borzalmas verseny finisét. Előbb kristályosodnak ki az olaszellenes erők, vagy előbb ér célt a Marcia nello Scioa, Addis Ábelba elesik, Badoglio és a Nasibut végleg leverő Graziani találkozik a vasútvonal mellett, az olasz királyt Abesszínia császárává választják és Genfbe uj, békét hozó abesszin delegátusok indulnak sürgősen? Bármint lesz, annyi bizonyos, hogy a Marcia nello Scioa az emberi teljesítőképesség uj csodája s az olasz akarat évszázadokra világitó példája marad. • Krantár interpellációban támadta a szankciós rendeletet Prága, május 2. Kramár képviselő interpellációt nyújtott be a kormányhoz az olaszellenes megtorlások kérdésében. Az interpelláció nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a szankciókat kimondó rendelet ellentétben van az 1923-as 96. számú törvénynyel, amely a népszövetség által elrendelendő szankciók végrehajtásának módjáról rendelkezik. Ez a törvény ugyanis fölhatalmazza a kormányt arra, hogy rendeleti utón intézkedhet ebben a tárgyban, de csak abban az esetben, ha a halasztásban veszedelem rejlene. A törvény azonban minden esetben előírja, hogy a rendeletet a kormány 14 nap leforgásán belül köteles a parlamentnek jóváhagyás végett benyújtani, ellenkező esetben a rendelet elveszti hatályát. Ez a kereskedelmi miniszter ismert rendeletével nem történt meg. Az interpelláló képviselő azzal is érvel, hogy az alkotmánytörvény 64. paragrafusa előírja, hogy a kereskedelmi szerződések, valamint olyan nemzetközi szerződések ! ö'é éhez, amelyekből a po! árokra terhe’- haramiának, szükséges a nemzetgyűlés h ozzájárulása. Szerinte a szankciós rer ' teher-J vállalást jelent a lakosság szempjn jából. I „Egy uf háború Európa teljes katasztrófáját Jelentené" Turchányi szenátor felszólalása a külügyi bizottságban ■■ ■■ ■■ „Köztársaságunknak ma csak egy föladata lehet: hogy ne akarjon háborút1* Prága, május 2. A szenátus külügyi bizottságának legutóbbi ülésén a Hodza miniszterelnök expozéját követő vitában dr. Turchányi Imre szenátor is felszólalt. — Megelégedéssel vettük tudomásul a miniszterelnök kezdeményezését, — mondotta egyebek között dr. Turchányi, — hogy közeledést keres a római paktum aláíróihoz, ha egyelőre csak gazdasági alapon is, mert ez saját kijelentése szerint az egyéb kérdésekben is közeledést hozhat. Ezzel tulajdonképpen az az elv tört itt magának utat, amelyet mi mindig hangoztattunk: hogy rossz külpolitika az olyan, amely a szomszédállamok egyikével sincsen jóban. A miniszterelnök ur említette, hogy Európában átorientálódási folyamat van, köztársaságunknak ma tehát csak egy feladata lehet, hogy ne akarjon háborút. Többször ismételték, hogy a háborút minden eszközzel meg akarják akadályozni, ami helyes is, mert a háború mindig rossz üzlet a győztesre és a legyőzőéire egyaránt. A mai gazdasági válságban egy uj háború Európa végső és teljes katasztrófáját jelentené. Ily körülmények között államunk külpolitikájának csak egy feladata lehet helyes vezetés mellett: a béke érdekében való közvetítés, nem pedig az ellentétek kiélesitésének az élére állni, mint azt az olasz-abesszin konfliktus megtorló intézkedéseinek bevezetése alkalmával már egyszer kifejtettem. Ha azonban ez igy van, akkor a kormány intenciói és egyes intézkedései között ellentmondás van. Turchányi szenátor végül azon nézetének adott kifejezést, hogy lélektanilag alkalmatlan időpontban terjesztették be a legutóbbi törvényjavaslatokat. A vitát a bizottság jövőheti ülésén folytatják, amikor a miniszterelnök és a külügyminiszter válaszolni fog a vita folyamán elhangzott kérdésekre. Miért nincs a magyar Borsa községnek magyar iskolája? S^ül.ő Géza interpellációja „az iskolaügyi miniszterhez a Nagyborsa községben folyó elnenuetlenités tárgyában" Prága, május 2. Dr. Szüllő Géza nemzetgyűlési képviselő az iskolaügyi miniszterhez interpellációt intézett a nagyborsai iskola- ügyi viszonyok ügyében. A parlamenti nyomtatványok sorában 305/11. szám alatt megjelent interpelláció a következőképpen hangzik: „Nagyborsa galántai járásbeli községben az 1910. évi népszámlálás adatai szerint 410 lakosból 818 magyar, 88 szlovák és 4 német volt. Az 1919. évi első csehszlovák népszámlálás ebben a iközségben 369 lakost mutatott ki, akik közül 322 magyarnak s 47 csehszlováknak vallotta magát. Az 1921. évi február 15-iki népszámlálás 395 lakosból már csak 276 magyart mutatott ki, mig a csehek és szlovákok száma ugyanakkor 106, a zsidóké 3 s az idegen állampolgároké 10 volt. A legutóbbi 1930. évi csehszlovák népszámlálás a 332 lakosiből már csupán 137 magyart tüntetett fel, mig a csehszlovákok száma 185-re emelkedett s volt még 3 német és 7 idegen. E statisztikai adatok kimutatása szerint tehát a magyarság száma ebiben a községben a 17 esztendős csehszlovák uralom alatt 185 lélekkel csökkent, mig ezzel szemben a csehszlovák lakosság száma 138-cal növekedett. Ez a két szám még a legelfogultabb szemlélő előtt is megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy ez a csökkenési, illetve szaporodási folyamat nem természetes, hanem kétségtelenül mesterséges befolyásnak az eredménye. Az alkotmánylevél a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek alapján szabad fejlődési lehetőséget biztosit a nemzeti kisebbségeknek. Hogy a gyakorlatban milyen ez a „szabad fejlődési lehetőség", azt az előbbi néhány statisztikai szám a legjobban megvilágítja. Borsa községben tagadhatatlanul elnemzetlenitési törekvések nyilvánulnak meg lábbal tiprásával a nemzetközi szerződéseknek, az alkotmány levélnek s az unos un tálán hangoztatott demokratikus el veknek. Ezeknek a törekvéseknek egyik legfőbb tényezőije a községben lévő állami iskola, amelynek tanítási nyelve 1921 óta szlovák. Az iskolában annak ellenére, hogy a tanulóknak legalább 60 százaléka magyar anyanyelvű, s a gyermekek máskép nem is tudnak, — magyarul egyáltalában nem tanítanak, az iskolásgyermekek magyarul nem tanulnak meg írni, de szlovákul sem tanulnak meg, — hiszen nem értik az előadásokat, — s igy legnagyobb dicsőségére a kultúrának, a borsai gyermekek tudatlanságra vannak kárhoztatva. Sőt legújabban az iskola nemrégiben kinevezett igazgatója, Piacek Ján igazgatótanitó, — aki ez iskolaév elejétől tanít Borsán, — a gyermekeknek a legszigorúbban megtiltotta a magyar szót. Egy tanulót fel is pofozott, amiért magyarul mert beszélni osztálytársaival. Megtiltotta azt is, hogy a gyermekek az uiccán magyarul köszönjenek. Az iskola másik tanítója morva származású és egy szót sem tud magyarul. A hitoktatást Stefanovic Albert egyházifai plébános ezideig a magyar gyermekeknek magyarul adta elő. Piacek iskolaigazgató most azt követeli, hogy a hitoktatás is tisztára szlovák nyelven történjék. A hitoktató ez ellen tiltakozott, mert jól tudja, hogy a szlovákul előadott tárgyakban milyen kétes értékű a tanulók tudása és előmenetele, mert ha be is magolják a feladott leckéket, azt nem értik meg. A plébános az igazgatótanitó erőszakoskodásával szemben a szülői értekezlet összehívását akarta, hogy az döntsön, milyen nyelven kívánják gyermekeik hitoktatását. Az igazgatótanitó az értekezlet összehívását is megakadályozta. Az ő intézkedésére az iskolásgyerimekeknek az istentiszteleteken sem szabad másképpen, mint szlovákul imádkozniok. Az igazgatótanitó azonban nemcsak szigorú rendelkezéseivel segíti elő az elnemzetlenitési törekvéseket, hanem kihasználva a lakosság súlyos szociális helyzetét, a különböző kedvezmények odaitéllésénél nem a pártatlan igazságosság, de a sovén „érdemszerzés" elveit tartja szem előtt s minden alkalommal különös kedvezményben részesíti szlovák anyanyelvű növendékeit. így a karácsonyi ajándékosztáskor, amikor ruhát, eiipőt, fehérneműt osztottak ki, csak szlovák anyanyelvű gyermekeknek adott, jóllehet a magyarok között számosán vannak, akik a támogatásra talán jobban rászorulnak. így természetes, hogy az igazgatótanitőnak ezen minden eszközt felhasználó elnemzetlenitési módszere mellett a szülők állandóan panaszkodnak, hogy gyermekeik előmenetele az iskolában rettenetesen siralmas, mert nem értik meg a magyarázatokat s legfeljebb szajkó módjára értelem nélkül betanulják a feladatokat. Az államnak semmiképpen sem érdeke az, hogy tudatlan csehszlovákokat neveljenek az iskolákban, hanem igenis az, hogy müveit állampolgárok kerüljenek ki az iskolából, akik a kultúra fegyverével vértezetten megállják a helyüket a nagyobb s anyagilag jobb helyzetben lévő államok versenyével szemben. Borsa község példája azonban azt igazolja, hogy egyesek „érdemszerzésd" vágya és a nemzetiségi statisztika érdeke az államérdeket is háttérbe szorítja. Borsa község ugyanis kétségtelenül azért oly kedvelt gyermeke az e les eh szlová kos itó irányzatnak, mert a magyar nyelvhatár közvetlen szélén fekszik a Feketeviz és a Csallóköz között. Ami ott történik, az kigúnyolása a kisebbségi jogoknak s megcsúfolása azoknak a kegyes szavaknak, amelyekkel a külföldet a kormány felelős tényezői el szokták látni. Mindezek alapján kérdem a Miniszter Urat: 1. Van-e tudomása Borsa község igazgató tanítójának erőszakos elnemzetlenitő ténykedéséről? 2. összeegyeztethetönek tartja-e a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségekkel és az alkotmánylevél kifejezett rendelkezéseivel azt, hogy Borsa község magyar ajkú lakossága magyar iskola hiányában tudatlanságban szenvedjen? 3. Hajlandó-e kellő intézkedést tenni, hogy a nemzetközi szerződésben biztosított garanciák mellett a magyarságnak fennmaradását nem fogják Borsa községben erőszakos és mesterséges módon megsemmisíteni?" Gömbös szabadságra megy Budapest, május 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Magyar politikai körökben olyan hirek terjedtek el, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök néhányhetes szabadságra utazik, amelyet vidéken, esetleg külföldön tölt el. Egyesek úgy tudják, hogy a miniszterelnök még a költségvetés parlamenti tárgyalásának befejezését sem várja be, hanem azonnal megkezdi szabadságát. Újabb hirek szerint a magyar miniszterelnök a költségvetés tárgyalását megvárja és való- szinüleg május vége felé kezdi meg háromnégy hétre tervezett pihenését. (Jfabb sortüz a tüntető horvát parasztok ellen Belgrád, május 2. Karlovác mellett Kamensko faluban a csendőrök le akartak tartóztatni hét horvát parasztot, mert azok megvertek egy csetniket. A falu lakossága tudomást szerzett a dologról és nagy tömegben várta a csendőrök érkezését. Amikor a csendőrök megjöttek, a tömeg körülfogta őket s az egyik csendőrtől a fegyvert is elvették. A csendőrök erre sortüzet adtak a tömegre. Egy horvát paraszt meghalt, öt pedig súlyosan megsebesült. A tüntetők közül számosat letartóztattak* 1863 ÓTA VILÁGMÁRKA! i niiM HiTiTl keseríivíz 70 év óta kipróbált, ártalmatlan, természetes hashajtó. ELÉG MÁR FÉL POHÁRRAL. — KAPHATÓ KISÜVEGEKBEN IS.
