Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-03 / 79. (3928.) szám
4 'PMea-A^AGtoR-HTOL® 1936 április 3, péntek. A népszövetségi bizottság \etentése szerint: Teljes csődöt mondott a kábitómérgek elleni harc mai rendszere Az előállító államok óriási haszna teszi lehetetlenné a küzdelmet ■ A világ első szakértőjének lesújtó közlései Genf, április 2. Az áülandö ,,'óplum"-központi bizottság, amely nyolc szakértőből áll, legutóbbi ülésén kénytelen volt megállapítani, hogy a jelenlegi rendszer a kábitómérgek csempészésének leküzdésére teljes csődöt mondott, A bizottság részletesen foglalkozott a kérdéssel, hogy mely államokban milyen mennyiségű nyersanyagok vannak felhalmozva és mennyiben felelnek meg ezek a készletek a törvényes szükségletnek. Azt a szenzációs megállapítást tette a bizottság, hogy egyedül Holland-Indiában 130,000 kilogram nyers ópium van, holott az egészévi szükséglet mindössze 2770 kilogram. A meglévő készlet tehát negyvenhat évig fedezi a törvényes szükségletet. A bizottság nem tudta megállapitani, hogy Hol- land-Indiából más országokba valóban csempészik az ópiumot, de mindenesetre rendkívül fontosnak tartja a bizottság, hogy a mértéktelen készleteket csökkentsék. Az 1912-es nemzetközi megállapodás aláírói tudvalévőén kötelezték magukat arra, hogy a nyersópium felhasználását és az ezzel való kereskedelmet fokozatosan csökkenteni fogják. A bizottság jelentésének legfontosabb része a csempészkereskedelem leküzdésére [vonatkozik. A jelentés ismerteti az Egyesült Államokban és Kanadában uralkodó hihetetlen állapotokat. Hivatalos jelentés szerint az Egyesült Államokban 120,000 ember, Kanadában pedig 8000 ember gyógyíthatatlan rabja a tóibitómérgek szenvedélyének. Az Egyesült Államok kikötőiben és határain 1934-ben mindössze 34 kilogram kábitómérget foglaltak le, Kanadában pedig csak 2 kilogra- mot. Ezzel szemben a kábitómérgeket élvező emberek szükséglete meghaladja évente a 17 tonnát. Az Egyesült Államokban 360 iroda működik a kábitómérgek elleni küzdelemben és ez a nagy apparátus a tényleges fogyasztásra kerülő méregnek csak elenyészően kis részét tudta leifoglalni. Ilyen körülmények között érthető a bizottság ama megállapítása, hogy a jelenlegi rendszer a kábifcómérgekkel való titkos kereskedelem leküzdésére teljesen céltalannak bizonyul. A bizottság megállapította, hogy a kábítómérgek előállítását úgy az Egyesült Államok-1 bői az derül ki, hogy külföldről csempészik be bán, mint Kanadában hatásosan ellenőrzik, ami-1 a szükséglet hatalmas mennyiségeit. Szélmalomharc a kábitómérgek elten A miegdlöbbemifcő jelentéssel taposol altiban rmdlkmiil érictekiee MviltágasiMöOtk-ait adott egy ■magyar xgeágiirómalk Btlanco, aiz Antó-Opiuim im- foinmációe iroda vezatője. Ez az iroda .ia népszó veit&égibal függetlenül működik és Blanoo, annak vezetője, a káihitóezeiresempésizés legnagyobb szakértője, Bliamoo ezelőtt magra is a népszövetség főitisztviiseilője volt, termés zenesen az ó piáim-oezitáíl yon, omnan azonban kivált, mert végleg bellátta, hogy a népszövetség nem képes az ópiumkereske- delem ellen küzdeni, mivel a kormányoknak túl nagy jövedelme van az ópiumból és természeite&em a többi kábítószerekből, semhogy haitbatósan folytatnák ellenük a harooit. Blanoo őszülő fehér hajával és villogó fehér ka- imáenijában páratlanul érdekes megjeleniés. — 27 évig voltak Kínáiban, — kezdi Blanco ■elbeszélését, — ahol a vámhatóságok szolgálatában áldottam. Mikor müködésamot elkezdtem, akikor az ópiumbehozatal még legiáillis volt. A világ 1770 óita ismeri aiz ópiuim-probliémát. A kínai ctsásizár 1838-bam tiltotta meg először a népnek, hoigy ópiumot használjon. 1839-be.n Kantonban 20.000 Mda ópiumot semmisített meg a kínai koimnámy, mely angol-Indiábál jöitt. Anglia etzért bombázta Kantont ée elégtételt kért. Hongkongot elfoglalta. Végül Anglia és Kína közt szerződés jött létre, melyben Kínának be kellett adni a derekát. — Miikor 1903-rban elkezdtem foglalkozni az ópium történetével, megireittentem. Akikor eiaz- méltem csak oná, hogy az ópium milyen rettenetes pusztítást végeiz. 1909-ben volt Sanghajban az első nemzetközi konferencia. Ezen a (konferencián már élliénk méezt vettem. A konfeirencia rájött, hogy az ópiumom kívüli a morfium, kokain ée heroin legalább olly nagy veszélyt jelentenek, mint az ópium mtaga^ ha nem nagyobbat. Világos, hogy valametninyi eliten kell küzdeni — Különösem a világháború alatt növekedett meg a morfium gyártása. A népszövetség alapoikimámyának 23-ik szakasza éritelmébm a népszövetség hivaitoitt aiz ópium és más ártalmas szerekkel való kereskedelmi szerződések ■éliamörzésére. Igen ám, csakhogy az angol, francia, japán, holland ée sziámii kormány cik. évente 250 millió aranyfrankot keresnek az ópiumkeneske dolmen, tehát egyáltalán nem érdekük, hogy azt megakadályozzák. Valahányszor egy hathatós tervet dolgoztam ki, mint a népszövetség főtiszitviselője, melly alkalmas leitt volna a kábítószerek kereskedőimének korlátozására, tervemet elvetették. A gyártók a fogyasztók ellen •— Kétféle ópiumke re ske d elemm el foglalkozó ország van: a gyártók és a fogyasztók. Az első kategóriába tartozók természetesen nem segítenek, sőt ellenkezőleg megakadályozni igyekeznek munkánkat, mig a második csoportba tartozók, akiket áldozatoknak is nevezhetünk, mindent elkövetnek, hogy a fogyasztást és főleg a titkos kereskedelmet csökkentsék. Az utóbbiak munkája óriási nehézségekbe ütközik. A nehézség legelsősorban a gyártó országok hibája, mivel nem engedik a kábítószerekhez szükséges termények mennyiségét ellenőriztetni. A népszövetség már tiz év óta kísérletezik egy másik módszerrel, mely arra irányul, hogy na már a termelést nem tudják szabályozni legalább a kábítószerek kereskedelmét korlátozzák. Minden népszövetségi kísérlet ellenére • a kábítószerek kereskedelme az utóbbi tíz esztendőben ijesztő mértékben emelkedett, r— Most nemrégiben nyiit meg egy antiópium- muzeum Sanghajban. Itt minden fel van halmozva, ami a nyílt vagy titkos ópiumkoreskedelmet illeti. Könyvek, statisztikáik, fényképek ópiumszivók testi és lelki megsemmisüléséről és arról a fizikai szétesésről, melyet a kábítószerek használata idéz elő. A muzeum bemutatja morfinisták és kokainisfcák bűnözési hajiamét. Akik a múzeumot meglátogatták, döbbennek rá a kábítószerek rettenetes következményeire. Genfi irodánk küzd a kábítószerek kereskedelme ellen az egész világon. Nemcsak a nyomtaván yok százezreit küldjük szét, hanem a különböző kormányokkal vagyunk összeköttetésben és felhívjuk a népszövetség figyelmét a legsürgősebb teendőkre, A 450 millió lakost számláló Kína kormánya dolgozik a mi elgondolásunk alapján az ópiumcsempészek ellen. Riasztó számok — Amerikában 100 orvos közül egy a kábítószerek áldozata. Minden 1000 ember közül pedig egy morfinista. Ez annyit jelent, hogy az Egyesült Államokban 120.000 morfiniSta van, alök évente 20 tonna morfiumot használnak el, Kanadában 8000-en használnak bóditószereket, Lengyelországban 5000-en, Egyiptomban 500 ezren használnak morfiumot, kokaint, hasist és ópiumot. Chanci, Kína egyik tartományában 1 millió mérgezett van 11 millió lakos közül. Rendkívül nehéz az adatokat beszerezni, mivel egyes kormányok az őszinteség helyett fcitko- lódznak, ahelyett, hogy a kábítószerekkel való kereskedelem ellen harcolnának. — Az egyiptomi kormány 1932-ben egy részletes jelentést készített, melyet a népszövetségnek nyújtott át, ebből a jelentésből megdöbbentő adatok kerültek nyilvánosságra. Többek közt feltárta a jelentés, hogy Kínába havonta 5 tonna heroint csempésztek be 1928-ban. Ez évente 60 tonnát, vagyis 60 ezer kg-ot jelent, A heroin kilója 70 angol fontba kerül. A becsempészett heroin értéke tehát 105 millió aranyfranknak felel meg. Ezzel szemben a 60.000 kg 12 milliárd dózist jelent. Ha a heroint dózisonként 5 centért árulták, akkor a bevétel 600 millió aranyfrankot jelent. Az 1928-ban Kínába becsempészett heroin tiszta nyeresége 500 millió aranyfrankot tesz ki. Emiatt az óriási haszon miatt válik szinte lehetetlenné a bóditószerek elleni küzdelem, ha a kormány nem segít — A küzdelmet folytatjuk szüntelenül a bóditószerek ellen, minden világrészben. Eddigi eredményeink is már igen nagyok, de az emberiség ezen roncsoló és bűnbe kényszerítő betegsége ellen csakis akkor fogunk nagy sikereket elérni, ha a kormányok lemondanák a kábítószerek gyártása által előálló haszonról. Ekkor lesz csak ellenőrizhető a termelés és gyártás és ekkor lesznek csak megmenthetők e rettenetes mérgeknek áldozatul esett embermilliók. Ezeket mondotta Blanoo ur, a világ antiópium ligájának fehérkamásnis diplomatája. Az alvilág királynője Irta: HARRY LESUE 5 REGÉNY (10) — Tetszenek — mondottam és igyekeztem elfogulatlan lenni —, de mégis, meggondoltam magam, ilyen nagy Idadás ... Idegenben .., Most egyszerre megszólalt Geoffrey: — De Touquille marqulse, ne okozzon magának gondot a pénz. Touquille marquis régi, kedves barátom és bizonyára nem veszi rossz néven tőlem, ha előlegezem ezt az összeget a feleségének ... —• Igen, Sir John, — rebegtem. — Touquille marquis bizonyára értékelni fogja ezt a szolgálatot. Geoffrey már nyúlt is a zsebébe. Csekköny- .vet húzott elő és kiállított egy csekket 2140 fontról. A türkiszgyürü árát is belefoglalta. Az ékszerész hajlongva, mosolyogva kisért az ajtóig. A hintóm még mindig ott állott... •— Nem megy haza! — mondotta John szigorúan. Karját karomba öltötte és megindultunk a csöndes Norfolk-uccán. Ez volt életem legboldogabb órája. IV. FEJEZET A yorki vereség Az a két hónap, amit John mellett töltöttem, a gyönyörűségnek olyan két hónapja volt, hogy egy életre való emléket és élményt halmozott föl bennem. John Róbert Geoffrey, éretted érdemes lett volna tisztának és jónak lennem, éretted érdemes lett volna minden kalandvágyat, hiúságot, minden rosszra való hajlamot leküzde- mem magamban ... Most, amikor számvetést csinálok a lelkiismeretemmel, fölbukkan bennem a kérdés, mennyiben voltam hibás abban, hogy Johnnak az életét megrontottam, őt tragédiába vittem és a magam boldogságát is összezúztam? Hiába vizsgálom magamat, nem .vagyok bü- ipos. Amit Johnért tettem, nemes érzelemből cselekedtem. ítélkezzék az elfogulatlan olvasó. * 4c * — Ugy-e, rosszat gondol rólam? Ezek voltak az első szavaim, amikkel megtörtem a csöndet. Még most is, jó három évtized távlatában, restelkedem a kérdés szörnyű banalitásán és naivságán. És fölösleges is volt, hogy ezt kérdeztem, mert tudtam, éreztem, hogy John szeret engem, úgy, ahogy vagyok, minden hibámmal, bűnömmel, rosszra való hajlamommal. Kurtán fölnevetett. Olyan kedves, barátságos volt a nevetése, hogy most is a fülemben cseng. — Vásott, komisz kölyök, — mondotta. — Megérdemelné, hogy megvirgácsolják. Nyitott szemmel rohan a veszedelembe. Nem is tudom, hogyan kerülhetett Clarett társaságába. Finom firma, mondhatom, már sok botrányát ismerem. És amikor először megláttam a Victoria Station- ön az ő társaságában, már akkor megsajnáltam és elhatároztam, hogy kimentem a karmai közül. — Csak ezért? — mondottam és ő valószínűleg megérezte a csalódást, ami a hangomban rejlett. —No, nem csak emberbaráti érzületből, ezt gondolhatja. Az első pillanatban fölkeltette érdeklődésemet és bevallhatom, hogy azóta, mióta először megláttam, csak maga jár az eszemben. Ennyi elég? Elég volt. Boldog voltam és az őszi napsugárban szerettem volna magamhoz ölelni a világot, de legelsősorban ezt a drága, komoly embert, aki most itt lépkedett mellettem. — Van pénze? — vetette föl kisvártatva a prózai kérdést. — Igen. Van annyi nálam, hogy ne jöjjek zavarba. Valami 200 font. — Tyüh, akkor maga vagyonos osztály. Egy fiatal leány, akinek 200 fontnyi vagyona van. Elviszem majd a Hotel Shaftesburybe. Jó polgári hely, öt shillingért már kapunk szobát benne. Hosszú ideig kibírja. És majd gondom lesz, hogy Clarett ne háborgassa. Nem olyan bátor fiú. Karvaly mérhetetlenül zuhant a becsülésemben. Az a szuggesztiv erő, amely a közelében áradt reám, egyszerre megszűnt, mint a gonosz varázslat és mindaz, ami Karvaly körül játszódott le, most olyan együgyünek és gyerekesnek tűnt föl előttem. A szervezett bűn, ahogy nagyképűen mondotta. És a szervezett bűn az első narancshéjon, John megjelenésén elcsúszott. Mi lenne, ha Karvaly a CID-del kerülne szembe, amelyről olyan szent tisztelettel beszélt? Később aztán rájöttem, hogy kár volt Karvalyról annyira lekicsinylőleg gondolkodnom. De most jó ideig nyugtom volt tőle. Nem mutatkozott a láthatáron, mintha egyáltalán nem is szerepelt volna az életemben, mintha tényleg csak a sors eszköze lett volna, hogy engem kiragadjon egy tengerparti major tespedtségéből és odasodorjon az álomlovaghoz, aki a számomra rendeltetett. Mondanom sem kell, hogy Johnnak mindent elmondottam őszintén és ő inkább mulatott, mint bosszankodott a histórián. Az a négy hét, amit a Shaftesbury-ben töltöttem, álomba illően szép volt. Csak eoyetlen estén zavarodott meg tiszta örömöm, amikor John vacsorázni vitt egy emeleti, meghitt étterembe, a Charring Cross közelében és én észrevettem rajta, hogy valami szörnyen bántja, annyira levert. Végül is meg nem állhattam, hogy meg ne tudakoljam ennek ■az okát. — Mi bántja, drágám? — kérdeztem. —• A szüleim nem egyeznek bele a házasságunkba, — mondotta elkeseredetten. A szivem viharosan vert. Most beszélt először arról a szándékáról, hogy feleségül akar venni és mit bántam én akkor, hogy ezernyi akadály tornyosul utunkba. — Oh, John, — rebegtem szendén, mint ahogy tizennyolcéves leányok ilyenkor rebegni szoktak és átnyúltam az asztal fölött és megsimogattam a teríték mellett elfekvő kemény, izmos férfikezet, amelyen az erek vastagon kitágultak az evezés edző hatására. De John szembeszállott a szülői akarattal, Esquire James és Lady Donaldson befolyásával. Szilárdul kitartott szándéka mellett, hogy feleségül vesz. Az öregek pedig tudni sem akartak rólam. Maguk elé sem bocsátottak, soha nem láttam, nem ismertem őket. Pedig ha nem annyira hajthatatlanok, ha befogadnak maguk közé, milyen máskép fordulnak az életsorsok. Ma talán Lady Geoffrey lennék és jótékonysági bazárokon játszanám a Patronesse szerepét. Nem romlott volna meg sem az ő élete, sem az enyém. De ezen mái túl yagyunk. A szülői akarat ellenére Gretna-Greenben kötöttük meg a házasságunkat, miután a kovács- műhely hinhedt formaságain átestünk. Az ujsá? ok nagy esetet csináltak az ügyből és szem- üles riporterek a fényképünket is hozták, ahogy kart karba téve otthagytuk a műhelyt. Londonba tértünk vissza és most John garszonlakásáb'a ■hurcolkodtunk arra a rövid időre, amig ő elintézi a dolgait. Sok ügyes-bajos dolga akadt* folyton ügyvédekkel, bankemberekkel tárgyalt, komolyan készült kiépíteni a jövendőnket. Az öregekhez hiába közeledett, minden kísérletre csak még merevebb elzárkózás volt a válasz. Sokszor láttam őt ezekben a napokban gondoktól terhelve, de aztán hamarosan meg is vigasztalódott. Szentül hitt Peppercorn sikerében és ■mint minden szenvedélyes játékos, mindent erre az egy ütőkártyára tett föl. November húszadika volt a nagy nap. A híres Eborn-verseny napja. Mi már egy héttel azelőtt kiköltöztünk John yorki villájába. Aki járt már valaha Yorkban, bizonyára látta már azokat a pompás házakat, amiknek főbejárata a Mount-nak nevezett útról nyílik. Ezeknek a házaknak a kertjei lenyúlnak egészen a verseny- pályáig és át lehet látni onnan az egész pályát. Nos, ezeknek a házaknak egyike volt a John tulajdona. Egyik versenyjövedelméből vásárolta meg az Elms-villát és most ide költöztünk ... John teljesen biztos volt a dolgában. Naponként künn volt a földjén, amelyet magas sövény zárt el az érdeklődők elől, úgyhogy a legraffi- náltabb turfróka sem figyelhette meg Peppercorn munkáját. Pedig ugyancsak ólálkodtak az istálló és a tréningpálya közelében. A lóverseny hetére York megtelt kétes elemekkel és ezek mind itt akartak könnyű nyereséghez jutni. Nem sokat értettem a lovakhoz akkoriban ,de azért természetesen nagy érdeklődést mutattam minden iránt, ami a lovakra vonatkozik. Főleg azért, mert John megmondta, hogy anyagi boldogulásunk lehetősége múlik Peppercornon. Én is mindennapos látogatója voltam a pompás állatnak, gyakran végigsimogattam ragyogó szőrét és cukrot majszoltattam vele. A paripa már ismert és vidám nyerítéssel fogadott, mintha csak azt akarta volna mondani: Csak bízzatok is bennem, nem fogtok csalatkozni. John elmondotta, hogy ötezer fonttal fogadta lovát bookmakerénél. Összecsaptam a kezem. — Ötezer font, rengeteg összeg! Honnan vetted? y% (Folytatása következik.):
