Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-05 / 81. (3930.) szám
-PIV«r\lA\\GÍíARHIRnAP 1936 április 5, vasárnap. A kisaniant és a római blokk — Erős meggyőződésem, hogy a jövőbei — bármi történjen is a külpolitikában i berlini, londoni alkciók alapján, nekünk itt Közép európában nem szabac szem elől tévesztenünk, hogy Középeuró- pának legalább is gazdasági szervezést egyenesen létfeltétele az európai konszolidációnak. A mi politikánk a kollektív biztonság politikája volt s az is marad, Ez nem frázis, ez komoly program, munkaprogram. Ha azt mondták, hogy a béke oszthatatlan, úgy én azt mondom, hogy a biztonság is oszthatatlan. És okom van rá. Az angol közvélemény előtt talán soha nem esett annyi szó Csehszlovákiáról, Ausztriáról, mint a békepoiliti- ka tényezőiről, mint éppen ezekben a napokban. És ha Csehszlovákiáról és Ausztriáról éppen ma beszélnek ilyen értelemben, úgy ezt joggal teszik, mert ha Középeurópában, a neuralgikus pontokon megsértenék a biztonságot, úgy automatikusan megsértik az európai biztonságot is. Legjobb volna, ha bizonyos feltételekkel Németország is bevonható volna a kollektív biztonság láncolatába. A mi feladatunk egyelőre itt, Középeuró- pában építeni a kollektív biztonság egyik pillérjét, mely pilléren egész Európa biztonsága és békéje nyugszik. Nem nyugodhatunk meg abban, hogy Európa békéje egyrészt London—Páris és Belgium pillérjén, másrészt a távolabb fekvő francia-csehszlovák-moszkvai paktumon nyugodjék. E két távclálló pillér nem elég Európa békeépületének fenntartásához. A középen, Középeurópában is alá kell támasztani. Ez pedig csakis Németország részvételével építhető ki. Nékünk ezt kell szerveznünk, e pillér felépítésén kell dolgoznunk és ha ez a középeurópai szervezkedés, összefügg a római tanácskozásokkal és a róhozni, kiegyenlíteni. Ilyen esetekben azután elfogadhatjuk a kétoldali szerződéseket is- Figyelemmel arra, hogy a római paktum államai tudomásul vették a csehszlovák—osztrák kereskedelmi szerződésit, látható, hogy Rómában tudomásul vették a kétoldali szerződést. És ha ez igy van, akkor megállapíthatom, hogy a bilaterális szerződések római elgondolása nem akadályozza a középeurópai államok további együttműködését. fiz államvédefem — Az államvédelmi törvény próbaköve lesz mindazok lojalitásának, akik állandóan hangoztatják, hogy jó polgárai az államnak. Most alkalmunk lesz egy gesztussal, tettel megbizonyitani szavaikat. És itt visszatérek, amit bevezetőül mondottam-, megszűnnek a demarkációs vonalak a kormány és az ellenzék között. Lehetetlen, hogy az ellenzék a törvény ellen szavazzon. Az egyes intézkedések ellen felhozott kicsinyes kifogások nagyon gyengék. így az álóriási választéki Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice • • • Üveg — porcellán — villany csillárok! lllllllllllllllll)llllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllillllHlllllllllllllliillllllllllllllllllllll!ll!l!llllllllllllllllllllllilllllllll!llllllllllllllllllllilllll Modern képkeretezés, üvegezés HllllllllllllllllllllllllllllIfltlIllllllllillllllllllllllilllHllllllllilllllllllllllllllllllllllllttlIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Telefon 2423 Alapitva 1833 Iami szempontból megbízhatatlannak való nyilvánítás emlegetik. Nincs szó arról, hogy hazaárulókat gyártsunk. Ez nem a csehszlovák köztársaság módszere. Ne vegye magára e rendelkezést senki, akinek nem fáj. Ha aggályok vannak, hogy valamely alárendelt szerv visszaél a reá ruházott nagy hatalommal, hogy denunciálásra nyílik tág tér, úgy legyen világosság errefelé is: nálunk a denunciánsoknak nincs létalapjuk. Dér grösste Lump iim ganzen Land ... ist dér Denunziant... Egyszerűen arról van szó, hogy tiszta asztalt teJtiusááoh hiúsága Irta: Surányi Miklós mai határozatokkal, úgy kijelentem, hogy ami a gazdasági szervezkedést illeti, a római határozatokban nem látom a középeurópai megegyezés semmi akadályozóját. Ezt azért hangsúlyozom, mert bizonyos kétségek merültek föl, hogy a szankciókra való figyelemmel Olaszország számára lehetséges-e a részvétel. Mi egyszerűen nem értenénk, ha Olaszország középeurópai konszolidációs törekvéseinkkel szembehelyezkednék. Az utolsó hetek eseményei egészen világosan mutatják, hogy a római jegyzőkönyvekhez lesznek bizonyos észrevételek, de azok egészben véve nem akadályai a középeurópai gazdasági együttműködésnek. .1 Uözépsurőcaifeerejltedemi szerződések lehetősége —' Az egyik jelentős elvi kérdés: kétoldali vagy többoldali szerződésekkel való- sitandó-e meg a középeurópai gazdasági együttműködés. A legutóbbi római össze- övetelen megállapították, hogy Olaszország s a római paktum részesei csakis a •étoldali szerződések rendszerével érthetnek egyet s nem fogadják el a többoldali :zerződést. Mi a többoldali szerződést részesítjük előnyben és amennyiben az európai együttműködésre gondolunk, úgy mindig a többoldaLi szerződés lebeg szemünk előtt. dva van két csoport, a kisantantállamok a római paktumhoz tartozó államok cso- ortja. Egyik is, másik is gazdaságilag a preferenciák elvén alapul. ég ha e preferenciáikat azzal is leplezik, egy ezek csak kivételek a legnagyobb edvezmény elve alól. Tény az, hogy a isantant államai között vannak már bizo- yos preferenciák. — igy a buzakérdésben - s akkor a középeurópai államok érdeke egyenesen megköveteli, hogy a római paktum államai között is legyenek preferenciák. Nemcsak merőgazdasági terményeknél, ipari termékekre is. vagyok olyan, mint a pu'blicánus. A farizeus az erényeire hiú, ebben tehát van még valami enyhítő körülmény, menthetetlen azonban, aki a származására, a gazdagságára hiú, vagy olyan tulajdonságokra, amelyek megszerzésében semmi érdeme sincs. Azt mondtam, hogy menthetetlen? Vissza kell vonnom ezt a hiú megállapítást. A származásra való hiúság sokszor a legszebb egyéni vagy kollektív tulajdonságok okozója lehet, példa erre a nemzeti hiúság, a faji hiúság, valamely kulturközös- séghez való tartozás vagy a civilizáltság hiúsága. Minden nép és faj az emberiség elitjének tartja magát. A zsidó hiú volt arra, hogy ő az Isten kiválasztott népe; hiú volt az Egy- istenimádásra, szemben a bálványokkal és keleti babonákkal terhek kisázsiai barbárokkal. A görögség a maga demokratikus társadalmi berendezkedésére, a bölcseletére s a művészetben való elsőségre volt büszke, a római polgár világhatalmára, jogrendszerére és gazdagságára. A középkori olasz sajátmagán kívül a földkerekség minden népét barbárnak tartotta. Mikor kiűzték Itáliából a franciákat, ez volt a jelszó: — Ki a barbárokkal! A francia ma is különb embernek tartja magát minden más embernél, mert a forradalom vivmányaiban, a felvilágosodásban, irodalmában és ízlésében úgy érzi, hogy az egész emberiséget lekötelezte magának. Be- széljünk-e az angolokról? Minden angol ember tudja, hogy a földkerekség egyötöd része Őfelségének, a brit királynak és indiai császárnak fenhatósága alatt áll és a civilizált emberiség egyötöd része tud angolul. Véletlenül éppen olyan időket élünk, amikor beszélni sem kell a germán népek faji hiúságáról, amely néha a komikumig, néha a hősiességig jut el a maga határtalanságában. Az árja ember lenézi az összes színes népfajokat, a japán viszont, vagy a kínai, valami beláthatatlan mélységben látja maga alatt ezt az izgága, nyugtalan és sajátmagával birkózó „fehér" Európát. Nem maradnak el a nagy népek mögött a kis nemzetek sem, ha hiúságról van szó. Az „extra Hungáriám non est vita" mit jelent egyebet, mint a kollektív magyar hiúságot, amely elismeri ugyan Nyugat minden hatalmát, gazdagságát és előrehaladottságát, de magát mégis az emberiség virágának, összehasonlithatatlannak és minden jellembeli szépség foglalatának tartja? Minden nép a legvitézebb nép! Minden nemzet fia a legbátrabb és legjobb katona! Minden kis állam büszke a maga alkotmányára és történelmére, A hősköltemények és legendák legalább ezt mutatják. Bihari János közönséges cigány volt és annyira elragadta Ferenc császárt hegedű- játékával, hogy értésére adták: a császár bármely kívánságát teljesíteni fogja. Arról volt szó, hogy a magyar nemességet is megkaphatja. A Rákóczi-induló szerzője remisünk. Az állam életében vannak helyzetek, ’ amikar az igen-igen és a nem-nem. Beszédetek legyem igen, igen, vagy: nem, nem. Lemondunk bizonyos kis szabadságjogokról', hogy a nagy, integrális szabadságunkat megőrizzük. Ha államunk bármi vizsga, megpróbáltatás elé Ckérül, megmutatjuk erőnket is. Volt Chelcickynk, aki a békeszeretet mintaképe, de volt Zizkánk is és mind a kettőre büszkék vagyunk, — mondotta előadása végén a miniszterelnök. la a két rendszer annyira különböznék :gymástól. hogy az egyik rendszerben sokkal nagyobb preferenciák volnának, mint a másikban, vagyis már nem beszélnénk preferenciáról, hanem határozott diszkriminációról, megkülönböztetésről, akkor a két| rendszert már nem lehetne egyensúlyba1 Jókai arra volt hiú, hogy csinos szobrokat tudott faragni, Goethe elhitte magáról, hogy a festőművészet terén is sokra vitte volna. Néró császárról ne is beszéljünk, aki a költő és énekes dicsőségére pályázott s tisztelettel hajoljunk meg az öreg Szókratész hiúsága előtt, aki arra volt büszke, hogy összes kortársait asztal alá itta a lakomákon. Munkácsy ugyan büszke volt a Miltonra vagy a Tépéscsinálókra, de ájul- dozott a boldogságtól, ha valaki a fütty- müvészetét magasztalta. Ezek ártatlan vagy groteszk tünetei az emberi hiúságnak, annál ellenszenvesebb, amikor a farizeus Istenhez sóhajt fel, mondván: — Hálát adok neked, Uram, hogy nem Lon’ón meg hűlt az egyesült piri első szervezete Komárom, április 4. Március 10-én mondotta ki a magyarság két pártja, hogy „egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt“ néven egy párttá olvad össze. Az egyesülés gyakorlati végrehajtását előkészítő bizottság munkája folyamatban van. Hogy az egyesülést kimondó határozat mennyire a magyarság szivéből és leikéből fakadt és mily lelkesedést váltott ki a leg- elhagyatottabb községben is, arra nézve jellemző az az eset, amely Lontó községben történt. A községben eddig csak a magyar nemzeti pártnak volt szervezete, de annak fairére, hogy a két testvérpárt egyesülése megtörtént, a két párt hívei értekezletre gyűltek egybe és egyhangú határozattal kimondották az egyesült országos keresztény- szocialista és magyar nemzeti párt helyi szervezetének megalakulását. A megválasztott tisztikar tagjai a következők: elnök: Lichy Miklós, ügyv. elnök: Bublos József, alelnök: ifj. Molnár Géza, jegyző: Konczy Kálmán, pénzíárnok: Szikra András, ellenőrök: Kris- tóff Árpád és Lupták János. Választmányi tagok: Nagy Géza, Szikszay Vilmos, Nagy István, Oszter István, Horváth Kálmán, Riset- nyik Károly, Banzy János és Sebó József. A szervezet megalakulását kimondó gyűlésen Jády Károly, magyar nemzeti párti körzeti titkár is jelen volt. A beregszászi járás feövefeii a közművelődési tanács . összehívását Beregszász, áprilte 4. (Saját tudósiitónktók) A 'bemeiggizáisai járási (közművelődési tanácsot, meily & törvény ezeiriinit a járási képvieelőtestűiéit meg választása uitán kertit volna újjá alaikitam- dó, eddig még nem hívták életre, minit azt a PMH muflit vasárnapi számában Beregszász és járása kiálltairáiHs viszonyait ismertető cikkében megírta. Ennek a mulasztásnak mielőbbeni pótlását sürgette a járási képviselőtestület a napokban tartott ülésén Drohobecky Gyula (országos keresatónyszocoiadista párti), akinek indítványára a járás felszólítja a tanfelügyelőséget, hogy a közművelődési tanács összehívására szükséges intézkedéseket mielőbb tegye meg. A járási képviselőtestület egyhangúlag hozott határozata után remélhető, hogy ez a fontos kulturális szerv mielőbb megkezdi működését, amely tulajdonképpen már évekkel azelőtt megszűnt, mert hiszen az előző járási ciklus idejére megválasztott tanács sem fejtett ki az uiteteó ikéit évben semmitfélle tevékenységet. 4 I Mert a válság az utóbbi tizenegy év alatt, amióta a locamói szerződés hatályban volt, mégis csak 'kimélyük. megújítani, az ma mégsem jelentene nemzetközi nyugalmat és nem jelentené a nemzetközi válság orvoslását. kijelentette, hogy csak akkor fogadja el ezt a kitüntetést, ha a császár Bihari bandájának minden egyes tagját nemesi rangra emeli. Van-e ennél frappárfabb példája a faji hiúságnak? Hiúságok hiúsága és minden csak hiúság. Természetesen a véges dolgok mind hiúságnak minősíthetők, de az ember a hiúság törvénye alól a véges földi életpályán semmiképpen sem vonja ki magát. Hiúságtól tökéletesen mentes ember nincs. Mert a hiú emberek legutolsó kategóriája azokból áll, akik arra hiúik, hogy bennük semmi hiúság sem található. Mindenki hiú és ez a hiúság az embert < néha naggyá, néha tönkreteszi. A világhódítók, zsarnokok, mértéktelen hatalomra vergődött államférfiak és még nagyobb hatalmat bitorló szépasszonyok rendesen hiúságuknak lesznek áldozatai. A szerelem sokszor nem egyéb, mint a hiúság egy neme. Széchenyi István írja a naplójában, hogy vannak asszonyok, akiket egyesegye- ’ dűl a férfiak hiúsága tett hatalommá. Lie- ven hercegnő nemcsak, hogy nem volt szép, ■ de minden képzeletet fölülmúló soványsága, tenyeres-talpas, férfias csontossága, mély hangja és szabálytalan arca egyenesen ijesztővé tették. Frigyes Vilmos király, majd az angol régensherceg megfejthetetlen okoknál fogva szerelmes lett bele, ennél- foga őrjöngtek érte a férfiak, még maga Metternich herceg is, aki korának legszebb asszonyait hódította meg, nemkülönben Guizot, a nagy francia államférfi, még pedig akkor, amikor a híres Lieven Doroty- rya már ötvenedik születésnapját ünnepelhette. Egészen bizonyos, hogy annak, ami Metternichet, Guizot-t Lieven hercegnő felé vonzotta, kevés köze volt a szerelemhez. De annál több köze volt a hiúsághoz, ameiy önmagát ünnepelte, amikor a híres diplomata-asszony kegyeivel eldicsekedhe- tett. Ez a titka annak, hogy a nagyvilág dámái sorra hódítják meg a férfinem legkiválóbb képviselőit, bár sem szépséggel, sem valami különös szellemmel nem dicsekedhetnek. A férfiak ilyen esetben egymással vetélkednek. Az illető nőnek majdnem semmi köze a vetélkedéshez. Kicsiben ugyanez a lélektani folyamat játszódik le az asszonyok öltözködésében. Az asszonyok nem a maguk s nem a férfiak, hanem egymás kedvéért töltik el életük felét a híres ruhatervezők műtermeiben. Nagyban pedig ugyanígy áll a dolog az irók és művészek s a nyilvánosság előtt szereplő emberek hiúságával. Az alkotó láng- ész ugyan fittyet hány a tömegek tetszésének, gyakran a népszerűség és a tömegsiker iránt is érzéketlen, de az bizonyos, hogy Michelangelo Leonardo da Vincit, Goethe Schillert, Shakespeare Johnson Sámuelt és Börne Heinét akarta alkotásaival elkápráztatni.
