Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-25 / 96. (3945.) szám

Na: Nagy rádió mellélileí » 18 oldal. Apa Ké 1.20 JÉ « 1 XV. évf. 96. (3945) szám • Szombat • 1936 április 25 Előfizetési Ari évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, J\ szloveilSzkÓi ÓS rUSZÍUSzkÓÍ 771(22UGLrsáp félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • t ö R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja Egyes szám ára 1.20 KE, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága 11., Panská u 1 i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága fi* Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-1 1. •• SŰRGÖNYCIM: HIRLRP, PRfiHfl. Szomorú vasárnap (*) Két pesti fiatalember irta ezt a mü dalt, régi kaptafára készült, századiknak másik kilencvenkilenc mellé. Mig most a világhír szeszélye kiemelte a sorból és meg­csillogtatja mint hamisítatlan magyar ro­mantika gyöngyét a világ ámu'ló kispolgára előtt. Parisban állítólag a Jósé Padilla pat­togó spanyol slágerei óta nem volt ilyen siker, pedig Padilla dalait Mistinguett in­terpretálta. S majdnem nemzeti dalt csinált belőlük akkor, a juiius 14-i cécóban az uccán énekelte s körülötte önfeledt boldog békemá­morban üvöltötte a dalt a Bastille-döngető párisi nép. Azóta mintha változott volna idő és hangulat, Páris más melódiák mellé szelídült, már nem is kívánkozik kedvencei után, elég, ha kis mulatókban a zongorista rázendít erre a mélabus, elnyújtott pesti dalra s a párisiak vele andalognak. De Londonban, sőt Newyorkban is megesik a leghangosabb mulatókban, hogy egyszer- csak félfényre fogják a csillárokat, hangu­latvilágítást bocsátanak a teremre, a sürgő­forgó pincérek diszkréten és tapintatosan háttérbe vonulnak s a zenekar halkan, áb­rándosán belesugja a nagyérdemű publi­kum fülébe, hogy: Vártaik, kedvesem tem­plomi imával... S a publikum nem tiltako­zik, hanem tűri, sőt jóleső kábulatban hall­gatja ezt a dalt, amit magyar fül még megszületése előtt megunt, sőt valljuk be: kicsit meg is jutáit. Szégyenkezünk miatta, legszívesebben letagadnánk s ime, most vi­lágnagyság lett belőle. Ha a zenekar el­hallgat a londoni, párisi, newyorki közön­ség felszabadultan tombol a gyönyörűség­től, ünnepli ezt a mümelankóliát, ezt a bá­gyadt, szerelmi félhomályt, az érzéseknek ezt a „fojtott vergődését", ahogy már nem is tudom, hol, de valamelyik külföldi lap­ban olvastam. Ennek a fojtott vergődésnek szociológiájáról kell egyet-mást elmondani — a világhírre jutott magyar müdallal kap­csolatban, amit ugv hirdetnek párisi lapok­ban és a mulatók transzparensein, hogy „ez az a dal, amit Magyarországon betil­tottak, mert —< aki hallja — főbelövi ma­gái" Á dal szerzőjéről olvastuk, hogy az egyik pesti müvészmulatóban zongorázik, inkább sajátmaga szórakoztatására s itt kapja az ihletet is sirbasegitő dalaihoz. Az alacsony, jelentéktelen fiatalember, aki vidéki színész volt, de hideg sört ivott, berekedt, tehát áttért a dalkölői pályára s most bánato- sabbnál-bánatosabb dalokkal árasztja el a pesti kabarékat és zenés kávéházakat, isme­rős alakja a magyar életnek. Aminthogy túlontúl ismerős alakja a másik szerző is, aki a verset irta a bánatos melódiához s aki igen kis fizetésű hivatalnok államnál, vá­rosnál vagy valamilyen magánvállalatnál és nem éppen barátságos hónaposszobában tölti ifjúságát, a „Busuló juhász" kicsere- pesedett ősrégi ölajnyomata, ódon ripsz- garniturák, klopfolás és nyilván tündéri álmok között. Van a magyar polgári vagy félpoígári ifjúságnak egy rétege, amely megadta ma­gát sorsának s a könnyebb műfajok szár­nyain próbál bejutni oda, ahova — sajnos — sokkal többen kívánkoznak, mint ameny- nyien valóban be is tudnak jutni — a si­ker csarnokába. Magyarországon megin­dult az ifjúság körében egy mindenképpen örvendetes és reményre jogosító zajlás el­vek, módszerek, problémák körül s uj ma­gyar életfelfogás, harcosabb, de reálisabb, lomantikamentesebb világszemlélet körvo­Kosciaikowtki: Magyarország ét Lengyelország baráti viszonya Európának ebben a részében a stabilitás és az egyensúly elemét jelenti Az ősi lengyel-magyar barátság jegyében, meleg ünnepélyességgel folynak a lengyel miniszterelnök budapesti látogatásának eseményei ■■ Feltünéstkeltö pohárköszöntök Budapest, április 24. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A Budapes­ten tartózkodó Koscialkowski-Zyndram Marjam lengyel miniszterelnök csütörtökön délután két órakor Lepkowski budapesti lengyel vkövet kíséretében látogatást tett Gömbös Gyula miniszterelnöknél. A ma­gyar miniszterelnök ez alkalommal átnyúj­totta lengyel vendégének a Horthy Miklós kormányzó által adományozott magyar ér­demrend nagykeresztjét. Csütörtökön este Gömbös Gyula dinét adott a lengyel miniszterelnök tiszteletére. Az estebé­den jelen volt a magyar kormány több tagja. Az első pohárköszöntőt Gömbös miniszterelnök mondotta. Gömbös Gyula fölköszöntő jóben üdvözölte a lengyel miniszterelnököt, kiemelte a ma­gyar—lengyel történeteim közös nagy alak­jait s ímegállapitotta, hogy a két szomszéd nemzet között komoly viszály sohasem fordult elő. A haza és a szabadság szeretetében a lengyel és a ma­gyar mindenkor egy volt — mondotta a magyar miniszterelnök. — Ez a szolidari­tás nem veszett ki a magyarból. A lengyel nalait látjuk kibontakozni az egyik oldalon: a másik oldalon - s ez különösen vonat­kozik Budapestre, Budapest sokrétű pol­gári világának egyes tájaira — még mindig nevelik, öntözik, oltják, nyesik a romanti­ka csenevész hajtásait, még mindig szenve­délyesen, melegágyi, sőt laboratóriumi gon­dossággal csíráztatják olyan talajban, mely­ből mostoha idő, történelem, gazdasági balsors kiszívta az éltető nedveket. A ma­gyar talaj megváltozott, északibb, komo- rabb, de tartósabb, szivósabb szövetű ve­getáció sarjadhat csak belőle, a romantika pompás délszaki növényének nem kedvez többé. S a régi magyar romantikát, a ma­gyar romanticizmus hőskorának hajtásait pótolni ezzel a körúti álromantikával, ezzel a sirbasegitő, müdal-pátosszal, még akkor xs szomorú vállalkozás, ha világsiker koro­názza. Sőt még csak akkor igazán. Jóér- zésü magyarnak borzong a háta, hogyha valahol Európában csatangol s beleütődik ebbe a „magyar specialitásba", amit a rek­lám rikító, gyanúsan agyondiszitett csoma­golásban tálal elébe. Ha valahol megbödül- nek ezek a jólismert pesti müdalok s a me- nezser diszkréten figyelmeztet, hogy ez az a hires magyar sláger, — amely például arról nevezetes, amiről ez a szerencsétlen „Szomorú vasárnap" is, hogy — bocsánat a kegyetlenségért: de akadt négy vagy öt bolond, (vagy nem tudom, nem voltak-e A lengyel kormányelnök később Kánya Kál­mán külügyminiszternél tett látogatást. Dél­után a Dunapalotában Koscialkowskit meglá­togatta Hóman Bálint magyar kultuszminiszter, aki a magyar kormány nevében három értékes szobrot nyújtott át neki. Este Gömbös minisz­terelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter vi­szonozták a Dunapalotában Koscialkowski lá­togatását. A délután folyamán a budapesti Tu­dományegyetemen ünnepélyes fogadtatást ren­deztek a lengyel miniszterelnök tiszteletére. testvem emzet csodálatos feltámadása talán egy országban sem váltott ki nagyobb és őszintébb örömöt, mint Magyarországon. A továbbiak során megemlékezett Pilsuidski marsallról, akiiben a (magyarok igaz barátju­kat siratják, — A közel múlt sebei még nem hegedtek be — folytatta ezután — s Európa egén máris ujalbb fellegek tornyosulnak. Mégis hinni akarom, hogy ezek nem uj harcok kor­szakának bekövetkezését jelzik, hanem a bé­kés uj kor vajúdását, amelyből az igazságon alapuló uj európai együttműködés születik meg, méltó helyet adva mindem nemzetnek a népek nagy családjában. inkább zeneértők?), aki e dal hangjai mel­lett fejest ugrott a nagy semmibe, — a leg­szívesebben felállók és elsomfordálok, szé­gyenkezve és szomorúan. Sajnos, a világ nagyobbik fele ezeket a szellemi exportcik­keket ismeri a magyaroktól. Müdalt és ope­rettet. Fájdalom, a müdalnak és operett­nek a legrosszabb válfajait, amelyekről bő patakokban csorog az álromantika színes leve. Gregus tanított bennünket arra, hogy sírva vigad a magyar? Na, most foroghat szegény a sírjában, mert a vigadás hivatá­sos rendezői" és menezserjei alaposan meg­tanulták a leckét s az egész világot el­árasztották erre a kaptafára készült spe­ciális magyar hangulattal. Úgy csomagol­ják és zárják „ízléses, magyaros" palackok­ba a bőven bugyogó sirvavigadás hangu­latát. mint a karlsbadi sót vagy gleichen- bergi ásványvizet. S aztán értesse meg valaki Európával a magyar lelket, magyar irodalmat, magyar zenét. Csoda-e hát, hogy a magyar iroda­lom igazi nagy értékei mindmáig csak igen gyéren s igen rossz interpretációban jutnak el az európai nyilvánosság elé, jól­lehet tucatjával van ma is olyan írónk, aki megállná helyét az európai versenyben. Szimptomatikus jelenség, hogy éppen Kör­mendi Ferenc igen jólsikerült, de távolról sem világirodalmi rangú könyve volt úgy­szólván az első olyan magyar könyv, mely büszkeséggel gondolhat vissza történőimé, nek nagy napjaira, amelyek a két nép magas erkölcsi értékeit váltották ki. A történelem — úgymond — tanúbizonyságot tesz a két nemzet mélységes megértéséről s a nyugati kultúrához való ragaszkodásá­ról, Kapcsolataink olyan régiek, mint a két ország történelme. A mélységesen ba­rátságos és bizalomteljes kapcsolatokat alá­támasztották a kölcsönös érdekek, a kölcsö­nös segítség s közös védekezésig terjedő megértés. A feltámadt Lengyelország ben­sőségesen ragaszkodik az évszázados kap­csolatokhoz, mint a hagyományok által örökségül reászállt erkölcsi kötelességhez. Mi hiszünk Európa konszolidálásában s meg vagyunk győződve arról, hogy ez csak akkor valósítható meg, ha valamennyi állam fölismeri azt az alapigazságot, hogy semmiféle életfontosságú kérdés, amely közvetlenül érdekel valamely államot, nem oldható meg ennek részvétele és hoz­zájárulása nélkül. Csak ez a föltétel te­remtheti meg a népek békés együttműkö­déséhez való elengedhetetlen bizalmat. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Magyar- ország és Lengyelország viszonya, amelyet mindig mély bizalom és megértés tölt el, Európának ebben a részében a stabilitás és az egyensúly elemiét jelenti. Estebéd után fosadás Az estebéd után a miniszterelnökségi palotá­ban fogadás volt, amelyen többek között meg­bejárta a világot. Mert ebben a könyvben leplezetlenül mutatkozik meg az a lélek, mely ezt a pesti romanticizmust, a dal- és hangulat-exportőrök szenvedélyes külföld-, nem is külföld, hanem külföldi karrier-imá­datát táplálja és füti. Körmendi könyve megmutatja a műhelyt, bevezeti az európai olvasót a kulisszák mögé, ahol lerongyo­lódva, szomorúan, hideglelős karriervárás- sal áll és sóvárog az a világ, a tehetetlen­ségbe zuhant polgári és félpolgári réteg, amely a „Szomorú vasárnapot" és a sirva­vigadás egyéb remekműveit adta a világ­nak. Európa elfogadja üres, ráérő éjszakai óráiban ezt a magyar exportcikket, él is vele a maga módján és tudomásul veszi, hogy mi van mögötte. S ez fájdalmas lehet mindenkinek, aki a magyar kultúra ügyét nem tekinti kizárólag üzleti kérdésnek, még karrierkérdésnek sem. Ez a vignettázott és az európai kispolgári tudat polcain elrak­tározott „echt" magyar romanticizmus már olyan idegen a magyarságtól, az igazi ma­gyar lelkiségtől, mint akár a franciától vagy az angoltól. Belülről semmi közünk hozzá, csak éppen magyar színek alatt ke­rül forgalomba a nemzetközi hangulat-pia­con, de teremhetne akár Párisban is. Mint­hogy a nemzetközi artista-kávéházakban szezonról-szezonra változtatja nemzetisé­gét. színeit és spcciálitásait a parkett mii­vésze. Gömbös az uj európai együttműködésről Koscialkowski pohárköszöntője Koscialkowski lengyel miniszterelnök vá-1 fogadtatásért, majd megemlítette, hogy laszábam köszönetét fejezte ki a szívélyes| Magyarország és Lengyelország jogos

Next

/
Oldalképek
Tartalom