Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-12 / 109. (3958.) szám

4 ^^<M-MaG^AR-HTRIíAI> 1936 május 12, kedd. Egyhangú közfelkiáltással Sziklay Ferencet választották meg a Kazinczy Társaság elnökévé Gönczy Gábor örökös tiszteletbeli elnök A forgalmi adó fizetésének uj módja. Prága, május 11. A pénzügyminisztérium most adott ki terjedelmes végrehajtási utasítást a for­galmi adó fizetésének módjáról, továbbá arról, hogy az adóigazgatások miként kötelesek a for­galmi adó befizetéseket elszámolni. E rendelet szerint 1936 január 1-től az általányositott forgal­mi adót szabályként havi részletekben kell fizetni. A teljes összegben fizetett forgalmi idő fizetési határnapjai tovább is negyedévenként állapíttatnak meg, de a részletek esedékességét újból szabályoz­ták oly értelemben, hogy a fizetési kötelezettség az illetékes évnegyed után következő hónap tizenötö­dik napján áll be. Ezzel a forgalmi adó fizetésé­nek határidejét az eddigi hat hétről teljes másfél­hónapra hasszabitották meg a naptári évnegyed végétől számítva. A forgalmi adó esedékessége most már nem függ attól, hogy a forgalmi adót mikor vetették ki és hogy mikor kézbesítették ki a fizetési meghagyást. A forgalmi adó túlnyomó rész­ben a kivetése előtt esedékes, éspedig azon a na­pon, amikor az illető részletidőszakra eső adó ese­dékessé vált. Az 5%-kal emelt forgalmi adó a be­vallás be nem nyújtása esetén a fizetési meghagyás kézbesítése napjától számított harmincadik naptól fizetendő. Az átalány-forgalmi adót — mint már irtuk — havonként kell fizetni, a földművesek kivételével, akik számára külön hirdetmény állapítja meg a fi­zetési határidőket. Ezek az uj intézkedések különösen a belföldi vállalatok esetében ismét bonyolultabbá teszik az adófizetést, különösen azoknál, amelyek átalány­adót és teljes forgalmi adót is fizetnek. Ezek ugyanis január 1-től kétfajta részletekben kötelesek fizetni a forgalmi adót, az átalány-adót havonként, a szabályszerű forgalmi adót negyedévenként. Az adóigazgatások az ily adóalanyoknak a figyelmét erre fölbvini kötelesek azzal, hogy a kétfajta for­galmi adót — esedékessége napjának egyezése esetén — külön befizetőlapon fizessék. A beér­kezett adófizetéseket tovább is a régi elv szerint könyvelik, nevezetesen, hogy mindenekelőtt a fo'yó adótartozást fedezik, másodsorban pedig a régebb: adótartozásokat. Az uj rendelet részletes intézkedéseket tarta'- maz az adórészletek befizetésének ellenőrzéséről. A rendeletben a pénzügyminisztérium az érdekel­tek figyelmét fölhívja a következőkre is: Egyes, 1936 január 1. előtt kiadott, a forgalmi adó átalányositásáról szóló hirdetmények az adó­alanyoknak megengedik, hogy belföldi áruvásárlás esetén a szállítónak, vagy pedig külföldi áru beho­zatala esetén a vámhivatalnak fizetett forgalmi adót leszámíthassák, ha azt az eladó ne,m fizette meg az illető évnegyedben. Mivel ezek az adóala­nyok az átalány forgalmi adót január 1-től hayi részletekben kötelesek fizetni, a pénzügyminiszté­rium hozzájárul ahhoz, hogy az oly adóalanyok, akik a belföldi vásárlásoknál szállítóiknak, bebo­Kassá, május 11. (Kassai szerkeszitőségűnk tele fon jelentése.) A kassai Kazinczy Társa­sáig tegnap délelőtt 11 órakor tartotta elnök- választó közgyűlését a Polgári Társaskör nagy termiéiben. Mint ismeretes, Blanár Béla halála óta nem volt betöltve az elnöki szék, amelyet most — a hatóságok kívánságára is — betöltötték. A közgyűlést Gönczy Gábor ügyvezető alelnök hatásos beszéde nyitotta Prága, május 11. Jaross Andor magyar képvi­selő az alábbi interpellációt nyújtotta be az is­kolaügyi miniszterhez : Ény községben (Ina), mely a verebélyi (Vráble) járásban fekszik, egy tanerős állami jellegű elemi | népiskola van, melynek tannyelvét a tanügyi ha­tóság az ál'amfordulat után szlovákra változtatta át. A községben lakó magyar szülők az iskola­ügyi miniszterhez fordultak annak idején, mely 35.121/I-A/1924. számú határozatával olymódon intézkedett, hogy visszavonta előbbi határozatá­nak érvényét és elrendelte, hogy az 1924/25. tan­évtől kezdve a tanítási nyelv újból módosittatik a beiratkozás eredményéhez képest és pedig az érvényben levő törvények értelmében úgy, hogy a magyar származású gyermekeket magyarul, a szlovákokat pedig szlovákul oktassa a tanító. E miniszteri határozatról az aranyosmaróti tan­zatal esetén a vámhivatalnak az átalányt bizonyos hónapban már megfizették, ezt a már befizetett összeget levonhassák abból az átalányadóból, ame­lyet ebben a hónapban fizetni kötelesek. és részletes jelentésiben. Ezután sor került az uj tisztikar megválasztására. Elnökké egyhangú közfelkiáltással dr. Sziklay Ferencet választották meg. örökös tiszteletbeli elnökké Gönczy Gábort, al- elnöknek Gömöry Jánost, főtitkárnak Hal- tenberger Incét, pénztárosnak Levente Zsigmondot választották meg. Ezután dr. Sziklay Ferenc foglalta el az el­nöki széket és elmondotta székfoglaló beszé­íelügyelőség 1924 julius 9-én értesítette az ényi állami népiskola gondnok ágát. Ez értesítés után néhány napra kiszállt az akkori aranyosmaróti tanfelügyelő az alsógyőrődi körjegyzővel Ény községbe s igyekezett bebizonyítani a magukat magyaroknak valló szülőknek, hogy ők tulajdon­képpen nem magyar származásúak. Terrorisztikus fellépésével elérte azt, hogy mindössze 7 olyan magyar gyermek Íratott be, akiknek magyar szár­mazását kénytelen volt elfogadni. Ilyen körülmé­nyek között a tanitó kijelentette, hogy 7 magyar gyermek miatt nem fog magyarul is tanítani s hiába volt a miniszter méltányos és korrekt döntése, a magyar tannyelvű oktatás azóta is szünetel Ény községben. A tanfelügyelő azonban jónak látta egyidejűleg az Iskolai gondnokságot feloszlatni. Ez azóta sem alakulhatott meg s igy az iskola ügyeinek ellenőrzés nélküli intézője az állami tanitó. A tényálláshoz tartozik, hogy az 1924. évben 24 magyar szülő 33 gyermekét ma­gyarul kivánta taníttatni, ezt a tényt akkor fel­vett és tanuk által aláirt nyilatkozatok tanúsít­ják, melyek jelenleg is kezeim között vannak. Azóta hiába törekszenek az ényi magyarok érvényt szerezni az akkori miniszteri döntésnek, 14 nap alatt a valódi CORALL CRÉMTŐL (szárai vagy zsíros). Már harmadik nap után javul ai arcbőr észrevét­lenül és az összes hiba, n. m. szeplő, pattanás, mitesszer, májfolt, nagy pórus, ráncos bőr, öreges kinézés teljesen megszű­nik. Biztos eredmény. Ara Kő 11.— YÓGYSZERTAR üihály-ucca 20. a tanitás kizárólag szlovákul folyik. Jelenleg az iskolába 61 gyermek jár, akik között 35 magyar anyanyelvű. Ne tévesszen meg senkit sem az, hogy a magyarság létszáma az 1930. évben le­folyt népszámláláskor 231-ről 115-re csökkent, ez a csökkenés nincs meg a valóságban, hanem onnan magyarázható, hogy Ény is beleesik a Sloven&ká Liga érdekkörébe, mely szerint vissza kell szlovákositani. Folyó év március 16-án néhány magyar szülő, hivatkozással az 1924. évben kiadott miniszteri határozatra, újból kérvényt nyújtott be az állami tanfelügyelőséghez Aranyosmarótra, melyben ké­rik a miniszteri döntés gyakorlati végrehajtását, azaz a magyar tannyelvű gyermekek magyar ok­tatását. Erre a kérvényre még nem kaptak vá­laszt. Tekintettel arra, hogy sem törvényeink értel­mében, sem a meg nem Írott erkölcsi törvények ér­telmében, nem lehet egy modern államban cél az elnemzetlenités, de az úgynevezett visszanemze- tesités sem, mert ez annyira viszonylagos értel­mezésű fogalom, hogy csak felesleges nemzeti el­lenségeskedésekre adhat okot s akadályozója bé­kés emberek béké| együttélésének, kérdem az Iskolaügyi Miniszter urat : 1. Vájjon van-e tudomása arról, hogy Ény községben az iskolaügyi minisztérium 35.121/1.- A/1924. sz. rendelkezése nem lett végrehajtva ? 2. Hajlandó-e tárgyilagos közegek bevonásá­val megvizsgáltatni, hogy Ényben vannak-e tény­leg magyar anyanyelvű szülők és gyermekek olyan számban, akik az előbbi számú miniszteri döntés értelmében igényelhetik a magyar tan­nyelvű oktatást ? 3. Hajlandó-e gondoskodni arról, hogy az alá­rendelt tanügyi hatóságok minden községben minden nemzeti elfogultságtól mentesen szolgál­ják a művelődés ügyét s igy Ény községben Is lehetővé váljon a magyar gyermekek magyar tan­nyelvű oktatása? meg, majd a társaság multévi működéséről jdét. Az uj elnök beszédét, helyszűke miatt számolt be Gömöry János főtitkár tartalmas| legközelebbi száimunkfbain ismertetjük. Miért nem tanulhat magyar nyelven Ény község 35 magyar iskolásgyermeke? Jaross képviselő interpellációja az iskolaügyi miniszterhez (33) — Úgy veszem észre, hogy úrnője ma külö­nösen ideges, ingerlékeny és nyugtalan. Ha az Ön helyében lennék, egy óra múlva visszajön­nék az ajtajához és ha azt látnám, hogy még mindig nem alszik, bemennék hozzá és megvár­nám, amig elalszik . .. — A kapott utasításhoz híven tiz óra tájban odamentem Lady Campbell ajtajához, hallga­tóztam pár percig, de mivel teljes csend volt, nem akartam úrnőmet megzavarni. Azt hittem, hogy már régóta alszik, visszatértem tehát a szobámba, magam is lefeküdtem és elaludtam ... Sir James Fenwick szakította meg a tanúval­lomást: — Mikor hagyta el úrnőjét Mr. Dávid Gra- ham? — Este félkilenc órakor, miután mintegy egyórányi időt töltött mellette. — Félkilenc órakor pontosan — ismételte meg a tanú vallomását Sir James, mintha külö­nös jelentőséget tulajdonitana ennek az időpont­nak. — És ha szabad kérdeznem, honnan tudja ezt olyan pontosan? — Mert ütőórám van, amely a westminsteri harangjátékra van hangolva. Amikor a félkilen- cet eljátszotta az óra, néhány pillanat múlva kopogott Dr. Dávid Graham az ajtómon ... — És az órája pontosan jár-e? — kérdezte tovább az ügyvéd. — Mi szerint van beállítva? — Nagyon pontos, kitűnő óra. Szegény úr­nőm ajándéka. A Westminster Abbey ideje szerint van beálitva ... — Ami megegyezik az állomások óraidejével, — állapította meg az ügyvéd. Köszönöm, ezt akartam kérdezni. — Folytassa a vallomását, — szólította föl az elnök. — Mi történt másnap, április 27-én? — Úrnőm nagyon korán kelő asszony volt és minden reggel hat órakor ágyához kellett vinnem első reggelijét, a teát, némi szendviccsel. Most is igy történt. Beléptem a szobába. Elké­pesztő látvány tárult elém. Úrnőm ott feküdt a padlón, arca egészen biborszinü és rettenetesen eltorzult volt. Sikoltozásomra pillanatok alatt összeszaladt a cselédség. Hamarosan előkerült Mr. Dávid is, aki lezárta az ajtót, elhivatta az orvost és értesítette a rendőrséget. Szegény leány annyira beleélte magát újból az átélt izgalmakba, az akkori helyzetbe s any- nyira kimerült kihallgatása alatt, hogy alig tu­dott erőt venni magán. Közel volt hozzá, hogy összeessék az izgalmaktól. Sir James Fenwick azonban nem hagyta nyugton ... — Mikor látta tehát utoljára életben az úr­nőjét? —• Este félnyolc órakor, amikor nyugovóra küldött. És akkor szólottám Mr. Dávid Gra- ham-nek. — És amikor tiz óra tájban úrnője ajtaja előtt állott, nem nyitott be? — Megpróbáltam a kilincset, de az ajtó be volt zárva, — felelte Tremlett. Sir James ennél a pontnál megállóit, mintha sarkaiból akarná kiforgatni az ügyet. — Magára szokta-e zárni Lady Campbell az ajtaját éjszakánként? — Igen, majdnem mindig magára zárta. Csak néha feledkezett meg róla. De a legtöbbször igen . .. —• És másnap reggel ki nyitott ajtót, amikor bevitte neki a reggelit? — Rendesen kopogni szoktam ...• Az úrnőm egész éberen szokott aludni és már a gyöngébb kopogtatás is fölriasztotta... Ilyenkor ő maga nyitott ajtót... — De április huszonhetedikének reggelén úr­nője nem nyithatott ajtót, hiszen ott feküdt ha- lottan a padlón. Még az éjjel meggyilkolták. Talán már akkor sem volt életben, amikor este tiz óra tájban maga az ajtajánál hallgatózott.. . — Nem tudom, kérem... — hebegte egészen összezavarodottan a kimerült leány. — Tehát azt akarom tudni — ismételte meg a kérdést az ügyvéd —, hogyan jutott be április huszonhetedikén reggel úrnője szobájába, ha a kopogásra úrnője nem felelt és nem nyitott aj­tót? ... — Amikor a kopogásomra nem felelt és ismé­telt kopogásomra sem nyitott ajtót, ösztönsze­riien lenyomtam a kilincset és az engedett. Az ajtó már nyitva állott. — Köszönöm, — hajolt meg a tanú felé Sir James. — Ezt akartam tudni... VI. FEJEZET Szemben Dáviddal Nagyon rokonszenvesen viselkedett Elphins- tone, akit a vád jelentett be tanúnak. Először is barátságosan bólintott felém és a figyelemnek ez a jele rendkívül jól esett. Aztán vallomásá­ban nem volt egyetlen olyan részlet sem, ami sú­lyosbíthatta volna amugyis nehéz helyzetemet. Részletesen elmondta, hogy ismerkedett meg velem Lady Campbell révén, aki Miss Edith Crawfordot bevezette a családba. — Nagynéném nagyrabecsülte Miss Lilliant és őszintén óhajtotta, hogy a családunkba ke­rüljön, feleségül menjen Dávidhoz és boldoggá tegye az öcsémet. — Ön milyen viszonyban volt leendő sógor­nőjével szemben? — kérdezte az ügyész. —• A lehető legkellemesebb viszonyban, Miss Lillian Crawford kifogástalan urileány, nem volt semmi okom arra, hogy ne a legszíveseb­ben fogadjuk családi körünkben, főleg aztán, hogy nyilvánosságra került öcsémmel való el­jegyzésének hire. Elphinstone vallomásának a lényege április huszonhatodikára, a bál utáni napra vonatko­zott. Ebből a vallomásból megtudta a bíróság azt, hogy a bál utáni nap délutánján ötórai teá­ra voltam meghiva vőlegényem házába. Itt az­tán bejelentettem, hogy este Londonba utazom, mert ott halaszthatatlan dolgom van. Néhány fontos bevásárlást kell eszközölnöm. Elphinstone igy folytatta: — Marasztaltam a leendő sógornőmet, mon­dottam neki, hogy ebédeljen velünk és utazzon a kilenc óra tiz perces vonattal, amelyik a Ca- lcdonian-állomásról indul. Miss Crawford azon­ban elutasította az ebédre szóló meghívást és ki­jelentette, hogy mindig a Wawerley-állomásról szokott indulni, mert az egyrészt közelebb van a lakásához, másrészt pedig még vonatindulásig néhány sürgős levelet akar megírni... — Mikor találkozott Miss Lillian Crawford utoljára Lady Campbellel? — kérdezte az ügyész. — Ott a családi összejövetelen ... Nagyné­ném azonban gyöngélkedett és hamarosan visz-’ szsvonult, még Lillian eltávozása előtt. Lillian mintegy negyedóra múlva hagyott el minket... — És hogyan viselkedett Miss Crawford Lady Campbellel szemben ezen az utolsó talál­kozásukon? — Nem volt semmi különös, semmi föltűnő az egyiittlétükben. Nagynéném nagyon szerette Miss Lilliant, ezt már mondottam és most is igyekezett kedves lenni hozzá, bár rossz hangu­latát velünk szemben nem tudta elrejteni... — Szóval, mikor hagyta el Miss Lillian Craw­ford a Graham-palotát? — Egészen pontosan nem tudnám megmon­dani. Negyedhét óra lehetett. —• Úgy van, negyedhét óra volt, — vágott közbe Sir James Fenwick. — Más szavahihető tanuk vallomásából meg tudjuk majd állapítani, hogy félhét órakor már otthonában volt és fél- kilencig otthon is tartózkodott ... Ez az alibi a döntő, — csapott diadalmasan az asztalra az ügyvéd. Most az ügyész .mosolygott kissé fölényesen ellenlábasára. Úgy látszik, most készült előruk­kolni a fő ütőkártyával. Az ügyész most két tanút állított elő. Ez a két tanú egybehangzóan azt vallotta, hogy este alig valamivel kilenc óra előtt láttak engem a Charlotte-téri palota közelében, amint egy cso­magot tartottam a kezemben és a Caledonian- pályaudvar felé igyekeztem. Az ügyész diadalmasan nézett Sir Jamesre. — Több szavahihető tanú vallomásából meg­állapíthatjuk és a vasúti jegypénztár által kiadott jegyből teljes határozottsággal bizonyíthatjuk, hogy Lillian Crawford este kilenc óra tiz perc­kor a Caledonian-pályaudvarról indult el Lon­donba! Igaz ez, Miss Crawford?-— Igaz — feleltem szilárd hangon —, én ezt egy pillanatig sem tagadtam, mint ahogy vallo­másom minden részletében igazat mondottam. — Ön azonban azzal az ürüggyel távozott már negyedhét óra tájban, hogy néhány levelet akar megírni és a Wawerley-állomásról akar utazni, mert az lakásához közelebb van. A Wa- werleyről nyolc óra tizenöt perckor indul a vo­nat ... — Mivel indokolja elhatározásának megmá­szását, Miss Crawford? — kérdezte most a bí­róság elnöke. jFolytatjuk.^ Az alvilág Irta: HARRYLESUE

Next

/
Oldalképek
Tartalom