Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-01 / 77. (3926.) szám

A„Hindenburg“ elindult délamerikai útjára Nem repülhet keresztül Franciaország fölött 1936 április 1, szerda* Pártregisztrálás — a pártok demokratizálására? Prága, március 31. Tegnap röviden kö­zöltük, hogy a minisztertanács határozata alapján a belügyminisztérium haladéktala­nul hozzálát a pártregisztrálási törvényja­vaslatnak elkészítéséhez. A cseh iparos- párti Moravsky Denik szerint a belügymi­nisztérium e munka elvégzésére május kö­zepéig kapott határidőt. Ugyanez a lap azt írja, hogy e tervezettörvénnyel a kormány elsősorban a cseh fasiszta és a szudétané- met pártot akarja demokratizálni, mert e két pártban a funkcionáriusokat nem vá­lasztják a demokrácia elvei szerint, hanem a vezérek nevezik ki. Az egységet ünnepelték a magyarság kassai városi képviselői Kassa, március 31. Az országos keresz- tényseocialista párt és a magyar nemzeti párt egyesülésének kihirdetése óta most tartotta első ülését a két párt kassai városi 'képviselőtestületi tagjainak közös klubja. Az ülés Tost László polgármesterhelyettes elnöklete alatt a magyar nemzeti párt iro­dájában folyt le. Napirend előtt dr. Hercz Ignác, a magyar nemzeti párt álelnöke szó­lalt fel az akadályoztatása miatt távollevő MünSter Tivadar elnök megbízásából s lel­kes szavakban méltatta a két párt egyesü­lésének jelentőségét. Az egyesülés létre­jötte — mondta Hercz — sokkal nagyobb eseményt jelent, mint azt gondoljuk, ennek nagy hatását később fogjuk tapasztalni. Kéri a két párt tagjait, hogy ezután a kö­zös munkában vállvetve, kéz a kézben dol­gozzanak a kisebbségi magyarságnak és pedig valláskülönbség és oszíálykülönbség nélkül minden magyarnak szent jogaiért és igazságos törekvéseiért. Kérte a Terem- tőt, hogy az egyesült párt munkáját siker koronázza. — Hercz hatásos beszéde után az országos keresztényszocialista párt ré­széről Wirfch Gyula pártigazgató válaszolt az elhangzott beszédre s kijelentette, hogy a magyarság pártjainak kassai szervezetei között az egyesülés keresztülvitele nem fog nehézségekbe ütközni, mert itt mindig a legteljesebb harmónia uralkodott a két párt között. Azután letárgyalták az aktuális vá­rosi ügyeket. London, március SÍ. A Reuter-iroda je­lentése szerint az uj német óriásléghajó, a „Hindenburg“ ma reggel elindult délamerikai útjára. A hajó fedélzetén harminchat utas utazik, ezenkívül ötvenöt tonna üzemanyagot, ötven kiló postát, két és fél tonna élelmiszert és ezerötszáz kilogram árut visz magával. Az üzemanyag százhúsz órás légi útra elegendő. Az utasok között van Peck, az amerikai ten­gerészet légügyi szakértője és dr. Eckener. Ugyancsak a Reuter-iroda értesülése szerint a Hindenburg kénytelen nagyobb kerülővel Hollandián keresztül megtenni útját, mert a Léva, március 31. (Saját tudósítónktól.) Megható és emlékezetes ünnepe volt vasárnap a barsi református egyházmegyének Alsószecse községben, amely e napon vett búcsút Patay Károly lelkésztől, a barsi egyházmegye tiszte­letbeli esperesétől, a szlovenszkói egyetemes re­formátus egyház egyik legnagyobb építőjétől, aki 55 évi lelkészi szolgálat után nyugalomba vonul. A 76 éves Patay Károlyt 46 év előtt válasz­tották meg Alsó- és Feisőszecse lelkészéül. Ha­tártalan ügyszeretettel rendezte egyházközségé­nek anyagi és" lelki ügyeit, majd tevékenysége szélesebb keretekre terjedt. Egyházmegyei kör­lelkésszé választották, 1896-ban pedig egyházma- gyei főjegyzővé. i906-ban már az egyházmegye kormányzatát adják át neki, esperessé választ­ják. 1905-ben az egyetemes konvent rendes tag­ja lett. Ma pedig a konvent iskolaügyi bizottsá­gának fáradhatatlan elnöke. Patay Károly tevékenysége sokoldalú volt. Barátságos módon, meggyőzni tudó ékesszólása hiveit meghódította, aminek az lett a következ­ménye, hogy Alsószecséból valóságos minta­községet alakított. Fogyasztási és hitelszövet­kezetet szervezett a nép számára és azt évtize­francia hatóságoktól elindulása előtt nem fu­tott be az engedély a francia terület keresz- tülr épülés éré és francia kikötőben való le­szállásra. Ez a kerülő ut nyolc órával meg­hosszabbítja a Hindenburg útját. Berlin, március 31. A Hindenburg fedél­zetéről jelentik, hogy a léghajó délelőtt 10 óra 30 perckor Roemondnál átrepült a holland határon és útját egyenesen Anglia déli partjai felé vette. A jelentés szerint Kölnig nap­sütéses, szélmentes időben tette meg a lég­hajó az utat, Köln után azonban némileg rosszabbodott az időjárás. dek óta mint élnök önzetlenül vezette mosta­náig. Kulturházat építtetett. A népének élő lel­kész példaképe lett Patay Károly, aki a ma­gyarság mozgalmaiban is az élen volt, megala­kulásától elnöke volt a magyaT nemzeti párt alsószecsei szervezetének. Az államfordulat utáni sorsdöntő idők szük­ségleteinek felismerése pedig azt eredményezte, hogy munkájával mélyebben véshette be nevét a szlovenszkói református egyház történetébe. Az államfordulat után Patay Károly meg­kezdte a szervezés nagy munkáját, amit az­után a lévai zsinat fejezett be* Patay három évig mint püspökhelyettes műkö­dött. Ez a munka korszakalkotó volt. Alsószecséről vasárnap reggel lovasbandé­rium érkezett Lévára a Pozsonyiból érkező Ba­logh Elemér püspök elébe. A püspököt és kísé­retét, a vendégeket 24 szecsei kocsi vitte az ün­nepély színhelyére. A vendlégek sorában láttuk Salamon X. Ferencet, a pozsonyi református egyház főgondnokát, dr. Nagy Béla barsi egy­házmegyei fögondnokot, dr. Demény Gyula tó. főgondnokot, dr. Kersék János egyházmegyei ügyészt, dr. Guba János egyházmegyei jegyzőt stb. mint az egyházmegye képviselőit, a lévai egyházból Csekey János gondnok, Lányi Nán­dor számvevő és mások jelentek meg, továbbá Székely Dezső püspöki titkár. Alsószecsén a püspököt és a vendégeket szeretettel fogadták, diszkaput is állítottak. Az ünnepély a templomban folyt le. Ének és ima után a község szülötte, Antal Gyula lévai lelkész mondott lélekbemarkoló ünnepi beszé­det a szószékről. Kiemelte beszédében, hogy Patay Károly agilitásának köszönhető, hogy a kormány akkori tervével szemben a szlo­venszkói református egyházat nem egy, ha­nem három püspökség keretében szervezték meg. Az egész gyülekezett felzokogott, amikor azt mondotta, hogy ma utolsó találkozóra jött ösz- sze a templomban a lelkész s a gyülekezet. Ezután Balogh Elemér püspök az urasztala mellett az egyházkerület nevében szivreható szavakkal köszönte meg Patay Károlynak példa­adó munkásságát. Czeglédy Pál esperes a barsi egyházmegye köszönetét, Szabó Zsigmond a lelkészegyesület s a 32 lelkésztestvér búcsúsza­vait tolmácsolta. Farkas Károly a tanítói kar nevében beszélt. Pólya János, aki 36 évig mint presbiter működött együtt Patayval, megindító beszédben vázolta Patay működését. Kulda Fe­renc jegyző Alsó- és Feisőszecse községek nevé­ben, Pólya Gyula az énekkar, Gutvay Ida és Kemény Jolán a leányok nevében búcsúztak. Székely Béla nagy hatást keltő beszéde után fölolvasták dr. Szilassy Béla egyházkerületi fő­gondnok, Sörös Béla teológiai igazgató, a kosz- mályi árvaház, Schubert Tódor stb. meleghangú üdvözlő sorait. Végül Patay Károly búcsút vett szerető hí­veitől. A templomi ünnepély után a kulturházban társasebéd volt, ahol az első pohárköszöntőt Ba­logh püspök mondta. Az ünnepélyen igen hatásosan működött köz­re az elsószecsei énekkar Székely Béla igazgató- tanító vezetésével, aki egyébként az egész ünne­pély rendezését végezte. — A MAGYAR NEMZETI PÁRT KULTUR- ELŐADÁSAI A SZEPSI JÁRÁSBAN. Szepsiből jelentik: A magyar nemzeti párt helyi szervezetei tisztujitásaik alkalmával külön kulfcurbizottságot is választottak, amelynek feladatául azt tűzték ki, hogy rövid időközökben kulturelőadást, szinielő- adást stb. rendezzenek. A kulturbizottságok igen szorgalmasan működnek és legutóbb Orián Árpád körzeti titkár vezetésével a szepsi járás következő községeiben tartottak kulturelőadást: Jablonea községben N. Kovács János, Makrancon Balta Já­nos, Szádelőn idib. Józsa Lajos, Komarócon Tóth István, Körtvélyesen Kovács Lajos szereplésével. A kulturelőadásokon a magyar nemzeti párt Ba­rázda könyvtárának anyagát ismertették. Az elő­adásokon minden községben nagyszámú hallgató­ság vett részt s mindenütt nagy örömmel és meg­elégedéssel vették tudomásul a magyarság két pártjának egyesülését. Megható ümepséggel búcsúzott el tzlovenszkő reformátuuága Patay Károlytól 76 éves korában vonul nyugdíjba hívei rajongd szeretetétöl kísérve Az alvilág Itta: HARRY LESLIE regény (8) Rosszkedvűen aludtam el és reggel, amikor Máry csöngetésemre behozta a breakfestet, szin­tén nem volt ragyogó kedvem. De amint Máry elhúzta a függönyt és a ragyogó augusztusi nap sugárkévéje beáramlott a szobába, amelynek in­tim hangulatát mindjobban megszerettem, újból föltámadt a kedvem. Kiadtam a parancsot, hogy Máry készítse el a fürdőmet és mig ő odabenn foglalatoskodott, az ablakhoz osontam és für­késző szemmel mértem végig az uccát. Megdob­bant a szivem. A palotával szemben lámpaoszlop állott és egy fiatalember az oszlopnak támasz­kodva bámult föl az ablakomra. Szemmellátha- tólag semmi egyéb dolga nem volt más, csupán az, hogy az ablakomat szemmel tartsa és jelentse Geoffreynek, ha valami történik a Grossvenox Square-on. Nagy kedvem támadt, hogy meg­győződjek föltevésem helyességéről és ezért gyorsan felöltöztem. Kiadtam Márynek a pa­rancsot, hogy kocsit rendeljen, délelőtti séta- kocsizásra megyek a Hyde-Parkba, mondottam. A kétfogatu hamarosan előállott. Lesiettem a lépcsőn és első pillantásom a lámpaoszlophoz dőlt fiatalemberre esett. Meglehetősen ügyesen csinálta a dolgát, igyekezett minél kevésbbé föl­tűnő lenni, hanyagul gyújtott rá egy cigarettára, de amikor a kocsi felé közeledtem, gyors lép­tekkel sietett egy telefonfülke felé. •— Jelentést tesz a gazdájának, — ujjongtam magamban. Úgy is volt. Az első torlódásnál kissé hátra­fordultam és észrevettem, hogy a második kocsi­ban utánam John ül. Elegáns magánhintó volt és John hanyag előkelőséggel dőlt hátra ülésén. Tekintetünk egy pillanatra találkozott és én új­ból éreztem, hogy vérhullám szökik az arcomba, éppen úgy, mint első találkozásunkkor ott a IVictoria Station~ön. Geoffrey ettől kezdve árnyékomul szegődött. Mintha semmi egyéb célja nem lett volna az éle­tének, csak az az egyetlenegy, hogy velem fog­lalkozzék. Heteken át tartott ez a nekem annyi­ra kedves játék és én bolondos leányszivemmel vgy szerettem, volna, hogy sokáig* nagyon so~ I káig tartson. Volt két nap, amikor nem láttam. Valószínűleg más elfoglaltsága volt, halasztha­tatlan, ami miatt engem is föl kellett áldoznia, vagy pedig nem tartózkodott a városban. Ment­séget igyekeztem keresni a számára, de nem ta­láltam. Bosszús voltam, haragos és úgy érez­tem, hogy gyűlölöm őt, soha többé nem törő­döm vele. Harmadik nap estén a Savoyban ül­tem a megszokott társasággal,, amikor belépett John. A szivem úgy dobogott, olyan hevesen vert, hogy a kezem a mellemre kellett szoríta­nom, de elhatároztam, hogy erős leszek és nem veszek róla tudomást. Át sem tekintettem többé a magányos asztalra, hanem föltűnő figyelem­mel foglalkoztam a fiukkal. Vidám voltam, szinte tüntetőén vidám és halálra nevettettem a tár­saságot, amely ugyancsak hálás volt. Karvaly többször is mondotta, hogy elragadó vagyok és hogy nem csalódott bennem. De a lelkem mé­lyén valami nagyon fájt és amikor a kocsiban ültem, ajkaimat összeszoritottam, zsebkendőmet idegesen gyűrtem és nehezen küzdöttem meg fölitörő könnyeimmel. Másnap már nem bírtam .tovább, átnéztem az asztalára és a szemében annyi könyörgést, olyan fájdalmat és kétségbeesést láttam, hogy egy­szerre elszállt a haragom és megbocsátottam ne­ki. Idegesen tépkedtem a mellemre tűzött piros szegfűt — mindig ez volt a kedvenc virágom — és szerettem volna tudtára adni, hogy már nem haragszom, megbocsátottam neki és hogy — szeretem, mint ahogy bizonyos voltam benne, hogy ő is szeret, nagyon szeret. Minden szó, minden mozdulat nélkül, a szemeknek ezzel a heteken át tartó titkos játékával szövődött kö­zöttünk egy végzetes szerelem, amely olyan el­határozó jelentőségűvé vált az életünkben. Is­mertük egymást, anélkül, hogy beszéltünk vol­na. ö talán ismerte a hangomat, mert elég közel ült az asztalunkhoz mindig, én azonban sohasem hallottam egyetlen szavát sem, mert még akkor Is, amikor a pincérrel beszélt s rendelését meg­tette, olyan halkan adta ki parancsát, hogy bár­milyen élesen figyeltem, nem sikerük elkapnom egyetlen szavát, sem, nem sikerült meghallanom hangjának 'árnyalatát Szeptember végéig igy telt az életem London­ban, vidám gondtalanságban. Mindent, ami tör­tént velem, természetes adottságnak vettem és nem törődtem vele, hogy Karvalynak mi célja van velem. Majd szólani fog, ha akar valamit. A fiuk, akik társaságunkban voltak, nagyon ro­konszenvesek és mindig illedelmesek. Sohasem engedtek meg maguknak semmi olyast, ami a gentleman-like határait átlépte volna. Szörnyen respektálták Karvalyt, aki vezéri szerepet vitt közöttük. Ezt már az első alkalommal megálla­pítottam. Véleménye elhatározó volt, amelyet az egész társaság ellenkezés nélkül tett magáévá, ennél az asztalnál soha ellenkező vélemény el nem hangzott. Az egyik este egy Slee nevű fia­talemberrel is bővült a társaság, Karvaly mon­dotta már előzetesen, hogy különösen figyelmes legyek vele, mert ez a CID tagja. Mi az a Cid? — kérdeztem. Elmosolyodott. Erről idáig még nem beszéltem magával, kedvesem, mondotta, pedig a CID az, ami a legnagyobb szerepet ját- sza az életünkben. Nem a romantikus spanyol éposz hőse, egészen modem valami és gyakran veszedelmes. A CID a Criminal Investigation Departement-t jelenti, a Scotland Yardot Csak úgy hanyagul vetettem oda a kérdést Karvalynak: — Eszerint valami bűnszövetkezetben va­gyok? Komolyan bólintott és valami ünnepélyesség volt a hanghordozásában. — Abban, kedvesem. Anglia legveszedelme­sebb, egyúttal azonban legjobban megszervezett bandájában. Mi vagyunk a szervezett bűn. Eb­ben áll sikereink titka. A CID-nek idáig nem volt dolga a szervezett bűnnel és nincs fölké­szülve az ellene való küzdelemre. Csak egyes bűnözőkkel, szegény halacskákkal volt dolga, akiket könnyen vetett szárazra, ahol aztán meg- döglöttek és Dartmoor tölteléke lettek. Közü­lünk még senki sem került horogra és nem is kerülhet, mert a szervezettségben van az erőnk. Ezt maga is érezni fogja, drágám, és nyugodtan dolgozhat. — Úgy. Tehát az a társaság, amelyről be­szélt, gonosztevők szövetkezete? — Gonosztevők? Ez túlságosan ósdi beszéd. Gonosztevő nem lehet az, aiki a bűn zseniális képviselője. Gonosztevő csak a kontár, aki bele- fusserál a mesterségünkbe. A gyilkos, az erősza­kos, otromba, a társadalmon kívüli ember, az a gonosztevő. Ilyen nincs a mi szervezetünkben. A mi társaságunk minden tagja kifogástalan gentleman, akinek bejárása yan a legelőkelőbb helyekre is és megnyílik előtte minden ajtó. Még a CID főnökének ajtaja is. „. Karvaly beszéde nem lepett meg túlságosan, hiszen lelkem mélyén számítottam is valami ilyesmire. És nem is mondhatom, hogy föl let­tem volna háborodva, vagy elrémültem volna a leleplezésre. Egy pillanatra sem támadt föl ben­nem olyan gondolat, hogy menekülnöm kellene, amig nem késő. Összeszednem azt a kis cókmó- kot, ami a szobámban van, zsebrevágni azt a kétszáz fontot, amivel Karvaly gavallériájából rendelkezem és eltűnni a szemük elől, hogy soha és sehol se bukkanjanak rám. Mondom, ilyen érzés egy pillanatig sem bukkant föl bennem. In­kább a mérhetetlen kíváncsiság érzése fogott el, a vágy a kalandok, az ismeretlen, uj érzések iránt, amikben alighanem hamarosan bőven lesz részem... így egészen természetesnek találtam azt is, hogy szeptember vége felé egy délelőtt Karvaly azzal állított be hozzám, hogy készüljek föl, mun­kára kell mennünk. A sima kosztümömet ve­gyem magamra, amelyből „csak úgy árad a diszkrét előkelőség". Ezek az ő szavai voltak. Gyorsan felöltözködtem és kíváncsian vártam az utasításait. Tárcát adott át és a szattyánbőrből készült csinos holmiban névjegyeket találtam. „Mar- quise Touquille de Illesfondes, Paris, London Hotel Bellevue. 22." — ez állott a névjegyen, amelyet egy pillanatig értetlenül forgattam a ke­zemben — Ezt a szerepet kell eljátszanod, kicsikém, — mondotta Karvaly és különös gyöngédség volt a hangjában. — Remélem, a debut-d jól si­kerül. — Mi a teendőm? — kérdeztem nyugodtan. — Az Attermann és Forshible ékszerkereske­désben van dolgod. Hintón mégy oda, fél tizen­kettőkor előáll a kocsi, amely még dél előtt az ékszerészbolt elé ér. Ékszereket kérsz válogatás céljából. Ilyeneket és ilyeneket. Karvaly elmondta a leckét és én jól megje-< gyeztem minden szavát. — Jó tíz percig foglalkoztatnod kell a sze­mélyzetet Kirakják majd eléd az egész készle­tet amit kívánsz. Te folyton újra és újra mu­tatsz, köziben a megjelölt darabokat besöpröd a táskába... — De hisz* észreveszik ... Megcsípnek ... (Folyjtatasa lsövötikmik.^ %

Next

/
Oldalképek
Tartalom