Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-24 / 95. (3944.) szám

•zrejiEUOA e |OZEjqE )iui <í3oq ‘aaui qojpfjr s jaqozoqjBnoA uoiafíara jaqqajzsajaq 9JdB zb aq qa^sjijaqaj iBApznjaa y 'aS^sqnzs uba BJpznjaa n°lzs 8?m ^Sba ‘ajaqaj A’3a qBSo ‘jaqofijj uaAuuoq ‘isaupAiq iqy -qauaxuaiaf jiin qBXBUOA b £3oq ‘bíjbi más iquas BJSB}UBHjd tfsja zb i9qqBieuoA Bzsnq ixoznq BzssiA-azssg zy xvivnoa soAne joq0AÁuo>i^j2eA puj zs>j0j>izs>i!J>! ■.mif.iniH, ■Ilin,,, mii .mm,„mii,„Ilin.,, •puSepiaj sp sqjqa BOjy 'jfnAn j£n?A$5i pjjjopnn uasauaASa xgs ‘pjizsbjbzs -zsiA uoASbu jnpqqpASa jaqma gnqBq i9jbo -9[b3 y -qeuppzuoA zoqqojpoS Áipui A3ba ‘zoqpAjoj v. ajpuaga qnjBJBqB qa^iauiau uBqp;odBU9 zb uaqqa qBuSusxinqBq y ’qau -jaqanp iqqipu jaunzs Sipad qojaApaqauaz B ‘quaioouBj jBzssoqdBU qopApaqouBX y *i3asaaj|q jiBqw qqBSojuojSai b Jaqnia njazs 1 ..................................................-auu aj oSasaaj y ’qasaASg ua3i 8 jBqnSBUi qizjp uapaÁuuoq jnAiqpuaj qajiazaSjptn UBqqoj qqaAjpqasa y qxeie Spsgnqpq B qan -zaja gui A3oq ‘(aqqajaquia 9jzsbÁ3oj UP9i -b3 b BjjBpuoui[a 9)B;nq sppnj ií3g *qp[ -IBUzsBq jupqjazs yqSazspj jpqmoS b ;za qaxxojnzsuuaq y *qjzs9Auax equioS sa3j?ca uoqoj jBqquB09iB3 oioA3aj iiu b uinSps -qis zBjpzs sp uaqiapaaBjjiAu BqtBSouíBM J|>1P !PZ3A|9 K)Q|Q§-0|0ÁS3| 6 |Oq\/ —-♦♦♦—— '^BSBSUEIPP'tóojOZS saiBíísdBi siq b Som ípqBi ÁS{ -j8[[bScq§jcI dpzs ’áSo qes» ‘appq süni ipere raou g "qpXí&Sora 3ipod xee -nq momj n ‘qB^BizoSjópiaj maueq ‘p qp -qop uiau ap qBÍ'Bpunq dazs qqpnqaq 'qa} -}iABZBq ‘qaipA^aui oiJopm nuqnozB uoubu dpzs ‘apA qoxppjgx mou qpA9A b oq *3?oinf Bjíjos ruora-ew sj-iptn 8g 3?nx ib^bij naiupf —• :qq;pnoui BAzoqBn^zs qaqouuaAÍ -sqioqsi pipi bjjb zy 'app[ joTtej ;p33pj XXO ‘BqBfB^CB sapaqsajaqpBA A3a qq}p;zsBqB -iq s BqsojBA b BqsoBpiu b qpiaq Á3i •qB;pBp .oara jiqqot B ‘qE}dBSO íBUioqBj njazsA^BU ipq?pj y •q^ppa^zsSaui ílu'guiq^sz b qozsppBA y 'WQZQJf ÍBSJpt 1PB3 -«3 *1 & »aSqZb ipaS^A BAjnoi »«nBiu«- 66t — •qap j *•; -o *ai ‘bu^jm Bqspq Tingqanjui pípipq izsbabX ‘qunuajsi :qanpuoui jpmi •JppBin siq qos b ^ofszssiA ‘jpjBq pjoz b soSuBq I9»«a *;pqjBq-éqJB) ‘pSuBgid zoH ‘ípiCioqi ‘;oSpjjA »ufH qBJjpSnsdBu saXn^í ‘MQjaa ‘pSSpjiA qos zsbab; b *ZSVAV1 V XXI •bXuojo^Sb^ ‘saA? 8 'BAfoqinoJop XSbu qizsiBja S ‘Bi^ns b qjzsqajpj upjsiiT ‘jap?qa 9f b ipazsaq s jaJaSa X3a 3oj3ani Joqjw •rpmtp X3a jóim ‘jpzjq 8{ 3aw ‘xa3oj 9 pn; sj pjaSg •;SBqpi safa; b BfisiCn niaM ‘jbjip saXSn qupaia ira y •;hnvdk) iw v *bajbz$X3b^ ‘saA^ z\ *!A3 zopaíuoj •Sbjia y nJo£uo£3 3Q ‘3pjiA y qiliA’u uöpjg qoiBp ‘jopa jppBin sopa ‘joqoqA'u^qo^j b qizSjJiA ■j?pq s ‘9PJ3 IBPI9Z •jpm »;of3aw EApS aqsoag jbAub; sg ;np] ‘;opjg W Bfjpp 91I3Z8 soASdbt q?z8 jqBZsg zb jbiu fnj uxajq ‘iW « Mnnil3 ‘zsbab; b jh •yaioo ‘a>iso3d v ayw xxona •Auoszog ‘99A9 ex ‘aojiy Bazajan ‘BSSBqizso 3i9qos laAAnoqs^sara d9zs qos b A3oh ‘BSiJBiSara 3ipqos Ijsopq soupp uaisj yl y llopB pAAuoqs9sara d9Z8 A3g igopq soupp 9f ‘saApaq y noiBqxnozsASBU A3oq ‘poni aapig •tnodBq JoqqB niodB{ siq íJaw ‘uiojba 3ipuiui piBquiozs y psdiso ‘93A9 gx ‘B^wa a9P99 •ajqgoiöJÖ qBBBZSipf S “ajozaui b JfBuiniiM •qauopi saAipjdBn y qauinao qaqanuaA3 y "IZSBABl dfZS B qipPJIH •bA'i93 ‘aqsaaí b ij91BZ88{a TjaiiofSaux qBJBpBin y ‘qaqauuaAS *zsbabi b m ZSVAVX V XXI 'saAa gx ‘BSSBg; ‘aq«Ag Jpisps I aajaflH-w ‘zsbabi b in — : qauqaqauijaAS b qu8PJ!H •qaaSouunnz i[Bp izsbabi sg ‘qanuoroja q9qsoaq9in y ’lzsBqBi loSpJiA qos Apj^ ‘izsbabi b jiapjiq zg b jpni qaozaA3ng ‘qpAjoqi zb qBUljA^ 'ZSVAVX qauiasQ PaA? oi l^g qoqag *3iA9 souipzs qos S9H qunq9u;uj 3aui bsijbx ‘ipAapr saApaji qBoqdjBASBin siq y qreopq sonpp saApa>i nAizssauiao b sg ‘ipapq pizsaqjazs 9f 3axn BÍpxp uaisj zy *niBiiBinm3aui qBuny ‘quwzzoq lioíp iqe sg ‘niBiSBAioia Jozsqos 19AAuoq isopq 9Sjog ‘uaquiouiojo ASbh y ‘UIBlIOSdB} ‘UIBllpiSfl •3J9dauun pAsnpi oiBidBq !3AAaoq d9ZS Agg *viyH paAnaqjag ‘aqnag Bipg 'Uipzs BqjppBin oSaasoisa Agg BJqj spquiiq yzaAgnJ y ‘Uba BJ91EA lipp qupuiazs adaqAuauizsa Apdauini zb S 'lazsauuai b afiJaq uaisi ‘qauiazs9uuai b qunjnjQ 'iaqzs9|JBpBui b qnfiupq raajsl ‘ispfoiJBpBiu b qnfpazs nia^ •qnfjapjoi uiau ‘qnssopgBA raaf>í IjbSbjia ‘lEfquioj qpi y ‘qnj'iagzoiuo ‘qnfiBgpdy IBqpj b Agoq ‘qni^gjgaji Tjunuaiin pqpj uaqiiaq y Piibibabzs ‘jBA9zsqaug íqunxpdauun uadazs sí UBfdEU qpx S9 qBJepBUJ y ‘N3d3NN3 ÍÍTd S3 MVHVCIVW 'X3NQZSQM lüSVÖl MOUVADVN SÍM — SOS — *- 498 — AZ ENGEDETLEN NYULACSKA PETŐ KATALIN. Egy hatalmas fa odvas törzsében zizegő avar között láttak napvilágot a nyulgyer- mekek. Az erdő lakói örömmel fogadták őket. Telt-mult az idő, a kis tapsifülesek nőt­tek, gyarapodtak, vigan hanouroztak és rosszalkodtak. Megkarmolták még a fiatal fák törzseit ie. Az erdei virágok félve búj­tak meg a bokrok alján, ha közeledni lát­ták a nyulacskákat. Jó dolguk volt na­gyon és iskolába sem kellett járniok. De azért sok mindenfélét kellett a nyulacskák­nak tanulni. Hogy melyik a jó fü, melyik nem és versenyt futni, ugrani és zajtalanul meglapulni. Mosdani meg éppen sokszor kellett. A hangokat is ismerték már. Volt egy rejtekhelyük is, nagy földalatti folyosó. A nyílása egy mogyoróbokor alján volt. Intette is őket az aggódó nyulmama eleget — Ne menjetek messzire, csak a kedves vadrózsabokorig, itt védve vagytok. Nem lehet tudni, mikor törnek ránk azok a go­nosz vadászok. Ha elfognak, végetek van, puskagolyó vár rátok. A gyermekek megszeppenve hallgatták s ijedten hegyezték füleiket, de egyelőre nem fenyegette őket veszély, vidáman han- euroztak tovább. A kilenc nyulacska mind egyforma volt, de a tizedik túlnőtt rajtuk és bátrabb volt a többinél. Egy szép napon ráunt a vad­rózsákkal övezett világra e amikor testvé­rei anyjukkal délutáni álmukat aludták egy mogyoróbokor alján, megszökött hazulról. A vadrózsákon tni, ismeretlen világ fo­gadta. A ritkuló fák után tágas tisztás kö­vetkezett. A szokatlan fényesség meglepte és hunyorítva csodálkozott, most látta elő­ször a napot, mert a fák sürü lombjai ed­dig eltakarták előle. Örömében nagyokat szökkenve, ugrándozva futott tovább. Egy siető patak útját állta s ő meghökkenve te­kintett bele. Óriási szökkenéssel átugrotta a patakot. Újra sürü erdő következett. Az ágak megcibálták, tépték szép bundáját, de ő nem törődött vele. Pedig a jószivü madár­kák ie figyelmeztették: — Vigyázz, a vesztedbe rohansz! És a csúf. nagyszemfi baglyok gúnyo­san huhogták: — Biztosan rossz fát tett a tűzre! ő csak rohant tovább .% , Egyszer csak véget ért az erdő és ő ijed­ten nézett körül. Az előtte elterülő réten tehenek legelésztek. A teheneket őrző csor­dás észrevette s jelentette is az uraságnak: Ugylátszik, a nyulak nagyon elszaporodtak az idén. mert már egészen a legelőig me­részkednek. A nyulacska pedig, megelégelve a kóbor­lást, hazafelé készült. De eltévedt. Futott, futott, de már nem olyan vigan. Szörnyen fáradt és éhes volt. — Csak legalább a patakot találnám — gondolta —, onnan már könnyeb­ben haza találnék. De hiába futott erre is, arra is, a hazafelé vezető utat nem lelte. Közben sötétedni kezdett s fájó szívvel gondolt elhagyott édesanyjára és testvé­reire. Fáradt volt, lepihent egy bokor al­ján. A madárkák csodálkozva nézték az el­gondolkozó szomorú nyulacskát és jósziv- vel megszólították: — Miért búsulsz, kis tapsifüles? — és a nyulacska elmesélte szökését. — De tudjátok, nem magam miatt aggó­dom, csak a jó szüléimét és testvéreimet sajnálom, biztosan már keresnek engem. — Hát merre laktok? — érdeklődött az egyik kismadár. — A vadrózsabokrok tájékán — felelt# a nyulacska és könnyes lett a szeme, amint kedves hajlékuk nevét kimondta. — Ó, a kedves vadrózsáknál — csicse­regték mind egyszerre örömmel a madár­kák. — Azt tudjuk, hol van, ismerjük őket Csak pihenj nyugodtan, majd reggel elve­zetünk oda, úgyis már rég jártunk arra. De minden másképp történt, ahogy el­jött a reggel. A vadászok már jóval nap­kelte előtt a hajtők kíséretében elindultak az erdőbe és megbújtak a tisztás körül. A hajtők körülfogták az erdőt és . nagyokat kiabálva, tapsolva haladtak beljebb. Bot­jaikkal megzörgették a bokrokat és faága­kat. Erre a szörnyű zajra riadt fel álmából a nyulacska s nem tudva, mi történik kö­rülötte, de veszélyt sejtve, rohant előre, ahogy csak a lábai bírták. Mikor már egy darabig rohant, vette észre, hogy nincs egyedül, innen is, onnan is egy-egy meg­riadt társa ugrott elő s nyomukban a fur­csa, kíméletlen zaj. Egyszer csak a tisztásra értek. Ekkor éles csattanásokat hallott, meglehetve lát­ta, hogy társai bukfencezve gurulnak, föl és véresen terülnek el a zöld gyepen. Egy MÓKA VEGYES CUKOR. Egy kisgyerek szert tesz valahonnan tiz fillérre és markában szorongatva kincsét, beállít a cukrosboltba. — Kérek — mondja — tiz fillérért ve­gyes cukrot . . . A boltos elébe tesz két szem cukrot és nevetve igy szól: — Itt van, fiam, de — vegyítsd össze magad . . . A KIS ÓRÁS. Jancsi kedvteléssel szereti bontogatni az órákat. Egyszer egy pajtása épp akkor látogatja meg, amikor az ébresztő órájukat szedi széjjel. Másnap megkérdi a fiú: — Aztán össze tudtad-e rakni újra? — De össze ám — felel Jancsi dagadó önérzettel —, még maradt is néhány fölös­leges kerék . . . A MEGGYBEFŐTT. Egy pöttöm fiúcska betegen fekszik és a mamája meggybefőttel traktálja. Persze, a gondos mama előzőleg minden szem gyü­mölcsnek eltávolítja a magvát. Az egyik szemben a gyermek mégis egy magot talál és meglepetve újságolja: — Anyukám, ez a meggy nincs kigom­bolva. B. KERTÉSZ IBOLYKA MÓKÁI. RAVASZ KÉRDÉS. Misi: Papa, mennyit ér egy ökör? Apa: Nagyon sokat ér, fiacskám. Misi: No, akkor jól van, meTt a tanító bácsi azt mondta, hogy hatökör vagyok. FOGALOMZAVAR. Tanító: Hányféle adó van? Gyurka: Egyenes adó, fordított adó, fo­gadó és hiradó. KIS LEVELEK _______________ Né met János, Kováts Mária, Kováts Ká­roly, Jarábek Ilus, B. Kertész Ibolyka, Erős József, Ivanics István, Pásztorok Pál, Bur- J0sz László. Fölvettelek kis munkatársaim táborába. Írjátok meg pontos címeteket 8 azt, hogy hányadik osztályba jártok. — Altstádter Magda Bérczy Ata, Bállá Lenke, Cslffáry József, Kerekes Klára, Mioarovits Sasa, Pethő Irénke, Sebők Éviké és Juci, Sperílng Évike. Nektek együtt válaszolok. Szép köszönő leveleteket továbbítottam Já­nos bácsinak. Legyetek továbbra is szor­galmas munkatársaim. Mindnyájatokat üd­vözlöm. — Kövér Rózsika. Leveled későn érkezett s neved ezért nem szerepelt a meg­fejtők között. — Több kis magyarnak. A 63. számú rejtvény megfejtésével küldött levelekre jövő héten válaszolok. MEGFEJTÉSEK A 62. szám rejtvényeinek helyes meg­fejtése : Vácz Nóra rejtvénye: London, kéve, sl, vaj. na, kor, lég, óvó, óvn, la, ir, ae, szék, asztal, ok. név, dva. oe, iskola, Wagner, lova, Néva, ról, ló, izzó, rét, 6S, ka. — Naery Lajos rejtvénye: Bőrharisnya. — Vácz Nóra rejtvénye: iró. óvó. óra, adó, óda, aga. — ifj. Nikiseher Árpád rejtvé­nye: Kellemes húsvéti ünnepeket. — Her- czeg Babci rejtvénye: Prága. — Lator László rejtvénye: Kétségen kívül. — Zir­kelbach Tibor rejtvénye: Husvét, úszás, szék, vak, és, t. — Hullámrejtvény: Sze­resd az igazságot, gyűlöld a hazugságot. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Ádám Gyurka, Árvay Pali, Altstüdter Magda, Andreidesz Edit, Andreidesz Már­ta. •«» Bujanovies Mária, Batta István. Baka Mancika, Bozsenvik Lajos, Bábi Misi, Bö- dők Etelka, Bödők Irénke. 'w Czibula Já­nos, Csiffárv Hona. Csiffáry József. Erős József, w Fischer Kató. w Gyürky József, Gáthy Évike, Geffert Nóra. Hurin Géza, Herczeg Alice, Horkay Judit, Hajnovics János. Ivanics István. Jarábek Ilu6, Janics Ali, Janda Lóránd, Jankovich Imre, Jankovich Médi. <e? Kerekes Klára, Kövér Rózsika, Kováts Mária, Kováts Károly, Ke­mény Zoltán. Kern Lili, Kern Mici. Kajtár Kálmán, Kaszmán Dezső. \o< Lükő Emma, Labanc Andor, ifj. Letocha István, Legeza Tivadar, Lencz László, w Molnár Ilonka, Moravszky Károly, Mikus László, Miskei István, w ifj. Nikiseher Árpád, Nagy Oli­vér, Nagy Róbert, w Pethő Irénke, Pál.ka Magda. Pásztorok Pál ■w Rozlosnik Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi, ss? Sárkány Erzsébet, Soós Katalin, Sperling Évi. w Szecsey Klára, w Tóth Ilonka, Tímár Jó­zsef. w Vácz Nóra. ZiTkelbach Tibor, Zirkelbach Dóra. —0— Sorshúzás utján az első dijat Andreidesz Edit, Móra „Dióból királyfi*1 cirnü könyvét^ a második dijat Batta István, Kosztolányi „Az a,rany sárkány" cirnü könyvét nyerte.- 503 -s

Next

/
Oldalképek
Tartalom