Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-24 / 95. (3944.) szám
•zrejiEUOA e |OZEjqE )iui <í3oq ‘aaui qojpfjr s jaqozoqjBnoA uoiafíara jaqqajzsajaq 9JdB zb aq qa^sjijaqaj iBApznjaa y 'aS^sqnzs uba BJpznjaa n°lzs 8?m ^Sba ‘ajaqaj A’3a qBSo ‘jaqofijj uaAuuoq ‘isaupAiq iqy -qauaxuaiaf jiin qBXBUOA b £3oq ‘bíjbi más iquas BJSB}UBHjd tfsja zb i9qqBieuoA Bzsnq ixoznq BzssiA-azssg zy xvivnoa soAne joq0AÁuo>i^j2eA puj zs>j0j>izs>i!J>! ■.mif.iniH, ■Ilin,,, mii .mm,„mii,„Ilin.,, •puSepiaj sp sqjqa BOjy 'jfnAn j£n?A$5i pjjjopnn uasauaASa xgs ‘pjizsbjbzs -zsiA uoASbu jnpqqpASa jaqma gnqBq i9jbo -9[b3 y -qeuppzuoA zoqqojpoS Áipui A3ba ‘zoqpAjoj v. ajpuaga qnjBJBqB qa^iauiau uBqp;odBU9 zb uaqqa qBuSusxinqBq y ’qau -jaqanp iqqipu jaunzs Sipad qojaApaqauaz B ‘quaioouBj jBzssoqdBU qopApaqouBX y *i3asaaj|q jiBqw qqBSojuojSai b Jaqnia njazs 1 ..................................................-auu aj oSasaaj y ’qasaASg ua3i 8 jBqnSBUi qizjp uapaÁuuoq jnAiqpuaj qajiazaSjptn UBqqoj qqaAjpqasa y qxeie Spsgnqpq B qan -zaja gui A3oq ‘(aqqajaquia 9jzsbÁ3oj UP9i -b3 b BjjBpuoui[a 9)B;nq sppnj ií3g *qp[ -IBUzsBq jupqjazs yqSazspj jpqmoS b ;za qaxxojnzsuuaq y *qjzs9Auax equioS sa3j?ca uoqoj jBqquB09iB3 oioA3aj iiu b uinSps -qis zBjpzs sp uaqiapaaBjjiAu BqtBSouíBM J|>1P !PZ3A|9 K)Q|Q§-0|0ÁS3| 6 |Oq\/ —-♦♦♦—— '^BSBSUEIPP'tóojOZS saiBíísdBi siq b Som ípqBi ÁS{ -j8[[bScq§jcI dpzs ’áSo qes» ‘appq süni ipere raou g "qpXí&Sora 3ipod xee -nq momj n ‘qB^BizoSjópiaj maueq ‘p qp -qop uiau ap qBÍ'Bpunq dazs qqpnqaq 'qa} -}iABZBq ‘qaipA^aui oiJopm nuqnozB uoubu dpzs ‘apA qoxppjgx mou qpA9A b oq *3?oinf Bjíjos ruora-ew sj-iptn 8g 3?nx ib^bij naiupf —• :qq;pnoui BAzoqBn^zs qaqouuaAÍ -sqioqsi pipi bjjb zy 'app[ joTtej ;p33pj XXO ‘BqBfB^CB sapaqsajaqpBA A3a qq}p;zsBqB -iq s BqsojBA b BqsoBpiu b qpiaq Á3i •qB;pBp .oara jiqqot B ‘qE}dBSO íBUioqBj njazsA^BU ipq?pj y •q^ppa^zsSaui ílu'guiq^sz b qozsppBA y 'WQZQJf ÍBSJpt 1PB3 -«3 *1 & »aSqZb ipaS^A BAjnoi »«nBiu«- 66t — •qap j *•; -o *ai ‘bu^jm Bqspq Tingqanjui pípipq izsbabX ‘qunuajsi :qanpuoui jpmi •JppBin siq qos b ^ofszssiA ‘jpjBq pjoz b soSuBq I9»«a *;pqjBq-éqJB) ‘pSuBgid zoH ‘ípiCioqi ‘;oSpjjA »ufH qBJjpSnsdBu saXn^í ‘MQjaa ‘pSSpjiA qos zsbab; b *ZSVAV1 V XXI •bXuojo^Sb^ ‘saA? 8 'BAfoqinoJop XSbu qizsiBja S ‘Bi^ns b qjzsqajpj upjsiiT ‘jap?qa 9f b ipazsaq s jaJaSa X3a 3oj3ani Joqjw •rpmtp X3a jóim ‘jpzjq 8{ 3aw ‘xa3oj 9 pn; sj pjaSg •;SBqpi safa; b BfisiCn niaM ‘jbjip saXSn qupaia ira y •;hnvdk) iw v *bajbz$X3b^ ‘saA^ z\ *!A3 zopaíuoj •Sbjia y nJo£uo£3 3Q ‘3pjiA y qiliA’u uöpjg qoiBp ‘jopa jppBin sopa ‘joqoqA'u^qo^j b qizSjJiA ■j?pq s ‘9PJ3 IBPI9Z •jpm »;of3aw EApS aqsoag jbAub; sg ;np] ‘;opjg W Bfjpp 91I3Z8 soASdbt q?z8 jqBZsg zb jbiu fnj uxajq ‘iW « Mnnil3 ‘zsbab; b jh •yaioo ‘a>iso3d v ayw xxona •Auoszog ‘99A9 ex ‘aojiy Bazajan ‘BSSBqizso 3i9qos laAAnoqs^sara d9zs qos b A3oh ‘BSiJBiSara 3ipqos Ijsopq soupp uaisj yl y llopB pAAuoqs9sara d9Z8 A3g igopq soupp 9f ‘saApaq y noiBqxnozsASBU A3oq ‘poni aapig •tnodBq JoqqB niodB{ siq íJaw ‘uiojba 3ipuiui piBquiozs y psdiso ‘93A9 gx ‘B^wa a9P99 •ajqgoiöJÖ qBBBZSipf S “ajozaui b JfBuiniiM •qauopi saAipjdBn y qauinao qaqanuaA3 y "IZSBABl dfZS B qipPJIH •bA'i93 ‘aqsaaí b ij91BZ88{a TjaiiofSaux qBJBpBin y ‘qaqauuaAS *zsbabi b m ZSVAVX V XXI 'saAa gx ‘BSSBg; ‘aq«Ag Jpisps I aajaflH-w ‘zsbabi b in — : qauqaqauijaAS b qu8PJ!H •qaaSouunnz i[Bp izsbabi sg ‘qanuoroja q9qsoaq9in y ’lzsBqBi loSpJiA qos Apj^ ‘izsbabi b jiapjiq zg b jpni qaozaA3ng ‘qpAjoqi zb qBUljA^ 'ZSVAVX qauiasQ PaA? oi l^g qoqag *3iA9 souipzs qos S9H qunq9u;uj 3aui bsijbx ‘ipAapr saApaji qBoqdjBASBin siq y qreopq sonpp saApa>i nAizssauiao b sg ‘ipapq pizsaqjazs 9f 3axn BÍpxp uaisj zy *niBiiBinm3aui qBuny ‘quwzzoq lioíp iqe sg ‘niBiSBAioia Jozsqos 19AAuoq isopq 9Sjog ‘uaquiouiojo ASbh y ‘UIBlIOSdB} ‘UIBllpiSfl •3J9dauun pAsnpi oiBidBq !3AAaoq d9ZS Agg *viyH paAnaqjag ‘aqnag Bipg 'Uipzs BqjppBin oSaasoisa Agg BJqj spquiiq yzaAgnJ y ‘Uba BJ91EA lipp qupuiazs adaqAuauizsa Apdauini zb S 'lazsauuai b afiJaq uaisi ‘qauiazs9uuai b qunjnjQ 'iaqzs9|JBpBui b qnfiupq raajsl ‘ispfoiJBpBiu b qnfpazs nia^ •qnfjapjoi uiau ‘qnssopgBA raaf>í IjbSbjia ‘lEfquioj qpi y ‘qnj'iagzoiuo ‘qnfiBgpdy IBqpj b Agoq ‘qni^gjgaji Tjunuaiin pqpj uaqiiaq y Piibibabzs ‘jBA9zsqaug íqunxpdauun uadazs sí UBfdEU qpx S9 qBJepBUJ y ‘N3d3NN3 ÍÍTd S3 MVHVCIVW 'X3NQZSQM lüSVÖl MOUVADVN SÍM — SOS — *- 498 — AZ ENGEDETLEN NYULACSKA PETŐ KATALIN. Egy hatalmas fa odvas törzsében zizegő avar között láttak napvilágot a nyulgyer- mekek. Az erdő lakói örömmel fogadták őket. Telt-mult az idő, a kis tapsifülesek nőttek, gyarapodtak, vigan hanouroztak és rosszalkodtak. Megkarmolták még a fiatal fák törzseit ie. Az erdei virágok félve bújtak meg a bokrok alján, ha közeledni látták a nyulacskákat. Jó dolguk volt nagyon és iskolába sem kellett járniok. De azért sok mindenfélét kellett a nyulacskáknak tanulni. Hogy melyik a jó fü, melyik nem és versenyt futni, ugrani és zajtalanul meglapulni. Mosdani meg éppen sokszor kellett. A hangokat is ismerték már. Volt egy rejtekhelyük is, nagy földalatti folyosó. A nyílása egy mogyoróbokor alján volt. Intette is őket az aggódó nyulmama eleget — Ne menjetek messzire, csak a kedves vadrózsabokorig, itt védve vagytok. Nem lehet tudni, mikor törnek ránk azok a gonosz vadászok. Ha elfognak, végetek van, puskagolyó vár rátok. A gyermekek megszeppenve hallgatták s ijedten hegyezték füleiket, de egyelőre nem fenyegette őket veszély, vidáman han- euroztak tovább. A kilenc nyulacska mind egyforma volt, de a tizedik túlnőtt rajtuk és bátrabb volt a többinél. Egy szép napon ráunt a vadrózsákkal övezett világra e amikor testvérei anyjukkal délutáni álmukat aludták egy mogyoróbokor alján, megszökött hazulról. A vadrózsákon tni, ismeretlen világ fogadta. A ritkuló fák után tágas tisztás következett. A szokatlan fényesség meglepte és hunyorítva csodálkozott, most látta először a napot, mert a fák sürü lombjai eddig eltakarták előle. Örömében nagyokat szökkenve, ugrándozva futott tovább. Egy siető patak útját állta s ő meghökkenve tekintett bele. Óriási szökkenéssel átugrotta a patakot. Újra sürü erdő következett. Az ágak megcibálták, tépték szép bundáját, de ő nem törődött vele. Pedig a jószivü madárkák ie figyelmeztették: — Vigyázz, a vesztedbe rohansz! És a csúf. nagyszemfi baglyok gúnyosan huhogták: — Biztosan rossz fát tett a tűzre! ő csak rohant tovább .% , Egyszer csak véget ért az erdő és ő ijedten nézett körül. Az előtte elterülő réten tehenek legelésztek. A teheneket őrző csordás észrevette s jelentette is az uraságnak: Ugylátszik, a nyulak nagyon elszaporodtak az idén. mert már egészen a legelőig merészkednek. A nyulacska pedig, megelégelve a kóborlást, hazafelé készült. De eltévedt. Futott, futott, de már nem olyan vigan. Szörnyen fáradt és éhes volt. — Csak legalább a patakot találnám — gondolta —, onnan már könnyebben haza találnék. De hiába futott erre is, arra is, a hazafelé vezető utat nem lelte. Közben sötétedni kezdett s fájó szívvel gondolt elhagyott édesanyjára és testvéreire. Fáradt volt, lepihent egy bokor alján. A madárkák csodálkozva nézték az elgondolkozó szomorú nyulacskát és jósziv- vel megszólították: — Miért búsulsz, kis tapsifüles? — és a nyulacska elmesélte szökését. — De tudjátok, nem magam miatt aggódom, csak a jó szüléimét és testvéreimet sajnálom, biztosan már keresnek engem. — Hát merre laktok? — érdeklődött az egyik kismadár. — A vadrózsabokrok tájékán — felelt# a nyulacska és könnyes lett a szeme, amint kedves hajlékuk nevét kimondta. — Ó, a kedves vadrózsáknál — csicseregték mind egyszerre örömmel a madárkák. — Azt tudjuk, hol van, ismerjük őket Csak pihenj nyugodtan, majd reggel elvezetünk oda, úgyis már rég jártunk arra. De minden másképp történt, ahogy eljött a reggel. A vadászok már jóval napkelte előtt a hajtők kíséretében elindultak az erdőbe és megbújtak a tisztás körül. A hajtők körülfogták az erdőt és . nagyokat kiabálva, tapsolva haladtak beljebb. Botjaikkal megzörgették a bokrokat és faágakat. Erre a szörnyű zajra riadt fel álmából a nyulacska s nem tudva, mi történik körülötte, de veszélyt sejtve, rohant előre, ahogy csak a lábai bírták. Mikor már egy darabig rohant, vette észre, hogy nincs egyedül, innen is, onnan is egy-egy megriadt társa ugrott elő s nyomukban a furcsa, kíméletlen zaj. Egyszer csak a tisztásra értek. Ekkor éles csattanásokat hallott, meglehetve látta, hogy társai bukfencezve gurulnak, föl és véresen terülnek el a zöld gyepen. Egy MÓKA VEGYES CUKOR. Egy kisgyerek szert tesz valahonnan tiz fillérre és markában szorongatva kincsét, beállít a cukrosboltba. — Kérek — mondja — tiz fillérért vegyes cukrot . . . A boltos elébe tesz két szem cukrot és nevetve igy szól: — Itt van, fiam, de — vegyítsd össze magad . . . A KIS ÓRÁS. Jancsi kedvteléssel szereti bontogatni az órákat. Egyszer egy pajtása épp akkor látogatja meg, amikor az ébresztő órájukat szedi széjjel. Másnap megkérdi a fiú: — Aztán össze tudtad-e rakni újra? — De össze ám — felel Jancsi dagadó önérzettel —, még maradt is néhány fölösleges kerék . . . A MEGGYBEFŐTT. Egy pöttöm fiúcska betegen fekszik és a mamája meggybefőttel traktálja. Persze, a gondos mama előzőleg minden szem gyümölcsnek eltávolítja a magvát. Az egyik szemben a gyermek mégis egy magot talál és meglepetve újságolja: — Anyukám, ez a meggy nincs kigombolva. B. KERTÉSZ IBOLYKA MÓKÁI. RAVASZ KÉRDÉS. Misi: Papa, mennyit ér egy ökör? Apa: Nagyon sokat ér, fiacskám. Misi: No, akkor jól van, meTt a tanító bácsi azt mondta, hogy hatökör vagyok. FOGALOMZAVAR. Tanító: Hányféle adó van? Gyurka: Egyenes adó, fordított adó, fogadó és hiradó. KIS LEVELEK _______________ Né met János, Kováts Mária, Kováts Károly, Jarábek Ilus, B. Kertész Ibolyka, Erős József, Ivanics István, Pásztorok Pál, Bur- J0sz László. Fölvettelek kis munkatársaim táborába. Írjátok meg pontos címeteket 8 azt, hogy hányadik osztályba jártok. — Altstádter Magda Bérczy Ata, Bállá Lenke, Cslffáry József, Kerekes Klára, Mioarovits Sasa, Pethő Irénke, Sebők Éviké és Juci, Sperílng Évike. Nektek együtt válaszolok. Szép köszönő leveleteket továbbítottam János bácsinak. Legyetek továbbra is szorgalmas munkatársaim. Mindnyájatokat üdvözlöm. — Kövér Rózsika. Leveled későn érkezett s neved ezért nem szerepelt a megfejtők között. — Több kis magyarnak. A 63. számú rejtvény megfejtésével küldött levelekre jövő héten válaszolok. MEGFEJTÉSEK A 62. szám rejtvényeinek helyes megfejtése : Vácz Nóra rejtvénye: London, kéve, sl, vaj. na, kor, lég, óvó, óvn, la, ir, ae, szék, asztal, ok. név, dva. oe, iskola, Wagner, lova, Néva, ról, ló, izzó, rét, 6S, ka. — Naery Lajos rejtvénye: Bőrharisnya. — Vácz Nóra rejtvénye: iró. óvó. óra, adó, óda, aga. — ifj. Nikiseher Árpád rejtvénye: Kellemes húsvéti ünnepeket. — Her- czeg Babci rejtvénye: Prága. — Lator László rejtvénye: Kétségen kívül. — Zirkelbach Tibor rejtvénye: Husvét, úszás, szék, vak, és, t. — Hullámrejtvény: Szeresd az igazságot, gyűlöld a hazugságot. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Ádám Gyurka, Árvay Pali, Altstüdter Magda, Andreidesz Edit, Andreidesz Márta. •«» Bujanovies Mária, Batta István. Baka Mancika, Bozsenvik Lajos, Bábi Misi, Bö- dők Etelka, Bödők Irénke. 'w Czibula János, Csiffárv Hona. Csiffáry József. Erős József, w Fischer Kató. w Gyürky József, Gáthy Évike, Geffert Nóra. Hurin Géza, Herczeg Alice, Horkay Judit, Hajnovics János. Ivanics István. Jarábek Ilu6, Janics Ali, Janda Lóránd, Jankovich Imre, Jankovich Médi. <e? Kerekes Klára, Kövér Rózsika, Kováts Mária, Kováts Károly, Kemény Zoltán. Kern Lili, Kern Mici. Kajtár Kálmán, Kaszmán Dezső. \o< Lükő Emma, Labanc Andor, ifj. Letocha István, Legeza Tivadar, Lencz László, w Molnár Ilonka, Moravszky Károly, Mikus László, Miskei István, w ifj. Nikiseher Árpád, Nagy Olivér, Nagy Róbert, w Pethő Irénke, Pál.ka Magda. Pásztorok Pál ■w Rozlosnik Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi, ss? Sárkány Erzsébet, Soós Katalin, Sperling Évi. w Szecsey Klára, w Tóth Ilonka, Tímár József. w Vácz Nóra. ZiTkelbach Tibor, Zirkelbach Dóra. —0— Sorshúzás utján az első dijat Andreidesz Edit, Móra „Dióból királyfi*1 cirnü könyvét^ a második dijat Batta István, Kosztolányi „Az a,rany sárkány" cirnü könyvét nyerte.- 503 -s