Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)
1936-05-12 / 109. (3958.) szám
XV. évf. 109. (3958) $zám • Kedd • 1936 május 12 Jjjj£ 3w KBH K raft Kg w |bS3| BB BSB & ^ggL fijgjH jjjjJ? Előfizetési ár; évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, J\ SzlöVeUSzkÓi és rUSZUlSzkÖi mCLgUCirsáo félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • _ _ , fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. pOLltlKCLl TlQ.plLCLpjCL Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága 11., Panská u 1 i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. •• SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHfl. Olasz Abesszínia Abesszínia annektálása és következményei Aloisi tiltakozik Genfben az abettzin delegátus jelenléte ellen A tanács hétfőn délután két ülést tartott - Harc a szankciók körül - Aloisi és Litvinov tárgyalásai Megváltoztathatatlan Róma elhatározása, hogy Abesszínia olasz föld és Viktor Emánuel Abesszínia császára tesz (sp) Prága, május 11. Roma locuta, Róma beszélt, — de vájjon causa finita lesz-e, elintéződik-e az abesszin viszály úgy, ahogy Mussolini óhajtja? A feleletet a ma összeült népszövetségi tanács qldja meg, amely tanácstalan, elképedt és ideges, de egyben eltökélt szándékú és csökönyös, nem engedni, nem hagyni, hogy Olaszország diadalmaskodjék. A helyzet valóban kényes. Olaszország királya kijelentette, hogy a meghódított Abesszínia olasz területté vált, s aki megkísérli a tény kétségbevonását, ugyanúgy jár, mintha Olaszország szent földjét támadná meg. Vasárnaptól kezdve olasz határokat támad, aki Abesszíniához ér, ugyanúgy, mint Franciaországot támadná, ha Algírt, vagy Tuniszt érintené. Az olasz seregek megszállták az etióp birodalom valamennyi stratégiai pontját, berendezkedtek, az aUkirály átvette a hatalmat, — a Valóság tehát nyomatékosan aláhúzza az olasz állítást. Mit tehet ilyen körülmények között Genf? Háborút akar? Fegyveres erővel kényszeríti az olaszokat a meghódított ország kiürítésére? Elképzelhetetlen. A szankciók fenntartásával és megszigorításával óhajtja célját elérni és a gazdasági fojtogatással térdre kényszerűéül Itáliát? Nehezen lehetséges. A népszövetségi paktum 16. cikkelyének rendelkezései, amelyek megtiltják a támadó fél hadseregének a katonai célokra felhasználható nyersanyagokkal való ellátását, nem intézkednek arról, hogy mi történjék, ha a háború — befejeződött. Hol van az olasz hadsereg, amelynek katonai akcióit az olajzárlattal meg kell akadályozni? Ilyen hadsereg nem létezik többé, s az olajzárlat legfeljebb a békés olasz automobilizmust sújtaná, senki mást. Gazdasági szankciók? Olaszország berendezkedett az autarkiában, s a közeljövőben gazdasági életét annyira Abesszínia feltárása és gyarmatosítása fogja elfoglalni, hogy nem érdeklik túlzottan a másfajta kapcsolatok. A szankciók célja és rendeltetése az, hogy megbénítsák egy jogtalanul harcoló hadsereg katonai erejét, — hol ez a harcoló hadsereg ma, amikor az olasz katonák megindultak hazafelé és a franciák megkönnyebbülésére elfoglalják helyüket a Brenner környékén? De szükség esetén ugyanígy elfoglalhatják a francia határvidéket is. A bonyolult helyzetben a genfi semleges hatalmakat is kínozza valami, egy nyugtalanító elképzelés, aminek máris kifejezést adtak. Jó, mondják, az elv kedvéért kitartunk az áldozatos szankciók mellett, de mire szolgálnak majd ezután e megtorlási intézkedések? Másra aligha, mint arra, hogy szorításukkal Anglia és Francia- ország előnyöket csikarjon ki a Tana-tó, illetve a dzsibuti vasútvonal mentén. S ezért tartsa hátát a népszövetség? — A reális számítás szerint a szankciók folytatásának tényleg nehezen lehet más következménye, mint hogy Anglia és Franciaország előnyökhöz jusson Abesszíniában, mert ha nem ez volna a cél, akkor a mai helyzetben radikális változást az abesszin helyzetben csupán a hadüzenet eredményezhetne. Hadüzenet kedvezőtlen körülmények között, mert a belső átalakítás lázával viaskodó Franciaország, a fölkészületlen Anglia és a bizonytalan szovjet a diadal mámorában úszó olasz, a megerősödött német, a harcot leső japán és az automatikusan harcba sodródó lengyel hadsereggel találkozhatna a csatamezőkön. Ilyenekre gondolni sem Szabad. Hosszú purparlé után az eredmény tehát az lesz, hogy Genf désinteressement-t jelent be, s ha nem is ismeri el az uj helyzetet, de facto lugyanugy elfogadja, mint Mandzsúriát. Van még egy lehetőség: kilökni Olaszországot a népszövetségből és megtartani Haile Szelassziét. A csere nincs Ínyére a nagyhatalmaknak, s genfi körökben egyre inkább tért hódit a józan orosz fölfogás, amelynek tézise a következő: elfogadni Genf, május 11. A tanácstagok legnagyobb részének megérkezése után Edén angol külügyminiszter hétfőn délelőtt megkezdte Genfben az államférfiakkal való tárgyalásokat és az olasz-abesszin konfliktus megoldásának előkészítését. Különösen Paul Boncour francia miniszterre! és a kisállamok képviselőivel tanácskozott, Beck lengyel külügyminiszter, Litvinov külügyi népbiztos és Van Zeeland belga miniszter- elnök ugyancsak a népszövetség városába érkezett. Az utóbbi elsősorban a német probléma megoldásáról tárgyal a többi delegátussal. Aloisi báró délben hosszú tárgyalást folytatott Litvinov népbiztossal és Genfben e találkozásnak nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert az általános felfogás szerint az olasz delegátus megkísérli a külügyi népbiztos megnyerését a szankciókról szóló olasz felfogás számára. Beck lengyel külügyminiszter tárgyalt a danzigi szenátus elnökével, mert a tanács napirendjén többek között néhány danzigi kérdés is szerepel. A diplomáciai tárgyalások középpontjában természetesen az olasz-abesszin kona befejezett tényt, de csak azzal a föltétellel, ha Olaszország visszavonhatatlan garanciát ad, hogy teljes erővel részt vesz a genfi intézmény gyökeres átalakításának munkájában, hajlandó hadseregével biztosítani a jelenlegi status quot és a kollektív biztonság rendszerének céltudatos kiépítésével elejét venni a másfelől — Németország irányából — jövő szerződésszegésnek. Mivel a mai — és főleg az eljövendő — francia külpolitika Moszkva szerint igazodik, León Blumék természetesen az orosz tételt fogadják el s a túlerővel szemben Anglia nem sokat tehet. A semleges államok állásfoglalása után azt sem érheti el, ami valószínűleg terve volt: a szankciókkal nem revolverezheti ki a Tana-tó átadását. A keserű pilulát tehát Anglia egyedül nyeli le, ha nem talál váratlanul kiutat a bajból. S ha lenyeli, a belső megrázkódtatást az angol belpolitika nem viselheti el nyomtalanul. Vilmos császár erőltetett flottaépitése óta nem érte a brit világbirodalmat a maihoz hasonló megaláztatás. Mintha Mussolini uj elképzeléseit tudatosan úgy valósítaná meg, hogy a külsőségekben is borsot törjön London orra alá. Eddig egy „impériumot" ismert a világ, az angolt. Nos, a duce uj gyarmatbirodalmát „római imperium- nak“ nevezte el és odaállította az empire mellé. Az angol király India császára. Az olasz Abesz- sziniáé. Az alkirályi méltóság eddig tipikusan angol intézmény volt, a brit gőg és fölény kifejezése, most Mussolini is alkirályokat neveztet ki. Mennyire fájhat az angol önérzetnek az egyenrangosdi, különösen, ha elgondoljuk, hogy Anglia minden erejét latbavetette az esemény fliktussal összefüggő kérdések állanak. A legtöbb tanácstag főtörekvése az, hogy kikerülje a súlyos következményű incidenst abban az esetben, ha báró Albisi olasz delegátus azonnal az ülés megnyitása után fölveti Abesszínia jogi helyzetének kérdését. A tanács mai munkájának napirendjén két ülés szerepelt. Az első, amelyet 17 órára hívtak össze, bizalmas természetű volt, az utána következő második, nyilvános. A bizalmas ülésen elvileg fontos döntést hoztak ,amennyiben megkezdték Abesszínia jogi helyzetének tisztázását. A délután folyamán az a vélemény kristályoso- dot ki a népszövetség köreiben, hogy a formális döntést az abesszin ügyben a júniusi rendkívüli tanácsülésre halasztják. Az olasz delegátus aligha hajlandó ugyanis leülni ahhoz az asztalhoz, amelynél mint egyenrangú fél ott ül az olaszok fölfogása szerint nemlétező Abesszínia képviselője. A népszövetség titkársága a kényes helyzet megoldására a következő megoldási tervet dolgozta ki: Aloisi olasz delegátus tiltakozik az abesszin delegátus jelenléte ellen, néhány tanácstag az abesszin delegátus jelenlétét jogi és ténybeli okokkal indokolja meg, a két állásfoglameggátlására, mégis megtörtént. A külsőségek mögött pedig nagy és jelentős realitás rejtőzik. A három gyarmatból, az 500.000 négyzetkilométeres Olasz-Szomáliföld- ből, a 120.000-es Eritreából és az 1,120.000-es Abesszíniából tizenötmilliós császárságot épit oda Mussolini a Vörös-tenger mellé, s a hatalmas, gazdag impérium az angol Szudán szűk sávján át néz az 1,600.000-es olasz Líbia felé azzal az olthatatlan vággyal, hogy egyszer mégis egyesülhet az északafrikai gyarmattal s egységesíti a hárommilliónégyszázezer négyzetkilométeres két részt, mint egyesíthette most Eritreát és Szomáliföldet. Ha ez megtörténik, az olasz befolyástól átitatott és olasz telepesekkel telt Tunis, Algír, a Mussolinit éltető Wafd-párt Egyiptoma s az olasz Lawrénce-ok- kal elárasztott Arábia sem vonhatja ki magát az olasz yarázslat aló1!. Álmok, mondják a realistáik, *— de Abesszínia megszerzése is álomnak látszott, s ma mégis valóság. A nagy tervek nélkül is hatalmas eredmény, amit Mussolini elért. Abesszíniát Afrika bevehetetlen erődjének nevezik, s a természeti adományokban csodálatosan gazdag birodalom ezer' év óta azért maradhatott független a kezdetleges uralom alatt, mert a négyezerméteres hegyekkel őrzött fensik megközelíthetetlen volt, s a primitív hadsereg eddig minden benyomulót visz- szaüzött, amig ellenállásukat nem törte meg az akadályt nem ismerő Gép. Bevehetetlen volt Beavatott körök szerint az abesszin problé- ma megoldását elhalasztják a jelenlegi ülésszak utolsó üléséig, hogy közben az államférfiak közvetlen tanácskozásokkal tisztázzák a helyzetet és jobb politikai légkört teremtsenek a népszövetség városában. lást jegyzőkönyvbe veszik és az ellentétek megoldását — júniusra halasztják. A nagyhatalmak arra törekszenek, hogy az ellenfelek mérsékelt hangnemben adják elő kívánságaikat, nehogy végzetes következményekkel járó incidens történjék és a népszövetség egyensúlya fölboruljon. Az angol állásfoglalás London, május 11. Abesszínia olasz annektá- lásával kapcsolatban a Moming Post azt írja, hogy Mussolini a probléma enyhe megoldásának utolsó lehetőségét is tönkretette. A Daily Telegraph véleménye szerint a római gesztus nem tolhatja egyszerűen mellékvágányra a nép- szövetséget. A News Chronide szerint a jövőben egyetlen kisállam sem érezheti magát biztonságban, ma Abesszínia az áldozat, holnap a vad abesszinok kezében, — tízszeresen bevehetetlen lesz, ha a modern európai nagyhatalom átépíti, megerősíti, feltárja s autark olasz néppé, ősi harci erővel telt modern katonákká — gondoljunk az aszkarikra — változtatja a benszülötteket. Mint elérhetetlen sziklavár fog uralkodni e kiugró rész a lapos, rosszlevegőjü, terméketlen afrikai sivatagok és szavannák fölött, mint a vizek és állatok hatalmas tartálya fogja diktálni az iramot Keletafrikában. Gondoljuk el, hogy a Nílus vizének 75 százaléka Abesszíniából jön, sőt ha a 20 százalékos elpárolgást leszámítjuk, az egész viz, s gondoljuk el, hogy a Nílus nélkül Egyiptom 15 millió embere és teljes gazdagsága halálra van Ítélve! Amerikai mérnökök tiz év előtt némi operációval a Tana-itó vidékén csodálatos termékennyé és a gyapotültetésre fölöttébb . alkalmassá akartak tenni 50.000 négyzetkilométer Kék Nilus-vidéki földet, de nem tehették, ment Egyiptom elszáradt volna, ha a gátak a vizet másfelé hömpölyögtetik. Egyiptom kulturterü- lete mindössze 35.000 négyzetkilométer, itt él jólétben 15 millió ember, elképzelhetjük, miféle olasz telepítés indulhatna meg a Tana-tó környékére, ha itt érleli a forró nap és a' nílusi viz a gyapotot! Rossz rágondolni, mert élet-halál harcok csirái yannak az elképzelésekben. Júniusra halasztják...
