Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-26 / 97. (3946.) szám
1936 április 26, vasáma** ítyty fibn fűi Helyzetjelentés a francia választási frontról Prágában, Korda Sándor legújabb filmje (Rétié Clair rendezésében): „The Ghost goes West". (A kisértet nyugatra megy.) Korda rövid, idő alatt uj fejezetet nyitott az európai film történetében. A giccses hangos filmoperettek dzsungeljében nagy meglepetés volt annak idején „Vili. Henrik magánélete“ c. filmje: ezzel alapozta meg a modern „kosztümös“ filmet s uj szépségeket fedezett föl a történelmi múlt filmtémájában. Mostani fiimije jellegzetesen angol film. Az angol érzés, világnézet, gondolkodás és szellem úgy érvényesül benne, ahogy azt csak igen jó könyvek légkörében érezhetjük. Talán ez az „irodalmi“ élmény a filmben — ez jelzi a film modern fejlődését. A film eszközei és lehetőségei — képben, hangban, térben, színben, szóban — egy uj műfaj felé igyekeznek; még nincsenek tisztázott céljai és keretei, de ez az uj művészet — egyes alkotók keze alatt — az irodalmi lényegek felé közeledik. Mint egy boszorkányosán végiglapozott könyvből, úgy élednek föl a valóságok és víziók Korda filmképein. Az angol lélek bontakozik itt ki — úgy, ahogy az irodalomból ismerjük: „my honié, my castle" (az én házam, az én váram) világa ez, ahol minden angol szuverén birodalmában — saját házában —, ha úgy tetszik, kísértetek is lakhatnak. A bájosan-borzalmas spiritiszta atmoszféra és benne a kis értet: az angol különcségnek, passziónak finom szarkazmussal megelevenített jelképe. — A kisértet egy gyáván meghalt skót nemes lelke, akinek addig kell bolyongania a családi kastélyban, amíg meg nem bosszulja szégyenletes halálát. Az angol társadalom kritikája vonul végig a történeten s az amerikai parvenüség kigúnyolásában éri el tetőpontját. — A kastélyt megveszi egy milliomos amerikai és kövekre szétszedve, átvitetí Amerikába, ahol minden újvilági technikai vívmánnyal és európai kultúrával újra fölépíti: ragyogó pálmákat ültet a komor skót kastély köré, gondolákat úsztat körülötte és a páncélos lovagba rádiót szereltet ... De nemcsak a jelenkor tárul elénk a szatíra erejével. A múlt, a dicsőséges mull szabadul a romantikus idealizáló sallangoktól és meglepő emberközelségben érezzük, hogy mennyire élő emberek voltak az ősök, akik a becsület, büszkeség, bátorság nemes erényei mellett a ívhiskyt is szerették és az élet apró örömei és bosszúságai közt éltek — épp úgy, mint mi.... Prágába, a titokzatos Chaplin uj filmje: „Modern times" (Modern idők). Az amerikai Chaplin szintén „irodalminak?' nevezhető lényegeket keres a filmben, ötlettel és művészettel mély gondolatokat „ir“ meg képein, tagadja az olcsó szenzáziát, amit a film technikája nyujthal. Mondanivalóját éveiéig csiszolja — mint egy finom, gondos stiliszta — és a groteszkség nevettető s ríható mozdulatai alatt föltárja az élet tragédiáját és komédiáját. Chaplin filozofál és kritizál. A gondolatok filmesitése és szatirikus ábrázolása: ez jellemezte Korda uj filmjét is és ez adja meg Chaplin művészetének is eredetiségét. A modern film irányát láthatjuk ebben: gondolat és szatíra jelenik meg a vásznon. — Nem véletlen tehát, hogy egy híres filmrendező Marx életművének, a „Kapital"-nak filmesitését vette tervbe. Mert Marxnál a gondolat — (elvontságával) és a kritika, — (szélsőségével) klasszikusan nyújtja azt, amit a modern filmrendezők, komoly művészetért, harcoló része — úgy látszik — keres.,, Franciaország legerősebb pártja — a nemszavazóké Teljes érdektelenség mellett folynak a választási előcsatározások Franciaországban • ■ ■ ■ A külpolitikai nehézségek elhallgattatják a belpolitikai ellentéteket ■ ■ ■ ■ Páris, április 25. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) A francia választásokra bejósolt politikai viharok — amint már jelentettük — elmaradtak. Ha tavaly ilyenkor ejtik meg a választásokat, vagy pláne ■két évvel ezelőtt, akkor alighanem barri- kádharcok, géppuskaropogás, véres összeütközések kisérik a politikai érdekek és nézetek mérkőzését, igy azonban a sokat emlegetett választási lázból semmit sem lehet érezni és majdnem az a helyzet, hogy a világ közvéleménye jobban izgul a francia választások miatt, mint maga a francia nép. A sorsdöntő választási harcokból megszokott tömegdemonstrációk, felvonulások, összecsapások teljesen ismeretlenek. Franciaország, a politikai szenvedélyek hazája ezúttal olyan nyugodtan,, olyan hideg jó-1 zansággal mond ítéletet pártok és elvek fö-j lőtt, amire talán még Angliában se volt | példa. A legutóbbi angol választások élőké-* Mi az oka a Azért természetesen hiba lenne azt gon-l dőlni, hogy a francia nép elveszítette a po-j litikai érdeklődését vagy éppenséggel élfordult volna a parlamentarizmustól. Valószínű, hogy Sarraut miniszterelnök fejtette meg a közöny igazi 'okát, amikor egyik minapi beszédében azt mondta, hogy a francia nép annyira fenyegetőnek érzi külpolitikai helyzetét, hogy a nemzeti öntudat automatikusan elnémít minden belső ellentétet és a nemzet egé&z figyelmét külső veszedelmek elhárítása foglalja le, A közöny a belpolitikának, illetőleg a belpolitikai ellentéteknek szól, mert a bámu- latramé'ltó francia nemzeti öntudat másfelől szimatolja a veszélyt. Van egy másik oka is a közönynek. Az, ‘hogy a franciák nem tudnak túlságosan pártpolitikai érdekek és jelszavak szerint osztozkodni a helyes és helytelen között, a francia választó személyiségekhez köti bizalmát. 1928-ban arról vokt szó, hogy Poincaré vagy nem Poincaré, ekkor magasan lobogott fel a francia politikai szenvedély. születei mindenesetre izgalmasabbak voltak. Párásban igazán nem tudná az ember, hogy Franciaország választásra készülődik, ha az uccákon nem ácsorognának a hatalmas választási plakáttartó táblák, amelyekre minden jelölt kiplakatirozhatja közölnivalóit. A rádióban is elhangzik egy-egy hatásos beszéd, de a szenvedélyes verseny- futás a mandátumok után most teljesen ismeretlen. Vidéken még nagyobb az érdektelenség a választások iránt. Nem is beszélnek róla. Míg az elmúlt években a sűrűbben lakott választókerületekben megtartott gyűléseknek átlag ötszáz résztvevőjük volt, most a legjobban látogatott gyűlésnek sincs 150-nél több résztvevője. Ebből a közönyből mindjárt le lehet vonni egy következtetést: valószínű, hogy óriási lesz azoknak a száma, akik nem is adják le szavazatukat. Ebben a pillanatban úgy látszik, hogy Franciaországban a legerősebb párt a nemszavazók pártja lesz. közönynek? Ha most még — mondjuk — Laval lenne kormányon, akkor is hevesebb, szenvedélyesebb érdeklődést mutatna a francia polgár a választások iránt, a semleges Sarraut-kormány azonban úgy a jobb-, mint a baloldal vitorlájából kifogta a szelet és nem engedi a szenvedélyeket elhatalmasodni. Győzelmi esélyek Ilyen körülmények között persze nehéz felállítani egy megbízható prognózist, mégis minden jel arra mutat, hogy a választások a baloldal győzelmével fognak végződni. Igaz, győzelemről nem igen lehet beszélni, sokkal helyesebb, ha azt mondjuk, hogy balra hajlik el majd a francia politika irányvonala. Ennek a baloldali győzelemnek az a- magyarázata, hogy a balpártok egységesebbek és diszciplináltabbak, a jobboldali pártokat súlyos személyi harcok teszik akcióképtelenné. 1919-ben Clemenceau, 1928-ban Poincaré állott az úgynevezett ,,bloc natio- naí“ élén, ami mindenesetre más volt, mint a mostani jobboldal s ez a két név irányt, programot és történelmet jelentett a franciák szemében. A nemzeti blokknak most nincs ilyen vezére. A harmadik köztársaság politikai egyensúlyát azonban az a körül'mény biztosítja, hogy egyik párt vagy pártcsoport sem aratott soha még úgynevezett megsemmisítő győzelmet, hanem mindig mindössze 3—400 ezer szavazat fluktuálásáról van szó. Ez a szavazatmennyiség hol jobbra, hol balra hajlítja egy árnyalattal a politikai irányvonlat, de döntő, százszázalékos fordulatok a francia politikában ismeretlenek. Számokban kifejezve a választási eredmények a mindig jól informált ..Oeuvre" szerint a következőképpen fognak alaku'ni: A baloldali ,,front populaire" összesen 350 — 375 mandátumot kap, ebből kommunisták: 35—40, szocialisták: 108—112, radi- kálszocialisták: 145 — 150, kisebb csoportok: 60—70. A jobboldali ,,tront nationaV összesen 240—26 mandátumot kap, ebből polgári közép: 40, jobboldali centrum: 80 — 90, jobboldali demokraták: 20, különböző jobbpártok: 100—110. Ha ezek a számok beválnak, akkor az uj parlament összetétele nem fog lényegesen különbözni a régitől. A szocialisták 5—10 mandátummal erősödnek, a radikálszocialisták pedig körülbelül ugyanennyivel gyengülnek, tehát az eltolódás valójában a balpártok körében fog lezajlani. A jobbpártok általában gyengülni fogíiak, de nem érzékenyen. Jelentős eredményt csak a kommunisták számára jelent a „front populaire", mert a kommunisták a választási szövetség révén második menetben egész sereg mandátumhoz fognak jutni. A legjelentősebb változás lesz a kommunista párt megerősödése. A választási küzdelem sztáriai Még egy kérdés izgatja az újságolvasó közönség fantáziáját a francia választásokkal kapcsolatban: milyen személyi változásokat hoznak a választások? Annyi bizonyos, hogy egész sereg uj név vonul be a Palais Bourbonba, minthogy több régi képviselő nem lépett fel a választásokon. A minisztere^ legnagyobb részét, úgy jobb-, mint baloldali pártoik vezető személyiségeit már az első menetben megválasztják. Egészen bizonyos, hogy a népfront vezérei: Herriot, Daladier, Blum, Torrez már az első menetben nagy számaránnyal győzni fognak ellenjelöltjeikkel szemben. Sokkal nehezebb a helyzete Bonnet gazdasági és Déat légügyi miniszternek, mert a velük szemben fellépő kommunista jelöltnek a súlyos gazdasági helyzet következtében igen nagy esélyei’vannak a munkáslakosság körében. Érdekes, hogy Páris egyik elővárosában, ahol Laval a polgármester, állítólag Laval pártja a kommunistákkal szemben bukásra áll. Biztos kerülete van Bouissonnak Marseille- ben, a neoszocialista Marquetnek Bor- deauxban és Doriotnak, a kommunisták disszidens vezérének St. Denisben. Ezzel szemben Fábry volt hadügyminiszterre állítólag bukás vár Párisban s bukni fog a deflációs pénzpolitika elö- harcosa, Paul Reynaud volt pénzügyminiszter is, aki a börzenegyedben jelöltette magát. Az uj nevek közül egészen bizonyos, hogy nagy sikerre számíthat Chiappe, Páris volt rendőrfőnöke, akit a Daladier-kormány menesztett az 1934-es zavargások idején s aki most szélsőjobboldali programmal mint Korzika képviselője fog bevonulni a kamarába. De biztos sikerre számíthat a baloldali beállítottságáról ismert híres párisi ügyvéd. Moro-Giaffieri is, aki egyik párisi kerületet fogja képviselni. Érdekes, hogy a tüz- keresztesek sokat szereplő vezére, akit egy- időhem Franciaország diktátorjelöltjeként emlegettek, de la Rocque ezredes nem vesz részt a választási küzdelemben A Szlovenszkói EmEvangélikus Szövetség választmányi ülésezésének gazdag munkaprogramja Kassa, április 25. A Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövetség választmánya, liturgiái és sajtóügyi bizottsága május 4-én, 5-én, 6-án és esetleg 7-én tartja ülését Kassán az ág. h. ev. magyar—német egyház malomuccai iskolépüle- tének termeiben. Május 4-én Fábry Viktor elnökletével a liturgiái bizottság tanácskozik. Itt a liturgiára vonatkozó összes zsinati határozatokat Frenyó Lajos nyug. vallástanár ismerteti, a bizottság eddigi munkájáról és a szakértőknek a kidolgozott liturgiái tervezetre vonatkozó véleményéről Kowarik Sándor szepesolaszi lelkész számol be. Este közös vacsora lesz. Május 5-én, kedden reggel 8 órakor közös áhitat lesz az ev. egyház malom-uccai templomában. Endreffy János felsőszeli lelkész végzi a lelkészi teendőket. Ezt követően a választmány tart ülést. Szent-Ivány József és Fábry Viktor elnöki megnyitója után Endreffy János szövetségi titkár előterjeszti a szövetség munka- programját. A szövetségi munka tervszerű fölosztásáról Kowarik Sándor fog értekezni. Gö- möry János ny. kollégiumi igazgató a szövetség kerületi fölosztása és ennek kapcsán az alapszabályok megváltoztatása tárgyában fog előterjesztést tenni. A közös ebéd után délután félháromkor a sajtóügyi bizottság tart ülést Szent-Ivány József elnökletével. Délután négy órakor a választmány folytatja ülését s dr. Lángé Edit tanárnő és Mór Gedeon kassai segédlelkész tartanak előadást az evangélikus ifjúság szervezéséről és egyházépitő munkatervéről. Este hétkor közös vacsora. Május 6-án, szerdán a választmány folytatja tanácskozásait. Az előadói szerepet dr. Flórián Károly ny. jogakadémiai tanár tölti be s előad- mányában napirendre kerülnek az egyházi élettel kapcsolatos adózási kérdések, továbbá a magyar egyházak üresedésben lévő lelkészi állásainak, esetleg uj missziói lelkészi állások szervezésének kérdése. Ludvig Aurél a Szlovenszkón élő magyar evangélikusok nyilvántartásáról, a szövetség tagjainak beszervezéséről, az evangélikus sajtópropagandáról és az iskolaügyről tart előadást. Utána a lelkészkörzetek konferenciáiról értekezik Kuszy Emil losonci lelkész. A közös ebéd után délután három órakor a választmány folytatólagos ülésén Fábry Viktor egyházi elnök a szövetség ügykezelésére vonatkozólag tesz előterjesztéseket, végül az indítványokat tárgyalják és megállapítják a szövetségi közgyűlés legközelebbi helyét, időpontját és tárgysorozatát. A szövetség meghívója közli a résztvevőkkel, hogy a választmányi és bizottsági tagok az ülések tartamára a kassai ev. magyar—német egyház vendégei lesznek magánházaknál való elszállásolás és közös étkezések tekintetében. A részvételt május elsejéig kell bejelenteni a kassai ev. lelkészi hivatalnál (Kassa, Malom-u. 3. I.). Az indítványok május elsejéig terjesztendők be az eperjesi ev. magyar—német egyház lelkészi hivatalához (Presov—Eperjes, Svátopluková ul. 11.). 5
