Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-05 / 81. (3930.) szám

1936 április 5, vasárnap. ^RXGAI-A\AGítARHlRLAI> 17 Pázmány Péter-kiállitás A magyar katolikus ifjak a magyar bíboros Cicero emlékének ■ Az Igazs&gra Vezető Kalauz kéziratos szlovák fordítása a kiállítás asztalán ■■ Vagyont áldozott a nagy magyar egyházfő a szlovenszkói egyházi élet fejlesztésére Budapest, április 4. (Budapesti szer­kesztőségünktől.) Az Országos Magyar Katolikus Diákszövetség ebben az eszten­dőben ünnepli fennállásának . tizenötödik esztendejét. Minden tradíció öntudatot és minden öntudat erőt jelent. Ennek a gon­dolatnak jegyében a szövetség annak a bíboros magyar Ci­cero emlékének kivání hódolni, aki az első magyar diákegyesületet, a Sarlós Boldogasszonyról elnevezett nagyszom­bati kongregáicókat alapította. A nagy magyar egyházfő emlékét az el­múlt esztendőben az egész magyarság és az egész kulturvilág méltó keretekben ün­nepelte meg Pázmány Péter legnagyobb alkotásának, a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetemnek háromszázéves ju­bileuma alkalmából. A jövő esztendőben, 1937 március 19-én lesz háromszáz éve annak, hogy Pázmány Péter Pozsonyban elhalálozott. Ismét egy centennáris ünnepségre nyílik ezzel alkalom, amelyből bizonyára a szlo­venszkói magyarság is megfelelően veszi ki a részét, hiszen Pázmány életének javamüködése Szlo- venszkó területére esik, nagyszabású ellenrefonmációs működésének javarészét Kassán és Nyitramegyében folytatta, alapítványainak legnagyobb ré­sze a szlovenszkói katolicizmus intézmé­nyeit szolgálta és a nagy egyházi férfiú hamvai a pozsonyi sírboltban fekszenek. Az 1935 és 1937 centennáris esztendők kö­zött az Országos Magyar Katolikus Diák- szövetség — amint a PMH már röviden je­lentette — ebben az esztendőben Pázmány- kiállitással és a budai Szent Imre Kollé­giumban rendezett díszhangversennyel kí­vánta ébrentartani Pázmány Péternek újra­éledt kultuszát. Mert Pázmány Péter - emlékében nemcsak a nagy katolikus egyházférfit kell ünnepelnünk, hanem a nemzete sorsáért és jövőjéért aggódó igaz magyart, a magyar irodalmi nyelv megteremtőjét és első kimüvelőjét. Mit adott Pázmány egyeteme az emberiségnek? A Pázmány Péter-kiá'llitás falain láttuk azokat az emléktáblákat, amelyek Ízléses rajzokban és jellemziő jelmondatokban foglal­ják össze Pázmány alkotásainak jelentőségét. Elsősorban a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetemre vonatkozó táblák tűnnek fel, amelyek arra a kérdésre adnak feleletet: Mit adott Pázmány Péter egyeteme a ma­gyarságnak és az egész kulturvilágnak? Tanáraiban: A Corpoxs Jnris Hungarici ki­adóját (Szentiiványi Márton), „az anyák meg­mentő jét“ (Semmelweisz Ignác), az Eötvös- inga feltalálóját (báró Eötvös Lóránt), a di­namó és elektromotor feltalálóját (Jedlik Ányos), Dugonits Andrást, Révai Miklóst, Gyulay Pált, Töldy Ferencet, Budenz, Gold- zieher, Sajnovies, Hunfalvi, Vámbéry, Gom- booz nyelvészeket, Kelemen Imre, Frank Ignác, Pauler Tivadar, Hajnik Imre, Magyary Géza, Plósz Sándor nagy jogászokat, Pauler Ákost a bölcsészetinek, Kitaybel Pált a bota­nikának, Lenbossék Mihályt, Balassa Jánost, Hőgyes Endrét, Farkas Gézát az orvostudo­mányoknak és — Piohászka Ottokárt. És mit adott tanítványaiban? Több mint 500.000 magyar, szlovák, német, horvát, len­gyel, romáin, rutén, bosnyák, görög s más nyugati és tengerentúli nemzethez tartozó egyetemi polgárt. Több mint 100.000 okleve­let. Klinikáin a naponta ápolt betegek ezrei­nek egészségét. A dunavölgyi népeknek: szlovákoknak, ruszinoknak, románoknak, hor- vátoknak, szerbeknek — a nyugat kultúráját. A magyar tudományosság túlnyomó részét. Az egyházi és világi közélet vezetőit. Lud- veit Gajt, a nagy horvát irodalmárt. Petru majort, a román irodalom kiválóságát, aki Petőfivel egyidőben korrektora az egyetem nyomdájának. Az egyházi életnek: 4 bíborost, 6 herceg­prímást, 12 érseket, 48 püspököt,, köztük 7 rozsnyói, 7 nyitrai, 5 kassai püspököt, fél- száznál több címzetes püspököt, közel ezer prépostot, apátot, kanonokot^ a vezetők töme­geit a bencések és ciszterciták rendjében. Mindenüvé az igazi apostoli egyéniségeket. Mit adott Pázmány az ifjúságnak? Erre a kérdésre felel egy másik instruktiv fali táblázat, amelyből láthatjuk, hogy az ifjúság lelki, szellemi és anyagi gondo­zása közéleti tevékenységének legjelentő­sebb része volt. Megalapítja a Sarlós Boldogasszonyról elnevezett kongregációt Nagyszombatban, ez az első magyar ifjú­sági egylet. A szegény jobbágyfiak részére 1619-ben meg­alkotja a Szent Adalbert Bursát, a szegény nemesifjak részére a Coinvictus Nobilkumot. Magyar és szlovák ifjak százait küldi ki külföldi tanulmányra Rómába, Olmützíbe, Braunsbergbe, Grácba. Pozsonyban az uralkodóval együtt felállítja az első pozsonyi középiskolát. A külföldről hazatérő ifjak útiköltségét fedezi, megalapít­ja az egyetemet és a Pázimáneumot. Alkotá­sai, intézményei, alapítványai három évszá­zad múlva is töretlen erővel szolgálják az if­júság lelki és szellemii művelésének nagy ügyét... És egy külön táblán látjuk a prágai ősiégi egyetem képét. Nem volt soviniszta, bár lán­goló, szenvedélyes magyar: más nemzetek iifjaiért is minden tőle telhetőt elkövet, ő eszközli ki VIII. Orbán pápától, aki igen sokra becsüli a lánglclkii főpapot, hogy a prágai egyetemnek visszaadassék a dok­toravatási joga. Több mint egymiUió közcélokra... Hatalmas vagyon felett rendelkezett, a sa- ragossai érsek és a gnezdai érsek után Esz- tergon érseke volt a leggazdagabb katolikus főpap Európában. De ez a vagyon nem arra volt jó, hogy személyes célokat, hatalmi áb­rándokat szolgáljon, hanem Pázmány abban látja az egyházi vagyon rendeltetését, hogy maradéktalanul álljon a nagy, nemes célok szolgáltatóba. Ott hirdeti az egyik tábla az idézetet: „Jö­vedelmeimnek egyharmadát sem fordítottam saját személyemre. Kétharmadánál többet szenteltem templomok építésére és ékesité- sére, papnöveldék, kollégiumok és szegény­házak alapítására, tanulók, koldusok s ház­népem segélyezésére." Jó gazda volt, kíméletlenül szigorú, aki minden vagyoni dolgának is utánanézett, mert tudta, hogy csak a rendezett háztartás jövedelméből lelhet fenntartani azokat az in­tézményeket, amik leikéhez nőttek. Tíz év alatt évi 30.000 forintról 80.000-re emelte évi jövedelmét. Tisztjeivel szemben megkövetel­te a személyes vagyoni felelősséget. A sze­mélyes vezetésük alatt álló uradalom kára esetén lemondanak nemesi szabadalmaikról és személyüket a prímás rendelkezésére bo­csátják ... És szereti a földet, büszke Isten áldására. Büszke arra, hogy júniusban saját oltásu és nemesitésü őszibarackot és dinnyét küldhet Dietrichstein bíboros asztalára. Dicsekedve emlegiti, hogy a barackcsemetét Perzsiából hozatta és oltatta magyar földbe. Hosszú tábla sorolja fel a több mint egymillió forintot kitevő ado­mányait, amelynek jelentős része, csaknem a fele a szlovenszkói katolicizmus érdekeit szolgálja: ij318-ban két nagyszombati házát ajándékozza a nagyszombati fiúnevelőének, 1622-iben franciskánus kolostort éipittet Körmöcön, 1626. és 27-ben 50—50.000 forintot ad a po­zsonyi kollégium szervezésére, 1627-ben alapítja az érsekujvári franciskánus zárdát és Pozsonyba saját költségén letelepíti az apá­cákat. 1630-iban restaurálja a nagyszombati székesegyházat, s nagyszombati harmadik házát a papnövelde céljaira engedi át, ame­lyet 1631-íben szervez meg. 14.000 forintot ad ekkor a Szent János mauzóleum fenntar­tására és 2000 forintot az örök lámpa fenn­tartására és Pozsonyiban nyomdát állit fel a jezsuitáknak, amelyből később az egyetemi I nyomda fejlődik ki. 1632-iben a pozsonyi je­zsuitáknak 2000 forintot ad, két év múlva Nagyszombatban épit franciskánus zárdát és templomot 30.000 forintos adománnyal, 1635- ben befejezi a pozsonyi kollégium építésiét, 100.000 forinttal Nagyszombatban megalapit­I ja az egyetemet, 7500 forintot ad a pozsonyi Klarissza-nő véreknek. Halála évében 10.000 forintot ad a nagyszombati konviktusnak ... Egy másik tábla Európa térképén vonalak­kal tünteti fel utazásait, amelyeknek végső csúcsai Kirakó, Prága, Bécs, Róma és Ko­lozsvár ... Sűrűn vonulnak át utjai Szloveu- szkón, ahol csaknem mindenütt megfordult.... És amikor adott, nem nézte azt, hogy kinek mi a nemzetisége, mi az eredete... 6000 forintos alapítványt tesz a nagyszom­bati ferences zárda javára azzal a rendel­tetéssel, hogy az állandó szlovák szentbe­szédet bevezessék és rendszeresítsék. Szlovák ifjak külföldi kiképzésére vagyont fordított. A szlovák Hodégas • • • Megilletődve állunk meg a kiállítási terem homlokában egy asztal előtt, amelyre ereklyéi vannak kitéve: Egy csúcsain kikopott egy­szerű fekete papi birétuim, amelyet kikezdett a moly, ezt a süveget tette a fejére reggelen­ként, amikor szentmisére ment... Ott találták a pozsonyi sírboltban... Egy másik üveg- bura alatt a bíborost megillető vörös birétuim, ez is egyszerű vörös posztóból, minden disz nélkül való. A középen muránói üvegből ké­szült ékszerdoboza, amelyet minden útjára magával vitt, ebben tartotta melikeresztjeit és gyűrűit... Az üvegdoboz előtt hatalmas kötet kinyitva... Nélkülözhetetlen forrásmunka a 18-ik talmaz. Pázmány leghatalmasabb müvének, az Igazságra vezető Kalauznak szlovák fordítása, amely most az Egyetemi Könyvtár tulajdona. A címe: Ku prawde wodycí predckudce, kte- rého zepsal a w uherskein gazyku dwakrat witlaöyti dal 1613, 1623 Peter Pázmány. Na obecnu Slovencinu ... obraceni od gedneho kneza z Towarizstwa 1734 ... Nélkülözhetetlen forrásmunka a 18-ik század szlovák nyelvének tanulmányozá­sára ... Egy fali szekrényben újabb ereklyék, barokk- stilü házi oltára, vert ezüstből való kis oltár, az iparművészet remeke, amely most az esz­tergomi kincstárban van, aztán biborosi cimerrel ellátott misemondó ruhája, stólája és ereklyetartó feszületé ... Ennyi az az anyagi kincs, ami utána maradt.. De egy má­sik.szekrényben el nem évülő szellemi hagya­téka, a Tudományegyetem hittudományi kara által 1894-ben megkezdett kiadása összes müveinek, hét magyar, hat latin kötet és két kötet levél, az örök bölcsesség, emelkedett szellemiség és a magyar nyelv megbecsülhe­tetlen kutforrásai... Pázmány szelleme túlélte a három évszá­zadot ... mmmaamBBsmsmmmtBmmmsmmimmmm NEM TÖRTÉNT SEMMI, CSAK... Tavasz... Örök téma, akár maga a tény. Ezerszer, milliószor megörökítenék már költők, írók, festők, zenészek. Kiki a maga módján. És mégis, mindig uj. Tavasz... Az idén ugy ron­tott ránk, olyan váratlanul és szerelmesen, hogy nem lehet megállás nélkül elmenni mellette. Egy délután találkoztam vele. Lehet, hogy hamarább itt volt, csak én nem vettem észre. Ekkor éreztem meg először. Késő délutáni verő­fényben úszott a Moldva prágai partja. Ott talál­koztam vele s ez a találkozás soha el nem múló nyomokat hagy. Túlságosan el voltam foglalva magammal. Sok leszámolni valóm volt. Régóta nem készítet­tem ilyen pontos számadást s a mérleg a tartozik oldalra billent. S ez elkeserített. A szűzi kék égselyemről csalfán mosolygott le a tavaszi nap. Kacér sugarai végigtáncoltak a szennyes habokon s szerelmes csókot nyomtak a ványadt arcokra. A parti fák ágain parányi bim­bók kacagtak bele az élet, a megújulás felséges himnuszát zengő természet karába. A folyó fölött éktelen ricsajjal sirályok röpködtek. Valami be- lémnyilalt. Testemen megmagyarázhatatlan flui- dum áradt el. A hid felé tartottam, hogy onnan robogjak tovább, ki a tavaszba. Számadásomnak egyszerre vége szakadt. A hídon autók suhantak, villamosok zakatolva robogtak. Az élet tempója szédületes iramban száguldott s a hid közepén megállt egy leány. Röpke pillantást vetettem arcára. Tekintetünk egy pillanatra összeolvadt s loholtam tovább. Pedig ugy éreztem, hogy itt egy pillanatra meg kellett volna állnom. Mindegy. Még egyszer ma­gam elé idéztem karcsú termetét, bánatosan csil­logó két mély szemét s a szélben hullámzó szőke tincseit. Tíz lépésnyire se értem s a hátam mö­gött éles sikoly hasított bele a légbe. Utána egy loccsanás. A szőke fürtök örökre eltűrtek a folyó egyre szűkülő gyűrűi alatt. Óriási tömeg verő­dött össze. Az autók, a villamosok, az élet egy percre megállóit. Az emberek arcán megannyi döbbenetes kérdés ült. Miért?... Aki feleletet adhatna, már nincs. A kérdés kérdés marad. Egy kislány elsírja magát. Talán magára gondolt. A másik cinikusan mosolyog. A folyóból élettelen testet halászni elő. A kék szempár üvegesen me­red a rémülettől dermedt arcokba. Két kis ru- zsos ajak hallhatatlan hangon őrjítő igazságokat kiált a süket fülekbe. Vádol, mindenkit, aki él. Nincs idő meditálni. A hullát fölpakolják s elro­bognak vele. A döbbenet foszlik. A tömeg lassan széled. Találgatások, kérdések és feleletek röpködnek. S az élet a bús kitérő után zakatolva megindul s dübörög tovább. Nekem nem kell az ilyen tavasz! Visszafordu­lod. Előttem egy újságárus rohan. Cérnahangján üvölti lapja szenzációját. Be akarja hozni az elbámészkodott perceket, mert ő még él s az élet­hez pénz kell. Egy asszonyság lemaradt a szen­zációról. Későn érkezett. Lapvásárlás közben a rikkancstól érdeklődik a történtek felől. A rik­kancs siet. A felelet rövid: — Nem történt semmi, csak egy leány be­ugrott a vízbe. Nem történt semmi... A rikkancs számára nem. Majd csak akkor, ha nyomtatásban lesz, abban a lapban, amelyet árul. Másnap az újságokban tizsoros hir adja tud- tul az esetet. Ok: szerelmi bánat. Nem érdekes, nem uj. Mindennapi eset. Halálos szerelem halá­los tavaszba torkolt. A tompa felelet ma is agyamba hasgat. S mégis, talán a rikkancsnak igaza volt. A vérte- len háború vértelen áldozatainak szomorú üvöl­tése, milliók sóhaja és szenvedése mellett a kor senyvesztő lázában égő emberének nincs ideje elidőzni egy csacska kislány sorstragédiájának szomorú kiteljesedése mellett. Az élet, a tavasz hiv. Gyerünk, rohanjunk tovább. De mégis, hátha történt valami? P0LYÁNSZKY ZOLTÁN. VENIZELOS UTOLSÓ ÚTJA A nagy görög államférfi holttestét szállító csatahajó kiköt Kréta szigetén (Venizelos szülőföldjén).

Next

/
Oldalképek
Tartalom