Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-28 / 98. (3947.) szám

Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • H képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Bgyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KE. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 363*11. •• SÚRGÖNYCIM HÍRLAP, PRAHA. A magyar falu fejlesztése (—sl—) Szlovenszkó, április 27. Most jelent meg az elmúlt éviben Luxem­burgban és Belgiumban tartott V. Nemzet­közi Fakifejlesztési Kongresszus jelentése A kongresszus három főtémával foglalkozott, melyek közül az első: a kisbirtokok meg­oszlása a háború után, a második: a falu el­néptelenedése és a munkanélküliség elleni harc, a harmadik: a háziipar és a népmüvé szét jelentősége a falu szempontjából- A há­rom nagyfontossáigu problémához számos hozzászólás és jelentés érkezett be az államok részéről. A nagyterjedelmü jelentés talán a legpontosabb képét adja a mai Európa falvai­nak és rendkívül sok értékes adatot ment­hetünk belőle. Egy igen fontos problémáról azonban megfeledkezett a jelentések és hoz­zászólások sorozata, pedig ennek a második főtémában nagy helyet kellett volna bizto­sítani. A szociálpolitika háboruutáni hatalmas fej­lődése teljesen külön tudománnyá avatta a falu politikát. A falufejlesztés minden állam logtEőbb gondja lőtt, egyetemek katedráiról hirdetik és külön szemináriumok keretén belül foglalkoznak a falu társadalmi, gazda­sági, kulturális és közegészségügyi problé­máival. Ma a falu lett az érdeklődés közép­pontja, a falura néz a politikai, kulturális és gazdasági vezető gondos szeime, menteni, fejleszteni akarja a falut. Kongresszusokon, társadalmi, kulturális és gazdasági össze­jöveteleken mást sem hallunk, másról eeim tanácskoznak, mint a falu népéről. Igen he­lyesen. A falu a nemzetek szellemi és gaz­dasági anyagrezervoárja, innét kell kikerül­nie a jövő nagy elgondolásainak. Most szálljunk le a tudományos megállapí­tások oliimipus zárói és nézzünk körül a mi tájainkon, a mi magyar falvainKon. Mi is maradt ki a nagyvonalú tudományos hozzá­szólásokból, jelentésekből, aminek pedig igen fontos anyagot kellett volna szolgáltatnia a luxemburgi és belgiumi falufejlesztési kongresszusnak. Ez a falu viizkérdése. Viz... Ez a# hatalmas gazdasági erő, ez a fontos köz­egészségügyi probléma. Vegyük előbb a közegészségügyi oldalát. A délszlovenszkói magyar falvak vízben rendkívül szegények. Ha van is megfelelő mennyiségű viz, egészségügyi szempontból nem megfelelő. Ihatatlan. Itt-ott találunk ugyan artézi-kutakat, melyek nagyjából ellát­ják a falu népének vízszükségletét. De állat- állományunknak már nem jut az artézi kút vizéből. Pedig állategészségügyi szempont­ból az állatnak ugyanúgy jó vízre van szük­sége, mint az embernek. De nemcsak a fal­vak, hanem délszlovenszkói magyar váro­saink is vízhiányban szenvednek. Itt van mindjárt Érsekújvár. A nagy délszlovenszkói magyar városnak nincs vízvezetéke, kevés olyan kutvize van, amely iható, az artézi kút vízmennyisége pedig elégtelen. Ugyanezt mondhatjuk a többi délszlovenszkói városról. Komárom kivételével. Itt viszont niás bajok vannak a vízzel. A vízhiány, a rossz viz a betegségek meleg-' ágya. Tífuszjárványok, tuberkulózis és a többi pusztító betegség nagyrészben az egészségtelen, rossz viz következménye. Eh­hez természetesen 'még falvaink lakásviszo­nyai is tetemesen hozzájárulnak. A vízhiány magyarázza meg azt az óriási porfelhőt, ami a magyar falut mán’ ilyenkor is elborítja. Nincs mivel öntözni az utakat, hogy a bakté­Egyetőre nem látni tisztán A szélsőséges pártok megerősödtek a francia választásokon H jobboldal nem tört le • 618 mandátum közül csak 179 sorsa dőlt el az első menetben — A szocialisták a kommunisták javára vesztettek A régi csillagok sorra letűnnek P á r i s, április 27. A francia kamarai vá­lasztások vasárnapi első menetének ered­ményéből hétfőn délben nehéz az általános helyzetre következtetni. Az egyetlen tény, ami leszögezhető, az, hogy a középpártok meggyöngültek és a szélsőséges pártok meg­erősödtek. A francia kamara összetétele nagymértékben aligha fog különbözni az eddigitől, a jobboldal és a baloldal erőjá­téka körülbelül változatlan marad, csak a baloldal erősödik meg némileg és a szélső jobb és a szélső bal nagyobb szerephez jut, mint eddig. Az első menetben a jobboldali pártok aránylag több mandátumot kaptak, mint a baloldal, de ez nem jelent semmit, mert a baloldali népfront csak a második menetben lép föl egységesen és kilátásai rendkívül kedvezőek. Eddig a köztársasági szövetség, a népdemokraták és a független jobboldal ért el pozitív eredményt. A sza­vazatszám tekintetében a jobboldal csak Párisban erősödött meg. Számítás szerint a második menetben leginkább a kommunista pártnak van komoly kilátása a győzelemre, mert a népfront megállapodása szerint a baloldali pártok egységesen azt a baloldali jelöltet támogatják a második menetben, aki az első menetben a legtöbb szavazatot kapta, már pedig igen sok kerületben a kommunista jelölt érte el a legjobb baloldali eredményit s igy a balpárti szavazók köte­lessége, hogy reá szavazzanak. A kommu­nisták 40—50 mandátumot remélnek annak ellenére, hogy az első menetben ennek a számnak csak jelentéktelen töredékét kap­ták meg. Az eredmény Meglepetést ökozott, hogy nemcsak a ra­dikális szocialisták, hanem a szocialisták is talajt veszítettek. Mindkét baloldali párt több mandátumot kénytelen lesz a kommu* nistáknak átengedni. Ugyanakkor a jobbol­dal is néhány mandátumot hódított el a ra­dikális szocialistáktól. 618 képviselő közül eddig 179-et válasz­tottak meg, azaz a mandátumok alig egy- harmadát és 426 mandátum sorsa a máso­dik menetben dől el. Azokban a kerületek­ben, ahol a döntés máris megtörtént, az arány a következő: A kommunisták 6 man­dátumot megtartottak, 3-at nyertek, 0-t ve­szítettek. A szociálisak eredménye 21, 2, 6, Paul Boncour szocialistái 4, 1, 0, független szocialisták 1, 3, 0, radikális szocialisták 22, 2, 6, független radikálisok 10, 2, 3, bal­oldali republikánusok 32, 5, 5, népdemo­kraták 12, 0, 2, konzervatívok 4, 2, 0. tóriumok milliárdjait szállító porfelhőket a földhöz kössük. Mi volna itt a tennivaló a falu egészség- ügyi viszonyainak rendezését illetően? Jó viz kell a falunak. Mélyfúrású kutak, artézi kutak kellenek a délszlovenszkói falvakba, ahol nincsenek hidegvízű, iható patakok, for­rások, mint odafent a hegyes-völgyes vidéke­ken. Ahol esetleg még kevés vizet szolgáltat­nak a jóvizü kutak, ahol kevés egy artézi kút, ott sürgősen ujahb kutakat kell fúrni, hogy a falu vízszükségletét kielégítsük. Vigyáz­zunk a kutak egészséges vizére, hogy a nyár ne hozzon a falu népére járványos betegsé­geket. Ez volna röviden a szociálpolitikai, a^ egészségügyi elgondolás. De hasonlóan fon­tos a magyar falvak vizkérdiése gazdasági szempontból is. Ha az ember Belgium, Hol­landia, vagy Dánia pomipásnövényzetü kert­kultúráját tanulmányozza és hazajön, siral­masnak látja a termékeny, jótalaju délszlo- vensakói földet. Száraz, középeurópai kii­mánk ugyan nem hasonlítható a tengeri le­vegőtől párás északnyugat-európai terméke­nyítő éghajlatihoz, de segíteni ezen is tud­nánk. Vizünk van, hatalmas folyóink bőke­zűen adnák a természet mostóhasága folytán kiszáradt talajunknak az éltető vizet. Itt van Csallóköz, a régi „Aranykort1'. Mennyivel gazdaságosabb volna itt olyan kertkultúra, mint amilyen Hollandiában van. Milyen ide­ális helyzete van ennek a földdarabnak ön­tözés, csatornázás szempontjából. A két Du­nát könnyűszerrel lehetne összekötni, hiszen nincs nívó különbség, a, talaj olyan sima, mint az asztal. Valamikor maga a természet oldot­ta meg ezt a kérdést, amikor még az Arany- kertet keresztül-kasul ágazta a Duna vize. Ezek ma már kiszáradtak, csak Alsócsalló- közben kisért a Duna vize talajvíz, vad viz for­májában. Hollandiában sokkal nehezebb volt megteremteni azt az óriási csatornahálózatot, mint nálunk lehetne. A víznek hihetetlen gazdasági értéke vol­na Délszlovenszkón. Svájcban a vizet fehér szénnek nevezik, nálunk talán zöld szénnek nevezhetnénk. Svájcban ipari célokat szolgál a víz ereje, nálunk a mezőgazdaság „gépeze­tét hajthatná". Az intenzív kertgazdálkodás óriási értéket hozna a magyar falvakba min­den tekintetben (mezőgazdaság, gyümölcs- termelés, méhészet, állattenyésztés stb.). A csatornázás, az öntözés azonban szociálpoli­tikai kérdéseink halmazát is egy csapásra megoldaná. A munkanélküliség ismeretlen fogalom volna magyar falvainkon, ugyanúgy, mint a holland, belga, dán és a lombardiai Herriot csak a kommunisták segítségével győzhet Jellemző a helyzetre, hogy Herriot, Lyon polgármestere városában 1932-höz arányit - va kétezer szavazatot veszített és csak a második menetben választható meg, A jobboldali jelölt több szavazatot kapott Lyonban, mint Herriot, A kommunista je­lölt, aki négy évvel ezelőtt 400 szavazatot kapott, most 1000 szavazatot ért el, Her- riot-t a második menetben föltétlenül meg­választják, de csak a népfront szavazatai­val, azaz a radikálisk, a szocialisták és a kommunisták segítségével. Jellemző továb­bá, hogy a középpártok vezetője, Paul Rey- naud, aki a frank-devalváció hive, sokat veszített népszerűségéből. Négy év előtt párisi kerületében a tőzsde vidékén az első menetben hatalmas szavazattöbbséggel vá- lasztották meg, mig most nem lehetetlen, hogy a második menetben is kibukik. A bizonytalan jővő A kommunisták a legtöbb szavaztot Párisban nyerték, továbbá az északi bányászvidéken és a kikötőikben, főleg Marseille-ban, ahol a kom­munista jelölt, egy Kristos nevű villanyszerelő, 1910 óta először veszélyezteti Bouisson kama­rai elnök mandátumát. Bouisson vezet ugyan olasz kertgazdálkodás tájain. A falu vizproblémáját kettős részre osztot­tuk fel a falufejlesztés szempontjából. Az első, a szociálpolitikai szemponl végtelenül fontos és sürgős megoldásra váró feladatokat tűz elénk. A másik, a gazdasági kérdés már kissé utópiának látszik. De a túlnépesedés és elproletarializálódás idővel követelni fogja a nagyfontosságu gazdasági kérdés valóra váltását. Európa falvainak problémái nagy részben közösek. A múlt évben lefolyt Falufejlesztési Kongresszus azonban csak nagyvonalú irá­nyokat állapított meg. Minden vidéknek, minden népnek külön faluproblémái vannak, amit természetesen nem lehet egy nemzet­közi kongresszus elé tárni. A mi magyar fal- vaiinknak speciális helyzet adódott. Ipari ‘állam ellátó szervei lettünk, éléskamra, mely­nek az igényeket ki kell elégítenie. így a mi magyar falvaink fejlesztése szociálpolitikai és gazdasági vonatkozásban egészen külön el­bírálás alá esik. A viz kérdésén kívül még több más probléma merül fel magyar fal­vaink fejlesztésén kívül. De ez talán a leg­fontosabb kérdés, mert gazdasági oldalán kí­vül a nemzeti fennmaradás, az egészség, tehát a munkakészség alapfeltételeit adja meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom