Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-08 / 83. (3932.) szám
4 'PR\GAI-7V\\<AARH!RliAr» 1936 áprília 8, szerda. Szenzációs őskori leletek Ögyalla határában Egymás fölé rétegzett, különböző korokból származó őskori temetőket ástak ki a komáromi muzeum számára ■ ■ Ötezer év története egy hold földben ■■ Komárom, április 7. (Saját tudósítónk- tói.) A maga nemében valóban szenzációs leletekre bukkant Ógyalla határában szőlőművelés közben egy kisbirtokos, Kosztolányi István. Kosztolányi nemrégiben vásárolt egy hold földet az Ógyalla határában emelkedő Aba-dombon. Ez az Aba-domb őskori települések színhelye volt s valahány nép átvonult a Duna s a Nyitra folyó között, az mind itthagyta nyomát az Ógyalla s Komárom- szentpéter—Martos között elterülő vidéken. Az Aba-domb ősi neve is arra mutat, hogy mindig települőhely volt s már a hagyomány is azt tartotta, hogy az őskortól kezdve, a népvándorláson keresztül ,,török- től-tatárig“ számtalan népfaj időzött itt hosszabb-rövidebb ideig. A dombok körül vizek s tavak terültek el, vadban, halban kiválóan gazdag volt a vidék, amellett pompás védelmet is nyújtott az ellenséggel szemben. Ez a vidék egyébként is gazdag tárháza az ősi leleteknek, (a komáromi muzeum két terme tele van e folyóháromszög területén talált őskori és ókori leletekkel), de az Ada-dombban történt legutóbbi ásatások felülmúlják az eddigi leleteket. Újévi ajándék a szorgalmas gazdának Az Aba-domb egy kis darabjának uj tulajdonosa, Kosztolányi István, sógorával együtt hozzáfogott újév táján a domb úgynevezett rigolirozásához, ami alatt szőlőtőke alá való ásást értünk. Ezen a dombtetőn évszázadok óta csak felületesen szántottak. A aint az uj gazda ásója egy méterre nyomult a földbe, nagy meglepetésre csont- és cserépmaradványok, később bronzkarperecek kerültek elő a földből. Nagy szerencse volt, hogy a müveit Kosztolányi István rögtön tudta, miről van szó s mindjárt az első pillanattól kezdve roppant gonddal s nagy ügyszeretettel hámozta ki a lelete-1 két a földből, a szakértők kijöveteléig. 1 Később szakértők is megtekintették az ásatásokat s a leletek egyrészét azonnal beszállították a komáromi Jókai Egyesület múzeumába. Az ásatások azóta egyre folytak s most végződtek be. Szlovenszkói viszonylatban egyenesen szenzációszámba mennek a leletek. Ot különböző kultúra egymás alatt A leletek öt történelemelőtti kor kultúrájának emlékeit őrzik. A legrégibb: körülbelül 5000 esztendő előtti kis telep nyoma. Ez volt legalul. Mondhatni: a domb története ezzel kezdődött... Lakóit ennek a telepnek a tudomány „fiatal volult“-nak nevezte. Három kis telep gödörmaradványát találták ebből az időből, hamuval, üszkök- keÜ, töredékcseréppel telve, kőbalták s egyéb kőkori szerszámok voltak benne, valamint jáspis nyílhegyek és agancseszközök. Százötven centiméter mély és három méter széles kis „telepek** voltak ezek. Efölött a következő kultúra nyomai. A kőkorszakbéli ember eltűnt a dombról, talán ellenség kergette el s szerszámait ott felejtette a telepen. Utána sokezer év telt el s a következő nyom már sokkal fiatalabb: a Krisztus előtti második ezredév tájáról való. Ez van a telep fölött közvetlen. Ez azonban már temetkező hely ekkor. Az akkori lakosok nyugat felől vonultak erre a délszlovenszkói vidékre. Halottaikat égetetlenül temették el és a sírba melléjük helyezték ékszereiket, amelyek bronzból készültek. Ez a temető mintegy 15 sirt tartalmazott. Az idők múlásával a szántás sokat tönkretett benne, különösen a mély gépszántás. De igy is sok hajdisz, fülbevaló, kulcsos karperec, bronz'tü, balta, csont- és kagylóékszer került ki a földiből. Különösen érdekes egy adriai kagylónak mint ékszernek maradványa, ami azt mutatja, hogy ebben az időben barátságos kereskedelmi érintkezésben állottak a Dunavölgy népei egymással. A siroik észak-déli irányban feküdtek. A következő ember délről jött... A következő réteg ismét uj embert hozott. Délről kerültek ezek a Zsitva kiöntései mellé. Ezek halottaikat elégették s csak a hamvakat tették nagy cserépurnákba. Nagyon értékes edények tartoznak ebbe a leletbe, az úgynevezett alsó pannóniai típus, amelyről az úgynevezett uneticei s bodrog- kereszturi érintkezést lehet következteini. Az Aba-dombon • * a negyedik kort a La Téne-kor képezi: körülbelül 400 évvel Krisztus előtt. Ekkor gall-kelta népek jártak erre, a halottak mellé tették ékszereiket s csattjaikat, táljaikat. Ezt is megtalálták a sírokban. A gallok után, Krisztus után körülbelül 200 évvel a germánok is jártak a dombon s azoknak temetkezőhelyét is megtalálták. Ezek ismét égették halottaikat. Ebből a korból néhány nagyon szép és töretlen urna került elő. A leletek nem mindennapi értékűek. Különösen érdekes, hogy alig egy hold- nyi területen ölt kultúra maradványai maradtak meg sértetlenül s kerülnek most, külön helyezve a Jókai Egyesület múzeumába, amely Szlovenszkónak nagyságra és pre- hisztórikus leletekre nézve harmadik múzeuma. Nagyszámú cserépedény, festett és egyszínű, bronz, csont, cserép, kagyló, sőt még egy ezüstékszer is van az uj leletek között. Különösen érdekesek voltak azok a tetemek, amelyek évezred ék óita ülve maradtak a földben. így ásták ki a csontokat is, a csontvázak ölében kerek tál, benne meg- szenesedett élelem a túlvilágra. Temettek kutyákat, lovakat s egyéb kedves állatokat is a holtak mellé, ezeknek csontmaradványai is felszínre kerültek. Nagy szerencse, hogy a föld tulajdonosa, Kosztolányi István, egyszerű földműves, oly| Tiszta arcbőr (száras ragy zsíros). Már harmadik nap után javul as arcbőr észrevét- # lenül és az összes hiba, n. m. szeplő, pattanás, mitesszer, májfolt, nagy párna, ráncos bőr, öreges kinézés teljesen megszűnik. Biztos eredmény Ara Ké 1LVÖRÖSRÁK GYÓGYSZERTÁR Bratislava, Mihály-ucca 20. aprólékos gonddal hámozta ki a földből az érdekes leleteket: a legapróbb tűre is ügyelt. A leletek valóban szenzációsaknak mondhatók és tudományos feldolgozásuk sok munkát fog adni. A múzeumi bizottság: Lotibal Antal tanár, a Műemlékvédő Hivatal részéről, Szombathy Viktor, a Jókai Egyesület múzeumának vezetője, Zombory György, a muzeum titkára, valamint az ó- gyallai járási hivatal s Ógyalla község megbízottja, hivatalosan is átvették az értékes és igen érdekes leleteket, hogy a közeljövőben a komáromi múzeumban, elkülönített helyen kiállításra kerüljenek. Mintegy kétszáz darabra tehető a leletek száma s ez egyik leggazdagabb délszlovenszkói ásatásnak számit. A budapesti reformátusok a vallásos nevelésért Budapest, április 7. Vasárnap tartották ezéví nagygyűlésüket a budapesti reformátusok a pesti Vigadóban. A nagygyűlésen a közélet sok kiválósága résztvett. Dr. Tasnádi Nagy András egyházmegyei gondnok, államtitkár tartott megnyitóbeszédet. hangoztatva a vallásos nevelés nemzeti fontosságát. Majd a kormányzót üdvözölte táviratilag- a gyűlés, hogy azután dr. Victor Já- nos. v. teológiai tanár, Csanády Györgyné és Jékely (Áprily) Lajos, a kiváló költő előadásai után Ravasz László püspök mondja el ünnepi beszédét. Ravasz püspök is a gyermekekről és a nevelésről beszélt, összekapcsolva Virágvasárnap költői örömét a gyermeki ártatlanság és tisztaság örömével. Kifejtette, hogy a vallás nem magánügy és minden ipari, termelési és egyéb gazdasági virulásnál fontosabb a kiművelt ember lelkének virulása. Hivővó csak hivő ember nevelhet s igy a fiatalságot is. csak hivő emberek nevelhetik. Szabó Imre esperes-elnök zárszavaiban rámutatott a középiskolákban elharapódzott kommunista propagandára. mmsmnum Az alvilág királynője írta: HMRY LESLIE (13) — Mert ha nem vagy rosszul, szivem, akkor tartsunk ki. .. Nagyon érdekes számok következnek ... — Igen, — rebegtem szánalomkeltő hangon. — Bizonyára nagyon érdekes számok következnek ... És érdekelve vagy bennük, John? — Hogy gondolod? — nézett rám csodálkozva. — Hát csak nem játszhattam önmagam ellen, ha Peppercornon kívül más lovat is megját- szok ezen a versenyen? Hiszen akkor magamat kellene okolnom a vereségért! Mert egy ellenfogadással a sors ugyancsak megtréfálhatott volna. Ha például a King Cole-ra teszek... A lelkiismeretfurdalás a szivem mélyébe hasított. Én megjátszottam King Colét és talán ... talán emiatt... — Mit fizet King Colé? — fordult John kérdésével Jack-hez, aki a totiról volt visszatérőben. — Csak ötvenkétszereset. Párisból nagyon lefogadták. Titkos favoritként indult. Ötvenkétszereset! A tiz fontom ötszázat jelent! És az ékszereim... 2500 fontom van és Lavander talán egyelőre beéri ennyivel... Aztán majd rendezzük a dolgot... Beszélek az öregekkel... Szinte kedvem szottyant, hogy megvigasztaljam Johnt... Ne félj, fiam, én segítek a bajon ... Te hallani sem akartál arról az eshetőségről, hogy Peppercorn veszíthet, én azonban biztosítottam magunkat erről az oldalról is. De hogy mondjam meg Johnnak? Csak nem árulhatom el, hogy eladtam az ékszereket és azt sem mondhatom meg, hogy ötszáz fontot nyertem King Cole-on? Hiszen akkor nekem tulajdonítaná a vereséget, hogy én a lova ellen játszottam. Minden kártyás, vadász és lóversenyjátékos babonás, az ilyen megrögzött babonákból nem lehet kiayógyitani az embert. Az én Johnom különösen baoonás volt. Állandó kibicet nem tűrt soha maga mellett és pénteken soha nem ment vadászatra. A csütörtök viszont szerencsés napja volt, mondogatta. Csütörtökön látott meg engem is először a Victoria Station-ön. No, szép szerencse, most is csütörtök van és REGÉNY egész életünk romokba omlik ... Hogy a hátralévő négy futamot hogyan bírtam kitartani, azt még ma sem tudom. Annyi bizonyos, hogy ez a yorki nap hosszú, hosszú időre megutáltatta velem a lósportot és évek teltek el, mig újból a versenypályára mentem. Akkor már én voltam a turf egyik királynője ... Jack volt nálunk egyedül vacsorán. Persze, hogy nem beszéltek egyébről, mint a vereségről. Különféleképen magyarázták. Részben a verseny hevességének, részben Proifitt pillanatnyi figyelmetlenségének tudták be. John szentül állította, hogy az utolsó, a döntő pillanatban valaki Proffitt figyelmét magára vonta... Meg kell tudni, hogy kik fogadtak King Cole-ra, mondta Jack, tudod, hogy az ilyet ki lehet nyomozni. Azoknak állott az érdekükben, hogy Proffitt figyelmét lekössék. A hideg verejték ütött ki a homlokomon, amikor ezt meghallottam. Még csak éppen ez kellene! — Never mind! — vágta oda közönyösen John. — Annyi azonban bizonyos, hogy ez a vereség teljesen hidegre állított. Kerek 5000 fent, ennyit a mostani viszonyaim között aligha tudok fölhajtani... A favorit ló veresége és a jóformán minden esély nélkül Indított King Colé győzelme aranytömegeket jövedelmezett a könyveseknek s a bőséges aratás örömére a turf barátai olyan fényes vacsorákat és estélyeket rendeztek ezen az estén, hogy York összes szállodái ezekkel voltak tele. Egy-két helyen nekünk is meg kellett jelennünk. Mutatnunk kellett, hogy Peppercorn veresége nem intézett el bennünket. Vacsora után tehát fölkerekedtünk és megjelentünk azokon a helyeken, ahol szüksége mutatkozott az „arc-kurzus‘‘-nak, ahogy Jack nevezgette ... Másnap, pénteken már csak jelentéktelenebb versenyszámok voltak s amikor ezek is lezajlottak, a közönség végeláthatatlan tömegben áramlott vissza a városba — természetesen a kétes alakok is ott szorongtak a tömegben —, amelynek másnapra már megint be kellett illeszkednie a rendes kerékvágásba ... Ahogy ezt az elvonuló tömeget néztem a villa ablakából, ebben a nagy elszigeteltségben sok ( különös dolog jutott az eszembe... A nemzeti szórakozás! Azzal tisztában voltam, hogy Angliában mindenki játszik egy kicsit. Mert egy lóversenyre járó emberre valószínűleg húsz olyan esett, aki nem járt el, de mégis értett hozzá legalább annyit, hogy elveszítse a pénzét. Egész Londonban, Dél- és Közép-, valamint Észak- Angliában, a nép minden osztályában játszottak lóversenyen, a lovakra rakták aprópénzüket és dollárjaikat, meg aranyaikat. A legtöbbje közülük — meg voltam győződve róla — soha életében nem látott versenyparipát, vagy talán általában lovat sem, a lóverseny olyan vallás-féle lett. Most valósággal fölháboritott, hogy embersorsok forduljanak meg az ilyen dolgon. Magamra kaptam valamit és elsiettem a városba. Lavanderhez mentem, hogy elrendezzem a dolgokat. Lavander baljóslatú arccal fogadott. Amikor átnyújtottam neki a tikettet, kijelentette, hogy nem tud fizetni.. — Az ön ura 8000 fonttal adósom asszonyom — mondotta —, az ön ura engem tönkretett és én nem tudok kötelezettségeimnek megfelelni... —■ Nyolcezer font... — rebegtem kétségbeesetten. — Ennyiről nem tudok. Nekem azt mondta, hogy ötezerrel játszotta meg Pepper- cornt... — Peppercornt ötezerrel, igen ... — viszonozta, — de itt vannak régi veszteségei is, amikkel már nem várhatok. Be kell hajtanom őket, mert, amint mondottam, fizetésképtelen vagyok és négygyermekes családom van. Élnünk kell és csak úgy élhetek, ha feleim megfelelnek kötelezettségüknek ... — Azért jöttem, hogy a dolgot rendezzük, Mister Lavander ... A könyves baljóslatú arca erre kissé szeli- debbre változott. De azért gyanakodva mondta: — Rendezzük a dolgot? Ezt csak egyféleképen lehet rendezni! Ha fizetünk, A teljes összeget kifizetjük... — Először is ezt a tikettet Írja a férjem javára, Lavander, — kezdtem rideg, száraz hangon az üzleti tárgyalásba ... Elővette a könyvét és föllapozta benne a férjem oldalát. Kis ideig számolt. — Sir John adóssága a mai napon 7983 fontot és 7 shillinget tesz ki, asszonyom... Az ön tikettjére jut.., Ceruzával gyorsan vetett számokat egy piszkos papírlapra. — Az adók és illetékek levonása után éppen 493 font és 7 shilling. Ezt rögtön az ura javára Írom... — Csak arra kérem, hogy semmi szin alatt, ne szóljon az uramnak arról, hogy megjátszottam a King Colét. Nem tudná megbocsátani, hogy a lova ellen fogadtam. — Értem, értem, asszonyom, — bólintott jó- indulatulag. — Erről nem is kellett volna szólania. Az üzleti titoktartáshoz tartozik. A mi branche-unkban szigorú diszkréció uralkodik, asszonyom. Önnel is csak azért tárgyalok Sir John ügyeiről, asszonyom, mert a lord egyáltalán nem jelentkezett nálam, már pedig ezt a dolgot ma föltétlenül rendezni kell... — Még ma? Ilyen gyorsan aligha fog menni... —- Nem-e? — Lavander újból bizalmatlan és mogorva lett. — Tehát Lady nem akar fizetni? Akkor nincs értelme, hogy tárgyaljunk. — De fizetni akarok. Azért jöttem. Egyszerre azonban nem tudom kifizetni az összeget... — Nekem pedig huszonnégy órán belül szükségem van az egészre, — mondta ridegen Lavander. — Olyan kötelezettségeim vannak, amelyeknek hétfőig okvetlenül meg kell felelnem, különben a törvénnyel jutok összeütközésbe. És mindez azért van, mert bíztam Sir Johnban. Pecchemre, annyira bíztam Peppercorn győzelmében, is, hogy az 5000 fontos fogadást rögtön továbbítottam Hackettnek és Hackett nem vár egy pillanatig sem. Hétfőn fizetnem kell. Különben megfosztanak az engedélyemtől. Az urak ott a Jockey-Club-ben csak a szegény bükivel szemben tartják be a fair playt. Ha a büki megszorul, akkor várjon. Én nem tudok várni... — Hackettől is kaphatna haladékot. — Nem, az nem lehet... — Kétezer fontot ezen nyomban átadok. Fzt továbbíthatja Hackettnek és megmondhatja neki, hogy a többit még a hét folyamán lefedezi. — És... ki biztosit arról, hogy a jövő héten hozzájutok a pénzemhez ... A 7500 fonthoz? . ., — Sir James Geoffreyhez fordulok .. — Sir James-höz? — Lavander gúnyosan felnevetett. — A maga szép szeméért, asszonyé n, egy fityinget sem fog adni. Mindenki tudja, hogy a házassága miatt minden összeköttetést megszakítót Sir John-nal. Maga oda hiába fordul .. ♦ — Akkor hát hogyan gondolja, hogy hozzáíut a pénzéhez? (Folytatása következik.) %
