Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-08 / 83. (3932.) szám

4 'PR\GAI-7V\\<AARH!RliAr» 1936 áprília 8, szerda. Szenzációs őskori leletek Ögyalla határában Egymás fölé rétegzett, különböző korokból származó őskori temetőket ástak ki a komáromi muzeum számára ■ ■ Ötezer év története egy hold földben ■■ Komárom, április 7. (Saját tudósítónk- tói.) A maga nemében valóban szenzációs leletekre bukkant Ógyalla határában szőlő­művelés közben egy kisbirtokos, Kosztolá­nyi István. Kosztolányi nemrégiben vásá­rolt egy hold földet az Ógyalla határában emelkedő Aba-dombon. Ez az Aba-domb őskori települések szín­helye volt s valahány nép átvonult a Du­na s a Nyitra folyó között, az mind itt­hagyta nyomát az Ógyalla s Komárom- szentpéter—Martos között elterülő vidé­ken. Az Aba-domb ősi neve is arra mutat, hogy mindig települőhely volt s már a hagyo­mány is azt tartotta, hogy az őskortól kezdve, a népvándorláson keresztül ,,török- től-tatárig“ számtalan népfaj időzött itt hosszabb-rövidebb ideig. A dombok körül vizek s tavak terültek el, vadban, halban kiválóan gazdag volt a vidék, amellett pompás védelmet is nyújtott az ellenség­gel szemben. Ez a vidék egyébként is gazdag tárháza az ősi leleteknek, (a komáromi muzeum két terme tele van e folyóháromszög területén talált őskori és ókori leletekkel), de az Ada-dombban történt legutóbbi ásatások felülmúlják az eddigi leleteket. Újévi ajándék a szorgalmas gazdának Az Aba-domb egy kis darabjának uj tu­lajdonosa, Kosztolányi István, sógorával együtt hozzáfogott újév táján a domb úgy­nevezett rigolirozásához, ami alatt szőlő­tőke alá való ásást értünk. Ezen a domb­tetőn évszázadok óta csak felületesen szán­tottak. A aint az uj gazda ásója egy méter­re nyomult a földbe, nagy meglepetésre csont- és cserépma­radványok, később bronzkarperecek ke­rültek elő a földből. Nagy szerencse volt, hogy a müveit Kosztolányi István rögtön tudta, miről van szó s mindjárt az első pillanattól kezdve roppant gonddal s nagy ügyszeretettel hámozta ki a lelete-1 két a földből, a szakértők kijöveteléig. 1 Később szakértők is megtekintették az ása­tásokat s a leletek egyrészét azonnal be­szállították a komáromi Jókai Egyesület múzeumába. Az ásatások azóta egyre foly­tak s most végződtek be. Szlovenszkói vi­szonylatban egyenesen szenzációszámba mennek a leletek. Ot különböző kultúra egymás alatt A leletek öt történelemelőtti kor kultú­rájának emlékeit őrzik. A legrégibb: körülbelül 5000 esztendő előtti kis telep nyoma. Ez volt legalul. Mondhatni: a domb tör­ténete ezzel kezdődött... Lakóit ennek a telepnek a tudomány „fiatal volult“-nak ne­vezte. Három kis telep gödörmaradványát találták ebből az időből, hamuval, üszkök- keÜ, töredékcseréppel telve, kőbalták s egyéb kőkori szerszámok voltak benne, va­lamint jáspis nyílhegyek és agancseszkö­zök. Százötven centiméter mély és három méter széles kis „telepek** voltak ezek. Efölött a következő kultúra nyomai. A kőkorszakbéli ember eltűnt a dombról, talán ellenség kergette el s szerszámait ott felejtette a telepen. Utána sokezer év telt el s a következő nyom már sokkal fiata­labb: a Krisztus előtti második ezredév tájá­ról való. Ez van a telep fölött közvet­len. Ez azonban már temetkező hely ekkor. Az akkori lakosok nyugat felől vonultak erre a délszlovenszkói vidékre. Halottaikat égetetlenül temették el és a sírba melléjük helyezték ékszereiket, amelyek bronzból készültek. Ez a temető mintegy 15 sirt tartalmazott. Az idők múlásával a szántás sokat tönkre­tett benne, különösen a mély gépszántás. De igy is sok hajdisz, fülbevaló, kulcsos karperec, bronz'tü, balta, csont- és kagyló­ékszer került ki a földiből. Különösen érde­kes egy adriai kagylónak mint ékszernek maradványa, ami azt mutatja, hogy ebben az időben barátságos kereskedelmi érintkezésben állottak a Dunavölgy népei egymással. A siroik észak-déli irányban feküdtek. A következő ember délről jött... A következő réteg ismét uj embert ho­zott. Délről kerültek ezek a Zsitva kiön­tései mellé. Ezek halottaikat elégették s csak a hamvakat tették nagy cserépurnák­ba. Nagyon értékes edények tartoznak eb­be a leletbe, az úgynevezett alsó pannóniai típus, amelyről az úgynevezett uneticei s bodrog- kereszturi érintkezést lehet következteini. Az Aba-dombon • * a negyedik kort a La Téne-kor képezi: körülbelül 400 évvel Krisztus előtt. Ekkor gall-kelta népek jártak erre, a halottak mellé tették éksze­reiket s csattjaikat, táljaikat. Ezt is meg­találták a sírokban. A gallok után, Krisztus után körülbelül 200 évvel a germánok is jártak a dombon s azok­nak temetkezőhelyét is megtalálták. Ezek ismét égették halottaikat. Ebből a korból néhány nagyon szép és töretlen urna került elő. A leletek nem mindennapi értékűek. Különösen érdekes, hogy alig egy hold- nyi területen ölt kultúra maradványai maradtak meg sértetlenül s kerülnek most, külön helyezve a Jókai Egyesület múzeumába, amely Szlovenszkónak nagyságra és pre- hisztórikus leletekre nézve harmadik mú­zeuma. Nagyszámú cserépedény, festett és egyszínű, bronz, csont, cserép, kagyló, sőt még egy ezüstékszer is van az uj leletek között. Különösen érdekesek voltak azok a tetemek, amelyek évezred ék óita ülve maradtak a földben. így ásták ki a csontokat is, a csontvázak ölében kerek tál, benne meg- szenesedett élelem a túlvilágra. Temettek kutyákat, lovakat s egyéb kedves állatokat is a holtak mellé, ezeknek csont­maradványai is felszínre kerültek. Nagy szerencse, hogy a föld tulajdonosa, Kosz­tolányi István, egyszerű földműves, oly| Tiszta arcbőr (száras ragy zsíros). Már harmadik nap után javul as arcbőr észrevét- # lenül és az összes hiba, n. m. szeplő, pattanás, mitesszer, májfolt, nagy párna, ráncos bőr, öreges kinézés teljesen megszű­nik. Biztos eredmény Ara Ké 1L­VÖRÖSRÁK GYÓGYSZERTÁR Bratislava, Mihály-ucca 20. aprólékos gonddal hámozta ki a földből az érdekes leleteket: a legapróbb tűre is ügyelt. A leletek valóban szenzációsaknak mond­hatók és tudományos feldolgozásuk sok munkát fog adni. A múzeumi bizottság: Lotibal Antal tanár, a Műemlékvédő Hiva­tal részéről, Szombathy Viktor, a Jókai Egyesület múzeumának vezetője, Zombory György, a muzeum titkára, valamint az ó- gyallai járási hivatal s Ógyalla község megbízottja, hivatalosan is átvették az ér­tékes és igen érdekes leleteket, hogy a közeljövőben a komáromi múzeumban, el­különített helyen kiállításra kerüljenek. Mintegy kétszáz darabra tehető a leletek száma s ez egyik leggazdagabb délszlo­venszkói ásatásnak számit. A budapesti reformátusok a vallásos nevelésért Budapest, április 7. Vasárnap tartották ezéví nagygyűlésüket a budapesti reformátusok a pesti Vigadóban. A nagygyűlésen a közélet sok kivá­lósága résztvett. Dr. Tasnádi Nagy András egy­házmegyei gondnok, államtitkár tartott megnyi­tóbeszédet. hangoztatva a vallásos nevelés nem­zeti fontosságát. Majd a kormányzót üdvözölte táviratilag- a gyűlés, hogy azután dr. Victor Já- nos. v. teológiai tanár, Csanády Györgyné és Jékely (Áprily) Lajos, a kiváló költő előadásai után Ravasz László püspök mondja el ünnepi beszédét. Ravasz püspök is a gyermekekről és a neve­lésről beszélt, összekapcsolva Virágvasárnap költői örömét a gyermeki ártatlanság és tisztaság örömével. Kifejtette, hogy a vallás nem magán­ügy és minden ipari, termelési és egyéb gazda­sági virulásnál fontosabb a kiművelt ember lel­kének virulása. Hivővó csak hivő ember nevelhet s igy a fiatalságot is. csak hivő emberek nevel­hetik. Szabó Imre esperes-elnök zárszavaiban rámu­tatott a középiskolákban elharapódzott kommu­nista propagandára. mmsmnum Az alvilág királynője írta: HMRY LESLIE (13) — Mert ha nem vagy rosszul, szivem, akkor tartsunk ki. .. Nagyon érdekes számok követ­keznek ... — Igen, — rebegtem szánalomkeltő hangon. — Bizonyára nagyon érdekes számok következ­nek ... És érdekelve vagy bennük, John? — Hogy gondolod? — nézett rám csodálkoz­va. — Hát csak nem játszhattam önmagam el­len, ha Peppercornon kívül más lovat is megját- szok ezen a versenyen? Hiszen akkor magamat kellene okolnom a vereségért! Mert egy ellen­fogadással a sors ugyancsak megtréfálhatott volna. Ha például a King Cole-ra teszek... A lelkiismeretfurdalás a szivem mélyébe hasí­tott. Én megjátszottam King Colét és talán ... talán emiatt... — Mit fizet King Colé? — fordult John kérdé­sével Jack-hez, aki a totiról volt visszatérőben. — Csak ötvenkétszereset. Párisból nagyon lefogadták. Titkos favoritként indult. Ötvenkétszereset! A tiz fontom ötszázat je­lent! És az ékszereim... 2500 fontom van és Lavander talán egyelőre beéri ennyivel... Az­tán majd rendezzük a dolgot... Beszélek az öregekkel... Szinte kedvem szottyant, hogy megvigasztal­jam Johnt... Ne félj, fiam, én segítek a bajon ... Te hallani sem akartál arról az eshetőségről, hogy Peppercorn veszíthet, én azonban biztosí­tottam magunkat erről az oldalról is. De hogy mondjam meg Johnnak? Csak nem árulhatom el, hogy eladtam az ékszereket és azt sem mond­hatom meg, hogy ötszáz fontot nyertem King Cole-on? Hiszen akkor nekem tulajdonítaná a vereséget, hogy én a lova ellen játszottam. Min­den kártyás, vadász és lóversenyjátékos babo­nás, az ilyen megrögzött babonákból nem lehet kiayógyitani az embert. Az én Johnom különösen baoonás volt. Állandó kibicet nem tűrt soha ma­ga mellett és pénteken soha nem ment vadászat­ra. A csütörtök viszont szerencsés napja volt, mondogatta. Csütörtökön látott meg engem is először a Victoria Station-ön. No, szép szerencse, most is csütörtök van és REGÉNY egész életünk romokba omlik ... Hogy a hátralévő négy futamot hogyan bír­tam kitartani, azt még ma sem tudom. Annyi bi­zonyos, hogy ez a yorki nap hosszú, hosszú idő­re megutáltatta velem a lósportot és évek tel­tek el, mig újból a versenypályára mentem. Ak­kor már én voltam a turf egyik királynője ... Jack volt nálunk egyedül vacsorán. Persze, hogy nem beszéltek egyébről, mint a vereségről. Különféleképen magyarázták. Részben a verseny hevességének, részben Proifitt pillanatnyi figyel­metlenségének tudták be. John szentül állította, hogy az utolsó, a döntő pillanatban valaki Prof­fitt figyelmét magára vonta... Meg kell tudni, hogy kik fogadtak King Cole-ra, mondta Jack, tudod, hogy az ilyet ki lehet nyomozni. Azok­nak állott az érdekükben, hogy Proffitt figyelmét lekössék. A hideg verejték ütött ki a homloko­mon, amikor ezt meghallottam. Még csak éppen ez kellene! — Never mind! — vágta oda közönyösen John. — Annyi azonban bizonyos, hogy ez a vereség teljesen hidegre állított. Kerek 5000 fent, ennyit a mostani viszonyaim között aligha tudok fölhajtani... A favorit ló veresége és a jóformán minden esély nélkül Indított King Colé győzelme arany­tömegeket jövedelmezett a könyveseknek s a bőséges aratás örömére a turf barátai olyan fé­nyes vacsorákat és estélyeket rendeztek ezen az estén, hogy York összes szállodái ezekkel vol­tak tele. Egy-két helyen nekünk is meg kellett jelennünk. Mutatnunk kellett, hogy Peppercorn veresége nem intézett el bennünket. Vacsora után tehát fölkerekedtünk és megjelentünk azo­kon a helyeken, ahol szüksége mutatkozott az „arc-kurzus‘‘-nak, ahogy Jack nevezgette ... Másnap, pénteken már csak jelentéktelenebb versenyszámok voltak s amikor ezek is lezajlot­tak, a közönség végeláthatatlan tömegben áram­lott vissza a városba — természetesen a kétes alakok is ott szorongtak a tömegben —, amely­nek másnapra már megint be kellett illeszkednie a rendes kerékvágásba ... Ahogy ezt az elvonuló tömeget néztem a villa ablakából, ebben a nagy elszigeteltségben sok ( különös dolog jutott az eszembe... A nemzeti szórakozás! Azzal tisztában voltam, hogy Ang­liában mindenki játszik egy kicsit. Mert egy ló­versenyre járó emberre valószínűleg húsz olyan esett, aki nem járt el, de mégis értett hozzá leg­alább annyit, hogy elveszítse a pénzét. Egész Londonban, Dél- és Közép-, valamint Észak- Angliában, a nép minden osztályában játszottak lóversenyen, a lovakra rakták aprópénzüket és dollárjaikat, meg aranyaikat. A legtöbbje közü­lük — meg voltam győződve róla — soha életé­ben nem látott versenyparipát, vagy talán általá­ban lovat sem, a lóverseny olyan vallás-féle lett. Most valósággal fölháboritott, hogy embersorsok forduljanak meg az ilyen dolgon. Magamra kap­tam valamit és elsiettem a városba. Lavanderhez mentem, hogy elrendezzem a dolgokat. Lavander baljóslatú arccal fogadott. Amikor átnyújtottam neki a tikettet, kijelentette, hogy nem tud fizetni.. — Az ön ura 8000 fonttal adósom asszonyom — mondotta —, az ön ura engem tönkretett és én nem tudok kötelezettségeimnek megfelelni... —■ Nyolcezer font... — rebegtem kétségbe­esetten. — Ennyiről nem tudok. Nekem azt mondta, hogy ötezerrel játszotta meg Pepper- cornt... — Peppercornt ötezerrel, igen ... — viszo­nozta, — de itt vannak régi veszteségei is, amik­kel már nem várhatok. Be kell hajtanom őket, mert, amint mondottam, fizetésképtelen vagyok és négygyermekes családom van. Élnünk kell és csak úgy élhetek, ha feleim megfelelnek kötele­zettségüknek ... — Azért jöttem, hogy a dolgot rendezzük, Mister Lavander ... A könyves baljóslatú arca erre kissé szeli- debbre változott. De azért gyanakodva mondta: — Rendezzük a dolgot? Ezt csak egyféleké­pen lehet rendezni! Ha fizetünk, A teljes össze­get kifizetjük... — Először is ezt a tikettet Írja a férjem javá­ra, Lavander, — kezdtem rideg, száraz hangon az üzleti tárgyalásba ... Elővette a könyvét és föllapozta benne a fér­jem oldalát. Kis ideig számolt. — Sir John adóssága a mai napon 7983 fontot és 7 shillinget tesz ki, asszonyom... Az ön ti­kettjére jut.., Ceruzával gyorsan vetett számokat egy pisz­kos papírlapra. — Az adók és illetékek levonása után éppen 493 font és 7 shilling. Ezt rögtön az ura javára Írom... — Csak arra kérem, hogy semmi szin alatt, ne szóljon az uramnak arról, hogy megjátszottam a King Colét. Nem tudná megbocsátani, hogy a lova ellen fogadtam. — Értem, értem, asszonyom, — bólintott jó- indulatulag. — Erről nem is kellett volna szóla­nia. Az üzleti titoktartáshoz tartozik. A mi branche-unkban szigorú diszkréció uralkodik, asszonyom. Önnel is csak azért tárgyalok Sir John ügyeiről, asszonyom, mert a lord egyálta­lán nem jelentkezett nálam, már pedig ezt a dol­got ma föltétlenül rendezni kell... — Még ma? Ilyen gyorsan aligha fog menni... —- Nem-e? — Lavander újból bizalmatlan és mogorva lett. — Tehát Lady nem akar fizetni? Akkor nincs értelme, hogy tárgyaljunk. — De fizetni akarok. Azért jöttem. Egyszerre azonban nem tudom kifizetni az összeget... — Nekem pedig huszonnégy órán belül szük­ségem van az egészre, — mondta ridegen La­vander. — Olyan kötelezettségeim vannak, ame­lyeknek hétfőig okvetlenül meg kell felelnem, különben a törvénnyel jutok összeütközésbe. És mindez azért van, mert bíztam Sir Johnban. Pecchemre, annyira bíztam Peppercorn győzel­mében, is, hogy az 5000 fontos fogadást rögtön továbbítottam Hackettnek és Hackett nem vár egy pillanatig sem. Hétfőn fizetnem kell. Külön­ben megfosztanak az engedélyemtől. Az urak ott a Jockey-Club-ben csak a szegény bükivel szemben tartják be a fair playt. Ha a büki meg­szorul, akkor várjon. Én nem tudok várni... — Hackettől is kaphatna haladékot. — Nem, az nem lehet... — Kétezer fontot ezen nyomban átadok. Fzt továbbíthatja Hackettnek és megmondhatja neki, hogy a többit még a hét folyamán lefedezi. — És... ki biztosit arról, hogy a jövő héten hozzájutok a pénzemhez ... A 7500 fonthoz? . ., — Sir James Geoffreyhez fordulok .. — Sir James-höz? — Lavander gúnyosan fel­nevetett. — A maga szép szeméért, asszonyé n, egy fityinget sem fog adni. Mindenki tudja, hogy a házassága miatt minden összeköttetést megszakítót Sir John-nal. Maga oda hiába for­dul .. ♦ — Akkor hát hogyan gondolja, hogy hozzáíut a pénzéhez? (Folytatása következik.) %

Next

/
Oldalképek
Tartalom