Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-05 / 81. (3930.) szám

T>M<^AY\GYARHIRIiAI> 1936 április 5, vasárnap. Hammersberg László 1854-1936 Kassa, április 4. Kassa városának megint egy Jellegzetes alakja búcsúzott el tőlünk örökre. Alig pár nap előtt még itt járt közöttünk, sudár- egyenesen, fiatalosan, könnyű tavaszi kabátban, kihajtott inggallérral, mintha meg akarta volna csúfolni korát, a szeszélyes tavaszi időt, maga- bizón, hogy rajta nem fog az idő és időjárás vasfoga. Dacos, keménynyaku magyar volt, — német nevét is megcáfolón, — örök ellenzék, — egész közéletén át az egykori „függetlenségi párt" meggyőződéses hive. Aki először látta, idegenkedett tőle, kifelé volt valami nyerseség a modorában, de aki megismerte, meglátta, hogy a rideg külső szépségekért rajongó, minden ne-j mes célért áldozatosan lelkesedő szivet-lelket ta-j kart. Társadalmi formákra nem adott sokat,! puritán egyszerűséggel élte le életét, nem töre-| kedett népszerűségre, a maga igazát mindenki­nek megmondta egyenesen, kertelés nélkül. Ez, mi tagadás, nem sok barátot szerzett neki, nemj is nagyon futott senki után, elég volt neki a| jótett és a jótékonyság — amit lehetőleg ügyi gyakorolt, hogy senki ne tudjon róla — öntuda­ta és elég volt a népének, volt választóinak sze- retete, akiknek évtizedek múlva, máig is „nás pán“, „a mi urunk" maradt. Ki tudja például róla, hogy — bár öreg kora miatt évek óta nem járt színházba — minden szezonra megváltotta a jegyét. Egész élete Kassa városához és a volt Abauj- Torna vármegyéhez forrott. Itt született, itt élt és ennek élt, amig dolgozni tudott s ezért do­bogott szive utolsó dobbanásáig. Kassán született 1854 október 24-én. Iskoláit! Kassán végezte s Pesten szigorlatozott. Itt szol­gálta le katonaévét is a 34. cs. és kir. gyalog- j ezredben. A vármegye szolgálatába lépett be fiatalon s 32 éves korában már megyei főjegyző volt. Az is maradt hosszú évtizedeken át, mertj gerinces negyvennyolcas állásfoglalása nem voltj jó minősítés a további karriérre. A képviselőség emelte ki a főjegyzői székből, a garbócbogdányi választókerületet képviselte négy cikluson át. Mint politikus, Apponyinak lelkes hive volt s legbizalmasabb baráti körébe tartozott. 1918- ban nevezte ki a Wekerle-kormány Abauj- Torna vármegye és Kassa város főispánjává. Wekerle bukásakor ő is lemondott, de főimen- : tése késett, úgyhogy csak az októberi forrada­lom előtt pár héttel vonulhatott vissza. így ’ mondhatjuk, hogy ő volt a város és a megye ] legutolsó főispánja. Feleségével, Dobozy Iloná­val egy év híján félszázadon át a legboldogabb, { harmonikus családi életet élte. Megkondulnak a malomuccai evangélikus i templom öreg harangjai, belezug a modernné I fejlődött ősi város forgatagába az Orbán-harang i gyászdala. Költözik mindenki Laci bácsija a - Rozáliára, örök pihenőre, pár lépésnyire gyű- 1 mölcsös kertjéhez, amelyet legjobban szeretett r talán életében s amelyben becéző szeretettel M 1921. évi 323. $z. törvény csak kivételes esetekre engedélyezi a községi közmunkát A magyar törvényhozók parlamenti akciót készítenek elő a törvény maradéktalan végrehajtása ügyében tlngvár, április 4. (Ruszinszkói szerkesztősé­günktől.) Fontos, közérdekű ügyben fognak a kárpátaljai és szlovenszkói magyar törvényho­zók még a tavasz folyamán interpellációt be­nyújtani a belügyminiszterhez. Az ügy előzmé­nyei évekre nyúlnak vissza, nevezetesen arra az időre, amikor a 329/921. számú csehszlovák törvény és az e tárgyban kiadott 143/922. sz. végrehajtási utasítás alapján — amely a közsé­gek és városok háztartásait szabályozta s igy unifikálta az egész csehszlovák államra kiterje­dő joghatállyal — a községi közmunkákat törölték. E törvény 39. §-a ugyanis a községi termé­szetbeni szolgáltatásokat világosan és félreért­hetetlen módon szabályozza s intézkedései ha­tározottan a községi közmunka igénybevétele ellen vannak. Csak kivételes esetekben engedélyezi azt és csak a másodfokú felügyeleti hatóság előze­tes engedélyével. Ilyen kiviételes eset: árvíz, tűzvész, kolerajár­vány, földrengés, vagy más elemi katasztrófa bekövetkezése. A felügyeleti hatóságok azonban igen tágan magyarázták a törvénynek ezt a kivételes e: tekre szóló. intézkedését és valósággal rendszeresítették a közmunkákat minden községben, akár természetbeni szol- gálmány, akár fizetendő illeték formájában* Ma már ott tartunk, hogy Kárpátalja, de még Szlovensz'kó valamennyi községében — csekély kivétellel — tovább dívik a községi közmunka, vagy közmunka pénzbeli megváltá­sa címén a közmunka-illeték szedése. Közigazgatási szakértők véleménye szerint közgazdaságilag óriási jelentőségű ez a gyakor­lat, mivel a legtöbb községben kettős megadóz­ápolgatta nemesnél-nemesebb gyümölcsfáit. — Most bontogatja szirmait az almafa virága. Mi­re lehull a sok-sok szirom, az örök kassai szél — mely Késmárk felől jön — fehér lepellel ta­karhatja be kedves gazdájának, az öreg kuruc- nak frissen hantolt sírját...-yf­tatás alá esnek emiatt az adóalanyok. A 329/921. sz. törvény 57 §-a ugyanis félre­érthetetlenül kimondja, hogy minden, ezzel a törvénnyel szabályozott régi intézkedés hatályon kívül helyezendő, tehát a közmunkákra vonatkozó 1890. évi I. t. c. 49. §-án alapuló közmunka kivethetése is, mert nem képzelhető el, hogy kétféle közmun­ka lenne kívánható az adófizetőktől. Ezt iga­zolja az a tény is, hogy sem Csehországban, sem Morvaországban, sem Sziléziában ilyen cí­men az adófizetőt nem adóztatják meg. Köz- gazdasági jelentősége főként abban van e gya­korlatnak, hogy a községek az ilyen természetbeni közmunka ellenértékét, mint a közszükségletek fedezetét a községi költségvetés fedezeti tételei közé iktatják, holott még a kivételes esetekben igénybeveheíő közmunkák ellenértéke sem vehető fel fedezetül a község költségveté­sébe. A felügyeleti hatóságok — melyek a törvény betartásától a községi költségvetések egyensú­lyának felborítását féltik — azzal érvelnek, hogy az 1890. évi I. t. c. 49 §-a alkalmazható továbbra is, mert ez a közmunka igénybevéte­lét a község ezirányu határozatától teszi füg­gővé. Igen ám, de erre vonatkozólag a magyar kereskedelmi miniszter 28.011/903. sz. határo­zatával kimondotta, hogy „Ha a községek köz- utadk pénzbeli szükségleteiről gondoskodnak, községi közmunka kivetésére nem szoríthatók". Mivel pedig úgy Kárpátalján, mint Szlovén-- szkon majdnem minden község költs égvetésé­ben a közutak pénzbeli szükségleteiről pótadó alakjában gondoskodás történik, a községi köz­munka kivetése ismételt, tehát kettős adózta­tást jelent. Mielőtt ebben az ügyben a szükséges és fe­lette fontos interpelláció elkészülne, kívánatos lenne, ha mindazok a községek, amelyek köz- ut-aik karbantartásáról költségvetésileg pótadó alakjában gondoskodnak, de közmunkát is vé­geznek, vagy amellett közmunkaadót, avagy illetéket is fizetnek, erről az illetékes pártirodá­kat anyaggyűjtés céljából kiértesítenék, mert ebben az esetben többmilliós oly megadóztatás­ról van szó, melytől a községek és városok adófizetőit mentesíteni kell. Tiszta arcbőr 14 nap alatt a valódi C 0 R A L L CRÉMTÖL X (száraz vagy zsíros). Már harmadik nap után javul az arcbőr észrevét­lenül és az összes hiba, u. m. szeplő, pattanás, mitesszer, májfolt, nagy pórus, ráncos bőr, öreges kinézés teljesen megszű­nik. Biztos eredmény. Ara Ké 11.— VÖRÖSRAK GYÓGYSZERTAR Bratislava, Mikály-ucca 20._________ Megindullak a békés tárgyalások a Szlovenszkói Magyar Cserkész­alosztály és a prágai Szövetség között Prága, április 4. Megírtuk, hogy a lévai cser­késztanácsülés állásfoglalása és a pozsonyi szö­vetségi cserkészvezetőség között nézeteltérés támadt. A vitás pont nem az elhangzott pana­szok formája, sem a Tábortűz cimü cserkész­lapban megjelent több cikk, talán nem is az a formahiba, hogy esetleg véletlenségből egy cser­készrajnak nem küldte el a magyar titkárság a meghívót a tanácsülésre, hanem a bennfentes cserkészkörök véleménye szerint: a magyar köz­pont létesítése és a nagyobb önállóságra való törekvés. (Mik ezek? Nyelvi szempont, anyagi összefogás, közös táborok, magyar Erdei Iskola, a magyar titkár hatásköre, az utánpótlás bizto­sítása, magyar cserkésztisztek kinevezése és ki- képeztetése stb.) A csehszlovák cserkészvezetőség és a ma­gyar alosztály közötti meglehetősen feszült vi­szony most egy újabb momentummal enyhült. Kezünkbe került ugyanis egy példánya azoknak a köriratoknak, amelyet Mrenna József volt magyar cserkésztitkár az összes cserkészrajok­nak hivatalból megküldött. Hangzik pedig ez a következőképen: „Kedves Parancsnok Testvér! Svojsik főcserkésztestvér intézkedésére a ma­gyar Alosztály ügyeit továbbra is én vezetem s régi titkári minőségben. Amidőn ezt szives tu­domásodra hozom, egyúttal arra kérlek, hogy őrizd meg teljes cserkészi higgadtságodat, vak­tában ne foglalj álláspontot, hanem várd meg türelemmel a Szövetséggel a napokban megin­duló tárgyalások eredményét. Mrenna József s< k„ országos magyar cserkésztitkár." Az alvilág királynője Ma: HMRY LESLIE regény (in — És legalább is megháromszorozódik. Hosszú időre nem lesznek gondjaink, — fokozta bennem a reménységet John. — A téli szezont egészen nyugodtan tölthetjük Párisban, ahová annyira vágyódsz ... De nekem csak az 5000 font fúrta az olda­lamat. — Ha már annyi pénzed volt, hogy 5000 fontot tehettél egy lóra, akkor nem lett volna szabad ennyit kockáztatni. Inkább kicsiny foga­dást kötöttél volna, száz, vagy kétszáz fontot. Ha ezer fontot nyernénk, az is elég, viszont ha mégsem teljesül be a *— myed ... Akkor min­dent elveszítünk. Erre nem gondoltál? — Erre nem! — vallotta be őszintén John. — Ez annyira Vésik a lehetőségek birodalmán, hogy méq csak gondolni sem akarok rá. Pep- percorn Newmarketben olyan tulajdonságokat árult el, hogy azoknak most ki kell jönniök, ha törik, ha szakad . .. — De mégis... És hát honnan vetted azt a horribilis összeget? —• Csarrikám, nem kellett a zsebemből elő­húznom. Folyószámlám van a bookmakernél. állandó elszámolásban vagyunk. Ezt te nem érted .. . — Nem, nem értem, ezekhez a dolgokhoz n:..i ériek. De ha vesztesz, mégis csak meg kell fizetned. És ha nincs meg az 5000 font, miből fi e makert? —• Én csak nyerhetek, — hajtogatta maka­csul John. — De ha vesztesz, az Isten szerelmére, érts meg John! Nem akarom, hogy emiatt kellemet­lenségeid legyenek. Ha nem tudsz fizetni, egé­szen biztosan súlyos kellemetlenségek következ­nek. Nem lenne tisztességes dolog . .. Elhallgattam és megrémültem. Én merek tisz­tességre hivatkozni Johnnal szemben, akinek a háta mögött ott van az a kellemetlen história az Attermann és társánál. De azért elhatároztam, hogy a dolgon mindenképen segítek. Anélkül, hogy Johnnak szóltam volna, egy délelőtt be­utaztam Londonba és fölkerestem Attermannt. Azokat az ékszereket vittem be hozzá, amiket John vásárolt az emlékezetes alkalommal és még néhány egyéb ékszert is, amiket hirtelen össze tudtam szedni. Attermann tényleg nagyon tisz­tességes kereskedőnek bizonyult, az üzlet mind­össze 15 százalék veszteséggel záródott számom­ra. Csaknem 2000 fontnyi pénzem volt, amikor visszatértem. Ezzel talán be tudom tömni a bookmaker száját egy időre, ha a dolog balul üt ki. Hogy mi lesz a jövőben, miből fogunk élni, azzal egyelőre nem törődtem. Csak az volt min­den törekvésem, hogy John tisztességgel kerül­jön ki az afférból. S most, hogy a pénz a ka­zettámban feküdt, magam is bizakodóbb szem­mel néztem az események elé. Bíztam Pepper- corn győzelmében, de másképen is biztosítani akartam magam. Eszembe jutott az ékszerésszel folytatott beszélgetésem. Attermann említette, hogy Thoubold grófnő is átküldi a lovát a csa­tornán, nem is egyet, hanem kettőt. A nevüket is megtudtam a trénerünktől. Aztán véleményt kértem tőle, hogy vájjon a Thoubold-szinek egyáltalán számításba jönnek-e az Eborn-verse- nyen? Megvetően biggyesztette az ajkát. — Peppercorn mellett egyik sem. Mindkettő dark outsider. Ha valaki ki akarja dobni a pén­zét az ablakon, csak fogadjon rájuk. És én mégis fogadok az egyikre, határoztam el. Tudtam, hogy az uram könyvese Lavander. Fölkerestem boltjában és tiz fonttal megfogad­tam King Colét. Még most is fölrémlik durva nevetése. — Mi az, asszonyom? A férje lova ellen fo­gad? Tudja-e, hogy ez a legnagyobb turf-bün? Vagy csak kabalából teszi? De ne féljen, én nem árulok el semmit Sir Johnnak. Ezt a tiz fontot pedig, amit most befizetett, máris tekintse elve­szettnek. King Colé még helyezett sem lesz. Semmi sánsza. Ebben a társaságban utolsónak fut be . . . — És ha mégis nyerne? — kérdeztem szo­rongva . .. — Akkor legalább százszoros pénzt fizet és az adók levonásával, 800 font ütné a markát... — Nem kellene még ötven fontot kockáztat­nom? — gondoltam magamban és amikor erszé­nyemhez nyúltam, hogy elhelyezzem benne a ti­kettet, kisértés vett erőt rajtam, hogy még egy ötvenessel megtoldjam előbbi fogadásomat. De a hirtelen támadt sugallatra nem hallgattam. Hi­szen mindenki annyira lebeszélt King Cole-ról és biztos volt Peppercorn győzelmében ... Az a hét nap egyébként nagyon kellemesen telt el. Minden este vendégekkel telt meg a ház, Geoffrey jó barátai jöttek el vacsorára és va­csora utáni bridge-partira. A nagy tolongás kis­sé kimerített, de nem mondtam volna le semmi kincsért arról az élvezetről, hogy John barátai között üljek. Igazi nagyvilági emberek, akik annyit tudtak és annyit tapasztaltak és akiktől annyit lehetett tanulni. Végre elkövetkezett a csütörtök, az Eborn- verseny napja. A nagy dij rögtön a második fu­tamban került eldöntésre. Lázas készülődés. Az idő olyan bizonytalan, nem lehet tudni, hogy kibujik-e még délutánra a nap a felhők rongy­takarójából, vagy pedig esni fog? A toalett kér­dése igazán nehézséget okozott és nem volt sen­kim, akivel ezt a kényes kérdést megbeszélhet­tem volna. A lunch is már nagy izgalomban kelt el. John nem árulta el semmivel, hogy valami különösebb érzések háborgatnák, de arcának sápadtságáról nagyon is leritt, hogy ő is érzi, mennyi forog kockán. Szinte kedvem lett volna megerősíteni azzal, hogy ne félj semmit, drága John, még ha vesztesz is, nem történik olyan nagy baj, hi­szen a veszteség fele már le van fedezve, a má­sik felét is majd előteremtjük valahogy. Aztán máskép lesz minden. Meg kell változtatnunk az életmódot és komolyan kell vennünk mindent. Nem szabad a jövőnket arra alapozni, hogy va­lamelyik szeszélyes ló beszalad-e elsőnek, vagy valami okból lemarad. Dolgozni kell, meg kell küzdeni az életért! És ha Johnt jó útra terelem, talán a Sir James keménysége is megenyhül és megbocsát nekünk. Hiszen szereti a gyermekét, egyetlen gyermeke és nekem is minden óhajtá­som, hogy John sorsa jobbra forduljon. Senki őt jobban nem szeretheti nálam! Szólni akartam neki, de nem volt erőm hozzá. És különösen nem mertem volna bevallani neki azt, hogy az erszényemben egy tizfontos tiket­tet is őrzök, amelyre King Colé neve van Írva... Jack Cardigan társaságában mentünk le a pályára. Útközben Jack érdekesen magyarázgat- ta a ,,tot“-ot, ahogy rövidítve ő nevezte a tota­lizatőri. Úgy irta le, mint valami fura gépet, amely elvégzi a fogadást az emberek helyett. Különös alak volt ez a Jack is, nála életkérdés volt a sport, nincs a világon más ország, amely létre tudott volna hozni ilyen embereket, csak Anglia! Az első versenyem! És sorsdöntő az egész életemben! Ahogy a pályára léptünk, föltűnt a rettentő tömeg, még itt is, a versenytér legtávo­labbi sarkában, ahol beléptünk, sürü sorokba összepréselten álltak az emberek, pedig, Jack szerint, semmit sem láthattak innen, de vagy egyik, vagy másik módon eláznak a délután fo­lyamán. Morgás és a morajból nevek röpköd­nek. Sűrűn hangzik Peppercorn. Johnnak sűrűn köszöngetnek, úgy látszik, a turf világában so­kan, nagyon sokan ismerik. Csak libasorban jut­hattunk előre, Jack tört utat, John követte és nyomukban haladtam különös gondolatokkal el­telve. így mentünk végig a pályán, a tribün felé. Tehát itt vannak a „buckik". Furcsa népség a rájuk aggatott, föltűnő betűs névtáblákkal, hogy a közönség jól meg tudja őket különböztetni, egyiket a másikától. De most egyformának lát­tam valamennyit a vastag nyakukkal, piros ar­cukkal, vagy soványnyaku keskeny arccal, min­den cég képviseletében ott volt a két típus, mint valami orfeumkomédiás pár. És időnként hol egyik, hol másik zavarta meg éktelen ordítással a futtatás előtti feszült csöndet, hogy aztán mohó arccal meredjenek a messziségbe. Fura alakok. Örültem, hogy a tribün előtti térre ju­tottunk, ahol már nem volt akkora a tolongás. Kisebb csoportokban álldogáltak urak, műidnek szürke cilinder a fején, oldalukon tarsoly, amely­ben messzelátójukat hordozzák. Egy pillanatban úgy éreztem, hogy minden vérem az arcomba tódul. Igen, ő volt az, Karvaly, James Iller és Róbert Matthiews társaságában. Ő is észrevett, de miután elfelejtettem, vagy talán szántszán­dékkal mellőztem bólintani neki, egy futó pil­lantáson kívül egyébre nem méltatott. Odaértünk a zárt tribünhöz. Milyen rettene­tes lármát csaptak most ott, az ajtótól balra, ab­ban a gyűrűben! És milyen tömeg ember a nagy­tribünön! Ott fönn a tetején vagy féltucat őrült­nek látszó alak gesztikulált vadul... valami jelt adhattak talán. Egyszerre csak, hirtelen egy szirí villant föl a füves térség végén, a korlát mögött. Lovak, egy, kettő, három... egy tucat, vagy talán több is... mindenik számmal van ellátva és kis, színes emberkék ülnek, mint a majmok, a nyakukon... és valószínűleg mindjárt vissza fognak jönni és egy csomó pénz változtat gar­dát ... Aztán jön a nagy futam é3 megint ugyanez következik, a pénz visszavándorol. Mi­féle nagyszerűséget találnak ebben az embe­rek? Akkor még igazán nem tudtam megérteni! És vannak emberek ... ezren és ezren ... akik egész életükben nem tesznek egyebet: rengeteg elpazarolni való idő és pénz lehet ebben az or­szágban. Én nem akarom, hogy John ezek közé az emberek közé tartozzon! (Folytatása következik.) 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom