Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-22 / 93. (3942.) szám

4 1936 áprftls 22, szerda, „A magyar rádió céltudatosan kívánja szolgálni a szomszédos nemzetek közti szellemi közel edést” Beszélgetés vitéz Somogyváry Gyulával Stodola Iván komédiájának rádió-bemutatója alkalmával vannak felszerelve. A pilótakabinban automatikus kormányzó-1 készülék, az úgynevezett „pilótarobot" mű­ködik, úgyhogy a repülőgép vezetőjének csu­pán ellenőriznie kell a készüléket, A légi já­ratnak közvetlen csatlakozása van London­ba, úgyhogy Prágából Amszterdamba három óra alatt, Londonba öt óra alatt, Bécsbe 1 óra 15 perc alatt, Budapestre pedig 2 óra alatt érhet el az utas. Budapest, április 21. (Budapesti szerkesztő­ségünktől.) A magyar rádió vasárnapi prog­ramján csehszlovák szerző színmüvének bemu­tatója szerepelt. A rádió Budapest I. műsorán esti félnyolc órai kezdettel dr. Stodola Iván „Pucsik Jóska karrierje" cimü háromfelvonásos komédiáját mutatta be. Aki a rádió müsoralko- tásainak titkait ismeri, megállapíthatja, hogy a magyar rádió a szlovák szerzőnek meg­tisztelő, előkelő helyet biztosított műsorá­ban, mert vasárnap esténként csupán a legnépsze­rűbb, legkiválóbb darabokat közvetítik a stú­dióból, amelyeknek közönség-sikere eleve biz­tosítva van. S a siker tényleg nem maradt el, amit a kitűnő rendezés és szereposztás is elő­segített. A bemutatóval kapcsolatban rövid beszélge­tést folytattunk vitéz Somogyváry Gyula kép­viselővel, a rádió művészeti igazgatójával, aki a következő figyelemreméltó nyilatkozatot tette: — Aki a magyar rádió műsorát hosszú idő óta figyelemmel kiséri, megállapíthatja, hogy nem ez az első alkalom, amikor szlovák iró mü­vét tűztük műsorra. Szlovák költőknek, próza- iróknak s drámaíróknak alkotásait már a múlt­ban is bemutattuk és ilyen irányú munkánkat | a jövőben is folytatni fogjuk. Célunk elsősor­ban az, hogy a mostam magyar lelkiségnek akarunk kife­jezést adni, amikor a magyar nyelvre való átültetéssel olyan szlovák irodalmi anyagot tárunk fel, ami idáig ismeretlen volt s amely­hez a magyar közönség másként hozzá sem juthat, mint a rádió utján. Természetesen arra is gondolunk, hogy Ma­gyarország területén egyes foltokon vannak szlovák nyelvszigetek is s ezekkel is meg akar­juk ismertetni a modern szlovák irodalom érté­kesebb alkotásait. Messzire hatóbb célunk az, hogy céltudatosan kívánjuk szolgálni a szomszédos népek közti szellemi közeledést, ami csak egymás kulturjavainak megismerése és megbecsülése utján lehetséges. Sajnos, eb­ben a sokszor hangoztatott közeledésben, amelyről különösen az utóbbi esztendőkben annyi szó esett az utódállamok egyes lapjainak hasábjain, ezideig a magyar rádió ily irányú működése az egyetlen reális tény. Alig-alig látszik komoly jele annak, hogy a másik oldalon ezen a téren követőd akadnának. Egyes csehszlovák rádióállomások műsor-kom­mentárjaiban és ismertetéseiben elég gyakran történik utalás a csehszlovák rádió hasonló tö­rekvéseire, ezzel szemben akárhányszor ikta­tódnak be olyan müsorszámok, amelyek éppen az ellentétes célt szolgálják. Ennek ellenére, _ sokszor még a népszerűtlenség terhét is kockáz-j tatva, a magyar rádió kitart a műsorokra vo­natkozó internacionális megállapodások s ha­gyományok szabályai mellett s akár talál vi­szonzásra, akár nem, tovább folytatja azt a munkáját, amely a magyarság tömegeivel meg­ismerteti a szomszédos s velp évszázados sors­közösségben élt népek kiváló irodalmi s művé­szi alkotásait. Ez a munkája a magyar lelkiség fejlődésének irányába esik. A Síovenshy Dennik elismerő beszámolóié a közvetítésről Prága, április 21. A pozsonyi Slovensky Den- ník mai számában szokatlan elismeréssel emlé­kezik meg a budapesti rádióról. — A budapesti rádió — Írja — vasárnap este Stodola Iván „Jozka Pucík" cimü szatíráját közvetítette, amelyet Kolesár András fordított magyarra ,,Pucsik Jóska karrierje" címen. Az előadást Odry Árpád, a magyar Nemzeti Színház kitűnő tagja rendezte. A szerepeket a Vígszínház művészei játszották. Pucsik szerepében Gellert, Ro-haty szerepében Tímár, Vierka szerepében § Hollósy Melitta, Ádám szerepében Makláry, az elnöknő szerepében Mészáros Gizi, a biró sze­repében pedig Forgách brillírozott. Úgy a sze­replők játéka, mint a rendezés elsőrendű volt és érdekes, — Írja a lap, — hogy még a neve­ket is meghagyták eredeti szlovák hangzásuk­ban. Egyedül a Vierka nevét változtatták meg Veronikára. Egyébként a szereposztással ki­tünően sikerült megoldani a darab pointirozá- sát és a mi hallgatóinknak, akik értenek ma­gyarul, a közvetítés meghallgatásával nagy­szerű műélvezetben volt részük. Első iáí 'én kényszer*® szállást végzett az Amsterdam - Budapest közötti iégijáraí piíótarobo fosgépe Amszterdam, április 21. Április 20-án, mint ismeretes, megkezdődött Európában a repülő­forgalom nyári menetrendje. Ekkor nyitották meg az uj repülőforgalmat London—Amszter­dam—Budapest között az uj rendszerű hatal­mas Douglas-gépekkel. Az első repülőgép, amely menetrendszerűen útnak indult Amszterdamból, még Hollandia területén, a Gelderland tartományban lévő Elburg közelében kényszerleszállást hajtott végre. Az első hírek szerint a repülőgép sú­lyosan megsérült, de az utasok közül senki sem sebesült meg. Pilótarobot az utasszáüitó gépen Az uj repülővonal Amszterdamot Prágán és Becsen keresztül köti össze Budapesttel és a hatalmas gépek 310 kilométer óránkénti átlag- sebességgel repülnek. A teljesen hangtalanul haladó gépek 17 utas szállítására alkalmasak és két 725 lóerős „Wright-Cyclone“~motorral A próbagép kétnapos késéssel érkezeti Budapestre Budapest, április 21. A légi közlekedés ma­gyar kapcsolatai lényegesen bővültek az uj menetrend életbeléptetésével. A közvetlen zü­richi és a közvetlen amszterdami uj járatok mel­lett Budapestnek Berlin, London, Páris, Buka­rest, Velence, Róma, Belgrád és Athén irányá­ban van közvetlen légi összeköttetése. Buda­pesttől Amszterdamig 5 és félóra alatt repül az uj Douglas-gép. A London—Amszterdam—Budapest-járat pró­bagépe — kabinjában hét angol újságíró — va­sárnap szállt le Budapesten. Az angliai világ­lapok képviselői viharba kerültek a géppel és emiatt igen nagy késéssel érkeztek meg. A gép ugyanis, amely pénteken indult útnak, Németország fölött belekerült a rettenetes hó­viharba és Frankfurt fölött a pilóta visszafordí­totta a gépet. Az éjszakát Kölnben töltötték az angol újságírók, ugyanúgy a szombati na­pot is és csak vasárnap reggel folytatták útjukat Bu­dapest felé, ahová délután 3 órakor érkeztek meg. A menetrendszerű repülőgéppel, amely rö­viddel elindulása után kénytelen volt leszállni, szintén újságírók igyekeztek Budapestre, még pedig három angol és hét holland újságíró. Mint a jelentés mondja, az utasoknak semmi ba­juk nem történt, de az uj légi forgalom minden­esetre rossz auspiciumok között kezdődik. — NYOLCHAVI BÖRTÖN A FELJELENTÉS EL­MULASZTÁSA MIATT. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: A kassai kerületi bíróság ma tár­gyalta özv. Ricsin Júlia kirá^yhelmeci asszony ügyét, akit kötelező följelentés elmulasztásával vá- ' Toltak. Az asszony a vádirat szerint tudott arról, hogy több k.rályhélmeci csempész kémkedéssel is foglalkozott s ezt mégsem jelentette a hatóságok-^ nak. A biróság az asszonyt nyolchónapi börtönbün­tetésre ítélte. BHUBHB Az alvilág Irta: HMRY LESLIE (21) — Kérnem kell, Mr. Clarett, hogy ... — Szóval arra vagy kiváncsi, May, hogy ki gyilkolta meg Charles Lavandert? Hát megmon­dom neked! És azt is megmondom, hogy nem kell különösen nagy ész hozzá, hogy a CID va­lamelyik embere szintén eljusson az igazi gyilkos személyéhez.., — Nos? — Rejtély! A yorki rejtély! írják a szenzációt kereső lapok, -— kezdte Karvaly és mély meg­vetés volt a hangjában. — Ha ez rejtély! Egy pillanatig sem volt rejtély előttem. Csak azt nem tudom megérteni, hogyan lehetett olyan dőre a rendőrség, hogy nem tudta kideriteni, bár egy­azon időben az összes kihallgatott tanuk, a ter­helő és mentő tanuk egyaránt megnevezték a bűnöst. Nos, mit gondol, hoqyan is áll az a dolog? — Ahogy előttem ismertette a tényeket, Mr. Clarett, olyan bonyolultnak látom az egészet, hogy egyetlen támpontot sem találok, amihez semmi kétség se férne ... — Úgy? ön egyáltalán nem látja tisztán az ügyet? — kérdezte hevesen Karvaly, miközben ujjai fáradhatatlan igyekezettel jártak táncot te­nyerén. — Tényleg nem látja azt a világos pon­tot, amely az egész bonyodalmas ügynek a nyitja? Nos, hallgasson csak ide! — Lavandert meggyilkolták, ugy-e? Nem Sir John Geoffrey ölte meg, annyi bizonyos. Hiszen egy megtámadhatatlan tanúval, Mc Intosh ezre­dessel bebizonyította, hogy ő nem követte el a gyilkosságot. Ki hát a tettes? S mégis — tette hozzá halkan, némi fölénnyel —, s mégis igyek­szik ráfogni a gyilkosságot egy másik emberre, akiről ő éppen olyan biztonsággal tudja, hogy nem lehetett a gyilkos, mint ahogy tudja ezt sa­játmagáról is! Hát hogy képzeli el, hogy Sir John Geoffrey, ez az alapjában véve talpig be­csületes angol ur képes gyilkossággal megvádolni egy ártatlan embert, ha e mögött a dolog mögött nincs valami szörnyű komoly ügy, amit leplezni REGÉNY kell. Miért? Mi szüksége volt Sir Johnnak arra, hegy miután ő tudta ártatlanságának kiderülé- sét, mert hiszen Mc Intosh ezredes személyében megdönthetetlen alibi-tanúja volt, mi szüksége volt arra, hogy ezt a szerencsétlen George Hig- ginst berántsa a zószba? Miért kellett ezt tennie, ezt magyarázza meg, miért? Elhallgatott és diadalmas várakozással tekin­tett rám ... Én pedig fürkészőleg néztem a szeme közé. — Mondja, Karvaly, mi a célja ennek a láto­gatásnak? Mert ha arra gondol, hogy engem bármilyen eszközzel presszionálni fog arra, hogy az uramat itthagyjam és magát kövessem, ennek maga issza meg a levét, annyit mondhatok. Ha pedig pusztán jóakaratból van itt és esetleg jó tanácsot akar adni, akkor meghallgatom. És ne adjon föl nekem kérdéseket, hanem maga be­széljen. Én nem fogok ellenvetést tenni.. . — Igen, Sir John Geoffrey fedezni, illetve takarni akarta ezzel annak a visszavonulását, akiről ő is tudta, hogy bűnös. Olyasvalakire gondolok, akinek éppen olyan fontos érdekei fű­ződtek ahhoz, hogy Sir John Geoffrey nevével kapcsolatban semmiféle botrány ne történjen, akár a lordnak. Olyasvalakire gondolok, aki talán Sir John tudta nélkül szintén kihallgatta azt a bizonyos beszélgetést, amiről George Hig- gins a rendőrségnél is beszámolt és a bíróságnál is vallomást tett. Valaki, akinek alkalma lehetett arra, hogy mig Chipps bentjárt a gazdájánál a névjeggyel, az alatt négyszemközt beszélhessen Lavanderrel az előcsarnokban és aki minden bi­zonnyal pénzt is ígért a bookmakernek a komp­romittáló váltó ellenében ... Aki a bookmakert a tett színhelyére rendelte ... Kis időre elhallgatott, aztán folytatta: — Első jelentős tény, amely mellett eddig el­nézett a rendőrség. George Higgins azt is elő­adta vallomásában, hogy amikor a Sir John Geoffrey és Charles Lavander közti délutáni szóváltás nagyon heves vitává fejlődött és a bookmaker már föltűnően hangosan fenyegető­zött, a lépcsőzet felső részéről egy női hang közbeszólt: „Jöjjön, mert egészen kihűl a teája." — Igen, ez én voltam. így volt! — hagytam S helyben nyugodtan. Vártam, mi következik még. —• Egy női hang szólalt ki a lugas felől. Nos, mit kell csinálnia egy nyomozónak? Ugyanazt, amit én megtettem, de amit a rendőrség szeren- í cséré elmulasztott. Elmentem oda, hogy a lóver­senypálya felől megnézhessem azokat a lépcső­ket, amelyeknek szerintem olyan fontos szere­pük van e bűncselekmény kideritési lehetőségé­ben. Mindössze egy tucatnyi, elég alacsony lép­cső van ott. Tehát a lépcsőzet fölött bárhol is állt az illető, minden, egyes szót jól hallhatott, különösen akkor, amikor Lavander emelkedet- te’ob hangon kezdett beszélni. .. — Ekkor hát... — Igen. Ekkor hát a rendőrségnek is rá kell majd jönnie a dolgokra, úgy, ahogy azok tény­leg lefolytak. Itt volt az a fontos, mondhatnám a legfontosabb mozzanat, amelyet a közvádló — elég helytelenül — a legcsekélyebb figyelemre sem méltatott. Mikor Chipps, a komornyik azt mondja először Lavandernek, hogy őlordsága aligha fogadhatja, mert vendégei vannak, Lavan­der egészen feldühödik. Chipps akkor elkéri a bookmaker névjegyét, bemegy Sir Johnhoz, elte­lik néhány perc, mig föltünés nélkül átadhatja a névjegyet. Ekkor visszamegy az előcsarnokba, megmondja a bookmakernek, hogy a lord nem hajlandó fogadni, mire ez —• most már nyugod­tan — ezt mondja: Rendben van és távozik, mintha visszautasítása fölött minden további nélkül napirendre tért volna. Tehát közben va­laminek történnie kellett, May, valaminek, ami a bookmaker és valaki között lejátszódott, ami ennyire megváltoztathatta a mindenre elszánt ember magatartását, nemde? Nos, mi történhe­tett? Ha jól átgondoljuk az összes vallomásokat, a nyomozó könnyűszerrel rájut arra, hogy a közbeeső idő alatt csupán egyetlen dolog tör­ténhetett, éspedig Lady John megjelenése az elő­csarnokban. így van? —• Folytassa! — Lady John megjelent a dohányzóban, de a dohányzóba csak úgy juthatott be, ha előbb át­megy az előcsarnokon. Meg kellett látnia La­vandert. Találkozott és bizonyára beszélt vele! — erre a legostobább rendőr is rá fog jönni, rá kell jönnie, May! Igen rövid ideig tarthatott ez a beszélgetés, talán már előbb is tárgyalhattak va­lahol, hosszabban és részletesebben. Talán ak­kor, amikor Lady John az ötszázfontos tikettet átíratta ura számlájának javára, mit tudom én? De ezen a rövid beszélgetésen, ott a hallban, végzetes dolgok történtek és végzetes elhatáro­zások születtek. Lady John megígérte a bukinak, hogy azon nyomban fizetni fog, csak várjon rá valahol, ott a kert végében, mert nem akar fel­tűnést és főleg nem akarja, hogy az ura valamit „is megtudjon erről. Lady John ebben a rövid I beszélgetésben rájutott arra, hogy itt valamiké­pen tényleg fizetni kell, mert ez az ember mindenre képes, elszánt alak és az urának igen veszedelmes ellensége. A legnagyobb dolgokban mindig az asszony működik közre, az asszony sokkal bonyolultabb rejtélye az emberi természet kutatójának, mint a sokkal könnyebben kiismer­hető erősebb nem. Mint már előbb is kérdeztem, mi szüksége volt Lord John Geoffreynek arra, hogy egy ártatlan embert vádoljon a gyilkosság­gal, hacsak nem az, hogy az igazi gyilkosról el­terelje a gyanút? — Igaza van, Karvaly, — mondtam csönde­sen. A leleplezés nem érdekelt! Az egész kér­désben csupán az érdekelt, hogy — ime — John is tudott a dologról. Vájjon miképen gondolko­dik rólam? — Igen, az ura nemesen viselkedett, — foly­tatta Karvaly. — Lady Johnt könnyen leleplez­hették volna. Hiszen George Higgins, aki kifeje­zetten leste Lavandert, könnyen észrevehette volna az asszonyt, mielőtt elrejtőzött. Azonban a figyelmét elterelték, mint a közben megérke­zett rendőrök figyelmét is. Lord John úgyszól­ván minden megfontolás nélkül járt el igy, csak­hogy a feleségét bármi áron megmentse. Akár egy ártatlan ember föláldozásával is ... Hosszú csönd ült kettőnk közé ... — És Mc Intosh csaknem végzetes veszede­lembe döntötte Önt — állapította meg Karvaly —, amikor meggondolatlanságból női hangról beszélt. Egy ideig rá is feküdtek erre a nyomra... de Mc Intosh mindent megmásitott. . . Azt mon­dotta: se színű hang, lehetett férfié, nőé... le­hetett George Hlgginsé, vagy másé, hogyan tart­son meg hang ’-at heteken át az emlékezeté­ben ... Magas hang volt, annyi bizonyos . . . te, hát . . . — Az ezredes is? (Folytatjuk.) %

Next

/
Oldalképek
Tartalom